Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
TERMELÉSI Tökéletesítjük a szövetkezetek belső irányítását és szervezését Ha visszatekintünk a szövetkezetek húszéves fejlődésére, azt tapasztaljuk, hogy minden fejlődési szakasznak megvolt a domináló problémája. Kezdetben az alapkérdés a szövetkezetek megalakítása volt, később a súlypont a szövetkezetek kiépítésére helyeződött. A hatvanas évek elején a szövetkezetek a direktivitás ellen küzdenek, és legnagyobb óhajuk az önállósítás. Jelenünk Ilyen Jellegű fontos problémája pedig a szövetkezetek belvállalatl Irányításának és szervezésének a tökéletesítése. Marx Károly már a múlt évszázadban a következőket Írja: „Az egyedüli hegedűs önmagát Irányítja, a zenekarnak karmesterre van szüksége.“ Ez a nagyszerű hasonlatosság teljesen érvényes a szövetkezetekre Is. Amíg a magángazda önállóan-egyedül vezette gazdaságát, addig a szövetkezetnek vezetőségre van szüksége. Az elmúlt húsz évben az EFSZ-ek vezetése, Irányítása és szervezése jelentős fejlődést tett meg. A fejlődési változásokban hűen visszatükröződött a termelőerők és viszonyok szocialista fejlődése. A szövetkezeti gazdaság vezetésének kezdettől fogva megmaradt két állandó Jellege: — a' szövetkezeti demokrácia, és az — egy felelős vezető általi Irányítás. A két — látszólag ellentétes — vállalatvezetési módszer szerves egysége állandóan sztmptómája a szövetkezetek minden fejlődési _ szakaszának. A szövetkezeti demokrácia biztosítéka és eszköze annak, hogy a szövetkezeti tagok is részt vehessenek a vezetésben, a fontos gazdasági kérdések eldöntésében és a vezetők megválasztásában. Az egy személy általi irányítás pedig biztosítéka a szervezettségnek, a tervszerűségnek és a rendnek. A szövetkezetek megalakulása után egyszerű, de napjainkig bevált szervezési felépítéssel találkozunk. Állandó termelési csoportok alakultak ki a fő termelési ágazatok szerint. így keletkezett a növénytermesztési és az állattenyésztési termelési csoport. Jelentős változásokon és szervezési formákon ment át azonban a gépesítés szervezése. A gépesítés szervezésének kérdése akkor született, amikor a szövetkezetek átvették a gépeket a GTÄ- 461. A szövetkezeti géppark megszervezésének egyik formája az önálló gépesítési csoport megalakítása. Ez a csoport kezeli a szövetkezet összes gépesítési eszközét, amelyekkel tulajdonképpen belüzemi szolgáltatásokat nyújt a növénytermesztési brigádnak. Gyakran találkozunk olyan szervezési formával Is, ahol a gépesítési brigád csak a nehéz gépeket használja, a kerekes traktorok és az egyéb könnyű gépek a növénytermesztési csoportokhoz vannak beosztva. Ez a forma előnyös, főleg a nagyobb vállalatoknál. A hatvanas években sok szövetkezetben kialakult egy új szervezési forma Is, mégpedig a komplex gépesítési brigádok, Illetve csapatok. A gyakorlatban azonban még számos más szervezési formával is találkozunk. A gyakorlat és az elmélet azonban napjainkig sem tud — a húszéves tapasztalatok mellett sem — egységes receptet nyújtani az optimális szervezésre és vezetésre. A szervezési és irányítási forma mindig a helyi körülményektől, a szövetkezetek szakosításától, a vezetők és a dolgozók képességétől és természetesen a megszokott tradíciótól függ. A tapasztalatok és az új Irányítási gazdasági rendszer azonban arra késztetnek, hogy a belüzemi irányítás és szervezés problémáit is sokkal szélesebb szemszögből kell megítélni. Ha a múltban a belüzemi szervezésnél és vezetésnél a kvantitatív tényezők voltak az előtérben [pl. a dolgozók csoportokban történő elosztása, a munkaszervezés, a belüzemi termelési egységek egységes jutalmazása stb.J, ma egyre Jobban előtérbe kell Juttatni a szervezés és irányítás ökonómiai aszpektusait. A mai gazdaság-politikai konvenció, és a szövetkezeti vállalatok gazdasági érdeke a szövetkezeteket a bruttó jövedelem növelésére ösztönzi. A termelés és a Vállalkozás eredményeit manapság már nem kvantitatív termelési mutatók segítségévei, mérjük (pl. bruttó termelés stb.J. A mérvadó a bruttó Jövedelem, Illetve a haszon, amely mutatókat a pénzbevételek és a kiadások, valamint a költségek különbségéből vonjuk le. Mivelhogy a termelés eredményeit ökonómiai kritériumokkal mérjük, logikus, hogy tökéletesíteni kell a Javak elosztását is a szövetkezeten belül. Ez a mai viszonyok között úgy valósulhat meg, ha az üzemen belül kisebb gazdasági egységeket alakítunk, és egyszerű számviteli eszközök segítségével mérjük azok hozzájárulását az egész szövetkezet gyarapodásához. A gyakorlatban a tökéletesített* belüzemi irányítás keretén belül kft fő módszerrel találkozunk: 1 a gazdasági központokkal, 2. ráfordítási "központokkal. A gazdasági központok esetében a vállalat kisebb, viszonylag önálló egységekre van tagolva. A gazdasági központ (tovább csak GK) a termelés oljnan szakaszát foglalhatja magába, ahol lehetséges figyelemmel kísérni az egyes egységek költségeit és bevételeit. A szövetkezeteknél Ilyen önálló gazdasági központot képezhet például a növénytermesztési csoport, az állattenyésztési és a gépesítési csoport. Az egyesült nagyobb szövetkezetekben a GK-t az egyes községek alkothatják. Ez a leggyakoribb eset. Az egyes GK gazdasági és termelési tevékenysége önállóan van tervezve, irányítva és könyvelve Is. A központok egymás között tulajdonképpen árusítják és vásárolják a legkülönbözőbb teljesítményeket. (A teljesítményeket értsd számviteli vonatkozásban, ahol magukba foglalják a kitermelt termékeket, vetőmagot, takarmányt, trágyát, szolgáltatásokat, fuvart sb.J. Az egyes gazdasági központok saját termelési eszközökkel rendelkezne!!. Üzemeltetésüket és javításukat az illető központ fedezi. A központok között az értékviszonyok a használt könyvelési árakban, esetleg belüzemi árakban vannak kifejezve. A gazdasági központok létesítésének tulajdonképpen az a végső célja, hogy lehetséges legyen az egyes gazdasági központok dolgozóit az elért gazdasági eredmények szerint értékelni és Jutalmazni. Az üzemen belüli gazdasági differenciálódás növeli a szervezettséget, konkretizálja a feladatokat és a felelősséget. Hogy nagyobb áttekintést szerezzünk a tökéletesített belüzemi irányításnál alkalmazott Jövedelem elosztásáról, illetve az anyagi érdekeltség megszervezéséről, kísérjük figyelemmel a következő példát. Egy szövetkezetben három gazdasági központ létezik. Az alapjutalmazás az év folyamán minden központban egységes. A jó gazdasági eredmények növelték a szövetkezet tervezett bruttó jövedelmét. A tervet 115 százalékra teljesítették. A 15 százalékos túlteljesítésen az első központ 10 °/o-ban a második 5 °/oban vett részt. Természetesen ilyen, esetleg hasonló arányban osztódik majd el a személyi Jövedelemnek az a része, amely a túlteljesítésből ered. A harmadik központ nem részesül a többlet osztalékból. A ráfordítási központoknál az üzem ugyancsak kisebb központokra van felosztva. Ennél a módszernél azonban nem szükséges az egész szövetkezetét központokra differenciálni. Hasznos és előnyös olyan szakaszokon ilyen kisebb egységeket létesíteni, ahol lehetőség van a legfontosabb ráfordítások követésére és a differenciált Jutalmazás bevezetésére. A gyakorlatban Ilyen ráfordítást központ leggyakrabban egy tenyészet, egy istálló, egy növénytermesztési csapat, egy traktoros brigád stb. Ezeknél a központoknál a gazdaságosság követése érdekében nem követjük számvitelileg csak a legfontosabb ráfordítási mutatókat, mint pl. az anyagi költségeket, a takarmányfogyasztást, az élőmunka ráfordításokat stb. A termelési mutatókat ezeknél a központoknál a központi számvitel keretén belül vezetjük. így az elért ökonómiai eredményeket Is központilag értékeljük ki, és ennek alapján osztjuk a jövedelmet és a jutalmat Is. Az eddigi tapasztalatok a tökéletesített belüzemi irányítás módszereivel azt mutatják, hogy a termelési erők mai színvonala objektívan megköveteli a Jobb és tökéletesebb szervezést. Egyre jobban erősödik a rendszeresség, a tervezettség és növekedik az anyagi érdekeltség. HJszen manapság rendkívül szükséges az üzemeken belül is komolyan foglalkozni a vezetés optimális rendszerével, a személyi felelősség és kötelesség erősítésével és a munka termelékenységének a növelésével. TÖTH ENDRE Adalékok a gépi fejés technológiájához Négy év alatt megduplázták a búza hektárhozamát Betakarítás után, amikor a ga- I bonafélék biztonságos helyre, a | raktárakba kerültek, Lontóra látogattam. Szecsei Árpád elvtárs, a I szövetkezet elnöke, a szenvedé■ lyes mezőgazdász beavatott a gabonatermesztés üzemi „titkaiba“. Alig négy esztendő alatt megdupj lázták a búza termésátlagát. Míg 1964-ben 22,5, addig idén 45,6 mázsás termésátlagot értek el. Végieredményben az sarkallt a látoj gatásra, hogy elbeszélgessek az elnökkel, milyen módszerekkel érték el a kiváló eredményt. Szecsei elvtárs ennek módszer- 1 tani fortélyait egész sor lényegbe'vágó tényezővel indokolta. A kiindulópont természetesen mindig a talaj és annak szakszerű művelése. Aztán további nélkülözhetetlen tényező a vetőmag minősége és a vetési mennyiség, de nem lehet közömbös a gépek fölkőszültsége sem. A Iontól szövetkezetben termelés közben nem feledkeznek meg az alacsony hozamú talajok rekultlválásáról sem. Például a közelmúltban az Ipolysági Meliorációs Szövetkezet közbenjárásával IQ hektár ilyen talajt tettek hasznos- 1 sá, ahová búzát vetettek. Az eredmény meglepő volt. Ezen a földterületen Idén nem kevesebb mint 155 mázsás hektárátlagot értek el ja Mironovszkája búzafajtából. A búzatermesztésnél mindig figyelembe veszik az előveteményt, j ami a terméseredmény szempont! jából nagyonls fontos. Érdekelt továbbá a tápanyagvisszapótlás megoszlása is. A szö- i vetkezetben úgy rendezkedtek be, hogy kellő mennyiségű istállótrágya álljon rendelkezésre. Négyévenként 400 mázsa szervesanyagot szántanak be hektáronként, j így a televény és a tápanyagkész- \ let igen jó. Ennek következtében természetesen lényegesen . kevesebb műtrágya szükséges, mint más gazdaságokban. A műtrágyával a talajba Juttatott tiszta ható- | anyag mennyisége hektáronként ; csak 110—120 kg, míg a Járási | átlag (a búzák alá) meghaladja a $ 200 kg-ot. Ez mindennél meggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a Ion- ; tői Szövetkezet szántóinak táp* anyagkészlete Jobb az átlagosnál. : A mezőgazdász elnök a búzatermesztés szempontjából fontosnak tartja továbbá a szántás mélységét és minőségét is. A közelmúltban vásároltak' egy 100-as Sztalinyec lánctalpas traktort, és most már 30—40 cm mélyen szántják a Iontól határt. Altalajlazítót nem használnak, inkább mélyebbre eresztik az ekevasat. Az elnök azt a nézetet vallja, hogy ha már nincs mód újabb talajterület szerzésére, akkor a mélyítéssel kell előfeltételt teremteni a nagyobb hozam elérésére. S ez a gyakorlatból szerzett sajátos elmélet Lóri- ’ tón Jól bevált. Bizonyítékul az el- ! ért eredmények szolgálnak. A lontói szövetkezetben a talaj- f művelésben és a vetésnél csak > nagyritkán használják a kerekes j traktorokat. A vetést mindig lánc- ! talpasokkal végzik, hogy minél kisebb legyen a taposás! felület. Egyébként a nagytáblás gazdálkodás hívei. Míg régebben 20 hektáros parcellák voltak divatban, újabban 100 hektárosakat létesítettek, hogy a gabonakombájn üresjáratát kiküszöböljék, hiszen nem mindegy, hogy mennyibe kerül a betakarítás. Tény, hogy a lontói szövetkezet néhány esztendő alatt nagyot fejlődött, ennek ellenére Szecsei elvtárs még mindig számol bizonyos tartalékokkal. Jó feltételeket teremtenek a magas hozamok eléréséhez. A búza alá már háromszor szántanak, de az elnök véleménye szerint, ha el lehetne kerülni a talajtaposást, — hasonló módon, mint a hajdani gőzekés talajmfivelésnél —, akkor még magasabbak lehetnének a termésátlagok. (hoksza) SZABAD FÖLDMŰVES *969. november í. A korszerű nagyüzemekben, ahol egy-egy fejő 25—30 tehenet gondoz, a napi kétszeri fejés gépesítés nélkül megoldhatatlan. Számolnunk kell a tehenek számának növekedésével, ezért a gépi fejés általános bevezetése elengedhetetlen. A gépi fejés elterjesztésének egyik feltétele a szervízhálózat és az alkatrész-utánpétlás megszervezése, amit elősegít, ha a tehenészetekben országszerte egytípusú fejőgépet használnak. Az azonos típusú fejőgépek használata megkönnyíti kezelésük, karbantartásuk és alkalmazástechnikájuk elsajátítását, továbbá hatékonyabbá teszi a tehenek gépi fejésre történő szelekcióját, mert az egész állományt egyféle géptípushoz lehet szelektálni. A technológia alkalmazása során figyelembe kell venni az egyes gazdaságokban kialakult körülményeket, azaz a gépi fejés már meglévő rendszerét (sajtáros, tejvezetékes, fejőállásos), a tejhozam nagyságát, valamint a tehenek tejleadással összefüggő tulajdonságait. Ahol például az előhasi üszők előkészítése nem a fejőstehenekkel egy „standon“, hanem külön előkészítő istállóban történik, ott az elsőborjas tehenek az elletőistállóban találkoznak először a fejőgéppel, és az attól való félelmük éppen a tejtermelés kezdeti szakaszában gátolja tejleadásukat. Az élőhasi teheneket tehát még ellésük előtt hozzá kell szoktatni a fejőgéphez (egyelőre annak látásához, zajához stb.), leellésük után pedig kézi befejéssel egybekötve, fokozatosan kell rátérni a gépi fejésre. Ezzel a módszerrel a laktáció felfelé ívelő szakaszában nagyobb arányban nő a tejtermelés, ami az elsőborjas tehenek esetében 200—300 literrel nagyobb laktációs termelést eredményez. Fejőházban történő fejés esetén az egy-egy fejőteremben lévő fejőállomások, és az egy-egy csoportban tartott tehenek számát egymással összhangban úgy kell kialakítani, hogy az egy csoportba tartozó teheneket egyszerre lehessen behajtani a fejőterembe, és ott egy ember tudja ellátni a fejési munkát (úgynevezett „egyemberes“ fejőtermek). Egy ilyen egységben legfeljebb 8—10 tehén, illetve fejősállás lehet. Ebben a rendszerben az egyes csoportok tehenei mindig ugyanabban a sorrendben hajthatók ugyanabba a fejőterembe, és így gyakorlatilag minden tehénnél állandó lesz a két fejés között eltelt idő. A fejő mindig ugyanazokat a teheneket feji, tehát megismerheti tejleadási tulajdonságaikat és azokhoz alkalmazkodva eredményesebben végezheti munkáját. i A tehenek egyedi sajátosságai A gépi fejés szempontjából különösen két kedvezőtlen adottság felismerése fontos: 1. a tőgynegyedek egyenlőtlen fejhetősége, 2. a korai elapadás. A tőgynegyedek egyenlőtlen fejhetősége akár szerzett, akár öröklött eredetű, azért igen jelentős, mert a leghosszabb ideig fejlődő tőgynegyed 20—30 Vokal is növelheti a kifejés idejét, noha ebben a többletidőben ez a tőgynegyed már alig, a többi három pedig egyáltalán nem ad tejet. Az ilyen tőgynegyedek a hoszabb ideig tartó gépi fejésre általában kóros elváltozással reagálnak. A fejés megkezdése előtt az ilyen tőgynegyedet erőteljesebb masszírozással és kézi előfejéssel kell serkenteni a gyorsabb tejleadásra. A fejőkelyhek felhelyezését ennél a tőgynegyednél kezdjük el. A fejés vége felé, amikor már csak a legtovább fejődő tőgynegyedből jön a tej, vegyük le a fejőkelyhet és a bent maradó tejet kézzel fejjük ki. Ezzel a módszerrel jelentősen növelhető az időegység alatt kifejhető tehenek száma, vagyis rövidebb lesz a fejési idő és ezáltal csökken a kóros tőgyelváltozások veszélye. A módszer pontos végrehajtását megkönnyíti, ha a lassabban fejődő tőgynegyedeket a tehén fejtábláján jelezzük, ez egyúttal a teheneket kevésbé ismerő váltófejő számára is útmutatóul szolgál. A tenyésztőknek tehát arra kell törekedniük, hogy bikanevelő anyáknak olyan teheneket jelöljenek ki, amelyeknél a négy tőgynegyedben azok tejhozamától függetlenül egyszere fejeződik be a tejleadás. A túl korai és hirtelen elapadás a tehenek többségénél, leggyakrabban az elsőborjas tehenek esetében azért következik be, mert a fejésre történő előkészítés során kiváltott tejleadási hormon hatására a tejnek kb. csak kétharmadát képesek leadni. Elapadásukat tulajdonképpen a tőgyben visszamaradó tej okozza. A túl korai, látszólag ok nélküli, tehát nem betegség vagy rossz takarmány, esetleg szopás miatt bekövetkező hirtelen elapadást az egy fejési időn belül kétszeri előkészítéssel és kétszeri fejéssel akadályozhatjuk meg. Ezt a „fogást“ 1—1,5 hónapon keresztül alkalmazva kialakul az összhang a tejleadási hormon hatásának ideje és a tejtermelés nagysága között. Az összhang kialakulását abból állapíthatjuk meg, hogy a második fejésre már csak igen kevés — kéthárom deciliter — tejet lehet kifejni. Ilyenkor alaposabb előkészítéssel és kézi utánfejéssel visszatérhetünk a szabályos gépi fejésre. Az „Oj Technika Napja“ alkalmából Lakszakállason bemutatott OROS- robottal számos munkafolyamat elvégezhető: kukoricát morzsol és darál, répát, almát szeletel és szőlőt zúz. A szakemberek véleménye szerint nagyon megéri majd a 3500 koronát, ha sorozatgyártása után árúba bocsátják. (A békéscsabai MGV orosházi részlege gyártja s a nagy érdeklődés folytán előreláthatólag mi is rendelünk belőle.) Fotó: (s)
