Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-03-14 / 11. szám

KERTÉSZET

|y|árclus a szőlő metszésének legfontosabb Időszaka. Ezt a munkát legkésőbb március végéig be kell fejeznünk. Amennyiben a metszés az agrotechnikai munkák fontos része, ezért gyakorlattal rendelkező munkások végezzék. Ültetés után, első években a tőke alakját formáljuk, a további években pedig a termés hozamát szabályozzuk a metszéssel.

Mielőtt hozzálátnánk a metszéshez, vizsgáljuk meg a rügyek egészségi állapotát. Ez nagyon fontos, főképpen idén, mert az erős tél számos helyen megkárosította a rügyeket. Ügy végezzük, hogy minden fajtából több vesszőt, illetve rügyet vágunk ketté. Ha a vessző kettévágásakor élénkzöld és a rügyek belseje is zöld, akkor azok Jól teleltek, egészségesek, így a szokásos módon metszhetünk. Az elfagyott rügy belseje barna, vagy fekete. Ugyanezt tapasztalhatjuk a vesszőnél is. A kipállott rügy belseje barna és puha, könnyen összenyomható. Amennyiben a rügyben vagy a vesszőben károsodást tapasztalnánk, ezt vegyük figyelembe a metszéskor. Ha csak a rügyek kis százaléka favisszavágásokkal érünk el (erről alább szólunk). A termőalakon nőtt vesszőket minden évben tervszerűen visszametsszük. (Ezt nevezzük metszésnek.) Az éves vesszők metszési módja szerint ismerünk: kopaszmetszést, rövldcsepos és hosszűcsapos metszést, szálvesszős és kordonmetszést, valamint a lugastőkék metszését.

A kopaszmetszésnél a vesszőket kivétel nélkül egészen rövidre, úgynevezett egy szemre vágjuk vissza. Nálunk ez a metszési mód elavult, így nem is ajánlatos.

A rövidcsapos metszés alkalmával az egyes termőrészeken, az ún. csapokon csak egy-két rügyet, míg a hosszűcsapos metszési módnál a termőcsapokon 3—5 termőrügyet hagyunk meg.

Rövid vagy félszálvesszős metszésnél egy-egy vesszőn 6—8 termőrügyet hagyunk. Ezt olyan esetben használjuk, ha a szőlőfajta csak a magasabban fekvő rügyekből fejlődő hajtásokon hoz termést. Továbbá a nagyon erősen fejlődő fajtáknál alkalmazható ez a metszési mód.

C*

ЛMETSZÉSI MÖDOK:

1. rövidcsapos metszés,

2. hosszúcsapos metszés,

3. félszálvesszős metszés,

4. hosszúszálvesszős metszés.

Hogyan végezzük a szőlő metszését?

gyott el, akkor annyival több rügyet hagyjunk a tőkén. Ha a vesszők nagyobb százalékán észleljük, hogy a rügy elfagyott, akkor ajánlatos megvárni a rügyek duzzadását. Ennek figyelembevételével kezdjük a metszést.

A tőkén mindig váltómetszést alkalmazunk, azaz, a magasabban levő letermett csapokat alacsonyabban, kialakított termőcsapokra váltjuk le. Arra is ügyeljünk, hogy a felmagasodott, felugrott tőkerészeket időnként visszaváltsuk. Ha tehát valamelyik felmagasodott kar mellett megfelelő vessző van, akkor a felugrott részt levágjuk és a mellette nőtt vesszőn folytatjuk a tőalak nevelését.

A tőkét valamelyik művelési módnak megfelelő alakra neveljük ki, amelyet bizonyos szabályok szerint,

Hosszúszál-vesszőn az olyan termővesszőt értjük, amelyen nyolcnál több rügy van.

Hogyan metsszük az egyes fajtákat?

Csaszlát és a többi cseanegefejtát hosszabb, öreg fán mindig rövid csapokra metsszük. Kivétel a Csabagyöngye, melyet hosszabb, 3—4 szemes csapokra (idős tőke) metsszük. A Zöldszilvánit rövidre, 2—3 szemes csapokra metsszük. A Zöld veltlini Jól terem a rövid metszési mód használatakor is. A Neuburgit hosszabb aggfán 2—3 szemű csapokra metsszük. Az Olaszrizllng rövid metszést Igényel. Hosszabb csapokat csak nagyon Jó helyen, trágyadús talajon engedhetünk meg. Fehér burgundit hosszú aggfán hosszúra metsszük. Rövid csapokon rendszerint nem hoz ter-Lugas-művelés (Thomery szerint)

mést. A Piros tramini is hasonlóan hosszú metszéskor ad kielégítő termést, tehát hosszabb csapokat, illetve szálvesszős metszést alkalmazzunk. Az Oportó Jól tereim a rövid metszési mód alkalmazásánál. A szakszerű metszés mellett fontos a művelési módok kialakítása is. Ezzel tervszerűen irányítjuk a szőlő természetes életmódját és hasznosítjuk a szőlő általában nagy alkalmazkodóképességét.

Aszerint, hogy a szőlő törzsét, vagyis termőalapját a talaj felszínétől milyen magasságban alakítjuk ki, megkülönböztetünk alacsony (30 cm), félmagas (40—70 cm) és magas művelést (70 cm-nél magasabb).

Az alacsony művelés főként ott terjedt el, ahol az erős telek miatt a tőkét be kell takarni, nehogy elfagyjon.

Művelési módnak azt a tőkealakot, tőkeformát nevezzük, amelyen az ismétlődő rendszeres metszést végezzük. Tehát a tőketörzs idősebb részének, tőkefej, kordon stb. alakítását nevezzük művelési módnak, és a rajta nőtt éves vesszők kezelését metszési módnak.

A tőke kialakítása a következőképpen lehetséges.

Kopasz fejműveléskor a tőkealapot gömbölyű fejformára alakítjuk s az éves vesszőket egy szemre metsszük. Ez a legrosszabb művelési mód.

Csapos fejműveléskor a tőkefejet sima gömb alakúra neveljük, mindamellett a tökefejen már egy-két éves fás részeket, csapokat és csereket hagyunk. Ez a legelterjedtebb művelési mód a tőkeművelésben.

Bakművelési mód rendszeres termést biztosító, Jó termő tőkealak. Lényege, hogy a tőkefejet nem gömbölyűre, hanem 3—5 sarokra alakítjuk ki és ezeken a sarkokon neveljük a termővesszőket és végezzük az évenkénti metszést.

A Guyot művelés tulajdonképpen huzal mellett alkalmazott szálveszszős művelés, a tőkefejen két elágazást neveltek ki. Az egyik elágazáson mindem évben szálvesszőt, a másikon kétszeres ugarcsapot hagyunk, és ezt évenként cserélgetjük.

Alacsony kordonművelést nálunk ritkán alkalmaznak, a kordonokat 25 cm magasságban alakítják ki.

Félmagas művelés többféle lehet: vízszintes kordonok (40—70 cm magasságban kordonokat alakítunk, vízszintes irányban drótvezeték mellett.)

Legyező alakú lugasalakításnál és Rajna-hesseni vezetési mód alkalmával mintegy 70 cm-es törzset alakítunk, amelyen egy szál vesszőt hagyunk 10—12 szemmel, emellett egy kétsaemes csapot is hagyunk.

Magasművelésnek a 70 cm-nél magasabb művelést nevezzük. Ismert a Moser-féle művelés. Alapjában vízszintes kordon, melynek törzse 120— 150 cm magasságig húzódik. A sorok távolsága 300—350 cm, míg a tőkék 120 cm-re vannak egymástól.

Lugasművelést számos módon alkalmazhatunk. Közülük egyet a mellékelt rajzon is bemutatunk. Szerintem ez a művelési mód a legelőnyösebb közé tartozik. A rajzon láthatjuk, hogy az egyik tőke karjai csak az alsó vázon futnak, a másik tőke karjai a középsőn, míg a harmadik tőke karjai csupán a felső vázon helyezkednek el. Az elmondottak alapján a művelési módon garmadában válogathatunk. Am kielégítő termést csak akkor érhetünk el, ha a szőlő fajtájának, a talaj összetételének megfelelő művelési módot alkalmazunk. Ez is alátámasztja azt a tényt, hogy a szőlő metszése a legfontosabb agrotechnikai munkák közé tartozik.

Vanek Gáspár mérnök,

a Szőlészeti és Borászati

Kutató Intézet dolgozója

Aki őszibarackfát metsz, ismernie kell a fa termővesszőit és rügyeit. A termőrügyeket könnyű felismerni duzzadt, pohos formájukról, valamint, hogy ha hosszában kettévágjuk, a bibe és a portok Jól láthatók. A hajtásrügyek kisebbek, vékonyak és hegyesek (1. ábra).

A termővesszőkön egyesével álló hajtásrügyet, vagy pedig egy rügyalapon két rügyet találunk, amelyek közül az egyik többnyire hajtás-, a másik pedig termőrügy. Találunk továbbá hármas rügyeket, amelyek közül a két szélső termő- és a középső a hajtásrügy, vagy fordítva. A hoszszú vesszőkön ezek a hármas rügyek a legértékesebbek (2. ábra).

A termőrügyek lehetnek rövid veszszőkön is, amelyek ízköze (a rügyalapok közti távolság) rövid, és a vessző csupán 2—15 cm. Ezeket a rövid termővesszőket nem metsszük meg (3. ábra). Ezek igen Jól teremnek, és letermés után vagy hoznak még rövid

» ô

1. csapos fejmüvelés,

hajtást, vagy elszáradnak. Ha a rövid vesszők túl sűrűn állanak, akkor tenyérnyire kiritkítjuk őket.

Az ün. hosszúvesszőket metszeni kell.

A Jó termővessző sima, elágazás nélküli, körülbelül ceruzavastagságú és 40—60 cm hosszú. Ezeket kétféleképpen metszhetjük-1. Rövidre, vagyis 4—5 hármasrügyre. Ez az egyvesszős rövid metszés (3. ábra).

3. A váltómetszésnél az egyik veszszőt hosszúra, 6—8 hármasrügyre metsszük, ez lesz a termővessző, és a mellette levő vesszőt rövidre, a 2—3 alsó hejtórügye metsszük. Ez lesz a rövid ugarcsap, amely nem hoz termést, hanem erős hajtásokat nevel, amelyekből származó vesszőket Jövőre ismét így metszhetjük (4. ábra).

Az 1. metszéssel a cél az, hogy elegendő termés mellett a rövid metszések következtében a vessző alsó hajtásrügyei még kihajtsanak, tehát a

2. bakművelési tőke,

vesszőn olyan hajtások is fejlődjenek, amelyeket a következő évben termővesszőként ismét rövidre metszhetünk.

Sajnos, az a helyzet, hogy egyveszszős rövid metszésre csak azok a fajták alkalmasak, amelyek vesszőjének alsó részén a tövénél is termőrügyeket találunk. Ha ugyanis a fajta csak a vessző közepén, vagy csúcsa felé hozza a termőrügyeket, akkor rövidre metszve termőrügy sem maradna a vesszőn, tehát termésünk sem lenne. Az egyvesszős rövid metszést tehát mindenképpen kerülnünk kell azokon a fajtákon, amelyek a vessző tövén termőrügyet nem hoznak és amíg a fa fiatal, mert a bő táplálék következtében az apró termést elrúghatja. Az egyvesszős rövid metszés másik hibája, hogy a tövénél fakadó hajtások is gyengék lesznek, és a következő évben kevés az értékes erős termővesszőnk. Váltómetszés esetében ilyen hibákkal nem kell számolnunk.

A metszésnél a fajták rügyállása is nagy szerepet játszik. A fajtákat ebből a szempontból két csoportra oszthatjuk:

1. Amelyek a vessző töve táján is termőrügyet fejlesztenek, egyvesszőre — rövidre —, de váltóra is metszhetjük. A vesszőn sűrű a rügyállás, ezért ha 5—6 hármasrügyre metsszük, akkor is rövid lesz a vessző. Ezeknél a fajtáknál tehát az 5—6 termőrügy még rövid metszésnek számít. Ilyen a Mayflower, Győztes, Amsden, Alexander, Canada, Condor, Ford, Grinsboro,

Kínai lapos stb.

II. Amelyek termővesszői a középtájtól a csúcsig fejlesztik a termőrügyeket, tehát a vessző alján csak hajtásrügyek vannak. Ha ezeket a vesszőket 5—6 hármasrügyre metszenénk, akkor természetes, hogy a vessző a metszés után igen hosszú lenne. Ha pedig ezeket a vesszőket valóban rövidre metszenénk, akkor nem maradna termőrügy a fán. Igaz, hogy tápdús földben, csapadékos időben ezeknél a fajtáknál is előfordul, hogy a vesszők alsó részén is termőrügyek képződnek, de még ilyen esetben sem tanácsos rövidre metszeni, mert az apró gyümölcsöt elrúghatják.

A II. csoportba tartozó fajtákat váltóra metsszük. Az ágakon egymástól körülbelül arasznyira hagyjuk meg a termővesszőket, és ezeket hosszúra,

4—8 termőrügyre metszük. Viszont minden termővessző közelében 1—2 Ugarvesszőt hagyunk, vagyis olyat, amelyet 2—3 hajtásrügyre, tehát egészen rövidre metszettünk. Helyes, ha az alsó vesszőt metsszük ugarra és a felsőt termőre (4. ábra). Az ugarcsapból nyáron hosszú ha|tiások fejlődnek, ezeket, mint vesszőket, Jövőre ugyanígy metszhetjük meg.

A hosszú metszés következtében e vesszőn a termés mellett csak rövid hajtások fejlődnek, ezek is többnyire a vessző hegye felé alakulnak ki. A következő évben 2—3 rövid oldalvessző felett vágjuk le, ha a rövid vesszőkön termőrügyek vannak. Ha nincs terőrügye, a hosszú vesszőt letermés után tőből eltávolítjuk. Kétévi terméshozam után mindenképpen tőből el kell távolítani, mert felkopaszodik.

Ugarnak csak erős vesszőt válaszo

3. Guyot művelés,

4. alacsony kordon (4-ik év tavaszán),

szunk ki, mert csak abból kaphatunk ismét erős hajtásokat. Aki gyenge vesszőt metsz ugarra, gyakran csalódik, mert az ilyen gyenge vessző értéktelen hajtást hoz, sőt gyakran el is szárad.

A II. csoportba tartozik a Champion, Elbertia, Lola, Lady Palmerston, Lord Palmerston, stb.

Bármilyen fajtát biztonsággal váltóra (termőre és ugarra) metszünk. Még az I. csoport fajtáit is tanácsos részben váltóra metszeni. J. Ä.

Az őszibarack termővesszőinek metszése