Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-02 / 31. szám
KULTÚRA A „veszedelmes’' ember Nemrégiben egy szobrot lepleztek le Rozsnyón. A város szülöttjének, a kiváló pedagógusnak, politikusnak, az Internacionalizmus igaz hívének Czabán Samunak a mellszobra ott áll Rozsnyó egyik parkjában. A leleplezés óta alig telt el egy röpke hónap, de a kiránduló diákok és sok más csoport is „elzarándokolt“ a hűs fák árnyékába, hogy „tisztelegjen“ a néptanító emlékműve előtt. Suttogva beszélnek arról az emberről, aki az igaz ügyben nem ismert megalkuvást. A kirándulók közül sokan egymást kérdik: „Ki volt ez az ember, akiről vajmi keveset hallottunk ezidáig?!“ Ki volt Czabán Samu? Kilencvenegy éves lenne, ha élne Rozsnyó város szülöttje. Apját, a csizmadiamestert Samu tanítója rábeszélte, hogy iskoláztassa éleseszü gyermekét. A mester ráállt és Eperjesre, tanítóképzőbe küldte a fiát. Samu sok nélkülözés közepette elvégezte az állami tanítóképzőt, és a múlt század végén már segédtanítóként működött, öt év után a Myjava-Rudník-i iskolába nevezték ki tanítónak. Itt döbben rá igazán az Apponyi-féle iskolarendszer káros politikájára. Az lrtványi gyerekek közül senki nem tud magyarul, a tanító pedig a szlovák szót nem érti. Eleinte csak Coménius szemléltető tanítási elve és vasakarata segíti ki az áldatlan állapotból. Éjt nappallá téve tanul, hogy elsajátítsa a nép nyelvét, hogy jobban szót értsenek és minél többet adhasson a ki3 buksi fejekbe. Az internacionalizmus szikrája akkor kapott lángra a néptanítóban és élete végéig lobogott. Igazságérzete miatt hamar szembekerült a földi hatalmasságokkal és el kellett költöznie a temes-megyei Klopodiára. A földesurak járma alatt nyögő népet ott Ismerte meg igazán. Gazdakört szervezett hát, hogy a falu egész népét tanítsa. Mivel Kecskeméten, Szentendrén és Nagyszebenben szőlészeti és gyümölcsészetl tanfolyamot végzett s ezért szakmailag is sokat tudott adni az elnyomott falusiaknak. Harmadik tanítói állomásán Nagyszénáson tovább folytatta áldásos tevékenységét. Ott került kapcsolatba a Magyar Tanítók Szabad Egyesületével. Harcosan írt az egyesület lapjában, az Oj Korszakban, és abban az Időben ismerkedik meg a szociáldemokrata mozgalommal. 1912-ben a lelkes cikkeiről Ismert Czabánt az Állami Tanítók Országos Egyesületének elnökévé választották, ahol sokoldalú munkát fejtett ki az Iskolák államosításában. Az akkor már szociáldemokrata tanító nagy szálka volt a megye urainak szemében. A pohár nemsokára betelt. A három és félezer mezőgazdasági munkáshoz intézett beszédet a nagyszénás! piacon és felvilágosította őket, hogyan képzeli el a földosztást és miként harcoljanak a spekulánsok ellen. Ezért fegyelmi tanács bocsátotta el állásából, s talán földönfutó lesz, ha a szociáldemokrata párt nem siet a segítségére. Pestre került és ott különböző iskolákban tanított, majd az 1918-as polgári forradalom után a Közoktatásügyi Mi-A megfogó ünnepségen Győri Dezső író Béres Józseffel, a Csehszlovákiai Magyar Rádió munkatársával beszélget Czabán Samu leleplezett mellszobra a hűs fák árnyékában. nlsztériumban dolgozott, s a Tanácsköztársaság Idején j különféle tisztségeket is betöltött. A forradalmi ínséges időben a nagyszénást szegény í parasztság meghálálta Czabán áldozatkész tanítását. 1 Mikor a községben megtudták, hogy a budapestiek mi- ' lyen nehéz időket élnek, saját maguktól megvonva, négy lovon búzát küldtek a fővárosba. Később a román megszállás elől menekülve 2000-nél több vágójószággal segítették az ország élelmezését. A Tanácsköztársaság bukása után letartóztatják, s mivel beteg, házi őrizetben tartják. Onnan elvtársai segítségével megszökik, Csehszlovákiába menekül, s Kárpátalján kap állást. Beregszázon gyermeklapot indít Jó Barát címmel. Közben olvasókönyvet is szerkeszt. Sajnos, mindkettő elé gátat emel az irredentizmus. Aztán a magyarországi polgári radikális tanítómozgalom harcos lapjára emlékezve Oj Korszak címmel lapot ad ki, amely következetesen figyelmeztet a fasiszta veszélyre. Az Oj Korszakot a nacionalista erők elfojtják és Czabán Samut nyugdíjazzák. A második világháború vérzivatarának idején, 1942-ben hal meg, és Nagyszőlősön nyugossza örök álmát. A nacionalizmus, az embertelen fasizmus siettette halálát az internacionalista, igazszavú néptanítónak, aki nem akármilyen fokon tanította az elnyomottakat. A Rozsnyói Járási és Helyi Nemzeti Bizottság a CSEMADOK járási vezetősége és még több intézmény összefogtak és szobrot emeltek városuk nagy fiának. A leleplezésnél többek között ott volt a korra már idős, de szívben fiatal Győry Dezső, aki „A veszedelmes ember“ címmel regényt írt Czabán Samu küzdelmes, becsületes | életéről. A költő, a Sarlós mozgalom egyik megteremtője, a le- í leplezésekor Emlékezés a veszedelmes emberre címmel erre az alkalomra írt versét olvasta fel. Az egyik vers- í szak néhány sora így emlékszik Czabánra: Véssük agyunkba hát szobrodból az élő történelmi jelt: a népbarát népek barátját kit Rolland a keblére ölelt s ki csatát úri renddel vívott... de mártírként Is győzve szól: Munkát, békét a nagyvilágnak! Békét, megértést hirdetett a^költő verse. Megértést Internacionalista alapon. Ez a rozsnyóiak óhaja is, és szeretnék, ha megértenék törekvéseiket, amelyet a város kulturális, művészeti, történelmi emlékeiért tesznek. A hozzá nem értés, az értelmetlen gyűlölet már régen eltávolította Kossuth Lajos szobrát a város főteréről. Hosszú évek óta folyik a vita a szobor visszaállításával j kapcsolatban. A már említett szervek dolgozói nem j ismernek fáradtságot, kilincselést, hogy újból álljon a j főteret díszítő szobor. Fáradozásuk nem lesz sikertelen, j s rövidesen újból ünnep lesz Rozsnyón és a magyar szabadságharc „atyjának“ szobra visszakerül méltó he- { lyére. Tóth Dezső tévedések, tragédiák talanító hírek érkeztek. A flottaparancsnokok — ha találkoztam vagy telefonon beszélgettem velük — mohón érdeklődtek, milyen szemmel nézi a kormány a németek ellenséges manővereit. 1941 februárjában elbeszélgettem A. A. Zsdanovval. Andre] Alekszandrovics gyakran bejött a népbiztosságra: tagja volt a Haditengerészeti Főtanácsnak. Az ülés után egy kis Időre bejött a dolgozószobámba. Többek között megkérdeztem tőle, nem tekinti-e a németek határaink közelében folytatott hadműveleteit a háborúra való készülődésnek. Andrej Alekszandrovics azt válaszolta, hogy Németország nem képes két fronton harcolni. Légíterünk egyre gyakoribb megsértését ős a német haderők öszszevonását határaink közelében inkább csak Hitler óvintézkedéseinek s a ránk gyakarolt pszichológiai nyomás egyik módszerének tekintette. Kételkedni kezdtem: — Ha ezek csak „megelőző“ intézkedések, miért összpontosítja Hitler haderejét Finnországban és Romániában? Miért repülnek a német kémrepülőgépek Hanko és Poljarnij fölött! Hiszen odaátról nem fenyegeti őket veszély. Néhány hónappal e beszélgetés előtt hallottam, hogy Zsdanov elég határozottan állította: mindkét nyu gáti ország belénett a háborúba. így ml nyugodtan foglalkozhatunk saját ügyeinkkel. Most nem ismételte meg e szavakat. He továbbra se tartotta valószínűnek a Németországgal való összecsapást. Andrej Alekszandrovics az első világháború tapasztalataira hivatkozott, melyek megmutatták, hogy Németország nem folytathat háborút két fronton. Lehet, hogy lelke mélyén kételkedett, talán tudott Sztálinnak valamilyen — énelőttem ismeretlen — tervéről, és biztosan tudott nyugati határaink megerősítési munkálatairól, amelyek gyors ütemben folytak. E munkálatoknak elsősorban a Németországgal való esetleges háború szempontjából volt értelmük. Ez azt jelenti, hogy a háború lehetőségével számoltak. De hogy Andrej Alekszandrovics miért válaszolt nekem így, és hogy J. V. Sztálinnak milyen tervei voltak, mindmáig titok számomra. Készülni a háborúra nemcsak a haditechnika fejlesztését jelenti. Hogy a támadást vissza lehessen verni, idejében ki kell dolgozni a fő hadműveleti tervet, és meg kell vele ismertetni azokat, akik teljesíteni fogják. De ez még csak a kezdet. A végrehajtóknak ki kell dolgozniuk saját hadműveleti tervüket. Ehhez pedig időre és időre van szükség. Ki ellen kell felkészülni a harcra? Mikor? Hogyan? Ezek nem hiábavaló kérdések. Tőlük függ az egész háború menete Gondolt erre Sztálin? Hiszen abban az időben nemcsak a Központi Bizottság főtitkára volt, hanem a Szovjet Népbiztosok Tanácsának elnöke is. Biztosan gondolt. Feltételezem, szilárdan meg volt győződve arról, hogy a háború elkerülhetetlen, hogy biztosan kitör — Nyugaton vagy Keleten. De lehet, hogy egyszerre — itt is, ott is. Elvégre „csak úgy“ nem összpontosítanánk fegyveres erőinket Nyugaton is, Keleten is. Itt is, ott is folyt a határok erősítése. A neves parancsnokok áthelyezése 1940 végén és 1941 elején szintén a háborúra való készülődést bizonyítja. Az esetleges összetűzésre való előkészületek tulajdonképpen már jóval előbb megkezdődtek, és fokozatosan, nagy erőkifejtéssel valósultak meg. Ki ne tudná, milyen figyelmet szentelt a párt és a kormány fegyveres erőiknek, és hogyan foglalkozott velük személyesen J. V. Sztálin sok éven keresztül? Ez mind igaz. Sokat, nagyon sokat tettek, ennek ellenére egy igen fontos dolgot figyelmen kívül hagytak: a rendszeres, mindennapos készülődést a háborúra. A divíziók csak úgy teljesíthették volna a rájuk rótt feladatokat. J. V. Sztálin az esetleges háború hogyanjára vonatkozó elképzeléseit — az akkoriban rá jellemző — beteges gyanakvása miatt titkolta azok előtt, akiknek e terveket a jövőben valóra kellett váltaniuk. Rövid volt az idő ahhoz, hogy az elgondolásokat világos stratégiai célokká és megvalósítandó tervekké változtassák. Az ilyen fontos és részletesen kidolgozott tervek pedig az 1939— 1941-es években nélkülözhetetlenek voltak. Szerintük kellett volna felkészülnie és gyakorlatoznia a hadseregnek és a flottának. (Folytatjuk) Tompa Mihály titokzatos végrendelete Az elmúlt év nyarán emlékeztünk meg Rimaszombat nagy szülötte, Tompa Mihály halálának 100. évfordulójáról. Sokezres tömeg gyűlt öszsze Hanván, a költő sírjánál, s valamennyi jelenlevő türelmetlenül várta a sír felbontását, Tompa Mihály végrendeletének kiemelését. Amint tudjuk, a sírban nem találtak semmilyen írásos emléket. Honnan ered hát Tompa Mihály titokzatos végrendeletének mondája, amely szerint a költő Fekete Könyvének egy-egy kötetét halála után 50, illetve 100 évvel kellett volna nyilvánosságra hozni? A nép tisztelete az emberöltők során rendkívüli tulajdonságokkal ruházta fel nagy költőjének alakját. De Tompa Mihály maga is a titokzatosság legendáját szőtte a Fekete Könyv köré, mikor úgy rendelkezett, hogy halála után 50 évvel szabad majd csak felbontani. Mert a Fekete Könyv valóban létezik. Tompa a maga kis megfigyeléseit, emberi és lelkész! bosszúságait írta bele száz kis történetbe; önérzetes, büszke lélek volt, nehezen viselte el a helyi kiskirályok hatalmaskedásait; a szűkkeblűséget, önzést, amellyel gyakran találkozott. Hivatását őszinte hittel gyakorolta, büszke volt emberi méltóságára, a kis jellemtelenségeket nem tűrte s hamar fel is fortyant. E felfortyanásait lenyelte, s bosszúságainak vagy örömeinek a titkos könyvben adott hangot. Ma már ismerjük: joggal tartott attól, hogyha kortársai elolvassák a róluk szóló csipkelődő megjegyzéseket, még haló porában sem hagvják nyugton. Attól is tartott, ha a könyvet felbontja — még életében — az osztrák hatóság is meghurcolja, mint annakidején a „Gólyához“ című verséért Kassán. 1868 tavaszán már nagybeteg volt a költő és sok remegést, nyugtalanságot okozott számára a titkos könyv. Sokat töprengett fölötte, hol helyezze letétbe, hová tegye biztos helyre, ahol emberi szem nem láthatja, de az utókor számára mégis megmarad. Végül elküldte régi jó barátjának, Lévay Józsefnek, akit megkért, másoltassa le, köttesse be a legnagyobb titokban. Az eredeti kéziratot megsemmisítette, a lemásolt, bekötött könyvet pedig 1868. május 15-én a jászói prénostság levéltárába küldte egv hét fekete pecséttel lezárt borítékban, amelyre a következőket irta: „A jászói káptalan szentatyáihoz, megőrzés végett. Ütvén év múlva felbontandó, Pestre küldendő kinyomtatás végett: jövedelme a Magyar Tudományos Akadémiáé. Tompa Mihály, május 15-én, 1898.“ Jászóvárról egy hét múlva írtak a költőnek, s ezzel a két megjegyzéssel ismerték el a küldemény megérkezését: 1. A mostani konventi tagok közül 50 év múltán talán egy sem fog élni, hogy a felbontást eszközölné. 2. hogy a most élők 50 év lefolyása után utódaikat oly terhes dolgok véghezvitelére kötelezhessék, ahhoz joguk nincsen. Itt tehát világosan kel-Tompa Mihály szobra a rimaszombati Május 1. kertben lene kitenni, hogy 50 év múlva ki bonthatja fel a zárt levelet és küldheti Pestre. Az akkor már nagybeteg költő türelmetlenül várta a letétről szóló elismervényt, s mivel az néhány napig késett, még annak megérkezése előtt, 1868. május 21-i keltezéssel e sorokat írta Fedák Pálnak, a jászói konvent levéltárosának: „Nem kapok választ. Ez nyugtalanít. Mindenre, amit a rend törvényei kívánnak, kötelezem magamat. Legyenek e soraim teljes felhatalmazás gyanánt még a csomag felhasználására is a konvent kezében. Isten, vallás, közerkölcsiség ellen egy betű sincs benne. £n keresztény, erkölcsös, becsületes ember voltam, vagyok és leszek.“ Tompa másnap megkapta a jászói levelet a benne foglalt két megjegyzéssel, mire a következő sorokat küldte a premontrei barátoknak május 22-én: „A felbontás jogát a konventre hagyom. Sőt, kérem önöket rögtön, most felbontani és látni, hogy Isten, religió, rend, közerkölcsiség ellen egy betű nincs benne. Az emberek gyarlóságairól szól. Tompa Mihály.“ így került a Fekete Könyv jászóvárra, ahol a fehér papok híven őrizték. Annyira híven, hogy amikor 1916-ban az első világháború elején az orosz csapatok Bártfánál álltak, a jászói levéltárat Pestre menekítették, s a levéltári anyagból a Fekete Könyvet sem felejtették ki. Később a levéltár eredeti helyére került vissza, s a Fekete Könyvet — nagy izgalom közepette, 1918. május 21-én az apátság fejének és a Magyar Tudományos Akadémia küldötteinek jelenlétében ünnepélyesen felbontották. Már Lévay József megmondta annak idején, hogy a rejtelmeket, titkokat, bonyolult leleplezéseket ne várjanak a könyvtől. Kinyomtatták a könyvet, sőt 1942- hen Tompa Mihály összegyűjtött munkái sorozatban, majd 1961-ben Tompa Mihály válogatott művei című kötetben újra megjelent. Ez a titokzatos végrendelet története, egy legenda alapjának magyarázata. A Fekete Könyv Tompa Mihály írói és költői életművének része, irodalmi kincsünk. (—Z—} kezdődik és 19 óráig tart. A műsoron kívül sokféle szórakozásra lesz lehetőség (köztük hajókirándulásra is). A műsorban a hazai együtteseken, szólistákon kívül fellépnek magyarországi vendégművészek is. Aradszky László, Ambrus Kyri, Zárai Márta, Vámosi János, Halmi Gábor, Pataki Ferenc és a jónevű Juventus együttes. Helyárak: Felnőtteknek 10, gyerekeknek 5 korona. A jó műsor, a kiváló ételek, italok miatt bizonyára sokan ellátogatnak Kolozsnémára, amely valóban a csallóköziek és a mátyusfőldiek baráti találkozóba lesz. —tt— A Csehszlovákiai Magyarok Társadalmi és Kulturális Szövetségének komáromi és dunaszerdahelyi járási bizottsága augusztus 10-én rendezi a hagyományos kolozsnémai találkozót. A hűs fák árnyékában megrendezett ünnepély sokszínű műsora 10 órakor A csallóköziek ünnepelnek
