Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-04-04 / 14. szám
Negyed évszázad nem nagy idő a történelemben, s mégis ahol olyan rendszer veszi kezdetét, ahol a dolgozó nép életkörülményeinek a megjavítása elsődleges, ott csodálatra méltó eredmények születnek. Szlovákia fővárosa 25 évvel ezelőtt lépett erre az útra. A fejlődése az egyedülállók közé tartozik, mert mind a lakosság, mind a lakóterület megduplázódott, — sót még azt is felülmúlta a gyorsütemű fejlődés. Az alábbi képekkel a 25 éves fejlődést szeretnénk érzékeltetni. 3. A város ül köntösbe öltözött. 4. A főiskolák egész sora épült. 5. A főiskolák rektorátusának a Képünkön az építészeti főiskola lát- központja az ország legmagasabb ható. épülete. A huszonnégy emeletes óriás is tqaznlia építészetünk íellődését. Érsekújvár felszabadulásának 25. évfordulójára „Március 28-án éjfél után fél egy órakor hatalmas robbanás rázta meg óvóhelyünket. Később megtudtuk, a németek robbantották fel a vámlhidat, hogy az előrenyomuló szovjet hadsereg átkelését megakadályozzák. A Nyitra folyón túl fekvő gyárváros már hajnali négy órakor a szovjet csapatok birtokában volt, és hiába robbantották fel a fasiszták a hidat, a szovjet katonák ruhástól, fegyverestől úsztak át a jéghideg vízen, és lépésről lépésre állandó harcban verekedték be magukat a belvárosba. Március 29-én este 20 órakor már az egész város a szovjet csapatok birtokában volt. A megvert és szétzüllött fasiszta egységek nyugat felé menekültek, s a szovjet hadsereg rövid pihenő után folytatta üldözésüket.“ Ezt írja krónikájában Vágovits Gyula, a város szülötte, történetének jó ismerője és feljegyzője. S nincs okunk a kétkedésre, mert minden, amit e szorgalmas krónikás feljegyzett, lényegében egyezik a valósággal, a szemtanúk vallomásaival. De amit a krónikás ír, ez már csak a történet, egy tragikus mozzanatokban és apokaliptikus borzalmakban gazdag színjáték befejezése. A hasonló jubileumi méltatások úgy folytatnák, hogy a város fellélegzett, és kitörő örömmel fogadta a felszabadítókat stb. Igaz, ebben sem volt hiány, de a valósághoz tartozik, hogy a felszabadulás boldogságát sötét árnyak homályosították el: a háromszori bombázás borzalmai és a négy és fél hónapig tartó véres nyilasterror barbár tobzódása. A felszabadult város lakossága bénultan, lelkileg meggyötörve, szinte hinni sem akarta, hogy a véres tragédia befejeződött és megnyílt az út egy békés, félelemtől mentes, új élet felé. Még napokig csak a romokat nézte, az ismerősöket, barátokat és rokonokat kutatta, akik már sohasem látják szeretett városuk utcáit, terelt. Csak az első szabad május elsején adhatott a lakosság tömeges kifejezést örömének és hálájának a felszabadítók iránt, csak akkor emlékezhetett a mártírokra és hősi halottakra, akik Érsekújvár szabadságáért áldozták életüket. A TŰZ ÉS AZ ACÉL PUSZTÍTÁSA Az amerikai légierő három esetben bombázta a várost: 1944. október 7-én, ugyanezen hónap 14-én és végül 1945. március 14-én. Néhány adat, amely feleslegessé tesz minden kommentárt: 2000 halott, a város 3394 lakóházából több mint 2000 elpusztult vagy megsérült. Teljesen megsemmisült a vasúton túli kertváros a Munkásotthonnal együtt és a. vasúti állomás környéke, ahol egy épület sem maradt sértetlenül. Minden családban volt ok a gyászra és a kétségbeesésre. Nem csoda, hogy hetekig tartott, míg a félelem és a rettegés légköre eloszlott és megkezdődött lassan, vontatottan a gyötrő gondokkal terhelt új élet. A rend helyreállítása hetekig tartott és hónapokig a romok eltakarítása, az élelmezés és az ellátás biztosítása. De ez már egy másik történet, amelynek fő tényezője és aktív vezetője az illegalitásból napviliágra lépő kommunista párt, és önzetlen segítője a szovjet hadsereg volt. Még egy adat: 1940-ben 23 400 ember lakott a városban, a nyilas-uralom és a bombázások után 13 400 volt a lakosság száma. Kétezer ember vált a bombázások áldozatává, kétezerötszáz lakost faji vagy politikai okokból hurcoltak el a 'haláltáborokba, sok leventét ragadtak el a szüleiktől és hurcoltak Németországba. Sokan lettek a nyilas terror áldozatává, és többezer ember menekült el a bombázások után a romvárosból. ELTIPROM, FELKONCOLOM A nyilas-hatalom átvétele után egy Dütsch nevezetű városi tisztviselő vette át a város vezetését. Első fellépésekor kijelentette: „És aki rendelkezéseimet és parancsaimat maradéktalanul nem hajtja végre, azt eltiprom, mint egy férgetl“ Az események tanúsítják, hogy szavát be is tartotta. A városi társadalom legalja, a bűnözők, a kitartottak, az alvilág legsötétebb alakjai léptek a színre, ők alkották a „rendfenntartó“ és a kivégző osztagok legénységét és lelkileg kiegyensúlyozatlan egyének, féktelen karrieristák vezették ezt a minden aljasságra képes hordát. Elsősorban szökött katonákat és zsidó munkaszolgálatosoket kerestek, akiket a lakosság bújtatott hónapok óta. Tizennégy munkaszolgálatost a zsidó temetőben végeztek ki. A szökött katonákat a kaszárnya udvarán állították a fegyverek csöve elé. Az Internációs haláltáborokban sok politikai fogoly pusztult el, köztük Tóth István kommunista vezető és Perl Artúr nyomdai munkás, a szociáldemokrata helyi csoport elnöke. Üldözték a polgári pártok demokratikus gondolkozásű vezetőit is. Lapka Béla dr. keresztényszoclalista politikus német koncentrációs táborban fejezte be életét. Ez volt a mérlege a nyilasok barbár uralmának. Megértheti az blvasó, hogy a lesújtó gyász és a hónapokig tartó rettegés még beárnyékolta a felszabadulás napjait. ÉS A JÖVŐ? A szép, új városházán Prohászka József, a fejlesztési osztály dolgozója informál a városfejlesztés kérdéseiről. Elmondom, hogy láttam a felépült nagyvárosi színvonalú lakóházakat, az új középületeket, a modern kultúrházat, a postát, az épülő szállodát (elpusztult az ősi Arany Oroszlán és a Blaha szálló), láttam a korszerű vasúti állomást, a vasúti negyed fővárosba illő üzletkombinátját és a távlatokról érdeklődtem. Prohászka elvtárs elmondotta, hogy eddig 974 magánlakás épült fel, és most évente 300—350 állami és szövetkezeti lakást adnak át. Befejezik a csatornázást, helyreállítják a járdákat és az utakat. És ami a jövő felé mutat, a „parasztvárost“ néhány év múlva ipari központtá fejlesztik. Korszerű konzervgyár épül, egy új Tesla-üzem, amely majd ezer dolgozót foglalkoztat, egy autójavító-üzem, amely szintén 1CÍ00 dolgozónak ad munkát, nagy húskombinát, s így megoldódik a város és a vidék munkaerő-kérdése. * Rombolni sokkal könnyebb, mint alkotni és Érsekújvár már régóta vár a sebek begyógyítására, a korhoz és az emberihez méltó, szebb környezet megteremtésére. Az újjáépítés elég későn, csak 1953-ban indult meg. Az Igazi városfejlesztés azonban csak néhány éve. Érsekújvár még nem fogadja talpig új köntösben a felszabadulás 25. évfordulóját, mint Szlovákia más városai, de a már elkészült házak, amelyekben kb. 2000 család lelt kényelmes otthonra, de még inkább az építőtechnika és a napról napra növekvő falak bizonyítják, hogy van feltámadás, és az ember nemcsak rombolni tud, de akarata és szorgalma az alkotásban Is csodákra képes. Perl Elemér WWWíh UM1 7. A szovjet katonák Hőst Emlék- 8. A város felszabadulásának az 9. Pozsony legnagyobb áruhaza. müve magasan emelkedik a város fö- emlékére állították ezt az Impozáns lőtt. Ezt az emlékművet a kül- és szobrot, belföldiek megcsodálják. .v.v^v.-.v.v.v.v.v: 1. A régi Pozsony. 2. Egettörö házak a Duna partfán.
