Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 2. szám
I KULTÚRA A mi nézőink szeretik a színházat A köztudomás szerint a ml színházi közönségünk, amely elvárná, hogy évente egy-két vígjátékkal (sőt operetten) kedveskedjen a MATESZ, végeredményben nem Is olyan rossz közönség. Nyilván a korszellem hatására, de mégis eljárogat színházba, örül a jó előadásoknak, kellően értékeli a színészek játékát, észreveszi a rendező munkáját. Egyszóval, újult érdeklődéssel ül be a nézőtérre, mert élményt keres. Még a szórakoztatásra szánt előadásokon is keresi a színpad és a nézőtér közötti tartalmas kapcsolatot és nem szereti, ha becsapják. S mivel a színház nincs meg közönség nélkül — a színpad sem lehet meg Jó dráma és jó színészek nélkül. Színvonalas szereplők kellenek, hogy a színház által „meghirdetett“ és a néző felé „Irányított“ problematikának kellő visszhangja legyen. Ahol az élmény közvetlen, őszinte és igazi, ahol „eleven“ színészek alakítják emberré a szerzői figura színpadi mását, ahol a színházvezetéshez hozzá tartozik a tervezés és a szervezés mestersége is, ott nem kell félni a kudarctól. A mi közönségünk színházba járó publikum, csak az „üresjáratú“ produkciók, gyengén sikerült bemutatók tartották olykor távol. így hát nem megnyerni, hanem vissza kell őt hódítani a nézőtérre, hogy ismét társadalmi eseménnyé minősíthesse a színházbajárás hagyományos ceremonialitását. Persze necsak egy-egy előadásra jöjjön el, hanem aktívan vegyen részt a színházi évadok egymást igénylő munkájában, hogy nélkülözhetetlen jelenléte apáról fiúra szálló hagyománnyá válhasson. A mi nézőnk szereti a színházat, s éppen ezért mindent el kell követni, hogy jó és értékes előadásokat láthasson. Tudjuk azt is, hogy az esztétika, a népművelés és a gyakorlati színházvezetés sokirányú követelményét kell mindannyiszor közös nevezőre hozni, ha korszerű színházról van szó. S ezért tervük megvalósításához nem indulhatnak ki másból, mint saját erejükből, tehetségükből és a közönségből egyaránt. Mert nagyonis fontos, hogy mit visz el megával a közönség (de a színész is!) egy előadásról, milyen értékes és új gondolatokat, évadról-évadra milyen színházi műveltséget visz magával a színpadról, nézőtérről. Az előrehaladás kulcsa tehát a tartalmas dramaturgiában, a hivatástudó színészgárdában, a művészi rangú rendezésben van. Ennek egységes hatása viszont mind eszmei-didaktikai, mind irodalmi és erkölcsfilozófiái értelmezésben is művészi alkotó munkát igényel. S az sem lehet kifogás, hogy műsortervezésük már eleve bizonyos eklekticizmusra kényszerül. S hogy nehéz az összeegyeztetés, sok a „zavaró“ körülmény és sok esetben hiányzik a tárgyilagos következetesség? Ez méginkább fontos akkor, amikor a MATESZ „önmagát megcsonkítva“ Járult hozzá a második magyar színházunk (a MATESZ-ből kivált kassai csoport), megalapításához. S mivel színházról beszélgetni érdekes és érdemes, most is szólnunk kell róla, éspedig a mi sajátos jellegű csehszlovákiai magyar színházi kultúránk kontexusában. Két olyan együttest kell most majd figyelemmel kisérnünk, amelyek évente mintegy 6—8 bemutatóra vállalkoznak. Olyan színházakról szólni, ahol legkülönbözőbb érdeklődésű, ízlésű és kultúrájú emberek keresnek élményt, felemelő gondolatokat, felüdítő szituációkat, megrendülést és élményt. Vagy talán csak egyszerű időtöltési lehetőséget, gondtalan szórakozást, könnyed kikapcsolódást egyazon színházban? Mert nem az a fontos, hogy a színházban sok alkalmazott legyen, hanem az, hogy szakemberek végezzék a széleskörű ügyintézést, hogy legyenek művészei, színészei és legyen közönsége is. Csak ez a tényező adhat rangot egy színháznak. Csak Így lehet munkája eredményes és korszerű. Mert ma korszerű és időszerű színház kell! Olyan színpad, amely a realista örökségünkre hivatkozva építi ki a humanista eszmeiesség szocialista fórumát. Oj művészi formában igyekszik megvalósítani és tolmácsolni a klasszikus, a mai hazai és külföldi színdarabokon keresztül a kortársi problémák társadalompolitikai kérdéseit. Olyan színház, amelynek műsora valóságunk talajából kiindulva formálja meg mondanivalójának gerincét és minden megnyilvánulásában az emberhez emeli szavát, hogy annak érzelmein keresztül értelmét is meghódíthassa. Ez persze nehéz feladat. De megkönnyíti megoldását az immár két részre osztott intézményünk produktivitása, a színvonalra törekvő szellemi aktivitása. A párhuzamos műsortervezésnek céltudatos „megosztása“ és zsáner-dlfferenciálása, erőviszonyaikhoz méretezett színdarabok beiktatása, témakörű elosztása egyben biztosíthatja a színházat szerető néző Jelenlétén túlmenően egy újabb közönség-réteg meghódítását is. Össze keli hát hangolni a két együttes egymást segítő és kiegészítő színészi lehetőségeit és ügyelni arra, hogy a javasolt müvek gondolati tartalma ne süllyessze a mondanivalót az alibi „rangjára“, és a színházi alkalmazottak ne minősítsék beosztásukat holmi „kenyérkereső“ lehetőségnek. Közben azt se feledjük el, hogy a Jó előadás a gazdasági feltételeknek eleget tesz, mint ahogy a Jő színész is mindig „behozza“ a maga közönségét. Ne hagyják hát parlagon az olyan színészeket, akiket szívesen lát a néző. De a kezdő szereplőknek is adják meg a lehetőséget a bemutatkozáshoz. Csak alkotó munkában fejlődhet a színi növendék, ha már a sors nem adta meg neki, hogy színművészeti főiskolát végezzen. De há nem szerepel, vagy ha nincsen lehetősége komoly szerephez Jutnia, nem bizonyíthat. Nekik itt kell bizonyítani, mert a „házi“ felvételi vizsga még nem jelent „teljes“ igazolást. A tematikailag összehangolt dramaturgia viszont szereplő-cserét, vendégszereplést is biztosíthatna és le‘ hetővé tenné a jól értelmezett konkurrenciát, ami szintén figyelemreméltó megoldás lehetne. A tények mérlegelése és az imént említett dramaturgiai „összehangolás" még nem jelentené, hogy a MATESZ és annak kassai részlege a VOX HUMANIA műsora ne viseljen magán sajátos fémjelzést. Sőt, váltakozó hatásuk színpadi művészetünk vérkeringését is pezsdithetné, majd ösztönözhetné hazai drámaíróinkat is újabb művek megírására, elvégre az új hazai magyar dráma korszerűbb továbbfejlesztését jelentené. Szuchy M. Emil A MATESZ januári műsorterve MATESZ — Komárom jan. 9. péntek Komárom (premier) jan. 11. vasárnap Bős jan. 15. csütörtök Ekecs jan. 16. péntek Ipolyság jan. 17. szombat Felsőszeli jan. 18. vasárnap Udvard jan. 20. kedd Nyitra jan. 22. csütörtök Nádszeg jan. 23. péntek Komárom jan. 24. szombat Aisópéter jan. 25. vasárnap Szene jan. 29. csütörtök Vásárvámos jan. 31. szombat Ipolyvisk 19.30 Anna Karenina —„— Anna Karenina —Anna Karenina —„— Anna Karenina —„— Ez aztán meglepetés —Ez aztán meglepetés 19,00 Anna Karenina 19.30 Anna Karenina —„— Anna Karenina —„— Ez aztán meglepetés —„— Ez aztán meglepetés —„— Anna Karenina —Ez aztán meglepetés Thália Színház — kassai részleg ЕЛ V FELEDHETETLEN élmény w I KELLEMES MEGLEPETÉS A színházkultűra szerelmesének legalább olyan élményt nyújt egy színvonalas előadás megtekintése, mint amilyen élményt jelent a jő katolikus hívőnek, ha római tartózkodása alkalmából láthatja a pápát. S mivelhogy a színházkultűra — talán azért, mert sok évig kulturális szervezetben dolgoztam — nekem is a szívemhez nőtt, nem tudtam ellenállni a Szegedi Nemzeti Színház varázsának. Az egyik este tehát — amikor vendéglátóim más elfoglaltságuk miatt magamra hagytak — elhatároztam, úgy gyarapítóm a Szegeden eltöltött kellemes estéim számát, hogy megnézem Mozart: Varézsfuvola című két felvonásos operájának előadását. Az élmény, amit részemre az operatársulat művészei nyújtottak az igényes opera szfnes tolmácsolásával, több volt a vártnál. Ugyanis azzal a tudattal léptem át a színház küszöbét, hogy egy vidékies szinten rendezett előadást látok majd, s ezért természetes, hogy a művészek teljesítményének színvonalával kapcsolatos Igényem Is e körülményhez igazodott. A feltételezésem azonban helytelennek bizonyult. Kellemes csalódás ért, mert olyan művészi alakításokban és Vaszy Viktor Érdemes művész vezénylete mellett olyan öszszehangolt és kifinomult muzsikában gyönyörködhettem, amelynél szebbet, élménydúsabbat érzésem szerint még a fővárosi operaművészek sem nyújtottak volna számomra. Ez az este azonban még egy kellemes meglepetést tartogatott részemre. A színházban egyik kedves ismerősömmel, Lendvay Ferenccel, a Komáromi Magyar Területi Színház egykori vendégrendezőjével találkoztam. Azzal az emberrel, akinek nagyon sokat köszönhet nemcsak a komáromi színtársulat, hanem a színházlátogató csehszlovákiai magyar közönség Is. Kétségtelen, hogy Lendvay Ferencnek, mint egyetlen színházunk volt tanítómesterének elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy az öntevékeny színjátszóink legjobbjai közül kiválasztott hivatásos színészeink többsége az Idők folyamán tényleges művésszé formálódott. Beszélgetésünk közben szereztem tudomást arról, hogy Lendvay Ferenc, aki több évig a Miskolci Nemzeti Színházban gyümölcsöztette mtt-Lendvay Ferenc, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója vészi képességeit és 1968 végéig a Budapesti Irodalmi Színpad főrendezője volt, múlt év februárjától gondjaiba vette Magyarország egyik legközismertebb és legnagyobb vidéki színházának, — az opera, operett és prózai együttest magában foglaló — a Szegedi Nemzeti Színház igazgatását. Értesülésem szerint erre azért került sor, mert ez a nagy múltú színház az utóbbi években válságos helyzetbe került és a városi tanács kérésére Lendvay vállalta, hogy mint a színház új igazgatója megkeresi a válság megoldásának módját. Lendvay Ferenc törekvését aránylag rövid időn belül siker koronázta részben azért, mert támaszkodhatott a város és a színházi közönség messzemenő támogatására, de talán elsősorban is azért, mert gyakorlati munkájában radikális elképzelések vezérlik. Ezt érzékelteti az alábbi nyilatkozata is, amely így hangzik: — Az a mesterség, amit én választottam, a színház művészete, ellentétben más mesterségekkel, nem ismeri a fokozatosságot, a lassú haladást, a lépésről lépésre tempót. Ebben a művészetben győzelmet csak a rajtaütésszerű rohamtól várhatunk; a változást radikálisan, egyszerre kell előidézni. Nincs tehát úgynevezett első lépés. Az összes lépést egyszerre, azonnal, egy vezényszóra kell megtennünk. Lendvay színháziának sikerei azzal is magyarázhatók, hogy ez a gazdag művészi tapasztalatokkal rendelkező igazgató világosan és helyesen értelmezi a színház küldetését, vagyis meggyőződésből vallja: — A színház szórakoztató üzem. S ez nincs ellentétben műsorpolitikai elveinkkel. Tudomásul kell venni, hogy a színház csak úgy teljesítheti feladatait, ha képes a szórakoztatásra, — majd így folytatja: — Mi a feladat itt, Szegeden, azonfelül, hogy a közönségnek jót és jól kell nyújtanunk? — A választ így fogalmazta meg a saját kérdésére: — A város értelmiségével együttműködve a színháznak a maga eszközeivel és a maga módján segíteni kell mindannak a sok problémának, gondnak a meg- és feloldásában, ami a mai világban körülvesz bennünket, behatol mindennapjainkba, tehát foglalkoztat bennünket. A színház új igazgatója következetesen küzd a hibás és eléggé meggyökeresedett elképzelések ellen Is, melyek szerint a színésznek évtizedekig kell egy színháznál dolgoznia. Sok színházi dolgozóval ellentétben tehát azt vallja, hogy „a színészet vándormesterség“. Látva, hogy álláspontja engem is meglep, bővebb magyarázatként még hozzáfűzi: — A pályakezdőknek néhány év, de legfeljebb öt év után — a letelepedés helyett — másik színházhoz kell szerződniük; ez saját érdekük. Az állandó mozgás hozzátartozik a mesterséghez, aki színész lett, ezt nyilvánvalóan vállalta Is. Természetesen lehetnek, sőt vannak Is kivételek: néhány tekintélyes színész állandó jelenléte nélkül jól szervezett társulat nehezen képzelhető el. A mozgás azonban általában ijern veszélyezteti, hanem erősíti a színházat: a közönség szeret új arcokat látni a színpadon. Azt, hogy ennek az elvnek a gyakorlását mennyire komolyan gondolja, bizonyítja az is, hogy a szegedi színház az utóbbi hónapokban húsz olyan művésszel gazdagodott, akik eddig más színházakban működtek. A szegedi színház tagjául szegődött például Nagy Attila a budapesti Thá- Iia színháztól, Blcskey Károly Jászaldíjas művész, aki lassan már véglgvándorolje a vidék összes jelentős színházát, Fogeressy Mária Jászatdtjas művész, akit szinte minden jelentősebb vidéki színház közönsége ismer, Štefánik Irán Jászai-dljas művész a békéscsabai színháztól és mások. Végül szeretném hangsúlyozni, hogy Lendvay Ferenc a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója jó úton halad, mert emberi színházat formál és azt vallja, amit Shakespeare mond a Viharban: „A legszebb teremtmény az ember“. PATHÖ KAROLY jan. 10. szombat Negyed jan. 11. vasárnap Szímő jan. 15. csütörtök Nagysalló jan. 16. péntek Diószeg jan. 17. szombat Szőgyén jan. 18. vasárnap Csilizradvány jan. 20. kedd Kosút jan. 22. csütörtök Léva jan. 23. péntek Búcs jan. 24. szombat Alsószeli jan. 25. vasárnap Bajcs jan. 29. csütörtök Komárom jan. 30. péntek Komárom Komárom Francois Villon: Összes versei A középkor legnagyobb költője. Első francia lírikus. Kalandos élettörténetéről filmet készítettek, s modern regényeket és regényes versciklusokat is írtak. Megrendítő emberi sorsát azonban saját versei tárják fel legmélyebben, legigazabban. (Ára 18,— Kős.) Norbert Fťýd: Őserdő A jól ismert és közkedvelt cseh világjáró elvezeti olvasóit a mexikói dzsungelbe. Négytagú tudományos expedíció Indul a mexikói vadonba, — négy merően különböző ember. Lényegében mindegyik más célból, más elgondolással vág neki a kalandos útnak, mindegyik más szempontból nézi a dzsungel titokzatos világát. (Ara 18,— Kős.) Zdenék Adla: Kleopátra a gitárban Humorban, kalandban, szellemes helyzetekben bővelkedő „bűnügyi“ Ifjúsági regény. Az Izgalmas történet középpontjában Kleopátra áll. A nyomozást egy bátor, fiatal detektív vezeti, aki nem Ismer lehetetlent, és rövid Idő alatt leleplezi Kleopátra elsikkasztóját. (Ara 19,— Kős.) Sarkadi Imre: A gyáva A gyáva — aki a közösségen kívül akar boldogulni — a könnyű élet bűvöletében visszariad saját legjobb lehetőségének megvalósításától. A könyvben levő másik kisregény Gál János útja, a mőriczí hagyomány tudatos vállalása és folytatása változott körülmények között. Joó György-19.30 Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája —„— Két úr szolgája 10.00 A szürke lő (mese) 10.00 A szürke ló (mese) 19.30 Két úr szolgája nek, a Boldog ember főhősének utódját írja meg. (Ara 4,— Kős.) Vojtech Zamarovský: Róma történelmet írt A széles látókörű, közismert művésztörténész legújabb müve abba a korba viszi el az olvasót, amikor az emberiség történetét az immár Örök Városnak mondott Rómában, az antik világ szellemi, politikai és gazdasági központjába írták. Megtudjuk, hogyan lett Róma hatalmas, hogyan vált a világ urává és miért bukott meg. — (Ara 37,— Kős.) Egy negyed évszázaddal ezelőtt a szovjet csapatok nagy harcok árán foglalták el a Kassa kezelőben lévő Dargó-hágót. A hősi harcok színhelyén áll ez az emlékmű.
