Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-05-09 / 19. szám
örök hóig és dicsőség hazánk felszabadítóinak! Szabad földműves Szabó Gyula metszete — MUNKÄSÖRÖK — a „Forradalom —> Forradalmak" ciklusból. FRAŇO KRÄĽ: 1945. MÁJUS Léptünk már kemény. Friss, lelkes ütemét Agyúdörgés szilaj zenéje szabja meg. Keletről testvérünk nyújtja felénk kezét. A világ fekélyét tűzzel-vassal irtja. Pusztul a fasizmus, virrad éltünk napja. Többé meg ne álljunk, csak előre, rajta! Hajnalpír űzte el kínjaink vak éjét. Rettentő tél után új tavasz mosolyog. Béklyóbavert lelkünk széttörte bilincsét S újult lendülettel szárnyal a magasba. Eloszlik a sötét, napunk újra ragyog Többé meg nem állunk, csak előre, rajta! нимюиNo1ГОИмншмиииин»иадшивмиииидюшшяй«ашвЕздбиавдяпгеаи*еди£аа> A proletár nemzetköziség szellemében hűen a szocializmus ügyéhez! Muszonöt éve ért véget a német ■* fasizmus által kezdeményezett második világháború. Térdre kényszerült a népek és nemzetek egész sorának leigázója, az évszázadok során létrehozott és féltve őrzött kulturális értékek rombolója, a társadalmi fejlődés kerékkötője, legádázabb ellensége. Az embertelen fasizmus feletti győzelem elsősorban is a népek és nemzetek szabadsága és függetlensége őszinte védelmezőjének, a társadalmi fejlődés új korszakát formáló szovjet népnek, vagyis az első munkás-paraszt állam dicső hadserege győzelmes harcának a következménye. A nagy szovjet nép örök értékű hőstette a szocialista haza szeretetéből, az emberiség jövője irányában érzett elmélyült felelősségtudatból, a marxizmus-leninizmus korszakalkotó eszméiből fakadt. Az állig felfegyverzett és vadállattá. aljasult fanatizált fasiszta csordával csak olyan nép birkózhatott meg, amelyet humánus célok vezéreltek, s mely éppen ezért a korszerű fegyverek mellett támaszkodhatott a világ haladó gondolkozású embereinek erkölcsi támogatására és fegyverbarátságára is. A fasizmus felett aratót győzelem felmérhetetlen áldozatot követelt mindazoktól a népektől és nemzetektől, akik ellenálltak és küzdelmet vívtak a megszállókkal, az agresszorokkal szemben. A legtöbb áldozatot a győzelemért természetsen a szovjet nép hozta. Felégetett szovjet falvakat és városokat, valamint a legyilkolt szovjet hazafiak százezreit hagyta maga után a szovjet hadsereg megsemmisítő csapása! elől menekülő fasiszta horda. Persze az agresszor nem mondott le könnyen a rablott területek birtoklásáról. A szovjet hadseregnek és akkori szövetségeseinek csak sok ember- és anyagi áldozatot követelő kíméletlen harccal sikerült barlangjába szorítani, s ott térdre kényszeríteni a népek gyűlölt ellenségét. A fasiszta megszállás hazánknak is nagyon sok kárt okozott. Az anvagt kár mellett soha nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a német fasiszta megszállók irtóhadjáratot folytattak hazánk népei ellen, s hogy tízezrekre megy azoknak a hős hazafiaknak a száma, akik a fasiszták megtorló intézkedései által vesztették életüket. A kínzókamrákkal párosuló mészárlás azonban nem félemlítette meg hazánk haladó gondolkozású polgárait. A megszállók gaztettei nyomán fellobbant a gyűlölet lángja, amely a kezdeti passzív és szórványos aktív ellenállásból a dicső Szlovák Nemzeti Felkelésben és fővárosunk, Prága lakosságának hősi fegyveres felkelésében csúcsosodott ki. Tehát a közös ellenséggel vívott harcban létre jött a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek vérrel pecsételt harci szövetsége. 8 soha, egy pillanatra sem feledkezhetünk meg arról, hogy a hazai ellenállás — történelmi jelentősége mellett is — csupán része volt a német fasizmussal szemben kialakult nemzetközi frontnak, melyben a legfőbb erőt a hatalmas szovjet állam dicső hadserege képezte. Tehát soha nem feledkezhetünk meg arról, hogy az idegen fasiszta igától a szovjet hadsereg szabadított ineg bennünket, s annak köszönhetjük közös hazánk függetlenségét és népünk szabadságát is. A Szovjetuniónak, mint az első szocialista államnak azonban nemcsak hazánk felszabadításáért tartozunk hálával. A proletár nemzetköziség eszméihez hű szovjet nép. amely mindenkor történelmi küldetésének tekintette mind az elnyomott nemzetek, mind pedig a kizsákmányolt osztályok forradalmi mozgalmának sokrétű támogatását, felmérhetetlen segítséget nyújtott pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártja mögé tömörült munkásoknak, parasztoknak és a dolgozó nép széles rétegeinek ahhoz a harcához, amely a társadalmi igazságtalanság végleges felszámolását, vagyis a dolgozó nép hatalmának kivívását és megszilárdulását, a szocialista rendszer győzelmes kibontakozását szolgálta. A szovjet segítséggel párosuló építő törekvéseink és a többi testvéri szocialista országhoz fűződő sokrétű politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatunk döntő tényezőként hatott társadalom-formáló munkánkban. A marxizmus-leninizmus korszakalkotó eszméihez való kölcsönös ragaszkodásunk, a Varsói Szerződésben testet öltő szilárd védelmi jellegű összefogásunk és a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának alapján kibontakoztatott gazdasági, kereskedelmi CSONTOS VILMOS: A zászló alatt . Nem mondta nékem senki; Magasra mért emelnek? Ügy kellett megérezni. Hogy én is veled menjek. Ahogy láttam a sarlót, A kalapácsot rajtad. S a bátor zászlótartót Testvérként megmutattad, Forrósodott a vérem. — Tóle pirosabb lettél, S Petőfi — eszményképem — Csókjával érintettél. Színed akik tagadják, Azok téged tagadnak: Emberi sors, Szabadság! S magukra béklyót raknak. Merre is mehetnék én, Merre, ha te nem volnál? Milliók szívverésén, Ha felém nem lobognál? Amíg meg nem láttalak, S közeledbe nem értem, Ogv jártam én, mint a vak. Sötét töreimességben. Nem mondta nékem senki; Magasra mért emeltek? Nem mondta nékem senki. Hogy rólad énekeljek. És megéreztem: téged Mi célból bontottak ki. Hogy ne engedd a népet Kínjában megfulladni! A költő, aki látott, Csókjával megkeresztelt: jelképezz szabadságot, És vezess minden embert! és műszaki együttműködésünk jelentette és Jelenti továbbra is számunkra, valamint a többi testvéri szocialista ország számára a legfőbb előfeltételét annak, hogy az imperialisták által szőtt intrikák ellenére feltartóztathatatlanul fejleszthetjük szocialista gazdaságunkat, formálhatjuk az általános jóléthez vezető szocialista társadalmunkat. Tehát ezek az örökre igényelt szövetségi, barátsági és gazdasági együttműködési kapcsolataink tették lehetővé azt is, hogy — az előforduló deformációk és gyakori hibák ellenére — megvalósítottuk hazánk szocialista iparosítását, létre hoztuk korszerű és Jó létet biztosító nagyüzemi szinten termelő mezőgazdaságát, hogy népünk többsége kulturált körülmények között élhet, vagyis hogy a társadalmunk tagja — a társadalmi gondoskodásban részesülő öregek is — mindjobban élvezhetik a szocialista rendszer előnyeit. Ék közelmúltban lezajlott esemé** nyék persze azt bizonyítják, hogy a szocializmust igenlő, de jobblétre vágyó és ezért gyakran elégedetlenkedő emberek mellett sokan vannak azok is, akik tagadják szocialista vívmányaink sorsformáló jelentőségét, vagy ellenséges szándéktól vezetve az áldozatos munkával létrehozott vívmányaink teljes felszámolására, a gyűlölt kapitalista rendszer felújítására törekszenek. Ezek az elemek céljuk megvalósítása érdekében gyengíteni, majd teljesen széjjel akarták zúzni a testvéri szocialista országokhoz, főleg a Szovjetunióhoz fűződő szövetségi és baráti kapcsolatainkat. A demokratizálódási folyamat égisze alatt, a gazdasági anarchia előidézése mellett mindent elkövettek tehát abból a célból is, hogy bizalmatlanságot és gyűlöletet szítsanak hazánk felszabadítója és őszinte barátja, a Szovjetunió iránt és elidegenítsék népünket a velünk sorsközösségben élő, testvéri szocialista országok népeitől. Hálával tartozunk barátainknak, hogy időben felismerték a kibontakozó ellenforradalmi veszélyt és az internacionalista kötelességük teljesítésével megmentettek bennünket a teljes katasztrófától, polgárháborúval járó vérontástól. Persze megnyugtató és felemelő érzés, hogy a csehszlovákiai magyar dolgozók — egy-két személy kivételével — barátokként fogadták a segítségünkre siető szövetséges katonai alakulatokat, s nem formálisan, hanem meggyőződésből vallják, hogy szocialista rendszerünk léte és további fejlődése csak a testvéri szocialista országok népeihez fűződő internacionalista kapcsolataink szüntelen erősítése által képzelhető el. A szocializmus ügyéhez és a proletár nemzetköziség eszméihez hű dolgozók azonban joggal elvárják, hogy a társadalmi és gazdasági életünk teljes konszolidálásának jöjjenek létre mielőbb a kedvező előfeltételei. Bíznak abban, hogy a párttagok átigazolásának folyamata megtisztítja pártunkat, mint a szocialista társadalmunk vezető erejét a szocializmus nyílt ellenségeivel együttműködő jobboldali opportunistáktól és a marxizmus-leninizmus eszméi alapján létre jön, megszilárdul a párt eszmei és akcióegysége, mint a párt vezető szerepe tényleges érvényesítésének egyik legfontosabb előfeltétele. Tehát társadalmi követelményként is jelentkezik már az a törekvés (amire a CSKP Központi Bizottságának elnöksége is határozottan ösztönzi a kommunistákat), hogy a párttagság soraiból el kell távolítani az osztályárulókat, vagyis azokat, akik tudatosan az ellenforradalmi erők malmára hajtották a vizet, akik a szocializmus nyílt ellenségeivel egy húron pendülve, a szocialista vívmányaink felszámolására és a szocialista országok népeihez, de elsősorban is a szovjet néphez fűződő elvtársi szövetségünk és elmélyült barátságunk megbontására törekedtek. Uazánk szovjet hadsereg általi fel*■ szabadításának huszonötödik évfordulóját akkor ünnepeljük méltóan, ha megbecsüljük és védelmezzük szocialista alkotó munkánk eredményeit. Ha hibáinkból okulva, a munkahelyen és társadalmi életünk minden szakaszán becsülettel helytállunk. Tehát ha következetesebben törődünk saját sorsunkkal, amely a szocialista társadalmunk elválaszthatatlan függvénye. A jó munkával, a társadalom iránt megnyilvánuló elmélyült felelősség érzettel, a szocialista országokhoz, felszabadítónkhoz és önzetlen barátunkhoz fűződő baráti kapcsolataink szüntelen ápolásával bizonyíthatjuk a legméltóbban, hogy a szabadságot hozó hősök vére termő talajra talált. Pathft Kárnlv A MEZŐGAZDASÁGI DOLGOZÓK H E T I Ľ A P ) A Bratislava, 1970. május 9. Ara 1,— Kős XXI. évfolyam, 19. szám. I
