Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-11-01 / 44. szám
SZÖVETSÉGI SZEMLE Törvényjavaslat az EFSZ tagok leltárának kifizetésére Húsz év telt el azóta, hogy megalakultak az első földművesszövetkezetek, és Jónéhány alapító tag az évforduló alkalmából elismerést, kitüntetést kapott. Azonban sokan már nem élték meg az évfordulót s azt sem, hogy a szövetkezeti mezőgazdaság ma már megszilárdult és olyan csúcseredményeket érnek el, amelyek már magas fokú belterjességről tanúskodnak. Nem ritkaság például búzából az 50 mázsás hektárhozam, és ez árpa hektárhozama Is lényegesen emelkedett. Azok a tagok, akik Időközben elhúnytak, nem részesülhettek még megfelelő pénzügyi és természetbeni juttatásban. Azt sem érték meg, hogy a beadott élő és holt leltárakért megkapják az őket megillető részt, a kötelező 20 százalékon kívül, aminek az oszthatatlan alapban kellett maradnia. Annak ellenére sem kapták meg a leltári érték 80 százalékát, hogy az EFSZ-ek mintaalapszabályzata 4. cikkelyének 1. bekezdése nagyon világosan megmondotta, hogy a tagoknak a beadott leltárérték 80 százalékát ki kell fizetni. Azonban sajnos, a leltári érték említett részét nagyon sok EFSZ-ben még a mai napig sem fizették ki a tagoknak. Igaz, hogy a mintaalapszabályzaf szerint az élő és holt leltár 80 százalékát az EFSZ évi részletekben fizeti, de ez a részlet a taggyűlés határozata szerint a tiszta bevétel 2 százalékától egészen 10 százalékáig terjedhet. Hogyha a taggyűlés elhatározza, ebből az összegből a földhasználatért Is fizethet az EFSZ haszonbért a tagoknak. Más lapra tartozik, hogy a szövetkezet gazdasági helyzete megengedi-e a leltár minél gyorsabb kifizetését. Valószínű, a gyenge pénzügyi helyzet is hozzájárult ahhoz, hogy sok szövetkezet még a mai napig sem fizette ki a tagoknak az élő és holt leltár jogos részét. Azonban nemcsak ez az oka. Ez főleg abban keresendő, hogy a mintaalapszabályzat nem teszi az EFSZ-ek funkcionáriusainak kötelezővé a tagok élő és holt leltárának kifizetését, tehát a vezetőségek tetszés szerint odázták el a probléma megoldását. Ma már azok is látják a mintaalapszabályok ezen hiányosságát, akik megfogalmazták a 49/59 Zb. számú szövetkezeti törvényt. Ezért az új törvényjavaslatban a következőképpen gondolják a problémát megoldani: 1. A tag beadott élő és holt leltárának 20 százaléka a tag kötelező betétalapja. (Az élő és holt leltárba soroljuk a tagok beadott gazdasági és más épületeit, a kisipari termelőeszközöket, a vetőmagot, az ültetőanyagot, a takarmányt, az állatállományt stb.j. 2. Az élő és holt leltár 80 százalékát az EFSZ köteles a szövetkezeti tagnak kifizetni a belépéstől számított 4, illetve 8 év alatt. A már belépett tagok leltári értékének 80 százalékát az új törvény életbelépésétől számított 4—8 év alatt kell kifizetni. A már nyugdíjba vonult EFSZ tagnak a szövetkezet köteles az eddig ki nem fizetett összeget részletekben megtéríteni, havonta azonban a legkisebb összeg 200 korona lehet egészen a leltári érték végleges kifizetésének idejéig, hogyha a szövetkezet a taggal nem egyezik meg más formában, vagy ha ez nincs másképpen megállapítva az alapszabályzatban. 3. Hogyha az előbbi jogi előírások szerint az illető mezőgazdasági üzemben magasabb százalékú volt a kötelező betét, ez az intézkedés addig marad érvényben, amíg a taggyűlés meg ném változtatja. 4. Az átadott gazdasági és más épületek értékének 80 százaléka a szövetkezeti tag tagsági részesedése. 5. Ha az EFSZ tag az élő és holt leltár iránti követelését tagsági részesedéssé változtatja, akkor nincs joga a kereslet kifizetésére a tagság ideje alatt. 6. Hogyha az EFSZ tag a belépéskor nem adott be elég élő és holt leltári értéket, akkor a kifizetésre szánt, illetve Jogos összegből az EFSZ levonja az illető összeget. Az EFSZ azonban ezt a keresletét az egyes tagokkal szemben csökkentheti vagy teljesen el is engedheti. 7. Az élő leltár, vetőmag, ültetőanyag és takarmány terven felüli mennyiségét az EFSZ azonnal kifizeti a tagnak a belépéskor, azonban, ha ez nem történt meg, akkor az új törvény életbe lépésétől számítva egy éven belül. 8. A tagok beadott erdőterületét az EFSZ nem téríti meg, de vannak olyan elgondolások, például ha az EFSZ fát termel a tagok által beadott erdőben, akkor tűzi vagy építkezési fát adhat a tagok személyi szükségleteire, természetesen a szövetkezeti alapszabályzat szerint. 9. Ha olyan földműves lép a szövetkezetbe, akinek termelőeszközeit már használja az EFSZ, ezeket úgy kell elszámolni, mintha a belépéskor leltárba adta volna a szövetkezetnek. Ebből a javaslatból látszik, hogy a tagok érdekében olyan intézkedéseket akarunk tenni, amelyek legjobban megfelelnek az EFSZ-ek mostani fejlődési szakaszának. A törvényjavaslat hozzájárul a szövetkezeti tagság és a szövetkezet viszonyának rendezéséhez is. A szövetkezetesített leltári tárgyak ellenértékének megtérítése által megszűnnek a szövetkezeti földművesek és a többi polgárok helyzetében mutatkozó különbségek, amelyek azokból az általános érvényű jogi normákból származnak, melyek szerint az átvett leltári tárgyak ellenértéke haladéktalanul . megtérítendő. A földművesszövetkezetek e megtérítést csak anyagi helyzetüktől függően teljesíthették. A törvényjavaslatban megállapított határidő reális, mert ma már az EFSZ-ek gazdaságilag annyira megszilárdultak, hogy az említett időszak alatt kifizethetik a leltári követeléseket. A javasolt Intézkedés a szövetkezetek nyugdíjas tagjai szempontjából elsősorban azért is indokolt, mert azáltal, hogy a szövetkezetesített leltári tárgyak ellenértéke havi részletekben térítődik, jelentékenyen javul a kiöregedett szövetkezeti tagok szociális helyzete mindaddig, amíg a szövetkezeti tagok nyugdíjellátottsága nem egyenlítődik ki a többi dolgozó nyugdíjaztatási feltételeivel. A törvényjavaslat megengedi, hogy a nyugdíjassal való előzetes megegyezés alapján az EFSZ más időszakokban fizesse ki a leltári értéket. A törvényjavaslattal, illetve a problémával alaposan foglalkoznak az Egységes Parasztszövetség Központi Bizottságának bizottságai. Amíg a szociális és kulturális bizottság az eddigi szociális és nyugdíjbiztosítás tárgyi problémájával foglalkozik, a jogi bizottság a szövetkezeti nyugdíjasok egyenjogúsításáért küzd. Ehhez tartozik az élő és holt leltár minél előbbi kifizetése is, ami hozzájárul a szövetkezeti tagság és a szövetkezet viszonyának rendezéséhez, mely egyúttal a szövetkezet ökonómiai fejlesztését szolgálja. Csak olyan EFSZ tag dolgozik igaz lelkesedéssel a közös gazdaságban, akinek a szövetkezettel szembeni keresletei ki vannak egyenlítve. Ebben az esetben az egyéni érdek találkozik a társadalmi érdekekkel. Ezt a kérdést meg kell oldania a Parasztszövetségnek, a Parasztszövetség központi és helyi szintjein, az alapszérvezetekben, illetve az EFSZ- ekben. A tagság érdekeit szolgáló ilyen és hasonló jellegű intézkedések, amelyeket a szövetség elsősorban Is a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériummal együttműködésben hajt végre, a szövetség és szerveinek létjogosultságát bizonyítják. Tudatosítani kell, hogy a szövetség a szövetkezeti tagok érdekeit szolgálja, összehangolva azokat a társadalmi érdekekkel. JUDr. Michal Burdiak Mint ismeretes, az EFSZ-ek VII. kongresszusa zárónyilatkozatában javasolta az egységes földművesszövetkezeti tagok nyugdíjrendezését. Ezek szerint az első szakaszban, vagyis 1969. január 1-tdl az EFSZ tagok nyugdíját 12,5 százalékkal kellett volna emelni. Az alacsony nyugdíjakat a lehetőségek szerint, az alacsony nyugdíjat élvező munkások és alkalmazottak nyugdíjának színvonalára kellene emelni. A második szakaszban, tehát 1970. január 1-től be kellene számítani a szövetkezeti tagok nyugdíjazásakor az 1945. május 9-től munkában eltöltött éveket is. Tehát a nyugdíj megállapításakor nemcsak az EFSZ-ekben ledolgozott éveket vennék alapul, hanem az egyéni gazdaságban 1945-től ledolgozott éveket is. Nagyon jelentős a nyilatkozatnak az a része, amely javasolja, hogy a szövetkezeti tagok nyugdíjjogosultságát az egyenjogúság elvéhez igazodva ítéljék meg. A fent említett nyilatkozat tehát azt az igényt támasztotta az állami szervek irányában, hogy az EFSZ tagok nyugdíját a jövőben a népgazdaság más szakaszán dolgozók nyugdíját meghatározó egységes alapelvek szerint állapítsák meg. Nem halogathatjuk az EFSZ tagok nyugdíjának rendezését! 1969. szeptember 24-én Prágában azonban összeültek a Szövetségi Mezőgazdasági Bizottság, valamint a Munkaerőügyi Minisztérium képviselői és ezen az értekezleten a Parasztszövetség képviselőinek tudomására jutott, hogy 1970. január elsejével nem kerül sor az EFSZ tagok nyugdíjának rendezésére. A Szövetségi Munka- és Szociálisügyi Minisztérium szervei azzal indokolják a határozatot, hogy a takarékossági intézkedések egyelőre nem engedik meg a nyugdíjrendezést, és a szövetkezeti tagok nyugdíjának rendezésére a nyugdíjak általános rendezésével egyidőben kerül sor. Természetesen ezzel az indoklással az Egységes Parasztszövetség központi szervei nem értenek egyet. Az azonban tény, hogy a Munka- és Szociálisügyi Minisztérium 1970-re nem javasolt eszközöket a földművesek nyugdíjának rendezésére. A Szlovák Egységes Parasztszövetség Központi Bizottsága javasolja: hogy az összes EFSZ tagok nyugdíját úgy ítéljék meg, mintha azok magasabb szinten gazdálkodnának; hogy a nyugdíjrendezéskor a legalacsonyabb nyugdíjhatár egyének esetében havonta legalább 500, házastársak esetében pedig 850 korona legyen; hogy az 1956. december 31-ig megállapított alacsony nyugdíjakat legalább az 1967-es január 1-i nyugdíjrendezés szintjére emeljék. A javaslat gondol az egyénileg gazdálkodó földművesekre is, mégpedig olymódon, hogy azok számára is javasolja a betegsegélyzői biztosítás bevezetését. Tény, hogy az ország elég nehéz gazdasági helyzetben van, de a szövetkezeti nyugdíjasok megrövidítése mégsem indokolt. Földműveseink igazán sokat áldoztak a szocializmusért, s így megérdemlik, hogy nyugdíjigényük is mielőbb az egyenjogúság szellemében rendeződjön. A szlovákiai EFSZ tagok nyug díjrendezéséhez mintegy 20 millió koronára lenne szükség, ugyanakkor a szövetkezeti melléktermelés megadóztatása mintegy 150 millió korona bevételt jelent az államnak. Tehát lenne miből fedezni a szükségletet. Kelet-szlovákiai kérdőjelek A földművesszövetkezetek VII. országos kongresszusán fogalmazódott meg a parasztság érdekvédelmi társadalmi szervezetének létrehozását sürgető igény. Hamarosan sor került a szervezet gyakorlati kialakítására, 1968-ban megszületett a Szlovákiai Egységes Parasztszövetség. A szervezet létrejötte óta azonban már több ízben változtak a formával kapcsolatos elgondolások. Sőt a vita napjainkban is tovább folyik és determinálja nemcsak a szövetség tevé• kenységének formáit, hanem — amint azt kelet-szlovákiai tapasztalataink bizonyítják, — néha a szervezet tevékenységét megszabó tartalmat is. Tőketerebesen jártam a napokban és Pisch László mérnökkel, a járási előkészítő bizottság tagjával beszélgettem a Parasztszövetséggel kapcsolatos problémákról. — Hol tart a Parasztszövetség kibontakozása a tőketerebesi járásban? — Az előkészítő bizottság már 1968 őszén megkezdte tevékenységét. Aktívan részt vett az EFSZ-ek évzáró tagsági gyűléseinek előkészítésében, a szövetkezeti- dolgozók megtárgyalták a Parasztszövetség programját, megválasztották a járási alapító konferencia küldötteit — és valamenynyien sürgették a szervezet létrehozását és aktivizálását. Már ez év tavaszi hónapjaiban 63 EFSZ, összesen 7346 taggal küldte be jelentkezését a járási mezőgazdasági termelési igazgatóság mellett működő előkészítő bizottsághoz. Megtörténtek a járási konferencia előkészületei is, elkészült a járási bizottság és a járási szövetség programtervezete, a konferenciára azonban nem került sor. — Miért? — A járási mezőgazdasági termelési igazgatóság mellett létrehozott, az EFSZ-ek küldötteiből alakult képviselőtestüjet az SZLKP Kelet-Szlovákiai Kerületi Bizottságán folytatott megbeszélés alapján úgy döntött, hogy előbb a járási mezőgazdasági társulást hozzák létre, mert a társadalmi, szociális és kulturális problémák megoldásánál sürgősebbnek tartják a gazdasági kérdések rendezését. Az EFSZ-ek képviselőinek elgondolása szerint a társulás foglalkozna a gazdasági, a Parasztszövetség pedig a szociális, kulturális és társadalmi kérdérakkel. — A Parasztszövetség azonban nemcsak társadalmi, hanem gazdasági érdekvédelmi szervezet is egyben. Egyik fő küldetése éppen a gazdasági érdekvédelmi tevékenység. A fenti elgondolás viszont leszűkíti a gazdasági érdekvédelmi tevékenység lehetőségeit. . — Kelet-SZlovákia számos tekintetben még mindig el van maradva az ország más területeivel szemben. Ebből az adott helyzetből kell kiindulni A Parasztszövetség itteni szerveinek létrehozásakor is. A JMT komplex módon, egységesen oldja meg a mezőgazdasági termelőüzemek gazdasági problémáit, tehát az állami gazdaságok problémáit is. E téren máris vannak bizonyos eredményeink. Nagykaposon a környező EFSZ-ek, állami gazdaságok és mezőgazdasági szolgáltatási szervezetek közös beruházásával épül az Agrolet repülőtere. Néhány további elgondolást szintén a különböző típusú mezőgazdasági üzemek és vállalatok közös beruházásaival kívánunk megvalósítani. Szervezési szempontból is megfelelőbbnek tűnik előbb egy egységes gazdasági szervezet létrehozása. A járási mezőgazdasági társulást már ez év végéig létre tudjuk hozni s a Parasztszövetség járási alapító konferenciáját a jövő év első negyedében kívánjuk megtartani. Egyénies, a Parasztszövetség eddigi tevékenységtől s helyenként talán általános céljaitól is eltérő a keletszlovákiai elgondolás, számos kérdőjelet is kivált. Helyes-e különválasztani a szövetség és a járási mezőgazdasági társulás tevékenységében a gazdasági és társadalmi érdekvédelmi küldetést? Igaz, hogy a társulásnak, mint gazdasági szervezetnek több lehetősége van a gazdasági kérdések rendezésére, de a Parasztszövetség, mint társadalmi szervezet éppen a szövetkezeti parasztság gazdasági érdekeinek képviseletét s egyben védelmét is biztosíthatná a gazdasági társulásban. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy lehetetlen különválasztani a gazdasági társulás és a társadalmi szervezet, a Parasztszövetség tevékenységét. A két szervezet a legszorosabb együttniűködésben oldhatja meg közös tagságának, a szövetkezeti parasztságnak előnyére úgy a gazdasági, mint a társadalmi, szociális és kulturális kérdéseket. Kovács Zoltán A megbecsülés leiéül Varga János huszonnégy éves korában lépett a keszegfalust szövetkezetbe. Mozgékonyságára, friss észjárására hamar felfigyelt a tagság, s csoportvezető lett. Helytállt becsületesen. Bebizonyította rátermettségét. Ezt kővetően J1953— 1954) két éven át az agronómus tisztét töltötte be. Szervezőképessége, Áakmai hozzáértése többször is szóba került a járáson. Az idő tájt nagy rendetlenség honolt a szövetkezet könyvelőségében, s öt szemelték ki a könyvelő utódjául. Dehogy akart ő a négy fal közé zárkózni. Jobban szerette a madárdalos termő rónát. De a járásiak nem tágítottak. Mit tehetett Varga János, a község egyedüli mezőgazdaságt érettségizettje? Átgondolta az egészet, s csak utána vállalta a felelősségteljes megbízatást. 1955-ben nagyon nehezen áttekinthető könyvelőséget, pontatlan nyilvántartást vett a kezébe. S arra törekedett, hogy minél előbb rend legyen... Ez a terve sikerült isi Ma a szövetkezet főkönyvelője. Természetesen az érettségivel nem elégedett meg. Tudását tovább gyarapította. Aranyosmar őt on elvégezte a hároméves üzemgazdasági iskolát. Három beosztottal dolgozik jelenleg. Munkájukat jól megszervezte és irányítja. Ki-ki ismeri és végzi a maga feladatát, akkor sincs zökkenő, ha máshova szólítja a kötelesség. Nemcsak af irodában, a lakásán is többször felkeresik a szövetkezet tagjai, s tanácsát kérik. Sőt, hosszabb ideig tartó kórházi kezelése idején ts bizalommal fordultak hozzá. Ez az élete delelöjén tartó ember sok megpróbáltatáson esett át. Csoda, hogy bírja idegekkel. Miként vélekedik arról, hogy kormány kitüntetésben részesült? — Végtelenül örültem az Építésben szerzett érdemekért kitüntetésnek, amelyben több mint másfél évtized szívós munkássága, önzetlen fáradozása megbecsülését látom. A kitüntetés még eredményesebb munkára serkent. (nki) Tőrödnek a tagokkal Az erzsébetudvari szövetkezeti tagok (bratislavai járás) rövidesen egy kulturális-szociális központot kapna^.'. ^ faluban lakó vasutasokkal együtt a szövetkezet irodaépületet épít, ^ amelyben az adminisztratív helységeken kívül nagy étterem is lesz, mégpedig állandó üzemeltetéssel. Nem hiányoznak majd a szociális és higiéniai berendezések sem. Az építkezés érdekessége azonban az, hogy csak pár hónappal ezelőtt kezdtek a munkához, de az év végére az épületet már átadják rendeltetésének. A munka olyan ütemben halad, hogy a szövetkezeti tagok nemsokára igénybe vehetik a kulturális-szociális központot. ig) SZABAD FOíDMÍiVES 3 1989. november 1.
