Szabad Földműves, 1970. január-június (21. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-03 / 1. szám

KULTÜRA KAZINCZY ELKÖTELEZETTSÉGÉBEN A Kassal Batsányi Kör kezdeményezésére három év­vel ezelőtt először tartották meg Kassán a Kazlnuzy Nyelvművelő Napokat. A jő ötletet felkarolták a CSE­­MADOK járási és központi szervei és útjára indult egy nagyfontosságú mozgalom. A rendezvénnyel egy folyamatos és rendszeres nyelv­művelő munka Indult el, amely feladatának tekinti ösz­­szefognl és felkarolni Szlovákia magyar nyelvművelőit. Az évente megismétlődő tanácskozás színvonalát te­kintve rendkívül Igényes, tudományos jelleggel bíró rendezvény, amely művelődési életünk kiemelkedő ese­ményét Jelenti, és az egyetemes magyar nyelvművelés és nyelvjáráskutatás történetében Is jelentőséggel bír. A kassal Kazinczy Nyelvművelő Napok fontos ténye­zője, hogy anyanyelvűnk művelését sokak legközvetle­nebb érdekévé kívánják tenni. A találkozások előadásai és vitát főleg három kérdés komplexum körül csopor­tosulnak: 1. Nyelvjárások és nyelvjárási anyaggyűjtés. 2. A földrajzi nevek gyűjtése. 3. Nyelvi kultúránk kérdései és feladataink. A találkozó résztvevői minden alkalommal foglalkoz­nak a csehszlovákiai magyar nyelvművelés sajátos kér­déseivel, ma használatos nyelvünk vadhajtásaival, a kétnyelvűségből fakadó problémákkal és fejlődési lehe­tőségeinkkel. A rendszeres és folyamatos nyelvművelő mozgalom biztosítása érdekében a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett 1969 májusában megalakult a Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság, mely sajtónyelvi, terminológiai és helynévkutató csoportokra oszlik és ennek keretében végzi munkáját. A társaság alakulásáig a munkát nyelvészeti szakbizottság Irányí­totta, amelybe bekapcsolódtak a Komenský Egyetem magyar tanszékének tanárai: dr. Sima Ferenc és Jakab István, Teleki Tibor, a nyitrei Pedagógiai Főiskola ta­néra, akik a Társaság megalakulása után Is vállalták egy-egy csoport további Irányítását. Az első találkozón dr. Bárczl Géza Kossuth díjas aka­démikus, a budapesti ELTE magyar tanszék vezetője, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnöke előadásában a nyelvjárási gyűjtés fontosságéra Igyekezett ráébresz­teni a résztvevőket, — a „nyelvjárások kutatása örök forrása az irodalmi nyelv megújulásának, ezért tudato­sítani kell, hogy a különböző nyelvjárások kutatása és gyűjtése történeti és művelődéstörténeti eredményekkel párosulhat“ — mondotta. Dr. Végh József nyelvész, a Magyar Tudományos Aka­démia Nyelvtudományi Intézetének munkatársa ismer­tette a magyarországi önkéntes gyűjtőmozgalmat. A harmadik találkozón dr. Benkő Loránd nyelvész, ez ELTE tanára a magyar nyelvjárások történetéről tar­tott nagyon érdekes előadást. Korom Tibor jugoszláviai nyelvész és Kovács József, a jugoszláviai magyar rádió munkatársa részletesen be­számoltak a Jugoszláviában folyó magyar nyelvművelő munkáról. Ismertették az Újvidéki Magyar Nyelvművelő Egyesület tevékenységét és a nyelvművelésnek azokat a módjait, amelyekkel a jugoszláviai magyarság köré ben végzik munkájukat. Kossá János jugoszláviai nyelvész rámutatott azokra a helytelen szóhasználatokra, amelyek veszélyeztetik az ott élő magyarság nyelvtiszteságát. Dobay Béla sá­rospataki tanár Kazinczy és Sárospatak címmel beszélt a nyelvújító sárospataki emlékeiről és élményeiről. Mint régi ismerősök üdvözölték egymást a résztve­vők a Kazinczy Nyelvművelő Napok harmadik találko­zóján, melyet Dobos László nemzetiségi miniszter, a Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjárásku­­tatő Társaság elnöke Kazinczy nevével és annak szel­lemében nyitott meg — „mi ezt a nyelvet szeretni tar­tozunk, ha Ilyen szép és a maga nemében egyetlen nem volna is, mert a mienk“. — A rendezők: a CSEMADOK városi, Járási és központi szervei, valamint a Kerületi Pedagógiai Intézet képvi­selői és a gondolatot felvető és realizáló Batsányi Kör tagjai örömmel állapíthatják meg, hogy a kassal Ka­zinczy Napok megtartása ismmár hagyománnyá válik. A kezdeményezők mindnyájunk részéről elismerést érdemelnek, hogy a cél érdekében nem riadtak vissza a nehézségektől és vállalták a munkát és az áldozatot egyaránt. A Batsányi Kör érdeme, hogy a CSEMADOK támogatásával sikerült egy olyan folyamatos mozgalmat elindítani, amelynek fontosságát a határokon túl élő szakemberek is értékelik. Erről tanúskodnak a külföl­di vendégek elismerő nyilatkozatai és a résztvevők ér­deklődése a munka iránt. A harmadik találkozó kiemelkedő és megható ese­ménye volt annak a köszönő levélnek a felolvasása, melyet az Oktatásügyi Minisztérium küldött dr. Deme László professzornak, aki öt évig mint vendég tanár működött a pozsonyi Komenský Egyetem magyar tan­székén. Nagy szaktudással és lelkesedéssel végezte munkáját nemcsak a pedagógia terén, de mint a Nyelv­művelő Társaság szaktanácsadója irányította a munkát, publikálással, szakirodalommal segített előbbre vinni a nyelvészet fejlődését hazánkban. Három évvel ezelőtt nagyon érdekes és értékes elő­adással nyitotta meg dr. Deme László az első Kazinczy Nyelvművelő Napokat, melynek bölcsőjénél maga is bá­báskodott. — „A nyelvi kultúra és feladataink“ című előadásiában az anyanyelv művelősének fontosságára hívta fel a figyelmet. — ,,A nyelv művelése a helyes gondolkodás művelése.“ Már pedig gondolkodni a mai szocialista társadalomban állampolgári kötelesség.“ — mondotta. Évek múlva lehet majd felmérni, hogy ez a nemes mozgalom milyen nyelvi fejlődést jelent népünk életé­ben. Ha a Kazinczy Nyelvművelő Napokkal megindult munka kellő megértésre és támogatásra talál iskoláink magyarszakos tanárainak és azoknak körében, akik va­lamilyen formában kapcsolatban állnak a. nyelvészettel, hamarosan érezni fogjuk az eredményeket. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy kl-kl erejéhez és tudásához mérten segítsen. A nyelvész találkozót még színesebbé és értékesebbé tették az évente megrendezett irodalmi esték a nagy közönség és diáksg bevonásával. Az ünnepi előadók Kovács Győző budapesti Irodalomtörténész, dr. Turczel Lajos docens, a pozsonyi Komenský Egyetem magyar tanszékének vezetője és Rácz Olivér oktatásügyi mi­niszterhelyettes voltak. Az előadások által megismerkedett a hallgatóság a Kassán is működő nagv nyelvi reformátor, Kazinczy Ferenc küzdelmes életével, munkájának eredményeivel, Batsányival való kapcsolatával, és a haladás szolgála­tában betöltött szerepével. Három évvel ezelőtt is ágyhoz kötötte betegsége Fábry Zoltánt, aki ezért csak levélben küldhette el üdvözlő beszédét, mellyel megnyitotta az első Kazinczy Nyelvművelő Napokat. — „Egy nép tükre, lényege, ön­kifejezése a nyelve. A nyelv egy nép életének legfon­tosabb szerve: ideghálózata. Népet csak nyelvével és nyelvében lehet felemelni, nyelve megbénulásával ki is lehet semmizni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberiség.“ — írta. Ez a nyelv, a mi nyelvünk, amelyen édesanyánk ta­nított beszélni. Ezen a nyelven olvan nagv alkotások születtek, amelyekre joggal büszkék lehetünk. Ennek a nyelvnek ápolása és művelése érdekében Indították el a a Kazinczy Nyelvművelő Napokat azok, akik szív­ügyüknek tekintik az anyanyelv tisztaságának védel­mét és megőrzését. BÄBA PIROSKA Visszhang Alakítsanak egészség-tudományi művelődési bizottságokat Dr. Buga László érdemes orvos a Szabad Földműves 49. számában „Csallóközben ragyog az ősz“ című cikkében foglalkozott az egészség­ügyi népműveléssel és ezzel kapcso­latban az orvosok összefogásának je­lentőségével. A következő sorokban fordult a CSEMADOK-hoz és az orvos­kollégákhoz: „A CSEMADOK feltétlenül megta­lálja a magyar nyelvű orvos tagjai között azt a kitűnő tudomány-népsze­rűsítő gárdát, amely megadja a fele­letet az egyre szélesedő igény kér­déseire. Feltétlenül megtalálja, ha keresi. Megtalálja, mert a szaktudás megvan, az előadói gyakorlat pedig megszerezhető. Javaslatom határozott formában tehát az, hogy a CSEMA­DOK vegye számba a tudomány nép­szerűsítésére vállalkozó orvosait, ért­sen velük szót, az orvoskollégák pe­dig vállalják a nehéz, de szép fel­adatot." Az elmúlt hetekben a népszerű bu­dapesti orvos újból Szlovákiában járt és több előadást tartott. A vágsellyei klubban az előadás után orvoskollé­­géival váltott szót és az ott lévő CSEMADOK titkár, Pásztor Ferenc felvetette, milyen üdvös lenne, ha Téli reggel Komáromban a ml orvosaink Is tartanának elő­adásokat. E kérdés körül heves vita alakult ki, és végül is kérték a CSEMADOK titkárát, hogy a galántal járásban lévő magyar orvosokból létesítsenek egészség-tudományi művelődési bi­zottságot, amely időnként ülésezne, megtanácskozná a járás egészségügyi helyzetét és meghatározná, milyen előadások megtartása a legidősze­rűbb. A kollektíva megbízta az egyik főorvost, hogy tartson szoros kap­csolatot a CSEMADOK-kal és mielőbb üssék nyélbe a bizottság megszerve­zését. Hogy mennyire kíváncsiak az orvo­si előadásokra, az már több helyütt beigazolódott. Szőgyénben például Buga doktor előadására öt koronás belépőjegyeket árultak, és mégis zsú­folásig megtelt a mozihelyiség. Mi­vel minden ülőhely elkelt, az előadás közvetlen megkezdése előtt már nem volt péntzár. Az előadás utón egy feketekendős nénike türelmetlenül kereste a klubvezetőt, s mikor rá­talált, azt mondta: — Laci, én még nem flzetttem. — Annyi baj legyen, néném ... — Nem úgy van az! Ha ilyen elő­adásokat szerveztek, tíz koronát Is szívesen megfizetek! Ez a kis epizód is Igazolja, milyen ■'agy az érdeklődés a népszerű egész­ségügyi előadások iránt. Kiváncsiak a messziről jött orvosra, de lehet, még jobban érdekelné a falubelieket, ha a saját körorvosuk tartana elő­adást. beszélne higiéniáról és más alapvető kérdésekről, amelyeknek megoldása nélkül nehézségbe ütközik az egészségvédelem. Ezért üdvös len­ne, ha más járásokban is követnék a galántal példát, és mindenütt meg­szerveznék az egészség-tudomány művelődési bizottságát -th-Szárnyalt a dal Három dalos nyilatkozik a CSMTKÉ jelentőségéről A múlt év utolsó hónapja egyik legjelentősebb kulturális eseménye közi tartozott a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának jubileu­mi fellépése. A rádió koncerttermében szárnyalt a dal, s a vidéki, valamint a fővárosi közönség vastapsa sokszor jutalmazta a kórus számait. Vass Lajos, Janda Iván és Ag Tibor karnagyok szívvel-lélekkel és nagy hozzá­értéssel vezényelték a dalárdát és nekik oroszlánrészük van abban, hogy a jelenlevőknek valóban művészi élményben volt részük. Nekik és azok­nak az áldozatkész tanítóknak, akik fáradságot nem ismerve járnak a pró­bákra, fellépésekre, s mindent elkövetnek, hogy az öt évvel ezelőtt meg­szervezett ve gyes kar méltó legyen ahhoz, amelyet apáink negyven évvel ezelőtt hoztak életre. Az őszinte jókívánságok után szót váltottunk néhány alapító kőrustag­­gal. A CSMTKÉ szerepéről beszélgettünk, énekkultúránk fellendítésének a tükrében. Olyan tagokkal váltottunk szót, akik hosszú éveken keresztül vezettek és jelenleg Is irányítanak énekkart, és Így ők tudják a legjob­ban a központi énekkar létezésének áldásos hatását. TELEKI MIKLÖS, Nagymcgyer — Annak idején az újságban Is szót emeltem a magyar pedagógusok énekkarának a megalakításáért. Ezt azért is tettem, mert apám alapító­­tagja volt az első köztársaságban jó hírnévnek örvendő tanító-énekkarnak. A nagymúltú dalárda tagjai közül még élnek néhányan, s ők elmondhat­ják, mit jelentett tevékenységük Dél-Szlovákia kórusmozgalmának virág­zása szempontjából. Akkoriban alig akadt falu, ahol kisebb-nagyobb lét­számú kórus, énekcsoport ne tevékenykedett volna. A háború vérzivetara és az azt követő nehéz évek gátat vetettek az énekkari mozgalomnak és csak az ötvenes évek elején a CSEMADOK-nak sikerült életre keltenie néhány kórust. Ezek azonban nem voltak állandó jellegűek, mert az iskolákban nem törődtek kellőképpen az utánpótlás nevelésével. Ez az áldatlan álla­pot sokáig tartott, s a lényeges változást a központi énekkarunk megala­kulása hozta. Mert ml nemcsak énekelünk, hanem talán úgy is nevezhet­nénk, hogy karvezetői tanfolyamra járunk, és ezáltal egyre magabiztosab­bak vagyunk az énekkarvezetésben. Emellett sokat jelentenek a nevelő koncertjeink is. Kamarakőrusalnk sok Iskolában jártak már, és ez jő ha­tással volt a gyermek-énekkarok tevékenységének a fellendítésére. MOLNÄR ERZSÉBET, Dunaszerdahely — Dunaszendahelyen már egy évtizede vezetem a Lenin utcai Iskola énekkarát, — mutatkozott be. — Hogy mit jelent nekem a tanítók ének­karának a megszervezése? Erre egy szóval válaszolhatok: mindent. Lehet, ha nem keltik életre, én is elfáradok, mint sokan mások. Amióta össze­járunk, és van kivel megbeszélni a problémákat, a munkakedvem meg­kétszereződött. Sokat jelent számunkra, hogy tanulunk kórusnevelést és technikát. Emellett rendszeresen ellátnak tanáccsal és szakkönyvekkel. Partitúrát is cserélünk és így nincs különösebb gondunk a kórusművek kiválasztásánál. A külföldi szereplések, versenyek alkalmával neves kóru­sok egész sorát ismertük meg, és sokat tanultunk tőlük. Az ambíció növe­kedését talán úgy fejezhetném ki a legjobban, ha elárulom, hogy az isko­lai mellett felnőtt énekkar szervezésére is gondolok. Sajnos Dunaszerda­­helyen az énekkultúra gyerekcipőben jár. Ezt legjobban Igazolja, hogy a gyermekkórusomon kívül nincs több a szépen fejlődő városkában. Ezért arra is gondolunk, hogy előkészítő énekkart létesftün/k a legkisebbeknél (második osztálytól ötödikig). Hogy az Iskola az énekkultúra megszeret­tetésének a bölcsője, az is Igazolja, hogy a végzett diákok közül kérik többen a felnőtt énekkar megszervezését. Mivel van érdeklődés, s gondo­lom, hogy a kollégák közül is akad majd lelkes segítőtárs, közös erővel Csallóköz szívében is fellendítjük az énekkar-kultúrát, és nemsoká a fel­nőttek között is sokan vallják majd: gazdagabb, aki énekel. PINTÉR FERENC, Diószeg — A legidősebb kórustag vagyok és 38 éve apostola a dalolásnak — kezdte a közkedvelt pedagógus. — Mindig szerettem az éneklést és igaz örömem telt abban, ha az emberek ajkáról szárnyalt a szép szó. A tanítói pályám kezdetén Libádon már két énekkart vezettem. Aztán Kőhídgyer­­maton folytattam a dalkultúra ápolását. A második világháború után nekem Is választanom kellett a két lehetőség között. Én maradtam és a korponei szlovák iskolában tanítottam. Ott sem tétlenkedtem, s rövidesen 130 tagú kórust vezényeltem. Aztán Ipolyság következett, s ott is életre keltettük a dalárdát. A következő állomáshelyemen, Diószegen szintén megszerveztük az iskolai énekkart. Az eredményesen Is működött, de a felnőttek toborzásával nem boldogultam. Végül 13 év után valami segített, a galántal Kodály-fesztivál. Amit ott láttak, hallottak, sokakra hatott, és a CSEMADOK-tagok maguk kezdeményezték az énekkar megszervezését. — És működik Is? — De még mennyire! A CSEMADOK évzárö gyűlésén már be Is mutat­koztak és méghozzá nagy sikerrel. Akkor árulták el, mennyire sajnálják, hogy nem alakították meg régebben a kórust. „Mennyi kellemes estétói estünk eil“ — mondták. A lelkesedésüket legjobban Igazolja, hogy mind a 70-en ott voltak a jubileumi fellépésen. Persze nemcsak a diószegi éne­kesek voltak kíváncsiak, hanem a nagy környékről mindenhonnan eljöt­tek, ahol tevékenykedik énekkar, vagy a közkedvelt tanítójuk a központi énekkar dalosa. — Diószegről többen is vannak a tanító énekkarban? — Hárman. Ez azt jelenti, hogy vannak segítőtársaink az énekkarok irányításéban, s lesz kire hagynom a karmesteri pálcát. Gondolom, Így van ez legtöbb helyen és a kórusunk 70 százaléka karmester, avagy se­gédkezik az énekkar-vezetésnél. Ez érthető, hiszen kamagyképzésben Is részesülünk az összpontosításokon. Méghozzá olyan neves aranyszavú ember tanít bennünket, mint Vass Lajos, s neki Igazán sokat köszönhe­tünk szakmai téren és azért Is, hogy egy nagy család lettünk. — Valóban? — De még mennyire! Ha találkozunk valahol, megöleljük egymást, mint az édes testvérek, s már alig várjuk az összejöveteleket, azt a kellemes találkozót, amikor szót válthatunk, elbeszélgethetünk közös gondjainkról. Egy nagy család vagyunk mi is, mint legtöbb helyütt az énekkarban. Sok­szor a múltban sem volt nagyobb kollektíva a faluban, mint a kórus tagjai. Az ének összekötötte a különböző gondolkodású embereket, s ha szükség volt rá, másfajta akcióknak is ők voltak a lelkei. Nemegyszer előfordult, hogy a falu ügyes-bajos dolgait a próbák után döntöttük el, és ezt a ta­gok keresztül is vitték a képviselőtestületben. — Lesz-e szereplési lehetősége a meglévő énekkaroknak? — Tagja vagyok az országos zenei bizottságnak. Célunk az, hogy rend­szeressé tegyük a Kodály-Napokat és 1971-ben megrendezzük az ifjúsági énekkari fesztivált. Emellett a CSEMADOK körzeti, járási, központi rendez­vényein szintén fellépési lehetőséget biztosítunk. Ami az énekkarunkat Illeti, több bel- és külföldi szereplés vár ránk ebben az esztendőben, amely szintén jubileumi, mível valójában negyven éve alakult meg Cseh­szlovákiában a Magyar Tanítók Énekkara. Hárman mondtak véleményt, és abból megállapíthatjuk, hogy újbői éneklő országrész lesz Dél-Szlovákta. Van már olyan kórusunk, amely a magasabbrendü művészi igényeket Is kielégíti példaképp a szárnyat bon­togató énekkarok számára. -tt-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom