Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-26 / 30. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE AZ EGYÉVES PARASZTSZÖVETSÉG ÉS TAGSÁGA MAGATARTÁSBÓL JELESRE VIZSGÁZOTT MEGOLDOTT ÖKONÓMIAI PROBLÉMÁK JonáS elvtárs beszéde hátralévő részében elmondta, hogy a Parasztszövetség a múltban az ökonómiai érdekek védelmében is hatékonyan tevékenykedett. Beszélt a mezőgazdasági termelőeszközök áremelkedésének károsságáról. Tiltakozásukat nyújtották be az állami szervekhez. A szövetség az ármegállapitő szervtől azt az Ígéretet kapta, hogy a mezőgazdaságot hamarosan kártalanítják. Ismeretes továbbá az a harc, amelyet a Parasztszövetség a Juhgyapjú felvásárlási árának megtartásáért folytatott. A küzdelem végülls a termelők Javára dőlt el. A legutóbbi hónapokban a szövetkezeti melléküzemági termelést nagy adóval akarták sújtani, de nem tévedünk, ha azt állítjuk; ez mind arra irányult, hogy lehetetlenné tegyék az egyeduralkodó üzemek versenytársait. Talán mondanom sem kell, hogy az ebből eredő kár elsősorban a hegyi és a hegyaljai körzetek szövetkezeteit érintette volna, ahol a munkaerő elhelyezése még a mezőgazdasági csúcsmunkák idején is gondot okoz. Nem beszélve arról, hogy ezekben a körzetekben a mezőgazdasági termelést éppen a melléküzemágak Jövedelméből korszerűsítik. így a Pénzügyminisztérium a szövetség közbenjárására csak 10 százalék erejéig adóztatja a melléküzemági termelést, vagyis azt a Jövedelmet adóztatja, amelyet a gazdaságok a másoknak végzett munkáért kapnak. A szövetség elutasít minden olyan törekvést, mely a melléküzemági termelés lehetetlenné tételére, a szövetkezetek kezdeményezésének megbénítására irányul. Emellett helytelenít minden olyan tevékenységet, ami szocialista társadalmunk Jogi normáinak kijátszására irányul. A szövetség Javaslatot nyújtott be továbbá a termelőerők felújítására és a munkadljazásra. A munkadljazást hasonló módon javasolja akár az Iparban. így lehetővé válna, hogy a kiöregedett tagok helyébe fiatalok kerüljenek. NEM VAGYUNK AZ ELSZIGETELŐDÉS HÍVEI A Parasztszövetség egy esztendővel azelőtt alakult. A központi bizottság elnöksége ebből az alkalomból Ünnepi filésre hívta a szükkörű vezetőség tagjait, hogy fölmérjék eddigi tevékenységüket. Az ünnepi ülésen részt vett NÉMETH JENŐ mérnök, a földművelésügyi miniszter helyettese, valamint S. JACENKO, és S. MENHART mérnökök, pártunk Központi Bizottságának küldöttei. AZ EGYESZTENDÖS JUBILEUM annál inkább is Jelentős számunkra — hangsúlyozta beszámolója kezdetén PAVEL JÓNÁS mérnök, a Parasztszövetség Központi Bizottságának elnöke — mivel egybe esik a szövetkezetek megalakításának 20. évfordulójával. Ma már mindannyiunk számára ismeretes, hogy amikor húsz esztendővel ezelőtt, vagyis 1949. február 23-án kormányunk a hatvankilences törvényt Jóváhagyta, bölcs intézkedésével tág teret nyitott a szocialista nagyüzemi gazdálkodásnak. Pártunk és munkásosztályunk teljes támogatásról biztosította az alakuló szövetkezeteket, a szocializmus falusi bázisait, erődítményeit. A párt IX. kongresszusa mezőgazdaságunk továbbfejlesztésének lehetőségét — nagyon helyesen — a falu szocializálásában, vagyis a földművesszövetkezetek megalakításában s -azok korszerű gazdálkodásában látta. A falut aligha zökkenthettük volna ki máskülönben hajdani megszokottságból. S ez az egyének és a társadalom szempontjából sem lehetett közömbös. Hiszen szocializmusunk megerősítéséről és továbbfejlesztéséről volt szó. A MÚLT HÚSZ ESZTENDŐBEN számos bonyolult kérdést oldottunk meg — hangsúlyozta JonáS elvtárs, majd Így folytatta — 1960-ban azzal dicsekedhettünk, hogy alapjában véve befejeződött a szövetkezetek szervezése. Nem kevesebb mint 2785 szövetkezet alakult s a szlovákiai