Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-06-13 / 24. szám

KÖZGAZDASÁG Szerződéskötés és feltételezhető tervtelj esítés A nyugat-szlovákiai kerület­ben már a múlt év utolsó hó­napjaiban előrelátható volt, hogy az idei mezőgazdasági termelés és terményfelvásárlás adta lehetőségek nem lesznek mindenkor kellő összhangban, ami nyilván megnehezíti az 1970. évre kötelező adásvételi szerződések megkötését. Ez a feltételezés egyhamar beigazo­lódott. A termelők a szokásos­nál sokkal kevesebb maláta­árpát ajánlottak megvételre. A szerződéskötések e sajnálatos fénnyel magyarázható, részbeni kudarcát azonban nem az okoz­ta, hogy túl költséges a maláta­árpa termesztése, hanem az, hogy aránytalanul keveset fi­zetnek érte. A kukoricatermő vidéken 1968-ban termesztett búza és árpa hektáronkénti termelési költsége 3106, illetve 2464 korona volt. Eszerint egy mázsa búza termesztése átlag 78,4 koronába, de ugyanannyi árpa termesztése csak 68,9 ko­ronába került. A takarmány­­keverékek készítéséhez szüksé­ges gabonamennyiség szállítá­sát azonban még az ilyen tete­mes különbségnek sem szabad­na hátrányosan befolyásolnia. A mezőgazdasági üzemek ezt az elvet mégis figyelmen kívül hagyják és sokhelyütt megtart­ják a saját termésű árpa teljes mennyiségét. .Magától értetődő, hogy amennyiben számukra előnyösen módosulna az árpa felvásárlási ára, sokkal több árpát szállítanának a takar­mányelőkészítő üzemekbe. A mezőgazdasági üzemek Ilyen — enyhén szólva — magatartása nem újkeletű, ugyanis a búza világpiaci ára 1964 óta állan­dóan emelkedett, ami minde­nütt, tehát nálunk is éreztette hatását. A búzának köztársasá­gunkban különösen az 1968-as év „kedvezett“. Nemcsak a hektárhozamok voltak várako­záson felüliek, hanem a felvá­sanasi arak ю. A hüvelyesek felvásárolt mennyisége már évek óta ki­sebb a tervezettnél, ami főleg a termesztés kockázatos voltá­val magyarázható. Az olajos növények közül a repcetermést 100 százalékosan sikerült szerződésileg lekötni, de más olajos növények feltéte­lezhető mennyiségének csupán 61,8 százaléka szerepel az adásvételi szerződésekben. A jövőben e téren is kedvező for­dulat várható, mivel a napra­forgó vetésterülete előrelátha­tólag nagyobb lesz, illetve ott bővül, ahol az idén kifagyott repce helyett napraforgót vet­nek. Az ültetőburgonya részbeni hiánya következtében nem szá­míthatunk mintegy 300 hektár terméshozamára. A termelők — különösen a szocialista szek­tor — e hiány következtében 1588 tonnával kevesebb burgo­nyát adhatnak piacra. Az előre­láthatólag hiányzó mennyiség tetemes része — 1564 tonna — korai burgonya. Ami a cukorrépát illeti, a szerződéskötések kielégítő ered­ményeket helyeznek kilátásba. A tervek szerint 40 300 hektár terméshozamát, tehát összesen 1 millió 450 ezer tonnát kellett volna adásvételi szerződéssel lekötni. A szerződésileg lekö­tött mennyiség csak 21 338 ton­nával kisebb, vagyis 1 428 662 tonna, tehát azonos a 38 089 ha várható terméshozamával. A felvásárlási terv teljesítése eszerint hektárokban 94,5, ton­nákban pedig 98,5 százalékos eredményt reméltet. A nyugat­szlovákiai cukorrépaföldek ez idén várható hektárhozama át­lag 375 q, és a szerződésköté­sek ehhez a reális feltételezés­hez igazodtak. Eredményes cu­korrépafelvásárlást reméltet az is, hogy az idei évben kötelező adásvételi szerződésekben ösz­­szesen 2453 hektárral nagyobb vetésterület termése szerepel, mint az 1969-es évi szerződé­sekben. A len és a kender termeszté­se mindmáig nem állandósul­hat, mivel az értékesítés, tehát az erre alapozott tervezés és szerződéskötés is a feldolgozó üzemek évről évre változó igé­nyeitől függ. Néhány évvel ez­előtt, pontosabban 1967-ben, még 6000 tonna lent és 22 500 tonna kendert dolgoztak fel, de az idei termésből már csak feleannyi lent igényelnek, ken­derből pedig az előbb említett mennyiségnek csupán egyhar­­madát rendelték meg. Az ilyen évről évre megismétlődő inga­dozás természetesen meglazítja a termelők és a feldolgozó üze­mek kapcsolatait. Hasonlókép­pen kedvezőtlenek a dohány termesztésének és értékesítésé­nek jelenlegi feltételei is. Mivel a nyugat-szlovákiai ke­rület kiváltképp alkalmas a zöldségtermesztésre, a terme­lők még a bulgáriai és magyar­­országi primőrök behozatola előtt biztosíthatnák a korai zöldség felhozatalát, amit azon­ban a zöldségellátásra hivatott kereskedelem nem vesz figye­lembe. Az ennek következté­ben évente elkönyvelt tetemes veszteség egyrészt elkedvetle­níti a termelőket, a korai zöld­ség hiánya pedig minden év­ben kiváltja a fogyasztók indo­kolt elégedetlenségét. Az emlí­tett fogyatékosságok kiküszö­bölése hovatovább elodázhatat­lan és különösen az gyorsít­hatná meg, ha igényelten rend­szeres lenne a köztársaság északi területeinek, főleg a kis­városoknak s falvaknak zöld­ségellátása Természetesen nem mindegy, hogy milyen zöldség kerül piacra. A fogyasztók nem fonnyadt, hanem friss zöldsé­get óhajtanak. Nem mellőzhető tehát a szállítás meggyorsítása, amit elsősorban a nagy befoga­­dókéoességű hűtőkocsik (gép­járművek! úgyszólván menet­rendszerű közlekedése tehet lehetővé. Köztudott, hogy a nyugat­szlovákiai kerület déli járásai­ban a jó gyümölcs és zöldség­­termés értékesítése tetemesen növelheti a földművesszövetke­zetek s az állami gazdaságok jövedelmét. Ez azonban nem függ csupán a bőséges termés­től, hanem főleg attól, hogy a külkereskedelem mikor és ml-Az értékesítés problémáját már most kellene megoldani, mert a külkereskedelmi válla­latok jelenleg kötnek behoza­tali szerződéseket. Teljesen reá­lis például az a feltételezés, hogy ez idén 20 500 tonna lesz a nyugat-szlovákiai almater­més. A termelők azonban már most tudják, hogy a kerület közellátási céljaira csak 12 000 tonnát szállíthatnak, mivel a kereskedelem nagy mennyiségű ként befolyásolja a piaci ára­kat. A kereskedelem és az élel­miszeripar ugyanis az olcsóbb és — valljuk be — jobb minő­ségű importált árut részesíti előnyben. Ügy vélem, hogy a hazai termésű és az importált gyümölcs meg zöldség vétel­árának gépies egybevetése helytelen, mert nincs és nem is lehet összhangban népgazdasá­gunk célkitűzéseivel s a hazai termelők gazdasági érdekeivel. Gyakran és sok mindent im­portálunk akkor is, ha külke­reskedelmi vállalataink és kül­földi partnereik kereskedelmi kapcsolatai számunkra passzív mérleggel zárulnak. Márpedig rendszerint tetemes összegekről van szó, amelyeket inkább gé­pek, takarmány stb. behozata­lára fordíthatnánk. A hazai ter­melés és a behozatal adta lehe­tőségek irányadó összhangjá­nak hiányát különösen