Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-28 / 13. szám
KULTÜRA A komáromi művelődési otthon és a műkedvelő színjátszó mozgalom Az 1969-es őszi-téli Időszak nem kényeztette el az Idén a műkedvelő színjátszást pártoló közönséget az ú] „bemutatók“ tekintetében. Pár évvel ezelőtt még szokás volt, hogy színjátszó csoportjaink már az ősz elején Jelentkeztek újonnan betanult színdarabjaikkal. De legkésőbb karácsonykor lepték meg közönségüket, az olykor nem is olyan gyenge színvonalú előadásaikkal. Hogy ma ez nincs így, ennek oka nyilván a népművelési ügyek többsíkú irányításában, a még mindig nehézkes ügyintézésben keresendő. Nem célunk, hogy jelen alkalommal a megoldás érvényével szóljunk, de a sikeres munka győzelmét csak a kezdeményező, törekvő, a tudatos-rendszeres tevékenység és a módszeres ellenőrzés biztosíthatja. — Minek köszönhető, hogy a komáromi Járás népművelő tevékenységében mégis központi helyet kapott a szakköri alkotó tevékenység és az a módszerbeli korszerűség és szemléletmód, amelyet nem minden járásban tapasztalhatunk? Kérdésünkre Rigler János, a Járási Népművelési Ház igazgatója emtgy válaszol: — Az utóbbi időben egyre gyakrabban foglalkozunk, mind szakkörökben, mind a nyilvánosság előtt népművelésünk időszerű kérdéseivel. Ez rendben is volna mindaddig, amíg a túlzót» elmélkedés nem megy a rugalmasság rovására. Meggyőződésem ugyanis, hogy az eredményes népművelő munka egyik alapvető követelménye éppen a rugalmasság. Bármilyen fontossági sorrend felállításától eltekintve itt említeném meg a központi irányítás szükségességét. Ez azonban semmiesetre sem zárja ki a tömegszervezetek, kulturális egyesületek és klubok aktivitását. — Tudjuk, hogy intézményünk, mint a Járás módszertani és tanácsadói központja, teljes mértékben felelős a műkedvelő szfnjátszócsoportok tevékenységének szakszerű irányításáért és művészi színvonaluk folyamatos emeléséért. Tekintet nélkül arra, hogy a csoport milyen intézmény mellett működik. Ezt a járási dramaturgiai terv kidolgozásával, kétnyelvű módszertani segédanyag rendszeres kiadásával, szemináriumok és iskolázások megszervezésével Igyekszünk biztosítani. Itt is a rugalmasság és az Időszerűség a lényeges. Szerintem a Járási dramaturgiai terv, valamint a színjátszó csoportok rendezői részére szervezett iskolázások és szemináriumok csak akkor lehetnek hasznosak, ha azokat időben (tehát a színházi „évad“ megkezdése előtt), nem pedig május végén valósítjuk meg. — Járásunk lakosságának nemzetiségi összetétele eleve megköveteli a kétnyelvűség legmesszebbmenő és következetes betartását is — folytatja válaszában Rigler János Igazgató. — És örömmel említem még meg, hogy a műkedvelő színjátszás mellett figyelemre méltó sikert értek el az irodalmi színpadok is. Az elmúlt pár év alatt szemtanúi voltunk nemcsak mennyiségi, de minőségi fejlődésüknek is. Bízom benne, hogy a Jövőben ez a példás tenniakarás újabb sikerekkel gazdagítja Járásunk műkedvelő színjátszó mozgalmának hagyományait. Ezek után ellátogattunk három kultúrotthonba, ahol feltételeztük, hogy a helyi vezetők épp oly büszkeséggel tekintenek a színvonalas kulturális eseményekre, a tartalmas népművelési tevékenységre és annak munkásaira, mint politikai vagy akár gazdasági eredményeikre. A gútai HNB egyik irodahelyiségében Holubek László fogad. S mivel éppen déli szünet van, számunkra is akad egy kis ideje. — Pár hónappal ezelőtt vettem át a helyi kulturális osztály irányítását. Ideiglenesen a helyi EFSZ nagytermében végezzük gyakorlati munkánkat. Ugyanis az új kultúrház építése lassan halad. Nálunk is a legaktívabb csoport a színjátszó gárda és az Irodalmi Színpadon tevékenykedő fiatalok kollektívája. Sajnos, kevés a férfi szereplő, pedig a sok leány igazán ide vonzhatná a legényeket. Ezért első darabként egy „könnyű“ zenés bohózatot választottam abban a reményben, hogy ezzel idecsalogatjuk a fiúkat és úgy, mint tavaly a naszvadí színjátszókkal, részt vehetek a gútaiakkal is a különböző fesztiválokon. „Nem születtem grófnak“ című komédiánkkal ott lehetünk még a Jókai napokon is, ha ... ha szereplőim komolyan veszik a felkészülési tennivalókat, ha következetesen eljárnak a próbákra, ha tudatosítják, hogy a műkedvelés fejlődése a szocialista forradalom győzelmének elengedhetetlen tartozéka még akkor is, ha színpadáról a könnyebb műfajt hirdeti. A komáromi járásban észlelhető Jó eredményeket a rendszeres szaktanácsadás és a szisztematikus rendezőképzés irányító és ellenőrző munkája biztosítja. Marcellházán Dikácz István pedagógussal beszélgettünk. — Valahogy úgy vagyunk vele, hogy nálunk is csak a vígjáték kell. Az idén megkéstünk a felkészüléssel. Az ősz „hosszúra“ nyújtotta a szép, napos időt, így a határban is akadt még tennivaló. Nálunk minden évben egy, de van úgy, hogy két színdarabot is eljátszunk. Az eredmény a lelkes műkedvelőknek köszönhető. A Járástól sok segítséget kapunk. A népművelési ház színházi szakelőadója, Mente Imre, gyakran jár hozzánk. A tavalyi alkotó versenyen a harmadik helyen végezünk. Az idén Lovicsek Béla: Ezüstlakodalom című színművét jelentettük be versenydarabnak. — A csallóközaranyosi szövetkezeti klub két éve működik — felelt válaszunkra Szabó elvtárs, a klub igazgatója. A színi gárdát Cseke József vezeti. Most egy esztnádműsort tanít be, majd egv másik csoporttal a „Jeggyűrű a mellényzsebben“ című vígjátékot rendezi meg. Az irodalmi színpadot Hornády Ferenc irányítja. Gál Sándor — Gyurcsó István összeállításával neveztek be az irodalmi színpadok 1970-es versenyére, amelyet most már másodízben, Itt, Aranyoson rendeznek meg. A járástól rendszeres segítséget kapunk, de munkánk további sikeréhez fontos lenne több tapasztalatcserére, központosított vita-fórumra, gyakorlati szakelőadásokra, központi instruktoraink gyakoribb kiküldetésére is. A járásban 39 színjátszó csoport tevékenykedik. Évente mintegy 50—52 színművet mutatnak be. Ebből 8 együttes Jut el a járási fesztiválra, majd az Itteni győztes csoport részt vesz a kerületi és az országos színtű szemléken Is. S ezzel Járul hozzá a műkedvelő színjátszás minőségi szintjének emeléséhez Is. Szuchy M. Emil Ml minden, hiányzik az életéből, ami egy átlagembernek Is megadatik! Magánélete szürkébb, mint a legszürkébb filiszteré. S minél közelebb került céljához, annál szürkébb lett, miután hatalomra került, alig mozdult ki a dolgozószobájából. Öncsonkítás ez, aszkézis, a személyiség beszűkülése? „Lenin csak egyre gondolt, hogy mások, a boldogabbak, sok mindenre gondolhassanak“ — írja Ehrenburg. De nem hiszem, hogy mások boldogabbak voltak. Hisz az életet nem annyira sokszínűsége teszi Igazán gazdaggá, hanem a megvalósítható feladat. „Sors, nyiss nekem tért“, követelte Petőfi, tudván, hogy a tehetség, az akarat csak akkor érvényesül, ha a kor párbajra hívja. Minél nagyobb a feladat, annál nagyobbra nő az ember, annál nagyobb a lehetősége, hogy megvalósíthassa céljait, vagyis önmagát. Emberfeletti tettekre az emberfeletti feladat tesz képessé Ha a feladat emberfeletti, azt is Jelenti, hogy embertelen; az ember nem hivatott arra, hogy egyetlen célnak áldozza minden pillanatát. De ha a feladat embertelen, a világ Is az, mely ilyen feladatot állít. Az emberiség is embertelen még; nem volt módja, hogy igazán emberi legyen. És mégis — vagy éppen ezért —: a forradalom az emberiség legnagyobb eksztázisa. A forradalom megsemmisíti az időt: néhány óra Ilyenkor több, mint máskor évtizedek; a jövő jelenné válik, a távoli közelivé; évsaázedos törvények semmisülnék meg, s napok alatt újak születnek. Hihetetlen erőfeszítés kell, hogy mindez létrejöjjön, s a hihetetlen erőfeszítés egész embert követel. Másra nem marad sem Idő, sem energia, de ez az egy mindennel fölér, mindent pótol és háttérbe szorít, mert az Idő börtönéből kiszabaduló ember a forradalomban évszázadokat él meg. Ha van teljesség, hát ez az: a halál miatt örök időzavarral küzdő ember győzelme az Időszabta korlátokon. Évek óta újra meg újra megkérdezik, miért Leninről írok. Mit felelhetek? Hogy láttam egy fényképet, mely a világ egyik leghatalmasabb államának a vezetője, egy fontos nemzetközi kongresszuson, a földön kuporog? Az államférfiak frakkban, egyenruhában, díszelnőkségben, tárgyalóasztalnál, diplomaták karéjában fényképezted к magukat. Vagy a családjuk körében, kandallójuknak támaszkodva, aranyozott gerincű könyvek előtt. A kettő között semmi különbség. Nem a ruha számít, s nem a környezet. Hanem hogy otthon éppúgy tudják, hogy a fényképezőgép lencséje a világ szeme, s éppúgy pózba vágják magukat, mint egy katonai díszszemlén. Elfogadják a szerepet, melyet rangjuk kényszerít rájuk, s szinte mindegy, hogy örömmel vagy viszolyogva. Ha akad Is köztük, aki nem áldozza fel egyéniségét a szerepének, mindegyik áldoz neki. Olyan fontos ez? Hány kiváló államférfi tudta, hogy az Istennek meg kell adni, ami az istené, a császárnak, ami a császáré. Vállalta a szerepet, a feladathoz tapadó látszatot, hogy végrehajthassa feladatát, s ettől nem lett se több, se kevesebb. De biztos ez? Hisz a látszat hazugság: valami, ami idegen az ember lényegétől. S aki beleilleszkedik egy szerepbe, már nemcsak önmaga, hanem a szerep Is, melyet elvállalt. Minél magasabb polcra kerül valaki, annál nagyobb a lehetősége, hogy a feladatban kiteljesedjék, de annál inkább fenyegeti a veszély, hogy a szerep kényszere eltorzítja. Nem az a baj, hogy százmillió szempár mered rá, s követel tőle valamit: Jaj annak az államférfinak, aki nem figyel arra, mit várnak tőle a milliók. Hanem hogy a látszatvilág, melyet vállalnia kell, megához idomítja, s 6 akarvaakaratlanul hozzáidomul szerepéhez. Vagy kettős életre kényszerül: más arcot vág a világ, mást ő maga, amikor a tükörbe néz. Fütyülök az egyszerűségre, nem érdekel, hogy az államférfiak frakkot hordanak vagy szürke zakót, hány fogásos ebédet esznek: a politikus értékmérője a politikája. Nem az egyszerűség Lenin lényege, hanem hogy felvillantott és megtestesített egy lehetőséget, melyről a világ addig csak álmodott. Hogy az ember az lehessen, aki valójában: önmaga. Hogy feladatát Úgy is végrehajthassa, hogy közben ne kelljen tőle idegen szerepet vállalnia. Hogy még aki a legmagasabbra jutott, az is öntörvényei szerint élhessen, s a világ ráfüggesztett szeme ne kényszerítse önmaga megtagadásiára. A Jövő társadalma, melyet Marx felvázolt, azt a lehetőséget hivatott beteljesíteni. Csakhogy ehhez soha nem látott Jólét kell, örök béke, mindenfajta elnyomás megszűnése, a világ valamennyi népének összeolvadása. Oroszországban 1917-ben nyomor volt, patakokban folyt a vér, az egész világon harcoltak; nemzet nemzet ellen, osztály osztály ellen. S Leninnek mégis sikerült megvalósítania az elképzelt eszményt, mintegy Jelezve, hogy az Ideál nem megvalósíthatatlan utópia. Leninnek sikerült? A forradalom teremtett Ilyen helyzetet. Mert volt egy kor a világtörténelemben, amikor a kongresszusi küldöttek nem mutogattak ujjal a lépcsőn kuporgó vezérre, nem nevettek a markukba vagy nem igyekeztek zavartan elfordítani a tekintetüket, mintha észre sem vennék. Ha a forradalom nem teremt Ilyen légkört, az önmagához hűséges Lenin legfeljebb különc csodabogár lehetett volna, s a különcök rokonszenves emberek, de nem népvezérek. Vagy zsarnok, aki a maga egyéniségét kényszeríti rá a korára. Hogy nem lett sem zsarnok, sem különc, de a tőle Idegen szerepet sem kellett vállalnia, nemcsak rajta múlott: elsősorban a koron, mely nem kényszerítette szerepjátszásra. Mely éppúgy megtagadta a látszatott, mint Lenin. Nem volt ez paradicsomi kor; maga volt a pokol, hisz százezrek estek el a csatatéren, milliók veszteik éhen, tízmilliók éltek hihetetlen nyomorban. De az őszinteség kora volt, mely nem akart másnak látszani, mint a lényege. S ezért volt ez a pokoli kor az emberiség legszebb korszaka. Vagyis Lenin nem tett mást, mint amit a kora elvárt tőle? De hisz minden szerepjátszásnak ez az alapja. Csakhogy Lenin nem azért élt így, mert elvárták tőle, hanem mert Ilyen volt: benne fejeződött ki a kor, ezért lehetett a kor megtestesítője. Mások ha meg akarták őrizni egyéniségüket, csak koruk ellenére tehették. Lenin a kor segítségével. Ezért, hogy akt élete krónikásává szegődik, csak úgy teljesítheti feladatát, ha a forradalom krónikása is. Szenczi Molnár Albert Napok - Szencen Immár 5. éve, hogy a CSEMADOK szenei helyt szervezete Jóvoltából megrendezésre kerültek a Szenczi Molnár Albert Napok, — ezúttal 1970. március 13—14-én. Az idei rendezvény amolyan Jubileumi jellegű volt, u. i. ötödik alkalommal rendezte a szenei vezetőség, Jubileumhoz méltó ünnepi műsorral. Az első napon bonyolították le a Járási szavalőversenyt a magyar gimnázium épületében. A rendezőség nem feledkezett meg a legifjabb generációról sem; a kilencéves alapiskola diákjai részére diákvetélkedőt Irt ki. Este „Szenc-város 50 éve“ cím alatt szűkkörű kultúrtörténeti összejövetelt tartottak a CSEMADOK klubhelyiségében. Az ünnepségek csúcspontja a 14-én — szombaton — este 19.00 őrei kezdettel az Elektrovod kultúrtermében sorra került ünnepi akadémia, melynek műsora minden eddigit felülmúlt. Az ünnepi akadémiát Neszmér József, a Városi Nemzeti Bizottság titkára nyitotta meg. Utána Czine Mihály, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalomtörténésze tartotta meg ünnepi beszédét. A kultúrműsor keretében fellépett a Budapesti Egyetemi Színpad kamaracsoportja; Csengery Adrienne énekművésznő, Tompa László előadóművész, Sallay Imre Máté és Kecskés András. Rajtuk kívül az Ifjú Szívek tánc- és zenekara, a galántal Kodály-kórus, és a szenei alapiskola gyermekkórusa mutatta be műsorát. Az est fénypontja kétségkívül a budapesti vendégművészek fellépése volt, akik Szenczi Molnár Albert műveit, a kor irodalmát és népzenéjét foglalták műsorukba. Mészáros János, Senec KÖRÖSI CS0MA SÁNDOR (1784-1842) A híres magyar ázsiai utazó 150 évvel ezelőtt indult kutató útjára azzal a céllal, hogy felkutassa a magyarok őshazáját. Körösi Csorna Sándor a tibeti nyelv első európai kutatója és kiváló keleti nyelvész vált. Szegénysnrsú székely családból származott és mint szolgadiák tanult a nagyenyedi kollégiumban, majd tanulmányait a göttengeni egyetemen fejezte be. Nemcsak mint orientista tűnt ki, de a szláv nyelveket is jól ismerte. 1819 novemberében évi 100 Ft ösztöndíjjal elindult kutató útjára. Kasmírban 1821-ben megismerkedett a hires angol tudóssal Moorcroffai, az 6 ösztönzésére vele együtt bejárta Tibetet és a Himalája völgyeit. Nagy munkát végzett itt, hiszen 320 tibeti tudományos könyvet tanulmányozott át és 40 000 tibeti szót gyűjtött össze. 0 volt az első európaikutató, aki az ismeretlen tibeti kultúrát tanulmányozta. A Bengáli Ázsiai Társaság meghívására 1830-ban Calcuttába ment, itt dolgozta fel a gyűjtött anyagot, és már 1834-ben kiadta a világszerte ismert tibeti—angol szótárát és nyelvtanát. Majd 1842-ben újra Tibet felé indult, hogy a híres lhasszai könyvtárban található forrásokat feldolgozza. Sajnos, útközben megbetegedett és a tibeti határon fekvő' Darjeelingben meghalt, itt is temették el. Művei, mint A tibeti nyelv angnl nyelvtana, 1834; Dolgozatai, amelyek már halála után jelentek meg 1885- ben, valamint Ázsiai levelek, 1849- ben stb. örök értékűvé teszik a tudós nyelvészt és kutatót, ezért illik, hogy mi is tisztelettel adózzunk emlékének. Dr. Hofer Lajos Népdalünnepély Nagycsalomiján A CSEMADOK nagykürtöst Járást elnöksége, közösen e nagycsalomijai CSEMADOK vezetőségével, nagyszabású, Jól sikerült Járási elődöntő népdalversenyt rendezett. A rendezvényen fellépték a CSEMADOK zsélyi, nyényei, kővári, ipolykeszi, ipolybalogi, nyéki hídvégi és nagycsalomijel énekesek és kultúrcsoportok, melyek népdalokkal és citerazenekarral szórakoztatták a többszáz főnyi nézőközönséget. A legnagyobb elismerést a Nőszövetség szervezetének nagycsalomijai énekkara és a helyi CSEMADOK cltera-zenekara kapta. A szólóénekesek közül Hajnár, Pölhös Gábor, Balle Károlyné és Balík Mihály aratták a legnagyobb sikert és jó szereplésükkel kiérdemelték az Ipolybalogon megrendezésre kerülő járási döntőbe Jutást. Pásztor József A. Dumas: A REGENS LANYA A régens lánya történelmi kalandregény. A rendkívül mozgalmas és ugyanakkor szellemes fordulatokban oly gazdag cselekmény a XVIII. század elején Játszódik Franciaországbían, amikor a még gyermekklrály helyett Orleáns-1 Fülöp, a régens herceg uralkodik. (Ara 8,— Kčs). Mika Waltari: PALMU FELÜGYELŐ TÉVEDÉSE A fürdőmedencéjében holtan találják Bruno Rygecket, a finn pénzarisztokrácia kényenc semmittevőjét. Mindenki véletlen szerencsétlenségre gondol. A végzetes reggelen csaknem az egész rokonság a villa szalonjában tartózkodik. Palmu felügyelő figyelmét nem kerüli el az a kis jelentéktelen hiba, amelyet a ravasz és körültekintő gyilkos végzett. A felügyelő türelmesen készíti elő a csapdát, de mielőtt a gyilkos rajtavesztene, 6 is hibát követ el, ami kis híján végzetessé válik. (Ara 20,— Kčs.) Gál György Sándor: MUNKÁCSY MIHÄLY ÉLETE A magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának regényes életrajzét olvashatják. Ez a különösen gazdag életpálya a miskolci asztalosműhelytől, az Aradon megtett első próbálkozástól a müncheni iskolán át a csúcsig — Párizsig vezet. Kora ünnepelt festője a kritikai realizmus egyik legkiemelkedőbb alakja. (Ara 15,50 Kčs.) Fehér Klára: BEZZEG AZ ÉN INDŰMBEN A tizenötéves Katit nem érdekli a régiek véleménye, már fiatal korában szerelmes, titkos naplót vezet, bonyodalomba keveredik. Csak az első bál éjszakáján ébred rá, hogy a történelem, a felnőtt világ kegyetlenül széttépi a gyermekkort, az első szerelmet. (Ara 12,— Kčs.) Kertész Magda: VENDÉG VOLTAM JAPÄNBAN Az írónő a legújabb Japán hírügynökség vendégeként érkezik az országba. Az idegen hosszú éveikig élbet Japánban anélkül, hogy átléphetné egyetlen Japán család küszöbét. A hírügynökség munkatársai azonban meghívták a vendéget otthonukba, elvitték rokonaihoz, ismerőseikhez és hétköznapi Jelenségekben mutatták meg az őst törvényeknek és a legmodernebb vívmányoknak azt a furcsa keverékét, amely a mai Japán élet fő Jellemzője. (Ara 21,— Kčs.) Örkény István: EGYPERCES NOVELLÁK Rövid, érdekes novellák, melyek kellemes szórakozást nyújtanak az olvasónak. (Ara 24,— Kčs.) MÜSORVÄLTOZÄS Lapunk 10. számában Gazdag tevékenység címmel részletesen foglalkoztunk a CSEMADOK nagykürtöci járási bizottsága és a helyi alapszervezetek tevékenységével. Olvasóink figyelmébe ajánljuk, hogy a cikkben megemlített ipolynyéki országos népdalfesztivál időpontja közben megváltozott. Ipolynyékcn tehát március 29-én, Érsekújváron pedig április 5-én kerül megrendezésre a két országos elődöntő. Ezt követően 1970. április 18-án 19.30 órai kezdettel a pozsonyi PKO esztrádtermében lesz a csehszlovákiai műkedvelő népdalénekesek II. országos versenyének döntője. i
