Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-11-22 / 47. szám

K U L T 0 R A A konzervatóriumát végzett Goda Marika sokat szerepelt Félen és részben az ő érdeme, hogy sokan kedvet kaptak az énekléshez. Bél 2000 lakosú község Felső­­" Csallóközben. A környék egyik legrégibb településeként emlegetik, és a pozsonyi levéltárban már a XIII. századból találtak iratot, amely em­lítést tesz róla. . A történelem folyamán alakult ki központi községgé. Az elmúlt évtize­dekben a féli körjegyzőségihez tarto­zott Hidas, Eberhard, Vők és Hideg­hét. Régebben az elemi iskola nyolc osztálya működött a faluban. Akko­riban aligha hitte valaki, hogy né­hány év leforgása után a központi községből több mint 200 gyerek uta­zik majd naponta a környékbeli is­kolákba. Ennek manapság bárki szem­tanúja lehet, aki reggelenként vagy a délutáni órákban ebben az irány­ban utazik. A tülekedés, a felnőttek részéről a különféle megjegyzések napirendűek, s az „agyonlapított“ gyerekek egész erejük megfeszítésé­vel törnek utat, hogy az iskolába vagy hazaérkezésükkor kikászolódja­­nak a „présszoritóból“. Miért van ez így? Mert a meglevő tantermekben alig tudják elhelyezni (1—5-ig) az öt ma­gyar és öt szlovák osztályt. Már több Nemcsak iskolaügy mint egy évtizede ígérik az új iskola felépítését. A megszűnt somorjai já­rásban 1959/60-ra tervezték. A terü­leti átszervezés után a Bratislava­­vidéki járás funkcionáriusai 1964-re halasztották, majd különböző okok­ból kifolyólag 1969-re tűzték ki az alapkőlerakást. Legújabban 1975-re ígérik. A féli iskola felépítése lényegében a vőkiek ügye is. A kis falucska leg­közelebb Félhez van és a 25—30 gyer­mek részére a legideálisabb lenne a szomszéd faluba utazni a 6—9 osztá­lyosoknak. IGYEKEZNEK Varsányi László igazgatóval, Varsá­­nyinéval és Ürge István tanítóval be­szélgettünk a község kulturális éle­téről. Ürge elvtárs különben a műve­lődési otthon vezetője és az előbbiek­kel együtt lelkes kultúrmunkás. Még néhány falubeli társukkal mindig azon igyekeztek, hogy a lehetőségek­hez mérten sokrétű legyen a műve­lődési élet. A „lehetőséghez“, mivel a megfelelő művelődési otthont csak két évvel ezelőtt adták át rendelteté­sének. Az elmúlt években a CSEMADOK helyi szervezete fejtett ki legaktívabb tevékenységet. Minden évben tanul­tak színdarabot, amellyel rendszerint a szomszéd községbe Is ellátogattak. Esztrádestet is több esetben szervez­tek, ahol beigazolódott, hogy mennyi tehetséges fiatal van a faluban. Ter­mészetes, hogy az egész estét betöltő színes műsorhoz zenekar is kellett. Ezért mindent megtettek, hogy a tánczenekaruk működjön. Sajnos, az utóbbi években mégis szétesett és most igyekeznek a zenekart újból ösz­­szekovácsolni. Négy évvel ezelőtt a tánccsoport is megalakult. Azóta már sokszor fel­léptek otthon és a különböző népün­nepélyeken. Az idén Zselizen és Gom­baszögön is sikeresen szerepeltek és ők kapták a legjobb koreográfus dí­ját a zselízi értékelésen. Az ifjúsági klub is sokoldalúan te­vékenykedik. Legújabban az ifjúság irodalmi nevelését tűzték ki célul. A fiatalok és a különböző szervezetek a táncmulatságok, zeneesték egész sorát rendezik. Ezeken a mulatságo­kon nagyon kulturáltan szórakoznak a féliek. Import-kultúrát is szállítanak a fa­luba. A műkedvelő együtteseken kívül rendszeresen szerepel a MATESZ, és a Nová Scéna művészgárdáját is gyakran látják vendégül a művelődé­si otthonban. A könyvvel való munka szintén jó­nak mondható. A 3000 kötetes könyv­tárnak általában 160—170 rendszeres olvasója van. Irodalmi esteket, könyv­­ismertetőket és beszélgetést valame­lyik hazai szerzővel már több eset­ben tartottak. Talán ez is hozzájárul ahhoz, hogy főleg a szépirodalom után nagy az érdeklődés. Szakköny­vekből aránylag kevés van és nincs is kellőképpen propagálva. Igaz, az évi 3500 korona, amelyet könyvek vásárlására fordítanak, nagyon ke­vés, s alaposan meg kell gondolni, mit vegyenek. A könyvek iránti ér­deklődés jó a faluban. Kár, hogy a Jednota elárusítói vajmi keveset tö­rődnek azzal, hogy legyen bő válasz­ték szép- és gyermekirodalomból, va­lamint szakkönyvekből. MÉG SOKOLDALÚBB LEHETNE Talán más községben elégedettek lennének a felsorolt működéssel. A féli pedagógusok azonban másképp látják a helyzetet és napról napra ez motoszkál a fejükben: „Mi lehetne akkor, ha végre valahára felépülne az új iskola és 6—9-ig az osztályokat ők oktathatnák, nevelhetnék.“ Átgondoltan indokolják is, mennyi­vel virágzóbb lehetne a faluban a művelődési élet, ha 9 osztályos lenne a tudás fellegvára. Előszöris 13—15 pedagógussal több lenne a faluban és a szaktanítók a hagyományos művelődési formák mellett a szakmai és a más jellegű nevelést is elősegíthetnék. Igaz az, hogy a szövetkezeti tagság szakmai, technikai művelődésével vajmi keve­set törődnek. A zenei kultúra alap­jait is le lehetne rakni az iskolában. Félben az elmúlt években alapítottak zeneiskolát. Egy ideig jól működött, de aztán megszűnt, mivel a más fa­luba járó iskolásokat nem tudták összefogni a féli tanítók. Ennekkart is csak úgy tudnának a jövőben elő­készíteni, ha egész lenne az alapfokú iskola. Az iskola melletti irodalmi nevelést, irodalmi köröket szintén A tágas művelődési otthon sokoldalú tevékenységre ad lehetőséget. csak akkor tudnák megszervezni, ha 11 éves kortól 15-ig rendelkezésükre állnának a gyerekek. Például szavaló­versenyeken (1—5-ig) a féli gyerekek mindig az első három között végez­nek. Az „eljáró“ osztályokból viszont el sem jutnak a vetélkedőkre. A sporttevékenység terén Is meg­található a törés. Bár a faluban a labdarúgás terén példásak, de sok­oldalú sporttevékenység nincs, mivel a tanítók a nagyobb gyerekeket nem készíthetik elő. Valóban azt az időt, amelyet a gye­rekek különböző körökben tölthetné­­nek, azt várakozással, utazással, és egyesek „lógással“ töltik. Ezért tü­relmetlenek a szülők, és azok a pe­­dagóugsok, akiknek szívügyük lenrje a fiatalok sokoldalú formálása, neve*^~ lése. Most is Varsányi tanítónő kez­deményezésére irodalmi úttörőklub alakult. Igenám, de csak az ötödik osztályig tud a körrel dolgozni, mivel aztán már nem lesz lehetősége a gye­rekeket összefogni. Nemcsak a pedagógusok, de a szü­lők is jól látják, hogy a szomszédos iskolák tanítói a legjobb akaratuk mellett sem tudják összefogni a féli gyerekeket az iskolán kívüli tevé­kenységre. Ezért együttes erővel sze­retnének hozzálátni az iskola felépí­téséhez „A NENJZET A GYEREKEKÉRT* mozgalom keretében A helyi nemzeti bizottság a községfejlesztési alapból félmillió koronát ajánlott fel erre a célra. A szövetkezet 150 ezer koroná­val járulna hozzá, s a szülők társa­dalmi munkával siettetnék a tudás bölcsőjének felépítését. Állami ala­pokból mintegy 500 ezer koronára lenne szükség, és a féliek vágya va­lóra válna. A járási iskolaügyi bizott­ság több dolgozója támogatja a féliek nemes kezdeményezését. Sem ők, sem mások nem látják helyesnek, hogy nagyobb községből kisebb falukba 200 gyerek utazik naponta oktatásra. A jelenlegi gazdasági helyzetben nem könnyű annak a megvalósítása, amelyért a féliek joggal harcolnak. De reméljük elképzelésük mégis meg­értésre talál az illetékeseknél, és az évtizedes ígérgetést tettek váltják fel- Tóth Dezső Akik valaha nem nyaraltak Hajdúszoboszlón nyaraltam, ezen a csodálatos gyógyvizű fürdőhelyen. Modernül kiépített fürdője a reumá­sok Mekkája. Felesleges dicsérnem, sokan ismerik és talán már többen meg is fordultak itt Nos, Hajdúszo­boszlón tapasztaltam, ami az „én ko­romban“ nem volt — és ami már a többi fürdőhelyeken is talán már mindennapos dolog —, hogy „nyaral a paraszt“. Dologidőben, aratás-csép­­lés-hordás idején nyaralnak. Volt al­kalmam beszélgetni több földműves­szövetkezet (ott té-esz-csé-nek hív­ják) tagjával, akik ott, Hajdúszobosz­lón töltötték a nyarat, együtt füröd­tünk a gyógyvízben, nagy sétákat tet­tünk a csodálatosan szépen gondo­zott parkban. Öreg bácsik és nénik, de akadt azért fiatalabb is. A szövet­kezet üdülőjében, a szövetkezet költ­ségére regenerálódtak, gyógyultak, üdültek. Három héten keresztül. Kis­sé tamáskodtam, hogy nem maszek­­alapon vannak-e itt, így »megkérdez­tem az egyik jó hatvanas, nagybajszú bácsit: „Hogy-hogy itt van? Dolog­időben?“ Mire a bácsi kioktatott, izü­leti- bántalmai vannak, reumás és bi­zony hálás a vezetőségnek, hogy a fürdőt lehetővé tette, mert bizony ha Szoboszlóról hazamegy, mintha újjá­született volna és jobban megy a munka utána Harmadszor van már itt. Hogy dologidőben? Hát sok min­den munkát már gép végez náluk, a traktor nyergében fiatalok ülnek, így hát dologidő ide, dologidő oda, biz ma Magyarországon üdülhet a paraszt is. Megnyugtattam, hogy ná­lunk is, ha az egészsége megkívánja. * * * A hajdúszoboszlói polgár igen büsz­ke a gyógyfürdőre és annak jó híré­re. Példa erre a szoboszlói állomás­főnök esete a feleségemmel. (No, nem kell megijedni, az eset humoros, jellemző a „szoboszlói öntudatra“, ártatlan dolog a feleségemre nézve és érdemes arra, hogy emlékezzek rá.) Szoboszlóra utaztunkkor felesé gém Pesten alaposan megütötte a lábát és bizony alaposan megdagadt a bokája amikor a Hajdú-expresszel megérkeztünk Szoboszlóra. Az úton borogattuk, fájt nagyon, és bizony szegény feleségem úgy mászott le a vonatról, hogy az állomásfőnök is segített betámogatni a váróterembe. Mondhatni, négykézláb szállt fel a városi autóbuszra is a résztvéttel in­tegető állomásfőnök szeme láttára. De persze, arról nem beszéltünk, hogy mi történt, hogy történt. És most jön a csattanó: Feleségem lába — gondos férji kezelésem folytán — két nap alatt rendbejött és este le is mentünk táncolni a Gambrinus szálló parkett­jére. A tánc után asztalhoz ülve hal­lom a szomszéd teremben az állomás­főnök hangját: „Nem is hiszik kérem, esküszöm, úgy jött ide, mint egy nyomorék, úgy kellett felsegíteni a buszra ... És most íme, itt táncol a hölgy. Hát nem csodás a hajdúszo­­boszlói gyógyvíz?“ ... Hát ennyire büszkék a szoboszlóiak a gyógyvi­zükre, ennyire öntudatosak a hatást illetően. Persze, feleségemmel aztán tovább táncoltunk,a szoboszlói víz élő reklámaként. Egy másik esetet is • feljegyeztem. Talán Ilyen címet adnék neki: Bácsi a hullámban. Mert a hajdúszoboszlói fürdő strandja nem akármilyen strand. Van többek közt hullámverő medencéje is, ahol óránként mester­séges hullámokat ver egy nagy erő­gép és ilyenkor — akárcsak a buda­pesti Gellért strandon — mindenki rohan a hullámba. Egy nagybajuszos bácsika — később megismerkedtünk, karcagi parasztember, állatgondozó — ugyancsak buzgó „hullámélvező“ volt. Csakhát tudni kell ám azt is, hogy mit kell tenni ilyenkor. Gyakor­lott „hullámspecialistaként“ elárulom, hogy mikor jön a hullám, akkor fel kell ugrani, hogy a „hátára vegyen“, tehát egyszerre emelkedni a hullám­mal. Az én bácsikám bizony fordítva csinálta mindig. Mikor hullámvölgy­ben volt, akkor ugrott egy hatalma­sat, persze a hullám, átcsapott a feje felett és bizony ilyenkor Jócskán ivott a gyógyvízből Is. Oda se neki, prüszkölt egyet és tovább kísérlete­zett ... Egy ilyen szerencsétlen ug­rásnál ráugrott egy hullámélvező úr­féle lábára, aki nyilván alaposan le­­gorombította az öreget, mert a kö­vetkező párbeszédre lettem figyelmes kettejük között: — Mit ugrál, ha nem tud? — Majd megtanulok — így az én bácsikám. De az úr nem hagyta abba a mél­tatlankodást, mérgesen gesztikulált, villogott a szeme és szidta a bácsit. Mire az „kioktatta“: — Idefigyeljen az úri Nekem nem volt alkalmam megtanulni a hullám­ban ugrálni, mint magának. De vén­­ségemre juszt is megtanulokl És ami azt illeti, jegyezze meg, hogy most már mi Is ugrálhatunk, nemcsak ma­ga! Adtam egy két edzői utasítást az öregnek és félóra múlva, mikor újra jött a hullámverés, már kifogástala­nul ugrált a hullámban. • • * Sok kedves emlékkel tértem haza a magyar parasztokkal teli világfür­dőből. örültem a sok-sok kassal, rozsnyói jelzésű Skodának, örültem, hogy sok-sok ismerőssel találkoztam, akik ugyancsak ott nyaraltak Szo­­boszlón. Nagykaposról autóbuszjárat van naponta. Sok élmény, kedves em­lék gazdagított. De a leggazdagabb, a legcsodálatosabb élmény a tény: nyaral a föld népe. Siposs Jenő Csemadok aktíva Kassán Kiszélesített járási aktívát tartottak Kassán. A részletes belpoliti­kai helyzetismertetés után gondosan összeállított beszámolóban is­mertették a titkárság dolgozói az utóbbi hónapokban elvégzett mun­kát. A központi egységes munkatervből kiindulva megbeszélték a je­lenlévők a járásra vonatkozó legsürgősebb és legfontosabb tenni­valókat, amelyek magukban foglalják a helyi szervezetek évzáró közgyűléseinek előkészítését, a népművelési munka kiterjesztését, a többi társadalmi szervezetekkel való együttműködést stb. A CSKP járási bizottságának képviselője elismeréssel nyugtázta a CSEMADOK kassai járási szervezeteinek eddigi eredményeit, a józan, higgadt magatartást a falvakban, és annak a reménynek adott kifejezést, hogy továbbra is megmarad a kialakult jó kapcsolat a CSKP járási szerve, a CSEMADOK járási szerve, valamint a helyi szervezetek között. A CSEMADOK KB elnöksége nevében Tolvaj Bertalan ismertette a további feladatokat. Válaszolt a feltett kérdésekre és kérte a jelen­levőket, hogy bizakodással és hittel végezzék azt az aprólékos és kitartó népnevelő munkát, amelyekre jelenleg szükség van és ame­lyek előfeltételei nemzetiségi kulturális-politikai életünk fejlődésé­nek. A felszólalások arról tanúskodtak, hogy a kassai járásban jó irányban halad á CSEMADOK munkája. BÁBA PIROSKA A MAGYAR KULTÚRA MEZŐGAZDASÁGI KÖNYVAJÁNLATA Claus József: Az őszibarack és termesztése......................................8,50 Dr. Erdélyi Tibor: Permetezés, porozás .............................................25 50 Jeszenszky Árpád: Gyümölcstermesztés képékben.................................40,— Komjáti István: Oj zöldségfajták és termesztésük.........................37.ŐO Kozma Pál: Szőlőtermesztés, 2.............................................................83 — Lehoczky János: A szőlő védelme ......... 35'50 Márk Gergely: Kis rózsakönyv..........................................................41’____ Mikósdi András: Vadász ABC............................................................... 7^50 Mohácsy Mátyás: Gyümölcstermesztés házi-, háztáji kertekben . . 24^50 Mohácsy Mátyás: A gyümölcsfajták metszésének kézikönyve . . 44^— Molnár László: Hibridtyúk a háztájon . . .... lá’so Müller E. W.: Dísznövények védelme . .... 26,50 Nagy Béla: Virágok, csokrok, koszorúk (A virágkötészet művészete) 30Í50 Oláh Sándor: A családi ház kertje...................................................17|50 Oláh István: Jövedelmező nyúltenyésztés..................................................21.50 Oroszi András: Házikert............................................................................26,— Sulyok Mária: Pálmák............................................................................lo’so Szentirmay László: Lúdtlartás, nevelés, hizlalás......................................is[— Szűcs Lajos: Növények a lakásban........................................................12^50 Zatykó Lajos: Nagy öröm a kiskert!........................................................14’— Megrendelhető: Madaraké kultúra, Véclavaké nám. 2, Praha 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom