Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-10-11 / 41. szám

TERMELÉS} Biztató lépések A rimaszombati Járás mező­gazdászai szép eredményeket értek el az állattenyésztés te­rén, főleg a szarvasmarha sza­porításában és a tejtermelés növelésében. Tavaly a Járási fejésl átlag meghaladta a 2000 litert. Első pillantásra tehát úgy tűnik, hogy minden a ma­ga rendjén történik. Ez azon­ban téves felfogás. A Rima­­szombati Járási Mezőgazdasági Társulás olyan Intézkedéseket tett, amely a múlt évi eredmé­nyek megkétszerezéséhez kell hogy vezessen a mezőgazdasá­gi termelés valamennyi szaka­szán. A legnagyobb tartalékok az állattenyésztés terén ész­lelhetők. A helyes állatgondozási és hizlalási elvek betartása mel­lett igen célszerűnek bizonyult a Banská Bystrica-i Kerületi Állatnemesítő Intézettel létesí­tett együttműködés, melynek alapján a teheneket és az üszőket teljesen átértékelték. Beszüntették azon tehenek te­nyésztését, melyeknek tejhoza­ma nem haladta meg az évi 1880 litert, és azokat nagy tej­hozamú, törzskönyvezett tehe­nek leányaival pótolták. A te­hénállományt üszőtenyésztésre szakosított szövetkezetekből, il­letve más Járásokból töltötték fel, tenyésztésre alkalmas üszőkkel. Ez az intézkedés ki­fizetődőnek bizonyult, mert már az első félévben 2 millió literrel több tejet termeltek és adtak el, mint a múlt év első felében. A magasabb tejtermelés biz­tosítása megkövetelte, hogy már a tíznapos üszőborjakat elválasszák. Az Is igaz, hogy az üszők gondozása kis meny­­nyiségben nem fizetődik ki. Ezért az elválasztott borjakat az üszőtenyésztéssel foglalkozó üzemekbe helyezik át a szövet­kezetek. Hogy a tenyésztés még kifizetöbb legyen, több helyen nagy befogadóképességű istál­lókat létesítenek, és ott az állatok gondozását a legújabb technika és technológiai eljá­rás alkalmazásával végzik. A szakosított szövetkezetekben 150 kg-ig nevelik a borjakat, majd a szarvasmarha hizlalá­sára szakosított szövetkezetek­be szállítják. A rimaszombati Járásban a borjúnevelést a legkorszerűbb technikai eszközök alkalmazá­sával is fokozni akarják. Fran­ciaországból 25 db MAMETE védjegyű szoptató berendezést vásárolnak, s ezeket azoknak a szövetkezeteknek adják, a­­melyek borjúnevelésre szako­sítják magukat. Ez a megoldás nagy előnyt Jelent, mert egy­­egy MAMETE „tehén“ naponta 100 borjút szoptathat. A „mű­­tehén“ ugyanis olyan berende­zéssel rendelkezik, amely tej­porból és vízből megfelelő ará­nyú oldatot készít. A létrejött tej kívánt hőmérsékletét ter­mosztát biztosítja. A szoptató­berendezés alkalmazása esetén a borjak szabadon mozognak az Istállóban, s a mesterséges csecsbimbókon akkor szolgál­ják kt magukat, amikor meg­éheznek. A Járás területén a mezőgazdasági termelés egyéb szakaszaira vonatkozólag is hasonló intézkedést hoztak a szakemberek. Természetes, hogy az ú] technika önmagában még nem jelenti a termelés növelését. Ennek érdekében tehát anya­gilag is érdekeltté tették az állatgondozókat, az állatte­nyésztéssel foglalkozó szak­munkásokat, valamint a szö­vetkezetek elnökeit. Az elmondottakból kitűnik, hogy a szakosítás. Illetve a technológiai vívmányok alkal­mazása új utat nyit a rima szombati Járás állattenyészté­sének területén. Jaroslav DuSek (f. Sz.) ^ SZABAD FÖLDMŰVES * z állati termékek előállítási ** költségeiben a takarmányozási költségek képviselik a nagyobbik há­nyadot. Ezeknek csökkentése tehát a gazdaságos tej, hús termelésének nélkülözhetetlen feltétele. Ennek sok lehetősége van, A szakszerű takar­mányozás, takarmányhasználat áll az egyik oldalon. A takarmánynövények átlagtermelésének növelése, s eköz­ben a termelési költségek csökken­tése a másik olyan tényező, amely az állattenyésztés Jövedelmezőségét, a termékek gazdaságos termelését se­gíti. Nagyüzemeink többségében az utóbbi évek tapasztalatai alapján bát­ran mondhatjuk, hogy jelentős előre­haladás történt essen a területen. A takarmányozási költségek csökkenté­se érdekében mind több gazdaság tesz intézkedéseket, hiszen a gazda­ságosság a termelés fejlesztésére ösz­tönöz. Van azonban a takarmánygaz­dálkodásnak egy „sötét oldala“: ezt a melléktermékek, a hulladéktakar­mányok felhasználásánál mutatkozó fogyatékosságok Jelentik. Egyes növények termésátlaga szé­pen alakult az utóbbi években. A ku­korica hektáronként 30—35 mázsa körüli hozama a mezőgazdaság dol­gozóinak szorgalmát dicséri, s a mű­szaki, anyagi bázis növelésének ered­ménye. Hasonló a helyzet az Idén várható 300—350 mázsa körüli cu­korrépa-átlagtermésnél is. E két kapásnövény melléktermékei­nek felhasználását a legtöbb gazda­ságban elhanyagolják. A régi üzem­tan! könyvek azt tanították, hogy egy hektár cukorrépa mellékterméke felér egy hektár rét közepes szénatermésé­nek takarmányértékével. Akkor 200 mázsa körüli volt a cukorrépa átlag­termése. Az utóbbi néhány évben az átlag megkétszereződött, nyilvánvaló, hogy ez a melléktermékek takar­mányértékében is megmutatkozik. De így van ez a kukoricánál is. Kétség­telen, hogy a nagyobb tőszám nem­csak a csövet, hanem a szártermést is növeli. A 30—40 mázsa körüli má­jusi morzsolt szemterméssel 60—100 mázsás október—novemberi szárma­zású szártermés járt együtt. A termésátlagok, így a mellékter­mékek termésének növeléséért Is Je­lentős áldozatot hoznak a mezőgazda­­sági üzemek. Nem közömbös tehát, hogy a főterményre jutó ráfordítások aránylagos csökkentése érdekében milyen mértékben lehetséges a mel­léktermékek hasznosítása. Ez a kér­dés egyik oldala. A másik pedig az, hogy a melléktermékek nagyobb mér­tékű felhasználásával lehetővé válik a főtakarmány termőterületének csök­kentése, nagyobb teret engedve így a közvetlen pénzbevételt Jelentő áru­növényeknek. A melléktermékek gon­dosabb betakarítása, szakszerűbb fel­­használása tehát ilyen meggondolá­sokból Is nagyobb figyelmet érdemel, még olyan esztendőben is, mint az Lucerna után gyakran vetünk őszi búzát. Általában Jó elővetemény, ha betartjuk azokat az agrotechnikai szabályokat, amelyekkel elkerüljük a tarló feltörése után keletkező káros hatásokat, veszélyeztetik a búza csí­rázását, illetve kelését. A lucerna évelő növény. Mélyen hatoló gyökérzete erősen behálózza a talajt és abban, leszántása után nagymennyiségű aránylag nehezeb­ben bomló szerves anyaggal rendel­kező gyökérmaradványt hagy vissza. Az őszi búza szemontjából nem kö­zömbös, hogy a visszamaradó szerves anyag milyen lebomlalási fokozatban találja az elvetett vetőmagot, mert a szerves anyagok korhadásánál olyan termékek keletkeznek, melyek gátló­­lag hatnak a csírázás, sőt a kelő nö­vényzet fejlődésére is. Ez a csírázást gátló hatás nem tartós és a lebom­lás előrehaladásával gyengül, majd teljesen megszűnik. Fontos tehát, hogy a mag olyan talajba kerüljön, ahol az említett csírázásgátló hatás megszűnt. Ez pedig nemcsak a szán­tás idejének meghatározásától, de a vetés alá történő talajelőkészítésnél felhasznált eszközök alkalmazásától Is függ. Ha be akarjuk tartani a vetés élet­­tanilag indokolt agrotechnikai határ­idejét, ügy már a második kaszálás után fel kell törni a tarlót és azt tárcsásborona, gyűrűs henger és fo­gasborona segítségével annyira el kell dolgozni, hogy a vetés előtt tár­csával és boronával Jó magágyat ké­szíthessünk. A tarló beszántása és a vetés közti idő elegendő lehetősé­get nyújt a talaj mikrooragnizmusal­­nak a biológiai folyamatok végrehaj­tására és a szerves maradványok le­bontására. Nedves időjárás esetén, Idei, amikor viszonylag sok takar­mányt, szénát takarítottak be a gaz­daságok. Mit jelent a tartalék a takarmány­­gazdálkodásában? Egyebek között azt, hogy tavasszal nem sürget az idő a zöldtakarmányok korai levágására, takarmányozására, nem kényszerül­nek a gazdaságok a lucerna első ka­szálásának zölden történő felhaszná­lására, s az őszi keverékek egy része — akár fele is — silóba kerülhet. A cukorrépa az a növény, amelyik a régi időkben a gazdaság intenzitá­sának fokmérője volt. Ma is Jellemez­het egy nagyüzemet az, hogy milyen a cukorrépa termésátlaga, de Jelle­mezheti az is, hogyan tudja a mellék­­termékeket állatenyésztésének gazda­ságosabb termeléséhez felhasználni. Nagy segítséget Jelent ebben a leve­les répafej, amely keményítőértékét tekintve, a zöld keveréktakarmányok­hoz hasonló, valamivel kisebb fehér­jetartalommal. Az idén a bőséges nyárvégi csapadék hatására levelesek a répák. A leveles répafej tehát elég nagy tömegű, és hozzávetőleges becs­lések szerint az átadott gyökérter­mésnek mintegy felét képezi. Nem egy helyen tehát 100—150 mázsás le­veles fejterméssel lehet számolni hektáronként. Ez bizony olyan meny­­nyiség, amely nem hanyagolható el a szarvasmarhaállomány őszi takar­mányellátásánál. Jól gazdálkodó nagy­üzemeink a leveles répafej zömét úgy, ahogy a répa szedése, átadása folyik, frissen, azonnal folyamatosan elhasz­nálhatják. A frissen feltakarmányo­­zott leveles répafej kiváló tejtermelő és hizlaló takarmány, ha nem földes, nem romlott, nem fonnyadt. Minden mázsában 12 kg keményítőérték és 2 kg emészthető nyers fehérje talál­ható, s ez 100 mázsás leveles répafej esetén 12 mázsa emészthető keményí­tőértéket Jelent, ami mintegy 16 má­zsa szemes kukorica keményítőérték­tartalma. valamint nehéz, kötött Jellegű talajo­kon a gyűrűs hengerekkel csínján bánjunk, mivel könnyen lelassíthat­juk a korhadás folyamatát, ami inhi­­híciót, vagyis csírázásgátlást idéz elő. Ez oka lehet a vetőmag rossz, vonta­tott csírázásának, sőt sok mag pusz­tulásának. Könnyű, homokos Jellegű talajokon viszont nemcsak a henge­rekre, de a szántott réteg altalaj­feletti részének tömörítésére is szük­ség lesz, amit talajtömörítővel érhe­tünk el. Vagyis a szántás ideje, mód­ja a talaj jellege és összetétele azok a tényezők, amelyek megszabják a ta­lajelőkészítés idejét. A csírázást gát­ló hatás abban Jelentkezik, hogy a földbe került mag rendellenesen csí­rázik. A normális csírázással szem­ben először a (koleoptyl) levélcsúcs Jelenik meg s csak bizonyos idő múl­va a gyökércsúcs. A korcsosan fej­lődő gyökércsírák nem tudják átven­ni a növény táplálásának szerepét, sokszor még akkor sem, amikor a levélcsúcs Igénybe vette a vetőmag­ban felhalmozott összes tartaléktáp­anyag mennyiségét, s ez a növény pusztulását Jelenti. Akkor járunk el helyesen, ha be­várjuk azt az időt, amikor a szerves anyag a talajban annyira lebomlott, hogy az inhibíciós hatástól már nem kell félnünk. Erről könnyen meggyő­ződhetünk úgy, hogy 20 gr lucerna­gyökeret a talajból kiveszünk s azt leőröljük. Ezután 100 ml vízben olda­tot készítünk belőle és ezzel a „Petri“ csészékben csíráztatott búza­szemeket benedvesítve ellenőrizzük a csírázás menetét. Ha a gyökércsúcs Jelenik meg elsőnek, a veszélyes idő­szak elmúlt. Ha azonban a levélcsúcs Jelentkezik, akkor várnunk kell a vetéssel. A leveles répafej gyorsan veszíti takarmányértékét, különösen sáros, esős időszakban. A szedés ütemének megfelelő kihasználására feltétlenül nagy szükség van. A gazdaságok több­ségében azonban az azonnali felhasz­nálás a termésnek csak egy részére terjedhet ki, a többit célszerűbb be­­silózni. Ebben az időszakban a kuko­ricaszár vagy a másodvetésű silóku­korica kerül silókazalba, és a leveles répafej azonos mennyiségű vagy két­szer annyi szárral besilózva, javítja az erjedés minőségét. Könnyen kiszá­mítható, hogy a cukorrépa-mellékter­mékek felhasználásával milyen meny­­nyiségű nedvdús takarmány készít­hető és hozzávetőleges számítások szerint a főtermésű silókukorica ve­tésterület 30—50 százaléka megtaka­rítható. Á másik melléktermék a kukorica­­szár. Régi mondás, hogy az októberi kukoricaszár gyenge vagy közepes szénaértékű, s amióta a kukoricatő­­szám növelése általánossá vált, ez azt jelenti, hogy egy hektár kukorica­­földön 70—100 mázsa „széna“ is meg­terem a szemtermés mellett. Ez a ballaszttakarmány októberben levele­sen betakarítva közepes szénaértékű, mázsánként 16—20 kilogrammos ke­ményítőérték-tartalommal, de novem­ber-decemberben betakarítva már csak alomszalma értéke van. Ajánlatos tehát, hogy nagyüzemeink a megfelelő tartalékok képzését is figyelembe véve, idén a zölden érő kukoricaszárat minél előbb takarít­sák le, silózzák be a répa mellékter­mékeivel, a zöldségtermesztés mellék­­termékeivel, vagy éppen a nagyon szépen Jelentkező kései lucernanöve­­dékekkel. Elfogadható megoldás az Is, hogy a korán letört kukoricaszá­rat kévékben, kúpokban tárolják a téli felhasználásáig, mert az őszi csúcsmunka idején sok gazdaságban szinte megoldhatatlan feladatokat ró az üzemekre. László László A harmadik vagy további kaszálás után feltört lucernatarlőnál az inhi­­blciós hatás lényegesen hosszabb ideig tart, mivel a talaj már több nedvességet tartalmaz. Lassabban megy végbe a szerves anyag lebom­lása. Ha ezt kivárnánk, a vetés ideje annyira kitolódna, hogy a búza igen gyenge állapotban menne a télbe. A harmadik vagy későbbi kaszálás után feltört lucernatarlónál fokozott sze­rep Jut a gyűrűs hengerek alkalma­zásának, de a lelassíottt bomlás miatt kitolódó inhibíció nemcsak a csírá­zásra, de a növények fejlődésére is gátlólag hat. Ily esetben a nagyobb mennyiségű vetőmaggal csökkenthető a káros hatás. Az ésszerűség megkí­vánja, hogy a kései törésű lucerna után ne vessünk őszi búzát. A lucerna utáni sikeres búzater­mesztés előfeltétele a szakszerű ta­lajelőkészítés. Fontos tényezők a ta­lajeszközök helyes megválasztása és alkalmazásuk sorrendje. Az eke, mint talajporhanyító esz­köz nem nélkülözhető. A szántás mélysége ne legyen nagyobb 25 cin­nél. Használjunk előhántós ekét, mely a szerves anyagokat a barázda aljára fordítja, s ott hozzájárul a humusz­képződéshez s ezen keresztül a mor­­zsás talajszerkezet előállításához. A talaj felső rétegébe került gyökerek elaprózását tárcsával végezzük, — majd ezt követően a talajt záró és nedvességet megőrző gyűrűs henge­reket alkalmazzunk. Minden tévedés elkerülése és azon állítással szemben, hogy a hengerezés szárit ezt a kérdést a termelők nyil­vánossága előtt tárgyalom. Elvben helyes az a tétel, hogy a hengerezés­­nek talajszárító hatása van, mely a hajszálcsövesség helyreállításából és Az antiMoMkum és a stressz STRESSZT MEGELŐZŐ GYÖGYSZERTAKARMÁNY A montreali egyetem világhírű pro­fesszorának, dr. Selye Jánosnak a felfedezése, a stressz, az állatte­nyésztésben is nagy jelentőségű. A stressz elmélet szerint a külsfl­­belső káros hatások ellen a szervezet stresszreakcióval védekezik. Ha a káros hatások nagyobbak, mint a szervezet védekező-képessége, akkor a stresszreakció harmadik és utolsó fázisában a szervezet kimerül, meg­betegszik. $ A stressz tehát a szervezetnek vé* dező állapota. A gyakorlatban azon­ban általában a stresszen olyan ha­tásokat értenek, amelyek védelmi ál­lapotot váltanak ki. Ilyenek az állat­­tenyésztésben: a táplálékhiány, túl­­hevülés, megfázás, sérülés, rossz hi­giénia, zsúfoltság, kis és nagy állatok együtt-tartása, hasmenés, kasztrálás, vakcináció, hideg padló, nyirkosság, csökött állatok jelenléte, paraziták, gyógyszer, mérgező anyagok, kevés etető és itató, túletetés, étvágytalan­ság, vízhiány, táplálékhiány, féreg­­űzés, betegség, hiányos szellőztetés, szállítás, helyváltoztatás. E stressz-hatások egy része gyak­ran sajnos elkerülhetetlen, mint pél­dául a herélés, féregűzés, szállítás stb. De azért a káros hatás megelőz­hető vagy csökkenthető, ha a jószág vitaminellátását növelik. Megfigyel­ték ugyanis, hogy ha nagyobb meny­­nyiségű A-, D-, E- és K-vitamint, va­lamint antibiotikumokat adnak a jó­szágnak, akkor a stressz-hatásoknak könnyebben ellenáll a szervezet. A kalinovicai Sérnm-gyár Anti­­stres-VAM néven ilyen stresszellenes takarmánypótlót hozott forgalomba a közelmúltban. E szer a fenti vitami­nokon kívül antibiotikumokat és fu­­razolindont tartalmaz. Általánosan az a tanács adható, hogy a jószágot lehetőleg mentesít­sük együttes stressz-hatásoktól. így a férges (gilisztás) jószágot (vagy féregellenes szer adása után) ne he­­réljük, ne változtassuk a helyét, ne szállítsuk. Leválasztásnál ne a mala­cokat helyezzük másik ólba, hanem a kocát, hogy a leválasztás és a hely­­változtatás stressz-hatása ne egy­szerre lépjen fel. Ha pedig előrelát­hatóan — például a herélés, oltás, sérülés után — elkerülhetetlen a szállítás, helyváltoztatás vagy más káros stressz-hatás, akkor ajánlható a gyógyszeres megelőzés az anti­­stres-VAM, amit a takarmányba ke­verve kell használni. Dr. M. M. rajtuk keresztül a kapilláris vízeme­lés törvénye szerint történő vízelpá­rolgásból áll. Ez azonban csak akkor érvényes, ha már Jóval előbb szán­tott, ülepedett talajt hengerezünk. Ha a frissen szántott talajokat hen­­gerezzük, úgy a felesleges légüregek csökkentésével és a sok szerves anya­got tartalmazó talaj térfogatának és felületének kissebbítésével megakadá­lyozzuk a levegő és a meleg behato­lását, s ezzel a művelt réteg kiszára­dását. Kiszáradt talajban ugyanis nincs élet. A mikrooragnizmusok abba a rétegbe húzódnak, ahol nedvessé­get találnak, de ezt csak addig tehe­tik, ameddig életfeltételeik, elsősor­ban a talaj levegő (oxigén) telített­sége megengedik. Ne ítéljük meg tehát a henger sze­repét egyoldalúan, hanem az összes tényezők egyidejű értékelésével és elbírálásával. Az elmondottak, alapján leszögez­hetjük: a sikeres búzatermesztés elő­feltétele, hogy a második kaszálás után feltörjük a lucernát és szaksze­rűen előkészítjük a főidet. Ha a har­madik kaszálás után kerül sor a búza vetésére, úgy a szántással egyidőben az említett talajmegmunkáló eszkö­zök segítségével készítsünk megfelelő magágyat. A nitrogén depresszió el­lensúlyozására használjunk salétrom­műtrágyákat, amelyet azután tavasz­­szal foszfor és káli műtrágyákkal egészítünk ki. A vetés Idejének meg­határozása szempontjából készítsünk oldatot, s végezzünk csírapróbát. Ami­kor az agrotechnikai határidő kitoló­dik, a csírázást gátló hatást mintegy 30 %-kal több vetőmag adagolásával ellensúlyozhatjuk. Dr. Fridecky Ákos mérnök Mire ügyeljünk a lucerna után termesztett őszi búzák vetésénél Fordítsunk nagyobb gondot A MELLÉKTERMÉKEK BETAKARÍTÁSÁRA . 1969. október 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom