Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-02 / 18. szám

SPORT Biztató kilátások Kevés vidék!, sőt városi sportegye­sület dicsekedhet olyan régi múlttal, mint a hetényi. E Duna-menti 1550 lakosú községben 46 évvel ezelőtt alakult az első labdarúgó együttes, tehát nemsokára már fél évszázados jubileumukat ünnepelhetik a hetényi focisták, akik az első évektől kezdve jelentős szerepet játszottak a kör­nyék labdarúgó életében. A zöld-fehé­rek — ez volt ugyanis kezdettől a csapat színe — 1938-ig a kerületi bajnokságban játszottak, s különböző tornákon számos dijat nyertek. A felszabadulás után teljesen élői­ről kellett indulni. A kezdeti időszak­ban az anyagiakkal volt a legtöbb baj. Pénz hiányában bizony egy rövid ideig a marcellházi labdarúgókkal kellett közösködni a felszerelésen, melyet felváltva hol az egyik, hol a másik csapat használt. Ez azonban nem tartott soká. Hamarosan került elő annyi pénz, hogy a két falu kü­­lön-külön felszereléssel játsszon. A későbbiek folyamán a sport egy­re népszerűbb lett Hetényen és a jó hírnévnek örvendő labdarúgőcsapaton kívül — mely nem egy magasabb osztályban szereplő együttest is két­­vállra fektetett, és több járási torná­ról hozott haza díjakat — más sport­ágak is kezdtek kibontakozni. Az ötvenes évek közepén a járási sparta­kiád sportvetélkedőjén Hetény lett az első. A labdarúgáson kívül futás, távolugrás, súlylökés és kötélhúzás is szerepelt a műsoron. Egy ideig a női kézilabdacsapat is szép eredmé­nyekkel dicsekedhetett. De ez már mind a múlté, maradt egyedül a lab­darúgás. Es mi a helyzet ma? Vajon hagyo­mányaikhoz méltán szerepelnek je­lenleg a hetényiek? Ezt az egyik leg­illetékesebbtől, Szabó Gábor sport­titkártól kérdeztük. — A jelenlegi helyzettel elégedet­tek lehetünk — válaszolta Szabó sporttárs. — Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi években igen váltakozó sikerrel sze­repeltünk. A múlt évben még a kiesés ellen küzdöttünk, és ma már ott tar­tunk, hogy komolyan gondolunk a bajnoki címre. Ősszel ugyanis egy­pontos előnnyel mi végeztünk az első helyen. Optimizmusomat azonban nemcsak erre az egy pontra alapo­zom, hanem elsősorban arra, hogy az utánunk levő öt csapatot otthonunk­ban fogadjuk és ez nem csekélység. Egy éve a kiesés ellen küzdöttek, most meg már a feljebbjutás gondo­latával foglalkoznak. Minek köszön­hető ilyen rövid idő alatt ily nagy­mértékű javulás? — A csapat jő szereplése több té­nyezőnek köszönhető. Sokat jelentett az, hogy a múlt évben egészen új vezetőséget választottunk, továbbá, hogy a gárda nagy része kicserélő­dött. A mostani csapat jól összeková­­csolódott baráti kollektíva. Természe­tesen nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt is, hogy a szövet­kezet teljes mértékben átvette a sport­egyesület irányítását, és azt a leg­messzebbmenőkig támogatja. A fel­szerelés, az autóbusz, a hideg-meleg zuhany ma nálunk a legtermészete­sebb dolog, sőt azt is elárulhatom, hogy a játékosok az vé végén még prémiumot is kapnak, persze az ered­ményektől függően. Külön dicséretet érdemel sportelnökünk, id. Lajos Ist­ván zootechnikus, aki — noha maga sohasem sportolt — szakszerűen ve­zeti az egyesületet. A többi vezető ellen sem lehet senkinek egy szava sem. Mind odaadással végzik munká­jukat. A fiúk tehát igazán nem pa­naszkodhatnak. — Ki a csapat edzője és milyenek az edzési lehetőségek? — Labdarúgóinkat Chudý Milan vezeti. A felkészülést már február 3-án megkezdtük. Két hétig a kultúrház­­ban edzettünk, utána hetente három­szor hóban-fagyban a szabadban tré­ningeztünk. A fiúk, noha sokan nem helyben dolgoznak, edzéslátogatott­sága, szorgalma dicséretreméltó. Ke­mény felkészülésünknek most a ta­vaszi mérkőzéseken láttuk hasznát. — Mi a helyzet az utánpótlás te­rén? — Természetesen a jövőre is gon­dolunk, s nem hanyagoljuk el az ifjú­ság nevelését sem, hiszen a jövőben is elsősorban saját játékosokkal aka­runk szerepelni. Ifjúsági csapatunk ugyancsak a járási II. osztályban sze­repel. Az együttes 90 százalékát a 9. osztály növendékei alkotják. A taní­tók beleegyeztek, hogy szakszerű irá­nyítás mellett sportoljanak. — Eddig jóformán csupa dicséret hangzott el. Bizonyára akad azonban olyasmi is, amit kritizálni kellene? — Nagyobb hiányosságokról nem beszélhetek, mégis akad két dolog, amelyen jó lenne változtatni. Nagyon örülnénk, nemcsak mi vezetők, de elsősorban a játékosok, ha a falu la­kossága nagyobb mértékben támogat­na, többen járnának mérkőzéseinkre és több érdeklődést tanúsítanának egyesületünk iránt. Ha ugyanis gyű­lést hívunk össze, a vezetőkön és a játékosokon kívül alig jön el valaki. Pedig minden jő tanácsot, ötletet, ja­vaslatot szívesen veszünk. Közönsé­günk különben eléggé temperamentu­mos. Többször előfordult már, hogy a pálya széléről nyomdafestéket nem tűrő szavakat kiabáltak be és ezért, habár bíróverés vagy valami hasonló incidens még nálunk sohasem tör­tént, a múlt évben két előadást is tartottunk a sportszerűségről. — Es a másik dolog, amin változ­tatni szeretnének? — Véleményem szerint ideje volna, hogy egy ilyen régi hagyományokkal rendelkező sportegyesületben a lab­darúgáson kívül más szakosztály is működjön. Lehetőségek vannak, s úgy gondolom, hogy érdeklődőkben sem lenne hiány, hiszen amikor a múlt évben ötpróbaversenyt rendeztünk (gránátdobás távolba és célba, 200 és 1500 m síkfutás, céllövészet) csaknem az egész falu fiatalsága ver­senyzett a szövetkezet és a HNB dí­jaiért. ★ Lehetőségek tehát vannak Hetény­­ben, sportolni vágyó fiatalokban sincs hiány, így csupán rajtuk múlik, hogy tesznek-e valamit községük sportéle­tének további fejlesztése érdekében. O. V. Három favoritja van a férfi kosárlabda VB-nek ф Nehéz a győztes latolgatása ф Az USA, a Szovjetunió és Jugoszlávia a legesélyesebb ф A legmagasabbfokú technika dönt ф Az állóképesség nem utolsó sorban jön számításba ф A csapatok egyelőre hullámzó formát mutatnak ф Az olimpia első hat helyezettje biztos induló, a többi csapat selejtező rendszerben vívja ki szereplési jogát ф Ha valaki megkérdezné a legneve­sebb kosárlabda-szakértőket, kit tip­pelnek az 1970-es ljubljanai férfi ko­sárlabda VB győzteseként, talán za­varba jönnének. A legtöbb válasz úgy hangaanék, hogy ennek a tor­nának minden valószínűség szerint három esélyese van. Az erőviszonyo­kat és az utolsó két év eredményeit telkintetbe véve a Szovjetunió, az USA és Jugoszlávia rendelkezik a legkiforrottabb technikájú csapattal. Sportolók ezrei vonultak fel a dolgozók nagy ünnepén. A modern kosárlabdajátékot a gyors indítás, magas fokú technika jellem­zi. Az említett három együttes gyor­saságban, technikában, rugalmasság­ban messze felülmúlja a mezőny töb­bi tagjait. Természetesen állóképes­ségre, erőre is szükség van, de ruga­nyosság elsőrendű kérdés. A szovjetek jól felkészült csapattal rendelkeznek. Edzőjük, Alexandr Go­­melszkij, hozzáértő szaktudással ne­veli csapatát. Komoly felelősség há­rul rá, meg kell védeni a világbajnoki címet. A mexikói olimpián a jugoszlá­­voktól elszenvedett vereségért tavaly a nápolyi EB-n vágott vissza a szov­jet válogatott. A kosárlabda azonban kifogástalan idegrendszert igénylő sportág, elegendő valamelyik éljáté­kos megingása, gyengébb napi formá­ja, és a csapat elveszti biztonságát, s a győzelmi kilátások a minimumra süllyednek. A szovjet edző szavai szerint a legegyenletesebben Paulas­­kas és Szabandekidze szerepel. Poli­­voda, Andrejev, Volnov, Lipso, Toms­­seen és Belov fokozatosan bejátssza magát a csapatba, s mire a nagy ösz­­szecsapásra sor kerül, egyenlő érté­kű támaszai lesznek a csapatnak. Az amerikai csapatban sok úgyne­vezett „labdazsonglőrt“ láthatunk. Káprázatos ügyességgel kezelik a lab­dát, nehezen szerelhetők, ördöngős cselezők, minden egyes megmozdulá­suk veszélyt jelent az ellenfél kosa­rára. Biztosan vezetik az egészpályás letámadásokat. Legveszélyesebb játé­kosaik' Barret és Scot. Nehéz dolga lesz tehát az ellenfeleknek ennek a két gólzsáknak semlegesítése. A jugoszláv együttes fiatal, törek­vő, temperamentumos, gólretörő játé­kosokból áll. Állóképességben, tech­nikában felveszi a versenyt a legjob­­bakkal. Nem szeretik a szoros ember­fogást, s ezért előfordul, hogy kies­nek koncepciójukból. A jugoszlávok annak a hírében állanak, hogy leg­sikeresebben tudják ráerőszakolni ellenfelükre játékmodorukat. Ilyen­kor a csapatnak nyert ügye van. Ed­zőjük most olyan terv kidolgozásán fáradozik, amely biztosítaná véden­ceinek a Mexikóban elért második helyet. Hasonló terven dolgozik a többi résztvevő csapat „agytrösztje“ is. Kérdés, melyik felfogás és taktikai elgondolás hozza meg a várva várt sikert. A mexikói olimpia első hat helye­zettje automatikusan tagja a VB me­zőnyének, a többi csapat selejtező rendszerben vívja ki szereplési jogát. H. T. Kiváló edző Ha valaki kora ifjúságától sportol, versenyez, rendszerint élete végéig hű marad a sporthoz. így van ez Virág István esetében is, aki ifjú korá­ban a birkózó sportnál kötött ki. Mindjárt az elején komolyan vette a fel­készülést, mert tudta, hogy csak akkor érhet el sikereket, ha mindent belead. A kemény és rendszeres edzések sikerre vezettek. Aktív versenyző lett, s mint ilyen igen sok versenyen vett részt. Szereplését sikerek fém­jelzik. Legszebb sikerként a Csehszlovák Ifjúsági Bajnoki címet könyveli el. Amikor felhagyott az aktív versenyzéssel, edzői pályára lépett. Ezt a lépést jól megfontolta és tudatosította magában, hogy az edzősködés ko­moly felkészültséget követel. Első állomása Privigye volt, ahol az 1957—59-es években működött. A bir­kózó utánpótlás felelősségteljes munkája hárult rá. Ez a munka újszerű volt számára, de jól hasznosította az aktív versenyzések során szerzett tapasztalatokat. 1960-ban már Nyitrán, mint fizetett edző ténykedett. A nyitrei tartózkodás azonban csak „tiszavirág“ életű volt, mert még Ugyanabban az évben az Ögyaliai Mezőgazdasági Szaktanintézethez került testnevelőnek. De edzői képességeinek továbbfolytatásához itt is megvolt az előfeltétel. Az iskola sportszakosztályai közül éppen a birkózók emel­kedtek ki. Ettől az időszaktól kezdve fölfelé ívelt az említett iskola bir­kózó sportjának görbéje. A következő állomás Komárom lett. Itt is hasonló jellegű iskolánál foly­tatott testnevelői tevékenységet. Öt esztendőn keresztül néhány tehetséges birkózó került ki a keze alól. 1965 elején a járási sportbizottság dolgozója lett, ugyanakkor pedig a komáromi AC Slávia birkózóinak edzője. Amikor vállalta a megbízatást, eltökélte magában, hogy a birkózőutánpótlás neve­lését a legkisebbeknél kezdi el. Elhatározásét igen nehéz volt megvalósí­tani, mert a felnőtt és ifjúsági versenyzők edzése egész embert kívánt. Annak dacára, hogy a felnőttek és ifjúsági versenyzők edzője, idejéből arra is futja, hogy a kicsinyekkel is foglalkozzék. Három évvel ezelőtt egy úgynevezett „birkózó-iskolát“ hozott létre, melynek keretében 25—30 isko­lás fiú rehdszeres edzését végzi. Magasfokú pedagógiai felkészültségéről tett tanúbizonyságot eddigi munkája során. A kicsinyek szinte rajongnak érte. „Pista bácsinak“ titulálják, és Pista bácsi minden szava kötelesség számukra. A komáromi Ulice Práce-i. iskola tornaterme hetenként háromszor han­gos a kicsinyek és idősebbek zajongásától. A szülők bátran engedik el gyermeküket, mert tudják, hogy az edzésen csak jót tanulhatnak. Ha már a kicsinyekről van szó, néhányat ki kell emelni a sok közül. Reményekre jogosítanak a következők: Kúr Géza, Andriskin László, Dzimes Juraj és Rácz Pál. De a többiek is igyekeznek az említettek uyomát követni. Az ifjúsági versenyzők közül Kúr Károly, Boöánek Boris, Burkus Juraj, Vörös József, Trnkus Jozef, Tuchyňa Miroslav (kétszeres ifjúsági Csehszlo­vák bajnok) és Trnkus J. szlovák bajnok érdemel dicséretet. Az edző mun­kája éppen ezen versenyzők eredményeiben mutatkozik meg. A felnőttek közül Kohút Milan és Hvizsdák István (az elmúlt év őszén) Bulgáriában a vasutasok Európa-bajnokságán szerepelt sikeresen. Virág István nemcsak Komáromban edzősködik. Az elmúlt év szeptem­berétől Gútán is megalakult a birkózószakosztály és őt kérték meg a fia­talok irányítására. Annak ellenére, hogy munkája sokrétű, mégis vállalta a megbízatást. Hetenként egyszer utazik Gútára és foglalkozik azzal a húsz fiatallal, akik a birkózó-sport iránt érdeklődnek. Rövidesen a gútai ver­senyzők is hallatnak magukról. Annál is inkább, mert néhány tehetséges versenyző van közöttük. Andriskin József ERESZ! HEJTVÉNY 11 y 11 m n i w iHTi uhui mim wwm i ши д MI A NÉPDAL? VÍZSZINTES: 1. Rejtvényünk első része. 11. Hajtó­gép. 12. Szülő (for­dít.) 13. Stroncium kémiai jele. 14. Küldött-e üzene­tet? 15. A Tisza halparti mellékfo­lyója névelővel. 16. Öltözék. 17. Sötét­ség Szlovákiában. 18. Szlovák téve­dés (i—y). 19. Hel­­tai személyneve. 20. Ak! 21. Királyi szék. 22. Lobog. 23. Város Francia­­országban (i—y). 24. Élk! 25. Elisme­rés. 27. Az elek­tromos feszültség gyakorlati egysége, névelővel. 28. Az angol felsőház élet­hossziglani tagja. 29. Amerikai űrha­jós. 30. Kínai hossz­mérték. 31. Folyó a Dunántúlon. 32. Aliz tulajdona. 33. Gyötrelem. 34. Ré­gi római pénz. 35. Keszkenő. 36. Küz­delem. 37. Ázsiai ország. 38. Régi aprópénz. 39. A léggömb (é. h.). 41. Hullámtörő gát. 42. Nem egészen tovább. 43. Magyarországi sportnytere­­mény játék. 44. Személyem. 45. Nem rossz és véredény. 46. Könnyű, rövid nyári nadrág. 47. Angol világos sör. FÜGGŐLEGES: 1. Rejtvényünk má­sodik része. 2. Bellini operája. 3. A tét betűi. 4. Edgar Allan ..., ame­rikai író. 5. Akadémiai titulus röv. 6. Holt nyelv. 7. Mezei állat. 8. Tan­rendben van! 9. Kicsinyítő képző. 10. Gyöngéd. 15. Az egyiptomiak nemzeti istene (é. h.). 16. Járat. 18. Hegycsúcs. 19. Jelen betűi. 21. Német állat. 22. Város Spanyolországban. 23. LDEO. 24. Sporteszköz. 26. Német rizsa. 27. Vali, filmszínésznő. 29. A víz­szintes 29. betűi felcserélve. 30. Olasz pénzegység. 32. Oxigénigényes. 33. A szőlőtő támasztéka. 35. Szlovák ke­rékgyártó. 36. Távbeszélő műszó. 37. Üdítő ital. 38. Cseh népszerű táncdal­­énekes neve és személynevének kez­dőbetűje. 40. Angol könyv. 41. Cigány. 43. Német hang. 44. Lélegzik. 46. Kötőszó (ford.). 47. Rangjelző szócs^ ka. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 1. számú sorok megfej­tése. A Szabad Földműves 16. számában megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: „Az ideológiai harcban nincs helye a semlegességnek és a komprnmisz­­szumoknak“. Könyvjutalomban részesültek: Mikulccz Anna, Snks-mlőce Tóth Pál, Kassp Nagy Ilonka, Múlyad

Next

/
Oldalképek
Tartalom