Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-05-02 / 18. szám

IPOLYTÚL A TISZÁIG Zádor (Folytatás az 1. oldalról.) lenleg mintegy 100 hektáron késlel tetl a tavaszi munkákat. Sürgős len ne a silókukorica és a tavaszi keve rékek vetése. Egyébként a jó szerve zés és gépesítés révén 190 hektáror öt nap alatt földbe tették az árpát. Novák István agronómus örömmé újságolta, hogy az utóbbi évekber náluk is nagyot fordult a gazdálkodás kereke. Nem is olyan rég csupár 15—18 mázsás hektárhozamokról be szélhettek búzából. Akkortájt szinti hitetlenkedve olvasták az újságok bői, hogy Csallóköz, Mátyusföld egyes üzemeiben 50 mázsa búzát is ad a föld hektárja. Most már ők is 40 má­zsáról beszélhetnek s lehet eljön az idő, hogy utolérik a nyugat-szlovákiai üzemek eredményeit. Minden bizonnyal ez nem utópia, hiszen most is mindent megtesznek, hogy az idő okozta lemaradást be­hozzák. A közelmúltban például — tekintettel a talajvizes területekre — 210 hektáron repülőgéppel végezték a búza és a legelő fejtrágyázását. A búzára egy mázsát, míg a legelőre két mázsa műtrágyát juttattak hektá­ronként. Ami a legelő termését illeti, nagy szüksége van rá a szövetkezetnek. Ugyanis az elmúlt években törzs könyvezett dán tehenekhez jutottak amelyek kiváló legelőt igényelnek Következményeként az évi fejési átla guk 3900—4000 liter, mely rekord mennyiséget jelent a környéken. (Rimaszombati járás) A zádori szövetkezetben a mostoha időjárás miatt egyszerűen felrúgták a vetésforgót. Bettes Aladár elmon­dotta, hogy mivel a talajvíz lehetet­lenné tette az árpa vetését, a kuko­ricára szánt terület egy részét igény­be vették annak reményében, mire sor kerül vetésére, lehetővé válik a föld művelése. Bettes elvtárs sem elégedett a műtrágya ellátással. Fő­ként szuperfoszfátból mutatkozott hiány. Magyarbőd Nagydaróc (Losonci járás) Orosz Tibor me­chanizátornak sok bosszúságot oko­zott az idei tavasz. Előszöris a gépel­látásra panaszko­dott. Még a múlt év végén kifizettek egy ZT-300-as trak­tort, kultivátort és ötös ekét. Bosszan­tó, hogy még a --------—... mai napig sem kap­ták meg a Német Demokratikus Köz­társaságban gyártott gépeket. A Gömör és Nógrád határában lé­vő községben a tavaszi munkát há­rom héttel később kezdték meg, mint az előző években. Persze még így sem sikerült egészében bevetni a ta­vasziaknak szánt földterületet. Sok a nedves rész (folt), amelyet a leg­jobb akarat mellett sem tudtak meg­művelni. Azokra a helyekre csak a későbbi időben vethetnek valamilyen takarmányfélét. A műtrágyát sem tudták mindenütt géppel elvetni, s bizony több helyütt kénytelenek vol­tak kézzel elszórni. A nagydaróci ha­tár erősen dombos. Mivel olvadáskor a talaj nem volt megfagyva, jelentős károkat okozott a hóié, és sokhelyütt kimosta a gabonát. | — Bosszúságból elegünk volt az idén — vallja Tóth János elnök. — De azért bizakodunk. A május, a ked­vező nyárelő sok mindent jóra for­díthat. Az elmondottak alapján megállapít­ható, hogy a szélsőséges időjárás sok bosszúságot, gondot okoz mezőgaz­dasági üzemeinknek. Mindamellett azonban egy pillanatig sem vitatható az igyekezet, amelyet földműveseink kifejtenek, hogy a mostoha időjárás következményeit mérsékeljék. Szor­galmuk minden bizonnyal meghozza a várt sikert. (aándor — tóth) Bodnár Ferenc már több mint egy évtizede agronómu­­sa a 700 hektáros