mezőgazdasági földterületnek 80,5 százalékát a szövetkezetek birtokolták. A direktlv irányítási rendszer felszámolása (1963) s a későbbi (1964—1967) párt- és kormányhatározatok, főképpen a mezőgazdaság új irányítási rendszerének bevezetése, tág teret nyitott a termelékenység emelésére és a szocialista kereskedelmi szellem kibontakozására. Ennek eredményeképpen a gazdaságok vezetői szabadabb légkörben dolgozhatnak, több felelősségérzettel irányíthatták a rájuk bízott munkaszakaszokat. A szövetkezetekben kezdetét vehette egy újabb folyamat, mely az anyagi érdekeltség fölkeltésére irányult. jaiból gerinces, öntudatos szövetkezeti parasztosztály alakult. — OLYAN OSZTÁLY ALAKULT — folytatta az elnök — mely soha többé nem térne vissza a régi kisüzemi módszerekre. Az eddigi gazdasági eredmények és a szövetkezeti földművesek politikai öntudata lehetővé tette s garanciát nyújtott a politikai és állami szerveknek arra, hogy hozzájárulásukat adják a Parasztszövetség megalakításához. Köztudomású, hogy már a párt XIII. kongresszusa is elemezte mezőgazdaságunk helyzetét, körvonalazta a társadalmon belüli helyét, s méltatta a nemzeti Jövedelemben való részvételének Jelentőségét. A földművesek érdekvédelmi szervezete megalakulásának gondolatát 1968 februárjában, a VII. szövetkezeti kongresszuson vetették föl. Megválasztottak egy bizottságot, hogy dolgozza ki az új érdekvédelmi szervezet programját és bocsássa vitára a mezőgazdasági nagynyilvánosság elé. A vitát a nyitrai konferencia zárta le, ahol két nemzeti szövetséget, vagyis külön Cseh- és Szlovák Parasztszövetséget alakítottak. A küldöttek elfogadták, Illetve megszavazták a beterjesztett alapszabályokat és megválasztották a két Központi Bizottság tagjait. A Szlovák Parasztszövetség alapszabályait a Belügyminisztérium 1968 szeptemberében Jóváhagyta, s ezzel lehetőség nyílott a szervezés megkezdésére. Az új szervezet csatlakozott a Nemzeti Fronthoz, képviselői pedig országos és Járási szinten tagjai lettek az NF— KB-nak. A POLITIKAI HELYTÁLLÁS BIZONYÍTÉKA JÓZAN PARASZTI ÉSSZEL EREDMÉNYES ESZTENDŐ VOLT A SZÖVETSÉG FELADATA — A Parasztszövetség egyéves megalakulása óta tevékenyen kivette a részét az új mezőgazdasági Jogi normák megformálásából is, — hangsúlyozta az elnök. — Kifejtette álláspontját a szövetkezeti földművelés problematikájával kapcsolatban. Azt a nézetet vallotta, hogy a földművesszövetkezetek számára külön törvény kibocsátása szükséges. A szövetségnek ezt a Javaslatát Jóvá hagyták. Valóra váltását tulajdonképpen a szövetkezetek VII. kongresszusa, a nyitrai konferencia határozatai, valamint a szövetkezetek húszéves hagyományai értelmében indokoltnak tartották. Ésszerű lépésnek bizonyult az is, hogy a szövetség kapcsolatot teremtett a Nemzetgyűlés és a Szlovák Nemzeti Tanács mezőgazdasági képviselőivel, kérte támogatásukat. Napjainkban sürgető a gabonatermés betakarítása. A földművesek érdeme, hogy Jó eredményre van kilátás. Szükséges, hogy a szövetkezetekben és a Járásokban a sokéves tapasztalatokra támaszkodva előfeltételt teremtsenek a lehető legnagyobb eredmények elérésére azzal, hogy kiküszöbölik a betakarításból eredő veszteségeket. Ezzel párhuzamosan módot kell találnunk a raktározásra és a hústermeléssel kapcsolatos problémák megoldására. Hiszen a földművesek és a szövetség politikai hozzáállásának éppen az a legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy a nehéz helyzetekben is vállalták népünk élelmezését. Hoksza István Ül OSZTÁLY ALAKULT Szövetkezeti parasztságunk kezdettől fogva pártunk támogatója lett. így a Parasztszövetség élére már megalakulása kezdetén olyan szilárd meggyőződésű emberek kerültek, akik a szövetkezetesítés utáni nehéz időszakban is helyt álltak. Gerincesség, a szocialista társadalomhoz való hűség jellemezte tevékenységüket. Olyan emberek kerültek az élre, akik a bonyolult helyzetekben is meg tudták különböztetni a helyeset a helytelentől. A Parasztszövetség tagsága hálás pártunknak azért, mert igazságosan méltatta a nehéz, felelősségteljes paraszti munka népgazdasági Jelentőségét. Támogatja pártunkat abban, hogy a társadalmi élet minden szakaszán vezető szerepét a májusi plenáris ülés határozata szerint érvényesíthesse. — AKÁRCSAK A MÚLTBAN, a Jövőben is készek vagyunk pártunk irányelveinek teljesítésére — Jegyezte meg a szónok, majd így folytatta: — Nem üres frázisnak szántam ezeket a szavakat. Az elmúlt három esztendőben mezőgazdasági üzemeink olyan termelékenységet értek el, hogy megközelíthettük az európai fejlett országok mezőgazdasági termelésének színvonalát. Ez Is bizonyítéka helytállásunknak. Vagy talán beszéljek a múltról, amikor az eltelt 17 hónap alatt köztársaságunk a politikai hullámverés időszakát élte? Tény, hogy szövetkezeti parasztosztályunk a hamis kedélykeltés idején Is bebizonyította politikai érettségét, hovatartozását, a szocializmushoz való hűségét A zavaros időszakban egyetlen szövetkezet sem bomlott fel. A földművesek akkor is becsülettel dolgoztak, amikor mások nem ezt tették. Élelmiszert szállítottak és előkészítették a talajt, hogy idén bőségesen legyen kenyerünk. A Parasztszövetség nagyon nehéz politikai próbán esett át. Eleinte sajnos, nem mindenütt értették meg célkitűzését. Harcolnia kellett a nyitrai alakuló konferencia Irányelveinek valóra váltásáért. De ma már ez a múlté. A szlovákiai szövetkezetek tagjai Jól felfogták miről Is van tulajdonképpen szó. Hamarosan megalakították az alapszervezeteket és támogatták a központi bizottságot. A TÉNYEK BIZONYÍTANAK A szövetkezetek dolgozói akkor is becsületesen dolgoztak, amikor egyesek a munkaerkölcsöt züllesztetták 1 és a szélsőséges jobboldali erők mal■ mára hajtották a vizet. Az augusztus A mezőgazdaság új irányítási rendszerének bevezetése óta aránylag élénk vita folyik az ökonómiai ösztönzők körül. Mégpedig azért, mert a mezőgazdasági termékek legtöbbjét egységes áron vásárolják feL Ennél fogva az áraknak körzetenként differenciáló hatásuk van. Ez természetesen több lényegbe vágó tényező következménye, melyek meghatározták az egyes gazdaságok bizonyos termelési csoportokba történő besorolását. így a hegyi és a hegyaljai körzetek földművesszövetkezetei nagyobb, a síkvidéki kedvezőtlen feltételekkel rendelkező gazdaságok pedig kisebb összegű különbözeti árpótlékot kapnak aszerint, milyen a csoportosításuk. Hasonló a helyzet az adókedvezménnyel is. A csoportosításnál azonban hiányosságok mutatkoztak. Az őstermelők érzékenyen reagáltak minden ilyen jelenségre. A kérvények sokaságát küldték a mezőgazdasági szervekhez. Követelték a helyszíni, szerintük egyedüli igazságos elbírálást. Több gazdaság még ma is harcol igazáért. Az illetékes mezőgazdasági állami szervek dolgozói a kérvényekre több helyszíni szemlét is tartottak, mégsem juthattak el mindehová. A nagykürtösi járásban például helyszíni vizsgálatot tartottak a szklabonyaf szövetkezetben, és elismerték az előző csoportosítás hibáit, az orvos-Ne az események után kullogjunk! lás tehát megtörtént. De Zsélybe már nem jutottak el, pedig a szomszédban van. A szövetkezet termelési feltételei hasonlóak mint Szklabonyán, mégis magasabb csoportba sorolták. Természetesen komoly veszteség érte a zsélyi szövetkezetét, mert Így hátrányba került szomszédaival szemben. Ez nagyon is kérdésessé teszi, hogy az ilyen ösztönzés valóban azt a célt szolgálja-e, amire hivatott. Érthető, hogy a síkvidéki szövetkezetek közül sokban helytelennek tartják az ökonómiai ösztönzés efajta módját s ezt azzal indokolják, hogy ők soha nem lehetnek részesei. De a növekedési prémium fizetésének módját sem tartják teljesen helyesnek. Azt állftják, egyes gazdaságok szándékosan úgy irányítják a termelést, hogy minél több növekedési prémiumhoz jussanak. Ugyanakkor más szövetkezetek huzamosabb ideje olyan belüzemi szervezést és hatékony termelést folytatnak, melyek nagy hatással vannak az eredményekre. így aligha juthatnak hozzá a növekedési prémiumhoz. Nem vitás, ahol az utóbbi években például búzából 42— 45 mázsás, tejből 3200—4000 literes átlagot értek el, bizony nem nagyon számíthatnak jelentős termelésemeléssel s így növekedési prémiummal sem. A legrosszabb, hogy az ösztönzők így éppen azokat nem serkentik, akiket a legjobban kellene. Több síkvidéki szövetkezet vezetőjével folytatott beszélgetés után arra a következtetésre jutottam, hogy az ösztönzők helyett helyesebb lenne az elfogadható magasabb felvásrlásí árak huzamosab időre való jóváhagyása. Egyrészt azért is, mert sokszor azt a benyomást kelti, mintha könyöradományt adnának a szövetkezeteknek, pedig becsülettel rászolgáltak. Helyes lenne, ha a huzamos időre meghatározott felvásárlási árakkal együtt a termelőeszközök árát is rendeznék, hogy a földműves ne legyen kiszolgáltatottja partnereinek. A kategorizált ármechanizmus, a mezőgazdaság új irányítási rendszere időszakában a különbözeti árpótlék és a növekedési prémium mellett az alapárakhoz kilátásba helyeztek egyéb ösztönzőket is. Részben a kategorizált ármechanizmus fogyatékossága, hogy az utóbbi időben érezhetően meglazult a tervfegyelem. Ez a mezőgazdasági üzemek partnereinek „jóvoltából“ történt, akik a szerződött árut sokszor csak nagy utánjárással vették át. A zavart persze a feldolgozó ipar lemaradása is előidézte. Tény, hogy problémákkal küzdünk, de már nem is erről az évről van szó, hanem a következőkről: A húsellátás javítása érdekében a Földművelésügyi Minisztérium árkiegészítést helyezett kilátásba. Az ökonómiai ösztönzők közül tán ez lesz a leghatékonyabb. Csupán arra lenne szükség, hogy a jövőben ne csak a hiányosságok észlelése után, hanem jóval előtte ajánlják fel. Kétségtelen, hogy ezen a téren nagyobb rugalmasságra lenne szükség. —hai— SZABAD FÖLDMŰVES 1969. július 26. 3 — A számos érdekvédelmi tevékenységen kívül a Parasztszövetség a legfontosabbnak tekinti a tagjairól való szociális gondoskodást. Ezt a szövetkezeti dolgozók érdekel és, igényei teszik szükségessé. Szövetkezeteink dolgozóinak több mint 40 százaléka ötven éven felüli. Ennek következtében számolnunk kell vele, hogy a közeli években mintegy ötvenezer ember nyugdíjba megy. Kötelességünknek tartjuk gondoskodni arról, hogy a földművesek az őket megillető nyugdíjat kapják. S ami a legfontosabb, megélhessenek belőle. Életük alkonyán ne érezhessék az esetleges megkülönböztetést. Tudjuk, hogy a szövetkezeti dolgozók nyugdija az utóbbi időkben érezhetően emelkedett. De még mindig nem érte el a népgazdaság más ágazataiban szokásos nyugdíj színvonalát. Még a magasabb kategóriába sorolt szövetkezetek nyugdíjalapja sem egyenlő más ágazatok nyugdíjalapjával. Kereken 228 koronával, a többi szövetkezeti nyugdíjas pedig havonta 382 koronával kap kevesebbet. JONÁS ELVTÄRS SZAVAI ARRA FIGYELMEZTETNEK, hogy a nyugdíjas szövetkezeti tagok életszínvonala Jóval a társadalmi színvonal alatt van. Ezért közülük sokan fizikai erejük hiányában sem hajlandók nyugdíjba menni. A szövetség olyan Javaslatot nyújtott az illetékesek elé, hogy a Jövő év elejétől szüntessék meg a szövetkezetek kategorizálását, illetve ilyen vagy olyan csoportosítását, hogy, A szövetkezetek megalakulása óta Szlovákiában a múlt év termelékenysége bizonyult a legjobbnak. Bátran állíthatjuk, hogy az utóbbi 50 esztendőben az 1968-as volt a legeredményesebb. — KENYÉRGABONA TERMELÉSÜNK, — hangsúlyozta a szövetség elnöke — az 1948-as évhez viszonyítva 1968-ban 250, a tejtermelés pedig százszázalékkal emelkedett. Az első szövetkezetek alakulása óta tehát a gabonatermesztés 41, ebből a búzatermesztés 104, a tejtermelés 60, a tojástermelés pedig 145 százalékkal emelkedett. Míg 1949-ben búzából csak 17,6, addig tavaly 31,1 mázsát értünk el hektáronként. Hasonló Jó eredménnyel dicsekedhettek szövetkezeteink a cukorrépa termelésben is, melyből kezdetben csak 196,2, tavaly pedig 330,5 mázsa volt a hektárátlag. Állattenyésztésünk is hasznosabbá vált, mint a múltban. A tejtermelést (tehenenként) 1331-ről 2140 literre, a tojástermelést pedig 105-ről 140-re emeltük. Ezzel a szövetkezetek szilárd ökonómiai helyzetet teremtettek. A nehézségek ellenére a szövetkezeti gazdálkodásra való áttérés bölcs lépésnek bizonyult. A hajdani kisüzemi parasztgazdaságok egyesülésével nagyüzemek létesültek, s azok tag— A Parasztszövetség kezdettől fogva arra törekedett, hogy olyan tömegszervezetté alakuljon, mely méltó módon képviselheti tagjait. A szövetkezeteken belül szükségtelennek tartotta a külön gazdasági és a társadalmi alapszervezeti vezetőségek megalakítását. A szövetség a szövetkezetek tagságának azt tanácsolta, hogy a gazdasági és a társadalmi vezető funkciók betöltésénél ugyanazokat a személyeket válasszák. Ezzel egyetértettek az alapszervezetekbe való belépés tömeges Jellegével. A tagság és a vezetőség egységesen léphetett fel a társadalmi, szociális és ökonómiai érdekek védelmében. Hasonló módon értékelhetjük a Járási szövetségek alakítását is. A termelési igazgatóságokkal és a társulásokkal való szoros együttműködés teljes összhangot teremtett az állami és a szövetségi szervek közt a mezőgazdasági politika gyakorlati megvalósítására. A Parasztszövetség Központi Bizottsága arra törekszik, hogy képviselőin keresztül hatást gyakoroljon mezőgazdaságunk fejlesztésére. Ezt juttatja kifejezésre a Parasztszövetség és a Földművelésügyi Minisztérium legutóbbi együttműködési szerződése is, amelyet ez év Június 23-án írtunk alá. Körvonalaztuk benne a két fél egymáshoz való viszonyát, kötelezettségét s az együttműködés módját, hogy a lehető legjobban megoldhassuk az őstermelőket érintő társadalmunk szempontjából is fontos alapvető kérdéseket. utáni időszakot a politikai színvallás jellemezte. Kiderült, kinek milyen a gerince. Differenciálódtak az erők. Mondhatnánk azt is kiugrott a nyúl a bokorból. A társadalom és a párt egységét bomlasztó erők a rendszer jobbratolódásának reményében — ma már nagyon sajnálják — felfedték kilétüket. így legalább nyílt kártyával játszhatunk. Tudjuk, hogy a szocializmus továbbvitele időszakában kire milyen mértékben számíthatunk. Nem az ötvenes évek visszatérését akarjuk. De annyira „belátóak“ mégsem lehetünk, hogy úgy könyveljük el a dolgot, hogy egyesek — főleg az „élenjárók“ — a jobboldali erők uszályába kerültek. Rendben van, ha egyszerű dolgozókról van szó. A munkásoknak ugyanis joguk van a politikai tévedésre. De nincs joguk a politikai dolgozóknak! S ha mégis megtörtént, eddigi beosztásukból olyan pozíciókba kell helyezni őket, ahol képességeik szerint megfelelnek. Azt akarjuk, hogy mindenhová tisztafejfi, politikai éleslátású, szilárd jellemű, gerinces emberek kerüljenek az ingatag elemek helyére. legalább a szövetkezeti szektoron belül elkerülhessük a megkülönböztetést. A szövetség lépéseket tett arra is, hogy a földművesek nyugdíjaztatását 1945-től ismerjék el. Így a szövetkezeti tagok is hasonló elbírálás alá eshetnének, akár a többi ágazatok nyugdíjasai.
