Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-22 / 47. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE A földművesek nemzetközi együttműködése jegyében November hónapban hazánk dolgozói, közöttük a földművesszövetkezeti tagok és más mezőgazdasági vállalatok dolgozói Is, megemlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalomról, amely a szocialista mezőgazdaság alapjait és feltételeit Is megteremtette.1 A Szovjetunióban és a többi szocialista államban elért eredmények kétséget kizáróan bizonyítják Lenin szövetkezeti tervének helyességét mindenütt, ahol értelmes, céltudatos és önfeláldozó megvalósítókra talált. Szövetkezeteink dolgozói húszéves tapasztalat alapján meggyőződtek arról, hogy a szövetkezeti együttműködésben, szocialista alapokon és elveken hatalmas és kimeríthetetlen erő rejlik, amely a mezőgazdasági termelés állandó fejlődésében, az élelmiszerek előállításának növelésében, a szövetkezeti tagság és egész lakosságunk életszínvonalának állandó növekedésében mutatkozik meg. Mindazok, akik eddig becsmérlően nyilatkoztak a szocialista nagyüzemi gazdálkodásról, a termelés koncentrálásáról és szakosításáról, a termelés gazdaságosságáról, a szövetkezeti dolgozókról való gondoskodásról, ma kénytelenek elismerni, hogy az állítólag konzervatív parasztság, a szocialista országokban, a kommunista pártok vezetése mellett, bebizonyította a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság életképességét. Elismerően nyilatkoztak a nyugati országok mezőgazdászai is, mert bár el kell Ismerni az ő igyekezetüket is a fejlődés és a haladás érdekében, komoly problémájuk azonban az, hogy a mezőgazdasági nagyüzemi termelés kapitalista megoldásának rendszere messze elmarad a mi szocialista rendszerünk mögött. Húszéves szövetkezeti mezőgazdaságunk emléknapjai és ünnepségei arra késztetnek, hogy elgondolkozzunk a további folytatás felett. A Jubiláló szövetkezetek, állami gazdaságok, kollektívák és a kiváló eredményeket elérő egyének kitüntetése helyénvaló dolog, látni kell azonban azt is, hogy most, a szövetkezetek és az egész mezőgazdasági termelés gazdasági megerősödése után úgy nálunk, mint az egész szocialista táborban új feladatok előtt állnak. Az elmúlt évtizedek alatt a szocialista országok mezőgazdasági vállalatai Jelentős változásokon mentek át. Bár a forma az egyes országokban különböző, eltérő a szervezettségi fokozatok rendszere is az alapszervezetektől a legfelsőbb szövetkezeti szervekig, az alap azonban mindenütt ugyanaz, vagyis szocialista, amelyik termékenyen hat a szövetkezeti elvek megvalósítására. A Szovjetunióban jelenleg a kolhoztagok III. őssz-szövétségi kongresszusára készülődnek, amelyik az előzetes összállami vita alapján jóváhagyja a kolhozok új alapszabályait. Kétségtelen, hogy a kongresszus komoly politikai esemény lesz nemcsak a legnagyobb szocialista ország életében, ahol a koihozrendszer további megerősödését fogja szolgálni, de hatékonyan növelni fogja a többi szocialista országban is a szövetkezeti mozgalom erejét és befolyását az egész világ mezőgazdaságára. Az új alapszabályok értelmében a kolhoztagok egyik fő feladata marad a termelés növelése a termelés belterjességének és a technikai felkészültség további növelése által, a komplex gépesítés, a villamosítás, a kemízálás és a meliorációk megvalósítása, valamint a termékek állami értékesítése. Az új alapszabályok értelmében a kolhozok kötelesek nagyobb terjedelemben gondoskodni a kolhoztagok anyagi és kulturális igényeiről. A kolhoz új alapszabályzata a kapitalista világ minden ellenvetése, rosszindulata ellenére hozzájárul a kolhozok megszilárdításához és megerősíti a kolhozok Irányítását, illetve helyzetét, megszilárdítja a kolhozok jogi helyzetét, és gazdasági önállóságukat. Továbbá a javaslat széles teret hagy a melléktermelési ágazatok fejlesztésének, amelyek hozzájárulnak a kolhoztagok állandó foglalkoztatottságához. Tehát lassan a háttérbe szorul a kollhozmunka idényjellege. Nagyon jelentős újdonság az alapszabályzatban, hogy a kolhoz önkéntesen társulhat állami—kolhozi közösségbe, különböző szervezetekbe vagy társulásokba. A kolhozok szövetségének létrehozása demokratikus alapon biztosítja a kolhoztagok közös problémáinak megoldását, közös feladataiknak megvalósítását és hozzájárul a kolhozok demokratikusabb irányításához is. A szabályzati javaslat szerint törvényt kellene kiadni a kolhozok és az állami, valamint más szervekkel levő viszonyára. Meg kell jegyeznünk, hogy más országok szövetkezeti mozgalmában is hasonló jelenségekkel találkozunk. Magyarországon például az egységes földművesszövetkezeteknek területi szövetségi szerveik jöttek létre. Ezek a szövetségek védik a szövetkezetek érdekeit, segítséget nyújtanak nekik jogaik védelménél, szaksegltséget nyújtanak a termelésnél és bizonyos feltételeket nyitnak a szolgáltatások, valamint a mezőgazdasági termékek feldolgozását illetően. A szövetségnek szövetkezeti fóruma van, amelyen megvitatják az időszerű problémákat. A legfőbb szerv az egész országos termelőszövetkezeti tanács, amelynek azonban a területi szövetségek nincsenek egyenesen alárendelve. Az egyes szövetségek teljesen az önkéntesség alapján működnek, a tagszövetkezetek képviselőinek tudta vagy beleegyezése nélkül nem fejthetnek ki semmilyen irányító munkát, mert ezzel megdupláznák az eddigi mezőgazdasági irányítási rendszert. Ez lényegében azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelő szövetkezetek szövetsége nem veszi át a jelenlegi szervektől a mezőgazdaság irányítását. Hasonló törekvések vannak Bulgáriában, Romániában, e Német Demokratikus Köztársaságban és Lengyelországban is. Eltérő szervezési felépítés van Jugoszláviában. A kapitalista államokban a lakosság számára az élelmiszert csak igen jelentéktelen állami befolyással biztosítják, de ott is vannak szövetkezeti törekvések, valamint termelés-szervezési formák. Meg kell mondani, hogy világméretben a mezőgazdaság nagyüzemi átépítésére törekednek. Csehszlovákiában a párt javaslatára megelőztük a nyugati törekvéseket, van nagyüzemi mezőgazdaságunk és egyrészt megmaradt az állami irányítás, másrészt előretör a szövetkezeti irányítás, amelyet az Egységes Parasztszövetség képvisel. Nemrég Ján Janovic mérnök mezőgazdasági és közélelmezési miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy a szövetkezetek továbbfejlődéséhez egész sor kérdésről kell beszélnünk, mégpedig a termelés szakosításáról, koncentrációjáról, a kooperációról és integrációról, a szövetkezeti önkormányzat továbbfejlesztéséről, az üzemen felüli és üzemen belüli irányítás módjáról, valamint a mezőgazdaság szervezési és jogi problémáinak megoldásáról. A szövetkezeti mozgalom tehát az összes szocialista országokban fejlődésben van, bizonyos törekvések mutatkoznak meg még nagyobb demokratizálására, de leszögezhetjük, hogy bár akadnak problémák, ezek nem megoldhatatlan ellentétek, hanem a fejlődés velejárói, amelyek hozzájárulnak a szövetkezeti mozgalom tökéletesítéséhez. M. Durdiak + Túlteljesítik a húseladás tervét + Még nem volt ilyen takarmányalapjuk + A jövő évben már elég malac lesz ♦ /^járMelhívásár^énjrege^^ mékek eladásának mennyiségét +■_______________________ A Komáromi Járásban felfelé ível a termelés A komáromi Járásban a falusi ** pártszervezetek gyűlésein alaposan foglalkoztak a konszolidáció lehetőségeivel, a termelés nem eléggé gyors emelkedésével és az árueladás növelésével. Erről a témáról Anton Hlaváö-csal, a járási pártbi-j zottság mezőgazdasági titkárával, Stefan Marcinkával, a járási mezőgazdasági társulás fő zootechnikusával és Oszlanyec Dezsővel, a felvásárló üzem igazgatójával beszélgettünk. A vita érdekes dolgokat tárt fel. Annak ellenére, hogy a parasztság az elmúlt zűrzavaros időszakban általában helytállt, a mezőgazdasági termelés, ha nem is esett vissza, de csak lassan topogott egy helyben, vagy pedig alig emelkedett. Ezt Hlaváő elvtárs azzal megyarázza, hogy bár a parasztság nem vett részt különböző sztrájkakciókban, de a helytelen anyagi ösztönzők, valamint a nyereségre törekvés mezőgazdasági vonalon is olyan helyzetet teremtett, hogy háttérbe szorult a közellátás biztosításának problémája és egyes mezőgazdasági üzemek is inkább külföldre adták el áruikat, hogy több pénzt kapjanak. Sok üszőt szállítottak például Olaszországba és más országokba, ugyanakkor a járás területén csökkent az állomány. Tehát a túlságosan nagy demokrácia a mezőgazdaságban is káoszhoz vezetett, és jóformán mindenki azt csinált, amit akart, szem elől tévesztve a társadalmi érdeket. A járási funkcionáriusokkal karöltve a helyi pártszervezetek magukévá tették a májusi plénum határozatait és azóta Is felhasználtak minden lehetőséget, hogy a mezőgazdasági üzemeket jobb munkára, több árutermelésre serkentsék. Különösen aktív munkát fejt ki a csallóközaranyosi, alsópéteri, bátorkeszi és búcsi falusi pártszervezet. De sok hasonló pártszervezet van, ahol a politikai munka fő céljának a termelés biztosítását tekintik. Az aktivitás eredménye megmutatkozik abban, hogy a járás október elsejéig a tojáseladási tervet 105, a tejeladási tervet szintén 105 százalékra teljesíti. Bár a húseladás tervét csak 99 százalékra teljesítették, de az év végéig ezen a téren lényeges javulás lesz. A járási felmérés azt mutatja, hogy a húseladás az év végén mintegy 40—50 vagonnal több lesz a tervezettnél. A fő zootechnikus azt állítja, hogy ez meglesz, a felvásárlószerv igazgatója viszont sokallja. Nem is ez a lényeg, hogy 10—20 vagon különbség lesz, hanem az, hogy általában túlteljesítik a húseladás tervét, tehát nem maradnak adósak a közellátásnak. Persze húst termelni nem lehet máról holnapra, ahhoz állomány is kell és csakis annyit adhatnak el a mezőgazdasági üzemek, amennyit ki tudnak termelni. Az idei tervteljesítéssel tehát nincsenek komolyabb bajok, de mármost megkezdték a felkészülést a jövő évre. Átmeneti anyakocákat állítanak be, és úgy vélik, hogy a jövő évben elég malac lesz az előírt húsmennyiség kitermelésére. Hlaváő elvtárs egy igen komoly dolgot mondott, mégpedig azt, hogy ilyen nagy mennyiségű takarmányalapjuk még nem volt. Ez nagyon bíztató tény, mert ha van takarmányalap, akkor a feladatokat maradék nélkül teljesíthetik. Sok volt a szálastakarmány a járásban, de a szemesek is jó termést adtak. A kukorica például 45 mázsát adott hektáronként morzsoltan, de Szilason, Cserháton, Lakszakállason és még néhány helyen 60—80 mázsa szemeskukorica is termett. A takarmányalappal tehát nincsen különösebb gond Inkább azon fáradoznak, hogy az állományt emeljék. Olyan terveik vannak, ami szerint 690^ darabbal több szarvasmarha lesz, ebből 83 a tehén A sertésállomány 3596 darabbal emelkedik, ebből 545 lesz belőlük és így 1970-ben már elég anyakoca. Már most beállítottak 861 átmeneti anyakocát, összesen 1500 malac lesz. A tejhozamot is végre tehenenként már megközelítőleg 3000 literre akarják felemelni. Nehéz a termelés emelése egyrészt azért, mert a termelők bizonyos fokig elvesztették bizalmukat. Tavaly például nem tudták hova eladni a malacokat. Most pedig átmeneti anyakocákat kell beállítani. Ilyen ingatag a mezőgazdasági politika vagy a felvásárlás. A földművesek már sok mindent megértek, sok elmarasztalásban részesültek. Ennek ellenére mégis többet termelnek, mert ezt kívánja tőlük a társadalom, a közeilátás. A párt felhívására úgy válaszolnak, hogy 1970-ben 6500 mázsa sertéshússal, 1 millió 700 ezer darab tojással és 3 millió 200 ezer liter tejjel adnak el többet, mint az 1969-es évben. Különböző intézkedéseket tesznek a súlygyarapodás meggyorsítására is. Például a lehető legtöbb mezőgazdasági üzemben bevezetik a garantált hizlalást, ami szerint napi 3,70 kg abrak adagolása után meg kell lenni a sertéseknél a 50 dkg súlygyarapodásnak. Az anyakocák részére különleges takarmányt készítenek. Elérik, hogy a malacokat hat hét helyett 28 nap alatt választják el. Ez az úgynevezett idő előtti elválasztás, ami szintén hozzájárul ahhoz, hogy az anyakocákat korábban és sűrűbben fedeztethessék be. A járás földművesei sokat bosszankodtak a múlt évben a húseladás miatt, egyrészt azért is, hogy nincs megfelelő vágóhíd a járásban. A beadott hízóállatoknak csak a 40 százalékát vághatják le a komáromi járásban. Ez a helyzet megváltozik 1975- ben, amikor a komáromi és érsekújvári járás határán egy korszerű hatalmas vágóhíd készül. Batla józssf Behozzák a lemaradást A mezőgazdasági építkezési vállalatok bratislavai szakigazgatóságának dolgozói nyilvános pártgyülésen vitatták meg az elmúlt időszak politikai és gazdasági zűrzavarából keletkezett lemaradást, ami lényeges károkat okozott az építkezési vállalatoknak is. A gyűlésen igen élesen beszéltek a fogyatékosságokról és sok szó esett a hibák helyrehozásáról, az előírt tervek teljesítésének módjáról. A mezőgazdasági építkezéseket elsősorban az hátráltatja, hogy a mezőgazdasági építkezési vállalatok nem kapnak elég anyagot az építkezésekhez. Rendszerint már a mezőgazdasági üzemek igénylése alapján elkészült tervek teljesítésére sem születhetnek meg az előfeltételek, mert az igényelt építkezési anyagnak csak a 70 százalékára kapnak ígéretet. Azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy még az építkezésekhez szükséges anyag ígért 70 százalékát sem kapják meg, és így aztán nem tudják teljesíteni terveiket. Általában kevés a tégla, a fűrészelt anyag, a vasból készített berendezések és a cement. Az utóbbi időben a cementellátás valamit javult, de még mindig nem kielégítő. Építkezési anyagban más vállalatok sem bővelkednek eléggé. A hiány általános jellegű, azonban a mezőgazdasági építkezési vállalatok hátrányos helyzetét az is növeli, hogy még mindig nem egyenjogú partnerei az ipari vállalatoknak. Ez nagyon sok vonalon megmutatkozik. Például egyes esetekben, ha a magánépítkezési vállalat ugyanazt az anyagot szereli, vagy építi be valamilyen épületbe, pl. óvodába, Iskolába, 16 százalékkal olcsóbban kapja a nagykereskedelemtől, mint a mezőgazdasági építkezési vállalat. A mezőgazdasági építkezési vállalatoknak nincs módjuk dolgozóik lakásigényeinek kielégítésére, illetve egyéni építkezésük segítésére sem. Hiba van a tanoncképzés körül is, nem beszélve arról, hogy a bérek emelésére jóformán alig van lehetőség. Ezért a dolgozók nagy része máshol keresett megélhetést. Amíg például a mezőgazdasági építkezési vállalatoknál a havi átlagkereset 1959 korona, egyes melléktermelési üzemágaknál 3000—4000 korona. A szélsőséges fizetésnyújtási lehetőségek olyan kellemetlen helyzetbe hozták a mezőgazdasági építkezési vállalatokat, hogy volt idő, amikor alig bírtak mozogni. Előfordultak olyan esetek, hogy a tőlük elment dolgozók a szövetkezet melléktermelési munkásaiként végeztek el bizonyos munkát. Az Ostí nad Labem-í mezőgazdasági építkezési vállalathoz például egy tőlünk korábban elment dolgozót küldött az egyik EFSZ melléktermelési üzeme bizonyos munka elvégzésére 55 koronás órabérért. Természetesen egy ilyen bér-, illetve órabér ingadozásra, a mezőgazdasági építkezési vállalatoknál nincsen lehetőség. Dr. Stefan Térén, a mezőgazdasági építkezési vállalatok bratislavai szakigazgatóságának gazdasági Igazgatója elmondotta, hogy az utóbbi időben a helyzet javult, mert a melléktermelési ágakban is rendet teremt a kormány a bérezések körül. Most már elég munkaerővel is rendelkeznek. A jobb munkaszervezéssel, a rejtett tartalékok felhasználásával, a félévi 27 millió koronás mankót majdnem teljesen sikerült felszámolni és a háromnegyed éves terv teljesítésénél már csak jelentéktelen lemaradások vannak. Ezt mutatja az a tény is, hogy október végéig a nyersbevétel tervét 100 százalékra teljesítették és a nyereség több mint egymillió koronát tett ki. Persze ezek csak ökonómiai mutatók, azonban a mezőgazdasági üzemek részére sok építkezést nem adhattak át. Remélik, azonban, hogy az év végéig még többet behozhatnak a lemaradásból, mert az anyagellátásban is mutatkoznak javulások. f A mezőgazdasági építkezési vállalatok bratislavai szakigazgatóságának ma már országos méretben 12 vállalata van. FJaből Szlovákiában Bratislavában, Nyitrán, Zólyomban és Eoerjesen működik vállalat. Évente mintegy 1 milliárd 243 millió korona értékű mezőgazdasági építkezést végeznek, ennek fele Szlovákiára esik. Egyébként a mezőgazdasági építkezési vállalatok évről évre több segítséget nyújtanak a mezőgazdaságnak. Növekedik az átadott mezőgazdasági építkezések menynyisége. Idén például két és félszer több mezőgazdasági építkezést adnak át a mezőgazdasági üzemeknek, mint 1963-ban. 1963-tól a mezőgazdasági építkezési vállalatok teljesítőképessége több mint két és félszer nagyobb. Hogy csak az utolsó évekről beszéljünk, 1968-hoz képest idén 35 millió koronával több munkát végeznek. A mezőgazdasági építkezési vállalatok tehát egyre nagyobb értékű munkát végeznek a mezőgazdasági üzemekben, s egyre több mezőgazdasági épületet és más építkezést vagy berendezést adnak át a mezőgazdaságnak. Azonban ahhoz, hogy még sikeresebben dolgozhassanak, még több támogatásra lenne szükségük. —b—
