Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-10-25 / 42-43. szám
TERMELÉSI TAPASZTALATOK ÚJ HAZAI NEMESÍTÉSŰ BÚZA A LÁTÓHATÁRON jesen növénytermesztésünk szükségleteit, mint harmadik fajta megérdemli a helyét mind a kukoricakörzetben, mind a répakörzet előbbivel határos részén. Kísérleti hely: Báhony Érsekújvár Haniska Átlag Fajta: Bezosztája (1. sz.) 49,3 32,1 50,0 43,8 Mironovszkája (808) 52,2 33,1 48,8 44,7 K 988/5 sz. fajta 54,2 34,2 50,2- 46,2 Mit várunk a K 988/5 sz. búzától? I Már két cikkben foglalkozott a Rolnícke noviny az állami fajtakísérletekben szereplő búzánkkal, a K 988/5 sz. fajtajelöltünkkel. Mind a magam, mind a társszerzőim nevében túlzottnak, legalábbis elsietettnek vélem mindkét állásfoglalást. A K 988/5 sz. fajtajelölt két éve szerepel az állami fajtakísérletben. Tavalyi szereplése Szlovákia kukorica- és répakörzetében elég nagy meglepetést jelentett: fajtajelöltünk megelőzte a nálunk körzetesített Bezosztáját és Mironovszkáját. Ennek alapján Ing. Inovecky tavaly őszi riportját dunaszerdahelyi személyes beszélgetésünk után, mely reménykedő, de reális nyilatkozatom után a szükségesnél derűlátóbb képet festett az új fajtajelöltről. Ing. Zathurecky Júliusi borúlátó cikke után szükségesnek tartom álláspontomat a mezőgazdasági nyilvánossággal tudatni. Az országos fajtakísérleti eredmények nyilvánosságrahozása az állami fajtakísérleti intézet jogkörébe tartozik. így Ing. Zathurecky júliusi cikkét, mely az eredmények összértékelése előtt jelent meg, elsietettnek éreztem, és az időpontot korainak ahhoz, hogy feleljek rá. Ami ránk nézve kötelező, az kötelező a sajtóra is. Most, hogy az egész ország területéről, tehát valamennyi termelési körzetből megkaptuk a búzafajtakísérletek (legalábbis előzetes tájékoztató jellegű) eredményeit, itt az ideje, hogy szóljak az új fajtajelölt Jótulajdonságairól és hiányairól. A K 988/5 sz. fajtajelöltünk a Selylyel és Várkonyi búza kombinációjából származik. Mindkét fajta, jóllehet túlszárnyalta az akkor termesztésben levő Pavloviceit, Diana I-et és Kosútit, a Szovjetunióból behozott konkurrens fajtákkal nem tudott megbirkózni. A K 988/5 sz. fajtajelölt kétéves eredményei alapján méltó versenytársa a körzetesített fajtáknak: a Mironovszkájának és a Bezosztájának, és minthogy e két fajta nem fedi telA többi gazdasági tulajdonság összehasonlítása ‘ A Bezosztája rendkívül korai és bőtermö fajta. További előnye a rövid, szilárd szalma és a kiválóan záró polyva, mely a pergési veszteséget lényegesen csökkenti. A lisztharmatra erősen hajlamos, a rozsdákkal (sárga-, levél- és szárrozsda) szemben ellenálló. Magja kiváló minőségű. Hátrányai: Gyengén bokrosodik, és nagy a vetőmagszükséglete. Az eddigi telek kedveztek neki, de tudjuk, hogy a téli és télutói időjárási ingadozásokra érzékeny. A Mironovszkája középkorai, rendkívül bőtermő fajta. Előnye télen át lecsökkenteti fejlődése, miáltal nagyszerűen állja még a télutói viszontagságokat is. Aránylag ellenálló a lisztharmattal és sárgarozsdával szemben. Aránylag késel tavaszi rajtja igen erőteljes, néhány héten belül behozza és túlszárnyalja a korábban rajtoló fajtaellenfeleit. Minősége kiváló. Hátránya: Sűrűbb állományban, jő elővetemény és bő trágyázás után megdűlésre, dűlt állományában a levél és szárrozsdára hajlamos, erősen pereg. A száraz tavaszt megsínyli. A K 988/5 sz. fajtajelölt a Bezosztájánál kb. 2 nappal későbbi, a Mironovszkájánál 3 nappal korábbi. Kiválóan bokrosodik, vetőmagszükséglete 160—200 kg hektáronként, tehát feleannyi, mint amennyit a Bezosztájából használunk. Télállósága kitűnő, a tavaszi szárazsággal szemben ellenálló. Szalmaszilárdsága a Mironovszkájánál jobb, a Bezosztájáénál általában gyengébb. Pelyvája jól zár, így a Bezosztájához hasonlóan jól csépel(Kukoricakörzet, 1969. q/ha) Kísérleti hely: Báhony Érsekújvár Enyicke Átlag: Fajta: 1 36,5 59,2 50,9 Auróra 57,0 35,3 58,2 49,6 Kaukaz 54,3 34,1 54,0 47,8 Mironov. Jubileumi 50 55,3 De: ez csak 1 év eredménye. Továbbá: Kezünkben vannak már a cseh országrészek idei eredményei. Nálunk az 1968/69-es tél annyira enyhe volt, illetve annyira egyenletes a búzát fedő hótakaró, hogy még a legkényesebb dél-európai búzák is átteleltek. De a cseh országrészekben már komolyabb volt a tél, és az új behozott fajták megérezték hatását. A cseh országrészek 18 kísérletének átlageredménye (az országos fajtakísérleti intézet ideiglenes adatai alapján, a prágai nemesítés! és vetőmagtermesztő igazgatóság tolmácsolásával. Hangsúlyozzuk, hogy kisebb változások a mat. kiértékelés folyamán lehetségesek!): hető közvetlenül („egyfázisban“). A lisztharmattal szemben közepesen, a szárrozsdával szemben Jól ellenáll, s jóllehet magán viseli a sárga- és a levélrozsda súlyos kőrtüneteit, ezek ellenére nagy termést ad. Hátránya: A sárga- és levélrozsda előbb említett kórtünetei. Magja csak középnagy, közepes minőségű. Feltehetjük a kérdést: „Miért beszélünk múlt időben?“ Itt van a három Szovjetunióból behozott „nagyágyú“: a Mironovszkája Jubileumi 50, az Aurora és a Kaukaz. Ezek Szlovákiában egy év átlagában „jobbak“. Bevezetőben jegyezzük meg azt, hogy mindhárom a Bezosztája 1 felhasználásával előállított rendkívül értékes új fajta, melyeknek rezisztenciája is kitűnő. Az 1969. évi szlovákiai eredmények pedig nagyon biztatóak: Fajta: q/ha % Mironovszkája 51,97 108,50 Mironov. Jub. 50 46,01 95,33 Aurora 40,33 98,00 Kaukaz 50,02 103,51 K 988/5 f. J. 50,73 105,28 S megjegyzem: aggodalommal tekintek Közép- és Dél-Európa fajtakörzetesítésére, ahol egy dőntőfontosságú, őszi vetésű növény tőlállóságát csaknem semmibe veszik. , De ezek a cseh országrészekből származó eredmények számunkra ennél többet mondanak: megcáfolnak két vádat: 1. A K 988/5 termőképessége (kapacitása) még az állami fajtakísérletekben is meghaladja a 66 q/ha-t. 2. Nem igaz, hogy a fajtajelölt „nem“ plasztikus. Csak plasztikus fajta képes ennyi kísérleti helyen 100 százalékosnál jobb teljesítményt nyújtani. S mindennek alapján szabad legyen összegeznem: 1. A K 988/5 sz. fajtajelölt állami elismerés és körzetesítés után nagyteljesítményű, gazdaságunk számára hasznos fajtával egészíthetné ki hazai fajtagyűjteményünket. 2. A fajtajelölt iránti érdeklődés oly nagy, hogy vállalati igazgatóságunk (SSP Bratislava, Záhradnícká 21) többszázhektáros terület vetőmagellátásán túl nem tudta a gyakorlat idei ezirányú igényét teljesíteni. 3. Az idei jó eredmények ellenére sem tartjuk helyénvalónak fajtajelöltünk csapadékosabb területen való bevezetését, jóllehet a morvaországi gyakorlat részéről nagy az érdeklődés. A Szlovákia répakörzetében lényegesen különböznek a szárazabb és nedvesebb kísérleti helyek közötti eredmények és óvatosságra intenek. Nem ajánlhatjuk túl kötött talajokra sem, ahol a középnagy ezermagsúlyü fajta startfeltételei kedvezőtlenebbek, mint a nagymagvú konkurrens fajtáké. Nem sürgős szólnom a júliusi cikkben érintett két újabb búzáról: a K 1228/1 sz. fajtajelöltünkről, valamint Baráth János radosinal kolléga nagyszerű fajtajelöltjéről, az R 89-ről. Elsőévi szereplésük bíztató, majd a későbbi évek döntenek. Befejezésül a K 988/5 kérdésében: a kétéves állami kísérletek eredményeinek ismeretében reménnyel nézünk a Jövő elé, és kérjük a mezőgazdasági sajtót, hogy igyekezetünket reális segítséggel támogassa. Szarnák István, agrármérnök a Diószegi Növénynemesítő üzem dolgozója Eredményes volt a genetikusok találkozója A Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia és a Szlovák Mezőgazdasági Akadémia 1969. október 1-től 3-ig külföldi tudósok részvételével tudományos értekezletet tartottak Star? Smokovec-en a háziállatok genetikai kérdéseiről. Az értekezleten részt vettek többek között Nagy-Britannla, az NSZK, a Szovjetunió, Jugoszlávia és Lengyelország tudományos intézményeinek képviselői, valamint a hazai főiskolák, kutatóintézetek és a tenyésztési állomások dolgozói. A tudományos értekezlet megrendezésével kapcsolatban feltettünk néhány kérdést Prof. Dr. Ing. J. GábriSnak, a tudományok kandidátusának, aki a Kassai Állatorvosi Főiskolán a háziállatok genetikájával foglalkozó tudományos bizottság elnöki tisztségét tölti be. — Mi volt az értekezlet küldetése? — kérdeztük. — A háziállatok genetikai kérdéseivel kapcsolatban rendszeresen minden második évben megrendezzük az ún. genetikai napokat. Az idén sorrendben ez az ötödik ilyen értekezlet, melyet most a Cseh Mezőgazdasági Akadémiával történt megegyezés alapján és vele szorosan együttműködve a Szlovák Mezőgazdasági Akadémia rendezett meg. Az értekezlet feladata az volt, hogy közelebbről megvilágítsa az állattenyésztési genetika általános problémáit és egyúttal képet adjon a hazai intézmények, főiskolák és kutatóintézetek tevékenységéről. — Hogyan értékeli Gábris elvtárs a külföldi tudományos dolgozók részvételét az értekezleten? — Elsősorban meg kell említeni, hogy ezen az értekezleten neves külföldi tudósok vettek részt, akik világviszonylatban is előkelő helyet foglalnak el e tudományos ágazatban. Ebből a szempontbö* annak örülünk, hogy az értekezlet módot adott a személyes kapcsolatok felvételére, ami a hazai genetikusok további *fejlődése szempontjából rendkívül fontos, tekintve, hogy néhány aktuális részletfeladat megoldásának idejét az ilyen kölcsönös tapasztalatcsere lényegesen megrövidítheti. Pozitívan értékeljük továbbá azt a tényt, hogy a külföldi vendégek beszámolóikban részletesen foglalkoztak saját kutatási eredményeikkel, hasznosítható tapasztalataikat igyekeztek közkincscsé tenni. Ezért külföldi vendégeinkről csak a köszönet és az elismerés hangján beszélhetünk. Azt is elmondhatom, hogy a hazai genetikai kutatás sem vallott szégyent e nemzetközi jelentőségű konferencián. Számos tekintetben felsorakoztunk már a legjobbak közé és ezt a külföldi vendégeink is méltányolták. Megnyugtatóak Gábris elvtárs szavai, annál is inkább, mert mint tudjuk, az ötvenes években a genetikai kutatás holtvágányra futott. Megszakadtak a nemzetközi kapcsolatok, a tudományos dolgozók csak a saját erejükre támaszkodva kereshették a megoldásokat, sokszor helytelen irányban. Annál értékeseb az a tény, hogy a tudományág művelői rövid idő alatt behozták a lemaradást és ma már nemzetközi szinten is elfoglalhatják méltó helyüket. Ing. UHRIN LÁSZLÓ A burgonyabetakarítási munkák legfontosabb tudnivalói A burgonya betakarítását úgy végezzük el, hogy a kiszedett burgonya még aznap kupacokba, vagy prizmákba rakva szalmával legyen letakarva. Ez különösképpen az étkezési burgonyánál fontos, mivel a napsütés okozta „zöldülés“ a burgonyát étkezési, sok esetben pedig még takarmányozási célra is alkalmatlanná teszt. Fontos a burgonyakupac, prizma, szalmával történő takarása, a gumók fonnyadásának elkerülése, és más károsodások megakadályozása végett is. A kupacokba rakott burgonyát még ideiglenesen se takarjuk le burgonyaszárral, és még akkor sem, ha nem volt a lombozaton fitoftóra fertőzés. Ne maradjon el a burgonyatábla betakarítás utáni azonnali fogasolása. Ezzel nemcsak a sokszor 0—8 q/hektáronkénti elmaradt, letemetett burgonyatermést mentjük meg, hanem a szárrészeket is összegyüjthetjük, és megsemmisíthetjük. Ezenkívül az ilyen elmaradt burgonyából származó „árvakelések“ nem lesznek kora tavasszal a gabonatáblákban a burgonyabogarak gyűjtő- és szaporodó helyei. Lehetőleg már a betakarításnál közvetlenül osztályozzuk is a burgonyát a különböző felhasználási célokra való alkalmasság szerint. így pl. étkezési, vető, takarmány stb. Különösen fontos ez vetőburgonya-termelő gazdaságokban, illetve az ilyen célra szolgáló táblák betakarításakor. Ha az aszály miatt sok az apróbb, a vetőgumóméret alsó határát éppen csak elérő gumó és tudjuk, hogy a növényállomány egészséges volt, az optimálisnál kisebb gumókat is tegyük félre vetőgumó céljára — elsősorban árutermesztési célra — nehogy tavasszal hiányunk legyen. Ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb nyomás, sérülés, zúzódás érje a gumókat, mert ilyen hibák étkezési burgonya esetében annak felhasználhatóságát, tárolhatóságát rontja. Nagy mértékben okozhatják a vető- és az étkezési burgonya különböző — főként a téli tárolás idején károsító — gombákkal, baktériumokkal történő fertőződését. Olyan fajtáknál, amelyek különösen érzékenyek nyomásra, a gumó húsának szürkülésére, ne ömlesztve, hanem zsákban szállítsuk a burgonyát. Az ideiglenes és a végleges prizmák helyét kellő körültekintéssel jelöljük ki. A vetőburgonya esetében — ahol csak mód van rá — árnyas, széljárta helyen végezzük el az átmeneti tárolást. Ne veszélyeztesse a burgonyát nagyobb záporok, zivatarok alkalmával összegyűlő csapadék. Változtassuk évről-évre a tárolóhelyeket, különösen olyan esetben, ha az előző év fitoftórás évjárat volt, illetve ilyen tételeket tároltunk, s a válogatási, osztályozási munkák során a rothadt gumókat nem semmisítettük meg. Célszerű a burgonyaprizmákat kis táblával úgy megjelölni, hogy azokon a fajta és tárolt mennyiség, esetleg a termőhely legyen feltüntve. Ez egyrészt a termés pontosabb számbavételét, másrészt a keveredések elkerülését, későbbiek során pedig a szállítás ütemének figyelemmel kísérését teszi lehetővé. Az apró, deformálódott, sérült, rágott — tehát selejt — burgonya kezelése, tárolása, a meglehetősen szűkös takarmánykészletek kiegészítése miatt figyelmet érdemel. Helytelen az a gyakorlat — kivétel, ha a burgonya romlékony — hogy már ősszel feletetik, vagy rosszabb esetben értékesítik a gazdaságok a selejt burgonyát, pedig kedvező étrendi hatásánál fogva egész télen át jó takarmánya lenne az a süldőknek, az anyakocáknak. El sem képzelhető a szakszerű és sikeres téli tárolás a burgonya kellő lehűtése nélkül. A 100—110 cm-nél nem szélesebb, 60—70 cm magas, vetőburgonya esetében 80—100 cm széles, 40—50 cm magas — és 25—30 méternél nem hosszabb prizmákba rakott burgonyát száraz, szálas, laza szalmából legalább 70—80 cm vastag rétegekben takarjuk. Az ilyen takarás jól védi a felmelegedéstől. A bálázott kombájnszalmát előzetesen jól fel kell lazítani, és ebből kb. 80 cm vastag réteggel kell a burgonyát letakarni. ^ Ha a szalmatakarás erősen átnedvesedett, száraz, szellős időben a szárítgatást több napon át addig kell folytatni, míg a burgonya és a szalma kellően meg nem száradt. Fontos dolog az is, hogy a mezőgazdasági üzemben legyen személy szerinti felelőse a burgonya-betakarításnak, illetve tárolásának. László László Idézem Szlovákia kukoricakörzetének idei eredményeit a fajtakísérleti képviselőjének egy aktíván közzétett adatai alapján: (Kukoricakörzet, 1969, q/ha) • ti • j. I 5 £ S2 J. »S “a <? » a a 3 Ifi '«3 ' N o :o S * 2 2 g >. N £ 3 ,g M M E £ g § X U »«SS . 2 N « | < '2 a « «* '«J '«J s s 3 - .2 « '« a mm J '£ ■* 8 f 2 a « n n S 2 ,a'« B ® « 80 :s. g * § 2 ,2 b a CB 'Ö B ÖC “ •-» & ® . ti B 2P * £ « £ a* fi Ss 2 g> »ä ■S'SS'SBS %" - : * =s H < 'g tí g ~ .S* » o o S * jz >> 5 :« g í S a 5 o ti E aj s'«a m«| " ~ >o . * £ 8 s‘l .2,3 ti <J Ö juj • .= a . " g 5 l’SIfl«Ä C M
