Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-02-28 / 9. szám

SZÖVETSÉGI SZEMLE Számvetés Perbetén Jól szervezett évzáró közgyűlésen volt alkalmunk részt venni a perbetei EFSZ-ben. Számos meghívott vendég közül katonai egyenruhájával kitűnt C h a j k i n őrnagy, a szovjet hadsereg egyik olyan csapattestének parancs­noka, melynek katonái segédkeztek a csúcsmunkák ide­jén az EFSZ-ben. Az SZIKP komáromi járási szervezeté­nek képviseletében Hlaváč mérnök, mezőgazdasági titkár, továbbá B e n у о Mátyás ideológiai titkár vett részt a közgyűlésen. A Komáromi Járási Mezőgazdasági Társulás nevében Dr. Bakos, valamint Retkes La­jos, az SZNT képviselője jelent meg. A vendégek sorai­ban láttuk ezen kívül azon szervezetek, vállalatok kép­viselőit, amelyek a szövetkezettel szoros kapcsolatban állnak. Jelentőségében ez elmúlt évi eredmények értékelését Is túl­haladta az az ünnepélyes aktus, mely­nek sorén a megalakításának húsz­éves évfordulóját meghitt hangulat­ban tartó nagy család alapító, vala­mint későb csatlakozó tagjai az évek hosszú során ót tanúsított odaadó, szorgos munkájukért magas kitünte­tésben részesültek. Összesen hetven­egy személy vette át a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, vala­mint az Egységes Parasztszövetség kitüntetését az emlékéremmel, továb­bá az EFSZ nyújtotta ötszáz koronás pénzjutalmat. A mezőgazdaság kiváló dolgozója kitüntetést és emlékérmet vett ót Szabó Erneszt, Jakab Lajos, Gábor Erneszt, Makai Ferenc, Magda Ottó mérnök és Nagy László. Politi­kai — szervezési munkájáért tiszte­letbeli elismerésben részesült Héger Béla, Benyo Mátyás, Cársky Vojtech, Kačan Jón és Seben Ondrej. A perbe­tei EFSZ elnökét, Nagy Ferencet a szocialista építésben szerzett érdeme­kért nevű állami kitüntetésre java­solták. Nagy László agronómus nyitotta meg a perbetei EFSZ vezetőinek az elmúlt év gazdálkodásiáról szóló be­számolóját. Hangsúlyozta, hogy a szo­kásos vetésterületek változása a ter­ményárak alakulásával, az állammal szembeni kötelezettségek nagyságá­val, valamint a saját szükségletek számontartásával függ össze. Ilyen alapon növelték például a gabona­félék vetésterületét és csökkentették a hüvelyeseket. Gabonaneműeket a szántóterület 59,8 %-án termesztet­tek Búzából a 33 mázsás hektárho­­zammal jó átlagos termést értek el, árpából viszont meglepően sokat, hektáronként 34,40 mázsányít sike­rült betakarítaniuk. Itt fontos meg­említeni a fajtaösszetételt, amely túl­nyomórészt a Dvoran fajtából, kisebb százalékarányban pedig a Jantár faj­tából állt. A komáromi járás átlag­termése ugyanakkor árpából 28 má­zsa volt hektáronként. Általában gyengébb bonitású földön gazdálkod­nak és a homokos, dombos részek nyilván akadályt jelentenek a termés­­hozamk fokozásában. Kukoricából 48,1 mázsát értek el májusi morzsolt állapotban hektáronként, persze meg kell említeni, hogy a százhetven hek­tárnyi kukoricából ötven hektáron LSP csehszlovákiai nemesítésfi kuko­­rlcafajtát termesztenek vetőmagra, ami a különválasztott apai és anyai vonal folytán csökkentett hektárho­­zamoket, azonban árban az anyai vo­nalnál mázsánként 350 koronát, az apai vonalnál pedig 250 koronát je­lent. Egyébként a jugoszláviai erede­tű OPH 98 jelzésű fajtából 70 mázsán felüli hozamot értek el májusi mor­zsolt állapotban, vagyis 17 %-os ned­vességtartalmat számítva. A kerté­szetben harminc hektáron paradicso­mot termesztettek és hektáronként 235 mázsás termést értek el, amit 111 koronás átlagos mázsánként! áron sikerült értékesíteniük. A be nem ért paradicsomot a konzervgyár vette át 90 koronás mázsánkénti áron. A ta­goknak feladatul adták, hogy min­denki hét mázsa paradicsomot köte­les leszedni. Tizenhét hektáron kapia paprikát szándékoztak termeszteni, de a tervezett 150 mázsás hektáron­kénti termés helyett csak 104 mázsát értek el. Ennek oka az volt, hogy a megtermelő és értékesítő vállalat nyitrai részlegétől olyan magot kap­tak, amit az agronómus érzése sze­rint, valahol a konzervgyári feldolgo­zásnál hulladékként szedhettek össze. Volt benne ugyanis fűszerpaprika, cecei paprika, kosszarvú paprika, pa­radicsom paprika, különböző édes és erős paprikafajták és valamennyi ka­pia. A kis paprikahozam elérésében közrejátszott még a vízhiány és a kertészet vezetőjének gyakorlatlansá­ga a paprikatermesztésben. A papri­kaültető gép kiültetése hiányos volt, míg a paradicsomot a gép hibátlanul ültette ki. A negyvenhat hektárnyi kertészetben a teljes pénzbevétel hektáronként 27 800 korona volt, ami csak közepes bevételnek felel meg. Mivel a cukorrépatermesztés nem ki­fizetődő, azért hektárterületét idén a felére csökentlk. A dohánnyal is baj van, de ezt egyelőre meghagyják, mert ígéretet kaptak, hogy helyi vi­szonyaik közepette legjobban meg­felelő fajtát választhatnak. A szövet­kezet szántóterülete 2853 hektár, amelynek 33 °/o-án takarmányfélesé­­geket termesztettek. Magda Ottó mérnök, mint zootech­­nikus többek között megemlítette, hogy a szövetkezet szarvasmarha­­állománya 1219 darabot, sertésállo­mánya pedig 1747 darabot számlál. Baromfiállományuk jelenleg 6543 da­rab. A közeljövőben jelentős fejős­tehén gyarapodással számolnak sa­ját nevelésből. A tehenenkéntl évi átlagos tejelékenység 2704 liter, a na­pi átlagfejés pedig 7,4 liter volt. Ez az 1968-as év eredményeihez viszo­nyítva tehenenként évi 336 literes te­jelékenység emelkedést jelent. Az egy liter tej átlagos előállítási önköltségi ára 2,16 korona, ami bár az előző évhez mérten csökkent, mégis nagy. Tejbeadási kötelezettségüket az el­múlt évben túlteljesítették, a szarvas­­marha húseledóst kilencvenöt mázsa híján teljesítették. A hizlaldában a marhaállomány napi súlygyarapodása átlagosan 0,933 kg volt. A sertéste­nyésztés munkaterületén főleg a ma­lacnevelésre fektették a fősúlyt. A törzsállomány három sertésfajtából áll, amelyek segítségével úgynevezett haszon keresztezést végeznek. Az anya­kocánként elválasztott malacok szá­ma 14,1 évi átlagban. A malacok utá­ni fokozott kereslet következtében kevesebb sertést hizlaltak a terve­zettnél, így a húseladási tervet sem teljesítették. A baromfitenyésztéssel kapcsolatban főleg a tyúkállomány növelésével és a tojástermeléssel fog­lalkoztak. Kiváló szekszált naposcsi­bét sikerült szerezniük, mégpedig Nick-Chick típusút, azonban későbbi megbetegedésük miatt az állategész­ségügyi szolgálat javaslatára hatezer darabot likvidáltak ígv a tervezett egymillió kétszázezer darab tojás el­adását száznyolcezer híján sikerült csak teljesíteniük. Az egv tojásra jutó előállítási költség az előző évekhez viszonyítva magasabb, mégpedig 0.66 korona volt, míg az eladási ár tojá­sonként 0,99 koronára alakult. A saját téglagyár, mint mellék­üzemág működik, s a belőle származó múlt évi jövedelem közel egymillió hatszázezer korona volt. Varga Richárd mérnök, a szövet­kezet ökonómusa szerint náluk ta­valy 596 állandó tag és 192 brigád­munkás dolgozott. Egy állandó dol­gozó havi átlagkeresete 1464 koroná­ra alakult. A tagoknak az elmúlt év­ben már fizetett szabadságot is nyúj­tottak, 50 %-os térítéssel. A szövet­kezet telies bevétele megközelítette a tizenkilenc millió koronát, míg a tiszta nyereség meghaladta a hétmil­lió koronát. A tagoknak év közben tizennégy koronát fizettek ki munka­egységenként. Osztalékként további hét koronát helyeztek kilátásba, amit sikerült három koronával emelniük. A tagok takarékkönyvbe jegyezve vették át az őket megillető összeget. Az elmúlt évben közel egymillió nyolcszázezer koronás állami dotáció­ban volt részük, melynek folyósítása idén megszűnik. Gépállományukat másfélmillió koronás költséggel fel­újították, vettek egy teherautót és egy autóbuszt. A szövetkezeti tagok keresetének Jelentősebb fokozódását illetően meg kell várni azt az idő­szakot, amikor az űjjonnan telepített szőlő termőre fordul, ami három­­négy év kérdése. Likér Matej, az EFSZ ellenőrző bi­zottságának elnöke nevek említésével ostorozta az apró lopásokat. Hibáz­tatta, hogy nem hengerelték le a cu­korrépa vetését és egyes növényekre nem vezették idegben a kiadási nap­lót. Jegyzetek szerint több paradi­csomot leszedtek, mint amennyit el­adtak. Ugyanaz a személy nem vé­gezhet egyidőben birkafogást és má­sutt gödörásást. Figyelmetlenség foly­tán sok tyúk elhullott a rostély alatti gödörben. Az anyaseirtések alá job­ban kellene almozni. A meleg fek­hely az új marheistállóban BODIT alkalmazásával szerencsére megoldó­dott. A hibák eltávolításával szerinte a munkaegység értékét két koronával lehetne emelni. Nagy Ferenc, a perbetei EFSZ el­nöke hét éve van a szövetkezetben. A tagok mosolya közepette állapította meg, nem nagyon állíthatjuk, hogy hét kövér tehén áll mögöttünk ebben a hét esztendőben. Az elnök az előtte felszólalók beszámolóihoz fűzött szá­mos kiegészítést. Többek között meg­említette, hogy a munkefegvelem nem javult, és úgylátszik a tagok egy része pénzundorban szenved. Példa­ként említette, hogy sikerült bekerül­niük az ország tizennyolc szőlőolt­vány előállító szövetkezete közé. A leszedett kétszázezer korona értékű vesszőből egymillió koronás értéket lehet előteremteni, de a tagok napi 80—100 koronás kereset mellett, amit az oltással meleg helyiségben keres­hetnek meg, nem hajlandók ezt a munkát vállalni. Morvaországban egy konzervgyárban sikerült az asszo­nyoknak munkát szerezni félkészárúk feldolgozására havi 1400 koronás fi­zetéssel, de huszonegy helyett csak tizenhármán jelentkeztek, pedig autó­busszal bonyolították le az utazást. Ötvenezer csirkével szeretnének in­dulni ebben az évben, de nem talál­nak fűtőt. Az elletőbői „tizennégy literes“ tehenek kerülnek ki, de az etetők nem helyezik külön őket és így a többi tehén eleszi előlük a ta­karmányt, persze eredmény nélkül. Papríkaültetést önként a tagok nem akarnak vállalni, viszont a takar­mányrépa egyelését szívesen vállal­ják és az eredmény itt is az 1024 mázsás hektárhozam. Az építési cso­port egy új műhelyt épített, ennek környékét lebetonozták, csatornázták és járási viszonylatban a legjobb he­lyezést érte el. A vitás kérdések meg­beszélését az ünnepélyes évzáró tag­gyűlést követő évnyitón folytatták. Az ünnepélyes évzáró taggyűlés méltó befejezéseként a Komáromi Magyar Területi Színház és a bratí­­slavai Nová scéna művészeinek köz­reműködésével kulturális műsor kö­vetkezett, amit a Csehszlovák Rádió Magyar Adása vett fel közvetítés céljából. KUCSERA SZILÁRD Szilárd lábakon a „Haladás" Részemről nagy érdeklődés előzte meg a tallósi „Haladás“ évzárógyűlé­sét. Ugyanis évről-évre figyelemmel kísérem a közös fejlődését, a vezetők azon erőfeszítéseit, amely a gazdaság szilárdítására, termelési és pénzügyi tervének növelésére irányul. Csöppet sem volt irigylésreméltó a vezetők dolga, mig a szövetkezet a gazdálkodás jelenlegi szintjét elér­te. Az első években az indulás nehéz­ségeivel küszködött, később, amikor talpraállt, megizmosodott a vezekényi szövetkezettel egyesült, amely gyönge lábon állt. Az egyesítés nemcsak bel­ső torzsalkodást váltott ki, de két­­három év is kellett ahhoz, amíg a régi kerékvágásba jutottak. Az utóbbi két évben már nagyon szép eredmé­nyek születtek a közösben. Nézzük meg kissé közelebbről, mit mutat a szövetkezet tavalyi mérlege. Jól sikerült a kukorica, rosszul a burgonya A növénytermesztés kiválóan zárta az esztendőt. Ez jó részt annak is köszönhető, hogy Kozák Kálmán sze­mélyében talpraesett, sokéves gya­korlati tapasztalattal rendelkező me­zőgazdász irányítja ezt a termelési szakaszt. A burgonyán kívül az összes növény többet adott a tervezettnél. Főleg az árpa (36,2 q), a kukorica (52,11 q szemesen) és az évelőtaker­­mány (66,5 q) fizetett gazdagon. A növénytermesztés területén két említésre méltó dolgot hozott felszín­re az évzáró gyűlés. Az első a kuko­rica vegyszeres kezelése, amit első ízben alkalmazott a szövetkezet. Igaz ugyan, hogy Kozák elvtárs csak kí­sérletképpen foglalkozott a vegysze­res gyomirtással, de a kiváló ered­mények láttán idén nagyobb területen alkalmazzák ezt a módszert. Amíg a kukorica sikeres termesz­­^ SZAEAU FÖLDMŰVES 1970. február 28. téséért dicséret illeti a növényter­mesztőket, addig komoly hiányosság mutatkozott a kései burgonyánál. Az történt, hogy „gyomba veszett“ a ter­més. A tervezett 150 mázsával szem­ben 100 mázsájával fizetett hektáron­ként. Hogy mi volt ennek az oka, el­fogadható válasz nem született. Az utóbbi két évben a növényter­mesztés fénypontja a kertészet. Nem csoda, hiszen a kert a szövetkezet aranybányája. Szinte hihetetlen, hogy üvegházak nélkül 20 fiatal keze nyo­mán másfél millió korona került a közös pénztárába a 17 hektáros terü­letről. Csupán a két hektárnyi dug­­hagyma 200 ezer koronát hozott a házhoz. Horváth József, ez az ízzig­­vérig, örökké mozgó szakember s nem kevésbé a kertészeti csoport méltán érdemel dicséretet, hiszen 420 ezer koronával túlteljesítették pénzügyi tervüket. Jó részt ennek is köszön­hető, hogy a növénytermesztők 111 százalékos tervteljesítéssel hagyták maguk mögött az esztendőt. A gépek is nagyobb megbecsülést érdemelnek Németh Imre gépesítő felszólalásá­ban érdekes dolgokra hívta fel a fi­gyelmet. Annak ellenére, hogy a kö­zös gépparkja eléggé kiöregedett, — mégis 72 hektár föld megművelése jut egy-e,gy gépegységre. S ezekkel a gépekkel kell színvonalas munkát végezni, máskülönben nem születné­nek ilyen kiváló eredmények a nö­vénytermesztésben. Traktoraik nagyobbik hányada Ze­­tor 25-ös. Ehhez pedig egyáltalán, vagy nehezen szerezhetők be az al­katrészek. Hamar Lajos, az alkat­rész-beszerző, sokszor bejárja az egész országot, viszi a csúsztatót, de számos esetben így Is üres kézzel tér haza. Az alkatrész-lhiány ezután oda vezet, hogy a traktorosok „elcsennek“ bizonyos dolgokat az olyan új gépek­ről, amelyekre csak a nyári idényben lesz szükség. Az ilyen és hasonló kényszermegoldások nem vezethetnek eredményhez. Továbbá az a kérdés is felmerült, hogy nincs elegendő gépszín. Meg­történik, hogy a traktoros este lepar­kolja a gépét valahová, s reggel nem tudja, hova állította. Németh elvtárs nagyon találóan jellemezte a jelen­legi helyzetet. Beszédéből hadd idéz­zünk egy gondolatot: „A kukorica fontos növény, sietünk a betakarításával, gyors ütemben fe­dél alá helyezzük mondván, ne vesz­­szen kárba, mert nem lesz takar­mány. Ez így is van rendjén. De itt van például a kukoricakombájn, a különböző talajművelő eszközök, ezek nem drágák a közös számára?“ A régi típusú, kiselejtezésre váró traktorok esetében szóba került a védőrámák felszerelésének kérdése. Ugyanis a rendelet értelmében egy traktorról sem hiányozhat ez a védő­­berendezés. Mivel azonban elkészíté­se elég nagy összegbe kerül, meg­gondolandó a felszerelése. Az állattenyésztés is jól szerepelt, de ... Az állattenyésztés múlt évi helyze­tét Pápai Gyula zootechnikus boncol­gatta. Nagy általánosságban ezen a szakaszon is szép eredmények szület­tek. A sertéshizlalás és a malacelvá­lasztás vágott be legjobban. Egy-egy anyakocától 17 malacot választottak el átlagosan, míg a hízók napi súly­­gyarapodása elérte a 0,54 kg-ot. Fő­leg ennek köszönhető, hogy az állat­­tenyésztők is tetemes összeggel túl­lépték pénzügyi tervüket. Amellett, hogy a munkaszervezés jónak mondható, s következménye­ként kiegyensúlyozott a termelés, — mégis bizonyos hiányosság is mutat­kozott az állattenyésztésben. Ugyanis nagyobb volt az elhullás a kelleténél annak ellenére, hogy dr. Hlavatý László állatorvos becsülettel helyt­állt, elvégezte feladatát. A helyzet ily képpeni alakulása összefügg az egyes gondozók munkafegyelmének meglazulásával. További hiányosság­ként róható fel a tejvizezés, amely nemcsak erkölcsi, de anyagi károkat is okozott a közösnek. Nem kevesebb, mint ч 5600 korona büntetést fizettek a kapzsi fejők cselekedetéért. Remél­hető, az esetből mind a szövetkezet, mind az állatgondozók levonták a tanulságot. Nem sikerült akció Általában a mezőgazdaság dolgo­zói, illetve a szövetkezetek tagjai megállták helyüket az 1968 augusztu­si és az ezt követő időszakban. Így volt ez a galántai járásban, így volt Tallóson. Ám bizonyos próbálkozások történtek ebben a két faluból egyesí­tett szövetkezetben. Lehet, hogy ép­pen a régi sebek újultak ki s azok szították a hamu alatt rejlő parázst, akik még most sem nyugodtak bele a változtathatatlanba. Nem titok, hogy az egyesítés jól sikerült, a szövetke­zet kilábalta az ebből származó hiá­nyosságokat, s ennek folytán nincs alapja az elégedetlenségnek, nincs helye a jelenlegi szilárd egység bár­milyen formában történő lazításának. Azok a személyek, akik ezt az utat járják, nemcsak a nagyüzemi gazdál­kodás ellenségei, de a konszolidálás fékezői, hátramozdítói. A józan gon­dolkodású tagoknak ez semmiképpen sem lehet érdekük, hiszen ennek a szövetkezet és saját maguk vallják a kárát. A tagoknak saját érdekük te­hát, ha nyilvánosan is leleplezik azo­kat az egyéneket, akik a közös bom­­lasztására vagy a munkafegyelem la­zítására tesznek különböző kísérlete­ket. Mindenki megtalálja számítását A közös egységének szilárdítása annál is indokoltabb, mivel a jelen­legi gazdasági eredmények révén mindenki megtalálja számítását a szövetkezetben. Nemcsak a kertészek keresnek nagy összegeket, de a gé­­pesítők, állattenyésztők, . növényter­mesztők egyaránt, összesen közel hét és fél milliő korona Jutott munka­bérekre az elmúlt esztendőben. Ezen kívül minden 100 koronára még 30 koronát kaptak az évzáró gyűlésen. A közös dolgozóinak tavalyi átlag­keresete 2130 koronára rúgott. Azt hiszem, ehhez nem kell kommentár. Ám nemcsak a munkaképes tagok élvezik a nagyüzemi gazdálkodás gyümölcsét. Ez Karácsony Sándor, a szövetkezet elnökének beszámolójá­ból is kitűnt. Tavaly például a közös 20. évfordulójának ünnepségén 452 ezer korona hűségpénzt osztottak ki a tagok között. Azok a dolgozók pe­dig, akik nyugdíjba vonulnak, ötszáz koronát, majd minden karácsony al­kalmával 200 koronát kapnak aján­dékba. Továbbá azoknak az öregek­nek, akiknek nincs fél hektár föld­jük, díjtalanul 280 kg búzát mérnek, hadd boldoguljanak. Ha ehhez hozzá­számítjuk az egyéb szociális juttatá­sokat, alig akad ipari üzem vagy más állami szektor, ahol ily széleskörűen gondoskodnak a dolgozókról, illetve ilyen szép kereseti lehetőségekhez jut a lakosság. Ogy gondolom jó részt ez is hozzá­járult ahhoz, hogy tavaly 31 új tag jelentkezett a közösbe. Ennek révén 40-ről 38,6 évre csökkent a tagok átlagé ve. Az elmondottakból látható mind gazdaságilag, mind pénzügyi téren szilárd lábakon áll a szövetkezet és minden előfeltétel adva van az ered­mények állandó növeléséhez. Ahhoz azonban, hogy a fejlődés a kívánt szinten mozogjon, a tagok határozott egységére van szükség', nem pedig a torzsalkodásra, amely más irányba tereli mind a vezetők, mind a dolgo­zók figyelmét. Nem szabad megen­gednünk tehát, hogy egy-két felelőt­len egyén akadályokat gördítsen az immár kitaposott úton járó „Haladás“ elé. Az évzáró békés hangulata a megfontolt tárgyilagos felszólalások­ból ítélve arra a következtésre jutot­tam, hogy a józan ész győzött Tal­lóson. Sándor Gábor I

Next

/
Oldalképek
Tartalom