Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-05 / 27. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK Lnlognlns n nyilrni állandó jellegű mezőgazdasági kiállításon Ahol heten gondoznak 400 tehenei Az országúból idepillantó idegennek csupán a magasba emelkedő tizenkét Harvestor típusú silótorony sejteti, hogy százegynéhány méterrel beljebb intenzív kísérleti gazdálkodás folyik. A farm épületei és gyönyörűen rendben tartott betonozott udvara, környéke, ápolt parkosított részei inkább ipari üzem benyomását keltik a látogatóban. Majerőlk Ludovít mérnök, a központi igazgatóság dolgozója kalauzol végig bennünket ezen a valóban kirakatba illő létesítményen. — Gazdaságunknak három részlege van. Az első számú hazai, a második a nyugatnémet Manesmann cég készítménye. Ezeken a farmokon fejősteheneket tenyésztünk, míg a harmadik, most épülő farmon már növendékállatokat, majd sertéseket is tenyésztünk. A kettes számú farmon négy darab egyenként 100 férőhelyes istálló van. Az istállók között helyezték el a fejőházat. A termelés teljesen gépesített. A szó legszorosabb értelmében véve szinte gombnyomásra történik minden munka, kezdve a takarmányozástól, a fejésen keresztül egészen a trágyázásig. A takarmányozást csupán egy ember végzi az irányító pult mögül. Néhány mozdulat csupán és a silótornyok alján elhelyezett kotró szerkezet, lapátjai a szállító szalagokon keresztül továbbítják a jó minőségű szenázst az etető vályúkba. A trágya kihordása szintén gépesített. Mindez szinte emberi kész érintése nélkül. A fejés a halszálkás elrendezésű fejőházakban mindössze néhány percet igényel. Egyúttal itt történik az állatok abrakkal való póttakarmányozása a tejtermelés szerint. Hogy ez tévedésmentes legyen a körülbelül egyforma termelékenységű teheneket a farkukra kötött színes jelzések szerint különböztetik meg. A póttakarmányok adagolása egyedenként és automatikusan történik. A tej műanyagvezetékeken jut a higiéniai szempontból kifogástalan hütőkádakba, ahol + 2 C fokra hűtik. A kádak ürítése szintén önműködően történik. így kívülről tekintve az egész munkafolyamat túl egyszerűnek látszik. Azonban az automatikus gépsorokhoz érve végetér az egyszerű szemlélődő tudománya. Még a gyerekjátéknak látszó kezelési munka is komoly szaktudást, alapos technikai ismereteket és felkészültséget igényel. — Mennyi idő alatt épült fel ez az üzemegység? — A kivitelezés alig másfél évig tartott. — Ez a rövid határidő nem volt káros a munka minőségére? — Nem. Példaként említem, hogy a tornyok falait képező lemezek kötő csavarjai is mind egyforma nyomásbírósággal vannak behúzva. Előfordult ugyan már néhány kisebb üzemzavar, de ezek helyreállítása mindössze néhány óra kérdése volt. — S ha megszűnik az áramszolgáltatás? — Erre az esetre is felkészültünk. Ilyenkor áramfejlesztő agregátort használunk. Az eddigi üzemeltetés alatt még ilyen fennakadásunk nem volt. Nagyobb kiesést csak egy szállítószalagot hajtó ékszíj elhasznlódása okozott. Háromheti eredménytelen keresés után telefonáltunk a nyugatnémet kivitelezőnek, s két napon belül repülőgéppel „házhoz“ szállította a pótlékot. Egyébként a berendezés működésére ötven év szavatossági időt adott a kivitelező. Rendszeresen ellenőrzik a berendezéseket. Az üzembehelyezés első évében pedig a gyártó vállalat szakemberei ismertették a berendezés helyes kezelését. — Mennyi volt a beruházás? — Közel tíz- és félmillió korona. Ezek a költségek azonban évi 760 000 koronás munkatermelékenységnél hét év alatt megtérülnek, átlagos napi tízliteres tejtermeléssel számolva állatonként. Ezt azonban jóval túlteljesítjük. Ezen a farmon Szlovák tarka, Keletfríz és Dán vörös fajtákat tenyésztünk, amelyek termelőképessége jóval lerövidíti a beruházási költségek megtérülési idejét. A három üzemrészleghez 3200 hektár föld tartozik, amelynek 51 %-án lucernát és egyéb takarmányokat termesztenek. Ez szükséges is, hiszen az egyenként húsz vagon űrtartalmú tornyokat évente körülbelül 1,7-szer kell megtölteni, hogy biztosítva legyen a szükséges takarmánymennyiség négyszáz állat részére. Míg a közönséges gazdaságokban általában 3,5—3,8 % a tej zsírtartalma, itt 4,1 °/o felett mozog. — Felmerült valami előre nem látható hiányosság? — Ilyen értelemben csak az istállók falainak hőszigetelésével vagyunk elégedetlenek. Ezen próbálunk segíteni, hogy nagyobb hidegek esetén fütjük az istállót. A felépítésre kerülő létesítményeknél az istállókat a megszokott építőanyagokból készítjük az itt használt fémlemezek helyett. Az épülő harmadik farmon már ezt a kombinált megoldást alkalmazzuk. Ennek a beruházása mintegy 22 millió koronát igényel. — Milyenek az itt dolgozók kereseti lehetőségei? — Úgy hiszem elégedettek a havi 2500—2600 koronával. Egyébként a farmon mindössze tizenkét személy dolgozik, beleértve a portást és az éjjeliőrt. A napi munkaidő kilenc óra negyven perc. Minden ledolgozott két nap után a harmadik szabad. Az esetleges megbetegedett munkaerőt is ebből a tizenkét személyből pótoljuk. Havonta a munkaidő húsz napot tesz ki. — A növénytermesztésen milyen eredményeket értek el a múlt évben? — A tavalyi év ezen a téren jól végződött. Búzából 61 mázsa rekordtermés volt. Gabonafélékből átlagosan 45—46 mázsa hektáronként. — Kik a leggyakoribb látogatók? A mezőgazdasági szakemberek, szövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói, de az egyes ipari üzemek is aktív érdeklődők. Sok a külföldi vendég mind a szocialista, mind a kapitalista országokból. Legutóbb például a Szovjetunióból volt itt egy mezőgazdasági főiskola kollektívája. Nem ritkák azonban a dán, osztrák, német vendégek sem. A nyitrai főiskolások mindennaposak Közülük sokan itt készítik diplomamunkájukat, azonkívül különféle kutatásokat is végeznek. Ahogy végigjárjuk a farmot, mindenütt példás rend és tisztaság fogad. Dicséretére válna bármely ipari üzem udvarának is. Az állatok tisztítása is automatikus kefékkel történik. Ha nem tudnám, hogy éppen fejőházba lépünk, ahol most csak a gépek és fejőáilások mutatják az üvegfalak mögött, hogy itt állatokat gondoznak, könnyen abba a tévedésbe esnék, hogy valamelyik irodaépület folyosóján járok. A higiéniai követelmények mellőzésének még a legcsekélyebb százaléka sem tapasztalható. A dolgozók az elképzelhető legkényelmesebb módon és körülmények között végzik a munkát. Szinte irigylésre méltó ez a munkakörnyezet. Az itt kitermelt tej még a legszigorúbb követelményeknek, igényeknek is megfelel. Majeröík mérnök megjegyzi, hogy így kellene lenni minden mezőgazdasági üzemben. Bármennyire is távolinak tűnő álomnak gondoljuk ezt, mégis ez a járható út a szocialista mezőgazdasági termelés fellendítéséig. Ehhez a véleményéhez azt hiszem mindannyian teljes mértékben csatlakozunk. Laló Károly A képen látható tornyokból kerül a kitűnő minőségű takarmány a tehenek etetőjébe A csöveskukorica tárolása, szárítása Ausztriában A szomszédos Ausztria jellegzetes kukoricatermelő vidéke Burgenland, Alsóausztria és Stájerország. Különösen az utóbbi évjáratok voltak csapadékosak és hűvösek, mint amilyen a mi idei vegetációs időnk. Ezért az ottani tapasztalatok érdekesek számunkra. A kukorica víztartalma kintlétünk idején, október második felében meghaladta a 40 százalékot. Ennek ellenére mind az árukukoríca, mind a hibridvetőmag betakarítása teljes erővel folyt. Évek óta a kukorica betakarítását a biológiai érés elértével, — viaszérésben, 40 százalékos víztartalomnál kezdik meg. Nagygazdaságokban túlnyomó részt csőtörő adapteres kombájnokkal vagy csőtörő fosztógépekkel takarítják be a termést, s csak kisebb mennyiségben kétsoros francia gyártmányú csőtörő-morzsolő kukoricakombájnokkal végzik. A szellőztetéses szénaszárító ventillátorokat Ausztriában is felhasználják csöveskukorica tárolására, tárolószíneken való előszárításra. Ausztriai klimatikus viszonyok között 1 m2 alapterületre 400—700 m3/6 légmennyiséget használnak a tároló-szárításnál, ha a csöveskukorica víztartalma 30 százalék körül van. A szellőztetéses szárítóberendezések fő csatornáját Is általában könnyű, olcsó farostlemezből készítik. Oldalrácsok helyett azonban egyszerűen elhelyezhető 1X1X1 méter oldalméretű, prizma alakú légelosztó oldalcsatornákat használnak. Egymástól való közepes távolságuk 3 m. Éppen ezért a főcsatorna nem felül szűkül hátrafelé, hanem oldalirányban szűkül össze. A szellőztetéses csöveskukoricaszáritásnál a következő szempontokat tartják szem előtt: Ha a magvíztartalom nagyobb mint 25 százalék — akkor — ha a levegő relatív nedvességtartalma 80—85 százaléknál kisebb — egész napon át járatják a ventillátort, de hb 85 százaléknál nagyobb a légnedvesség, akkor az időjárási viszonyoktól függetlenül naponta néhány órát szellőztetnek. Ha a magvíztartalom 25 százaléknál kisebb lesz és a levegő hőmérséklete 10 C foknál magasabb, naponta legalább egy óra hosszat járatják a ventillátort. Ha a hőmérséklet 10 C fok alá sülylyed, a levegő szárítóhatása már igen csekély, ezért az évszak előrehaladtával, már a csöveskukorica lehűtését, illetve fagyasztását ajánlják 0 C foknál kisebb hőmérsékletű hideg levegővel. Ilyenkor — ha 0 C fok alá sülylyed a hőmérséklet — este kapcsolják be a ventillátort és reggelig járatják. 0 C foknál kisebb hőmérsékletnél, fagypont alatt ugyanis a levegőnek nagyon kevés az abszolút víztartalma, ezért a keresztülfúvott hideg levegővel a kukoricát jól lehet konzerválni. A téli tárolószárítás szempontjából ez nagyon jelentős. Természetesen ez nem vonatkozik a vetőmag tartósításra, mert ott mindenekelőtt a csíraképességet kell biztosítani, s még a fagyok beállta előtt megszárítani a termést. Stájerországban a nagy víztartalmú csöveskukoricát előmelegített levegővel szárítják. A hideglevegős ventillátorok elé automatikus vezérlésű, könnyen mozgatható légelőmelegítőket alkalmaznak. A hengeres kemencébe a lángot nem a kemence hossztengelyének irányába, hanem arra merőlegesen, oldalról fújja be az égőfej. így a láng spirálisan hosszabb utat tesz meg, az égés tökéletesebb, a szívó ventillátor nem kap közvetlen lángot és a tűzbiztonság is nagyobb, A kemence végén centrálisán kúpos légelosztó, légterelő van. Ezt állítják 20—30 cm-re a ventillátor elé. A füstgázok és a levegő keveredése ezáltal tökéletesebb, és a kemencéből áramló Lj nem hevíti a ventillátortengelyt. A házilag készített egyszerű szellőztető berendezések kihasználhatóságát nagy mértékben növeli az, hogy a kereskedelemben nagy választékban kapható különböző teljesítményű, könnyen áthelyezhető légelőmelegítő. Érdekességként megemlítem, hogy termek, műhelyek, csarnokok fűtésére szolgáló közvetlen olajtüzelésű, kis kerekeken mozgatható, hőlégfúvók is nagy választékban kaphatók. Az előmelegített szárítóberendezések általában két vagy több, felül nyitott kamrából állnak, amelyeknek a feneke 30—35 fokot bezáró ferde lécrács. Erre 2 m-es csöveskukoricaréteg kerül, s a levegő alulról fölfelé áramlik a kukoricán keresztül. Ilyen egyszerű berendezéseket alkalmaznak kisparaszti gazdaságokban, szövetkezeti szárítókban és nagyüzemekben is, természetesen különböző méretben. Nagyüzemekben, szárítótelepeken általában két menetben szárítják a nagy víztartalmú csöveskukoricát, mégpedig 25 százalék víztartalomig csövesen, majd lemorzsolva szemesen szárítják tovább. Ezeken a szárítótelepeken egymással szemben két pár ferderácsozatos kamara van. s a befelé lejtő kamrák között kihordószalag van, amelyre a száraz kukorica a ferde rácsozatról kicsúszik. A kamrák külső szélén történik a betárolás, közvetlenül a pótkocsiról. A 25 százalék víztartalomig megszárftott kukoricát a kihordószalag közvetlenül a morzsolőba szállítja. A Rivier Cascalis francia morzsolók kiváló munkájára jellemző, hogy a 25 százalék víztartalom ellenére is keresni kellett egy-egy szemet a csutkákon. A morzsolóról a serleges felvonón keresztül a kukoricaszem a Konskid tisztítóba kerül, amelyben a lefelé hulló kukoricából egy ventillátor ellenirányba kiszívja a szennyeződést. A tisztítón keresztül a mag közvetlenül a Buchmann-féle kettős köpenyű silőszárítóba kerül. A lyukacsos köpeny csonkakúp alakú, amelyben a központi légvezető cső is kónikus. Ebben a légvezető csőben egy emelhető és süllyeszthető dugó zárja le a levegő útját. A Buchmann-féle szárítók az üzemi szükségletnek megfelelően különféle mértékben készülnek. Az általunk látott csonkakúp alakú szárítótartályok befogadóképessége 50—50 mázsa kukorica volt. A két silószárító teljesítménye a ludersdorfi telepen 25 százalékról 13 százalékra történő szárításnál vetőmagkukoricából 100 mázsa, kommersz kukoricából 80 százalékon történő szárításnál 170 q/24 óra volt. A ferdelécrácsos kamraszárltókban a csöveskukorica szárításánál a fajlagos hőfelhasználás a 2000 kalóriát kg vízre vonatkoztatva meghaladja éppúgy, mint a hibridüzemekben, de a szemeskukorica továbbszárításra a közepes silószárítókon már 1200— 1300 kcal'kg víz fajlagos hőfelhasználással, lényegesen gazdaságosabban történik. Itt már a nagyobb víztartalmú csövet — amely 25 százalék víztartalomnál még 45 százalék vizet tartalmaz — nem kell feleslegesen tovább szárítani. Néhány stájerországi parasztgazdaságban szellőztetéses szárítóberendezéseket is megtekintettünk. Több helyen láttunk pajtába beépített emelhető főcsatornás berendezést is, ahol a szénaréteg emelkedésével együtt az egész főcsatornát is emelik. Ausztriában Foltinek mérnök közlése szerint hat ezer ventillátor működik ÍNyugat-Németországban 35—40 ezer, a Német Demokratikus Köztársaságban 15 000). Érdekes, hogy a legnagyobb mértékben a legcsapadékosabb tartományokban. Vorarlbergben és Tirolban terjedt el a szellőztetéses szénaszárítás, ahol 1000 mm-nél több az évi csapadék, ennek ellenére ezen a vidéken minden második gazdának van szárítója. Vámosi Jenő Hasznos tanácsok a jó szénakészítéshez Az állattenyésztési hozamok növelésénak egyik feltétele a kellő mennyiségű, könnyen felvehető, táplálóanyagokban. fehérjében és karotinban gazdag, jóminőségű alaptakarmány: a széna. Ezért nagyon fontos, hogy a nyáron megtermett szálas takarmányt biztonságosan, a veszteségek minimálisra csökkentésével takarítsuk be, és szénává szárítva konzerváljuk. A takarmány csaknem mindenütt megterem, rendelkezésünkre áll, csak nem mindig tudjuk megfelelő minőségben fiatalon, időben és nagy veszteségek nélkül betakarítani. A hagyományos betakarításnál és a földön történő szárításnál a pillangósok emészethető fehérjetartalmának 35— 50 százaléka, a keményítőértéknek 25—50 %-a, a karotintartalomnak pedig 95—98 %-a megy veszendőbe. A korszerű takarmánybetakarítási, szellőztetéses szárftási eljárás segít* ségével sikerült elérni, hogy a hagyományos szárításnál fellépő veszteségeket, az időjárási kockázatot, a mechanikai és kilúgozás), valamint a mikroorganizmusok által előidézett veszteségeket nagymértékben csökkentsük, illetve kiküszöböljük. A szellőztetéses kazalszáritás — amely nagyobb szakmai felkészültséget igényel — bizony nehezen, félve kezdődött, mert hiszen az eltéréshez a hagyományoktól nemcsak az ismeretanyag, ha* nem bátorság Is kell. A szellőztetéses szárítás elterjedésével általánosan Ismertté vált, hogy e korszerű szárítási eljárással gyakran több fehérjét és karotint tudunk megmenteni, mint amennyi a hagyományos szénakészítéskor a termésben marad. Viszonyaink között ez az eljárás mindenütt biztonságosan alkalmazható. Még egy-két évvel ezelőtt is hallani lehetett, hogy a csapadékosabb vidéken és párásabb helyen a szellőztetéses szárítás nem alkalmazható. Erre a tavalyi csapadékos esztendő alaposan rácáfolt. A szellőztetéses szárításhoz a külső légköri levegőt használjnk fel. Ebből következik, hogy ahol a szabadban megszárítható a széna, ott a szellőztetéses szárítás is biztonságos, s minthogy elmarad a forgatás, a mozgatás, a Ievélpergési veszteséget is kiküszöbölhetjük. A Ievélpergési veszteség súlyban nem jelentős, de értékben annál nagyobb, mert hiszen a levélben van a legértékesebb táplálóanyagnak, a fehérjének mintegy 75 Vt-a. A kazalban megfelelő ponyvázással még az eső és a harmat kilúgozó hatásától is megvédhető a takarmány. A széna minőségét jelentősen befolyásolja az első két kaszálás idejének helyes megválasztása. Ahol az első kaszálást idejében elvégezték, már sor kerülhet a második kaszálásra is, és az még az aratás megkezdése előtt befejezhető. Ez pedig nemcsak minőségi szempontból jó, hanem munkaszervezési szempontból is előnyös. A szellőztetéses szárítás nagyobb gondosságot, szakértelmet kíván. Az előírt technológiai utasítást a biztonságos szárítás érdekében be kell tartani. Több helyütt az előző évi jó eredmények alapján kissé túl merészen, a kívánatosnál nagyobb mennyiségeket raktak fel szárításra. Az egyszerre felrakható rétegvastagság 4—5 m, kb. 5—7 vagonnyi mennyiség. A 85 ezer köbméteróra teljesítményű ventillátor ennyi takarmányt tud megszáritani, ha a takarmány víztartalma 40 körüli. Néha nagyobb víztartalmú takarmány kerül a szárítóberendezésre. Ilyenkor kevesebbet kell rá rakni, s amíg a takarmány víztartalma nem éri el a 40—45 %-ot, addig éjszaka is járatni kell a ventillátort, így a bemelegedés elkerülhető. A szellőztetéses szárításnak ez a módja a legolcsóbb fehérjeellátást teszi lehetővé. Minden mázsa szellőztetéses szárítással készített szénában 2,6—3 kg-mal több fehérje van, mint a renden szárított szénában. Egyetlen ventillátor az eddigi gyakorlat szerint évente 40—45 mázsa emészthető fehérjetöbblethez juttat, ez pedig 80 ezer liter tej termeléséhez elégséges. Emellett a betakarítás gépesítésével lényeges kézi munkaerőmegtakarítás is elérhető. Az utóbbi években jelentős elmaradás mutatkozik a rétek és legelők kaszálásánál, pedig ez károsan befolyásolja a minőséget. A pillangósok mellett időszerű most már a réti fű szellőztetéses szárítása is. Igv sokkal jobb minőségű szénát nyerhetünk. László László SZABAD FÖLDMŰVES 1969. július 5,.
