Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-29 / 48. szám

KÖZGAZDASÁG. Miért szüntették meg a súlygyarapodási prémiumokat? Változások a mezőgazdaság gazdasági ösztönzői terén az 1970-es évre Jelenleg olvasóink előtt már bizo­nyára Ismertek azok a keretfeltéte­lek* amelyek alapján termékeiket az 1970-es évben értékesíthetik majd. Tekintettel arra, hogy a gazdasági Intézkedések összességét már részle­tesen kidolgozták az Illetékes szer­vek, szerkesztőségünk szükségesnek tartja, hogy olvasótáborát necsak a szabályokról, hanem azokról az okokról Is tájékoztassa, amelyek az eddig érvényes teltételek megváltoz­tatását követelték meg és egyúttal bemutassa az ú] gazdasági intézke­dések feltételezett hatását a mező­­gazdaság fejlődésére az elkövetke­zendő évben. Véleményünk szerint az ilyenfajta tájékoztatás földműve­seinknek különösen most segíthet sokat, amikor termelési programju­kat és terveiket készítik. E tájékoz­tatások alapján termelési irányzato­kat a gazdasági szükséglettel össze­­. egyeztetve nemcsak saját üzemük, hanem az egész társadalom érdekei­vel összhangban dolgozhatják ki. Kell vagy nem kell súlygyarapodási prémium? Egyesek előtt talán furcsának tű­nik, hogy a mezőgazdaságban az 1970-es évre kitűzött gazdasági in­tézkedések összességéből éppen en­nek a kiegészítő árpótléknak létjo­gosultságát latolgatjuk, mint amilyen a tej és egyes kiválasztott mezőgaz­dasági termékek fokozott piaci áru­termelésére adott prémiumok. Ez azért van, mert ez a gazdasági ösz­tönző az egyik legnagyobb forrása (amit további felszabaduló eszközö­kön kívtjl használhatunk fel] a me­zőgazdasági üzemek anyagi érdekelt­ségének fokozására az elkövetkező esztendőben. Az 1967-ben bevezetett gazdasági rendszer nagy általánosságban be­vált. S ennek következtében a he­lyes elveket és módszereket továbbra is fenn kell tartani, sőt fejleszteni is érdemes. Az eddigi gazdasági rend­szerben, tehát 1967-től napjainkig a pozitív Jelenségek mellett egyes ne­gatív irányzatok is felütötték fejüket, amelyek a rendszer egyes részeinek bíráló átértékelését követelték meg. A gazdasági ösztönzők egyike, ame­lyeknek hatását felülvizsgálták, ép­pen az árutermelés növelésére adott prémiumok. Ennek az árszabályozó eszköznek bevezetésekor a társadalom érdekei­ből indultak ki, mivel a társadalom megköveteli a mezőgazdasági terme­lés tartós és gazdaságilag hatékony fejlesztését, valamint a legfontosabb mezőgazdasági termékek piaci kész­leteinek növekedését. Ezenkívül esz­közként kellett volna szolgálnia, hogy a keresletben és a termelésben mutatkozó rövidlejáratü változásokat rugalmasan kiegyenlítse, mivel ezt a szilárd felvásárlási árak mechaniz­musa nem engedte meg. A prémiumok hatásával nyert ta­pasztalatok a te] esetében igen ked­vezőek voltak. A piaci tejtermelés növekedéséért adott prémiumok (amit már 1964-ben vezettünk be), a takar­mányok célirányos elosztásával és később a te] felvásárlási árának ren­dezésével együtt, a termelés folya­matos növekedését eredményezték és a tej piaci árutermelésének növeke­dését nem is annyira a tehénállo­mány növekedése, mint inkább hasz­nosságuk fokozása eredményezte. Ezt Szlovákia piaci tejtermelésének fejlődéséről készített áttekintés iga­zolja: 1965 1966 1967 1968 Január 1-i állapot-db . . . 585 446 577 073 590138 582103 évi tejhozam tehenenként/1 . 1752 1890 2 006 2 201 a tej piaci termelése ezer literekben . . . . 574 445 650 213 708 035 787 443 a piaci tejtermelés növekedése az egyes években . . . +75 768 +57 822 +79 408 A termelés és a piaci árutermelés bizonyos növekedése mutatkozott a növénytermesztési és állattenyésztési cikkek más fajtáinál is, habár tár­gyilagosan meg kell mondani, hogy ezt nem termékmennyiség növelését célzó prémiumok rendszere, hanem más tényezők is (a kedvező éghajlati feltételek, a jobb agrotechnika, az új technológia alkalmazása stb.) nagymértékben elősegítették. Be nem váltott remények A termelés növeléséért adott pré­miumok alkalmazásának aránylag rö­vid ideje alatt kitűnt, hogy a negatív befolyások egyre Inkább túlsúlyba kerültek és nem hozták meg a me­zőgazdasági termelés fejlesztésében a várt Jóhatást. E negatív jelenségek között említhetjük azt a számos kon­junkturális változást, amely a mező­­gazdasági üzemek termelési és piaci árutermelési programjában bekövet­kezett, emellett a termelés összeté­telének megváltozása és a szakosítás mértéke sok esetben nem felelt meg a társadalom szükségleteinek. E té­ren inkább az őstermelőknek az az igyekezete lépett előtérbe, hogy az adott gazdasági lehetőségeket minél nagyobb mértékben kihasználják, te­kintet nélkül a piac szükségleteire. Végtére is tanúi voltunk annak, hogy egyes mezőgazdasági üzemek a le­hető legtöbb prémium megszerzésére törekedve igyekeztek a piaci áruter­melést még a tartalékok, esetleg a törzsállomány kárára Is fejleszteni, növelni. A prémiumok' a hozzájuk fűzött re­ményeket nem váltották be, mert a Jelentős pénzösszegek, amelyeket e prémiumok kifizetésére gyakran a felvásárlási árak további megerősíté­se helyett kifizettek, csupán a pre­mizálásra kijelölt cikkek szempont­jából Jelentettek előnyöket. Ezzel tu­lajdonképpen tovább gyengítettük a felvásárlást árak mechanizmusát, mi­vel amint ismeretes, az alapfelvásár­lási ár a termékek jelentős többsé­génél nem fedezi a termelésre for­dított önköltségek társadalmilag szükséges kiadásait. Ez szembetűnően mutatkozott meg például a burgonya­­termesztés folyamatos és ‘állandó csökkenésében, habár a termésmeny­­nyiség növekedésére adott prémium éppen ennél a cikknél volt a legma­gasabb. A piac ellátásában így elő­álló súlyos helyzetet a felvásárlási árakhoz számított külön árpótlékok bevezetésével kellett megoldani — ami a burgonya esetében 1969-ben 100 kg után átlag 20 koronát tett ki. Ugyancsak hasonló helyesbítésre szo­rult a vágósertések felvásárlási ára is, ahol az 1968-ra kitűzött árpótlékot 1969-ben még az árutermelés növeke­désére adott prémium mellett is 1 kg élősúlynál 1,30 koronára kellett emelni. A pozitív hatások vége A továbbiakban megmutatkozott, hogy Jelentős prémiumokat nyertek a mezőgazdasági üzemek az olyan esztendőkben, amikor az éghajlati viszonyok kedveztek. De mi történik egy terméketlen évben, amikor a ter­mésmennyiség növekedésével és a piaci árutermelés fokozásával a ter­mékeny évhez viszonyítva egyáltalán nem lehet számolni? A tapasztalatok megmutatták azt is, hogy e prémium inkább a gaz­dálkodás aránylag alacsonyabb szín­vonalán álló üzemek számára volt előnyös, ahol mindig akadt mód a termelés további fokozására. Ezzel szemben a belterjes gazdálkodás fel­tételei között, például a volt nyugat­szlovákiai kerület déli Járásai, a Csallóköz szempontjából e prémiu­mok nem Jelentettek ösztönzést, mert a termelés Jelentős intenzitása komo­lyabb termésfokozást már nem tett lehetővé. További negatív Jelenség a prémiu­mok kiszámításának aránylag nagyon igényes módja és maga az ellenőrzés is, habár ezt részben a tapasztalatok hiányának és a prémiumrendszer összetettségének terhére írhatjuk. Et­től függetlenül azonban lehetetlen volt a termelés különlegességeit fel­mérni teljes egészében, mivel na­gyon különböznek és az irányelvek csupán globális vezérvonalat adhat­nak, s így minden évben számos ki­vételt kellett engedélyezni. Ehhez kapcsolódik, hogy az irányítás ala­csonyabb szerveiben nem mindig ta­lálni elég tárgyilagosságot arra, hogy a mezőgazdasági üzemnek a kivétel iránti kérését elbírálja és jóváhagyja. A prémiumok elvének alkalmazása azt jelentette, hogy minden premi­zált termék átlagos értékesítési ára az egyes esztendőkben különböző volt. Ennek következtében az őster­melő, a felvásárló és a feldolgozó Ipar között előálló problémákat az állami költségvetésből merített esz­közökkel kellett szabályozni. A rendellenességek tömkelegé Csaknem érthetetlennek tűnt, kü­lönösen a prémiumok problematiká­ját részletesen nem ismerő emberek előtt, hogy a járás, illetve a kerület elért évi eredményeinek globális érté­kelésekor a piaci árutermelésben nem ért el növekedést, sőt a piacra kevesebb mezőgazdasági terméket adott, azonban a prémiumokat kifi­zették. így volt ez 1968-ban például a galántal Járásban, ahol a búza el­adása csaknem egy negyedével csök­kent az előző hároméves időszak át­lagához viszonyítva, de a termésnö­­vekedésne adott prémiumok címén éppen erre a termékre két millió koronát fizettek ki. Ugyanez volt a helyzet a preőovl járásban a burgo­nyával kapcsolatosan. Ez a visszás­ság aból eredt, hogy a Járás szövet­kezeteinek egy kis hányada Jogos igény alakított ki e prémiumokra és ezt meg is kapta, azonban a szövet­kezetek többsége kevesebb terméket adott el, prémiumot nem kapott, vi­szont a járási összegezésben e tények elmosódtak, s így látszólagos ellentét mutatkozott. Bizonyos mértékig az évenként is­métlődő módszertani és díjszabási változások, valamint a prémiumígény feltételeinek szükséges módosítása jelentősen csökkentették e gazdasági ösztönző funkcióját. E negatív Jelenségek hatásának ér­tékelése után, valamint a mezőgazda­­sági gyakorlat ezirányú követelmé­nyeinek figyelembevétele mellett a prémiumok megszüntetését határoz­ták el 1970. Január 1-i hatállyal. Továbbra is érvényben maradnak a tej piaci árutermelésének növelé­sére adott prémiumok, amelyek a fel­tételeket és a díjszabást illetően 1970-re az eddigi terjedelemben meg­maradnak. Az így felszabaduló anyagi eszkö­zöket más gazdasági eszközök és ösztönzők növelésére használják majd. Peter Habőák mérnök, Miroslav MiStina wr * smr s xmr s scrr * /ur * jmr s jmr s jmr s jnr * \S Ladislav Spacinsky mérnök, CSc.: Az agrokomplexum külkereskedelmi kapcsolatainak problémái (5.) A több helyiséges mobil raktár a mezőgazdaság és építőipar változó munkahelyeinek raktárigényét elégíti ki. Tárolhatunk benne zsákolt és kötegelt mezőgazdasági terméket és más darabárut. Befogadóképessége 75 m3, a hullámosítntt ívelt alumíniumlemez raktár mindössze 930 kg. A gépek és garázsok megrendelhetők a magyarországi Komplex Külkeres­kedelmi Vállalaton keresztül. Képek és szöveg: Bállá A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek világpiaci ára lényegesen alacsonyabb, mint e cikkek hazai eladási ára. Ennek következtében olyan helyzet alakult ki, hogy a mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum szervezetei termékeik kivitelekor Jelentős pénzügyi veszteséget mu­tatnak ki s ezzel szemben a behozatalnál aránylag ko­moly nyereségre tesznek szert. Tavaly a mezőgazdasági termékek kiviteli értékesítése­kor a veszteség összesen 24,1 millió koronát tett ki. A behozott mezőgazdasági termékeken az elért nyereség viszont 95,3 millió átszámítási koronát eredményezett. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek külkereske­delmében a Szlovák Szocialista Köztársaság kivitelét tekintve a gazdasági eredmény aktív mérleget mutat, 71,2 millió korona nyereséggel. A behozatal értékesítésekor előálló nyereségek a vesz­teségek kiegyenlítésére nem mindig használhatók fel, mivel a behozatali nyereségeket rendszerint nem ugyan­az a szervezet éri el. Emellett a tárca keretén belül e nyereségösszeg elosztása megengedhetetlen. Továbbá említést érdemel még, hogy a behozatalból eredő nye­reséget az egyes szervezetek, amelyek ilyen nyereséggel számolnak, pénzügyi tervükbe felveszik 4S kiadásaik fedezésére használják fel. E helyzetben a gazdasági ösztönzők érvénye gyakorlatilag a mezőgazdasági-élel­mezésügyi szervezeteket anyagilag érdekeltté teszik a lehető legnagyobb behozatalban, viszont a kivitel fej­lesztését gazdaságilag nem támogatják, mivel a szerve­zeteknek nem érdekük a kivitel fejlesztése, és ezért a legutóbbi években e téren stagnálás, sőt visszafejlő­dés észlelhető. Ez az állapot szöges ellentétben áll az ú] gazdasági i rendszer elveivel, mert nem szorgalmazza a külkeres­kedelmi mérleg feljavítását, hanem ellenkezőleg, ko­molyabb igényeket támaszt az utólagos behozatallal szemben. Emellett a mezőgazdasági termelés hazai nyersanyagforrásai kihasználatlanok maradnak. Számos mezőgazdasági nyersanyag és termék iránt az ipari szervezetek Jóval csekélyebb érdeklődést mutatnak, mint azt a negyedik ötéves terv előirányozza. Ez legszembe­tűnőbben az olyan ipari növények esetében mutatkozik meg, mint amilyenek a dohány, a kender és más mező­­gazdasági termények. Legösszetettebb a helyzet a JuhgyapJú esetében, ame­lyet textilgyáraink nem akarnak átvenni (a hazai gyap­júról van szó), mert a kapitalista országokból behozott nyersanyag árával összehasonlítva a hazai gyapjú drá­gább. Ez fékezőleg hat a juhtenyésztés tervezett fejlesz­tésére. A dohánytermesztés terén Is hasonló a helyzet. A hazai dohány iránti kereslet a negyedik ötéves terv eredeti irányszámaihoz viszonyítva több mint 3000 ezer tonnával csökkent, s ez Szlovákia mezőgazdasági üze­meinek bevételeit 76 millió koronával csökkentette és hozzávetőlegesen 2,5—3 ezer női munkaalkalomtól foszt meg. D. Az agrokomplexum szervezeteinek külkereskedelmi kilátásai az 1970-es évre A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum külkeres­kedelmi forgalmának 1970-es évi tervét az alábbi tények befolyásolják: 0 a negyedik ötéves terv eredeti Irányelveivel össze­hasonlítva az élelmiszeripari szükséglet gyorsabban nö­vekszik. Az élelmiszeripari termékek fogyasztásának gyorsabb üteme a legutolsó esztendőben gyakorlatilag az eredetileg megszabottnak kétszeresére emelkedett; 0 a devízahlány 1969-ben az élelmiszerek fogyasztá­sának gyorsabb növekedése mellett azt idézte elő, hogy a behozott élelmiszerek amúgy Is csekély készletei erősen megcsappantak, különösen a kakaóbab, a tengeri halak, a citromsav, az abraktakarmányok és a takar­­mányadalékok, a műtrágyák, a mezőgazdasági vegy­szerek, a rizs és más termékek; • a fogyasztás gyors növekedése kedvezőtlenül ha­tott számos kiviteli árucikkre olyan irányban, hogy előnyben kellett részesíteni a hazai szükséglet kielégí­tését a kivitellel szemben, és ezért a kivitelre kerülő mennyiségek csökkentek; 0 a kivitelre kerülő árucikkek árpőtlékainak csök­kentését szorgalmazó elgondolást gépiesen alkalmazták a mezőgazdasági termékek és nyersanyagok kivitelénél Js s ez fékezi a kivitel további fejlesztését; • az élelmiszeriparban a termelési önköltségek csök­kentését a termelésre fordított anyagkiadások jelentős részaránya korlátozza, mivel egyes esetekben az anyag­kiadások az önköltségeknek 80 százalékát is képezik. Ezért az árpótlékok évi 20 °/o-os csökkentése az élelmi­­szeripari kivitel szempontjából elfogadhatatlan; 9 az 1969—7(Les években az élelmiszeripar műszaki fejlesztése terén nem számoltok a legfontosabb kiviteli ágazatok fejlesztésével, sőt még lényegesebb műszaki­­technológiai változásokkal, korszerűsítéssel sem, hogy így bővíteni lehetne a kivitel szempontjából effektiv termékek választékát. A mezőgazdasági őstermelés és az élelmiszeripar terén külkereskedelmünk 1970-es évi terve legfőbb feladata­ként a hiányzó nyersanyagforrások és félkész áruk for­rásainak felfedését tűzte ki, hogy biztosítsa ezeket a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar számára. Ugyanakkor igyekszik fenntartani a már meglevő pia­cokat, ahol élelmiszeripari termékeinket a külföldön elhelyezhetjük. A behozatal tervében mind a szocialista, mind a ka­pitalista államokból 2588 millió korona értékű áruval számolunk az 1969-es év átszámítási áraiban, ebből a kapitalista országokból behozott áru értéke 1038 millió korona. A behozatalnak ezt a színvonalát Jelenleg nem minősíthetjük véglegesnek, mivel az 1970-es év tervébe nem foglalták bele a még folyamatban levő tárgyalások eredményeit. A legnagyobb probléma a kapitalista álla­mokból behozott nyersanyagok és egyéb nyerstermékek terén mutatkozik, különösen a szabad árképzés alá eső cikkekben. Ezért szükséges lesz, hogy a mezőgazdasági és élelmiszeripari tárca, valamint az egyes termelési gazdasági egységek és üzemek a behozatal iránti igé­nyeiket Jól megfontolnák. Szükséges ez azért, hogy csakis olyan termékeket, Illetve nyersanyagokat impor­táljunk, amelyek a lakosság ellátása szempontjából a legszükségesebbek. Ez természetesen elsősorban a ka­pitalista államokból behozott árukra vonatkozik. A szo­cialista országokból importált cikkek terén a kilátások Jóval kedvezőbbek s ezért előreláthatólag csupán egyes kivételes esetektől eltekintve feltétlenül ki tudjuk elé­gíteni mezőgazdasági szervezeteink Jogos igényeit. (Folytatjuk.)'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom