Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)
1970-03-14 / 11. szám
A dohányzás a vádlottak padján A pusztító tüdőrák okai néhány év óta a tudományos kutatás és a közvélemény érdeklődésének középpontjába kerültek; a kiváltó tényezőkről, szerepükről, fontosságukról hevesen vitáznak világszerte. Egyesek szerint az erős dohányzás a fő tettes, mások szerint a nagyvárosok és Ipari centrumok szennyezett levegőjének, egyes anyagok belégzésének van döntő szerepe a tüdőrák kifejlődésében. Egy nagyszabású vizsgálatsorozat, amelyet dr. Gsell és dr. Jung, a bázeli orvosegyetem klinikájának professzorai végeztek, érdekes új adatokkal világítja meg a tüdőrák keletkezésének problémáját, s ismét a dohányzást ülteti a vádlottak padjára — kutatásaik eredményeit a minap tették közzé egy nyugatnémet tudományos folyóiratban. A kutatók vizsgálati területe Svájc egyik alpesi övezete, a Glarus kanton volt, továbbá két hozzátartozó kerület — összesen 75 ezer lakossal. Ezen a vidéken csupán egyetlen fő útvonal vezet keresztül, amely télen Járhatatlan — vagyis a Járművek kipufogógázai nem szennyezik a levegőt. Nincsenek nagyobb ipari üzemei sem a kantonnak, sőt nagyvárosai sem; csupán egyetlen városa van, de ennek népessége nem éri el az ötezer főt, s a kanton lakói falvakban, szétszórt kisebb településeken élnek. Ipari fűtőberendezésekből, vegyi berendezésekből sem kerülhetnek tehát a levegőbe az egészségre ártalmas, rákkeltő anyagok. A halálozási statisztikák szerint ezen a vidéken az 1941—1961 közötti két étvizedben összesen 116-an haltak meg tüdőrákban — a legfiatalabb 36, a legidősebb pedig 90 éves volt. Semmi nyoma sincsen, hogy egyik vagy másik foglalkozási ág dolgozóit Díszgyertya A díszgyertya szép ajándék, de elég drága. A boltokban kapható fehér gyertyából azonban otthon is készíthetünk. Megolvasztjuk, a kanócát kiszedjük. Tisztára mosott bádogdoboz alját kifúrjuk (szeggel átlyukasztjuk), s öngyújtókanócot húzunk át a lyukon. (Ha vastagabb gyertyát készítünk, akkor kéthárom szálat összesodrunk.) A kanócra a dnboznn kívül gyufaszálat kötünk, nehogy visszacsússzon, felül egy akkora fadarabkára csavarjuk, mely a dobozon keresztbe fektetve túlér a szélein. A dobozt alul gyurmával, vagy más alkalmas, nem olvadó anyaggal megbízhatóan elszigeteljük, nehogy a viasz kicsurog-, jón belőle, majd beleöntjük a megolvasztott gyertyát. Ha színes gyertyát akarunk készíteni, akkor tetszés szerinti színű ruhafestékkel színezhetjük a megolvasztott anyagot. Egy-két napig állni hagyjuk, akkor a doboz oldalát kissé megütügetjük és a fadarabra erősített kanóc segítségével kihúzzuk a dobozból. Vigyázni kell azonban, hogy a konócot ki ne szakítsuk! Egyszerű kis cseréptálakra helyezve is szép ajándék. CSALÁDI KÖR AZ UTOLSÓ PERCBEN — pontosabban: egyetlen szabad délutánon és. estén még átalakíthatjuk a báli ruhát. Ehhez adunk rajzainkkal tanácsokat: 1. A régi, kombinépántos princesszvonalú ruha divatos lesz, ha gyöngy-vállpánttal látjuk el, és a háta dekoltázsába azonos, vagy hozzá illő színű tüllből rövid uszályt varrunk. Ez a ruha hoszszával egyezzék, a kivágásnál apró öltésekkel húzzuk be és varrjuk a ruha visszájára. Onnan kihajtva viseljük. Szebb a tüll esése, ha ferdeszálon, kissé bővülőén szabjuk. Gyöngy-vállpántot régi teklagyöngysorból fűzzünk fel vékony drótra, vagy erős nylon horgászzsinórra és varrjuk a ruha eredeti, de igen keskenyre vett pántjára. 2. Ujjas, magas nyakú, sötét alkalmi ruhának vegyük le a nyakát, vállrészét szabjuk fel „raglánvonalban“. Arany- vagy ezüstbrokátból tegyünk rá keskeny álló gallért, elejére masnit és hamis gomboláspántot. Arany- ezüst brokáttal díszíthetünk, bársonyt, gyapjúzsorzsettet, nehéz selymet. 3. A divatjamúlt, kombinévállpántos, bársony, brokát vagy selyem alkalmi ruha fölé hátul két részben szabott nyaknál gombolódó, tölcsérujjú, tüllbolerót szabhatunk. A boleró nyaka a ruha anyagából készülhet. 4. Brokát, csipke, bársony vagy selyem alkalmi ruhát felfrissíthetünk 15 cm széles, hosszú szálú, fehér műszőrmével vagy tüllfodorral. (A 15 cm széles csíkot középen húzzuk be, hogy felfelé és lefelé álló fodrot kapjunk, s ezt a behúzás vonalán varrjuk a ruha aljára 7,5 cm magasságban.) Széles, selyem öv és stressz csatt egészíti ki. Maglódl Magda Ajándékozzon vért! A modern orvostudomány fejlődése mérföldé« léptekkel halad előre. Ojabb és újabb nagyhatású gyógyszerek jelennek meg. Számos nehéz és bonyolult sebészeti beavatkozások elvégzésére kerül sor, mely beavatkozásokkal naponta több emberéletet mentenek meg. Mindez ami pár évvel ezelőtt lehetetlen volt, ma már fokozatosan valóra válik. Csak egyetlen egy orvosásg az, ami nem változtatja kémiai felépítését, biológiai értékét, és ez az emberi vér. Az ember vére pedig nélkülözhetetlen a bonyolult műtéteknél. Az igényes szívműtétek, melyekkel számos beteget mentünk meg, a veleszületett (örökölt) szívrendellenességek műtétjei a gyermekeknél, mely rendellenességek néhány évvel ezelőtt a gyermek halálát Jelentették, elképzelhetetlenek nagymennyiségű emberi vér nélkül, a hosszadalmas műtétek alatt igénybevett testenkívüli mesterséges vérkör alkalmazása nélkül. Sok súlyos megbetegedésnél a nagyhatású gyógyszerek felmondják a szolgálatot, a halál az egyedüli elháríthatatlanul fenyegető veszély, s itt csak a vér tud segíteni, illetve csak a vér képes az élethosszabbításra. Visszaadja a gyermeknek az édesanyát, akit a szülésnél gyakran fenyeget az elvérzés és mindez miért? A boldogságért a rémült és könnyes gyermekszemek mosolyáért. A vér új életet önt a már elernyedt testbe, mozgásba hozza a szolgálatát felmondani készülő szívet, s a látszólag halottnak vélt lény újból élni kezd. Mindez valóságos csoda a mai elektronikus agyak, kibernetikus gépek mechanizált világában. Autósműutakon az újtipusú autóból csak egy vastömeg, mellette a mozdulatlan test minden életjel nélkül, alig kitapintható érverés, az élet távozik a csillogó aszfaltra kicsurgó vérrel együtt. Ekkor az idejében hívott mentőszolgálat dolgozni kezd. Villámgyorsan alkalmazza a friss vér átömlesztését, s az apró rubin cseppek viszszaadják az életet, az érverés teljesebb, rendszeresebb s a mentők arcán felvillan a mosoly, — Íme a „csoda“ — megmentettek egy újabb életet. Midőn a veszély és balesetet jelző gyári szirénák megszólalnak, a távolban már válaszol is a mentőszolgálat jajveszékelő hangja s hozza szédületes gyorsasággal a legértékesebb gyógyszert a vért — és megint csak az igazi emberi vért. Mennyi vérre van minden órában szüksége városunk-1 nek? Mennyi csepeg lassú árammal e percben hazánk kórházaiban és mennyi az egész világon? Elképzelhetetlen a vér ezen tengernyi mennyisége? Vegyük fontolóra ezt a nagy mennyiséget. Felmerül á kérdés: vajon van-e elegendő vérünk? Lesz e elegendő az állandóan növekvő igények, a jól felszerelt kórházaink szükségleteinek kielégítésére? Hogyan szerzünk vért, amikor kórházaink telefonja újabb mennyiséget követel? így jutunk el a legégetőbb kérdéshez, mely kérdésre társadalmunk minden polgára válaszolni tud. A vért semmilyen laboratóriumban nem lehet előállítani. Egyedüli pótolhatatlan forrása az ember — ember e büszke névvel „vérajándékozó“, mert minden egészséges ember lehet vérajándékozó 21-től—60-évig, alapos orvosi felülvizsgálat után, amit a körzeti és üzemi orvosok, valamint a vérátömlesztő állomás dolgozói végeznek el. Ahogy az egész világon, úgy nálunk is vérátömlesztő állomások létesültek. Dolgozóik nyilvántartják az önkéntes vállalkozókat, valamint az újonnan jelentkezőket, akik kötelességüknek tartják ezen nemes emberi cselekedetet. Sokan egyenesen a munkahelyről, üzemekből, gyárakból sietnek leadni az írásbeli felhívással közölt szükséges vércsoportú egyének vérét, ök tudják milyen türelmetlenül várnak a betegek erre a vérre a kórházak sebészeti asztalain vagy éppen a kórházi ágyakon. A többszörös adakozókat a legmagasabb kitüntetéssel jutalmazzák. Méltók Is erre a jó emberi tulajdonság hordozói. A Csehszlovák Vöröskereszt önkéntes dolgozói segítségével minden évben megrendezik a vérajándékozók toborzását s így járul hozzá ezen nehéz feladat elvégzéséhez. Minden új adakozó, minden csepp vér értékes és fontos a szenvedő betegek meggyógyításához. Ne gondolkozzunk tehát és ne rázzuk le önmagunkról egykönnyen ezt a fontos embercselekedet lehetőségét. Ne zárjuk be szívünk kapuját könyörgő betegek előtt s adjunk mi is le vért, szerepeljünk a lehető legtöbben az adakozók jegyzékén. Ne feledjük az embernek ember által való megvédése a legszebb és legnemesebb cselekedet. Як vadon hűvösében pihent az ** oroszlán, az állatok királya, és akkor honnan, honnan se, megjelent a szúnyog. — Züm, züm — zümmögött az oroszlán feje fölött, éppen a füle tájékán. — Züm, züm. micsoda gyönyörűséges nap ez a mai! Az oroszlán egy ideig békésen hallgatta a szúnyog zümmögését, aztán váratlanul felugrott és hatalmasat bődült. Hangja messze szállt, mint a mennydörgés morajlása. — Ejnye, te haszontalan, hogyan merészeled zavarni a nyugalmamat? — méltatlankodott az oroszlán. — El Innen, te tolakodó, szemtelen szúnyog. tűnj el a szemem elől! Se látni, se hallani nem akarlak többéi Ezzel már üldözőbe is vette a szúnyogot, a mancsával erőteljesen csapkodott a feje fölött, de azt a szúnyog már nem várta meg. Kissé távolabb repült, ott zümmögött nagydtthösen, aztán visszatért. Az oroszlán még ki sem dühönghette magát kedvére, már ott ült a pofáján a szúnyog. Harcias kedvében csipkedni kezdte ott helyben, aztán mellette az orrát, fülét, az oroszlán meg úgv ordított, hogy csak úgy visszhangzott tőle a vadon. — KI a tolakodó? — zümmögte harciasán a szúnyog — Ki a szemtelen szúnyog? Ki? Ki? S ahány szó, annyi csípés, de nem akármilyen áml Kis idő múlva az oroszlán, az állatok királya a földön fetrengve üvöltött fájdalmában, és hiába kérte, a szúnyog könyörtelen volt. Az oroszlánnak megdagadt a pofája, a szeme a sok csípéstől, alig látott, s a gyengeségtől éppen hogy csak állt a lábán. Ekkorra már odasereglett a messzi környék mindenféle állata és nagy volt az ámuldozás, hogy a gyönge, hitvány szúnyog legyőzte a hatalmas oroszlánt. OVUHEH SYRQVÄTKA: A szúnyog harciasán röpdöiött az állatok feje fölött, majd diadalittasan mindegyiknek a fülébe zümmögte: — Legyőztem a hatalmas oroszlánt, én, a szúnyogl KI merné agyoncsipdesni az állatok királyát, leigázni a hatalmas oroszlánt? Na, ki? Én megtettem, züm ... züm .. 1 Az állatok ámulva hallgatták a szúnyog dicsekvését. Meglepetésükben szóhoz sem jutottak, csak a róka Jegyezte meg egy kis idő múlva: — Igaza van a szúnyognak. Legyőzte az oroszlánt. Ebből is látható, hogy a legparányibb ellenség Is veszedelmes lehet. A szúnyog addig röpdösőtt diadalittasan, újságolta fűnek-fának a győzelem hírét, míg fejébe nem szállt a dicsőség. Addig-addig dicsekedett, míg egy pókhálóba nem röpült az oktondi, s így bekövetkezett a baj. Hoszszú lábaival úgy belegabalyodott a kifeszített pókhálóba, hogy végül a nyakára tekerődött és hiába óbégatott, kiáltozott segítségért. Sorsa megpecsételődött. — Szerencsétlen szúnyog — szólt megint a róka, amikor az állatok szedelőzködnl kezdtek. — Az oroszlánt legyőzte ugyan, de elegendő volt egy pókháló, hogy a vesztét okozza. Vércse Miklós fordítása Rakjátok össze Ismét egy összerakós játékot készítettünk nektek pajtások. Ez a játék csak abban különbözik az eddigiektől, hogy egy kicsit hasonlít a mértan órákon tanultakra. Azért nem kell megrémülnötök, nem olyan nehéz, hogý ne tudnátok a feladatot megoldani. Csupán arról van szó, hogy az itt látott derékszögű háromszögekből, egy egyenlő szárú trapézt kell összeraknotok. Egy kis próbálgatással úgy gondolom, könnyen sikerülni fog. Miután már összeillesztettétek a trapézt, ragasszátok rá egy levelezőlapra, vagy egy keményebb papírra, s úgy küldjétek be címünkre. A levelet minél hamarább adjátok fel, nehogy megfejtéseitek már későn érkezzenek. A HÄROM TESTŐR VÍZSZINTES SOROK: 1. Az első testőr neve. 4. Rangjelző szócska. 5. Folyó Olaszországban (ford.). 7. Apa törökül. 8. Indulatszó. 10. Igavonó állat. 11. Az atom központi része. 12. A Lengyel Légiforgalmi Társaság neve. 13. Kötőszó. 15. Fontos ásvány. 16. Menyasszony. 19. A Három testőr című regény ismert írója. FÜGGŐLEGES SOROK: 1. Fél alma. 2. Hét napi. 3. Ételízesítő. 4. A második testőr. 6. A harmadik testőr neve. 9. Testrész. 10. Idegen sorsjegy. 14. Hacsaturjan szovjet zeneszerző személyneve. 17. Ajándékoz. 18. Főidet túr. Beküldendő a vízszintes 1., a függőleges 4. és 6. számú sorok, valamint a vízszintes 19. számú sorok megfejtése. ' \ \ H HM И • 9 f*' ** v '4 ч ' Н.Ч" l'AVASZl ARADÄS-tt-CSONTOS VILMOS: Március SUt a nap, reped a jég alattam. Tegnap rajta még vígan átszaladtam. Nem szaladtam: a korcsolám röpített, Azt hittem a tél sohasem ér véget. Márciusi nap ragyog fenn az égen. A tél holtan ott nyöszörög a jégen. Temetését — hallod, — bíbic ktáltja, Szemfedele a fehér hóvirága. 1970. március 14j Jobban pusztította volna a tüdőrák. Faipari munkás éppúgy volt közöttük, mint gazdálkodó vagy értelmiségi. De a tüdőrákban elhunytak 98 százaléka erős dohányos volt, méghozzá 96 százalékuk napi 20 vagy még ennél is több • cigarettát szívott el — ez olyan adat, ami egyáltalán nem lehet véletlen. További érdekes megállapítás: a tüdőrákban ellhunyt erős cigarettázók átlagos életkora 57 év volt, a szivarozóké és pipázóké viszont csaknem egy évtizeddel több, 65 év. A kutatók ezt azzal magyarázzák, hogy a cigarettázók közismerten leszívják a dohányfüstöt, vagyis nagy mennyiségű káros anyag Jut a dohányfüsttel tüdejük mélyebb részeibe. Ezzel szemben a pipázók és a szivarozók nem szívják le a füstöt, tehát hosszabb, idő szükséges a károsodás kifejlődéséhez. A kutatók azzal az egyértelmű megállapítással zárták le vizsgálataikat, hogy a tüdőrák a rendkívül tiszta levegőjű alpesi vidékeken is fellép — méghozzá kétségkívül a dohányzás következményeként. A tüdőrák halálozási aránysaáma csak azért alacsonyabb ezen a vidéken, mint átlagosan Svájcban, mert az alpesi övezetek lakói kevesebbet dohányoznak, mint a városiak. Egyébként a tüdőrák kilencszer annyi férfit pusztít el Svájcban, mint nőt — ez is nyilvánvaló összefüggés: a nők kevesebbet dohányoznak. A svájci tudósok- vizsgálati Jelentése egyértelmű vádirat a dohányzás ellen. Adataiból nyilvánvaló, hogy nem a levegő szennyezettsége a döntő tényező a tüdőrák fellépésében, hanem az az izgató hatás, amelyet a dohányfüst káros anyagai, kátrányszármazékai fejtenek ki hosszú éveken ót a légutakra.
