Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-10 / 2. szám
KÖZGAZDASÁG A munkaerő-gazdálkodás néhány problémája és fejlődésének irányzata a szocializálás folyamatának PAVOL MOLNÁR mérnök ] legutóbbi hász esztendeje alatt (2) A mezőgazdaságban a munkaerők számának Jelentős csökkenése kedvezőtlenül befolyásolta a dolgozók struktúráját. A nők részaránya mezőgazdaságunkban nagyon magas és átlagban eléri, sőt meghaladja a 48 %-ot. A dolgozóknak Ilyen összetétele komolyan fékezi ée gátolja a gépesítés (helyes kihasználását és lelassítja a munkaszervezés és az egész gazdálkodás nagyüzemi módszereinek bevezetését. E probléma megoldása az elkövetkezendő esztendőkre hárul, amelyekben el kall érnünk, hogy megnövekedjék a férfiak, éspedig a produktív korban levő férfiak részaránya. Különösen kedvezőtlen a dolgozók struktúrája a volt közép-szlovákiai kerületben, ahol a nők részaránya a mezőgazdaságban foglalkoztatott dolgozók számának több mint 58 °/o-át képezi. Ennél valamivel Jobb a helyzet a volt kelet-szlovákiai kerületben, ahol ez az arány meghaladja az 50 %-ot. A dolgozók számának Jelentős csökkenése, különösen a gyengén gazdálkodó szövetkezetekben, az EFSZ-eket arra kényszerítette, bogy bérmunkásokat alkalmazzon a szükséges munkák elvégzésére. A bérmunkások ezt a helyzetet gyakran' kihasználták, munkeerkölcsük Jelentősen gyengébb volt mint az állandó dolgozóké és aránytalanul nagyobb Igényeket támasztottak a bérrel szemben a szövetkezeti tagok Jutalmazásának kárára. Ezt a problémát, amely különösen a volt kelet-szlovákiai kerületben mutatkozott meg, tulajdonképpen csaknem az összes EFSZ-ben észlelték a hegyvidéki körzetekben, valamint Szlovákia Ipari körzeteiben gazdálkodó szövetkezetek észlelték. Legfőbb oka annak, hogy a dolgozók a mezőgazdaságból hosszú éveken keresztül menekültek, a mezőgazdaságban rendszeresített Jutalmazás, a szociális, kulturális és munkafeltételek Jelentősen alacsony színvonala képezte, s ez nehezítette meg a fiatalság megnyerését a mezőgazdaság számára. Például ha az Iparban szokásos munkajutalmat 100 %-osnak vesszük, úgy a szövetkezeti tagok Jutalma 1958-ban 54,5 %, 1960-ban 62,2%, 1962-ben 55,2%, 1963-ban 60%, és 1964-ben 64,3% volt. Tény, hogy a legutóbbi két-három esztendő alatt a munka Jutalmazásának problémája különösen Szlovákia szövetkezeteiben szemlátomást feljavult, és Jelenleg olyan Intézkedéseket tesznek, hogy a mezőgazdaságban dolgozók bevételeinek színvonala elérje az Iparban megszokott színvonalat. Emellett azonban számolni kell azzal, hogy mezőgazdaságunkban a munkaerő reprodukciójának további fejlődését Jelentős mértékben befolyásolja majd az, hogyan és mikor sikerül a népgazdaság fejlődésének olyan intenzitását elérni, különösen az ipari ágazatokban, amely elősegítheti az Ipari üzemeket, hogy előnyben részesíthessék az élő munka tényezőjét. A legutóbbi három-négy esztendő során a központi szervek egyes Intézkedésekkel Igyekeztek a mezőgazdaság munkaerőinek reuprodukclóját érintő kérdéseket megoldani. A mezőgazdaság saját forrásait meghaladó anyagi érdekeltség megoldásában feltétlenül a társadalom közös eszközeit kellett és kell felhasználni. A gazdasági rendszer és ökonómiai szabályai ezeknek az anyagi eszközöknek elosztásakor azokat a mezőgazdasági üzemeket részesítette előnyben, amelyek nehezebb termelési feltételek között gazdálkodnak. Ezek a gazdasági intézkedések, amelyek kétségtelenül elősegítették a termelés effektiv fejlesztését és a mezőgazdasági dolgozók munkajutalmának növelését, ökonómiai tartalmukkal kedvezően befolyásolták a munkaerők reprodukciójának folyamatát. Különösen az annak Idején gyengén gazdálkodó szövetkezetek Jelentős hányadánál szűnt meg a munkaerők nagyobb arányú vándorlása, általános stabilizáció következett be, egyes esetekben még fiatal dolgozókat Is sikerült megnyerni a mezőgazdaság számára, ami kedvezően hatott a termelés tárgyi tényezőire — elsősorban a gépesítés kihasználására. Viszont ezeket az intézkedéseket pozitív hatásuk ellenére sem lehet véglegesnek és komplexnek tartani, amelyek végérvényesen és tartós in elősegítenék a mezőgazdaság munkaerőinek folyamatos reprodukcióiét képező összetett probléma megoldását, mivel az elmúlt időszak torzulásainak hatása még mindig érezhető. A mezőgazdaságban végzett munka Jellegei és feltételei — társadalmi jelentősége a nép élelmezésének biztosítása szempontjából — megkövetelik, hogy az eljövendő Időszakban kellő gondot fordítsunk a munkaerő reprodukcióinak kérdésére. A termelés reprodukciós folyamatának kérdésében az általános és az egyedi tényezők komplex megoldása nélkül, amelyek a munkaerő felhasználásának legkedvezőbb feltételeit biztosítaná, lehetetlen lesz a Jövőben biztosítani a mezőgazdasági termelés tartós és sikeres fejlődését. Pedig tudjuk, hogy a mezőgazdaság olyan alaptényező, amely napjainkban az egész népgazdaság dinamikus fejlődését teszi lehetővé. Az eddig foganatosított Intézkedéseket figyelembe véve mezőgazdaságunkban a munkaerő újratermelésének Jelenlegi helyzete olyan, hogy nézetem szerint a mezőgazdaság munkaerőinek folyamatos reprodukcióját biztosítva figyelmünket és Igyekezetünket a következő legfontosabb kérdésekre kell összpontosítanunk: Az irányítás tökéletesített rendszerében az elfogadott határozatok végrehajtása során első helyen állnak a gazdasági tényezők. A Jövőben tovább kell fejleszteni és értékelni a felvásárlási árak hatékonyságét, felül kell vizsgálni, milyen mértékben töltik be a társadalmi kiadások fedezésének funkcióját és az anyagi érdekeltség fokozásának feladatát, s milyen tartalékokat alakítanak ki a kibővített reprodukció szempontjából. Ezzel kapcsolatban figyelemmel kell kísérni a nagykereskedelmi árak fejlődését annak az árszlntnek fenntartásával, amelyet 1967. Január 1-1 hatállyal életbe léptetett rendszerben megállapítottak. A nagykereskedelmi árak emelkedésekor a különbözet megtérítését kell követelni és így meggátolni az aránytalanság megnövekedését, amellyel a mezőgazdasági üzemek nyersbevétele csökkenne és közvetlenül kihatna a munkajutalmak nagyságára, valamint a munkaerő folyamatos reprodukciójára. Mivel a mezőgazdaságban a munka csekély értékelése okozta a munkaerők repro-SLABÄK JOZEF mérnök, CSc, a szőgyéni „Družba“ EFSZ elnöke: Évfordulók alkalmával mindig Igen hasznos visszatekinteni a megtett útra, hogy a múlt eseményeinek tömkelegé és a jelenben reánk nehezedő köznapi gondok nyomására ne feledkezzünk meg arról, (sőt biztosak legyünk), hogy minden, ami fennmaradt és tovább fejlődött, elsősorban a szövetkezet fennállásának 20. évfordulóját ünneplők áldozatos Igyekezetének köszönhető, azoknak, akik tudatosan vagy öntudatlanul minden erejüket a kitűzött cél elérése érdekében vetették latba. Erről meg nem feledkezni és ezt tudatosítani lényegében csak a feledékenyek és a kételkedők gyengéd figyelmeztetése — s mivel Ilyenek szerintem elenyészően kevesen vannak, enegedjék meg, hogy évfordulónkat mezőgazdaságunk szocialista szövetkezeti mozgalmát érintő problémák taglalására használjam ki. A mezőgazdaságot népgazdaságunk egyre szilárdabbá váló ágazataként tartják nyilván. Ezzel kapcsolatban sokan esetleg elmosolyodnak, és eszükbe Jutnak a következő Jövendölésszerű szavak: „Aki magát felmagasztalja, megaláztatik ...“ Ügy vélem, hogy minden földművesünknek és bizonyára minden polgárunknak is ebéd közben (legalább vasárnaponként) eszébe Jut a következő maradi gondolat: „Az őstermelési ágazatra irányuló, alacsonyabb szintű szocialista tulajdonjogi viszony — mégis egyre többet, egyre Jobbat nyújt.“ Bizonyára minden szövetkezeti tag egyetértésével számolhatok, ha azt mondom, — „ez az elmaradottság még sokáig el ne hagyjon“. Sajnos az önámítás és az a büszke tudatunk, hogy a népgazdaságban egyre szilárduló helyzetet foglalunk dukclójának negatív fejlődését, úgy vélem, hogy a mezőgazdaságban az anyagi érdekeltség problémájának megoldása és a népgazdaság többi ágazataiban szokásos szintre emelése, sőt egyes üzemágakban előnyben részesítése képezi legfontosabb feladatunkat, amelyet a közeljövőben feltétlenül meg kell oldanunk. A mezőgazdasági üzemek anyagköltségeit és nyersjővedelmének képzését befolyásoló további probléma a termelési költségek mennyisége, minősége és gazdasági hatékonysága (a termelés tárgyi tényezői), amelyeket a mezőgazdaságnak az ipari ágazatok szállítanak. Az elkövetkezendő időszakban alapjaiban kell megváltoztatni az e problémák megoldásakor elfogadott álláspontot az Ipari ágazatok szempontjából, olyan gépeket, vegyszereket kell gyártani, amelyek a nemzetközi versenyben elérik a világszínvonal paramétereit, s amelyeknek alkalmazása elősegíti a munka társadalmi produktivitásának növelését és az élő munka Jelentős megtakarítását. A szocialista mezőgazdaságban az anyagi-technikai alap Ilyen színvonala teszi lehetővé a munkaerők eddigi csökkenésének pótlását és a torzulások következményeinek megszüntetését. A tudományos Ismeretek, valamint a szerzett tapasztalatok egyértelműen Igazolják, hogy az ipari ágazatok a termelőeszközök gyártása által a műszaki fejlődés hordozói és e fejlődés eredményeit a mezőgazdaság Is hasznosítja. Habár a tökéletesített Irányítási rendszer elveiben a mezőgazdaságot tekintve a legutóbbi intézkedések elősegítették a szövetkezeti tagok szociális adottságainak és nyugdíjellátásának feljavítását, azonban az Ifjúság megnyerése, a kiöregedett dolgozók gondtalan élete és a dolgozó tagok állandósítása szempontjából továbbra is gondoskodni kell arról, hogy a szövetkezeti tagok szociális illetményei, s különösen nyugdíjellátása a többi alkalmazott színvonalára emelkedjék. Véleményem szerint logikátlan, hogy húsz esztendő elmúltával a mezőgazdaságban (a szövetkezetekben) dolgozók, akik a társadalom szempontjából Igen fontos termelési ágazatban tevékenykednek, gazdaságilag nem állnak az iparban foglalkoztatottak színvonalán, nem részesülnek a társadalmi fogyasztás Javaiból ugyanolyan mértékben, mint a többi dolgozók. Ügy vélem, hogy elméletileg már megdőltek a szövetkezeti gazdálkodással szemben elfoglalt helytelen álláspontok és nézetek, (amely szerint ez a gazdálkodás nem elég színvonalas), s ugyanakkor tisztázódtak a nemzeti jövedelem képzésével és elosztásával kapcsolatos elméleti nézetek a mezőgazdaságot Illetően. E probléma végleges megoldása — különösen a munkaerők nem kielégítő struktúráját tekintve elsősorban a szövetkezetekben — lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek Idős dolgozóit nyugdíjazhassák (akik egyes esetekben a műszaki fejlődés előretörésének kerékkötői is lehetnek), és az így felszabadult munkalehetőségeket fiatal dolgozók tölthessék be. A kellő képesítéssel rendelkező dolgozók és szakemberek megnyerése és stabilizálása szempontjából meg kell valósítani az eddig elfogadott Intézkedéseket a lakásépítés fejlesztésére különös figyelmet fordítva a gyengén gazdálkodó szövetkezetek lakásépítkezésére, esetleg megoldani a dolgozóknak a munkahelyre szállítását autóbuszokkal, mert ennek a megoldásnak Is bizonyos előnyei vannak. A munkakörülményeknek — a munka kultúrájának — a munkaerő reprodukciós folyamatában óriási jelentősége van. A termelési folyamat gépesítése, kemlzálása, az irányítás és szervezés színvonalának növelése mellett sürgős feladat, hogy a termelőközpontokban a legszükségesebb szociális és higiéniai berendezéseket létesítsünk (öltözők, mosdók, Jő utak). Nézetem szerint a mezőgazdasági üzemeknek az állattenyésztésben foglalkoztatott dolgozóiknak a munkaruhát ingyen kellene adni úgy, hogy az állattenyésztési dolgozók munkahelyükre saját ruhájukba Jöhessenek, ott. átöltözve megkíméljék sajátjukat. A szociális és higiéniai berendezések, valamint a Jó utak létesítésének szüksége a termelőközpontokban Jelentős feltétele annak, hogy az iparban megszokott feltételeket legalább részben megközelítsük. Az ember munkája szempontjából szükséges feltételek gyakorlati megvalósítása az Irányítás és vezetés minden fokozatán a legfontosabb feladatok egyikét Jelenti. E követelmények megvalósítása szempontjából a mezőgazdasági üzemeknek fel kell használniuk saját anyagi eszközeiket és a központnak Is támogatni kell ezt az irányzatot szubvenciókkal és anyagi hozzájárulással. Az Ilyen összpontosított intézkedések' elősegíthetik, hogy a lehető legrövidebb időn belül kiküszöbölhessük az, e téren mutatkozó hiányosságokat. Számos olyan esetről tudok, hogy fiatal emberek (fiúk és lányok) még az> aránylag nagyon jó kereseti lehetőség ellenére sem hajlandók dolgozni az állattenyésztésben. A munkafeltételek Javítását követeli továbbá az Is, hogy felszámoljuk az állattenyésztésben a még ma Is uralkodó feudális munkaszervezési viszonyokat (a látástól vakulásig végzett munkát). Habár a munkaszervezés problémáját az állattenyésztés szakaszán tudományosan még nem dolgozták fel, véleményem szerint igen szükséges, hogy egyre nagyobb mértékben terjesszük az olyan élenjáró mezőgazdasági üzemek tapasztalatait, ahol a munkaszervezés haladó formáit vezették be. E haladó munkamódszerek közé tartozik a több műszakban végzett munka, a munkaszünet váltakozó megoldása stb. E probléma rendezése továbbá megköveteli, hogy alaposan és tudományos szempontból dolgozzuk ki az állattenyésztésben végzett munka megszervezését, hogy ez tökéletesen megfeleljen a modem társadalom követelményeinek és elősegítse a legjobb dolgozók kiválasztását az állattenyésztésben végzett munkára, hiszen az állattenyésztés a növénytermesztés termékeinek 65—70 %-át értékesíti. Most, hogy társadalmunk az életszínvonal emelését részben a munkaidő csökkentésével igyekszik megoldani, a Jövő szempontjából egyáltalán nem célszerű, hogy a mezőgazdaságban a munkaszervezés „feudális“ alapjait tartsuk fenn és állandósítsuk. (Folytatjuk.) Hogyan a következő húsz évben? m el, talán Jogos volt tegnap, esetleg Igaz lehet ma, vagy még holnap Is, de valóban már nem sokáig. Népgazdasági különlegesség, hogy stabilizálódunk annak ellenére, hogy magunk nem vagyunk elég szilárdak, habár ez statisztikailag egész Jól bizonyítható. Igaz, csak akkor, ha ezt mindenáron bizonyítani akarjuk. Például vitathatatlan tény, hogy a mezőgazdasági nyerstermelés egy hektár földterületre 18 százalékkal, a piaci árutermelés 30 százalékai, a nyerstermelés egy állandó dolgozóra számítva 40 százalékai emelkedett a legutóbbi hét esztendő alatt. A mezőgazdaság legfontosabb termelési ágazataiban (gabonatermesztés, gyümölcstermesztés) még rohamosabb növekedésnek lehettünk tanúi. S mindez az olyan éghajlati adottságok közepette, amelyek 1968-ban és 69-ben meghaladták a katasztrofális 1947-es év negatív hatását Is. Ezek az eredmények azonban csupán olyan tényezők, amelyek a közeljövő szempontjából nem bírnak nagy jelentőséggel, éspedig olyan mértékben, amennyire Jogos a mezőgazdaságról azt állítani, hogy szilárd és egyre szilárduló, mégpedig az eddig elért eredmények alapján. Szövetkezeteink jövőjéről beszélünk és ezzel kapcsolatban feltétlenül két kérdést kell feltennünk, amely kérdésekre azonnal válaszolni is szeretnék: 1. Továbbra Is szükségünk van-e mezőgazdaságunkban az eddig elért eredményekre és még nagyobb sikerekre? 2. Kialakítottuk-e, Illetve megteremtjük-e a mezőgazdasági termelés további fejlődésének feltételeit szövetkezeteinkben? Az első kérdésre Igennel kell válaszolni, mivel különösen Szlovákia mezőgazdaságának — tekintettel éghajlati-gazdasági adottságaira — aktív szerepet kell Játszania népgazdaságunk strukturális átépítésének folyamatában. Ezt a nézetet a következőkkel lehet alátámasztani: a) Elegendő bizonyíték van arra, hogy az emberiség többsége teljesen vagy aránylag rosszul táplált. Ez nem egyszerű filantróp megállapítás, hanem azt bizonyltja, hogy ez a kérdés súlyosbítja a politikai, Ideológiai és faji ellentéteket és közvetlenül az emberiség, valamint a világ létének értelmében csúcsosodik ki. b) Az előzőkből kitűnik, hogy a mezőgazdasági termékek világkereskedelme a politikai helyzet fellazulásától függően sok esztendőre, Illetve évtizedre biztosítható. c) Abban az esetben, ha mezőgazdasági termelésünk nem Is venne részt a világ élelmiszer problémájának megoldásában, úgy e mérsékelt égöv alatt az élelmiszerek és nyersanyagok önellátói mennyiségének elérésére termelésünket körülbelül jelenlegi térfogatának 15 százalékával kellene emelnünk. Emellett nem vettük figyelembe a természetes népszaporulatot, amely különösen Szlovákiában hatalmas. d) Még Jelentősebb feladatok várnak ránk (az olyan Jogos előfeltétel mellett, hogy mezőgazdaságunk célja az élelmiszerellátás optimális biztosítása, amit elsősorban a nép egészséges élelmezésére törekvő politika jelent) a felhasznált élelmiszerek és nyersanyagok minőségének növelése terén. Hogy Jelenlegi táplálkozásunk nem a legegészségesebb, az mindenki előtt ismert. e) A mezőgazdaság az áraknak a múltban észlelt torzulása ellenére Is a legutóbbi esztendőkben Jobb, gazdaságilag kedvezőbb eredményeket ér el, mint az Ipar. Ezt néhány példa Igazolja: — a mezőgazdaság a nemzeti Jövedelem kialakításában 1960-tól 1967-ig (az ekkori árakban számítva) 7,8 %-ról 11,1 %-ra, azaz 42 %-kel emelkedett, míg az iparban 70 %-ról 61,1 %-ra, tehát 12,7 %-ra csökkent. Ezzel kapcsolatban egyáltalán nem beszélünk az ipari termelésnek arról a hatalmas mennyiségéről, amelynek Jelentős része a felesleges tartalékok raktáraiban képezi a nemzeti Jövedelmet, — az ipar egy dolgozójára eső nemzeti jövedelem 1960-tól 1967-ig 2,6 %-kal emelkedett, míg a mezőgazdaságban ez az emelkedés 116 %-ot tett ki, — ezeket az eredményeket a mezőgazdaságban lényegesen csekélyebb beruházással érték el. A beruházások az Iparban 1960-tól 67-ig 60,7 %-kal növekedtek, míg a mező- és erdőgazdaságban csupán 8,7 %-kal. És az EFSZ-ek ugyanezalatt az idő alatt a beruházásokat 24,3 %-kal csökkentették, — egyes mezőgazdasági termékek néhányszorosan nagyobb deviza-bevételt biztosítanak, mint az ipari termékek stb. (Folytatjuk) SZABAD FÖLDMŰVES 9 1970. január 10.
