Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-22 / 47. szám
ÉLETÉBŐL A bevásárló központ A történelmi múltú Lakszakállast — régi nevén Túriszakállast — IV. Béla király 1208-1 oklevelében várbirtokként említi. Ez a község később az Egylházas-Szakállas nevet viseli. Múltjában jelentős szerepet játszott az a körülmény, hogy közvetlenül a kereskedelmi főútvonal mentén feküdt. Így a világ minden tájáról Bécsbe igyekvő kereskedők sokasága megfordult a községben. Itt pihenték ki a hosszú és veszedelmes út fáradalmait. De az igazi fejlődés korszaka mégis a felszabadulás után kezdődött. A község ‘újjáépítése pedig az 1965-ös árvízkatasztrófa után indult meg Az előbbi történelmi jelentőségű, míg az utóbbi az emberi összefogást és akaratot példázza időtlen időkig. Hetvennégy lakóház rombadőlt, kétszáztizenhét pedig súlyosan megrongálódott. A hajléktalanok hónapokon át deszkából összetákolt fészerekben húzódtak meg, s éjt nappallá téve építették az új családi fészket. A lakosoknak a hányavetettségen, szenvedésen kívül jelentős anyagi káruk származott, amely még eddig nincs felbecsülve. EMBERSÉGES EMBER Szűcs László a, falu szülötte. Egyszerű munkáscsalád gyermeke. Saját bőrén tapasztalta az elnyomást és a sok emberi igazságtalanságot. Emberséges ember ő, aki a törvényszabta lehetőségek határai között igyekszik kormányozni falujának sorsát, jövőjét. Ezért becsülik, szeretik az emberek. A lakosok túlnyomó többsége mögéje sorakozik, segíti megoldani napjain» bonyolult problémáit és az építés nagy művét. — Már behegedtek az árvízütötte sebek — tájékoztat a HNB elnöke. — A rombadőlt házak helyébe újakat építettek, a megrongáltakat pedig kijavították. További hetvennégy család, főleg fiatal házaspár részére a HNB telket mért, hogy „fészket rakhassanak“. Hogy az újjáépítés úgyszólván zavartalanul haladhatott, az elsősorban a nyitrai téglagyár — védnöküzem vezetőinek és dolgozóinak köszönhető, akik túlmunkák vállalásával biztosították a folyamatos anyagellátást. Nincs ok panaszra, vállalásaikat becsülettel teljesítették, amiért hála és köszönet jár. UTAK, JÁRDÁK A soron következő feladat az utak és járdák építése volt. Nincs a községben olyan utca, amelyben tengelyig süppedne a traktor vagy a szekér. FALU A JÁRÁS PEREMÉN A községet kettészelő főútat 1 millió 700 ezer korona állami hozzájárulással aszfaltozták. Csupán az utóbbi két év alatt hat kilométer utat készítettek és aszfaltoztak, melynek értéke meghaladja a másfélmillió koronát. Ehhez az összeghez a járás 217 ezer koronával járult hozzá, a többit saját anyagi eszközeikből fedezték. Előbb szó esett a járdaépítésről: eddig 5700 méter hosszú járda építésére került sor, csekély 300 ezer korona beruházással. A község lakosai egymással versengtek: ki betonból, ki betonlapokból készítette lakóháza előtt a járdát, amelyhez a szükséges anyagot a HNB biztosította. A FALUCSINOSlTASRÖL Kevés kivételtől eltekintve él a szép utáni vágy az emberekben. Ez arra ösztönzi őket, hogy saját környezetüket szebbé, színesebbé tegyék. Ez alól a lakszakállasiak sem kivételek. Legalább is ezt bizonyítják a családiházak előtti virágoskertek, de a község szépen gondozott parkja is. A park létesítésének költségeit a Nyitrai Városi Nemzeti Bizottság fedezte: e célra közel negyedmillió koronát fordított. De igen szép park öleli körül az új iskolát is. Amint az ember átlépi az iskola kapuját, Gül Baba rózsáskertjére gondol és Bartal Vince igazgatóra, aki szeretettel védi, ápolja a bársonyos szirmú rózsákat. vAsárlöközpont, SZOLGÄLTATÄSOK haza A község üzleteinek többsége öreg, nedves épületekben foglalt helyet. Ezek sem térfogat, sem higiénia szempontjából nem feleltek meg a követelményeknek. A HNB tanácsa szorgalmazta e hiányosság felszámolását. A Jednota igazgatósága is elismerte a kérés jogosságát és 1967-ben 1 millió 700 ezer korona költségráfordítással megkezdte egy korszerű vásárlóközpont építését, amelyet a múlt év első felében adtak át rendeltetésének Az új üzletház elkészültével a HNB egy volt üzlethelyiséget alakíttatott át, s kibővíttetett, s ide »öltözött a vendéglátó üzem, amely azelőtt ugyancsak nem volt megfelelő. Komoly feladatok elé állította a község vezetőit a közszolgáltatás. Hogy a lakosság ilyen irányú szükségleteit kielégítsék, negyedmillió korona költséggel rendbehozattak egy épületet s ide helyezték a férfi és női fodrászatot, a televízió és rádió, valamint a cipőjavító részleget, a cukrászdát és az ideiglenes fogászatot. E szolgáltatások csak részben elégítik ki a kívánalmakat, azért a közeljövőben bővítik a szolgáltatások hálózatát, s növelik a meglévők színvonalát. EGYENESBEN AZ OKTATÁS HELYZETE A község büszkesége az ötmillió korona beruházással épült 14 tantermes iskola, amelyhez tornaterem, napközi otthon, szociális épület és négy lakásegység is tartozik a pedagógusok részére. Ilyen körülmények között már jól haladhat a tanítás. Ami az oktatás színvonalának növelését illeti, arról Bartal Vince igazgató gondoskodik. Igényes önmagával szemben, de beosztottjaitól is megköveteli a feladatok teljesítését. Ennek is betudható, hogy az iskola jó hírnevű. De a község legkisebbjeiről sem feledkeznek meg a község vezetői. Százhúszezer korona költséggel tatarozták az öreg iskola két tantermét, ahol 60 gyermek részére óvodát rendeztek be. * * * Végezetül: nem állítok valótlant, ha azt mondom. Lakszakállas a komáromi járás élenjáró községe. A vezetőknek tehát nincs szégyellnivalójuk. Amire hivatottak, azt maradéktalanul, becsülettel és közmegelégedéssel teljesítik. ANDRISÉIN JÖZSEF SZIRÉNAFALVI HÍRADÁS Tíz esztendős a szirénfalvl szövetkezet. Az évtizednyi múltra visszapillantva, megálllapíthatjuk, hogy a közös gazdaság legyűrve a nehézségeket, biztosan halad előre. Mfg pár éve azzal dicsekedhettek, hogy felsorakoztak a jólmenő szövetkezetek vonalába, mert mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben a járási átlagon felül termeltek addig. Tudjuk, hogy az időjárás nagy mértékben befolyásolhatja a jő vagy rossz eredmények alakulását. De az embp>- igyekezete, szorgalma, hozzáértése jelentős tényező. Jő hektárhnzamot értek el búzából (31.2 q), rozsból (35 q), tavaszi árpából (35,7 n) és cukorrépából (500 q), viszont csökkent a kukorica, az őszi árpa hektárhozama. S a zöldségtermesztés pénzügyi tervének kétharmados teljesítése is azt mutatja, van mit behozni. Hiányosság tapasztalható a talajkiválasztás, talajelőkészités területén és az öntözőberendezések sem működtek kielégítően. Ami az állattenyésztést illeti, önelégültségre itt sincs nkuk. Bár a jelenlegi napi 9 literes feiési átlag nem kevés (a múlt évi 2400 liter tejhozamátlagnt valószínűleg, túlteljesítik), de lehetne több is! Míg a hízómarhák napi súlygyarapodása úgyahogv kielégítő (110 dkg), nem mondható el ugyanez a sertéshústermelésről. Ugyanis 60 dkgról 45 dkg-ra esett a napi súlygyarapodás. A malacszaporulattal sem lehetnek elégedettek, hiszen október 1-ig csak 10,4 malacot választattak el anyakocánként. Külön kell szólnom a gépkezelőkről. A jobb terméseredmények elérése feltétlenül jobb munkaszervezést, nagyobb fegyelmezettséget. több megértést, s a termelés minden szakaszán rendet követel. A hiányosságok kiküszöbölésével, a közösség erejébe vetett bizalommal és a terv-feladatok maradéktalan teljesítésével juthatnak csak előbbre! JAKAB SÁNDOR, Szirénfalva — Kutya őszünk van! — jegyzi meg az öreg. — Nem győzöm az ekevasat élesíteni. De azért csak szántogatunk. Nem tudom, ha nem lennének ezek a pufogó masinák, igavonó állatokkal hogyan boldogulnánk. A főkanális közelében egy bokros részen már áthaladtak a hajtők. Krauzer, az erdész is tovább indulna, ha Fríőko nevű kutyája meg nem áll és nem szaglász, fülel. Alit és nézett mereven, majd hirtelen a bokor felé ugrott. Abban a pillanatban fölröppent a kakas, de a lövés nyomán visszahullott. Az eset háromszor is megismétlődött, és az elmaradt két vadász nem tévesztett célt. A régiek közül már csak ketten vannak: az erdész és Palóczky Károly a vadásztársaság alapítói. — Más volt akkor a határ, — qmltti Károly. — Előfordult, hogy nyolcvan vadlibát is ledurrantottam egy szezonban. Ha hiszed, ha nem, amerre most jártunk, annak a legtöbb része mocsár és láp volt. Ezért volt ezernyi a vadkacsa és a liba. Most a liba, kacsa kevés, viszont más vadból több van a határban. Újból röppent egy fácán és eldördült az erdész puskája. A zsákmány a csatorna másik oldalán esett le, s bizony a kutyának nem volt ínyére átúszni a hideg vízen. — Üsse kő! — legyintett Krauzer. — Még jő, hogy vannak a határunkban rókák, amelyek elfogyasztják a meg nem talált vadat. Megtudtam, hogy még a rókakomának is van hasznos oldala. A hajtők közül legtöbben szintén szenvedélyből járják a határt. Szakáll Feri semmi pénzért nem mulasztana el egy-egy vadászatot. Nincs nála boldogabb, ha a puskát viheti, s néhanapján el is durranthatja azt. A célpont rendszerint feldobott kalap. Talán száznál is több lyuk van a viharvert kalapján, s erre ő különösen büszke. — Csak töltsem le a katonaidőt, rögtön jelentkezem a társaságba... Majd én megmutatom, hogy kell lőni! ■ft-A nap utolsó sugarait szórta szét, amikor a labdarúgópálya szélén megszámlálták a zsákmányt. Aztán mindenki megkapta jussát, és elégedetten Indultak a szélrózsa minden irányába. Legtöbbjük elment. Néhányan azonban megálltunk és figyeltük a labdarúgók vetélkedését. Néztem az ügyesen mozgó fiúkat, de gondolatban másutt kalandoztam. A régi vadászatokra emlékeztem, amikor az egyszerű ember legfeljebb hajtó lehetett, és hallgass volt a neve. Azóta alig egy negyed század telt el, s a hajtóból vadász lett, és a falu egyszerű emberei hódolnak a nemes szenvedélynek -tt-Egy kis pihenő, aztán újból „csatasorba“ állnak SZABAD FÖLDMŰVES 5 1969. november 22. Kakasok a célpontban A kellemes őszi vasárnap reggel meghitt csendjét Bakán is, mint sok helyütt puskaropogás zavarta meg. Húsz fegyveres és ugyanannyi hajtő s néhány kíváncsi legényke járta a porzó határt. Hadat üzentek a fácánkakasoknak s a puskások feszülten figyelték, hogy a hajtők s a vadászkutyák mikor riasszák fel a színes tollú szárnyasokat. Mihelyt hirtelen felröppentek, égnek meredtek a puskacsövek, s ha az egyik vadász mellé pufogtatott, a másik, avagy a harmadik talált, és a halálra sebzett kakas talán még gyorsabban zuhant a földre, mint ahogy felröpült. A gyorslábú kutyák máris száguldottak s egy gondolatnyi idő múlva a gazdájuk lába elé tették a zsákmányt. A bakaiak ezen a vadászaton csak a fácánkakasokra fenték a fogukat. A rohanó tapsifülesek és az összevissza repkedő foglyok most még zavartalanul menekülhetnek. A jó húsban levő őzikék is bátran mutogathatják csillogó bundájukat, bántódásuk nekik sem esik. Csak a ragadozókat nem kímélik, s bizony egy ravasz róka most is a cső elé került. Méhes László nádasdi gépesítő először került szembe a nemes bundájú állattal, s nem hibázott. El lehet képzelni, milyen nagy volt az öröm. — Mit szándékozik csinálni a róka koma bundájával? — kérdem a barátságos arcú, jó szál férfitől. — Hirtelenében nem is tudom — válaszol elgondolkozva a mezőgazdasági szakember. — Jó lenne kitömetni is, de sapka vagy szőrmegallér sem lenne kutya. Mostanában újból divatos. Most nincs idő arra, hogy eldöntse, mi legyen a róka bőréből, mert fácán húz feléje, és puskája újból lövésre emelkedik ... Legtöbb gondja rendszerint a vadászgazdáknak van. Ha végetér egy kör, ő mondja meg melyik dűlőbe veszik az irányt, s a puskások hogy állják körül a meghajtott részt. A vadászgazda zsörtölődik a hajtókkal, ő szabja meg a pihenőt, s önt egyegy kupicával „a port lenyomatóból“. Azzal is törődik, hogy vadból készült pörköltre meghívja a vendégvadászokat. Dercsikáról, Nádasáról, sőt még a fővárosból is sokan jöttek, hogy hódoljanak vadászszenvedélyüknek. Bakán Somogyi László, a szövetkezet dolgozója már negyedik éve tölti be ezt a funkciót. Nehéz időben vette kézbe a „gyeplőt“. A Duna áradása során ők is jelentős kárt szenvedtek a vadállományban, a társaság fő feladata tehát az állomány szaporítása volt, s. ezért az előirányzott tíz etető helyett 16-ot állítottak fel. Vásároltak kölest és a szövetkezet jóvoltából ocsuval szórták tele az etetőket. A közös és a vadásztársaság irányítói szót értenek és most is meghagytak egy kölestáblát etetés céljára. Ebből a „kölestengerből“ röppent fel a legtöbb fácán, s ott dörgölt legsűrűbben a puskapor. A társaság különben jól gazdálkodott. Ennek az is igazolója, hogy minden tag részére vadászruhát rendeltek Prágában. — Ha már puskát fogunk kézbe, nézzünk is ki valahogy, — mondja büszkén a lelkes gazda. Rójuk a határt, s közben szót váltunk a különböző korú, foglalkozású emberekkel. Labancz László Dercslkáról a fiával együtt jött el a szomszédos határba. — Nem messze esik az alma a fájától. Már gyerekkorában bolondul a puskáért — jegyzi meg Labancz bácsi. Az alacsony, törékeny emberről aligha hinnék, hogy már húsz éve az EFSZ kovácsa, vagy ha úgy tetszik, ezermestere. Megyünk, mendegélünk s közben figyeljük a rögös szántást. a c B '8 S '8 a s :a , 8 8 ■fi c« fi s 09 8 CQ 'O M MÖ 1-3 Wí 09 — 2
