Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-20 / 25. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE

Éveken át megszoktuk, hogy a versenyek, a kötelezettségvállalások általában a termelésre, a termelési tervek túlteljesítésére, több árutermelésre Irányultak. A versenyakciók kisebb-nagyobb sikerrel jártak, mert sokszor formálisak voltak, s a formalizmus miatt buktak meg. Volt olyan időszak is, amikor már szinte bűn volt versenyről beszélni.

A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az Egységes

voltak. Ezért most a Parasztszövetség felhívása arra irányul, hogy lehetőleg minden szövetkezetben legyen egy központi szociális helyiség, és ha erre még nincs pénze a szövetkezetnek, kisebb-nagyobb mosdóval ellátott öltözőhelyeket építsenek. Számos olyan szövetkezetünk van már, ahol az állattenyésztők a napi fáradságos munka után meleg vízzel lezuhanyozhatnak és átöltözködhetnek.

Olyan mozgalom indult most, ami

giéniai szempontból is megfelelnek a követelményeknek.

Így van ez rendjén. Gazdag szövetkezeteknek legyen megfelelő irodaközpontja is. Sajnos azonban még mindig sok az olyan irodai helyiség, ami bizony rossz benyomást tesz az emberre. Nemrég Tesmagon jártunk. Barátom rosszallóan megjegyezte: „Tán csak nem ebben az ütött-kopott épületben van a szövetkezet irodája!“ Bizony ott volt. Csak azután derültünk jobb kedvre, amikor a szövetkezet elnöke és az ökonómus tájékoztatott, hogy náluk is épül egy kultúrház, amelyben helyet kapnak majd a szövetkezet irodái.

Magyarországon olyan termelőszövetkezetben jártam, ahol az irodák reprezentatív dekorációval ellátott helyiségekkel rendelkeztek. Helyet kaptak bennük a vidék jellegzetességei. Egy-egy fafaragvány, a közeli

Verseny az emberért

Parasztszövetség Központi Bizottsága olyan versenyt hirdetett meg, amely a mezőgazdasági dolgozók között igen kedvező talajra talált. A verseny első része a termelési tervek teljesítésére vagy túlteljesítésére irányult, és nagyon helyesen a kötelezettségvállalásokat bele kell foglalni a szövetkezetek évi pénzügyi tervébe. A versenyért a gazdaság vezetősége felel. Tehát már ez is egyik garancia arra, hogy eredményes lesz.

A termelési eredményekre irányuló kötelezettségvállalások máris szép eredményeket hoztak a mezőgazdaságban, tovább emelkedik a mezőgazdasági üzemek árutermelése és az év végéig jelentős árutöbbletet eredményez majd a verseny. Több járásban nemcsak azt vállalták, hogy mennyi hússal termelnek többet, hanem ehhez a megfelelő takarmánykeveréket, és elég állatállományt biztosítottak. Ogy is mondhatnánk, liogy a vállalás több kisebb vállalás függvénye, ami azt jelenti, hogy csakis úgy sikerülhet, hogyha az ún. mellékvállalások vagy a kötelezettségvállalást elősegítő kisebb vállalások is teljesítve lesznek.

A versenymozgalom másik része a szövetkezeti tagok életkörülményének megjavítására irányul. Joggal mond' hatjuk el a mozgalomra, hogy verseny folyik az emberért. A szövetkezetek fennállásának 20 éve alatt a nagy rohanásban, a sok termelési gondban, a szövetkezetek megszilárdításáért folyó harcban bizony elfeledkeztünk arról az emberről, aki az összes értékeket teremti. A szövetkezeti gazdasági udvarokon a napi nehéz munka után nagyon sok helyen a tagok jóformán még kezet sem moshattak. Ha például az állattenyésztők bementek a vendéglőbe egy-két korsó sörre, a vendégek egy része elült mellőlük, mert olyan istállószagúak

szintén hozzájárul ahhoz, hogy a falu higiéniai téren is a város szintjére emelkedjen. Számos szövetkezetben jártunk most, köztük Déménden, Paláston, ahol munkaruhát vesznek a szövetkezeti tagoknak. Az élenjáró szövetkezetek példája nyomán már tervbe vették a szociális helyiségek építését. Ogy látszik a versenymozgalom tényleg széleskörű, és a közeljövőben még több'szövetkezetét mozgat meg.

A verseny feltételei között ott találjuk a szociális helyiségek építését, a gazdasági udvarok parkosítását, a trágyalé levezetését stb. Azonban a verseny egy dologról megfeledkezett, mégpedig arról, hogy illene már a többmilliós vagyonnal rendelkező szövetkezetnek megfelelő irodaközpontokat is létesíteni. Az elmúlt húsz évben számos düledező, egérszagú szövetkezet Irodában jártunk, sokhelyen lyukas volt a padló, és ha az ember nem vigyázott, orrabukhatott.

Az irodaépületek építésének elhanyagolása egyrészt abból ered, hogy a földművesek évszázadok alatt megvetették és lenézték a számokkal dolgozó embereket, uraknak tartották őket. Ez a nézet a szövetkezetek megalakulása után is nehezen változott meg, pedig a gyakorlat bebizonyította, hogy amelyik szövetkezetben példás a nyilvántartás, és hozzáértő a vezetőség, jobbak az eredmények, mint ott, ahol csak felületesen törődtek a nyilvántartással, az önköltségek számolásával, és általában az adminisztratív munkával. Mert a többmilliós vagyonokat már pontosan nyilván kell tartani, nem lehet csak úgy „Csáki szalmája“ módra bánni velük. Lassan változnak a nézetek, és változás történt azon a téren is, hogy már egyes szövetkezeteknek olyan irodahelyiségei vannak, amelyek hierdőségekből származó szarvasagancsok, vagy a madárvilág kitömött képviselői. Igazán szépek voltak ezek az irodahelyiségek. Több év után még most is szívesen emlékezünk rájuk.

Az emberért folyó versenyben tehát, amikor a lehető legtöbbet megteszünk azért, hogy a szövetkezetekben dolgozók is emberibb körülmények között dolgozhassanak, ne feledkezzünk meg az irodai munkaerőkről sem. Mert nyolc órát tölteni egy odvasfalú, vizes, egészségtelen helyiségben, bizony nem a legjobb élmények közé tartozik. A két évtized alatt sok olyan elnökkel, ökonómussal, könyvelővel találkoztunk, akik épp az egészségtelen irodahelyiségekben kaptak légcsőbántalmakat, reumát és más betegséget. Tehát folytassuk úgy a versenyt, hogy a szövetkezet minden dolgozójának jobb munkakörülménye legyen, emelkedjen a munka kultúrája minden szakaszon. A verseny olyan lendületet vett, hogy előreláthatólag szép eredményeket hoz, mert az előfeltételeket az egységes földművesszövetkezetek a járási termelési igazgatóságokkal, a járási mezőgazdasági társulásokkal és az Egységes Parasztszövetség járási bizottságaival közösen teremtik meg. Jólesik hallani, hogy egyre több szociális berendezés építését vették tervbe még olyan helyeken is, ahol azelőtt ezzel a gondolattal alig foglalkoztak. A verseny tehát serkent, kezdeményezést vált ki és hozzájárul ahhoz, hogy a szövetkezetekben is igazán otthonosan, megfelelő körülmények között dolgozhat mindenki. Szép eredmény lesz ez márcsak azért is, mert az egész szövetkezeti mozgalomnak az a célja, hogy megteremtsük a szövetkezeti földművesek kulturáltabb életét.

Balia József

A doktor úr

Ifjú mezőgazdászok fóruma című rovatunkban már sokféle professzióban dolgozó fiatalt mutattunk be olvasóinknak. Nem hiányzott zootechnikus, agronómus, szőlész, csoportvezető stb. Ezúttal dr. Ibos Károly fiatal ípolynyéki állatorvosról készítettünk portrét.

A doktor úr, ahogy őt a falubeliek szólítják, szimpatikus, mosolygós fiatalember. Közvetlen, nyílt szívű, szerény. Szeretik és becsülik is a faluban és a környéken. Ű is, noha nem erre a vidékre való, nagyon jól érzi magát, nem kívánkozik el.

