Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-15 / 46. szám
ÉLETÉBŐL A vőkiek helytállása Vők Is azok közé a dél-szlovákiai falvak közé sorolható, ahol egyenes gerincű emberek laknak, s ha valami mellé letették a garast, úgy sem mézes-mázos ígérgetésekkel, sem pedig fenyegetéssel nem lehet őket a helyes útról letéríteni. Így vannak ők a szocializmussal is, melynek már jó pár évvel ezelőtt — ,a szövetkezet megalakulásával egyidőben — elkötelezték magukat. Bizony a vőkiek nem Inogtak meg még a legválságosabb napokban sem. Pedig akkoriban sok „agitátor“ megfordult náluk. Főleg szeptember elején, amikor híre ment annak, hogy az egyik szovjet katonai alakulat ideiglenesen a határukban telepszik le. Szinte naponta jelentkeztek a hívatlan vendégek, akik becsmérelték és rágalmazták a szovjet katonákat. Szerették volna megnyerni a vőkiekét a szovjetellenes, nacionalista céljaiknak. Eleinte szépen, majd később szinte fenyegetődzve követelték egyes járási funkcionáriusok, hogy tagadják meg a szovjet katonai alakulat vízszükségletének kielégítését. A szövetkezet vezetősége, a tagsággal egyetértésben azonban nem hallgatott az ellenséges szándékokat tükröző rábeszélésre, hanem a sajátos lehetőségeihez mérten igyekezett megteremteni a szovjet katonák és a lakosság közötti bizalom kibontakozásának előfeltételeit. Vökön bizony egy pillanatra sem feledkeztek meg arról, hogy a csehszlovák szocializmus, amelynek alapjait két évtizeden keresztül szorgalmasan építgettük, csak a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való barátságban és harci szövetségben fejlődhet. S ezért egy pillanatig sem bizonytalankodtak, hanem az első kérő szó elhangzása után korlátlan lehetőséget biztosftottak a szovjet alakulatnak a vízhiány megoldásában és díjmentesen adtak nagy mennyiségű kavicsot a katonai táborhoz vezető mezei út járhatóvá tételéhez. Az a tény, hogy a szovjet emberek duplán meghálálják az irányukban kinyilvánított figyelmességet, Vökön is bebizonyosodott. A vizet és a kavicsot, de főleg a vőkiek emberséges magatartását azzal hálálták meg, hogy az őszi betakarítási munkákban szép segítséget nyújtottak a szövetkezetnek Több, mint negyven vagon cukorrépát fuvaroztak el — teljesen díjmentesen — Diószegre és kellemes meglepetésként hozzá láttak a katonai tábor közelében levő kukorica betakarításához is. A vőkieícnek azonban nemcsak ez a segítség okozott kellemes meglepetést, ihanem az a barátságos magatartás is, amely a szovjet katonák részéről irányukban nap, mint nap megnyilvánult. Ebben az időben természetes, hogy rendszeres őrjáratok cirkáltak Vők utcáin, főleg az éjszakai órákban. Persze gyakran előfordult, hogy egyik, másik vőki polgár — valami halaszthatatlan ügyben — az utcát rótta. A szovjet katonák azonban a vőkiek állítása szerint egyetlen goromba megjegyzést sem tettek ez ilyen esetekben. A kertészetre, amely a katonai táborozás közelében volt, azonban nagyon ügyeltek. Nemcsak, hogy ők nem dézsmálták meg a szövetkezet kertészetének termékeit, hanem arra is vigyáztak, hogy illetéktelen egyének vissza ne éljenek a helyzettel. Egy alkalommal ptéldául cigányszármazású hagymatolvajokat csíptek fülön és bekísérték őket a szövetkezet irodájába. Igaz az a közmondás, hogy „lakva ismered meg embertársadat“ — mondják a vőkiek. S ma büszkék arra, hogy nem a rémhírterjesztőknek és a szovjet nép ellenségeinek hittek, hanem meggyőződésből a szocialista ■vívmányaink védelmezői mellé álltak. Nem csalódtak a szovjet emberekben, mert azok a nemes cselekedeteikkel és emberséges magatartásukkal bizonyították a népünkhöz fűződő őszinte barátságukat, tehát azt, 'hogy nem ellenségként jöttek hozzánk, hanem azért, hogy a hazánk internacionalista erőivel való szövetségben meghiúsítsák a szocializmus ellenségeinek népellenes terveit. A vőkieket azonban bosszantja valami. Mégpedig az, hogy azok a személyek, akik őket is terrorizálták, most mindenki szeme láttára illeszkednek, vagyis úgy viselkednek, mintha a válságos napokban minden cselekedetükkel a szocializmus ügyét szolgálták volna. A négyszázhúsz hektáros vőki szövetkezet tag|ai azonban bíznak abban, hogy a karrieristák lejáratják saját magukat Tudatosították, hogy az idő a szocializmus híveinek a javára dolgozik. Ezért továbbra is minden igyekezettel segítik szocialista társadalmunk politikai és gazdasági életének konszolidálódását. Kedvező előfeltételeket teremtettek ahhoz is, hogy a társadalom irányában vállalt kötelezettségeiket teljesíthessék. Náluk nincs lemaradás a hús termelésében sem. A kocaállományuk kitermeli az 1200 darab választási malacot, s így gondos hizlalás, napi ötvendekás súlygyarapodás mellett nem okoz részükre különösebb gondot a kilenc és fél vagon sertéshús eladása, annál is inkább nem, mert szeptember végéig már hét vagonnal elszállítottak. Nem állnak rosszul a marhahús termelésében sem. Napi egy kiló súlygyarapodást értek el darabonként és így szeptember végén a leszerződött marhahús egész évi eladási tér- j vének teljesítéséhez márcsak húszon- i hét mázsa hiányzott. Igaz, hogy főleg marhahúsból nem áll szándékukban terven felül eladni. Mint mondják a „jövő évre ts kell hagyni valamit“, mert bizony Ihúsra lanuárban is szükség lesz. Meghát a járási szervek állítása szerint, gyarapftaniuk kell a szarvasmarha-állományuk számát Is. Jelenleg kétszázhatvannégy darab van, de a jövő évi terv háromszáz darab szarvasmarhát irányoz elő. Ezzel ugyan nem nagyon értenek egyet, mert az idei kisebb létszám mellett is a takarmánybilancia tíz vagon, hiányt mutat. S a tapasztalataik pedig arra hagynak következtetni, hogy gabonafedezet nélkül vásárolt takarmánykeverékkel nem fizetődik ki a hizlalás. Kétségtelen , tehát, hogy a gazdaságfejlesztéssel járó gondokból Vökön sincs hiány. Az elért eredményeik azonban arról tanúskodnak, hogy a jövőben Is képesek lesznek leküzdeni minden akadályt, amely a gazdálkodásuk korszerűsítésének és a szocialista életforma győzelmes kibontakoztatásának útjába áll. PATHÖ KÁROLY Kelet-Szlovákiában is nagy gondot okoz a szőlő felvásárlása, mert a feldolgozóüzemek jelenlegi kapacitása már távolról sem elég az egyre nagyobb mennyiségű szőlő feldolgozására. A Bodrogszerdahelyi Állami Gazdaság szőlészeiében például Parajos Gábor csoportja szükségmegoldásból ilyen halomba tárolta a szőlőt. Nagy József, Bodrogszerdaihely Idén a komáromi szőlőfeldolgozó üzem lényegesen több szőlőt dolgozott fel, mint a múlt évben és a termelőknek sem kellett túl sokat várakozni. Ezt igazolták többek között a perbetei szövetkezet szőlőszállítói is. A képen látható Tóth Vince gépkocsivezető elmondotta, hogy összehasonlíthatatlanul gyorsabb volt az átadás, mint a múlt évben, többször fordulhattak egy nap alatt és így természetesen kevesebb volt a szövetkezet vesztesége is. Bállá felv. HÚSZÉVES a felsöszemerédi szövetkezet Országszerte, járásainkban és a faluközösségekben történelmi évfordulók időszakát éljük. Bizony eljárt az idő és a még nem is oly rég gyerekcipőben tipegő felsöszemerédi szövetkezet is felnőtt, húsz esztendős lett ^s tagsága illő módon ünnepelte á nagy évfordulót. UHRIN LÁSZLÓ főkönyvelővel gombolyítgatjuk az idő fonalát. Visszapillantunk az 1949-es év tavaszára, amikor megtették az első lépéseket, és a földnélküli zsellérekből, valamint a kisparasztokből megalakított 13 tagú előkészítő bizottság elkezdte a szervezői tevékenységet. Merész, határozott lépések voltak ezek, még akkor is, ha megtevőik eleinte bukdácsoltak, az akkor még nálunk szokatlan, újszerű, nagyon kezdetlegesen taposott úton. 1949 decembere emlékezetes marad az utókor számára, mert 13 úttörő 132 hektár egyházi és úrbéri földekkel akkor alakított meg a szövetkezetét, kizökkentette a falut évszázados megszokottságából így kezdetét vehette az új, a szocialista falu formálása. Kisebb-nagyobb kezdeti nehézségek után 1951-ben megkezdhették a gazdasági központ építését és egy esztendőre rá a falu földművesei egyértelműen a szövetkezeti gazdálkodás mellett döntöttek, az úttörők mellé sorakoztak. Akkoriban a két szomszédos település területével együtt 635 hektár mezőgazdasági földterülete lett a közösnek. Az ésszerű gazdálkodáshoz azonban nem elegendő a puszta lelkesedés, hanem apróléjsos, konkrét munkára volt szükség ahhoz, hogy az akarat jó eredménnyé érlelődjön. A két szomszédos település földművesei úgy érezték, hogy nem képesek lépést tartani a követelményekkel, s az 1953-as évben visszaléptek, kivették a földjeiket. A taglétszám így is 75, a földterület pedig 513 hektár maradt. A munkaegységekre 8 koronát és 4,5 kg gabonát osztottak. A kishitűek és a kevés tartalékkal rendelkezők tovább morzsolódtak. Földjeikkel együtt távoztak és máshol keresték a boldogulás útját. Hanem 1955—56-ban megfordult a helyzet. A szövetkezetbe vetett bizalom, a megfeszített munka meghozta a várt eredményt. A munkaegység értéke 15. majd 19 korona lett, s erre felfigyeltek az ingadozók és többen visszatértek a közösbe. Tapasztalhatták, hogy a szövetkezetben olyan lesz az élet, amilyet maga a tagság teremt. S ez elsősorban az elvégzett munkán múlik. Az új szövetkezeti tagok közül az előrelátóbbak tudták, hogy az 1958-as terméseredmények nem lehetnek a jövőre nézve példamutatók, mert akkoriban csak 22 mázsa volt a gabona átlagos hektárhozama, s búzából csupán 14,2 mázsát termeltek hektáronként. Ezzel szemben a szövetkezet akkoriban már több mint egy millió koronás állóalappal rendelkezett, s az a következő évben további millióval gyarapodott. De ne részletezzük a dolgokat. Tény, hogy a fejlődés görbéje a felsőszemerédi szövetkezetben Is hasonlóképpen alakult, akár a környező gazdaságok bármelyikében. A múlt esztendőt az életszínvonal emelkedésének lényeges javulása jellemzi. Nem kevesebb mint 27 koronát fizettek egy munkaegységre, a természetbeni Juttatásra pedig 2.40 korona értékű gabonát mértek ki, ami alapjában véve arról tanúskodik, hogy a tekintélyesebb összeg kifizetését a Jobb gazdasági eredmények elérése tette lehetővé. Mit hoz az idei év? A főkönyvelő vidáman mosolyog, mert jól tudja, hogy a jó munkát már megszokták az emberek, s vele együtt az érte járó fizetést ts, s ezért eredményesen működik a szövetkezet. Azt mondhatjuk, hogy az év termelési mérlege Jó, s a pénzügyi helyzet is' ehhez arányítható A leglényegesebb az, hogy hasonló termelési problémáik, mint kezdetben voltak, ma már teljesen ismeretlenek. Most több tudásra, nagyobb körültekintésre van szükség, hogy a nagy versenyben mindig megfelelő helyen egyre előbbre jussanak. Lépést tartsanak a kor szellemével, mert ez a társadalomnak és a faluközösségnek egyaránt hasznára válik. (hoksza) Falu a hegyek között Rőlszínü őszi lombruhájából vetkőző erdő szélén áll meg az autóbusz. Míg az aszfaltút szélén megpihenek, lenyűgöz az elém táruló panoráma. A rnzsnyói járásnak ez az isten háta mögötti sarka koncentráltan tárja a vándor elé a gömöri dombok minden szépségét. A látóhatárt a Szilicei Fennsík szikiacsipkés szegélye zárja le. A lankás domb, amelyen állok, sarlóként kanyarodva a fennsík felé kies völgykatlant öiel. Lenn, a domb lábához bújva kuporog a falu: Ardó. Egyetlen kanyargó utcája mintha védelmet keresve bújtatná házait a fák alá. Gyalog indulok felé az erdőn keresztül. A falu szélén, az EFSZ gazdasági udvara. Takarmányrépával magasan megrakott pótkocsit vontató traktor döcög a mázsaház elé. Előkerül Bak Zoltán, az elnök is. — Most takarítjuk be a répát. Körülményeinkhez mérten jól termett az idén. Közel 500 mázsát gyűjtünk be egy-egy hektárról. — Hogyan folynak a többi őszi munkák? — Keservesen. — Hangzik az elkeseredett válasz. — A száraz ősz ezen az agyagos, köves talajon alaposan próbára teszi a gépeket és embereket egyaránt. Az őszi szántást október végére sem tudjuk elvégezni. Pedig már azt is mégpróbáltuk, hogy négyen ültünk a lánctalpas traktorral vontatott ekére, a föld mégsem fogadta be az ekevasat. Természetes, hogy ezért a vetés is késik. Mindig is ilyen volt ez a szemnek szép vidék. Zsugorin adta a kincseit. Keményen meg kellett dolgozni minden szem búzáért, kukoricáért. Nehezen éltek meg itt a földet művelő emberek. A mezei munka mellett fát fuvaroztak a közeli erdőkből, hogy kiegészítő keresethez jussanak. Ilyen nehezen indult a földművesszövetkezet is. Kezdetben alig 3 korona volt a munkaegység értéke. Azt sem mindig tudták rendszeresen fizetni. Volt úgy, hogy 7 hónapig üres volt a közös kassza, ilyenkor mézzel, meg malaccal fizették a tagságot. Mintha a hegyek zordsága hatalmába kerítette volna az embereket is. Évek során a viszály, megnemértés jellemezte a vezetőség és a tagság, sőt a vezetőség egyes tagjai közötti viszonyt is. Napok hosszat gyűléseztek a falu közepén felhalmozott gerendarakáson. Vitatkoztak, civakodtak s a munka természetesen nem ment. Ha a vezetők beosztották munkába a tagokat, sokan inkább elmentek az erdőbe fát vágni, vagy fuvarozni. Évről-évre rossz volt a termés, sokszor ráfizetett a szövetkezet nemcsak a növénytermesztésre, hanem az állattenyésztésre is. Egy liter tej előállítási költsége 9 korona volt. Csak az utóbbi 2—3 év során konszolidálódott a helyzet. Felszámolták a ráfizetéses tejtermelést és tyúktenyésztést. A szövetkezet feltételeinek jobban megfelelő ágazatokra szakosították a termelést. Tavaly 240 000 korona beruházással gépesített trágyakihordő berendezést helyeztek üzembe az istállókban. Ma már szépen jövedelmez a malacelválasztás és a juhtenyésztés. Ezt a két termelési ágat tovább bővítik. Megkétszerezik a juhállományt (ma 280 darab az anyajuh és 180 darab a bárány), a 62 darab anyasertéshez is vásárolnak még legalább 40 darabot. Ehhez azonban az Agrostav segítségét várják, mert ez az építő vállalat a mai napig sem végezte el a 188 000 koronáért elvállalt munkát, a fiaztató bővítését. javult a bérezés színvonala is. I — Ma már végre meg vagyok elégedve a szövetkezetben. — Mondja Brezina László, a legöregebb traktoros, aki 62 éves létére is az EFSZ le.gszorgalmasabb tagjai közé tartozik. Bevezették a szilárd bérezést, egy munkanorma pénzértéke 22 korona s ehhez a tagok még 8 korona értékű természetbenit is kapnak. De a kicsi, alig 220 hektárnyi szán-' tóval rendelkező szövetkezet így sem képes biztosítani a hegyek között megbúvó falucska 320 lakójának jövőjét. Reggelenként két autóbusz is megtelik a munka után más falvakba, I városokba utazókkal. I KOVÁCS Z.
