Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-09-20 / 38. szám
KULTORA Bizonyára több olvasónk hallott ■* afelől, hogy a CSEMADOK Központi Bizottsága mellett megalakult egy felelős nyelvi bizottság, melynek élőn hazánk tapasztalt nyelvtanárai állnak. A nyelvi bizottság szekciókra van osztva: a nyelvjárásokkal, a népdalokkal, a népmesékkel, a babonákkal, a történetekkel és a földrajzi tulajdonnevek összegyűjtésével foglalkoznak szlovákiai méretben. Cikkemben én Is a földrajzi nevek gyűjtésével kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. 1985-től 15 községben végeztem el ezt a munkát és több mint 1200 nevet gyűjtöttem össze. A kezdő lelkes gyűjtőkhöz Írom ezt a néhány megjegyzést. Szellemi értékeink közül mindenekelőtt a nyelv érdekel bennünket. De a nép nyelvét korántsem Ismerjük annyira, mint népzenénket vagy költészetünket. A népnyelven belül is sajátos helyet foglalnak el a földrajzi neveink. Róluk már eddig is sok elméleti fejtegetés Jelent meg, de a rendszeres gyűjtőmunka európai viszonylatban is csak az utolsó 30—40 év alatt Indult meg. A földrajzi nevek nyelvtudományi Jelentősége kétségtelen, hiszen tulajdonneveink valamikor szintén köznevek voltak, s ha olykor lassabban Is, de ugyanolyan változásokon mentek keresztül, mint egyéb szavaink. A névkutatás Jelentőségét az Is növeli, hogy a szavak egy részéről már csak tulajdonnév! formában vannak emlékeink. Ezek lehetővé teszik, hogy pontosabb képet alkossunk nyelvünk múltjáről. Jobban megismerjük nyelvünket és ezen keresztül kultúránk történetét. Népünk történelmének tatanulmányozásához, a népesedés- és településtörténethez is hasznos adatokat szolgáltat, de eredményeit Jól hasznosítják egyéb tudományágak, mint pl. a történelmi földrajz, a növényföldrajz, az állatföldrajz, a néprajz stb. Is. A névgyűjtésnél ezért több szempontot kell egyszerre figyelembe venni, de természetesen a név, a név nyelvi alakja érdekeljen bennünket elsősorban. A földrajzi név Is olyan azonban, mint más sző: egy szűkebb közösség (legtöbbször egy-egy község) tagjai használják, később pedig megfeledkeznek rőía, tehát elévül. Különösen a mi korunkra jellemző ez az utóbbi, mert a modern nagyüzemi mezőgazdaság nemcsak a kis táblákat szántja össze, hanem egyGYŰJTSÜK A NÉVANYAGOT major. Dombos, lakott terület. Uradalmi birtok volt, Welss volt a dűlő tulajdonosa 1918-ig. Pezsernye községből (zólyomi Járás) Jöttek szlovák telepesek: Rybosok, Horfiákok, Luptákok, Macák és Farblar családok. Ezek megvették az egész területet, majd beépítették és gyümölcsöst létesítettek. A Hontvár megyei monográfia még nem, de a Felvidék 1939-ben már említést tesz Pezsernyepusztáról. Adatközlők: Hornyácsek András, Havetta Lajos, Fegyvernek. úttal fölöslegessé teszi a kisebb dűlők neveinek használatát Is. De Így van ez az utcanevekkel Is. Egy Ilyen országos méretű gyűjtés megvalósítása szakemberekkel szinte lehetetlenség. Áldozatos önkéntes munkával pótolni lehet ezt a hiányt. Gyűjtésünk akkor lesz valóban értékes, ha a községben és határában minden népi nevet összegyűjtünk; hogyha a nevet úgy Írjuk le, ahogyan a faluban kiejtik (tehát nem a magyar helyesírás szerint), és lokalizáljuk a neveket a térképvázlatra úgy, ahogy, ezek előfordulnak a község határában. Olykor nem könynyű eldöntenünk, hogy valóban földrajzi tulajdonnévvel van-e dolgunk, vagy csak köznévvel. Ilyenekkel találkozunk mind a falun belül (beltelkek nevel), mind a falu határában (dűlők, határrészek nevel, híd, községi kút). Fontos a gyűjtés megszervezése. A HNB elnökökkel kell kapcsolatba lépni, átolvasni a községi krónikákat, látogatást tenni a Járási múzeumokban, levéltárakban, könyvtárakban. Nagyon sok érdekes anyagra bukkanhatunk, de a legfontosabb az adatközlők helyes megválasztása. Munkánk sikere legtöbbször rajtunk múlik. Kiválasztáskor a határjárő embereket keressük: Ilyen: a csősz, a mezőőr, a pásztorok, a kondűszok, a favágók, a napszámosok stb. Tehát olyanokat, akiknek több helyen volt a határban földjük, avagy többször bejárták azt. Esetleg úgy csinálhatjuk, hogy a határ egy-egy részére külön-külön Is szerzünk adatjelzőket. A legutóbbi anyaggyűjtést Magyaradon, Szántón, Hontfüzesgyarmaton és Fegyverneken végeztem. Kiragadok tehát néhány földrajzi nevet és ismertetem az olvasóközönséggel, valamint azokkal, akik még a munkát nem kezdték meg. (Különben sokat segíthet ebben a munkában Teleki Tibor, a Nyitral Pedagógiai Fakultás magyar tanszékének tanára, aki ezen munka kezdeményezője volt és a topónknál ' csoport felelős vezetője. Bátran fordulhatnak hozzá az érdeklődők, űrlapokat küld, hasznos útmutatót vagy személyesen megmagyarázza a munka menetét.) Névanyag: Békás: Ejtése: Békás. Domborzata: sík terület. Művelési ág: Szántó. Esemény: A gólyák és bíbicek kedvelt helye, mocsaras rét volt. 1960-ban lecsapolták. Adatközlők: Havetta Lajos, Hornyácsek András, Fegyvernek. Fölsőforrások: Sík terület, erdő melletti árkok, 1957-lg 7 kisméretű gyógyfürdő (medence) volt ezen a helyen. A szántól ásványvízforrások három helyen fordultak elő a Búrpatak mentén. A források egy síkvonalba estek. Traventín rakódott le a kőzetre. Erről említést tesznek 1887-ben Szent Katolnay Cseh és Szontágh (1888) Selmecbányái és pest! geológusok. E. Ivan (1952) megemlíti, hogy 7 forrás volt ezen a réten és a gyógyvíz hőmérséklete 17— 20 °C között mozgott. A fürdő és forrás védett övezetét a budapesti Belügyminisztérium határozta meg 1892- ben. A legújabb vízelemzést Jaroslav Janák mérnök végezte 1957-ben. A fürdőt külföldi vendégek is használták. Híres volt a gyomorbántalmakat enyhítő, reuma és szívbetegségek gyógyító hatásáról. Tulajdonosai: az egyház, Reviczky Dániel, Somogyi László stb. voltak. A Fölsőforrásokról említést tesz Török ].: A két magyar haza gyógyvizei és fürdőintézetei Bp. 1848-ban. Adatközlők: Moravszky Dezső, Berkes László, Szántó. Pezsernyemajor. Ejtése: pézsérnye-Proletárok: Dombos szántóföld. 1918-ban osztották ki a zselléreknek és földnélkülieknek, bizonyos pénzösszeg ellenében. Adatközlők: Hornyácsek András, Havetta Lajos, Fegyvernek. Templomutca — Fegyvernek, ejtése: témplomuccá, lakott terület. A volt Adler-féle kastélyt 1938 után templommá, másik részét kultúrotthonná alakították át. Szent György napján a község lakói a Szlklncepatak partján gyülekeztek össze és a tűz mellett „kikiáltottak“ egymásra különböző szerelmi históriákat a leányzókról, legényekről és házaspárokról is. Egymásnak így kurjongattak: — Lövöm a szent Györgytl — Felelet a lányok részéről: — Ne lődd vltlzl — erre a legények vissza: — Mit Igírsz? — lányok: — Egy szíp hírt! — Utána jöt a kurjongatás. Rendszerint a tettes magára ismert, vagy bosszankodott, vagy Jót nevetett a dolgon. Ezek a népszokások 1945-lg tartottak. Adatközlő: Havetta Lajos. Erről a Szent-Győrgy napi népszokásról említést tesz 1939- ben Csatár és ölvedl János A Felszabadult Felvidék 229. és 230. oldalán a Garam menti és Nyitra menti népszokásokban. Utoljára hagytam két olyan dűlőnevet, amely történelmünkre ád viszszapillantást. Mindkettő megtalálható Fegyverneken és Hontfüzesgyarmaton. Tized. Domb, szántóföld. A magyar seregek, amikor visszafoglalták Buda várát, az erre menetelő török seregeket tizedelték meg. 1908-ban az adatközlő Hornyácsek András például talál egy buzogány-féle vasdarabot és egy öreg lovassarkantyút. Törökülés, nevű dűlőt öregjeink úgy magyarázzák, hogy a törökdúlás Időszakára lehet visszavezetni. Sík terület, szántó. Az anyagot beküldte: Belányi János SOMOGYI TÓTH SÁNDOR: GABI Gabi az apjától naplót kapott, amelybe minden nap legalább tíz sort kell írnia. Az író naplószerflen ír a gyermekvilágról, a serdülő korról, s ez mindenki számára kitűnő olvasmányt jelent. (Ara 13.50 Kős.) KERTÉSZ ERZSÉBET: SZENDREY JÜL1A A „feleségek feleségét“ komoly zene- és irodalomrajongó, intézeti kislányként ismerjük meg, akit apja, a megye első gavallérjához szeretne feleségül adni. Júlia azonban a szatmári megyebálon megismerkedik Petőfi Sándorral, s úgy érzi, hogy egész életében erre a találkozásra várt. A költő alig egy hónappal a megismerkedés után feleségül kéri Júliát. Szendrey Ignác azonban kikosarazza a költőt. Mint közismert, Júlia kitart szerelme mellett, s családjával dacolva, a kitagadást is vállalva, egy évvel a szatmári megyebál után Petőfi felesége lesz. (Ara 22,50 Kcs.) MARGUERITE AUDOUX: MARIE-CLARIE Marle-Clarie az írónő életregénye. Árva