Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-25 / 42-43. szám

Az óriás toronydaru lomhán ásíto­­zott az esti szürkületben. Sokat dol­gozott ma, legalább félezer beton­­gerendát emelt fél a most épülő ház negyedik emeletére. A munkások már hazatértek szállásukra, csak az éjjeli­őrök lámpásai vigyázták az építke­zést. Nagy munkája volt ma a darunak. Kaptak ts a fogaskereket annyi ola­jat, hogy egy kis betonkeverögép ál­mában sem látott annyit. Mellette szunnyadt a kis traktor­­daru. ö szokta a betongerendákat egyesével szállítani a nagy daru alá. — Kis mitugrálsz — nézett rá fölé­nyesen a toronydaru. — Egyszerre legfeljebb egy gerendát tud elhozni. En pedig ■tízet húszat, ötvenet emelek a negyedik emeletre. Világéletében lenézte a kis traktor­­'darut. Történt egyszer, hogy a kis trak­tordaru megbetegedett. El ts szállí­tották a gépek kórházába, melynek ajtaján ez a felirat állott: Gépjavító műhely. A bajuszos doktor bácsi, a köpe­nyes öreg gépész, azonnal kezelésbe vette betegét. — Eltört a tengely, legalább egy hétig lesz a kórházban — csóválta a felét. Volt, Is nagy riadalom az építke­zésnél. Az óriás daru tétlenül álldogált naphosszat, nem volt, aki odaszállítsa neki a betongerendákat. Nem tudott mit kezdeni, hiszen ö a sínpályáról el sem mozdulhatott. Elsőnek a betonkeverő gép türel­metlenkedett. — Minek vagyok én Itt? Ha nem szállítja senkt a betongerendákat a magasba, akkor ntncs szükség a ce­mentes habarcsra sem, mely eddtg az én gyomromból került kt. Itt tét­lenkedem, unatkozom mthasznamódra, egész nap. Ezt kellett csak hallaniuk a ros­táknak. — Es ml, mit szóljunk? Ha a beton­keverő gép nem csinálja a cementes habarcsot, akkor ntncs szükség a fo­lyami kavicsra sem, melyet eddig mt válogattunk szét, hogy minél jobb legyen a tetőn a beton. Itt vagyunk egész nap unalomban, megrozsdáso­dunk a tétlenségtől. De az ácsszekerce ts zúgolódni kez­dett: — Engem is Itt esz az unalom és a rozsda, mert az én gazdáim csak akkor tudják a tetőt szerelni, ha már minden betongerenda a helyére ke­rült. Lehet, hogy az alkonyt pírtól volt vörös a toronydaru, de az Is lehet, hogy nagyon szégyellte magát, amiért eddig lebecsülte a kis traktordaru munkáját. Egy hét múlva frissen, gyógyultan visszakerült a kis traktordaru az épít­kezéshez. Vidám pöfögéssel szaladt a gerendákért, és szállította a nagy daru alá. A betongerendák tsmét tízesével röpültek a magasba, a rostákon ts új kedvvel pergett a kavics, a beton­keverő gép gyomrából megint ömlött a finom cementes habarcs, s fent, a negyedik emeleten a kőművesek ke­zet alatt szemlátomást növekedtek az új ház falai. A szekerce az ácsok kezében pedig állandóan azt suttogta a nagy daru felé: — Nagy vagy, hatalmas vagy, óriási az erőd, de nélkülünk, ktcsik nélkül nem érsz semmit, mert ha nagy dol­got akarunk művelni, kicsinek nagy­nak együtt kell munkálkodnia. Lindák József A bölcs folyó és a három vitázó A Tisza jókra hullámmal egy halat vetett a partra, amely Ijedtében rögtön segítségért kiáltozott. Erre az erdőből elősietett a nyúl, a róka s a mezőről a gólya. Mindhárman vitázni kezdtek, hogy miként segíthetné­nek a halacskán. A nyúl azt mondta: — Én megtanítom járni — s ezzel megfogta a halacs­kát. A róka ráripakodott: — Árkot kell neki ásni, hogy idefollyék a víz —• s ez­zel rögtön hozzá is kezdett. A gólya más véleményen volt: — Megtanítom repülni! — s ezzel fel akarta emelni a halacskát. Persze a kis hal már majdnem a végét járta, és csak egy kiáltásra maradt ereje: — Segíts Tiszai A folyó bosszankodva hallgatta a nyúl, a róka és a gólya meddő vitáját és parancsot adott egy hullámnak, hogy menjen ki a halacskáért a partra. Amikor a meg­menekült hal már a vízben lubickolt, a parton megle­petten álló három vitázónak tanulságként ezt dörmögte vissza a bölcs folyó: — Mire véget érne a vitátok, a bajbajutottnak már késő lenne a segítség. Ha mindig így széthúztok, soha semmit nem tudtok közösen elvégezni. g. s. ÓRA-REJTVÉNY Az itt látható négy órát egyszerre húzták fel, s a felhúzás pillanatában azonos időt mutattak. Pontosan mű­ködtek, azonban valamiféle szerke­zeti hiba folytán a négy óra közül egy 36, egy 31, egy 23, egy pedig csak 16 óra hosszat járt. Ezután meg­álltak és most a képen látható időt mutatják. Gyerekek! Számoljátok ki és a kis üres körbe írjátok be, hogy a felhúzás idején hány órát mutatott a négy óra. Barkácsoljunk! A barkácsoló gyerekeknek sok kin­cset tartogat az erdfi: makkot, tobozt, vadgesztenyét, bogáncsot, sárgult és rozsdavörös leveleket, bogyós ágakat, érdekes alakú ág- és gyBkérdarabo­­kat. A vadgesztenyéből, a makkból hur­kapálca segítségével különböző figu­rákat készítünk. A rozsdáslevelü ága­kat vázába állítjuk, pár nap múlva kiderül, hogy melyiket érdemes tartó­sítani. A leveleket óvatosan — hogy az ágról ne szakadjanak le — egyen­ként langyos vasalóval megvasaljuk. Ha már nagyon szárazok, akkor vasa­lás előtt gőz fölé tartjuk és egy ki­csit megpuhítjuk. A bogyós ágat — miután megtisztí­tottuk — bevonhatjuk színtelen lak­kal. A kiválasztott bogáncsnak hagy­juk meg az eredeti elfakult színét és ne fessük pirosra, zöldre. Ez nem szép, mert természetellenes. A gyökér- és ágdarabot jól nézzük meg, hogy egy kis fantáziával hogyan lehetne még érdekesebbé munkálni. Először súrolókefével tisztitsuk meg, azután alakítsuk tetszés szerint: vi­rágtartónak, kis szobornak, vagy ami­re éppen alkalmasnak találjuk. F. L. jó barátság Valamikor, réges-régen, amikor még minden erdő kerek volt, a kutya meg a macska nagyon jó barátságban élt egymással. Annyira szerették egy­mást, hogy nap mint nap együtt ját­szadoztak, ugrándoztak. Nem is lett volna semmi baj, ha közben nem feledkeznek meg mindennapi felada­tukról. De a kamrában elszaporodtak az egerek, mert a macska egész nap a kutyával játszadozott, a hívatlan vendégek is váratlanul toppantak be, hiszen a kutya nem vakkantott, hogy jelezze az idegen érkezését. A gazda egy darabig tűrte ezt a hanyagságot, de amikor az egerek már a kamrából is kimerészkedtek, elővette a két jó barátot és meg­büntette őket. — Haszontalanok, egész nap csak lustálkodtak — mérgelődött a gazda. — Hányszor figyelmeztettelek benne­teket, és nem fogadtatok szót. Azzal fogta a kutyát és láncra kö­tötte, a macskát pedig bezárta a kam-Kutyadolog VÍZSZINTES: 1. Annyi, mint — rö­viden. S. Olasz folyó. 5. A bácsi kér­dése. 7. Tengeri emlősállat. 8. Rossz úton teszi a szekér. 9. Ádám párja. 11. Égitest. 13. Tarló. T5. Irány. 16. Ütem. 18. Papírra vet. 20. Időhatáro­zó. 21. Fedd. 22. Araszra való — ne­gyedik kockába kettős betű. 25. Mát­rai Sándor. 26. A kutyus feleli (két szó). A vízsz. 32. folytatása. 27. Va­jon harap? 28. A Balatonba ömlik. 32. A kutyus feleli (folytatása a vízszintes 26.) 37. Keresztül. 38. Jó modor. 39. Merít — magánhang­zók nélkül. 41. Magánhangzó. 43. Ket­tőzve bányavárosunk. 44. Lyka Ká­roly. FÜGGŐLEGES: 1. A téli csapadék. 2. Ismert filmvállalat. 3. Arcszín. 4. Algériai város. 6. Mosdóedény. 7. Bu­dapest is ez. 10.................és a 40 rabló. 12. Olasz ferdetorony. 14. „Hangtalan“ ecet. 17. Gnóm ........ Christo. 18. Leánynév. 19. Féltucat. 23. Remete fele. 24 Bök — első koc­kába kettős betű. 28. Camping lakó­helyek. 29. Mutatószó. 30. Olivér be­cézve. 31. Rangjelző. 32. Rakosgat. 33. Már nem él. 34. így hívják a ku­­tyust. 35. Teréz rövidebben. 36. É. M. 0. 40. Állóvíz. rába. Most már ugatott a kutya, de hiába, a gazda nem engedte el. Olyan hangosan nyávogott a macska is, hogy az egerek hetedhét országba menekültek. A gazda néhány nap múlva meg­bocsátott a két kis haszontalannak. Ám amikor a két jó barát találkozott, nem újabb játékon törte a fejét, ha­nem egymást vádolták. — Te vagy az oka — támadt a macska a kuyára. — Te vagy — vakkantott a kutya mérgesen. És így ment ez addig, amíg hajba nem kaptak. Sziszegtek, fújtak mér­gükben, mert a kufya azt gondolta, hogy a cica miatt büntették meg, a macska pedig, hogy a kutya miatt zárták be a kamrába. Azóta is folyton-folyvást csak ve­szekednek, nert egyik sem gondol arra, hogy mind a ketten hibát követ­tek el, és ezért kapták a büntetést. Ha az eszükbe jutna, biztosan kibé­külnének. KUTYADOLOG Egér-elefánt Együtt sétál az egér és az elefánt. — Te hány éves vagy? — kérdezi az egér. — Öt — mondja az elefánt. — Érdekes — néz fel az egér az elefántra. — Én is ötéves vagyok... Igaz, két hétig beteg voltam. * Az egér és az elefánt egymás mel­lett igyekszik át a hídon. Egyszercsak felszól az egér az elefántnak: — Hallod, hogy dübörgőnk, pedig nem is lépünk egyszerre. * Az egér és az elefánt egy szobrot nézeget. — Cin-cin! — mondja elismerően az egér. Mire az elefánt: — ördögöt cin. Bronz! * Az egér és az elefánt fürödni megy, ám az egér már régen a vízben lu­bickol, mikor az elefánt még mindig a parton ácsorog. — Miért nem jössz úszni? — kérdi az egér. S szól az elefánt: — Nem mehetek, mert elcserélted a fürdőruhánkat. Puli Pali kalandjai Puli Pali vagyok: közismert tulaj­donságom a hűség, az okosság és a szemfülesség. A jövőben sokszor fo­gunk találkozni. Most elmesélem nek­tek tegnapi kalandomat: Meglátogattam a szomszédban lakó Tóth Péter bácsiékat és elhancúroz­­tam a négy gyerekkel. Játék közben az asztalról leesett egy virágváza és összetörött. A nagy csörömpölésre bejött Péter bácsi, és megkérdezte tőlünk, hogy ki törte össze a vázát? — Nem én törtem el! — szólt Klári. — Puli Pali volt — mondta Gyur­ka. / — Nem igaz! Klári volt! — szólt közbe Zsuzsi. — Zsuzsi füllentett! — kiáltott Sanyi. Péter bácsit bosszantotta nagyon, hogy a sok imposztor összevissza be­szélt, pedig az egyik gyerek kivételé­vel valamennyi igazat mondott; én pedig nagy bölcsen hallgattam. Ha figyelemmel összegezitek a vá­laszokat, rájöttök ti is, hogy ki nem mondott igazat. írjátok meg nekem, hogy ki törte el a vázát? Puli Pali Az akvárium, a szobának dí­sze, gyermekeknek, fel­nőtteknek játék és tudomány. Akvaristának lenni azonban nem is olyan könnyű dolog. Mi­előtt hozzáfogtok, olvassatok el erről minél több szakkönyvet, vagy érdeklődtetek gyakorlott akvaristáktól. Először is meg kell vizsgálni az elhelyezési körülményeket: tudunk-e biztosítani keleti—dél­keléit, esetleg délnyugati fek­vésű, világos, szükség szerint árnyékolható ablakelőteret. A vízzel töltött medence elég nagy súlyú, mozgatása csak a víz le­szívása után lehetséges, ezért olyan elhelyezésről kell gon­doskodni, hogy mozgatására ne legyen szükség. A vásárolható melegítő, leve­gőztető világító felszerelések villannyal működnek, ezért csakis olyan helyen, Illetve helyiségben szereljük fel az akváriumot, ahol elektromos áram van. Nem mindegy hogy milyen összetételű az akvárium vize. Legalkalmasabb a vízvezetéki víz. Jó a folyók vize ts, de az­zal esetleg fertőző kórokozókat viszünk az akváriumba. A fúrt kutak vize magas ásványi tar­talom miatt nem megfelelő. Ha nincs más lehetőség, akkor gyűjtsünk tiszta esővizet és kútvízzel keverjük {kétharmad eső-, egy harmati kútvíz). • Az akvárium aljára szitált és mosott kvarchomokot (nem bá­nyahomokot) és sóderkavtcsot kell helyeznünk a növények rögzítéséhez, valamint a halak bizonyos életfunkcióihoz [több hal a homokba fészkel, mások a kövek alól szedik tápláléku­kat}. Az eddig felsorolt alapvető körülmények biztosítása után legnagyobb feladat a benépesí­tés. Már kezdetben el kell dön­teni, hogy tengert vagy édes­vízi, trópust vagy mérsékelt életközösséget akarunk-e te­remteni. Kezdőknek édesvízü mérsékelt égövi akváriumot ajánlunk, a legegyszerűbb és legtgénytelenebb növény- és állatvilággal. JÓ szórakozást és sok új is­meretet gyerekek, és tanulni szerető, játékos felnőttek! (Sz. L.) ŐSSZEL A TÖ PARTJÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom