Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-29 / 48. szám
TERMELÉSI . Növeljük a munkatermelékenységet az élelmezési és mezőgazdasági komplexumban 'Csehszlovákiá külkereskedelmében az élelmiszeri cikkek' árucseréje passzív mérleget mutat. A deficit évente több mint két milliárd korona, és sajnos évről-évre növekedik. A paszszlv egyenleg 1960-ban 2139 mii., 1964-ben 2448 mii., 1966-ban 2454 mii. stb. Az élelmezés ellátása szempontjából tehát Csehszlovákia egyre Jobban a világpiacra szorul. Csehszlovákia nem bővelkedik olyan stratégiai nyersanyagokban sem, amelyekért a világpiacon élelmiszereket vásárolhatna. Ez a gazdaság-politikai valóság arra utal, hogy Csehszlovákiának gazdasági életét és biztonságát saját, belső intenzív értékforrásaira kell helyeznie. A viszonylagos nyersanyaghiány arra késztet, hogy a gazdasági élet minden területén a fizikai és a szellemi munka termelékenységének rendkívüli figyelmet szenteljünk. Hiszen a részünkre létfontosságű nemzetközi árucserébe is csak ügy kapcsolódhatunk eredményesen, ha export árucikkeinket a fizikai és a szellemi munka magas színvonala és termelékenysége mellett állítjuk elő. Árukivitelünk elsőrendű feladata a valuta megszerzése a hiányzó árucikkek bevásárlására. Így a folyamatos és biztonságos élelmiszer-ellátáshoz Jelentősen hozzájárulnak a népgazdaság exportáló ágazatai is. Ha élelmiszerellátásunkat nemzetközi szempontból elemezzük, azt tapasztaljuk, hogy ebben a gazdasági helyzetben rendkívül magas az élőmunka-ráfordítás. A mezőgazdasági őstermelésben kb. 1 millió 270 ezer, az élelifliszeriparban (beleértve a szolgáltatásokat Is) kb. 170 ezer, a háztartás biztosításánál pedig mintegy 660 ezer személy dolgozik. Ezek a számok arányszámokban kifejezve azt Jelentik, hogy az élelmezési szakaszon a ráfordított élő munka 54 százaléka az elsődtermelésre esik. Az élő munka 11 °/o-a az élelmiszeriparra és a felvásárlásra, 28 %-a a háztartásra és 7 %-a a közellátási® esik. Társadalmi szempontból érdekes, hogy az élelmezési komplexumban rendkívül magas arányban vesznek részt a női dolgozók. Az élelmiszeriparban az összes dolgozók 70 %-át, a közellátásban a 71 °/o-át, a mezőgazdasági őstermelésben pedig 52 %-át képezik. Többnyire a nők döntenek arról a 71 milliárd koronáról is, amelyet a lakosság az élelmezési cikkek vásárlására fordít. Érdekes megfigyelni ennek alakulását, amelyről a következő statisztikai adatok tájékoztatnak: Az élelmiszerek vásárlására fordított kiadások 1987-ben Árucikk Korona egy lakosra húsáruk 1095,— tejáruk 538,— pék- és cukrász áruk 414,— sör 414,— cukoripari cikkek 352,— dohányipari cikkek 303,— szeszfélék 248,— gyümölcs 166,— zöldség 131,— búzaliszt 124,— tojás 83,— bor 83,— (SOs, 1968. Július, Prága) A technika fejlődését nem lehet megállítani A társadalmi fejlődés utolsó évtizedeinek egyik legjellemzőbb vonása a technika és az automatizálás előretörése. Ez megnyilvánul a társadalmi élet minden szakaszán, de legnagyobb mértékben az élő emberi munka termelékenységének a növelésére van kihatással. A technika rohamos fejlődésére a termelési tapasztalatok mellett nagyban kihat a tudomány is, amely hatékony, újszerű termelőerővé vált. A technika és a tudomány fejlődése elsősorban az ipari termelésben ért el magas színvonalat és a mezőgazdaságot törvényszerűen később érinti. A modern, tökéletesen gépesített, ipari Jellegű mezőgazdasági és élelmezési komplexum objektívan megköveteli az ipari termelés előzetes fejlettségét, a technikai, kémiai és biológiai tudományok magas színvonalát, és az elméleti eredmények gyakorlati alkalmazhatóságát. A népgazdaság ipari ágazatai termelik a társadalomnak a legfontosabb termelőeszközöket (a gépeket, szerszámokat, műszereket stb.), amelyek lényegesen kihatnak a társadalmi termelés nem ipari ágazataira, így természetesen a mezőgazdasági árucikkek termelésére és későbbi feldolgozására is. A társadalmi struktúra tényezői és a termelékenység A fejlett ipari világban a különböző társadalmi rendszerektől eltekintve a társadalmi munkaelosztás fejlődésében, főleg a huszadik században, bizonyos törvényszerűség tapasztalható. Ez a törvényszerűség a társadalmi munkaelosztás fejlődésének három szakaszában nyilvánul meg: Az első szakaszban Jellemző, hogy az eddig legfontosabb termelő ágazatokból, illetve a mezőgazdaságból a munkaerő egyéb ágazatokba, az iparba és az élelmiszer-feldolgozó üzemekbe szivárog. A második szakaszra Jellemző az ipari fejlődés magas szintje, illetve az, hogy a munkaerőáramlás véget ér. A harmadik szakaszban rohamos fejlődés áll be a szolgáltatások, a piac, az üzlet és az irányítás terén. A feldolgozó iparágakban — beleértve az élelmiszer-feldolgozását is — rendkívül magas színvonalra emelkedett a gépesítés, sőt rohamosan terjed a feldolgozási folyamatok automatizálása. Csehszlovákiát, a feldolgozás színvonalát értékelve, nehéz egyöntetűen besorolni valamely fejlődési szakaszba. E téren még számos szélsőséges Jelenségekkel találkozunk. Akadnak primitív — az Osztrák-Magyar Monarchia idejéből származó — termelési eszközök, de ugyanúgy világszínvonalú gépek is. A döntő Jelentőségű tényező azonban a munkatermelékenység színvonala. E téren — ha objektívan elemezzük a mezőgazdaság és az élelmezési komplexum eredményeit — nem lehetünk elégedettek. Manapság is azt tapasztalhatjuk, hogy igen nagy a kézi munka terjedelme, és ezzel párhuzamosan az alkalmazottak száma is. Ez a valóság főleg az élelmiszerek feldolgozására érvényes. Nem lehetünk egyelőre elégedettek a termékfelvásárlás, a tárolás és az élelmiszerek feldolgozásának eredményeivel. Jelentős a raktárhiány, nem kielégítő a szállítás és a tárolási technológia. A feldolgozó ipar gépeinek java része elavult, nem felel meg a technológiai követelményeknek, a kívánt teljesítménynek és rendkívül Igényes a munkaerőre. A feldolgozásnál igen magas a tápanyagveszteség, és a feldolgozás minősége is hiányos. Az állami ellenőrzések azt mutatják, hogy az élelmiszerek feldolgozásánál nagyon gyakran megszegik az előírt állami normákat. így nem csoda, ha a fogyasztók gyakran selejtes minőségű árut vásárolnak. A maradi élelmiszer-feldolgozásnak azonban vannak egyéb közgazdasági hiányosságai is. Az alacsony munkatermelékenység, a magas alkalmazottság és anyagi ráfordítások egyre jobban növelik a termékek költségeit. A feldolgozó vállalatok a rentabilitás érdekében szintén az áru drágításán fáradoznak. Ennélfogva, ha felsőbb szerveink a kiskereskedelmi árakat nem akarják emelni, a feldolgozó ipar több állami segítséget igényel. Nem kétséges tehát, hogy népgazdaságunk fent említett területe fokozottabb figyelmet érdemel. Tóth Endre Baráti látogatás A gyümölcstermesztés komplex gépesítésének bajmóci bemutatóján feltűnést keltett a faközöket megmunkáló forgótárcsás kultivátor. A gép kartapogatója segítségével ügyesen kikerüli a fát. Alkalmazása révén a fák sorközi művelése teljesen gépesítettnek tekinthetű. A Nyitrai Állategészségügyi Intézet 53 dolgozója október elején baráti látogatáson volt Magyaroszágon az állati fehérjét előállító győri és a budapesti üzemekben. Dr. Vincent TRUBINI igazgató érdeklődésünkre elégedetten válaszolt: — A látogatásnak a tapasztalatcsere és a jő viszony kialakítása volt a célja. Azért mentünk, hogy megnézzük, mit csinálnak szomszédaink Jobban mint mi, és tanuljunk tőlük. Meghívtuk őket is hozzánk, hogy nézzék meg üzemünket és hasznosítsák azt, ami pedig nálunk Jobb. 0 És találtak valamit, ami miatt érdemes volt elmenni? — Igen. Magyar kollégáink például nem adják el az állatokról lenyúzott bőrt, hanem ők maguk készítik ki, kesztyűket gyártanak belőle. Ezt mi is szeretnénk megvalósítani Nyltrán. Kidolgoztak továbbá egy eljárást arra, hogy a fehérjegyártás folyamán keletkező hulladékzsírokból kézmosásra is alkalmas folyékony szappant gyártsanak. Ez a szappan nálunk mostanában hiánycikk. Az eljárást szívesen közük velünk. Hasznosnak tartanám az ilyen szappan gyártását melléktermelésként. 0 Nyilván akaratlanul is összehasonlította az Önök üzemét a magyarországiakéval. — Csak elismeréssel szólhatok róluk — mondotta dr. Trubini, és elmondta, hogy Magyarországon az állati fehérje előállítását egy vállalat végzi, amelynek kilenc üzeme van az ország területén. A vállalat kizárólag az elhullott állatok és a vágóhídi hulladékok, feldolgozásával foglalkozik. Nem tartozik feladatkörébe a fertőtles A szakemberek elismeréssel nyilatkoztak a hollandok által bemutatott Kinkelder védjegyű forgódobos permetezőgépről. A forgódobok a vegyszert erős sugárban, avagy ködszerűen juttatják a fák lombfelületére és az ágak közé. Teljesítménye műszakonként 8—12 hektár. fotó: (sándor j nítés és az állategészségügyi tevékenység, mint nálunk. Kizárólag termelő munkát végeznek. A legnagyobb gondjuk az —amint azt Gál Jenő Igazgató elmondta —, hogy még kevés a kocsijuk a begyűjtéshez, így az elhullott állatok túlnyomó részét nem tudják feldolgozni. Az új magyar gazdasági mechanizmus szerint a fejlesztést a saját erejükből kell megoldaniuk. Tapasztalataink alapján bízvást elmondhatjuk, hogy ez hamarosan meg Is valósul. ANTON MARTINEC, a szakszervezet elnöke, így jellemezte a látogatást: — Az egész utat a szakszervezet és részben a gyár fizette. Minden évben szoktunk egynapos kirándulást szervezd!, de külföldre csak most mentünk először. Minden dolgozó egy családtagot hozhatott magáVal. Magyarországi barátaink a legmesszebbmenően gondoskodtak arról, hogy Jól érezzük magunkat. Az első nap költségét például teljesen ők fedezték. A Balatonnál saját üdülőjükben szállásoltak el és vendégeltek meg. Remélem, hogy a kialakult Jó viszony a Jövőben még tovább fejlődik. JOLANA RUSOVA könyvelőnő a gyárban. Férjével együtt vett részt a látogatáson. Nagyon Jól érezték magukat. 0 Mit tetszett a legjobban? — Nehéz erre válaszolni. Minden nagyon szép volt a Balatonnál és Budapesten egyaránt. Már többször voltunk a férjemmel Magyarországon, de mindig valami újat fedezünk föl. Vásárolni is tudtunk apróbb használati cikkeket a meglehetősen szűkre szabott zsebpénzből. A gyermekholmik ugyan drágábbak, de változatosabbak, tetszetősebbek. A vendéglátás olyan pazar volt, hogy nem is emlékszem, mikor ettünk ilyen sokat. Nagy örömünkre szolgált — a többi asszony is megjegyezte —, hogy ugyanúgy főznek, mint nálunk, így minden nagyon ízlett. A gyárakban meglehetősen kellemetlen szag van, mert a beérkezett anyagot nem dolgozzák föl azonnal. Nyitrán egyáltalán nem lehet érezni semmilyen szagot. De hallom, hogy új gépeket kapnak és ez is megváltozik. Nemcsak azért volt hasznos ez az út, mert sokan világot láttak, hanem azért is, mert a többnapos együttlét alatt jobban megismerték egymást a gyár dolgozói. PÉNZES JÖZSEF, a gyár kapusa és MICHAL SENDZA fűtő először voltak Magyarországon. Nagyan megnyerték tetszésüket Budapest szép épületei és parkjai. Többször is megjegyezték, mennyivel jobbak a magyar utak, mint a mieink. A meglátogatott gyárakban beszéltek a munkásokkal, akik elmondták, hogy megtalálják a számításukat és meg vannak elégedve. — Nálunk viszonylag könynyebb a munkások helyzete. Nem kell annyi nehéz testi munkát végeznünk, mint magyar barátainknak, mert az egyes munkafolyamatok Jobban gépesítve vannak. Ha majd ők is eljönnek hozzánk, megmutatjuk neki, hogyan lőhet a munkát könnyebben végezni. — Szép volt az út és hasznos — fejezi be az élménybeszámolót dr. Trubini igazgató — tanultunk és barátságot kötöttünk. Abrahám Ferenc Magyarországon
