Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 3. szám

KERTÉSZET A R В O R Q L A gyümölcsfák és bokrok téli per­metezésére Ismét ú] készítmény kerül forgalomba. Az ,,ú]“ jelző talán meg sem illeti, mivel a már jól ismert Arborol-készítmények egyik változa­táról van szó. Ebben a készítményben azonban van valami új is, s ezért úgy gondoljuk, hogy hasznos lesz kertész­­kedőinket megismertetni annak egyes tulajdonságaival. Az eddig (használatos Arborol-ké­szítmények összetétele ilyen volt: A szokványos Arborol 47 % antracén­­olajat és legalább 7 százalék DNOK- dinitroortokrezolt tartalmazott, 3 szá­zalékos töménységben alkalmazták, csak ha a fákat pajzstetvek támad­ták meg, akkor akalmeztak 5 száza­lékos töménységet. Az Arborol AC 47 százalék antra­­cénolajat és legalább 7 százalék DNOK-hatóanyagot és 3 százalék p­­klórfenilbenzénszulfonátot tartalma­zott. A kártevők előfordulásának mértéke szerint 3 százalékostól 5 szá­zalékos töménységben permetezték ki.. Az új Arborol M készítmény össze­tétele: Legalább 4,5 százalék dínitro­­ortokrezol (a DNOK nátriumsója J, to­vábbá legalább 3 százalék paraklór­­fenilbenzénszulfonát (PCPBS) és leg­alább 70 százalék ásványolaj. A fák és bokrok tenyésznyugalom idején végzett permetezésére elegen­dő, ha 2—2,5 százalékos oldatot ké­szítünk. Tehát 100 liter permetenyag készítésére 2—2,5 kg Arborol M ké­szítményt használunk fel. Amint az elmondottakból látjuk a gyártó üzem — Spolane, n. v., Nera­­tovice — az Arborol M-ben 7-ről 4,5 százalékra csökkentete a DNOK — szerves festékanyag — részarányát, az antracénolajat pedig ásványolajjal helyettesítette és fokozta annak rész­arányát. A PCPBS-tartalom azonban továbbra is 3 százalékos maradt, ugyanúgy mint az Arborol AC ese­tében. Most még röviden ismertetem az Arborol M előnyeit. A DNOK-tartelom PCPBS-hez való arányának 4,5 százalékról 3 százalék­ra való módosítása csökkenti a DNOK túladagolásának veszélyét, amelynek — amint ismeretes — a rovar- és atkairtó hatáson kívül gyomirtó ha­tása is van, tehát veszélyezteti a gyü­mölcsfák alatt és azok közelében ter­mesztett kultúrnövényeket. Számtalan­szor megtörtént, hogy a gyümölcsész — főként amikor túllépte a permetlé töménységének megengedett felső határát — a permetezéssel károkat okozott a köztesekben. Egyes kertész­­kedök véleménye szerint a készít­mény túladagolása nem árthat a téli időszakban sem a gyümölcsfáknak, sem a közteseknek, mivel a talajt vastag hóréteg borítja. Valójában a készítmény hatását a hóréteg, bármi­lyen vastag legyen is, egyáltalán nem csökkenti, mivel a hólével olvadáskor a talajba kerül és a közteseket rész­ben károsítja. Ezenkívül a gyártó üzem az antracénolajat ásványolajjal, tehát jobb minőségű olajjal (helyette­sítette, amely már egyszerű jelenlété­vel fokozza a DNOK és a PSPBS emlí­tett kombinációjának igen kedvező hatékonyságát. Az Arborol M készítmény 2—2,5 százalékos töménységű oldata lomb­­hullástől rügyfakadásig megbízhatóan irtja a takácsatkák tojásait, az akác­­fa-pajzstetű lárváit, az almalevélbol­­ha, a kökényszövőpille, a zöld alma­­levéltetű és a fekete répalevéltetű tojásait, a pajzstetveket, valamint a gyümölcsfákon és bokrokon áttelelő kártevőket azok téli fejlődési állapotá­ban. Amennyiben a permetezést közvet­lenül rügyfakadás előtt végezzük el a készítmény hatékony védelmet nyújt az almabimbó-likasztó bogár el­len is. Az Arborol M ugyanúgy, mint az eddig használt Arborol-készítmények hatékony védőszer a moíha és a zuz­mó különféle fajtái ellen. A készítmény kipermetezésekor ugyanúgy járunk el, mint a többi téli permetezésre gyártott készítmény esetében. Az előírt készítményadagot először megközelítően azonos mennyi­ségű vízzel elkeverjük és állandó ke­verés közben az előkészített megfelelő mennyiségű vízzel töltött edénybe vagy közvetlenül a permetezőgép tar­tályába öntjük. Ajánlatos a készít­ményt használat előtt eredeti göngyö­legében alaposan felrázni. Az Arborol M készítménnyel végzett permetezést mindig a korona csú­csán és kerületén kezdjük és úgy haladunk a korona belseje felé, hogy a permetlé az egész fát, illetve bok­rot alaposan lemossa. A lehetőség szerint szélcsendes időben permetez­zünk, testünk szabadon hagyott ré­szeit védjük a vegyszerrel való érint­kezés, leöntés, vagy permetezés ellen, mivel a készítmény a bőrt befesti és mérgező hatású. A munkabizton­sági és egészségvédelmi előírások be­tartása éppen olyan fontos, mint a többi permetezőszer használata ese­tén. Az Arborol M készítményt 1 és 4 literes csamogolásban árusítják. Mivel az Arborol M készítményt a rügyfakadás kezdeti stádiumában Is alkalmazhatjuk, a gyümölcsfák e ké­szítménnyel végzett permetezését erre az időszakra hagyjuk. 1969. március 28-án e készítmény vizes emulzióval kezeltük az alma-, körte, őszibarack-, kajszibarack- és szilvafákat, továbbá a ribiszkét, kösz­métét és szőlőt. Ebben az időszakban — főként a kajszibarackon, alma- és körtefákon — már megfigyeltük a rügyek duzzadását. A permetezést 16 Tökéletesített készítmény a gyümölcsfák téli permetezésére órától 18 óráig végeztük el. A levegő hőmérséklete gyenge szellő mellett + 5 °C volt. Az eső csak március 31-én reggel 7 és 9 óra között esett, majd gyenge esőt észleltünk április elsején az éjjeli órákban is. A fák kérge a permetezés után fahéj színűvé és fé­nyessé vált. Néhány — a tenyészidő alatt végzett permetezés idején nehe­zen megközelíthető — almafán ta­kácsatka tojáscsomókat észleltünk. Mivel az Arborol M számunkra isme­retlen készítmény volt, óvatosságból 1969. április 11-én az Oleoakarition 10 készítmény 1,5 százalékos töménységű oldatával permeteztünk. Az Oleoakarition 10 készítménnyel végzett permetezésből néhány takács­atkával fertőzött almafát ellenőrzés végett kihagytunk és ezeket a nyár végéig megfigyelés alatt tartottuk. Ezeken a fákon, amelyeket kizárólag az Arborol M készítmény 2,25 száza­lékos emulziójával kezeltük, a takács­atkák tojásainak színe és fénye még néhány hét múlva is változatlan ma­radt, s ezért féltünk, hogy a készít­mény hatása nem megfelelő. Am 35 nap múlva nagyítóüveg alatt világo­san megfigyelhettük, hogy a takács­atka tojásainak eredeti élénkpiros színe megbámult és néhány nap múl­va — valószínűleg az időjárás hatá­sára, valamint az ágak kérgének megvastagodása következtében — a tojáscsomók megrepedeztek és lehull­tak. Az almafák levelei a tenyészidő alatt, rügyfakadástól szeptember vé­géig a takácsatkáktól megszabadul­tak. A többi kártevő előfordulási mér­tékének csökkenését szintén az Arbo­rol M jő tulajdonságainak, helyesen megválasztott töménységének, vala­mint a fák és bokrok következetes téli kezelésének javára írhatjuk. Igaz, hogy a takácsatka és más kártevő esetleges tenyészidő alatti előfordulá­sát nem írhatjuk az Arborol M elég­telen hatékonyságának rovására, mi­vel számolnunk kell azzal, hogy a közeli kezeletlen fertőzött területek­ről és a rosszul kezelt gyümölcsfák­ról a kártevők a kezelt gyümölcsösö­ket is elárasztják. Végezetül talán még annyit, hogy az Arborol M készítményt tekintettel az eddigi igen jó tapasztalatokra min­den kertészkedőnek és gyümölcster­melőnek ajánlhatjuk. A gyártó üzem­től kapott tájékoztatás szerint ezzel a készítménnyel, azaz annak beszer­zésével nem lesz gondunk, mivel ké­pesek elegendő mennyiségű vegyszert gyártani. Ugyanis termelő kapacitá­suk felszabadul, mivel az Arborol és az Arborol AC készítmények gyártá­sát leállítják. Javasoljuk, hogy ker­­tészkedőink a szükséges vegyszer­­mennyiséget idejében beszerezzék, ám ügyeljenek arra. hogy a készítmény tárolási helyén a levegő hőmérsék­lete ne csökkenjen —5 °C alá. J. Tichý, Rača Hatalmas rudakon, végeláthatatlan sorokban csüngenek a vérvörös paprikát üzérek Paprikaszárító üzemben A komáromi járás legdélibb községeiben évről-évre növekszik a fűszer­paprika termelők száma. Ennek oka abban rejlik, hogy a fűszerpaprika, a legjobban „pénzelő“ növények egyike és a belföldi kereskedelem által is keresett cikk. Múlt év novemberében Hajabács László HNB titkárral ellátogattam a SLOVLIK radványi felvásárló és szárító üzemrészlegre, ahol teljes kapaci­tással dolgoztak. Tóth Gyula, az üzem vezetője elmondta, hogy már tíz esztendeje irányítja a felvásárlás és szárítás munkájának menetét. Azt is megtudtam, hogy az elmúlt évek során igen kedvező kapcsolat alakult ki a búcsi, radványi, mocsi, madari, hetényi, šrobárovói, páti, virti és mer­­celházi szövetkezetekkel, akik jóminőségű árut szállítanak. Az egyéni termelőktől és szövetkezetektől 17 vagon paprika került fel­vásárlásra száraz állapotban. Az ömlesztett állapotban levő paprika kiló­jáért 20, felfűzött állapotban pedig 22,50 koronát kaptak a termelők. Annak ellenére, hogy a felfűzött paprikáért felárat adnak, ennek nincsen mozgó­sító ereje. Valóban ez a helyzet, mert a telepen zsákok halmazát láttam. A renge­teg zsáktól alig lehetett mozogni. De a kerítés mellett rudakra akasztott paprikafűzérek száradtak a napon. A felvásárló telepen igen sok asszony dolgozik, de a csúcsmunkák ide­jén sokkal több kézre lenne szükség. Megtekintettük a szárítórészleget is, ahol egy bolgár gyártmányú gép üzemelt. Az átmeneti idő nyolc óra. Ennyi időre van szüksége a papriká­nak, hogy teljesen kiszáradva kerüljön zsákokba, amelyeket az érsekújvári őrlődébe irányítanak. Az üzem napi kapacitása 22—26 mázsa. Annak ellenére, hogy a paprika mennyiségi és minőségi felvásárlása évről-évre növekszik, mégsem képes kielégíteni a belföldi és külföldi piac igényeit. Mert bátran állíthatjuk, hogy az érsekújvári központból szállított édes- és erőspaprika — őrölt állapotban — keresett cikkek egyike, mely komoly devizát jelent népgazdaságunknak. Éppen ezért jó lenne, ha a szövetkezetek nagyobb kockázat vállalása mellett még intenzívebbé tennék a fűszerpaprika termesztését. Nem vitás, hogy a fűszerpaprika termeszté­sét az időjárás kedvezőtlenül befolyásolhatja, de ezzel számolniuk kell. Az idei év kedvező volt termesztésére, amit a fentebb elmondottak is iga­zolnak. Elbeszélgettem a dolgozókkal is, akik elégedettek a munkakörülmények­kel. Megmutatták a szociális helyiségeket, ahol lehetőség nyílik a tisztál­kodásra. Eldicsekedtek azzal is, hogy az utóbbi években rohamos a fejlő­dés üteme, ami szintén kedvezően hat a foglalkoztatottságra. Így tehát bizakodással tekintenek a jövőbe. Tóth Gyula elvtársat ismét szólította a kötelesség. Mennie kellett. Mi további sikeres munkát kívántunk az üzemvezetőnek és a többi dolgozónak, hogy magunk mögött hagyjuk a „paprikás“ hangulatot! Andriskin József Az enyhébb téli napokon sem pi­henhetnek a gyümölcsészek. Sok olyan munkát elvégezhetnek a gyü­mölcsösökben, amelyek már a követ­kező vegetációs időszakra történő felkészülés részét képezik. Állandó vizsgálat alatt kell tarta­nunk a törpe- és sövénygyümölcsösök kerítéseit, nem keletkezett-e rajtuk valahol rés, vagy hófúvások idején nem fújta-e be olyan magasan hóval, hogy a nyulak kárt tehetnek a gyü­mölcsfákban. Egy-két tapsifüles pár nap alatt felmérhetetlen károkat okozhat. A bekötött törzsű fákat is rendszeresen ellenőriznünk kell, a lazulásokat azonnal rendbehozzuk. A hó mint bőséges csapadékot biz­tosító tényező hasznos a gyümölcs­fák részére. Azonban nagy mennyiség esetében, olvadáskor a bokorfák ágai­ban kárt is okozhat. Ilyenkor süpped a hő. jégkéreg képződik a felszínén és súlya magával ránthatja az alája szorult ágakat. Ezeket még az olva­dás kezdetén idejében szabadítsuk ki a hó alól. Tél folyamán a fákon található her­nyófészkeket, taplógombákat, a gyap­jas pille zsemlye színű tojáscsomóit és a gyümölcsmúmiákat szedjük ösz­­sze, égessük el. Enyhe téli időjárás esetében ezek a kórokozók vagy azok szaporító szervei könnven átvészelik a telet, kártételük az új gazdasági évben számottevő lehet. A gyümölcs­fák metszése előtt vizsgáljuk át va­lamennyit. Elsősorban a kivénült, termést nem hozó és elöregedett fá­kat jelöljük meg, távolítsuk el. A vi­harok vagy nagy termések következ­tében ronccsá vált fákat, a szú, pajzs­­tetű, monílta, varasodás, gyökérgoly­va, kaliforniai pajzstetű által nagyon károsított és gyógyíthatatlan fákat ne szívleljük tovább, s mint a betegsé­gek gócait minél hamarább távolít­suk el. Ezeket ne hagyjuk heverni sokáig a gyümölcsösben, hanem szál-3 SZABAD EÜJLUMLIVES lítsuk el őket minél távolabbra és égessük el. A nagytakarítást követően fokoza­tosan elvégezzük a termőfák törzs­ápolását. A fejlődő fák törzsének hé­ja évről-évre vastagodik, míg egyes gyümölcsnemeknél nem bír lépést tartani a fatest vastagodásával, meg­reped, pikkelyesen elválik. Ezek a héjrészek kedvező búvóhelyet bizto­sítanak a kártevőknek. A repedések­ben áttelelhetnek a gyapjaspílle, a vetkeztében keletkező lyukakat, odú­kat, forrasztó lámpa lángjával kiéget­jük és sűrű, kavicsos, cementes ha­barccsal betömjük. A beton külső ré­szét úgy simítjuk el, hogy a csapa­dékvíz ne folyhasson bele. Már a tél folyamán hozzuk rendbe a fák koronáját: ritkítjuk, tisztítjuk, a későbbiek folyamán pedig metsszük őket. Jő felépítésű, nem sűrű korona­szerkezetet hozzunk létre. Töreked­jünk arra, hogy az ágelágazások gyfirűspille a téli araszoló tojásai. De itt keres menedéket a levélsodró mo­lyok, alamailonca, almaeszelény, kör­tepoloska, takácsatka, bimbólikasztó bogár, a recés körtepoloska népes hada is. Ezen kéregkaparással, drót­kefével segíthetünk. A háromszögletű kaparóvassal könnyen leváló részeket eltávolítjuk. Óvakodjunk azonban at­tól, hogy az élettelen, de a törzs fagyvédelmét biztosító kéreg részeket teljesen lekaparjuk. A túl buzgó ka­parás kövekeztében napvilágra kerül­hetnek a fagyérzékeny zöld háncs­szövetek. Helyesebb, ha ezt a műveletet nyir­kosabb időben végezzük. A cseresz­nye, meggy törzsét nem szabad kapar­ni. Itt elég a drótkefe alkalmazása. Ügyeljünk a csonthéjasok tisztogatá­sára. mert felesleges sebek okozásá­val elősegíthetjük a mézgásodást. Fagyveszély elmúltával — ha az ősz folyamán még nem tettük meg — a különféle sebek, sérülések orvoslását is elvégezhetjük. А» sebeket éles késsel faragjuk ki és kenjük be sebelzáró oltóviasszal. A fák életének meghosszabbítására a helytelen metszés vagy más okok kö­csökkentésével világosabbá tegyük fáink koronáját. Távolítsuk el min­denekelőtt a valamely oknál fogva beteg, száraz, törött ágakat. Ne tűr­jük meg a moníliás, erősen pajzstet­ves, varas, szuvas ágképződményeket, úgyszintén távolítsuk el az egymást horzsoló, keresztező, egymást árnyé­koló ágakat, mert ezek elsűrűsödése következtében csökkenni fog a termő­­felület. Az ágak eltávolításánál cson­kot nem szabad hagynunk, ezeken nincs levél ami táplálja, ezért elkor­had és a farész helyén üreg keletke­zik. A lefűrészelés helye az ágalap legyen, amit az ág tövén található gyűrődések mutatnak. A fűrészelés helyét kacorkéssel tegyük egyenle­tessé és kenjük be oltóviasszal, a fa­részt esetleg sebkátránnyal. Most pedig röviden a gyümölcs­cserjék gondozásáról. Csak rendsze­resen ritkított bokrok adhatnak a kö­vetkező években is kielégítő termést. A mogyoró igen fényigényes nö­vény, ahol sok árnyék éri, az ágak nagyon felnyurgulnak, így csak az ágak végén hoznak hím- és termő virágokat. Termesztésénél azt a hibát is elkövetik, hogy túlságosan sűrűn ültetik. Az a bokor, amelyik jó talaj­ban díszük, megfelelő fénymennyisé­get kap, 5—6 méter magasra és szé­lességre is megnő. Legalább 3—4 évenként érdemes ifjítani. Ilyenkor az idősebb ágakat tőből eltávolítjuk, a megnyurgultakat pedig visszakurtít­juk. A visszakurtított ágak új elága­zásain több termőrügy jelenik meg. A málna is nagyon elsűrűsödhet, szinte bozótot alkot, ha rendszeresen nem tisztogatják. A termés ilyenkor csökken, apró marad. A házikertek művelői között vannak olyanok, akik évente a vesszők egy részét erősen, más részét közepesen visszavágják. Az erős kurtításún később érik a gyü­mölcs, így szedése folyamatos lehet. A málna felesleges sarjait vágjuk le, az öregebbeket pedig évről-évre fo­kozatosan távolítsuk el. A málnás el­öregedett töveit évek után távolítsuk el, és a fiatal sarjak gyökerét hagy­juk meg, így szinte „örökifjú“ mál­násunk lesz évtizedekig. A köszméte szintén sok tősarjat nevel, azért itt is rendszeres tiszto­gatásra van szükség. Sajnos a bokor­nak nevelt köszméte lelógó ágai szin­te lehetetlenné teszik a kapálást, ez pedig mind a gyomirtás, mind a talaj levegőztetésének hiányában hátrá­nyos. Azért jobb az aranyribiszkén való nevelése. Elég már 40—50 cm magas törzs, ezen hosszabb életű a bokor, termése is erőteljesebb. Végezetül szólunk a gyümölcsfák tövéből előtörő vad tőhajtásokról is. Ezek konkurrálnak a nemes résszel, sok tápanyagot vonnak meg tőle. Ne elégedjünk meg azonban azok vissza­­metszésével, de az előtörés helyén a földet hányjuk el és a vadhajtások gyűrűjét is vágjuk le. Ellenkező eset­ben a következő évben ismét sok vadhajtás tör majd elő. Az elmondottakból kitűnik: a gyü­mölcsösökben télen is akad munka. Nem várhatjuk ölbe tett kézzel c ta­vasz érkezését. Juhász Árpád Virágzó gallyak télen Az idő előtti virágoztatás, tehát a hajtatás a szobai ker­tészkedés egyik legkedveltebb művelete. Sok fás növény, pél­dául az aranyvessző, a som, a kökény, a mandula, a cseresz­nye, a szilvarózsa, a májusfa, a közönséges orgona, a mogyo­ró, a kecskefűz vesszeje egy­szerű módon kivirágoztatható. A levágás után a vesszőket, gallyakat néhány órára hűvös, de fagymentes helyre állítjuk, hogy lassan kiengedjenek. Ez­után következik a melegfiirdö, ami abból áll, hogy valamilyen nagyobb edénybe, fazékba, esetleg kádba 30—35 fokos vi­zet öntünk és 8—10 órán át tartjuk a gallyakat. A fürdetés után a gallyakat kiemeljük a vízből, végükről egy-két centi­métert ferdén levágunk és me­leg, 18—20 C fok hőmérsékletű vízzel telt vázába helyezzük. A vizet kétnaponként felmele­gítjük és ugyanakkor a gallyak végét is kissé visszavágjuk. Lehetőleg világos helyen legye­nek a hajtásra szánt gallyakat tartalmazó vázák. Még a vilá­gosságnál is fontusabb, hogy a gallyakat naponta kétszer lan­gyos vízzel megpermetezzük. Ilyen kezelés melllett 8—14 na­pon belül kivirágoznak. Ekkor állítsuk hűvösebb helyre, mert így virágzásuk meghosszabbít­ható. 1Q7JV jap'iňr 17. Tél a gyümölcsösben

Next

/
Oldalképek
Tartalom