Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-17 / 3. szám

ÉLETÉBŐL ?4lrio, (1969. december 19) а »» Rendületlenül esik a hó. Se vége, se hossza. Feleségem türelme ts vé­géhez ér. „Mi lesz ebből?“ — mondo­gatja minduntalan, s állandóan a fo­gyóban levő tüzelőt, a szenet emle­geti. Bords ábrázattal ballagok az ud­varra kémlelni a még bordsabb ég­boltot. Fehérség mindenütt. Szállnak, repülnek a hópelyhek, mintha pa­rancsra cselekednék. Lehet, hogy a sok-sok angyal egyszerre rázza a pe­helypaplanokat? A vthar erejű szél percre sem szü­netelt. Másnap reggelre méternél ma­gasabb hótorlaszokat emelt az uta­kon. Megbénította az életet. Leállt a forgalom. A kutyát is kár lett volna kiverni az udvarra. S ebben az íté­letidőben is akadt, aki dton volt. Ga­­lántáról analog indultak dtnak az em­berek. Taksonyra, a két Szélibe, Nád­szegre. Hazafelé nem számít az idő, út. Mielőbb fedél alá jutni, ez a fon­tos ilyenkor. » hamar nem akadt jármű, amely átse­gítette volna a hótorlaszon. Végre megjelent egy hernyótalpas, de annak sürgősebb dolga akadt. Felvett egy embert, aki csomagot vitt Sellyére. Bizonyára nagyon fontos holmi volt a csomagban. Az is lehet, disznóölés­ből származó aprólékot vitt a roko­noknak ... Mosolygós képű emberrel hozott össze a sors. Megtudtam, hogy az út­karbantartó vállalatnál dolgozik. Az­zal is eldicsekedett, jókor vette ki a szabadságát. Napfényes nyári napo­kon könnyebb az útkaparó sorsa. Nem fúl bele a naqy hóba. Takarítsák a havat azok, akiknek nem ez a szak­májuk. Kerek négy napba telt, amíg a hó­ekék utat vágtak a Nádszegről Ga­­lántára vezető műúton. A gépóriások győzelmet arattak a természet rom­boló erői felett. Reméljük, már nem lesz hasonló hóvihar. (Sándor) A vadászember nem törődik az idő­vel, ha a kötelesség szólítja. Jómagam sem teketóriáztam, amikor megszólalt házunk előtt a pejlovak szerszámján a csengő. Akárcsak az ébresztő óra hangja. Hajnalt ötkor ébreszt, mun­kába szólít, tetszik vagy sem, fel kell kelni. Most más jellegű a kötelesség. Ezernyi éhes szál várja a betevő fala­tot, az életet jelentő ennivalót. Késedelem nélkül indulunk. Ki a határba, a nagy-nagy végtelenbe. A lovak élesre vasalt lábal alatt szikrát vet a hó. Ezernyi apró szikrákat. P.s hull a hó szakadatlan. Palástot borít emberre, természetre. Hátán könnye­dén siklik a szán. A vastag takaró alatt téli álmát alussza a föld. Pihen. Erőt gyűjt az új terméshez. Csenderesek takarásában foglyok, fácánok, nyulak tétlenked­nek. Az ember segítségére várnak. A szánról lekerül egy egy köteg élelem s ml megyünk tovább, tovább ... Dél felé komor felhő nyargal a szél hátán északról. Jeges esőt hoz. Apró jégsztlánkok marnak arcunkba, mint ezernyi tűszúrás. A szél egyre erősö­dik, a jégkristályok vadabbul verdes­nek. Elszabadult a pokol. A szemünk­ből folyó könnyek féggé merevednek. Kővé válik arcunk, jégpáncéllá a nagy mlndenség. A kopasz fák is di­deregnek. Egy gondolat motoszkál agyunkban. Menekülni, amíg nem késő... M. János és B. József Is dacolt a faguos széllel, amikor az egyik hó­bucka alól fekete pontocska tűnt sze­mükbe József, az iflahh legény, kí­váncsiságból belerúgott a hótömeghe. Lóba keménu tárguba ütközött. Kide­­rii’t, hogy egy bőrönd. De hol a gaz­dára? I Ojabb nézelődés, keresgélés mígnem rábukkant a tulgldonosára A ÍR éves H. Rózsit dermedten húzták elő a hó alól. Nem adott életjelt ma­gáról. A legények vállukra kanták s szaporán lépdeltek vele a falu felé. Útközben a test megmozdult, majd ki­nyíltak a láiíy szemei. Ez gyorsabb tempót ösztönzött a mentőknek. Mire a faluhoz értek, a két Hiúnak ts ro­gyadoztak a térdei. Megérte a fáradt­ságot. H. Rózsi a biztos haláltól me­nekült meg. Nagy baj, ha nincs kenyér a ház­nál. Ez volt a helyzet Nádszenen, Királyrévben és számos községben. A farkasát péküzem autója útnak in­dult ugyan, de a legelső hótorlasznál elakadt. A nádszegiek hernyótalpast menesztettek, hogy legyen a falunak kenyere. A pékek autólát ts hernyó­­talpas vontatta egyik falutól a mási­kig. Nehéz napja volt sofőrnek, kísé­rőnek egyaránt. Kirándulókkal telt autóbusz veszte­gelt Farkasd és Sellye között. Egy-IDEJÉN Mária és Bartal Margit számítanak. Az asszony-csoport vezetője a rend­kívül tevékeny Szirmai Amália, aki összefogja őket s élő kapocs a munka közösség tagjai és a közvetítő vállalat között. A múlt évi tiszta jövedelmük meghaladja a százezer koronát. Am volt olyan tél, amikor ennek az ősz szegnek a többszörösét vághatták zsebre. Egyelőre a kukoricacsuhé, mint nyersanyag beszerzése okozza számukra a legnagyobb gondot. Jobbára az érsek újváriak, udvardiak és baromlaklak révén jutnak hozzá. A helyi szövetkezet nagyobb megértést és támogatást nyújthatna az asszonyoknak ebbéli tevékenységükhöz. Remélhető, hogy nemcsak Besenyőn akadnak majd e népművészeti Ipar­ágnak lelkes népszerűsítői, továbbfejlesztői, hanem az ország más tájain, vidékein is. nkl + tj A part és a Parasztszövetség felhívására 600 mázsa húst adtak terven felül közellátásunknak A nagykürtösi járásban az ipnlynyéki szövetkezetben van a Parasztszövetség egyik leg­nagyobb alapszervezete. Olyan alapszervezet ez, mely saját üzemi pártcsoporttal is rendel­kezik. A pártcsoport a szövet­kezet és a szövetség alapszer­vezetének vezetőségi értekez­letén megvitatta pártunk és a Parasztszövetség Központi Bi­zottságának a munkafegyelem és a termelékenység növelésére vonatkozó határozatait. Az értekezleten persze nem­csak vitatkoztak, hanem ki-ki a saját szakaszán lehetőséget keresett, hogyan járulhatna hozzá a leghatékonyabban a felhívás valóra váltásához. Látogatásunk alkalmával tá­jékoztattak bennünket, hogy a szövetkezet azonosítja magát a szóban forgó felhívással, amit azzal juttat kifejezésre, hogy 200 mázsa baromfihúst ad a közellátásnak terven fe­lül. Az adatokat feljegyeztük, és az ipolynyékieket példaként akartuk megemlíteni lapunk hasábjain. A cikk már előkészületben volt, amikor fpolynyékről táv­iratot kaptunk, a következő szöveggel: A cikk megírásához szükséges adatokat azzal egé­szítjük ki, hogy szövetkezetünk a párt és a Parasztszövetség Központi Bizottságának felhívá­sára nem 200, hanem 400 má­zsa baromfi és 200 mázsa mar­hahúst ad terven felül közellá­tásunknak. Kérjük, az új ada­tokkal módosítsák a szóbanfor­­gó cikk tartalmát. Lehet, hogy mások figyelmen kívül hagyták volna a 400 má­zsa hústöbbletet. Az ipolynyé­­kick azonban pontos emberek. Különben a távirat is bizo­nyítja. Ha kevesebb húst adtak volna terven felül, mint előző­leg említették, akkor is értesí­tettek volna bennünket. Nem szeretik a nagyítást, sem a ki­sebbítést, mert az sem a társa­dalomnak, sem pedig a szövet­kezetnek nem válik hasznára. Mi pedig végezetül még azt mondhatjuk, hogy ebben az esetben valóban derekas mun­kát végzett az ipolynyéki szö­vetkezet pártcsnportja, a szö­vetkezet és a Parasztszövetség alapszervezetének vezetősége. —hal— FBH urna zlök ASSZONY A TALPÄN Kovács Jolán néni kislányaival 1954-ben került haza Jugoszláviából. Na­gyon örült, hogy újra itthon lehetett. Gyermekeit becsülettel nevelte, mind­két lánya jól tanult, és kereskedelmi pályát választott. Erzsiké Kőhídgyar­­matra ment férjhez, Ilike pedig nemrég költözött városba férjéhez. Bizony sokat fáradozott, míg a két lányt fölnevelte. A Párkányi Állami Gazdaság berki részlegén versenyt dolgozott a férfiakkal. Emelgetnie kellett a nehéz zsákokat is, mert akkoriban még nem volt fizikai munkát könnyítő tech­nika. Kezdetben évente csak 7—8 malacot választott el anyakocánként, de a múlt évben már 14—15 darabot. A magányos asszonynak nagyon jól jön, hogy a sertéstenyésztésben két műszakban dolgoznak, így van egy kis szabad ideje is. Az életvidám és egészséges asszony példásan kiveszi részét a munkából és megfelelő díja­zásban részesül. Ezért elégedett. Száraz Lászlóné, Nána SZERETI MUNKÄJÄT Szajkó Julis néni a kőhídgyarmatí szövetkezet borjúgondozője. Az állat­­tenyésztésben 1961-től dolgozik a választott borjaknál, összesen 35 borjút gondoz, és olyan sikerrel, hogy a napi súlygyarapodás a választott bor­jaknál meghaladja a 60 dekát. Kara Márton, a szövetkezet elnöke és a vezetőség többi tagja is elégedett Julis néni munkájával, aki örömmel dolgozik. (Sz. L.) SOHA TÖBBÉ HÄBORÜT! Zalaba felszabadulásáról egy kis kerekasztal-beszélgetést tartottunk Diós! Nándorral, Lányi Sándorral, Diósi Károllyal, lányi Gyulával és Pál Kálmánnal. Megelevenedtek a 25 évvel ezelőtti események. 1944. december 24-én, karácsony estéjén szabadították fel a községet a szovjet csapatok. De ezzel nem értek véget a harcok. A németek a szovjet csapatok gyűrű­jéből ki akartak törni. Többször gazdát cserélt a falu. A végső csapást az elkeseredetten védekező német hordákra csak április 23án mérte a szovjet (hadsereg. Amikor visszatért a községből kitelepített lakosság, bi­zony nagyon szomorú képet látott. Mintegy 25 ház volt lakhatatlan. A köz­ségben és határában 11 tank volt kilőve, öt hatalmas bombatölcsér is a borzalmas harcokról tanúskodott. Az ottmaradt lőszer több lakos életét oltotta még ki. A zalabaiak mégis hozzáfogtak az újjáépítési munkákhoz. 1950-ben megalapították a szövetkezetét, és azóta olyan szilárddá, gazdag­gá fejlesztették, hogy a környéken alig van vetélytársa. A kerekasztal­­konferecia alkalmából sok szomorú dolgot megtudtam és papírra vetem mindannyiuk kívánságát: soha többé háborút! Pál Elemér, Zalaba ÚSZÓ VÍZKIEMELÖ AZ ÖNTÖZŐBERENDEZÉS SZOLGÄLATÄBAN Sok vízügyi szakember még ma is azt állítja, hogy a Dunára nem lehet öntözőművet építeni, mert a víz szintje ingadozó, nincs vízkiemelő mű, amely a mederbe visszahúzódó vizet követni tudná. A szakemberek azon­ban nem ismerik Dunaradványt, és azt sem tudják, hogy ott már a part­­közeiben is elég mély a víz. A víz szintjének ingadozását pedig le lehet küzdeni úszó vízkiemelővei. Ezek a tények tették lehetővé, hogy ezen a részen hozzáfogjanak egy 2040 hektáros öntözőrendszer építéséhez, mely­nek az első 625 hektáros lépcsőjét már a múlt évben ünnepélyes keretek között átadták a dunaradványi szövetkezetnek. Az öntözőrendszer a szövetkezet kívánságára épült. A tervdokumentáció kidolgozása közben a mérnökök megállapították, hogy a szivattyúk a nap­pali öntözéssel nem lennének teljesen kihasználva. Ezért javasolták, hogy az éjjeli olcsó villanyáram felhasználásával egy medencébe kell szivattyúz­ni a vizet, ahonnan további területeket lehet öntözni. A javaslat alapján Marcellházán 342, Madáron 508, Virten 103, Šrobárovou pedig 466 hektárt öntözhetnének. Az ünnepség keretében Miloš Fašiang mérnök, az Állami Meliorációs Vállalat területi igazgatója megjutalmazta az élenjáró munkásokat. Többek között Csukás László építésvezetőt és Keiner Elemért, valamint Rusznyák József mérnököt. A tervek szerint 1975-ig mintegy 15 ezer hektár földet öntöznek a komáromi járásban. Kemény József mérnök, Komárom SZEBB ÉLETET HOZOTT A PIRKADAT Nána, mint önálló község, 800 éves múltra tekinthet vissza. A területi átszervezéskor Párkányhoz csatolták, de mégis külön egységet képez. Ez a község is nemrég emlékezett azokra az időkre, amikor a Garam és Duna mentén a felszabadítási harcok folytak. A faluban az utcai harcok mintegy tíz napig tartottak. Amikor végre a lakosok kibújhattak rejtekhelyeiKrőI, a német csapatok ismét visszatértek. Bomba döntötte romba a községházat, lángbaborult a nagy magtár, amelyben a gabona mintegy hat hétig égett. Február 19-én a németek elrendelték a község kiürítését. Több százan kaptak menedéket Ebed községben. Bizony sokat nélkülözött a kis falu lakossága. Sok esetben 50—60 kilométert kellett gyalogolniuk, hogy egy kis élelmiszerhez juthassanak. A felszabadulást, az építőmunka kezdetét jelző pirkadatot örömmel fo­gadta a falu lakossága, és a negyed évszázad alatt nagyon sokat tettek életkörülményeik megjavításáért. A városrészben közel száz új családi házat építettek, gazdagon, békében élnek az emberek és a borzalmas há­borús időszakra csak úgy gondolnak vissza, mint egy rossz álomra. Nagy József, Nána 291 EZER KORONÁS KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁS SZETÉN Szete község iá nagyon sokat szenvedett a háborúban, hisz a lakások 70 százaléka megrongálódott, öt polgári személy esett áldozatul a harcok­nak. A falu kiürítésekor csak Kerata Ondrej maradt a községben. Amikor végre nagy harcok árán a szovjet csapatok elűzték a fasiszta hordákat, megkezdődhetett a békés építő munka. Azóta sokat fejlődött ez a kis köz­ség. Korszerű kultúrházat, könyvtárat, új iskolát és óvodát építettek. Hancsin Alojz, a helyi nemzeti bizottság elnöke jó szervezőmunkával aktivizálta a falu lakóit a faluszépítési akcióra. Utódja Marcel József elv­társ is példás munkát végez a kötelezettségvállalások szervezése terén. A kötelezettségvállalások értéke, amely főleg a faluszépítésre és más olyan munkákra irányul, amelyek javítják a lakosság életkörülményeit, összesen 29t ezer korona. A falu lakói 121 egyéni kötelezettségvállalást tettek, amelynek a keretében 10 380 órát dolgoznak le társadalmi munkában, és így egy lakosra mintegy 525 korona értékű társadalmi munka jut. Belányi János, Déménd SZÄZ TONNA SAJT TERVEN FELÜL A Párkányi Tejfeldolgozó Üzemben naponta megközelítőleg 35 ezer liter tejet dolgoznak fel. Az 50 dolgozó a napi tejtermékeken kívül kemény sajtokkal is ellátja a piacot. Űjebban már a szalámi formájú keménysajtot fóliába csomagolják. Bognár Róbert üzemvezetőnek sok gondja van, mert a kisüzemnek elég széles a gyártási programja Prokof>ec Ferenc a tej és tejtermékek minőségét ellenőrzi Rutai József a túró és sajtgyártással fog­lalkozik. Ügy hívják, hogy mindenki technikusa. Baranyai Géza technikus a keménysajtok készítésével foglakozik. Ezen a szakaszon igen eredmé­nyes a munka, mert a tervezett 200 tonna keménysajt helyett 306 tonnát gyártottak. A jó eredményért dicséretet érdemel többek között Mácsei Erzsébet, Takács Ilona, Bales Mária és Prutkó Terézia. Az üzem az új évben már napi 45 ezer liter tejet termel. Tóth János, Érsekújvár NEM FELEDKEZTEK MEG RÖLUNK A kassai aggok házában nagyon szépek voltak az ünnepek. Igaz, egész évben megfelelően gondoskodik a személyzet az öregekről. A két fő nővér Kupcová Emília és Lackóvá Zuzana jól betölti munkakörét és minden ere­jével arra törekszik, hogy a ház lakói a lehető legkellemesebben érezzék magukat. Az ünnepekben az aggház minden lakója szeretetcsomagot ka­pott, hogy meghittebb legyen az ünnepi hangulat. Tóth Pál, Kassa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom