Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-17 / 3. szám
A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK HETILAPJA Bratislava, 1970. január 17. Ära 1,— Kčs XXI. évfolyam, 3. szám. Lapunk tartalmából: 4. oldal: Eredményekben gazdag évet zártak Kovács István Írása a galántai járás nőbizottságainak munkájáról. 7. oldal: Pathó Károly írása a hódmezővásárhelyi Alföldi Porcelángyár-ról 8. oldal: Juhász Arpád: Tél a gyümölcsösben 12. oldal: Eötvös Károly: Vihar a jégen яяшшшшшшшшшшшшшшшшвтшшштшвшшшшт Bnatislavában január 8-án ünnepi aktívára jöttek össze a mezőgazdasági újságírók. Az ülés első részében a mezőgazdasági újságírók kérdéseket tettek fel Ján Janovíc mérnök CSc mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternek. A másik részben Dr. Tibor Bohdanovsky a mezőgazdasági miniszter első helyettese, egyben a zsűri elnöke, kiosztotta a mezőgazdasági minisztérium múlt évi versenyének újságíró díjait. A mezőgazdasági újságírók bár nem készültek fel a kérdésekre, mégis annyi problémát vetettek fel, hogy bizony volt mire válaszolni. Az első kérdés arra irányult, hogy a miniszter a mezőgazdasági szakaszon milyen kulcsfontosságú probléma megoldását tartja a legfontosabbnak. A válaszból kitűnt, hogy elsősorban az előirányzott tervek teljesítését és erre irányul a felszabadulásunk 25. évfordulójára szervezett szocialista munkaverseny is. Persze, a kulcskérdés megoldása sok részletproblémától függ. Főleg az állattenyésztésben van sok tennivaló. A sertéstenyésztésben már bizonyos sikereket értünk el, mert sok átmeneti anyakocát állítottunk be, tehát emelkedik az elválasztott malacok száma, de emellett jelentős külföldi behozatalra is számítunk. Malacokat hozunk be többek között Ausztriából, a Német Szövetségi Köztársaságból és valószínűleg Lengyelországból is. Így a sertéshús előirányzott mennyisége biztosítva lenne. A szarvasmarha állomány viszont lassan emelkedik, és főleg a tehéntenyésztés marad el. Ez egyrészt érthető is, mert máról holnapra nem lehet megfelelő hasznosságú teheneket sorolni az állományba. Sok gondot okoz a baromfihús-termelés is. Ugyanis nincs elég csibe. Magyarországról mintegy 2 millió csibét hozunk be, de megközelítőleg még ennyire lenne szükség, hogy teljesíthessük a baromfihús eladási tervet. A miniszter kilátásba helyezett olyan árucserét, miszerint Magyarországnak sörkészítéshez szükséges nyersanyagot adnánk, és ezért még több csibét kapnánk. Sok szó esett még a mezőgazdaság gépellátásáról, mert nincs elég szállítóeszköz és főleg megfelelő minőségű traktor. A helyzet az, hogy a jó minőségű csehszlovák traktorokat külföldre szállítjuk, belföldre viszont kevés marad. ígéret történt, hogy ezen a helyzeten a lehetőségekhez mérten az illetékes szervek változtatnak. Nagyon rossz a mezőgazdasági üzemek személygépkocsi ellátása is. Ezen a téten is tenni kellene valamit. A miniszter igen elégedett volt az elmúlt év mezőgazdasági eredményeivel, és kijelentette, hogy lényegében az 1969-as rekordévben már elértük az ötéves terv mutatóit, és több szakaszon már megelőztük a cseh országrészek mezőgazdaságának eredményeit. Nagyon sok probléma vár még megoldásra, de az évtizedet kezdő évben a mezőgazdaság remekelhet. Élénk vita kerekedett a Parasztszövetség küldetése körül is. A miniszter bejelentette, hogy a Parasztszövetségnek a járási mezőgazdasági társulások keretében apparátust létesítenek, járási titkári vezetőkkel. Egyébként hangsúlyozta, hogy a Parasztszövetséggel nagyon jő az együttműködésük. A vitában felszólalt Pavel Jonáš mérnök, a Parasztszövetség elnöke, és szintén hangsúlyozta, hogy a Parasztszővetség és a minisztérium példásan együttműködik, és a szövetségből nem akarnak parasztpártot, hanem társadalmi érdekvédelmi szervezetet, amely a Mezőgazdasági Minisztérium segítője lenne és résztvenne a különböző rendeletek és törvények formálásánál és kiadásánál. Hangsúlyozta, hogy a Parasztszövetséget nem az elmúlt időszak zűrzavara szülte, mert létrehozásáról már sző volt a szövetkezetek VII. kongresszusán is, és a szövetség megállta helyét, mert egyetlen szocialista vagy szovjetellenes határozatot sem hozott, másfél éves létezése óta. A sajtóértekezlet ünnepi részében Dr. Ti bor Bohdanovsky a miniszter első helyettese kiosztotta a minisztérium újságíró díjait. A versenybe 25 szerző 150 cikket küldött be. Többek között Pathó Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője és a Szabad Földműves kollektívája is díjat kapott a szövetkezetek megalakulása 20. évfordulójára hirdetett verseny legjobb cikkeiért. (balia) Az elnöki asztal, középen Ján Janovic mérnök CSc. mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Pavol Jonáš mérnök, a Parasztszövetség elnöke, s több közéleti tényező A díjnyertesek egyik sorfala. Balról jobbra Ján Mikla, a Pravda mezőgazdasági rovatának szerkesztője, mellette Pathú Károly, a Szabad Földműves főszerkesztője. A mezőgazdasági újságírók ünnepi ülése Mit mond az 1970-es évi állami végrehajtási terv Az elmúlt év végén a Szövetségi Tervezési Minisztérium államtitkára, ing. Karol Martinka sajtókonferenciát rendezett Bratislavában a Csehszlovák Szocialista Köztársaság 1970-es évi tervével kapcsolatban. Az államtitkár szerint az 1968-as és 1969-es évek gazdasági fejlődésének dinamikája nem volt kifejezetten lassú, jelentősen csökkent azonban a gazdasági fejlődés hatékonysága az előző évekhez viszonyítva. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a fogyasztás növekedése megelőzi a források termelésének növekedését, és ez a társadalmi szükségletek egyes területein feszültséget okoz. Az 1966-os és az Í967-es években a termelés növekedésének üteme még felülmúlta a fogyasztás növekedésének ütemét. 1966-ban a nemzett jövedelem az előző évhez képest több mint 10 %-kal növekedett, amely 8 százalékban használódott fel. 1968- ban a nemzeti jövedelem növekedett ugyan 7,4 %-al, a felhasználás növekedése azonban 9,6 %-ot tett ki. 1969-ben a nemzeti jövedelem 6 százalékos növekedést mutatott ki, a felhasználás növekedésének a mértéke pedig 6,5 °/o-os volt. Meg kell azonban jegyezni, hogy ebben az évben a felhasználás növekedésének a mértékét már korlátozták az év közben foganatosított intézkedések. Az utolsó két évben tehát kevesebb érté két állítottunk elő, mint amennyit elfogyasztottunk. Ennek következtében a belső piacon felhalmozott árukínálat mintegy harmadrészével kisebb a szükségesnél. Ami a külkereskedelmet Illeti, az 1966-os és az 1967-es években — elsősorban a szocialista államokkal kapcsolatban — sikerült előállítani némi aktív mérleget, amit a tavalyi és az idei gazdaságpolitika „sikeresen“ fel is használt. Bizonyára emlékszünk még rá, hogy egyes vállalatok menynyire idegenkedtek a szocialista országokkal való együttműködéstől, állítván, hogy ott nincs mit vásárolni. Márpedig éppen az utolsó két év igazolta a legjobban, mennyi érdekes termék található a szomszédos szocialista államokban, amikor a behozatal még kiviteli képességeinket Is felülmúlta. Az 1970-es népgazdasági terv világosan kimondja, hogy az 1968-as és az 1969-es évek egészségtelen irányában nem haladhatunk. Az olyan gazdaságpolitika, ahol kevesebb áru kerül az üzletbe, mint amennyit eladnak, ahol a behozatal rendszeresen felülmúlja a kivitelt, tarthatatlan. Nem lehet a társadalmi érdektt a vállalatokban és az irányító szervekben továbbra is fegyelmezetlenül kezelni. Hasonló volt a helyzet 1963-ban is. Az utána következő években lényegesen lelassult a fejlődés üteme és az 1962-es év nemzeti jövedelmének a színvonalát csak az 1966-os évben tudtuk elérni. A jelenlegi helyzetben azonban a lassított fejlődés útja is járhatatlan. A társadalmi szükségletek kielégítésének korlátozása sem oldaná meg a jelenlegi helyzetet. Az egyedül járható út a jelentékeny mennyiségű gazdasági tartalékok kihasználása. Ezek bekapcsolásával véget lehet vetni az eddigi inflációs irányzatnak. A kormány már elutasította az irányított infláció politikáját. Az árak növekedésével ugyanis egyenlőtlenül bár, de mégis növekednének a bérek és a fizetések. Erre az útra elsősorban a nyugdíjasok és a többgyermekes családok fizetnének rá, nem is beszélve a megtakarításokról. Az embereknek biztonságot akarunk nyújtani, hogy ha ma nem is tudnak mindent megvásárolni a munkáért kapott pénzért, biztosan megvásárolhatják majd azt holnap ugyanannyiért, esetleg kevesebbért. A terv célul tűzi ki az egyes inflációs irányzatok felszámolását, megállítását és megakadályozza esetleges újabb inflációs törekvések kialakulását. Megoldja az inflációs irányzatok alapvető kérdéseit a gazdasági fejlődés dinamikájának megőrzése mellett. Az 1970-es ' évben a belső piac egyensúlyának a helyreállításáról van szó, ami a lakosság biztonságérzetének legfontosabb előfeltétele. 1970-ben a nemzeti jövedelem 5 százalékkal növekszik, az ipari termelés növekedésének az üteme 6,5 %o-s, az építkezés növekedésének az üteme pedig 6,8 %-os lesz. A nemzeti jövedelem 5 %-os növekedéséből a felhasznált nemzeti jövedelem 3,3 %-ot tesz ki. Miben nyilvánul meg majd a felhasznált nemzeti jövedelem növekedése? A növekedés több mint kétharmada a személyi fogyasztás növekedését és a készletek kiegészítését fogja szolgálni. Az 1970-es állami népgazdasági terv tehát elsősorban a belső piac konszolidálódását szolgálja, miközben fokozottabb figyelmet fordít az akkumuláció forrásaira. A beruházások növekedésének a tempóját a terv 2,3 %-ban szabja meg. Nyíltan meg kell mondani, hogy a személyi fogyasztás növekedésének az üteme lassúbb lesz, mint az előző években volt. Ez a növekedés azonban arányban lesz az előállított értékekkel. Ami a felhalmozást illeti, az elsősorban nem a termelés szakaszán mutatkozik meg, hanem az üzletek készleteiben és a tartalékok gyarapodásában. A polgárt elsősorban az érdekli, hogy mennyit keres egy óra, egy munkanap, vagy egy hét alatt, és mit vásárolhat ezért a keresetért. 1967- ben a lakosság teljes jövedelmének a növekedése 11 milliárd korona volt, 1968-ban 21 milliárd korona, 1969-ben pedig 23 milliárd korona. Ilyen ütemű növekedés mellett nem lehet eleget tenni a kereskedelmi hálózat növekvő követelményeinek. Jelentős mennyiségű készlet fogyott el, a keresletet mégsem sikerült kielégíteni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a fogyasztás struktúrájában beállott változásokat sem. 1967-ben a kiskereskedelmi forgalom 55 %-át az élelmiszerek, 45 %-át pedig az ipari cikkek képezték. 1969-ben a nagymértékű élelmiszerfogyasztás ellenére fordított volt a helyzet, az élelmiszerfogyasztás 49 %-ot, az ipari cikkek fogyasztása pedig 51 %-ot tett ki. Az utolsó két év alatt a kifizetett munkabér 16 %-kal növekedett. 1967- ben a munkabérek növekedése 7,7 milliárd korona értékű volt, 1969-ben pedig 13 milliárd korona értékű. 1970-ben a munkabérek növekedésére 7,6 milliárd koronát tervezünk. A terv tehát a dolgozók bérezésének a szakaszán a fejlődés normalizálását tűzte ki célul. Olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek az iparban, az építkezésben és a szállításban rendezi a bérek és a munka termelékenysége közötti viszonyokat. Az iparban például a múlt évben a munka termelékenysége 4,2 %-al növekedett, a bérek viszont 6,4 %-al. Az építkezésben ettől is nagyobb volt a különbség. 1970-ben az iparban a munka termelékenységének a növekedését 5,3 %-ban állapítottuk meg, a bérek növekedését pedig 2,4 %-ban. A kormány azt az elvet hagyta jóvá, hogy a bérek mennyiségének meghatározott arányban kell lennie a realizált teljesítményihez. Ahol kevesebb (Folytatás a 2. oldalon.)
