Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-05 / 27. szám
CSALÁDI KÖR VIRÄGKEDVELÖK! Igazoljuk Petőfi szavait őszinte, nagy lelkesedéssel emlékezünk a régmúlt idők híres asszonyaira akik boldogtalanoknak érezték volna magukat rózsalugas és virágillat nélkül. Hiszen tudjuk, hogy Zrínyi Ilona, Dobó Katica hires virágkedvelők voltak a maguk idejében, s nem is holmi francia vagy hollandus kertészekkel gondoztatták virágos kertjeiket, hanem maguk ültetgették a rózsát, vagy éppen a levendulát. Korunkban a virágok ápolása sokat veszített hajdani Jelentőségéből. Legalábbis úgy tűnik, mintha a mai aszszonyaink már nem rajonganának olyan nagyon a virágokért, mint még annak idején boldog emlékezetű nagyanyáink. Pedig a legdivatosabban rendezett lakás sem tesz kellemes benyomást, ha hiányzik belőle a virág. Ellenben a legegyszerűbb berendezés is széppé, kellemessé válik, ha virággal díszítjük. Pedig bennünk él a szándék: mindennapi környezetünket, mindennapi életünk tárgyait is Igazán széppé tenni. Díszítsük tehát virágokkal lakásainkat! A japánok már megtanítottak bennünket arra, hogy egy művészileg elrendezett szép csokorhoz ez kell: kevés virág, és sok levegő. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt még nem vettük figyelembe ezt az elvet. Ma már értjük: levegő, tér kell arra, hogy minden virág egyéni szépsége teljesen különállóan lássék. A lakás díszítéséül szolgáló virágcsokor elrendezésének egyik sarkalatos törvénye: egyetlen virág se érintse a másikatl Nézzük meg, hogyan rakja be a virágokat a vázába az, aki ért hozzá. Nem úgy mint régen, valamennyit függőlegesen eresztve bele, melynek következményeként a virágok összetapadnak, hanem egyiket jobb oldalról tűzve bele, odatámasztja a váza belsejének bal oldalához, s a másikat megfordítva. Meg aztán a két virág sem áll egyenlő magasságban. A vázába négy-öt nárcisz vagy margaréta kerül, közte egy-két szál rezgő fű, vagy aszparágusz hajtása. Ennél több már sok. Ma is kedves emlékem az a virágdísz, mely egy ködös novemberi napon derített fel egy vacsoránál. Bíbor és aranyfény áradt szét az asztalon, mert az erdőben szedett, dércsípte vörös tölgylevelek között néhány sárga krizantém díszítette a modern étkészlet közötti üres teret. Aki azt gondolja, hogy a virágdíszes lakás akkor díszes valójában, ha ezüst jardlnérekkel, melegházi orchideákkal és kaméliákkal van tele, bizony téved. Elég néhány szép cserépvirág. Az apró őszirózsa, a muskátli, a narancssárgától tűzpirosig árnyalt montbretia, a fehér- vagy kékfürtös lupinus, az apró fehér római Jácint, a repkénylevelű rózsaszín muskátli, mindmind nagyon könnyen eltarthatók cserépben. Ám a cserépvirágokat is könnyen helyettesíthetjük különféle, a szemnek tetszetős gályákkal, ágakkal, melyeknek különböző, változatos színei és formái igen kedves szobadíszt adnak. Ezek legtöbbje megterem kertjeinkben, összeszedhetjük erdőn-mezőn, — csak tudni kell, mi a szép, ízléses. Az összeállításban, elrendezésben aztán mindenkinek megnyilvánulhat a saját, egyéni ízlése. Sok fenyő víz nélkül is soká eltartható anélkül, hogy tűlevelei lehullanának. Ha a nedv kiszáradt belőle, sajátos, szürkés színű lesz, ami annál érdekesebbé teszi. De a mirtuszfa örökzöld ágai között talán festőibb néhány vörös kőris ág. A nagy, terjedelmes virágtartókba az árticsóka virágait helyezhetjük, amelyek olyanok, mint valami óriási bogáncsok. És még számtalan Ilyen kedves és jól eltartható virágágat, gallyat sorolhatnánk fel, mert szinte hihetetlen, hányféle szép növény található lakásunk díszítésére. Jó lenne, ha nemcsak idézgetnénk Petőfit: „Ki a virágot szereti, rossz ember nem lehet“, hanem igazolnánk szavait. Hajdú András Cseresznyés zsemlefelfújt Hozzávalók: 6 zsemle, 3 dl tej, 5 dkg vaj, 6 dkg porcukor, 1 tojás, egy csomag vaníliás cukor és cseresznye. A zsemlét szeletekre vágjuk. Tejben elkeverjük az olvasztott vajat, cukrot, tojást meg valíniás cukrot, és ráöntjük a zsemlére. Közben kimagozzuk a cseresznyét. Kerek formát kikenünk, meglisztezzük, beleöntjük az elázott zsemle felét, jól megrakjuk érett cseresznyével, és betakarjuk a maradék zsemlével. Erősen bemelegített sütőben sütjük, és porcukorral meghintve tálaljuk. Cseresznyés gombóc Hozzávalók: 40 dkg főtt krumpli, 15 dkg daraliszt, kevés só, 1 tojás, 3 dkg vaj, 15 dkg zsemlemorzsa, 5 dkg vaj a morzsa pirításához, 8 dkg vaj a tésztára, 12 dkg porcukor és 60—100 dkg cseresznye. (A vaj helyett használhatunk margarint is.) A héjában főtt, meghámozott és áttört krumplit kihűlés után összegyúrjuk a liszttel, sóval, vajjal és tojással. Sima tésztává dolgozzuk ki, és lisztezett gyúrótáblán kinyújtjuk. Négyszögű lapokra vágjuk, és minden lapocskára két-három kimagozott cseresznyét teszünk. Aztán fölhajtjuk a sarkokat és gombócot formálunk belőlük. Forró, sós vízben kifőzzük. Kb. öt percig forraljuk, majd szűrőkanállal kiszedjük, meglocsoljuk olvasztott vajjal. Aztán meghintjük pirított zsemlemorzsával és porcukorral. Cseresznyés szelet Hozzávalók: 15 dkg vaj, 3 tojás, 20 dkg porcukor, citromhéj, 28 dkg daraliszt és fél csomag sütőpor. A vajat, a cukrot, a 3 tojássárgáját és a megreszelt citromhéjat kb. fél óra hosszat keverjük. A tojás fehérjéből kemény habot verünk. A lisztbe bekeverjük a sütőport és a felvert habbal együtt hozzátesszük a kikevert tésztához. A tepsit vajjal kikenjük, meglisztezzük és a tésztát beleöntjük. Megszórjuk mosott, konyharuhában szikkasztott cseresznyével, sütőbe teszszük és mérsékelt tűzön világosra sütjük. Hűlni hagyjuk és fölszeleteljük. Angol divatöltöny nyárra Lám a férfiak öltözködése is lekanyarodott az egyhangúság vágányáról. Angliában mind nagyobb teret hódít a csíkos, egészen világos anyagból készült ruha. Foto: ÚSTK—Sport-General ♦*« *** *** *** **♦ *** *** ♦*« *** *** «J* «J* HEVES FERENC: Sziklába vájt kút Élt egyszer régen egy gazdag, büszke várúr, akinek a vára magas sziklatetőre épült és uralta az egész környéket. Nagy is volt a vár, sok erős bástyával és szép termekkel, tágas raktárai bőségesen telve élelemmel. Csak éppen kútja nem volt a sziklavárnak. Forrás se akadt fent a kopár kövekből, ezért a vár népe azt a vizet itta, ami esőzések idején gyűlt össze a várudvaron kőbe vájt öblös medencékben. És mert azon a felhőbe nyúló, magas hegyen gyakorta esett az eső, nem szűkölködött vízben sem a várnép. Történt azonban, hogy egy késő éjszakába nyúló mulatságon a várúr olyan sokat evett és ivott, hogy utána nyomasztó álmot látott. Azt álmodta, hogy kerek három évig nem volt eső, a vízgyűjtő medencék fenékig kiapadtak. Szomjazott, pusztult a várban ember, állat. Reggelre kelve az álommal együtt a nyugalma is elszállt az uraságnak. Hátha egyszer bekövetkezik az, amit álc ában látott. És mi lesz, ha ellenség .ámadja meg a várat? Hiába van eh gendő élelem, hasztalan a vitéz fegy erforgató nép a falakon belül, a vízhiány miatt kénytelenek lesznek feladni az erősséget. Hivatta tüstént a vár ezermesterét, s megparancsolta neki, hogy ásson egy olyan mély kutat, amelyből a sziklás talajból is felbuggyan a víz. Hiába próbált ellenvetést tenni a szegény mesterember, hozzá kellett fognia a munkához. Segítséget és szerszámot kapott hozzá eleget. Bizony, fáradságos, kemény munka volt a kútásás a köves talajban, sokáig tartott, amíg hét öl mélységig eljutottak. De víz akkor sem csillant meg odalent. A hiábavaló munkát abba kellett hagyni. Felbőszült a nagyúr a sikertelenség miatt s tömlöcbe vetette az ezermestert. Ott raboskodott a szegény ember a vár alatt, nehéz lánccal a lábán; csak kevés száraz kenyér és víz volt minden tápláléka. Az ezermesternek már régebben meghalt a felesége. Csak két kis gyermeke volt, egy kisfiú meg egy kislány. Ezek, szegénykék, most egészen árván maradtak, gondozó nélkül, a jólelkű várnép táplálta őket. Azt mondja egy nap a fiú a kishúgának: — Azt mondanám én neked, húgocskám, menjünk fel az úrhoz, kérleljük meg szépen, engedné ki a mi édesapánkat a rabságból, hiszen nem tett ő semmi rosszat. Elment hát a két pöttömnyi apróság a dölyfös főúr elé, térdre vetették magukat előtte, még a ruhája szegélyét is megcsókolták, Úgy kérlelték, bocsássa ki a börtönből édesapjukat. De az úr hajthatatlan volt: — Márpedig addig nem látja meg apátok a napvilágot, amíg víz nem lesz a kútban — mondta keményen. Elszomorodott szívvel távozott a két gyerek a fényes lovagteremből. Nem is mentek haza, hanem az udvar legtávolabbi zugában álló szárazkút felé vették útjukat, s ráborulva a kútkávára, keservesen zokogni kezdtek. Egész nap, egész éjszakán ott sírtrítt szakadatlanul a kisfiú meg a kislány a kútnál. Ügy talált rájuk az egyik cselédasszony másnap reggel. — Ne ríjatok már annyira, lelkecskéim — próbálta vigasztalni a gyermekeket, amikor hirtelen a kút szájára esett a pillantása. Akkor bámult csak nagyot. — Hiszen ez a kút színültig van vízzel! — kiáltott fel. Akkorra már mások is odagyűltek. Lett bezzeg nagy álmélkodás. Értesítették azonnal a vár urát, Jött Is sebti. ben. Csöbör került elő, az úr megmerítette vízzel és megízlelte. De azon nyomban ki is köpte szájából az annyira óhajtott kútvizet. — Hiszen ez sós! — csodálkozott. — Kóstolja meg kegyelmed is — fordult oda a kíséretében levő háziorvosához. A doktor is megízlelte a vizet, csak épp a nyelve hegyével, azután azt mondta: — Nem víz ez, uram. Könny ez, emberi könnyl ...Hát így történt a dolog. A két kicsi gyerek telesírta könnyével a hétölnyi mély szárazkutat. Még a hatalmas várurat is meghatotta a gyermeki szeretetnek ez a csodája. Azonnal elrendelte, hogy szabadítsák ki rabságából az apát. A könnyel teli kút a tűző nap hevétől hamar kiszáradt, de nem is volt szükség ezentúl sem a vizére. Eső ott a magas hegyek közt mindig hullott bőségesen, az ellenség így sohase tudta bevenni a sziklavárat . RAJZOLJUNK! A MI CICÁNK — Józsa Erzsébet, V. osztály, Ipolyszalka MEGFEJTÉS - DICSÉRET Lapunk 24. száma minirejtvényének helyes megfejtése: Duna, Nyitra, Garant, Vág, Bodrog, Rima. Kedves Gyerekek! Mint már előbbi számunkban bejelentettük, Jutalomkönyv-alapunk kimerült. Néhány hét elteltével azonban ismét feltöltődik. Addig is nyilvános dicséretben részesítjük a legszorgalmasabb rejtvényfejtőket. Dicséretet érdemelnek: Lengyel Margit, Újélet — Kósa Márta és Tivadar, Nagycétény — Szabó Gábor, Bés — Kismosás Csirr-csurr! Csirr-csurrl Csobogok. Minden szennyest kimosok! Meleg vizem illatozik, Mosószertől habosodik. Selyem kendő, selyem ing, Selyem bugyi — ide mind! No, most te jössz, nylon-zokni, Fiúnak is ki kell mosni! Maszatos az orrod, sarkad! Egy folt sem maradhat rajtad! Áztatgatlak, dörzsölgetiek, Kinyomkodlak, öblögetlek, Száraz szélbe terítgetlek, Kisimítlak, helyre teszlek. De szép tiszta a ruhám! Bjiszke rám az anyukám! Lukács Angéla Dobosi Mária, Naszvad — Svec Magda, Melísek Henrietta, Érsekújvár — Mizsei Anna és Szalay Antal, Kispaka — Vince István, Bény — Kelemen Magda, Bratlslava-Krasfíany — Hodossy Ilona, Nagymegyer — Brigan Eszter, Muzsla — Füssi Katalin, Csenke — Valkó Ágnes, Szőgyén — Móricz Klára, Kisgéres — Morvay Edit, Királyrév — Kiss Erika, Nagyölved — Kovács Éva, Kürt — Antal Ildikó, Dunaszerdahely-Sikabony — Estofán Anna, Boly — Fetykó Lóránt, Perbenyík — Lantai Katalin, Alistál, — Domonkos Barnabás, Tany — Hlinica Edit, Csalár — Molnár László, Nagydaróc — Mikulecz László Sókszelőce — Torna Rudolf, Megyercs — Balga László, Csáb — Duba Lenke, Fegyvernek — Eszenyi Zsuzsa, Bodrogszerdahely — Berkula János, Palást — Borisza Zoltán, Kiskövesd — Kiss Ilona, Pólyán — Ifj. Gál Jenő, Fülek — ifj. Borzi György, Tornaija — és még sokan mások. SZABAD FÖLDMŰVES 9 1969. július 5. ’5 2 S ni 0 3 oí ^ j ■< S|Si * £ M) 8.2 a 1 g “ £ H 2 >a w 2 o Sá 0 #2Sfl ö N £ N M r- Y 03 r° 2 s £ * ’3 Se > •- '03 s" ><o « Sic« S N £ 2 3.2
