Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-04-11 / 15. szám

-------------------------------------------------------------KÖZGAZDASÁG______________________________________

Fegyelmet * segédüzemi termelésben

Mindmáig számoe megoldatlan probléme árnyaljé e szövetkezeteknek, a társadalmi szervezeteknek s a nemzeti bizottságok kisüzemeinek stb. vállalkozói tevékenységét. E tevékenység részben pozitív Jellege vitathatatlan és nem vonhatjuk kétségbe azt sem, hogy általában nagyon előnyösen Illeszkedik népgazdaságunkba. A segédüzemi termelés ugyanis főleg akkor biztosit az efsz-ek tagjainak megfelelő munkalehetőséget, amikor a növénytermesztés szünetel. Ezenkívül nagyon sok csökkent munkaképességű dolgozót, háztartásbeli nőt, nyugdíjast, diákot stb. foglalkoztat. Mindez kétségkívül előnyös. Hátrányos azonban — és ez mindeddig előfordul —, hogy sok helyütt nem vezetnek kellő áttekintést nyújtó nyilvántartást az efsz-ek segédüzemi termeléséről, a társadalmi szervezetek s a nemzeti bizottságok által Irányított kisüzemek tevékenységéről stb., minek következtében gyakran az sem világos, hogy ki s miként szabályozza az említett közületek és gazdasági intézmények vállalkozói tevékenységét.

Legújabban gyakran hallhatunk és olvashatunk a segédüzemi termelés fellendítéséről, de az erről alkotott vélemények nagyon eltérők. Ugyanis mindeddig kérdéses, hogy tulajdonképpen ml lenne helyénvaló, illetve melyik előnyös a két feltételezett lehetőség közül. Az egyik az említett termelési ág erőteljes fellendítése, a másik pedig csak bizonyos korlátozó feltételekhez kötött fejlesztése lenne, hogy a Jövőben se csökkenjenek az Iparnak, a mezőgazdaságnak s az építőiparnak az állami terv alapján megszabott termelési feladatai. Tagadhatatlan, hogy nehéziparunknak az 1950—1965. években minden rendelkezésre álló eszközzel szorgalmazott fellendítése háttérbe szorította a kisipari ős szolgáltatóüzemek arányos fejlesztését. A szocialista szektor kisüzemei ennek ■következtében nem fejlődhettek, s az ezzel Járó pangás nagyon sok szakképzett Iparost késztetett arra, hogy nemzeti vállalatokban keresse a megélhetés kedvezőbb lehetőségét. Az előbb említett évek során a műszaki és gazdasági alap fokozatos „befagyasztása“ s az ezt követő gyors visszafejlődés volt Jellemző a segédüzemi termelésre.

Ha csupán a szolgáltatóüzemek ekkori lehetőségeire gondolunk, minden bizonnyal eszünkbe Jut, hogy a lakosság által Igényelt kisebb szolgáltatásokra Is alig voltak képesek, a nemzeti vállalatoknak pedig úgyszólván semmit sem nyújthattak. Kedvezőbb fordulatra pedig csak később, az 1985—1968. években került sor, amikor a kistermeléssel foglalkozó s a szolgáltatásokat nyújtó üzemek már kevésbé korlátozottan, majd egyre lendületesebben fejthették ki tevékenységüket. Ez az országszerte óhajtott és általában kedvező vlsszahangot keltő felvirágoztatás azonban szintén nem volt mentes a kirívó visszásságoktól. A kormány ezért először arról tárgyalt, hogy a nemzeti bizottságok milyen elvek alapján engedélyezzék a lakosságnak bizonyos szolgáltatásokat nyújtó kisüzemek, illetve Javítóműhelyek létesítését, majd 1968-ban megvitatta a szocialista kisipari vállalkozás fejlesztésének elveit és a helyi gazdálkodás terén különös küldetésű kisüzemek tevékenységére vonatkozó Intézkedéseket Is. Ezeknek az Intézkedéseknek Jogalapja a következő:

• az egységes földmfivesszövetkezetek segédüzemi termelésére az efsz-ekről szóló törvény, valamint a társadalmi szövetkezeti vállalatok s az efsz-ek segédüzemi termelését szabályozó Tt 1968/47 sz. rendelet vonatkozik;

• a mezőgazdasági termeléssel nem foglalkozó termelőszövetkezetek gazdasági tevékenysége azonos törvényerejű szabályokhoz igazodik, mint a társadalmi szervezetek [testnevelési egyesületek, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége, ifjúsági és diákszervezetek stb.) gazdasági tevékenysége;

• a nemzeti bizottságok létesítményeinek gazdasági tevékenysége ugyancsak törvényerejű Jogszabályokon alapszik.

A gazdasági tevékenységgel összefüggő kérdések tisztázásával elvileg megoldódtak a munkajogi, a bérezési, az árszabási és szabályozási kérdések Is. Illetékes helyen Jelenleg már csak az eddiginél pontosabb bérrendszer kidolgozására és arra tesznek előkészületeket, hogy a Jövőben egységes szabályokhoz igazodjék a Járási nemzeti bizottságok által engedélyezett vállalatok beiktatása a cégjegyzésbe, nemkülönben tevékenységük hivatalos engedélyezése, illetve az engedélyt bizonyító Jogosítványok kiadása. Mindennek alapján arra a következtetésre Juthatunk, hogy most már elvileg semmi sem gátolhatja a segédüzemi vagy hasonló termelés valóban sikeres fellendítését.

ami Összeegyeztethetetlen a kormány

CÉLKITŰZÉSEIVEL

Az Illetékes ellenőrző szervek már a múlt év elején Jelentették a kormánynak, hogy a vállalkozói tevékenység szabályozása fogyatékos és ma már több okból nem lehet megfelelő. Közölték továbbá, hogy a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek s a nemzeti bizottságok hatáskörébe tartozó kisüzemek vállalkozói tevékenysége terén ugyancsak zavaros a helyzet. Ezért egyrészt a már megállapított visszásságok mélyreható elemzését, másrészt a helyrehozást célzó Intézkedések minél előbbi előkészítését Javasolták. A CSSZSZK kormánya (a szövetségi kormány) e Jelentések alapján már tavaly is két ízben tárgyalt a nehezményezett állapotokról [lásd az 1969. Június 6-1 keltezésű 69/127. sz. kormányhatározatot). Határozatai rámutattak arra, hogy a Csehszlovák Testnevelési Szövetség, a Hadsereggel Együttműködők Szövetsége s az egységes földművesszövetkezetek a legutóbbi két évben aránytalanul sok közületet létesítettek, amelyek sok esetben visszaélnek a munkaerő-gazdálkodás egyensúlyhiánya következtében kialakult helyzettel. Az állami és társadalmi érdekeket figyelmen kívül hagyva felajánlják szolgálatukat különböző ipari nemzeti vállalatoknak, amelyek a Jelenlegi munkaerőhiány miatt sok helyütt bizonyos nehézségekkel küzdenek. Más szóval, megfordult a kocka! Míg az 1950 utáni években a nehézipar fejlesztésének csaknem kizárólagos szorgalmazása valóban sokat ártott a kisipari termelésnek s a szolgáltatóüzemeknek, most a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek stb. úgyszólván korlátlan vállalkozói tevékenysége árt az iparnak. Egyre több ipari, közlekedési s építőipari dolgozó hagyja el munkahelyét, hogy efsz-ek és társadalmi szervezetek segédüzemi termelésében elhelyezkedve és a számukra rendkívül előnyös feltételeket kihasználva, az előzőnél sokkal nagyob bérért dolgozzanak. Ez pedig annyit Jelent, hogy az eredetileg feltételezettnél úgyszólván ellenkező irányba terelődött mindaz, amire a szövetségi kormány a legutóbbi két évben a vállalkozói tevékenység célszerű szabályozása érdekében törekedett.

KALMARKODAS a MUNKAERŐKKEL

Az említett negatív lelenségek közül különösen kirívó a munkaerők áruba bocsátása, amit az érdekelt felek általában úgy „legalizálnak“, hogy munkaerőkkel való kisegítésről kötnek szerződést, vagy más módon egyeznek meg egymással. Ennek alapján számos nemzeti ipari s építőipari vállalat foglalkoztatott — és ez valószínűleg Jelenleg is gyakran előfordul — különböző földmüvesszövetkezetek által rendelkezésre bocsátott dolgozókat. Mint már említettük, az Ilyen „üzletkötésre“ hajlandó felek — tehát az adott vállalat és földművesszövetkezet — Írásba foglalt megegyezés [szerződés) alapján megállapodnak abban, hogy a „szállító“ mikor, milyen Időre és hány kőművest, ácsot, bádogost vagy más dolgozót „köteles“ a „megredelő“ rendelkezésére bocsátani. A szerződő felek kölcsönös megegyezés alapján megállapítják az említett dolgozók órabérét, amely 20, 25, 32, 40 korona, sőt néha több is lehet. A munkaerőket „szállító“ szövetkezet vezetősége (de néha csak a csoportvezető) az Ily módon biztosított „béralapból“ fizeti a szerződésileg rendelkezésre bocsátott dolgozók munkadíját. Nem ritkaság, hogy az adott szövetkezet vezetősége nem Ismeri személyesen az így bérezett, állítólagos alkalmazottait, akiknek keresete többszörösen meghaladja a munkások bérkatégórlái alapján elérhetőt.

Magától értetődő, hogy a kormány az Ilyen sáfárkodással nem érthet egyet, és ezért több határozatot hozott a szocialista vállalkozás elveivel összeegyeztethetetlen megegyezések és szerződések hatálytalanítására. Az illetékes központi szervek pedig meghatározott, Illetve tipikus esetekre vonatkoztatva érvényesítették az említett kormányhatározatokat, és utasítást adtak, hogy a munkaerő-gazdálkodás említett módjához folyamodó vállalatok mellőzzék a kisegítésre „szerződött“ munkaerők alkalmazását. Egyidejűleg oly értelemben döntöttek, hogy az ún. kisegítésről kötött egyezmények stb. alapján ideiglenesen munkába állított dolgozókat szabályszerűen, tehát a rendes munkaviszonyra vonatkozó előírások értelmében vegyék fel. A munkáltatók győződjenek meg arról Is, hogy fennáll-e még vagy már megszűnt a kérdéses dolgozók előző munkaviszonya. Ha pedig nincs lehetőség a vitás munkaviszony ily értelmű rendezésére, úgy az erre Jogosult munkáltató beleegyezésével, legalább a mellékfoglalkozásról szóló előírások (lásd a Munka Törvénykönyve 70 §-ának 3. bekezdését és 237/3 § -át) értelmében vegyék fel a szóban forgó kisegítést megegyezések alapján foglalkoztatott dolgozókat. Végül pedig azt Is meghagyták, hogy az adott üzemek stb. vezetősége tárgyaljon minél előbb az ún. kisegítő munkaerők rendelkezésre bocsátásáról, Illetve alkalmazásáról szóló megegyezések vagy szerződések végérvényes hatálytalanításáról. Egyébként csak néhány felülvizsgált egyezmény Is meglepően sok szabálysértésre, többek között arra hívta fel az ellenőrök figyelmét, hogy

az egységes földművesszövetkezetek mlntaalapszabályai értelmében az adott efsz-ek kizárólag a tenyésznyugalom Idején nyújthatnak segítséget munkaerők rendelkezésre bocsátásával; az adott efsz nem Jogosult a segédüzemi termelésre; a Jóváhagyott mlntaalapszabályok csak növénytermesztést és állattenyésztési termelést engedélyeznek, viszont tiltják a segédüzemi termelést. Több esetben megállapították, hogy a segédüzem nem szerepel a cégjegyzékben, vagy másutt meggyőződtek arról, hogy az efsz csak bizonyos körzetben, Illetve Járásban élhet a segédüzemi termelés adta lehetőségekkel, nem pedig a CSSZSZK egész területén, még kevésbé külföldön, stb.

Előfordulhat, hogy a szerződő felek, egyike nem hajlandó a munkaerőkkel való kisegítésről szóló szerződés hatálytalan nltására. Ebben az esetben az állami döntőbíróság vagy annak Illetékes szerve elő kell a szerződést terjeszteni, hogy a Gazdasági Törvénykönyv 1964/109. sz. 24. §-a értelmében ellenőrizhesse a szerződés érvényességét és szükség esetén elrendelhesse annak hatálytalanítását. Az említett törvény ugyanis eleve kizárja a szocialista küzületek olyan Jogügyleteinek érvényességét, amelyek ellentmondanak az érvényes Jogszabályoknak, illetve elferdítik értelmüket (kijátsszák a törvényt), vagy összeegyeztethetetlenek a Csehszlovák 'Szocialista Köztársaság gazdaságpolitikájának elveivel.

AMIT MÉG TUDNI KELL

Az eddig elmondottakban általános tapasztalatok alapján Ismertetett megegyezések (egyezmények, szerződések) két csoportba sororhatók.

• Az első csoportba azok az egyezmények stb. tartoznak, amelyeket munkaerőkkel való kisegítés, jobban mondva bizonyos munkaerők „adás-vétele“ céljából kötöttek. A szerződő felek közül az egyik (az efsz) arra kötelezi magát, hogy a másiknak (a megrendelő vállalatnak) órabéres dolgozókat „szállít!.

• A másik csoportba sorolható egyezmények szerint az adott efsz bizonyos összegért bizonyos munka elvégzésére (tevékenységre) vállal kötelességet. A kölcsönös megegyezés alapján Jóváhagyott összeg rendszerint összhangban van az árszabásra vonatkozó előírásokkal, de a hozzászámított felár

elért az alapárnak 50, 100, 200, sőt 250 százalékát. (Az ellenőrzött közületekben senki sem tudta az utólagos vizsgálat során kellőképpen, tehát elfogadhatóan megindokolni az ilyen tetemes felárak hozzászámltását. Azt ugyanis sehol sem lehetett tárgyilagosan megállapítani, hogy az általános Jellegű költségeket, a rendelkezésre bocsátott dolgozók társadalombiztosítási Illetékét, esetleges táppénzét, családi és különélést pótlékát, útiköltségét, élelmezési költségét, a munkaruha és lábbeli árát, stb. beszámltották-e a megegyezés szerinti „alapárakba“, vagy pedig az említett költségek fedezése céljából kellett a „felárakat“ hozzászámítani.)

Ha a gazdasági döntőbíróság megállapítja a kérdéses árak szabályszerűségét és csak a felárak hozzászámítása kétes, úgy rendszerint fontolóra veszi, elegendő-e a Gazdasági Törvénykönyv 1964/109. sz. törvény 123. §-ának alkalmazása, vagy pedig az említett törvény 24. §-át is alkalmaznia kell, s ennek alapján el kell-e rendelnie a felárak elmén elszámolt összeg átutalását az állami költségvetés folyószámlájára. A döntőbíróság azonban mindenkor elismeri a munkáltatók és a munkavállalók olyan megegyezését (szerződését), amely minden kétséget kizárva, tehát teljes összhangban van a Gazdasági Törvénykönyvben tartalmazott előírásokkal s a szerződő közületekre vonatkozó más jogszabályokkal Is.

Az Iparügyi Minisztérium s a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium nemrég elrendelte az efsz-ek mellékfoglalkozásaként folytatott segédüzemi termelés körülményeinek felülvizsgálását. A két minisztérium egyidejűleg arra adott utasítást, hogy ahol az említett tevékenység nem teljesen szabályszerű, ott utólag Intézkedni kell, hogy megfeleljen a törvényadta lehetőségeknek, ha pedig törvényellenes, akkor meg kell tiltani és hatálytalanítani kell az esetleges szerződéseket is. (Ahol erre még nem került sor, ott az 1970.1.16-1 kormányhatározat értelmében az illetékes járási nemzeti bizottságok kötelesek az említett utasítás végrehajtására.) Egyébként az Építésügyi Minisztérium is utasítást adott a vállalatok, a társadalmi szervezetek, valamint az egységes földművesszövetkezetek között bizonyos munka megrendelése, liléivé elvégzése céljából megkötött és teljesített szerződések okozta rendellenességek korlátozására.

A Pénzügyminisztérium néhány újabb rendelete a forgalmi adóra s a munkabéredére vonatkozó intézkedések kapcsán célozza az említett állapotok rendezését. Az Arhivatal elrendelte, hogy az építkezéseken s az építőiparban kisegítő dolgozók munkájáért számlázható árakat a legmagasabb árak kategóriájába sorolják. A Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium Jelenleg előkészíti a társadalmi szervezetek vállalataiban és egyéb gazdasági létesítményeiben, valamint a nemzeti bizottságok kisüzemeiben dolgozók díjazását szabályozó rendeletet. Egyidejűleg folyamatban van a társadalmi szervezetek gazdasági létesítményei és az egységes földművesszövetkezetek vállalkozói tevékenységének engedélyezését megalapozó törvényerejű Intézkedés, nemkülönben más, főképpen a cégjegyzékkel kapcsolatban szükséges intézkedésekre vonatkozó törvényjavaslat előkészítése is.

Ezeknek a visszás állapotoknak hátterét lsmenve s okait tudatosítva minden felügyelő és ellenőrző szervnek szem előtt kellene tartania:

• hogy a szóban forgó érdekszférában kifejtett tevékenység mindenkor az arra vonatkozó előírásokhoz és Jogszabályokhoz Igazodjék;

• hogy a kisipari vállalkozás terén — különösen ami az árképzést, a bérrendszert, valamint a megrendelésre szállított árucikkek és a szolgáltatósok árának szabályozását ,stb. illeti — minél következetesebben érvényesítsék azt az elvet, miszerint elsősorban az állam hivatott az irányításra és ellenőrzésre;

• hogy minél előbb ki kell küszöbölni az említett tevékenységi területen elburjánzott visszásságokat és véget kell vetni minden társadalomellenes magatartás elnézésének Is (ezért okvetlenül hatálytalanítani kell mindazokat az egyezményeket, szerződéseket, stb., amelyeknek alapján az egyik fél ún. kisegítő munkaerőket bocsátott a másik fél rendelkezésére);

• hogy amennyiben később Is sor kerülne az Ilyen szerződéskötésekre (ha ezt a felügyelők vagy ellenőrök bárhol Is megállapítják), úgy a vétségekről szóló Tt 1989/150. sz. törvény 8/d §-a értelmében felelősségre kell vonni a szerződő feleket.

Reméljük, hogy belátható Időn belül rendeződik a helyzet közgazdaságunknak ezen a szakaszán is, és a szövetkezetek, a társadalmi szervezetek s a nemzeti bizottságok által irányított kisüzemek vállalkozói tevékenysége már a közeljövőben nem különbözhet elvileg s még kevésbé jogilag attól a tevékenységtől, amelyet más vállalkozók — mind a termelés, mind a kereskedelem terén — jelenleg kifejtenek.

DJM

Gyűgy fürdő ilyen mutatós, szép presszót kapott. Szívesen tölti itt az idejét mind a bel-, mind a külföldi turista.

Balia felv.

i........Jm

■ВЯШ

щштцдш