Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-07-05 / 27. szám
AZ ELNÖK BIZONYÍTOTT FALVAINK A szövetkezetesítés gondolaté húsz övvel ezelőtt Indult el hódító útján. Kezdetben bizony nem sok követője akadt, de később egyre gyarapodott a nagyüzemi mezőgazdaság úttörőinek tábora. Bartel Lajos, a százdi szövetkezet elnöke is azok közé tartozik, akik fáradságot nem ismerve tevékenykedtek a nagyüzemi gazdálkodás megteremtése érdekében. Számtalan nehézséggel kellett megküzdenie, amikor lerakták a mezőgazdasági termelés korszerű fejlődésének alapkövét. Húsz év távlatából értékeljük a szövetkezetek fejlődését, falvaink életét, ahol a közös gazdálkodás gyökeres változásokat eredményezett. Kerek húsz esztendő sok vagy kevés? Nehéz erre egyöntetűen felelni. A mezőgazdasági termelés fejlődésében nem sok, de egy ember életében, aki két évtizede tevékenykedik a mezőgazdasági termelés irányítói, élenjárói között, mór számottevő. Bartal Lajos húsz évvel ezelőtt az ipolyviski szövetkezet alapítótagjai között volt. A szomszédos községekben is segített életrekelteni és megvalósítani a szövetkezetesítés gondolatát. Ezután egy évig az Ipolysági Állami Gazdaságban a politikai igazgatóhelyettes funkcióját töltötte be. Majd hazakerült Ipolyviskre, ahol a szövetkezet elnökévé választották. Sehol sem volt könnyű a kezdet. Mindenütt akadt megoldanivaló bőven. Bartal elvtárs erős akarattal, megfontoltan látott hozzá a munkához. Fáradozásait hamarosan siker koronázta. Évről évre olyan kitűnő gazdasági eredményeket értek el, hogy a környék leghíresebbje, sőt szlovákiai méretben is ismert lett az Ipolyviski szövetkezet. Egymást váltották a küldöttségek, tanulmányi csoportok, melyek tapasztalatcserére Jártak ebbe az Ipoly-menti EFSZ-be. Örömmel emlékezik vissza azokra az évekre Bartal elvtárs, hiszen akkoriban valőban példát mutattak a környék közös gazdaságainak. Az ipolyviski Vörös Lobogó EFSZ-ről mindenki csak elismerően nyilatkozott. Volt is ám ott rend és fegyelem, mert csak így lehet eredményesen gazdálkodni. A fejlődés megállíthatatlan. A me-Bartal Lajos zőgazdasági termelés színvonala is állandóan emelkedik. Az új gépek és a korszerű termelési módszerek alkalmazása képzettebb szakembereket követelt. Nem feledkezett meg erről az elnök sem. Az Ipolysági Mezőgazdasági Középiskolán, távúton igyekezett tudását gyarapítani, hogy a gazdag gyakorlati tapasztalatokat az elmélettel párosítva kamatoztassa a közös Javára. Tanult, igyekezett, fáradozott. Jó gazda módjára irányította a közöst. Megkövetelte a rendet és a fegyelmet. A szövetkezet vagyonát úgy őrizte, mint a szeme fényét, s nem élt vlszsza funkciójából eredő hatalmával. Egyszóval talpig becsületes ember, aki példát mutatott az egész tagságnak. Amikor a legtöbbet fáradozott, akkor érte a legnagyobb csalódás. A tagság 1963-ban leváltotta őt az elnöki tisztségből, pedig abban az évben sikeresen érettségizett Ipolyságon. A sors iróniája, vagy talán valami más? Sajnos, ez a valóság. Egy ember életében nem kis csalódás ez, hiszen tevékenységét a korszerű nagyüzemi mezőgazdaság fejlesztése, a szövetkezeti dolgozók szebb és boldogabb jövője érdekében fejtette ki. Százd szomszéd község. Ide került kissé megtörtén, de annál nagyobb munkakedvvel, hogy kezébe vegye a gyengén gazdálkodó szövetkezet irányítását. Nem volt könnyű rendet teremteni. De az elnök bizonyítani akart. Hogy mit jelentett Bartal elv? társ a százdiaknak? Ezt tömören így fogalmazta meg Pénz Antal, a szövetkezet könyvelője: „Üj erkölcsi erőt, felbecsülhetetlen értéket kapott a tagság.“ Teljesen megváltozott a viszony az elnök és a tagság között. Megszilárdult a munkafegyelem és a szakszerű gazdálkodás következtében évről évre jobb eredmények születtek.“ — Amikor ide kerültem — emlékezik vissza az elnök — bizony nem volt könnyű dolgom. Hiszen újjá kellett szervezni a termelést, a vetésforgó struktúráját. A legnagyobb problémát a takarmányalap jelentette. Akkor a szántóföld 15—16 százalékán termeltek évelő takarmánynövényeket, ami jelenleg már 22 százalékot tesz ki. Főleg a lucernatermesztést helyeztük előtérbe. A silótakarmányok minősége körül Is akadtak hiányosságok, és természetesen az állattenyésztés színvonala sem volt kielégítő. A TBC-vel fertőzött tehénállománytól évente csupán 1600 liter tejet termeltek. A nagy tapasztalatokai rendelkező elnök munkája nyomén, amit nagyra értékelt a szövetkezet tagsága Is, egyre javultak az eredmények. Amíg 1964-ben az egy hektárra eső nyerstermelés 4336 korona, a munkaegység értéke 17 korona volt, addig 1967-ben hektáronként már 7533 korona értékű nyerstermelést értek el. Ekkor munkaegységenként pénzben 28 koronát és 2,68 korona értékű természetbenit, 1968-ban pedig már a természetbenieken kívül 30 koronát fizettek a tagságnak, és a tartalékalapon még több mint egymillió korona maradt. Az elnök és az egész tagság fáradságos munkája tehát meghozta gyümölcsét, Ezt igazolják a tények és az eredmények: három évvel ezelőtt felszámolták a TBC-t, a szövetkezet hústermelése hét vagonról 12,5 vagonra növekedett, a gabonafélék hektárhozama négy mázsával emelkedett, cukorrépából pedig tavaly 20 hektáron több termett, mint öt-líat évvel ezelőtt 40 hektáron. Négy év óta önellátók szemes és szálastakarmányokből. A szövetkezet vagyonának értéke 4 millió koronáról 6 millió 105 ezer koronára emelkedett és 1968 végén rendezték a tágok élő és holt leltárát is. A jövőben még jobb eredményeket szeretnének elérni, ezért a lehetőségekhez mérteh szakosítják a termelést. Az utóbbi időben főleg a búza vetésterületét növelték (jelenleg 170 ha). Az állattenyésztésben a hús- és tejtermelésre helyezik a fősúlyt, és továbbra is önellátók akarnak maradni takarmányokból. Lényegében emelkedett a termelés színvonala Százdon. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a korszerű termelési technológia került előtérbe. A vezetőség Bartal elvtárssal az élen mindent elkövet a jó eredmények és a kulturáltabb munkakörnyezet megteremtése érdekében. Ezért 400 ezer korona értékű szociális épület szolgálja majd a dolgozók érdekelt. A fent említettek azt bizonyítják, hogy Bartal elvtárs, aki a szövetkezetesítés gondolatának úttörői és gyakorlati kivitelezői közé tartozik, kisebb-nagyobb akadályokat legyőzve fáradságos munkával, becsületes helytállással bizonyított és bizonyít ma is, mert a szövetkezet ügyes-bajos dolgainak intézésén kívül még a CSEMADOK Ipolyviski helyi szervezetének teendőit Is példásan ellátja. A szövetkezeti mozgalom becsületes úttörője eddigi munkájáért több megbecsülést érdemel! KAJTOR PÁL — Hány elnöke lehet egy szövetkezetnek- — kérdezte tőlem tíz esztendővel ezelőtt Szetén Németh János bácsi, amikor meg akartam győzni, hogy lépjen be a közösbe. Csodálkozó tekintetemet fürkészve, így folytatta: — Ez a baj, látja, hogy csak egy. Ezért nem sietek én belépni. Mert csak akkor erezném magam jól, ha olyan dolgom lenne, mint az elnöknek. — De hisz több jövedelme is lehet, ha odaadőan dolgozik, van már rá példa. — Azt hiszi, hogy engem a pénz kielégít? — A természetbeni juttatás is szép összeget tesz ki. — Nem ért engem. A pénz meg a természetbeni nem minden. Mert az én gazdaságomban nemcsak pénzt meg gabonát nyerek. Az a legfőbb nyereség, hogy abban én vagyok az elnök. En készítem a tervet, én nevelem az állatokat. A földet is én dolgozom meg. Ha úgy esik az ekémet is megjavítom, házat is építek, eladok és veszek. Egész embernek valú dolog ez. A szövetkezetben bedugnának egy csoportba: kaszálj vagy kapálj... Tudnak ott egész embernek való dolgot adni? Ha igen, rögtön beállók, ba nem, várok. így volt. Azóta persze Németh bácsi tagja a szövetkezetnek. Pedig amikor belépett, és azóta is, mindig csak egy elnöke van a szövetkezetnek. A szetei Németh bácsi, de nemcsak ö, hanem a többi „némethbácsik“ Is rájöttek, hogy érzékeiket, szokásaikat, kezüket, agyukat, egész idegrendszerüket és Ízlésüket hozzá kell Idomítani korunk technikájához, társadalmunk fegyelméhez, a tervszerű munkabeosztáshoz. Nemrégiben egészen véletlenül a Lévai járási Nemzeti Bizottság épülete előtt összetalálkoztunk. A szitáló eső elől behúzódtunk a kapualjba és beszélgettünk. Ürömét, bosszúságát más ingerek váltfák ki, mint tiz esztendővel ezelőtt. A régi örömök és bánatok tartalma mindinkább gyerekesnek, nevetségesnek tűnik előtte. Az embe-4 S/ARAO FtlLDMOVES Csak egy lehet reket más érdemek alapján ítéli meg, mint azelőtt. Látszik, hogy a szövetkezet hatott rá. Ám ő maga is visszahat környezetére, a nálánál is fiatalabb izgágákra, a szabadság anarchikus értelmezőire. Es még átadható tapasztalata is van. Megváltozott tudat, megváltozott magatartás. A paraszti önzésen nevelkedett ember már másképpen értelmezi az elnök szerepét, feladatát. £s önmagáról is tudja, hogy a hatalomra jutott dolgozó gazda szerepét tölti be. Nem tudok elképzelni érdekfeszítőbb történetet egy ilyen tudatnak és magatartásnak a megváltozási folyamatánál. Es kik azok, akik ilyen eredményesen forradalmasították a falusi emberek gondolkozását? Hogyan tették? Az utóbbi hónapokban más lopok hasábjain roneetevp* olvashattunk arról, hogy milyen hibákat követtek el azok, akik adminisztratív módon szervezték a szövetkezeteket. Orvosi jelenségek bizonygatták, hogy bizonyos megbetegedések száma növekedett a falusi dolgozók körében, mert az elmúlt két évtized alatt „megrázkódtatások“ érték a falu tudatát. A tények tények maradnak. A hibákból sem lesz erény. Jó volna azonban tárgyilagos elemzésekkel értékelni az eredményeket. Mennyi feltárandó ok és okozat mered felénk! Hagyjuk, hogy majd poros, levéltári papírokká száradt jelentésekből hámozzák ki a szövetkezeti mozgalomban élők és küzdők ábrázatát, jellemét és érzelmi világát, jő vagy rossz cselekedeteit? A szociográfusok, az új élet pszichológiai jelenségeit kutató tudósok és általában mindazok, akik a nép nevelésével, szervezésével foglalkoznak, megmagyarázhatnák: hogyan értették meg a „németbácsik“, hogy csak egy elnöke lehet egy szövetkezetnek. Aligha van drámaibb érzelmi és tudati tusája és szebb, megérdemeltebb győzelme a szocializumsnak, mint éppen az, amelyet a falusi ember, a vult középparaszt leikéért húsz esztendeje naponta megvív. Ezt a lelket kéri számon tőlünk a kortárs, a ma embere, és majdan az utókor is. Haidú Andris 1969. július 5. Minden Igényi kielégítő korszerű lakisi családi ház, a jövő falusi építkezés mintája. Bállá felv. Kovács József sel.0dményeként a komáromi szövetkezet 13 va dolgo/ők asztalát. (Andrlskin J. felv.) Nedtak a A komáromi szöv én gazdálkodott. Még az időnként végrehajt?boztak Kellő eredményt, mert a termelés áll ott £S ez kedvezötlenül befolyásolta a bevé^ólnak kedvét szegte az, hogy sokszor hónai fizetésüket, ami azután a munkafegyelem n: Filmszerűen peregaknak eseményei, amikor ismét a szövetkezet ulet aiett indulásra kész gépkocsi áll, melynf ,úzset ül Éppen a szövetkezet madzagosi sé körülnézzen a kacsakeltetőben. Megkéreá| Béla zootechnikussal lenne néhány szavar,[é szágUld, ismét a múlt emlékei rohannak n,j a múltat, mert akkor került a szövetkezeti A baj sosem jár e,ztr6fa csak betetőzte az eseményeket és telje SZövetkezetet. A sertésállományból az árvíz.ertés és 50 darab malac maradt meg. Arról j^'}iyen károk keletkeztek a gazdasági épületek n A szövetkezet talkt bfztúk meg. A fiatal mezőgazdasági szakéig jelentett a megbízatás. ö azonban nem 'mert az állattenyésztés irányítására egy kivá, ta segítségül. Együttes erővel igyekeztek me4ségeket. Ehhez azonban pénzre volt szükség. 'bogy biztosítsák a szövetkezet további létét tők és ebből egyrészt az állatállományt igy^dlg a tagság elmaradt járandóságát fizették ,ság bizalmát a további becsületes munkához.' Az utóbbi években„ács jbzsef vezetésével helyes utat választottiszettségek teljesítésével jól haladnak. Az állatt«ö leg)0bbak. Elöljáróban el kell mondani, hog sei-téslstállói elavultak, korszerűtlenek. Az álcl.te|enk változtatni, mivel másirányú kötelezettséinél' péidául az etetés céljait szolgáló kádak . Amikor a kacsakfil^|ä|jsrdi beszélgettünk, olyan érzés kerít hata, eifladását hallgatnám. Gál Béla zootechnikus ^magyarázza az egyes sertésfajták előnyeit a^t.áb0, A fajtaklváiasztásnál arra törekednek^ számú utódot adjanak, ami elősegíti az anyagi Ua[bmBl szembeni kötelességek teljesítését. Torjvök fehér és Landrose fajtákat találták megtel tekmtetében, az utóbbi pedig szaporodás sZempíZÜllbetö, hogy a malacelválasztás évi átlaga ott tartanak, hogy a malacfeleslegbő! más[flk Gál Béla zootechnikm uz' lntenzív sertéshizlalásnál jelentős szerepet t úgy keii megoldani, hogy egy-egy csoportba ac kerüljön. A tálkákat úgy kell összeválogatni,,ságü és súlyú malacok kerüljenek, ami kedvező.ek súlygyarapodásánál. — Mi ezt a módszert ,g és őszintén mondom, jó eredménnyel. A falkaskor megtörténik, amikor a malacokat két, es<[]uk Hogy az elválasztás Után ne következzék,ok egy bizonyos Ideig tejporból készített táplá'képpen a hizlalás előkészítése, és amikor a n os súlyhatárt, az előhizlaldába kerülnek. Az | Zsiga bácsi példásan gondozza. Az előhizlaldában és a sertésgondozóra hárul a további munka. Néha b;ét gondozását látja el. A sertések csoportosítás«^,., megmarad. Annak ellenére, hogy a hízóser.lpn a súlygyarapodás átlagosan 60—65 dkg kő mdr jq éve dolgozik ezen a munkaszakaszon, ?endelkeztk. Az anyugi érdekeltség jó munkára ermázsa sertéshús kitermeléséért az előhizlalíjgpjg eo koronát kap. De serkenti őt az is, hog,on sertéshúst kell eladnia. A beszélgetés során azt, több figyelmet szentelnek a takarmányok t<zet szántóföldterülete 562 hektár, ebből 380 liektilucernát termesztenek. Megtekintettük a telepe ls Erre bizony nagy szükség van, mert a gyo,at'k0züs nem egyszer halaszthatatlan. Végezetül szóba került aeiyre a klsharcsányi telepen kerül sor. A kéter aiap0n építik és úgy tervezik, hogy 1971-ben rH,meihet. Az építkezés üteme elég lassú és ez krbogy a kitűzött időre elkészüljön. Ennek ellenét,ny{tja az anyasertésállományt, hogy az megfetz|alda követelményeinek. összegezve az elmondott.ogy a komáromi szövetkezet a fejlődés útján vezetésnek és nem utolsósorban a dolgozók S2A közös igyekezetből fakadó eredmények végső szoigáljákl Andrlskin József
