Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-06-13 / 24. szám
Ifjú mezőgazdászok vetélkedője A Szlovák Szocialista Köztársaság Iskolaügyi Minisztériumának megbízása alapján a Bratislava! Kerületi Pedagógiai Intézet a Trnavai Mezőgazdasági Szaktanintézetben, valamint a mezőgazdasági műszaki középiskola tangazdaságában rendezte meg а II. ciklusba tartozó mezőgazdasági szaktanintézetek növendékeinek szakképzettségi és ügyességi versenyét. A szervező bizottság elnöke Kráľovský Dezider mérnök, a mezőgazdasági Iskolák kabinetjének vezetője volt. Az eredetileg tíz napra tervezett verseny technikai okokból kifolyólag a felére redukálódott. Annak ellenére, hogy a benevezett tizennégy iskolából csak kilenc szaktanintézet diákjai jelentek meg a versenyen, a vetélkedő színvonalas, érdekes és tanulságos volt. A valóban igyekvő és tudásuk legjavát nyújtó versenyzők teljesítményének elbírálásánál és értékelésénél nem volt könnyű dolga a bíráló bizottságnak. Végül is megszületett a döntés és ezúttal Capkovič Dušan, a tŕnavai szaktanintézet (TOU) tanulója szerezte meg az első helyezést. S hogy nem érdemtelenül, arról tanúskodik az a tény is, hogy az elérhető 100 pontból 83,1 pontot szerzett, s így megelőzte iskolatársát, Cintavý Józsefet, akinek a 83 pontos teljesítmény csak a második helyre volt elegendő. A harmadik helyezett Kučera Ján 82 ponttal, szintén a trnavai szaktaníntézet növendéke. Negyedik Baráth Miroslav 78,3 ponttal, POU Mojmírovce és ötödik Miiek Vladimír 78 ponttal Trnaváról. Ez az öt helyezett képviseli majd a kerületet a szlovákiai versenyeken. Az eredmények alapján is láthatjuk, hogy a küzdelem eléggé szoros és izgalmas volt, s valóban a legjobbak kerültek az élre. Az iskolák közötti csoportversenyt a trnavai POU nyerte 989,5 ponttal, 2. POU Mojmírovce 880, és 3. POU Podunajské Biskupice 657,6 ponttal. A kiértékelés és a díjkiosztás után elbeszélgettem a szervezőbizottság elnökével, Kráľovský mérnökkel, és a vendéglátó iskola igazgatójával, Vladimír Janec mérnökkel. Megkértem őket, néhány szóban foglalják össze a verseny idején szerzett tapasztalataikat, észrevételeiket. — Kezdeném talán azzal — mondta Kráľovský elvtárs —, hogy kerületünk mezőgazdasági szaktanintézetei már rendeztek iskolai versenyeket, s így az iskolai döntők első négy helyezettje került csak be az Itteni versenyzők mezőnyébe. Kilenc iskolából összesen 36 versenyző állt rajthoz, hogy megmutassa tudását. jjc Néhány versenyzővel, azok instruktoraival, illetve tanáraival folytatott beszélgetésem során pár panaszos szóra is sor került. A legtöbben azt kifogásolták, hogy rosszak voltak a gépek, sót a pontozásra is tettek megjegyzéseket. Mi az ön véleménye, jogosak a bíráló szavak? — Szerintem helytelenek. A gépek teljesen üzemképesek voltak. A hib(a ott volt, hogy a diákok egy része csak elméletből ismerte ezeket a géptípusokat, és így természetesen elmaradtak a többiektől. Ez a hiányosság legjobban a gépi fejésnél mutatkozott meg, a szántásnál kevésbé. A nemes versengés tehát végétért. Ä nyertesek örömmel és szorgalommal készülődnek a szlovákiai versenyre, Kádek Gábor A szovjet űrkutatás újabb sikerei Az egész világsajtó nagy figyelemmel kíséri és elismeréssel nyugtázza a legújabb szovjet űrkísérletet. Hét és fél hónapra rá, hogy a Szojuz 6, 7 és 8 űrhajók befejezték sikeres csoportos útjukat, június 1-én este 20 órakor fellőtték a Szojuz 9-et, Adriján Nyikolajevvel és Vitalij Szevasztyjonovval a fedélzetén. Az űrhajó pályára térése — a felbocsátás szokatlan időpontja ellenére is — pontosan, az előre meghatározott tervek szerint ment végbe. A Szojuz 9 a Földtől való legnagyobb távolsága eleinte 220, a legközelebbi pedig 207 km volt. Később Nyikolajev kézi berendezéssel módosította az űrhajó pályáját, ennek következtében aztán 226, illetve 247 kilométerre változtak a távolságok. Az űrhajó keringési ideje 89,5 perc. Az űrhajó berendezése, a műszerek kifogástalanul működnek. Az irányító központ munkája is tökéletes. A két űrhajós egészségi állapota és közérzete is kitűnő. A személyzet továbbra is megőrzi magasfokú munkaképességét. A jelentések szerint az ételek melegítésére szolgáló műszerek is hibátlanul működnek, és forró kávét is ihat a két űrhajós. A borotválkozás (villanyborotvával) sem okoz különösebb gondot. Az űrhajósok egészségügyi és biológiai kutatásokat végeznek, tanulmányozzák a Föld körüli kozmikus térséget, légköri képződményeket. További feladataik közé tartozik a Föld hő- és jégrétegének megfigyelése, továbbá a Föld különböző övezeteiben levő geológiai és földrajzi objektumok tudományos megfigyelése és lefényképezése, valamint számos más tudományos és orvosi kísérlet. Nyikolajev és Szevasztyjonov olvasással és sakkozással tölti szabad idejét. A Szojuz 9 Gagarin óta már a 16. szovjet űrhajó, mely emberrel szállt a világűrbe. A mostani kísérlet sikerének egyik biztosítéka többek között az, hogy az űrhajó parancsnoka, Adriján Nyikolajev a legtapasztaltabb űrutasok közé tartozik. Első ízben 1962-ben a Vosztok 3-mal szállt a világűrbe. NEMZETI GYÁSZ PERUBAN A legújabb jelentések szerint a perui földrengések eddig már legalább 50 ezer áldozatot követeltek. Egy andesi üdülőközpont 20 ezer lakójával együtt eltűnt a föld színéről. Az üdülőhely környékén is több mint 10 ezer ember tartózkodott, akik közül senki sem élte át a katasztrófát. Más falvak, városok is csaknem teljesen megsemmisültek. Sok helyen a földmozgások áradásokat okoztak, és ez még csak súlyosbította a helyzetet. A hajléktalanok száma elérte a 800 ezret. Az éjszakai fagyok újabb próbák elé állítják azokat, akik a szabadban kénytelenek tölteni az éjszakát. Peruba a világ minden tájáról érkezik segítség. A rendkívül rossz utak azonban nagyon hátráltatják az országba áramló gyógyszer, élelmiszer és ruhaküldeményeket. Peruban a földrengés áldozatainak tiszteletére nyolcnapos nemzeti gyászt rendeltek el. APRÓHIRDETÉS Eladó egy generáljavítás utáni, kifogástalan állapotban lévő TUDOR személygépkocsi. Ar a megegyezés szerint. Cím: EFSZ Zlaté Klasy, okres Dunajská Streda A rágalmak összeomlanak A közelmúltban a szocialimus ellenes propaganda egyik legalattomosabb eszközei közé tartozott a Szovjetunióval folytatott gazdasági kapcsolataik befeketítése. A Szovjetunió ellenes kampányt tervszerűen építették fel, főleg egyes sajtóorgánumok, kiváltképpen kulturális és irodalmi lapok, amelyeknek hasábjairól a gyanútlan olvasó megtudhatta, hogy szocialista szövetségesünk a szó legszarosabb értelmében kizsákmányolja Csehszlovákiát. Elveszi tőlünk Ipari termékeink legjavát, és helyette méregdrága áron olyan nyersanyagokat ad nekünk, amelyeket a kapitalista világpiacon jóval olcsóbban lehetne beszerezni. A botránysajtó ezzel a kampánnyal egycsapásra két legyet akart ütni: lejáratni a Szovjetunióval folytatott gazdasági kapcsolatokat, másrészt megrágalmazni Csehszlovákia Kommunista Pártját s a kormányt azzal, hogy elárulták az ország érdekeit és potyára. játsszák át értékes termékeinket egy másik államnak. Persze az ilyen állításokat meg sem kísérelték konkrét és szavahihető bizonyítékokkal alátámasztani, mert hiszen ilyen bizonyítékok nem is léteznek. A jóhiszemű olvasó azonban sok esetben mégis elhitte, hiszen annyi oldalról, szinte kórusszerűen betanulva hangzott el. Azóta sok ilyen rágalomról lekopott az igazság dicsfénye, és teljes meztelenségben mutatkozott meg a céltudatos hazugság s mögötte az aljas cél: megingatni a csehszlovák nép hitét a Szovjetunióval kötött politikai és gazdasági kapcsolatok előnyös voltában, a kapcsolatok jogi egyenlőségében és hasznosságában. Különös súlyt fektetett ez a propaganda a szovjet kőolaj szállítás ügyére. Olvashattunk olyan állításokat, amelyek a közös olajvezeték építésében az ország érdekeinek elárulását engedte sejtetni, de főleg a szállított kőolaj ára volt az ütőkártya, amely a hivatatlan szakértők szerint drága és a közelkleti kapitalista kézben levő forrásokból azt olcsóbban lehetne beszerezni. Ennek a propagandának még az sem tudott gátat vetni, hogy hivatott közgazdasági szakemberek nyilatkozataikban többször megállapították ezen állítások alaptalanságát. Nemrég Emil Cerovský, az olajvezeték csehszlovák szakaszának igazgatóhelyettese a moszkvai Komszomolszkaja Pravdának adott nyilatkozatában részletesen foglalkozott a csehszlovák-szovjet olajegyezménnyel. Többek közt elmondotta, hogy milyen tudatosan hamis számításokra alapozták ezek a „szakértők“ rágalmaikat. Pl. Csehszlovákia 15.14 rubelt fizet egy tonna olajért, amely árat összehasonlították a 10 dollárral, ennyibe kerül ugyanis a közelkeleti olaj. Igenám, de a termelés helyén, a Ferzsa öbölben. Ezzel szemben a szovjet olaj ára a csehszlovák—szovjet határon érvényes. A Perzsa-öbölből való, kb. 2000 km hosszú tengeri és szárazföldi szállítás további 7—10 dollárba kerül. Tehát az ár megduplázódna. A másik csalafintaság: „szakértőink“ a dollárt 90 kopejkára számították át és ezzel tényleg valamivel drágább lenne a szovjet olaj az arab olajnál. Elhallgattak azonban egy csekélységet. Éspedig azt, hogy a kapitalista piacon a iO dolláros alapárhoz még különféle pótlékokat, kereskedelmi költséget, adót, vámot, közvetítési és komissziós járulékot kell fizetni. Ezzel szemben a szocialista államok közti kereskedelemben mindezek a költségek bennfoglaltatnak az árban. És végül még egy szempont, ami teljesen megdönt minden okoskodást: Csehszlovákiának egy dollár ellenében 31,39 koronáért: kell árut eladni, míg egy rubelt 18,60 korona értékű áruért kapunk. Ha mindezt számításba vesszük, kitűnik, hogy a szovjet kőolaj kb. a felével ^olcsóbb, mintha azt a kapitalista piácon vásárolnánk. Eddig a nyilatkozat. A‘ tanulság pedig röviden: a hazug embert könynyebb utolérni, mint a sánta kutyát. Így szól a közmondás. És ez így igaz, de až is tény, hogy egy jól kifundált hazugsággal sokáig lehet embereket félrevezetni, és ezzel* sokszor mérhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okozni másoknak, sőt az egész társadalomnak. Mint például a szovjet kőolaj esetében. Perl Elemér ä két esztendővel ezelőtti augusztusi események után a bratislavai utcákat járva valahogy nagyobb érdeklődéssel figyeltem az embereket. Ezt nem azért írom, mintha szükségem lenne az önigazolásra, hiszen sem az augusztus előtti, sem pedig az utána következő hónapokban nacionalista, revizionista vagy szovjetellenes hóbortban nem szenvedtem. Ezért úgy érzem, hogy ma jogom van kinyilatkoztatni véleményemet, mivel az ún. dubček! emberi arcú demokrácia idején kevesek híján csupán azok szóltak, akik koncepciójával azonosították magukat. Tán mondanom sem kell, hogy akkoriban a Szabad Földműves szerkesztősége úgyszólván egyedül vállalta az ellenállást. Olvasóink ezt nagyon jól tudják, az ellenlábasok véleménye pdig nem nagyon érdekel. Tehát nyitott szemmel jártam és figyeltem az emberek viselkedését. Akkoriban akadtak olyanok, akik a „vályúért“ való harcban merítették ki képességeiket. A szilárd marxista elveket vallók azonban ezt a tülekedést pünkösdi királyságnak nevezték, mint ahogyan az is lett. Dívott az emberi arcú demokrácia álarcába bújtatott anarchia. Nagyhajú, huligánoknak kinéző provokátorok uralták az utcákat. Cselekedeteikkel, jelenlétükkel izgatták a kedélyeket. A Duna-parton járva fölfigyeltem rá, amint egyikük a hajóállomás jegykiadó ablakát könyökével csak úgy, kedvtelésből betörte. Félkarnyi kereszt lógott a nyakában. Az ember azt hitte volna, hogy vallásos ember, de mikor a Nemzeti Színház melletti templom ablakait is beverte, nem volt nehéz megállapítani, kivel állunk szemben. „Konkolyt a búzától" Más alkalommal a karját és arcát borotva pengével metélő, sZuftos képű provokátort szemlélgettem. Barátai tisztes távolból a metélés hatását fürkészték a járókelők arcán. Az emberek borzadva ítélték el a cselekedetet. Ami pedig tavaly augusztus 21-én történt, az s.em a véletlen műve. A jobboldal hívei és a nacionalista körök bizonyosan huzamos ideig készültek rá. Embereiket gondosan olyan posztokra helyezték, ahol általuk; a leghatásosabb zavarkeltést vélték véghezvinni. Akkoriban az volt az ellenforradalmárok jelszava, hogy ahol csak lehetséges zavart kell kelteni, izgatni a kedélyeket, s provokatív módon megbélyegezni azokat, akik más véleményen vannak. Ma már jól tudjuk, hogy az ellenforradalmárok napja leáldozott. Akik közülük Nyugatra szöktek, maradjanak csak ott. Nem kívánjuk vissza őket. Sőt, örülünk, hogy a konkoly bizonyos hányada kivált a búzából, a többit persze magunknak kell kiválogatnunk. Jól tudjuk, hogy annakidején ki hogyan viselkedett. Aszerint kell ítélnünk, ki milyen beosztásban cselekedett. Most a párttag-könyvcserénél erre különösképpen ügyelni kell! Vigyázni, hogy az ellenforradalmárok és segítőtársaik, a provokatőrök, valamint az igaz marxisták rágalmazói át ne jussanak az átigazoláson. Pártunknak az ilyen emberekre nincs szükségei Az ellenség azonban taktikát változtatott. Ma azt hangoztatja, hogy más amit érez, és megint más, amivel bizonyos körülmények folytán látszólagosan egyetért az ember. Nos, ez az, amire fel kell figyelnünk! Ugyanis könnyen előfordulhat, hogy ilyen és ezekhez hasonló egyének átcsúsznak az átigazoláson, mert akik Ismerik viselt dolgaikat és mostani álláspontjukat, azoknak is vaj van a fejükön. Tehát nem nyilatkoznak szívesen. Nem tudom, ki tudna rá magyarázatot adni, hogy miért, de az az érzésem, hogy még ma is mellőzik azokat az embereket és kollektívákat, akik a legvadabb nacionalizmus és ellenforradalmi mesterkedés idején — amikor az ellenforradalmi törekvések elősegítői egyes sajtóorgánumok hasábjain és az éter hullámain jelentkező, magukat „szabad“ jelzővel illető, pincékbe bújtatott rádióállomások szószólói uszítottak az internacionalista segítségként érkezett haderők ellen — tiszta, marxista állásponton voltak, s vállalva a pocskondírozást és a megbélyegezést, mindezt ki is nyilatkoztatták. Persze, ha valaki ezt nem így látta, vagyis ha nem nekem lenne igazam, győzzenek meg ennek ellenkezőjéről! —hai— Az eszmétől távol A francia fővárosban még mindig nem csendesült el a szélsőbaloldali hullámverés. A Quartier Latin-ban, a párizsi diáknegyedben, bár a rendőrségnek sikerült helyreállítania a viszonylagos nyugalmat, mindeddig nem lehet pontot tenni az események végére. Érdemes . tán feleleveníteni, tulajdonképpen mi váltotta ki ezeket a megmozdulásokat. A nagyméretű tüntetéseket, az ún. „proletár baloldal“ elnevezésű mozgalom vezetői kezdeményezték, miután ezt a szervezetet, többek között anarchista tendenciák vádjával, a francia belügyminisztérium feloszlatta. Jól emlékszünk még Marcellin belügyminiszter kijelentésére, aki többek között hangsúlyozta: „Franciaország nem tűrhet meg egy olyan csoportot, amely öldöklésre és a rendszer megdöntésére szólít fel.“ A francia belügyminisztérium intézkedései határozottan erélyesek voltak, hiszen nem kevesebb mint ezer személyt tartóztattak le. Hivatalos körökből származó jelentések szerint a rendőrség 1960 májusának megismétlődésétől tartott, viszont — ahogyan azt az Aurore című lap megállapítja — „a lelkesedés méretei“ korántsem érték el azt a szintet. A L’Humanité egyszerűen „rendőrfesztiválnak“ minősítette az összecsapásokat. Azt a benyomást szerették volna kelteni, hogy a szóban forgó anarchista csoportnak tekintélyes a befolyása. Erről pedig — mint azt a későbbi fejlemények is igazolták, szó sincsen. A dolgozó tömegek, a munkások, a kommunista meggyőződésű értelmiség élesen elhatárolja magát az anarchista mozgalom kalandorpolitikájától, ha ezt egyáltalán politikának lehet nevezni. S éppen ezért rendkívül érdekes, vajon a kormány miért húzta meg oly hirtelen a vészharangokat. Arról van szó ugyanis, hogy a közvéleménynyel minden áron el akarja fogadtatni népelnyomő politikai koncepcióját, s létjogosultságot akar szerezni brutális beavatkozásai számára az eljövendő időkre is. Felmerül azonban egy másik gyanú is. A Francia Kommunista Párt kongresszusán elhangzottak, illetve ennek utóhatásai, a pártban szakadást előidézni akaró erőket háttérbe szorították. Nyilván jól jön tehát számukra, ha a kormány igyekszik egy kalap alá venni az anarchista tüntetőket a kommunistákkal. Hiszen az említett tüntetés meghirdetésének egyik közvetlen oka többek között az is volt, hogy a Jean- Paul Sartre, névleges szerkesztése alatt álló szélsőbaloldali lap két szerkesztője ellen az ügyészség bűnvádi eljárást indított. Az ügyész súlyos börtönbüntetés kiszabását követelte, ugyanis az inkriminált cikkek „erőszakos akciókra, merényletekre és szabotázsokra“ szólítottak fel. Rövid áttekintést nyújtottunk mindössze arról, ami nagy vonalakban az elmúlt napokban a francia fővárosban lejátszódott, s amelynek utórezgései mindmáig ott gyűrűznek a francia belpolitika víztükrén. Ellenben ha a Francia Kommunista Párt számtalan egységfelhívására gondolunk, ha vázoljuk ezt a mérhetetlen igyekezetei, amelyet ez a párt a baloldali egység megteremtéséért tett és tesz, egyre világosabbá válik, hogy a legutóbbi akciók éppen ezt a törekvést igyekeznek keresztülhúzni. Tehát mindannak, ami a Quartier Latinban történt és történik, csak kevés köze van a kommunista társadalmi ideológia eszméinek megvalósításához. Az erre vezető utat világosan megmutatták a Francia Kommunista Párt kongresszusának tézisei, amelyeket a legutóbbi pártkongresszus politikai'- platformként fogadott el, s amelyek ma Is, most is irányítják a francia dolgozók harcát. (P.j