— Ogy megszoktam már a községet, az itteni embereket, a festői szépségű tájat, hogy már bottal sem lehet engem innen kiverni — mondotta beszélgetésünk során nevetve a fiatal állatorvos.

Ibos Károly Komáromban végezte el a mezőgazdasági iskolát. Kiskorától szerette az állatokat, azért úgy döntött, hogy érettségi után Kassán az állatorvosin folytatja tanulmányait. 1965-ben fejezte be a főiskolát.

— A diploma megszerzése után nem akartam otthon, az ismert környéken dolgozni. Ogy gondoltam, jobb lesz, ha. teljesen idegen helyen kezdem. Elhatározásomat nem bántam meg.

Téved, aki azt hiszi, hogy Ipolynyéken a legoptimálisabb feltételek várták a végzős főiskolást, hogy mindent megkapott, amit szeme-szája megkívánt, és ezért nem kívánkozik haza. Tévedés. Elődje, ugyancsak sáros falunak találta Nyéket, és ferde szájjal az első kedvező alkalommal „olajra lépett“. Ibos Károly azonban nem ijedt meg н sártól, portól, nagy távolságoktól. Üt község tartozik körzetébe, és bizony hosszú ideig, ha sütött a nap, ha szakadt az eső, motorkerékpáron kellett bejárnia „revírjét“. A munkaidő betartásához nem ragaszkodott és ragaszkodik ma sem. Gyakran éjszaka is kopogtatnak ablakán:

— Jöjjön már, doktor úr, segítségre van szükségünk — hívják nemegyszer. Ilyenkor szó nélkül felöltözik, és megy. Soha, senkit sem küld el. És mindezt természetesnek tartja.

— A közlekedési nehézségeim szerencsére megoldódtak. Már gépkocsin járom be a körzetemet. Ez nemcsak kényelmesebb, de gyorsabb is. A közeljövőben eddigi legnagyobb gondomtól is megszabadulok. Feleségemmel, aki a termelési igazgatóságon mérnöknő, hamarosan lakáshoz jutunk.

A személyi jellegű problémákon kívül bizonyára munkakörében is sok nehézséggel kell megküzdenie.

— Igen, gond, megoldásra váró feladat mindig akad. Egyik legnagyobb problémánk pl. a szarvasmarhák meddősége. Hogy mi okozza ezt a betegséget? Elsősorban az egyoldalú takarmányozás, melyből hiányzik a kalcium és a foszfor. Néhány helyen nincsen kifutó, és a tehenek két-három évig is be vannak kötve és elhíznak. Nem egy esetben az anyaméh gyulladása, esetleg az etetők hanyagsága is bajt okozhat. Mi elsősorban a higiénia betartásával és a rendszeres ellenőrzéssel igyekszünk megelőzni a betegségeket.

Ibos Károly, ahogy már a bevezetőben szó volt róla, Kassán járt főiskolára. A keleti metropolisban eltöltött évek bizonyára nem múltak el nyomtalanul. Megkérdeztem, nem fogja-e el néha-néha a nagy város iránti vágy?

— Sohasem jutott eszembe, hogy esetleg városba költözzem. Ogy érzem, itt vidéken nyugodtabb, romantikusabb az élet. Nagyon szeretem a természetet és ezt a városban semmi sem tudná pótolni. A kultúra sem hiányzik, hiszen nálunk tartották pl. a népdalénekesek elődöntőjét. Járt már itt Poór Péter, Harangozó Teréz, Aradszky László, Zóránék, Illésék és a Vígszínház tagjai is felléptek falunkban. S ha még ez sem elég valakinek, nem okoz nagy gondot autóval vagy busszal néha le-leugrani a városba.

— Még Komáromban, az iskolában tagja voltam egy népi táncegyüttesnek. E kedvtelésemhez még most sem lettem hűtlen. Jelenleg azonban már nem táncolok, csupán a helyi CSEMADOK tánccsoportjának vagyok a vezetője.

— Ami a jövő\ illeti, nincsenek

nagy terveim. Továbbra is igyekszem becsületesen, mindenki megelégedésére dolgozni. [ordódy)

Példás munkáért megérdemelt elismerés

A haladás és a béke útját megnyitó hősök emlékművénél, a Jankov dombon ünnepelték meg a Topolčany-i járás mezőgazdászai a járási mezőgazdasági társulás és a Parasztszövetség járási küldötteinek közös gyűlésén az »Építésben szerzett érdemekért« című állami kitüntetés átvételét.

Ezt a magas kitüntetést az 1969- ben elért rendkívüli eredményekért kapta a járás. Ez annál is inkább örvendetes tény, mert az elismerést éppen abban az évben kapták, amikor egész társadalmunk hazánknak a hős szovjet hadsereg által való felszabadításának 25. évfordulóját, és az első szocialista állam megalkotójának, V. I. Lenin születésének 100. évfordulóját ünnepli.

E nem mindennapi esemény alkalmából feltettünk néhány kérdést a JMT igazgatójának, Ing. Jozef Murgaó elvtársnak.

з|с Milyen volt az út, amíg ezekhez a jó eredményekhez eljutottak?

— A Csehszlovák Kommunista Párt munkájának vezérfonalát a lenini szövetkezeti terv alapgondolatai képezték. A mai valóság teljes mértékben igazolja Lenin gondolatainak helyességét és fejlődésünket egészen a felszabadulástól kezdve. A háborút követő 25 évet becsületes és céltudatos munkával töltöttük el a mi járásunk mezőgazdasági termelésében is. Munkánkról legjobban tanúskodnak azok az eredmények, amelyekért ezt a kitüntetést kaptuk. Ezekért az eredményekért .^elsősorban azoknak jár köszönet, akik a kezdeti nehézségek ellenére a mezőgazdasági terntelésben maradtak, akik nem mentek el a vonzóbb, a fizikailag igénytelenebb és mégis jobban honorált foglalkozásokba. Hangsúlyoznom kell azonban, hogy a munkásosztály segítsége nélkül sem ideológiai, sem anyagi vonatkozásban nem érhettük volna el ezeket az eredményeket.

Amikor hazánk felszabadításának tizedik és tizenötödik évfordulóját ünnepeltük, akkor még csak félúton voltunk. Akkor került sor a kis parcellák tagosítására, akkor alakítottuk ki az első vetésforgókat, de akkor még hiányoztak a termelés intenzívebbé tételéhez szükséges feltételek, — elsősorban a szakemberek, valamint a termelés technikai ellátottsága. Elég megemlíteni azt a tényt, hogy 1955-ben 1 hektár mezőgazdasági földterületre mindössze 40 kilogramm tiszta tápanyagot kaptunk. Ez a minimális mennyiség nem biztosíthatta a termelés növelését. A mezőgazdasági termelés társadalmasítása hosszú és nehéz folyamat volt, de szövetkezeteink és állami gazdaságaink mai eredményei arról tanúskodnak, hpgy a feladatok megoldásában kizárólag csak a marxista irányzat volt a helyes.

Mindenki elismerte ezt az

elvet?

— Ezt az elvet nem akarták elismerni a jobboldali opportunista erők 1968-ban, amikor valamiféle új szocializmust hirdettek. Igyekezetük célja azonban teljesen átlátszóvá vált, amikor mindazt, amit a CSKP 25 év alatt megvalósított, be akarták feketíteni, amikor társadalmunkat a kapitalista kizsákmányolás markaiba akarták vlszszataszítani és elszakítani internacionalista kötelezettségeinket, — elsősorban a Szovjetunióval és a többi szocialista állammal kapcsolatban. A jobboldal törekvései azonban idejében lelepleződtek és társadalmi életünk a normális kerékvágásban halad tovább.

jjc Az eredmények eléréséhez milyen konkrét intézkedésekre volt szükség?

— A növénytermesztés jó eredményeinek eléréséhez az intenzifikációs tényezőkön kívül a vetési szerkezet alapos megváltozása is hozzájárult. Arról volt szó, hogy idejében észrevettük a zab és a rozs termőterületei csökkentésének szükségességét a búza és az árpa javára. Ezek az intézkedések lehetővé tették, hogy a takarmánytermesztés területén önellátókká váljunk. Ehhez természetesen jelentős mértékben hozzájárultak a szovjet búzafajták is. A búza 37,8 mázsás és az árpa 35,14 mázsás hektárhozama járási átlagban a nyugat-szlovákiai kerület első járásai közé soroltak minket. A járás területén a felvásárló vállalat és a szövetkezetek raktáraiban 15 millió korona értékű többévestakarmány vetőmag áll rendelkezésünkre. Az állattenyésztésben a legjobb eredményt a tejtermelés növelésében értük el, ugyanis az 1968-as évi 2379 literes fejési átlaghoz viszonyítva 1969-ben 2732 literes fejési átlagot értünk el, a célunk pedig elérni a 3000 literes átlagot. A szarvasmarha-hizlalásban a napi egyedi súlygyarapodást ugyanebben az időben 0,743 kilogrammról 0,833 kilogrammra növeltük, a sertéshizlalásban pedig 0,502 kilogrammról 0,527 kilogrammra. Életképességüket igazolták a központi borjúneveldék is, valamint a közös baromfivállalat, amelynek ugyan vannak bizonyos, de áthidalható problémái.

ф És milyen az elért eredmények gazdasági visszhangja?

— A bruttó mezőgazdasági termelés értéke 1969-ben elérte a 606 millió koronát, ami a megelőző évhez viszonyítva 11,5 °/o-os növekedést jelent. A bruttó jövedelem növekedése 23,5 %-os volt. a tiszta nyereségé pedig 15,9 °/o-os — ez pénzben kifejezve 77 millió koronát tesz ki.

>Jc Képes lesz a járás a továbbiakban is megtartani ezeket a jő eredményeket és ezt az előkelő helyezést?

— Célkitűzéseinket az állami terv határozza meg, amit járásunk mezőgazdászai teljes terjedelemben elfogadtak, néhány kivételtől eltekintve a burgonyatermesztés területén. Problémáink vannak az állattenyésztésben is, ahol annak ellenére, hogy választott malacokból és hízóba való szarvasmarhából a járásban hiány mutatkozik, egyes vállalatok ezeket az állatokat más járásokba és kerületekbe adják el. Ezeket az apró „félreértéseket“ közös erővel akarjuk elhárítani.

>jc Végül pedig megtudhatnánk valamit a járásban alkalmazott módszerek titkáról?

— A feladatok teljesítéséhez és túlteljesítéséhez a szocialista munkaverseny teremti meg a feltételeket, amely társadalmi életünkben újból elfoglalja az őt megillető helyet. A vállalt kötelezettségek együttes értéke járásunkban 19 és fél millió korona. E kötelezettségvállalások alapján dolgoztuk ki a Topoíőany-i járás felhívását Szlovákia valamennyi mezőgazdászához az állattenyésztési termékek előállításának bebiztosítására az 1970-es évben V. I. Lenin 100. születésnapjának és hazánk felszabadítása 25. évfordulójának tiszteletére a hős szovjet hadsereg által.

Engedjen meg még egy kiegészítő kérdést: milyen ütemben halad a kötelezettségvállalások teljesítése?

— 1970. június 1-vel 16 vagon húst adtunk át terven felül, a tejbeadást 1254 literrel teljesítettük túl, a tojásbeadást pedig 957 ezerrel. Ezen felül tartalékaink vannak még főleg vágóbaromfiból. Felhívásunkat a hírközlő eszközök egész évben figyelemmel kísérik, ami azt jelenti, hogy munkánk nyilvános ellenőrzés alatt áll. örülünk, hogy felhívásunk 19 szlovákiai járásban visszhangra talált, melyek a mi járásunkhoz hasonlóan a hústermelés minőségi és mennyiségi növelésével hozzá akarnak járulni politikai és gazdasági életünk konszolidálódásához. Örvendetes tény ez, várjuk azonban a további vetélytársak jelentkezését. Végezetül pedig csak annyit, hogy a „Mindenki szocialista módon“ elv a járási pártbizottság segítsége következtében mély gyökeret vert mezőgazdasági vállalatainkban, és ebben látjuk a feladatok teljesítésének biztosítékát az egész társadalom, valamint a mezőgazdasági termelésben értékeket termelő szövetkezeti parasztság és az állami gazdaságok dolgozói érdekében.

JUDr. Michal Durdiak