ott síny­­lik meg, ahonnét az ország tá­volabbi területeit látják el zöldséggel és gyümölccsel. Visszatérve a nyugat-szlová­­kíai helyzetre, állíthatom, hogy a kerület konzervgyárait — déligyümölcsön kívül — a ke­rület mezőgazdasági üzemei is elláthatják elegendő mennyisé­gű, tartósításra vagy feldolgo­zásra alkalmas minőségű almá­val, őszibarackkal, paradicsom­mal stb. A kerület egységes földmű­­vesszövetkezeteí és állami gaz­daságai 1970-ben a következő gyümölcstermésre számítanak: alma behozatalára számít. Az őszibarack értékesítése is ha­sonló nehézségekbe ütközik. A várható termés 2300 tonna, de a kerület gyümölcsellátásá­nak céljaira szerződésileg le­kötött mennyiség csak 918 ton­na. A zöldség- és gyümölcs­kereskedelem azonban a tete­mes felesleg ellenére is 375 tonna külföldi őszibarack be­hozatalára számít. A húsellátást megalapozó szerződéskötések lényegében azonos mennyiségre vonatkoz­nak, mint 1969-ben, de a duna­­szerdahelyi járásban, pontosab­ban a nagymegyeri sertéshizlal­dában megállapított kirívó aránytalanság eleinte aggasztó nehézségeket okozott. Ott ere­detileg 6560 tonna sertéshúst kellett volna szerződésileg le­kötni, de a tervezett mennyi­ség helyett csupán 450 tonna szerepel az adásvételi szerző­désben. Ezt, a tervfegyelemmel összeegyeztethetetlen balsikert az elválasztott malacok szokat­lanul nagy hiánya okozta. A já­rás azonban — hála a földmű­vesszövetkezetek és az állami gazdaságok példás tervfegyel­mének — így is túlteljesítette a szerződéskötéssel kapcsolatos feladatait. A nyugat-szlovákiai kerületben ez év első negyedé­ben azért nem volt és előre­láthatólag a második negyed­évben sem lesz 100 százalékos a húsfelvásárlással kapcsolatos tervfeladatok teljesítése, mert a mezőgazdasági üzemeknek jelenleg elsősorban az állat­­állomány állandósulását kell biztosítaniuk. A szarvasmarha­állományt 9 százalékkal, a bor­júállományt pedig 11,8 száza­lékkal kell növelniük. A sertés­­állomány aránylag gyors fel­töltése a sertéshús tervezett, sőt terven felüli felvásárlását remélteti. A kerületben ugyan­is ez év első két hónapjában 29 815 malaccal többet válasz­tottak el, mint tavaly ugyan­azon idő alatt, és hasonló ered­mények várhatók az idei év következő hónapjaiban is. Ez pedig minden esetre kedvezően befolyásolhatja az idei húsfel­vásárlás eredményeit, hiszen a tervezett mennyiség 55 szá­zaléka sertéshús. Az etetés, il­letve a hizlalás céljaira szük­séges takarmánykeverékek szerződésileg lekötött mennyi­sége 16 százalékkal haladja meg a tavalyit, úgyhogy telje­sen elegendő lesz. A vágóserté­sek 1 mázsányi súlygyarapo­dása szerződésileg lekötött 4,3 mázsa takarmánykeverék fel­etetésével biztosítható. Általában kedvezők a tej és a tojás felvásárlását biztosító adásvételi szerződések is. Az eddigi tervteljesítés bíztató és az idei tervfeladatok túlteljesí­tését remélteti. Dodo Bobróczl Gyümölcs hektár gyümölcsös mennyiség tonna alma 1864 20 500 kajszibarack 1107 8 300 őszibarack 463 . 2 300 körte 93 . 650 meggy 46 - * ' 180 Eleve nincs és nem is lehet ” jogereje az olyan törvény­nek, amely nem helyez kilátásba megtorló intézkedést abban az esetben, ha valaki kijátssza a tör­vényt, sőt törvénysértésre veteme­dik. A Munka Törvénykönyvének egyik cikkelye például kimondja (lásd a Tt 1965/66 sz. kormány­rendeletet), hogy a munkaviszony (vagy tanulóviszony) kezdetének és befejezésének napját fel kell tüntetni a dolgozó (ipari tanuló, szakmunkás-tanuló) személyi iga­zolványában. Sajnos nagyon gyak­ran előfordul, hogy ezt a rendele­tet semmibe se veszik. Köztudott, hogy a sok helyütt állandó munkaerőhiány gyakran okoz nehézségeket. Ezért nem rit­kaság, ha az üzemekből olyan dol­gozókat bocsátanak el, akiknek munkaerkölcse és magatartása sok esetben indokoltan kifogásol­ható. Szép számmal akadnak kö­zöttük vándormadarak, lógósok, henyélők, naplopók, tehát olyan egyének, akiknek „munkája“ nem sokat ér. Megbocsáthatatlan hibát követnek el azokban az üzemek­ben, ahol nem bontják fel szabály­szerűen az ilyen dolgozók munka­­viszonyát. Ipari üzemeinkben elég gyakori az ilyen — enyhén szólva — felü­letes ügykezelés. Nyilvántartanak olyan „dolgozókat“ is, akik jólle­het több hónapig kimaradtak a munkából, nem bontották fel mun­kaviszonyukat. Ez azonban nem gátolja meg őket abban, hogy időnként alkalmi munkát vállal­janak. Ezeket a vándormadarakat többnyire földművesszövetkezetek­ben fogadják fel, mert a vezetőség néhol szinte üdvrivalgásban tör ki, ha akár jött-ment, de legalább épkézláb embert sikerül valahon­­nét „felhajtania“. Ilyenkor persze a kutya sem törődik azzal, hogy hol, ki és mikor jegyezte be vagy nem jegyezte be az illető személyi Képlékeny törvény ? igazolványába az előző munkavi­szony megszüntetésének napját. Ez azonban még nem minden. Tulajdonképpen az a bökkenő, hogy az ilyen, ide-oda kódorgó lézengők nyugdíjjogosultsága vi­szonylag előnyösebb, mint azoké a dolgozóké, akik állandó munka­­viszonyban, derekas munkával ke­resik meg a kenyerüket. Miért? Azért, mert nincs kizárva, hogy az ilyen kétes munkaerkölcsű egyén valahol formálisan tíz évig szerepel a társadalombiztosítás nyilvántartásában, pedig valójában csak hét évig dolgozott. Amikor pedig eléri a nyugdíjkorhatárt, a személyi igazolványában bejegy­zett, bélyegzővel hitelesített éve­ket veszik a nyugdíj kiszámításá­nak alapjául, vagyis beszámítják azokat az éveket is, amikor tulaj­donképpen munkakerülő volt. Vég­eredményben teljesen egyenjogú azzal a nyugdíjassal, aki úgyszól­ván egész életében becsületesen dolgozott. A teljesség kedvéért talán még annyit, hogy nem puszta véletlen, ha az ilyen lógósok, vándormada­rak meg hasonszőrű egyének előbb-utőbb lejtőre jutnak és bűn­tetteket követnek el. Mégis bizo­nyos mentelmi jogot bitorolhatnak, hiszen személyi igazolványukkal bizonyíthatják „rendes“ munkavi­szonyukat. Az ezt bizonyító be­jegyzés és hivatalos bélyegző rendszerint eloszlatja a hatósá­gok esetleges gyanúját. Márpedig az így ügyeskedő munkakerülők sem élnek levegőből, hanem vala­miféle üzelmekkel előteremtik azt, ami „létfenntartásukéhoz szükséges. Vitathatatlan tehát, hogy elsősorban az üzemekben stb. kellene a törvény értelmében s határozottabban fellépni azok ellen, akik semmivel sem indokol­hatják meg gyakori vagy huzamos munkamulasztásukat. Hasonló ese­tekben nem szabadna hetekig, sőt hónapokig elodázni a tulajdon­képpen nem is létező munkavi­szony felbontását. — Csak nem ébresztem fel, hiszen még nem telt le a munkaidő ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom