Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-26 / 30. szám
ÉLETÉBŐL TÍZ MILLIÖ KORONA VÁLLALÁS A FELKELÉS TISZTELETÉRE A losonci Járás szövetkezetei és állami gazdaságai a Szlovák Nemzeti Felkelés 25. évfordulója tiszteletére közel tíz mii; lió korona értékű vállalást tettek. A vállalások főleg a termelési tervek túlteljesítésére irányul. Ezek szerint az évi tervet 617 mázsa hússal, 166 ezer liter tejjel és 476 ezer tojással teljesítik túl. J. D. Ki a hibás a közellátási nehézségekért a rimaszombati járásban A rimaszombati járásban is elég sok baj van a közellátással, a lakosság sokszor nem jut megfelelő élelmiszerhez. Egyesek ezért a mezőgazdasági üzemeket szidják, pedig a felvásárló szervek a hibásak legtöbb esetben. Tibor Haas, a mezőgazdasági termelési társulás igazgatója elmondotta, hogy nem tudják eladni a hizlalt bárányokat. Legalább 500 ezer broiler csibét hizlalhatnának a szövetkezetek, de a rimaszombati járási felvásárló szervek hallani sem akarnak róla, azzal érvelnek, hogy ez a Tomálovce-i baromfi kombinát dolga. Tehát egyik oldalon nem kell a csirke, viszont a másik oldalon az üzletekben csak pult alól kapnak a fogyasztók csirkét. Köztudomású, hogy kevés a sertéshús. Ennek ellenére az ozsgyáni szövetkezetben májusban komoly nehézségük volt 90 hízósertés értékesítésével. Magyar elvtárs, az ottani szövetkezet elnöke hiába járt többször Rimaszombatban, mégsem vették át idejében a hízósertéseket. Egyik esetben a rimaszombati tejcsarnok 2500 liter tejet küldött vissza az ozsgyáni szövetkezetnek, mert az üzletek szombaton és vasárnap 20 ezer liter tejjel kevesebbet igényeltek, mint máskor. Pedig az üzletekben reggel 8—9 óra tájban már nem kapni tejet és péktermékeket sem. A bűvös körhinta főleg az ozsgyánlak szemében paradoxul hat. Hízósertéseiket nem vették ét, ugyanakkor az üzletben kevés húst kapnak. A szabad szombatok nagyon sok borsot törnek a fogyasztók orra alá. Élelmiszert csak öt napig hordanak szét a járásban hetenként s a fogyasztók pénteken és hétfőn szinte megrohamozzák az üzleteket. A bajt még tetőzi, hogy sokszor az élelmiszer üzemek, valamint a húsüzemek egy-két napos késéssel szállítják le az árut, tehát a fogyasztó nem vásárolhat idejében. Már többször volt róla szó, hogy az üzletekben a szabad szombatok helyett szabad napokat kellenne adni a kiszolgáló személyzetnek. De sajnos, a probléma nehezen oldódik meg. Feltehetjük a kérdést, mikor javul meg már végre a közellátás a rimaszombati járásban?) már limonádéból Is csak Igen keveset gyártanak a közép-szlovákiai szódavízkészítő üzemek. Minden iróniát mellőzve, ba] volt már a múltban Is e körül. Gyenge minőségű, sokszor ízetlen, s könnyen romlandó édes vizet gyártottak a helyi üzemek, de gyártottak, s a fogyasztó megvásárolta, mert gyümölcslevekből igazán szegény volt a választék. Ekkor léptek akcióba a „pihent agyúak“. Elhatározták, hogy ezután Fülekről látják el limonádéval Gömört — legalábbis a palócföld egy részét. Nem tudjuk miért, de a Balogvölgyet minden valószínűség szerint kifelejtették az ellátásból, s csak elvétve látogatnak ide a szódás, limonádés autók. Uzapanyiton, az 1000 lakost számláló községben ez év április 12-én Jártak legutoljára. Mivel már azelőtt is elég gyéren látták el a helyi vendéglátóüzemet, a vezetőség megkockáztatta a kérdést: „vajon mi szerint végzik önök az elosztást, széthordást?“ A válasz tömör és egyszerű volt: „Felpakolunk, s addig adjuk, amíg tart.“ Ezek után nyilván érthető, hogy legjobb esetben késő ősszel érnek újra ide, amikor másutt már csökken a kereslet. Egy kérdés azonban feltétlenül megválaszolatlanul marad. Mit fogyasszanak addig a mezőgazdasági gépkezelők, traktorosok, akik a tűző napon szomjaznak? Azt hiszem kitalálták: más híján sört. A sör pedig alkohol, s ennek fogyasztása beláthatatlan következményekkel Járhat. Kár, hogy a felelősségre vonásnál csak a puszta tényeket veszik figyelembe a közbiztonsági szervek. Mert közvetve a következményekért másoknak is felelniük kellene. A szakosítás eredményei A losonci járásban jelentős eredményeket hozott a szakosítás. Azokban a szövetkezetekben, ahol bevezették a szakosítást, emelkedett a termelés mennyisége. A vilkei, csőregi és más szövetkezetekben például a tehenenkénti tejhnzam egy év alatt 500 literrel volt több, mint az előző években. A szarvasmarha hizlalásra szakosított szövetkezetekben, köztük az említett Vilkén, Cinobányán, Fülekpüspökin napi egy kilogrammos súlygyarapodást értek el. A tejtermelésben a legszebb eredményt a buzitkai tehéntenyésztők mutatták fel, ahol az évi átlagos tejtermelés 3014 liter volt. A tejtermelésben azonban van még behoznivaló, mert 28 szövetkezet igen gyenge eredményekről beszélhet. Ezért a járási mezőgazdasági társulás célul tűzte, hogy az évi átlagos tejhozamot legalább 2500 literre kell emelni. —jd— —hacsi— ]. DuSek Szépek a dohánylevelek. (Bállá felv.) ini'? JW ■ iiai A sertésállomány 6277-tel, a szarvasmarhaállomány pedig 3130 darabbal csökkent. Ha pedig csökken az állomány, nem emelkedhet a hústermelés sem. A tojástermelés több millióval kevesebb az előbbi évekhez képest, és csak 1970-ben emelkedik az idei 13 millióról 24 millióra. Nincs elég sertéshús, mert kevés a malac. A malac pedig azért kevés, mert nincs elég anyakoca. Amikor ezt megállapítottuk, magam is dühbe gurultam. Annak idején a tervező szakemberek miért állították, hogy csökkenteni kell az anyakoca-állományt, hisz mint közgazdasági szakértőknek tudniuk kellett volna, menynyi sertéshúsra van szüksége a közellátásnak. Most a lévai Járásban, ahol valamikor annyi malac volt, hogy el sem tudták adni, kevés süldőt tudnak a hizlaldába állítani és más Járásokból kel! behozni malacot. A lévai Járásban hatalmas baromfikombinát épül, és amint már említettük, csak a tojástermelés évi 24 millió darab lesz. De felteszem a kérdést, miért szüntették meg addig a kistenyészeteket, míg a nagytenyészetek nem kezdték meg a termelést? A miértet aztán tovább fűzik a Járásiak. Miért drágították meg aránytalanul a műtrágyát, a mezőgazdasági gépeket és a szolgáltatásokat. Vagy ha már megtörtént, miért nem emelik egyes mezőgazdasági termékek árát is? A földművesek is tudnak számolni, és főleg olyan termelési ágakat helyeznek előtérbe, amelyből jelenleg még aránylag szép jövedelmet húzhatnak. A Jelenlegi helyzet, ha továbbra sem lesz Javulás, a Jövőben még jobban előidézheti a termelés csökkenését. Ezek is elgondolkoztató tények, és megoldásra várnak. Azonban az „így is jó“ a mezőgazdaság szakaszán is elhatalmasodott. „Elég nekünk, ha anyakocánként 12 malacot választunk el“ — mondotta egy „bölcs“ pártelnök. Csakhogy az ilyen bölcseknek tudnia kellene, hogy az anyakoca tartása jóval drágább, ha kevesebb malacot nevelnek fel tőle. így is jó. Csökkentjük az anyakoca-állományt, pedig tudjuk, hogy egy év múlva drága pénzért kell majd malacokat vásárolni. Megszüntetjük a kis baromfi tenyészeteket akkor, amikor még nem helyezzük üzembe az újakat. És folytathatnánk tovább ... Feltehetnénk a kérdést, hogy ki Nem gazdálkodunk ráfizetéssel A szőgyéni szövetkezet dohánytermesztési csoportja egyike a legjövedelmezőbb melléküzemágaknak. A dohányról, mint fontos ipari növényről és annak termesztési feltételeiről beszélgettem el a minap Linka Istvánnal, a melléküzemág csoportvezetőjével. Cgy a szövetkezeti tagok, mint a falubeliek jól ismerik őt, a dohánytermesztési csoport „Pista bácsi“-ját. Ebben az évben a dohányterület 12 hektár, amelyre 450 ezer korona jövedelmet terveztek. A tervezett hektárhozam 18 q, de többnek is bízhatnak, mivel Pista bácsi a szakértő Jónak találta az idei dohánytermést. A száraz dohány felvásárlási árát 20.83 koronára tervezték. Már a poralja levelek törését meg is kezdték, de ez még nem használható fel. E levelek eltávolítása azért indokolt, mert a talainedv jelentős részét felfogják, s így a felsőbb levelek nem fejlődhetnek optimáils körülmények között. A dohánybrigádnak 12 szerződött, állandó munkása van, akikkel elégedett is a csoportvezető. Az ő érdemük az is, hogy minden agrotechnikai határidőt pontosan betartanak. Egyszóval: győzik a munkát, ahogy jön, hiszen 1 ha területre 1 dolgozó esik. Július 8-ra tervezték az általános törést, amikor a betakarítási munkák már a csúcsszezon felé irányulnak. A dohány szárítása egy mesterséges és egy természetes szárítóban történik. A mesterséges szárító nem a legkorszerűbb, de kisebb Javításokkal még több évig üzemelhet. Az első részébe négy kocka alakú, görgőkön mozgatható kocsi fér be. Egy-egy kamra alapterülete 15 négyzetméter. Mielőtt idekerül a dohány, a sárgítókamrában áll 24 óráig. Itt a legkedvezőbb mikróklíma +35 °C, 75 %-os páratartalommal. A szárftókamra hermetikusan záró ajtókkal ellátott helyiség, ahol a hőmérséklet + 35 és +90°C között ingadozhat, a szárítás fokától függően. A 4 kocsiról 1 q szárított dohánylevelet is kaphatnak, ha tökéletes a munkafolyamat. A műszárítással jobb minőséget lehet előállítani, de előrebocsáthatjuk, hogy a fűtőkön nagyon sok múlik. Mánya András és Mikus Lajos azonban megfontoltan végeznek minden munkát, ugyanis ők a kazánfűtők. A szárított dohányt a puhítókamrába rakják át, amelybe ventillátor segítségével 70 °C-os gőzt fúvatnak. Ez a művelet azért fontos, mert a száraz dohány a szállítás alkalmával szétmorzsolódna. A puhított nyersanyagot 50 kg-os bálákba kötik, természetesen lazán. Csak a szállítás alkalmával csökkentik le térfogatukat. Július 16-án már az ily módon előkészített dohány szállítását tervezik a szőgyéniek a lévai beváltónak. Itt három osztályba sorolják a beérkező szállítmányt. Az I. minőségért 33, a Il-ért pedig 14 koronát fizet a felvásárló üzem, amellyel a szövetkezetnek szerződése van. Ezekből az adatokból érthető is a fő cél: minél több minőségi dohányt termelünk, annál magasabb lesz az átlagos eladási ár kilogrammonként. A műszárítótól mintegy kőhajtásnylra található a 6 fiókos természetes szárító. Száraz, meleg időben 70 q légszáraz dohányt is levehetnek belőle. De nemcsak dohánnyal foglalkoznak Pista bácsiék, hanem ciroktermesztést is folytatnak 6 hektáron. Éppen mostanában járt itt a losonci küldöttség, akik kitűnőnek találták a „seprűnek valót“. Ha a dohánytermesztés jövedelmezőségénél tartunk, nézzünk meg egy régebbi statisztikát is. 1967-ben a terület 16 ha volt, összesen 342 q termett, amely a tervezettől 70 q-val több. A hektárhozam 2Í q volt, amely 4,4 q-val több a tervezettnél hektáronként. — Valaki megjegyezhetné, miért nem gazdálkodnak nagyobb területen, ha jól kifizetődik? — Azért, mert a dohánytermesztés egy speciális csoport, s területe korlátozva van. Emiatt a kenyérgabona termesztését nem zárhatják ki. Pista bácsi ügyesen és jól gazdálkodik ezen a kis területen is. Örömmel mondja, hogy a dohánytermesztési csoport mindig túlteljesítette a tervet. 1951 óta dolgozik itt, mint csoportvezető, de bízik, hogy a nyugdíjig még kihúzza. Az idei pénzügyi tervet is szeretnék túllépni, hogy mennyiben sikerül ez, azt bízzuk a jövőre. Jó dohánytermést és eredményes gazdálkodást kívánunk az összes dohánytermelő szövetkezetnek! 1 MONCZ LÁSZLÓ Ballag már az óvodás érti ezt? Logikusan gondolkozó ember nem. Az Ipolysági pártaktíván az egyik szövetkezeti elnök minden kertelés nélkül kimondta a szót, hogy szabotálás. Másképp ezt nem is lehet érteni. Nyereséghajhászásra törekedünk árdrágítás útján, de a kevésbé népszerű útat, mégpedig a munkafegyelem megszilárdítását nagyon kevés vezető választja. Természetesen sokkal könnyebb az álnépszerűség palástjába burkolózni és azt mondani, hogy jó ez így nekem. Viszont én nem állítanám, hogy nekünk, mindannyiunknak nem, mert nem mindenki van olyan helyzetben, hogy nagy prémiumhoz jusson. Végeredményben a többségen, csattan az ostor. Sokan viszont kihasználják a helyzetet. Olyasmit is hallottam, hogy a szénaváraljai melléktermelési üzem vezetője 30 ezer koronát keresett havonta. De mindjárt feltehetjük a kérdést, hát nincsen szerv, mégpedig ellenőrző szerv, amely azt megakadályozhatná? Vagy már mindenki azt tesz, amit akar? Nekem ez így nem jó és a lakoság túlnyomó részének sem, mert a sok bérspekuláció, a termelés csökkenése még jobban elmélyítheti az infláció veszélyét, amit pedig senki sem kíván. —b— A cirógató júliusi szellő esőcseppeket sodor. Pillanatok alatt vizes lesz a főút aszfaltja. A szeszélyes időjárás ellenére az apróságok szüleik és rokonaik kíséretében időben gyülekeznek a százdi óvodában, hogy szemtanúi legyenek a 6 évesek műsorral színezett búcsújának. S amikor az ünnepeltek tarisznyával vállukon s virágcsokorral díszített jelképes vándorbottal a kezükben megjelennek az óvoda udvarán, még a Nap is előbújt a felhők mögül, s kacéran nevetett a megilletődött apróságokon. Borka Lászlóné igazgatónő bevezető szaval után felcsendült a „Ballag már az óvodás ...“ átköltött búcsúdal, s kisebb társaiktól kísérve megkerülik az óvodát, ahol az eltelt három év alatt sok kedves, gondnélküli napot töltöttek, a homokozót, ahol várakat, alagutakat építettek, a díszes kiskertet, ahol a tavaszi ébredésben oly sokat bámulták a tarka virágok pompás színjátékét. A ballagási ceremóniát színes műsor követi. A jelenetek, táncok, versek fokozzák az ünnep hangulatét. A kiscsoportosok nevében Monika búcsúzik: Búcsúzik a kiscsoport is, Nagy fiúk és lányok. Játék közben, mese közben Gondolunk majd rátok. A búcsúzás megható percei által kicsalt könnyektől áztatott szülői szemek előtt ott lebeg a ki nem mondott kérdés: Hogy áll iák meg helyüket az iskolában? Ezért a tömegben elvegyült, szelíd tekintetű tanító bácsit keresem. Biztató mosolyával buzdítja az apróságokat, mintha mondaná: Nefélj! Bátran! Színre lépnek a 6 évesek. Viselkedésükön, beszédmodorukon érezhető az óvoda hatása. Tisztelettel néznek a jóságos tanító nénire, s akaratlanul is arra gondolok, mennyi szeretet, gyengédség, pedagógiai művészet kell ahhoz, hogy a magatehetetlen apróságokba lerakják a viselkedés legelemibb szabályait, a szép magyar beszéd alapjait s kifejlesszék bennük a közösségi érzést. — Elvira hangsúlyos szavalatával vonja magára a nézők figyelmét: A nagy idő elérkezett. Búcsúznak a hatévesek ... A lámpalázas Robi könnyekkel küzködve szépen mondja versét, Zsuzsi, Jóska, Darinka szavalata is nagy tapsot vált ki. Végső búcsút Lacika int: Búcsúzóul ti felétek Kendőt lengetek Szervusztok hát óvodások Én már elmegyek... - ■ A legmeghatóbb percek következnek. Az apróságok körülveszik a tanító nénit, virágcsokrokkal halmozzák el. A jóságos arcú tanító néni szemében könnycsepp jelenik meg ...; sorra csókolja növendékeit. Ezen ünnepi pillanattól áthatva mellettem álló barátomhoz fordulok: — A múltkor azt kérdezted, tqilyeh érzést váltott ki bennem a kilencedikesek búcsúztatása. Válaszomból ezt nem tudtad megérteni. De nézd a tanító nénit... Valahogy így viselkedtem én is... — Most már értem barátom — felelte, s gyorsan elfordította tekintetét, hogy a szemében megjelent könnycseppet elrejtse. Budai Ernő SZABAD FÖLDMŰVES 5 1969. július 28. Volt Időszak, amikor este nyolctól másnap hajnalig kellett sorban állni egy félkiló marhahúsért, amikor bilétára kapta az ember a cukrot és a lisztet. A társadalom fejlődésével az elmúlt évig már odáig jutottunk, hogy csak olyan „luxuscikkek“ hiányoznak, mint a gyufa, a paprika, a só, stb. A változatosság kedvéért most úgy látszik a poharazgató állampolgárokra jár rá a rúd. „Jól szervezett“ antialkoholista propagandánk olyannyira megtette a hatását, hogy Mikor lesz limonádé?
