Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
KISÁLLATTENYÉSZTÉS « A11 at krematórium Sokan nem tudják az állattartó gazdák közül, hogy takarmányhúsllszt gyár ts létezik, és hogy ebben a gyárban a húslisztet állati hullákból készítik. Pedig megérdemlik a gyár dolgozót, hogy tudjunk róluk, mert a munkások nagyon nehéz és veszedelmes körülmények között dolgoznak, és tekintet nélkül a változó politikai áramlatokra, egyformán jól dolgoznak. Gyártmányuk gazdasági jelentőségét nem is részletezem, mert azt viszont mindenki tudja, hogy a húsltsztben sok a fehérje, ami nélkülözhetetlen része a jó takarmánynak. A gyár Zólyomtól nem messze, a Lleszkovce nevű kis falucska határában, egy fenyves erdő szélén fekszik. Az úton közlekedők csak a fenyvesből kikandikáló gyárkéményből sejtik, hogy ott valamilyen gyártelep van. A telep felé vezető bekötő úton csak az állati hullákat szállító fekete zárt autók közlekednek. Mi kivételek voltunk. Autónk csendben siklik a telep tiszta, tágas, esztétikus udvarába. A gyár Igazgatója, 70 dolgozó irányítója dr. Venglarcslk fogad, kalauzol, magyaráz az Irodahelyiségeken kezdve keresztül a laboratóriumon, mosódán, zuhanyozón, gépházon át a hullatároló teremig. A látványról, ami az ember szeme elé tárul a hatalmas teremben, jobb nem beszélni. Amit szagló szervünk vesz fel azt sem lehet leírni. A látogató állatorvosok lelkilsmeretbelt kérdését sem tanácsos feszegetni ebben az állatkrematóriumban. Vádként hangzik a szám, melyet az igazgató itt megemlít, hogy a besztercebányai kerületben évente elhullott állatokból 900 tonna húslisztet gyártanak, és 350 tonna zsírt olvasztanak kt. A 900 tonna húsliszt az állatok súlyának 25 százaléka. A többi víz. Nem ts merem kiszámítani a hullák súlyát, mert hajmeresztő számok látnának napvilágot. Es hol vannak a nem jelentett hullák; a kis állatok, szopós malacok hullát, melyeket nem szállítanak el a kafllérlába. behangolton hagytam el a szörnyű termet, mert egy kellemetlen kísérő szegődött hozzám, — a lelkiismeret.' Bizony megérdemelné más állatorvos és más zootechnikus ts, hogy a láthatatlan kísérő velük ts elbeszélgessen. Hát a munkások? Ezek a hősök, akik az oszló félben levő, felfújt hullákkal etetik nap mint nap a forró destruktorokat, — ugyan mit érdemelnek? Az anyagiakon kívül, mély tiszteletet és hogy e helyen legalább néhány sorral megemlékezzek róluk. A sok-sok tonna hús és egyéb értékes állati termék vesztesége mellett vígasztal némileg az a tudat, hogy a kár a gyár jóvoltából részben megtérül azáltal Is, hogy a gazdaságokban a hullák steril elszállításával javultak a higiénikus viszonyok. Mert bizony régen, amikor még az állati hullát csak a dögtéren ásták el, — és azt ts csak úgy tessék-lássék — nemcsak az állatjárványok pusztítottak, de emberek is megbetegedtek sőt meg Is haltak. Rtmaszécsén például 1933-ban három cigány halt meg lépfenében, és hatot súlyos állapotban szállítottak a rimaszombati kórházba. Az illetékes állatorvos ellen pedig megindult a bűnvádi eljárás, gondatlanságból okozott emberölés és gondatlanságból származó súlyos testi sértés címén. A lefolytatott vizsgálat, tanúvallomások alapján azonban kiderült, hogy az állatorvos az akkori törvények szerint járt el a lépfenében elhullott ökör elásásánál, — melyet a cigányok kikapartak és megettek — ezért a vád alól felmentették. De azóta minden hirtelen elhullás alkalmával Demokles kardját érezte a feje fölött, ezért a boncolást és a. diagnosztizálást az állatorvosok széles környéken igen lelkilsmertesen végezték. Régen a hullák eltakarítása sok más gonddal, munkával is járt. Egy elhullott 8 mázsás ökröt, míg az emberek kivonszolták a szűk Istállóból és felhúzták a lovas szekérre, ugyancsak megizzadtak. De a dögtéren a két méter mély gödör kiásása sem volt könnyű dolog. Ma ilyesmit egy telefon-hívással Intéznek el. Jön a nagy csukott autó, és a hullát már viszik is. Es talán ez a nagy kényelem és gondtalanság ts oka annak, hogy az állatkrematórtum emberei még mindig nagy kapacitással dolgoznak. Inkább ők élnének nagyobb kényelemben, gondtalanul. Dr. IZSÖF ZOLTÁN D ácspadozattal eredményesen ■* megelőzhetjük a kokcidiózist. A bélsár lehull a rácspadozaton és az ooclszták száma nem éri el azt a mennyiséget, hogy betegséget válthassanak ki a nyúl bélcsatornájában. Pormentes környezet A nyulak Igen érzékenyek a porártalom lránt. A poros levegő Ingerll a légutak nyálkahártyáját és légzőszervi megbetegedést vált ki. Gondoskodjunk ezért a nyúlistállő helyes takarításáról és biztosítsuk a jó szellőzést. Legalkalmasabbak a nyitott fészerek, mert a por elszáll belőlük és nem Izgatja a nyulak nyálkahártyáját. Legcélszerűbb a nyulakat keleti fekvésű fészerekben elhelyezni. A huzat ártalmas , A léghuzat szintén ártalmas a nyulak egészségére, ezért a szellőztetésről ennek figyelembevételével gondoskodjunk. Leghelyesebb, ha csak az egyik oldalon szellőztetünk, Így nem keletkezik léghuzat. Optimális páratartalom A nyúlketrecben a páratartalom sokszor nagyobb az optimálisnál, ezért olyan itatókat kell használni, amelyeket nem tud feldönteni a nyúl, mert ezzel csak növekszik a páratartalom. Gondoskodjunk a helyes szellőztetésről, és biztosítsuk a nyulak vitaminszükségletét, mert ez magas páratartalom esetében nagyobb, mint rendes körülmények között. A vitamin-szükségletet nyáron zöldtakarmányokkal, télen pedig sárgarépával és lucernaliszttel biztosítsuk. Helyes fertőtlenítés Tisztítsuk ki és súrolás után 5 °/o-os klórmészoldaital fertőtlenítsük a ketreceket. Ha kifutóban tartjuk a nyulakat, alkalmazzuk a váltó kifutó rendszert. Egyikben vannák a nyulak, a másik pedig üresen áll. A takarítás után a kiszáradás és a napsugarak elpusztítják a kórokozókat, mert a napfény fertőtlenítő hatású is. Tiszta takarmány A dohos, penészes abrak megbetegíti a nyulakat. Ugyanilyen rossz hatású a penészes széna is. jó minőségű abrakot és szénát etessünk ezért, és poros, permetezett füvet ne. A bizonytalan és ismeretlen zöldtakarmányokkal végezzünk próbaetetést és ha elfogyasztotta káros következmények nélkül, csak azután adjuk az egész állománynak. A gyök-gumós takarmányokat megmossuk, szeleteljük és darával vagy lucerna-hereliszttel keverjük össze. Az így előkészített takarmányt kedHigiéna a nyúltenyésztésben vélik a nyulak. Nagyon jő a főtt burgonyás darakeverék is. Tiszta etetőedény Különösen a lágyeleség etetése előtt takarítsuk ki gondosan az etetőket, mert a takarmánymaradék erjedésnek indul és a bélrendszer megbetegedését okozhatja. Elkerülhetjük ezt, ha egyszerre csak olyan adagokat adunk állatainknak, amit azonnal, maradék nélkül, jó étvággyal elfogyasztanak. Szénazseb Használatával elérhetjük, hogy nyulaink a szénát mindig tisztán kapják meg, bélsárral, vizelettel nem szenynyeződik. Zöldtakarmány adagolására is alkalmas. Elég* ha 2X2 cm lyukbőségű drótháló van a ketrecajtón, mert ezen keresztül jól be tudják húzogatni a szálakat. Ha nagyobb a lyukbőség, sok szálas takarmányt bekapnak a ketrecbe, és így pazaroljuk a takarmányt. Az ivóvíz higiéniája delkezik és idegen nyulakat nem enged bevinni a telepre. Ha idegen helyről vásárolunk nyulakat, először két hétre megfigyelő ketrecbe tegyük be őket, ős ha egészségeseknek bizonyulnak, akkor vonjuk be az állatokat a tenyésztésbe. Előkészület az elléshez Az elletöládákat tisztítsuk ki és fertőtlenítsük. Ellés előtt 10 nappal tegyük be a tiszta elletőládákat és gondoskodjunk jó alomról: legalkalmasab a puha réti széna vagy gyepszéna. Ha előre betesszük az elletőt, megszokja az anya, és az ellés legtöbb esetben a ládában történik. Alomvizsgálat Ellés után nagyon fontos művelet. A hullákat távolítsuk el. Ugyanígy cselekedjünk az életképtelen fiókákkal is. A nyúlanya gondosan takargatja kicsinyeit, s ha hidegebbre fordul az idő, még szénát hord az elletőládába és szőrt is tép le a hasáról. Az ellenállóképesség növelése A nyúlnak tiszta és üdítő hőmérsékletű vizet adjunk. A legmegfelelőbbek az önitatók. Etetések előtt célszerű itatni. Itatás után vegyük ki az itatókat, hogy az állatok ne szemeteljenek bele. Pároztatás előtti vizsgálat Pároztatás előtt vizsgáljuk meg a tenyésznyulak lvarnyílásait, és ha rendellenességet tapasztalunk, zárjuk ki a beteggyanús állatokat. A betegség terjesztője lehet, ha fertőzött idegen anyákat hoznak telepünkre fedeztetés céljából. Leghelyesebb, ha minden tenyésztő saját bakkal renA betegségeket könnyebb megelőzni, mint gyógyítani. Nagy ellenállóképességű fajtákkal foglalkozzunk ezért. Sokszor a külföldről behozott fajták csalódást okoznak, mert ellenállóképességük gyenge és tenyésztésük során az elhullás! veszteségek magasak. Szelekcióval válogassuk ki az edzett, ellenálló törzseket. Mindig kevés állatot állítsunk be a tenyésztésbe, mert ezek ivadékai adják majd azt az állományt, amelynek szaporulata biztosítja 'a tenyésztés gazdaságosságát. Dr. K. Nagy István, mg. mérnök A tiszta almon elhelyezett nyulak gyorsan fejlődnek és egészségesek. Ezt a kérdést tárgyalja dr. lohn Summer, a Shaver ka“ nadai tenyésztőcég munkatársa a Poultry Digest című amerikai szakfolyóirat egyik utóbbi számában. A tojáshéj minőségének problémája változatlanul a baromfiipar egyik legégetőbb kérdése — írja dr. Summer. Ügy látszik, hogy a kutatás és tenyésztés terén elért eredményeket állandóan eltakarják más fejlődési eredmények, vagyis, hogy mind nagyobb termelésre képesek a tojótyúkok, a jobb takarmányozás folytán növekszik a tojás átlagsúlya, fejlődik a ketreces tartás, új módszereket vezetnek be a tojásgyűjtés, valamint a csomagolás automatizálásában, és mindezek újból próbára teszik a tojás héjának erősségét. A legtöbb kutató megegyezik abban, hogy mindama takarmányozási eljárással, amellyel a tojás mennyiségét vagy nagyságát növelik, rendszerint gyöngítik a tojás héjának minőségét. Másrészt, hogy az olyan takarmányozási eljárás bevezetése, amellyel a tojás héja a mennyiség rovására javítható, nem gazdaságos, mert a tapasztalatok szerint a törés arányának növekedése ellenére a jobban termelő tojóállományoknál az eladható tojások mennyisége több. A tojás nagysága csökkenthető a takarmány fehérje-tartalmának csökkentésével és ez ajánlható is a már régebben termelésben levő állománynál, amikor a tojásnagyság maga e tojáshéj minőségét veszélyezteti. Ez nagyméretű, kifogástalan minőségű héjú tojás termelése során a tyúknak naponta 2,2 gramm elemi kalciumra van szüksége magához a tojáshéjhoz, és további 0,1 gramm kalciumra a testfenntartáshoz. Ennek megfelelően 100 °/o-os termeléshez — vagyis a napi egy tojáshoz — napi 2,3 gramm elemi kalcium szükséges. Ahhoz azonban, hogy a tyúk ezt ténylegesen megkapja, még több szükséges, mert a takarmányban felvett mennyiség nem marad meg mind a szervezetében. Az 1. táblázaton megfigyelhető, hogy amint a takarmány mésztartalma nagyobb, a szervezetben maradó mész mennyisége csekken, de a visszatartott mennyiség bármilyen adagolás esetében is megközelítően állandó marad. 1. táblázat A inészfelszívődás aránya különböző mésztartalmú tojőtápok etetése esetén az ilyen héjú tojást az automata tojásszortíroző gépekben még inkább fenyegeti a törés veszélye. Számos tojófarmon beigazolódott, hogy a tojás héjának minősége a túlzott mennyiségű mész csökkentése folytán javult. A mésztartalmú anyag, kagylódara, szabad etetése csak speciális esetekben indokolt. Példának okáért a termelés kezdetekor vagy nagy melegben, amikor az állatok mészigénye igen egyenlőtlen. Egyébként a tapasztalati megfigyelések szerint a tyúkok szabad mészfelvétele rendkívül változó és nem igazodik a termeléshez. Megfigyeltek napi 20 g mészfelvételt is, ha az állatok 'szabadon hozzájutottak a kagylódarához. Bőséges gyakorlati tapasztalat azt igazolja, hogy a mérsékeltebb klímájú vidékeken kevesebb a tojástörési probléma, mint a meleg éghajlaton vagy meleg időszakban. Befolyásolható a tojáshéj minősége a takarmányozással? Klimatizált kísérleti ólakban nyert tapasztalat szerint hűvösebb környezetben a tojás nagyobb, héja erősebb. Meleg környezetben a tojás kisebb és a héj minősége romlik. Ennek természetesen egyik oka a takarmányfelvétel mennyiségével is magyarázható. Minél öregebb a tojótyúk, annál több, vékonyabb héjú tojást termel és növekszik a törött tojások száma. Az utóbbi években számtalan takarmányozási kísérletet végeztek a tojáshéj minőségének javítása érdekében Ascorbinsavat, sódabikarbónát, magnéziumot és még számos más vegyületet próbáltak ki, de az eredmények egyáltalán nem mondhatók bíztatóaknak. A megfigyelt minőségi javulások oly kismértékűek, hogy a gyakorlatban alig értékelhetők. Egy ilyen kísérleti eredményt szemléltet a 2. táblázat. 2. táblázat A takarmány Mészfelvétel állatonként Mészfelszívódás mésztartalma és naponként állatonként és naponként % g g % 2,27 2,50 1,40 56,0 2,69 3,04 1.55 51,0 2,93 3,34 1,60 47,9 3,54 4,16 1,67 37,7 A táblázat szerint tehát — és ezt számos kutató eredménye igazolja — a takarmány mésztartalmának növelése nem jelenti feltétlenül azt, hogy az állat több meszet is vesz fel valójában. A mész arányának 3—3,5% fölé emelése a tojáshéjon mészlerakódást, durva tojáshéjat, „darabos“ héjazatot okozhat, és Különböző takarmányösszeállítások hatása a tojáshéj fajsűlyára Átlagos tojás- A tojáshéj A takarmány összeállítása hozam, % fajsúlya Alaptakarmány (tengeri, szója, 3% Ga) 77,7 1,0825 Alaptakarmány 72,5 1,0840 Alaptakarmány + halliszt 79,2 1,0813 Alaptakarmány + csukamájolaj 77,1 1,0839 Alaptakarmány + NaHCOz 78,2 1,0832 Alaptakarmány + 1 % Ca 77,7 1,0843 Alaptakarmány + 2 % Ca 75,5 1,0835 Alaptakarmány + 3 % Ca 76,7 1,0846 A takarmányt délután 4 órakor elvették és reggel 8 óráig . kagylódara állt az állatok előtt szabad fogyasztásra. Ha az-állatoknak egy ideig szabad fogyasztásra kagylódarát adnak, a megfigyelések szerint valamit javul a tojáshéj minősége, de ugyanakkor csökken a mennyiség. Ez kérdésessé teszi, hogy az eljárás gazdaságos-e. A fehérje arányának csökkentésével a tojás súlya csökkenthető. Ezt szemlélteti a 3. táblázat. 3. táblázat A takarmány fehérjetartalmának hatása a tojás súlyára További kísérletek — dr. Summer megállapítása szerint — a fehérje-arány és a kalciumtartalom variálása d takarmányban a már előbb Ismertetett eredményeket adta. A kalcium mennyiségének növelése a tojáshéj fajsúlyának némi növekedését okozta, bármilyen fehérje-adagolás esetében. További érdekes kísérleteket folytatnak nyomelemekkel. Így a vanádlum kiegészítő adagolása nyomelemként egyes kísérletek szerint megbízható. E kísérletek azonban a gyakorlatban még nem hasznosíthatók, az eredmények nem eléggé meggyőzőek. Dr. Summer a gyakorlati tenyésztőknek a tojáshéj javítása érdekében a következőket ajánlja: A tojástermelés megkezdése előtt már három héttel 2 %-ra kell növelni a takarmány elemi mésztartalmát. Ez végrehajtható mésztartalmú kiegészítő takarmány szabad etetésével is (például kagylóhéjjal). A takarmány mésztartalma 3—3,5 közötti legyen; az arány pontosabb beállítása az időjárástól, a takarmány béltartalmától és a tojástermelés mennyiségétől függ. Nem szabad állandóan külön etetni mésztartalmú anyagot. Pontosan be kell tartani a vakcinázási programot. A rossz Időben vakcinával kezelt állatok, vagy a vakcinázás elmaradása folytán valamilyen vírusfertőzés a tojás héjának minőségi romlását okozza. A tojástprmelés időszakának előrehaladásával érdemes a takarmány fehérjetartalmának csökkentése, hogy a tojás nagyságát némileg szabályozzuk és kevesebb legyen a túlnagy tojás. Ha a tojás héjának romlását észlelnénk (öt-hathavi termelés után) emelni kell a takarmány A- és D-vitamin tartalmát, i A Poultry Digest cikke nyomán: Yárady Barna Átlagos tojástermelés, A fehérje aránya, tyűk/nap Átlagos tojássúly, % % g 12 60,5 55,0 14 75,8 57,4 16 74,2 58,5 18 74,1 59,8