szövetkezetnek. A I mostoha időjárás neki is sok bosz­­! szúságot okozott az idén. Negyven hektár repce kifa- I gyott, s bizony a ľ tavasziak vetése is 1 nagyon lassú ütem­ben haladt. Április utolsóelőtti heté­ben már-már úgy látszott, sikerül befejezniük a vetést. Az időjárás azon­ban álljt parancsolt. Április 23-án zengett, villámlott, olyan zápor zú­dult a földekre, hogy néhány napra abba kellett hagyni a munkát. — Jő két hetet késtünk a tavasziak vetésével — állapította meg a tapasz­talt szakember. — De azért én bí­zom a jó termésben. A Magas-Tátra vidékén május elején is vetnek, — mégis magas hozamokat érnek el árpából. Minden a májustól függ. Ha csapadékos, meleg lesz az időjárás, bizakodhatunk. Az Idősebbek emlé­keznek már hasonló tavaszra, s mé­gis szép termést takarítottak be an­nak idején. — És ha véletlenül nem kel jól az árpa? — Akkor babot vetünk. A mi hatá­runkban elég magas hozamokat érünk el abból is. Persze, nemcsak a májusra bízzák a jő termést. A földet különös gond­dal művelték és vegyes műtrágyából tiszta tápanyagban 230 kilót adagol­tak hektáronként. Hazánk felszabadulásának huszon­ötödik és V. I. Lenin születésének századik évfordulója évében került sor először a szlovákiai Szocialista Ifjúsági Szövetség Nemzetiségi Taná­csa, valamint a SZSZK Iskolaügyi Mi­nisztériumának nemzetiségi osztálya megrendezésében a csehszlovákiai magyar tanulóifjúság iskolán kívüli irodalmi és kulturális tevékenységé- i nek országos seregszemléjére. Az í. Szlovákiai Magyar Diáknapok j április 24-től 28-lg voltak megtartva j a 450 éves, mégis örökifjú, egyre ro- I hamosabban fejlődő városban, Érsek­újvárban. Az átlagos kulturális színvonalat minden együttes és egyéni szereplő 1 elérte, persze volt sok kiváló teljesít- I meny is, amit leginkább a nézők lel­­: kesedése igazolt. A sok-sok fellépés ' és bemutató közül a legtöbb taps I talán a Pozsonyi Általános Közép­iskola színjátszóinak jutott, akik Cal- I deron: „Huncut kísértetek“ című há­­romfelvonásos vígjátékát mutatták be Kulcsár Tibor rendezésében. Az együt­tes legkiemelkedőbb egyéni teljesít­­j ményét G. Molnár László nyújtotta Cosme szerepében, s ezért az alakí­tásért elnyerte a zsűri egyik külön­­díját, csoportja pedig a színjátszók II. kategóriájában az első helyre ke­rült, s ezzel megelőzte a szintén jó I teljesítményt nyújtó Komáromi Álta­lános Középiskolát és az Ipolysági MMK színjátszóit is. . A színjátszók i. kategóriájában a 1 Jókai Kilencéves Alapiskola szlnját­­j szói szerezték meg a győzelmet, a Gútai és a Besenyői Kilencéves Alap­iskola diákjai előtt. A Fiileki Általá­nos Középiskola színjátszó együttese a „Kocsonya Mihály házassága“ című cgyfelvonásos színmű bemutatásáért elismerésben részesült. Szintén elis­merő oklevelet kapott a kassai „Gló­busz“ bábszínház, mely színvonalas és érdekes bemutatójával megnyerte a közönség elismerését. Az irodalmi színpadok vetélkedőjé­ből a Losonci Építészeti Szakközép­­iskola „Korunk“ irodalmi színpada került ki győztesen a „Népballadák“ című összeállítás sikeres bemutatá­sával. Második helyen a Pozsonyi „Forrás“ irodalmi színpad végzett, míg a harmadik díjat az Ipolysági József Attila Irodalmi Színpad nyerte el. A zsűri különdíját a Királyhelmeci ORIENT irodalmi színpada kapta, to­vábbá Havasi Péter rendező, valamint Lovas Zsuzsa ás Sárközi Katalin a legjobb női szerep alakításáért. Nagy volt a verseny a szavalók és prózamondók népes mezőnyében is. A versmondók 1. kategóriájának győztese Gulyás Györgyi Párkányból, 2. Rász Katalin Nagymácsédról, 3. Kaszás Attila Komáromból. A II. ka­tegóriában Koncsol Mária szerezte meg a győzelmet Színáról, 2. Molnár Rozália, Nagymegyer, 3. Siket Ágnee, Ipolynyék. A III. kategória 1. helyén Mács Anna rimaszombati versenyző végzett, 2. Jobbágy Mária, Komárom, 3. Pokstaller Éva, Somorja. A prózamondók I. kategóriájának győztese Száz Ildikó Deákiból, 2. Szabó Ildikó, Párkány, 3. Hank Mária, Rimaszombat. A II. kategória, első he­lyezettje Tari Mária losonci verseny­ző, 2. Mocsári Éva, Ipolyszakállas, 3. Misák Roman, Érsekújvár. A III. ka­tegória élén Csontos Szilvia érsek­újvári versenyző, 2. Lukacsovics Má­ria, Szene, 3. Szabó Gizella, Komá­rom. A jó színvonalú, nemes vetélkedő után elmondhatjuk, hogy valóban tel­jesítette feladatát. Jő mulatság, férfi­munka volt a javából. Bár voltak hiányosságok is, de reméljük, hogy az elkövetkező években már a levont tanulságok alapján egy jobban meg­szervezett, még jobb és színvonala­sabb rendezvényen mérheti össze tu­dását a csehszlovákiai magyar diák­ság. Kádek Gábor Védjük erdőinket! 4- Még nem volt ennyi vad erdeinkben + Szlovák Nemzeti Felkelési Parkot létesítünk + Üj szállítóeszközökre lenne szükség 4- Az erdőgazdaságok várják a martini gépgyár trak­torát 4" Áprilisban emlékeztünk meg az erdők hónapjáról. Szlovákia mintegy kétmillió hektár varázslatos szépségű erdővel dicsekedhet. Szép az erdő a síkságokon, de a legszebb az égbe­nyúló hegyekben, Szlovákia északi részein, ahová szívesen látogatnak úgy a bel-, mint a külföldi turisták. Ezért az erdőgazdaságok egyre több lehetőséget nyújtanak üdülőtelepek létesítésére. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy az idén az Alacsony-Tátra természeti szépségekben gazdag tá­jait az Alacsony-tátrai Szlovák Nem­zeti Felkelés Parkjává nyilvánítják, ami azt jelenti, hogy ezen a területen a Magas-Tátrához hasonlóan több lesz a pihenési, üdülési lehetőség. Azt mondja a nóta, hogy akkor szép az erdő, mikor zöld, de ehhez hozzá­tehetnénk, hogy akkor, ha hallani benne madárdalt és olykor-olykor el­suhan az erdőlátogató szeme előtt egy-egy fiatal őz, szarvas, vagy zer­ge ugrik az egyik szikláról a másikra. Egyszóval, ha az erdő vadaktól né­pes. Örömmel mondhatjuk, hogy az elmúlt évek vadvédelmének eredmé­nyeként ennyi vad még sosem volt er­­deinkben, és számuk egyre növeke­dik. Olykor-olykor brummogó mackó­kat, kedves medvebocsokat is láthat­nak a szerencsések, mert a medve­­állomány is rendkívüli módon elsza­porodott. Persze az erdő nemcsak szép lát­ványt nyújt, hanem jelentős tüzelő­anyagot és bútorfát is ad a népgazda­ság számára. Ezen a téren már nem olyan rózsás a helyzet. Ugyanis csök­kent a kivágásra érett fa mennyisé­ge, ami azt jelenti, hogy nincs annyi százéves erdőnk, mint például a har­mincas években. A nagy erdőkben a fákat általában százéves korban vág­ják, mert addig nőnek a legtöbbet évenként. Tűlevelű fából még van elég, de főleg a papírgyárak számára több lomblevelű fa kellene, annál Is inkább, mert a dunai vízierőmű épít­kezései miatt a Csallóközben nagy területű erdőt kell kivágni, A kivá­gásra érett fa mennyiségét lényege­sen növelhetnénk, ha nyárfaerdőket létesítenénk. Ugyanis ezeknek hektár­ja évente mintegy 20 köbméter fát terem. Bár a fakitermelés csökkent, ennek ellenére általában elég fát biztosítot­tunk a fafeldolgozó üzemek számá­ra, azonban sokszor bajt okoz a szál­lítás. Ezért több drótkötélpályát és megfelelő traktorokat kellene adni az erdőgazdaságok számára. A szakem­berek szerint jó képességekkel ren­delkezik a martini gépgyár traktora, tehát minél előbb sorozatban kellene gyártani. Nagy kincs az erdő, ezért védjük a fákat és növeljük területét. A múlt évben mintegy 20 ezer hektárt tásí­tottunk, idén 21845 hektárt akarunk beültetni. De még jobban kellene fo­kozni az ütemet, hogy még több ős szebb erdőben gyönyörködhessenek a kirándulók ős több nyersanyagot kapjon nemzetgazdaságunk, (balia) Tízéves a Dél-Zempléni Élet Immár tíz éve annak, hogy Trebi­­šovban — a területi átszervezés kö­vetkeztében létrejött új járási szék­helyen — megjelent a JPB és a JNB hetilapja, melynek főszerkesztője Kaszonyi István elvtárs lett. Az I960 április első hetében két nyelven meg­jelenő hetilapnak első feladata a megszüntetett járásokban felmerülő problémák konszolidálása lett, ami bizony nem volt könnyű, hisz a nem­zetiségi súrlódások mellett a járás földmfivesszövetkezeteinek egy része a felbomlás határán állt, míg több községben éppen az EFSZ-ek megala­kításával bajlódtak. A lap szerkesztősége azonban nem riadt vissza a nehézségektől. A szo­cialista sajtónak megfelelően csak­hamar kiépítette a munkáslevelezők hálózatát. A Dél-Zempléni Élet meg­alakításának 10. évfordulója alkalmá­ból minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a lap szerkesztősége nem vég­zett hiábavaló munkát. Az újságban megjelent írások, bírálatok és projwi­­gációs jellegű cikkek a járás dolgo­zóinak érdekeit szolgálták. A lap, va­lamint a szerkesztőséget irányító JPB tiszteletére és becsületére válik, hogy a Dél-Zempléni Élet nem ingott meg még a jobboldali opportunisták és ellenforradalmérok nyomása alatt sem. Ellenkezőleg: hűen kitartott a marx-leninizmus alapkövetelményei mellett, s egy percre sem feledte el, ihogy hazánk érdekei szorosan össze­függnek a többi szocialista országok érdekeivel a nemzetközi proletáriátus megszilárdításával. Ma már közismert tény, hogy Szlo­vákia járásai között éppen Trebišov állta legjobban a sarat, illetve az ún. demokratikus szocializmus virágzásá­ban, csupán ott mertek szembehe­lyezkedni az akkori Központi Bizott­ság határozatával, mely a varsói ta­nácskozással kapcsolatban született. Igaz, ez utóbbi miatt sok rágalom is érte a szerkesztőséget. A Dél-Zempléni Élet fennállásának egy évtizedes pályafutása alatt nem­csak népszerűségre tett szert, hanem pártos felkészültségével méltó helyet vívott ki és felsorakozott a többi pártsajtó mögé. És mindezt az olva­sók, a levelezők és a többi munka­társak segítségével érte el. Így vált a járási újság a párt járási bizottsága és a JNB segítő társává, és így lett a tőketerebesi járás lakosságának legkedveltebb újságja. Kertész Pál, a Kelet-Szlovákiai KP dolgozója HELSINKI­BECS Tán nem szorul külön bizo­nyításra, hogy a helsinki szov­jet-amerikai fegy vérkor Iá tozá­­si tárgyalások, illetve előzetes megbeszélések a Szovjetunió kove t keze te s bé kép о 1 it iká ja ered mé nyeképpe n va 1 ósul ta к meg. Tény viszont az is, hogy ezeken a megbeszéléseken nem születtek meg eredmények. A tárgyaló felek kölcsönösen tájé­koztatták egymást álláspontjuk­ról. Ugyanakkor bíztató előjel­ként könyveltük el, bogy a megbeszélések légköre kedvező volt. A helsinki párbeszéd egyetlen konkrét eredménye — s ez korántsem elhanyagolandó momentum — az újabb találko­zó, a bécsi „második menet“, ahogyan a diplomáciai zsargon nevezi. A Bécsben tárgyaló szovjet és amerikai küldöttség össze­tétele — a diplomatákon kívül egy egész sor szakember, kato­nai, távközlési stb. szakértők kaptak helyet a delegációkban — arra enged következtetni, hogy valóban érdemi tárgyalá­sokra készült fel a két nukleá­ris szuperhatalom. A megbeszé­lésekről kiadott hivatalos je­lentések természetszerűleg — szűkszavúak, nehéz lenne kö­vetkeztetni belőlük a tárgya­lások állására, esetleg kimene­telére. De így volt ez Helsinki­ben is, tehát az osztrák fővá­rosban összesereglett újságíró­kat, politikai megfigyelőket nem érte meglepetés. Az a tény, viszont, hogy a küldöttségek két hónapra biztosítottak szál­lást maguknak, arra enged kö­vetkeztetni, hogy hosszas esz­mecserére van kilátás. De nem is lehet ez másként. Bonyolult, az emberiség jövője szempont­jából sorsdöntő kérdésekről van szó, A bécsi megbeszélésekkel egyidejűleg viszont figyelembe kell venni azt is, hogy ezek a tárgyalások — a stratégiai és nukleáris fegyverkezés kor­látozásáról van szó — mind­össze egy részét alkotják a Szovjetunió leszerelési politiká­jának, amely mint ismeretes, az általános és teljés leszere­lést tűzte ki célú). Ha viszont felidézzük a Szovjetunió javas­latait, amelyek az Egyesült Nemzetek Szervezetében, a genfi leszerelési tárgyalásokon és egyéb nemzetközi fórumo­kon hangzottak el, világossá válik, hogy Moszkvában nem zárkóznak el a részleges meg­állapodások elől sem. Abban az esetben természetesen, ha ezek valóban a béke, a leszere­lés ügyét és nem a világ köz­véleményének megtévesztését szolgálják. A Fehér Ház nyilatkozatai, Nixon elnök üzenete arra en­gednek következtetni, hogy az Egyesült Államok a „legőszin­tébb“ szándékkal ült tárgyaló­­asztalhoz Bécsben. Viszont nem kerülhetik el figyelmünket a zavaró momentumok. Így pél­dául az a sajtókampány, amely a szovjet stratégiai és nukleá­ris fegyverek mennyiségének megnövekedéséről terjeszt rém­híreket nyugaton. Nos, a cél világos. A Pentagon urai, a jól ismert NATO-körök, a fegyver­kezési ipari komplexumot kéz­ben tartó monopóliumok halla­ni sem akarnak korlátozásról. A maguk módján tehát ellen­­támadásba lendültek, megkísé­relik elgáncsolni a bécsi tár­gyalásokat. A Szovjetunió őszinte tár­gyalási szándékához nem fér­het kétség. Tudvalevő, hogy a közelmúltban, de a szovjet ál­lam megalakulása pillanatában is következetes békepolltikára törekedett. Viszont egyoldalú intézkedések megtétele a szo­cialista tábor részéről elképzel­hetetlen. Védelmünk biztosítá­sa megköveteli, hogy arányosan csökkentsük a fegyverkezésre fordított anyagi eszközöket. Elithez neifi férhet kétség, jól tudják ezt Washingtonban Is. S éppen azért a most Bécsben folyó tárgyalások végérvénye­sen megmutatják, vajon a Nt­­xon-kormányzat nyilatkozatai mögött konkrét cselekedetek is állnak. A Szovjetunió alaposan felkészült a tárgyalásokra. Kér­dés viszont, hogy a tengeren túl sikerül-e megvívni a harcot a militarizmus bajnokaival. CP) Jó mulatság, férfimunka volt!

Next

/
Oldalképek
Tartalom