gyermek, akinek egészséges szervezete meglel, magába szív mindent, ami szépség és erő, — aki kolostori lelencként és tanyai birkapásztorként egyaránt megtalálja a boldogságot, de mindig el is kell veszítenie. (Ara 16,— KCs.). VLADIMIR PARAL: KATAPULT Jacek Joät vegyészmérnök hivatalos kiszállásainak útvonalán apróhirdetések révén hét nővel köt ismeretséget, ők lennének azok a Katapultok, amelyek közül az egyik segítségével kirepíthetné magát új életbe. A kibontakozó és elmélyülő hét viszony egyaránt reményteljes, mindegyik nő új állást, új lakást szerez, mindegyik többet Ígér, többel kecsegtet az előbbinél. Fordulatot, cselekményekben gazdag regény a Katapult. (Ára 15,— Kős.) A műkedvelő szániátszás időszerű kérdései A műkedvelő színjátszásnak mindig rangos szerep Jutott a lakosság kulturális Ismereteinek elmélyítését és a szocialista haladás ügyét szolgáló népművelési munkában. Ezért természetes, hogy a műkedvelő színjátszók mindig támogatták azokat a kezdeményezéseket, amelyek a népművelési munka módszereinek korszerűsítését szorgalmazták. Népművelésünk Jelen helyzetének elemzése alapján törvényszerűen arra a következtetésre Jutunk, hogy az élet kinőtte népművelésünknek olyan értelmezését, amilyen mondjuk negyedévszázaddal ezelőtt még helyesnek bizonyult. Tehát egy korszerűbb népművelési koncepció mielőbbi kialakítására van szükség. Egy olyan koncepció kialakítására, amely elsősorban az Ifjúság, a falu és azon belül a parasztság aktív közreműködésével is számol. Ez ma már szükségszerű követelmény, mert a művészetet, az irodalmat szerető falusi ember már nemcsak az agitáclő függvényét képezi, hanem a szocialista munka- és életkörülmények rávezették arra is, hogy kulturális értékeink ápolóinak és fejlesztőinek aktív segítőtársa legyen. Mi, akik a haladás képviselői, a szocialista demokrácia hívei vagyunk, s akik előtt az internacionalizmus nemcsak divatos szólam, akik részére a szocialista hazafiságból táplálkozó nemzeti öntudat és az emberi értékek felsőbbrendűsége — de számos más elméleti és gyakorlati kérdés megértése és másokkal való megértetése — olyan természetes ténnyé tudatosodott, amelyért csak lelkesedni lehet, feltétlenül figyelembe veszszük azokat a tényeket, illetve tapasztalatokat, amelyeket a haladás ügyét szolgáló műkedvelő színjátszásunk reánk, a korszerűsítést igénylő nemzetségre örökségül hagyott. Színjátszó mozgalmunk temérdek lehetőséget rejt magában. Munkánk és erkölcsi normánk tudatosításával, a tudomány és a tárgyi tudás párosításával cseng egybe. Persze azzal a hivatásérzéssel és kötelességtudattal, amely nélkül társadalmunk, kultúránk és politikánk nem töltheti be marxista-leninista elhivatottságát. Munkánk színes és sokrétű. De eredményt csak igényes műsorokkal, magasszintű párbeszédekkel, tartalmas értekezletekkel és baráti találkozókkal érhetünk el. Kölcsönös bizalom és tiszta lelkiismeret kell ahhoz, hogy tevékenységünk közüggyé váljék, mert nem közömbös számunkra, milyen iesz a közvélemény és a népművelés viszonya. Mert a közvélemény ma már nemcsak hogy vitatkozik a munkaformák módjain és tartalmi lehetőségein, de minden szinten hajlandó az előbbrejutáshoz segítséget is adni. És ha számunkra egy néző, már kollektív felelősséggel ül be a nézőtérre, öntudatos közönséggé válik, bírálni tudó látogatóvá, akinek a nézetét már nem lehet figyelmen kívül hagyni. A siker tehát a Jó műsorpolitikán múlik. Célunk mi más lehet, mint választ adni minden Időszerű kérdésre. S ehhez a vezérszólamot a jó szerepkönyvnek kell megadni. Tehát egy olyan színdarabnak, amelynek Időszerűségét tartalmi cselekménye szabja meg, vagy éppen formai megnyilatkozásban hoz elénk olyan gondolatébresztő Jeleneteket, amelyek a néző kételkedéseit is helyes mederbe terelhetik. A néző ugyanis élményt akar, ő is a szereplőkkel együtt akarja felfedezni a mondanivaló lényegét, a cselekvés dinamikájából reá ható koncepció Jelenlétét. De ezen felül igényli még az élő szó varázsát is, és ezért Jön el az előadásra önként, minden agitáció nélkül. Nem lényegtelen hát, hogy műkedvelőink milyen műsorokat szerveznek. Milyen színdarabokat tanulnak, milyen témákról vitatkoznak és mi az, ami őket közvetlenül érdekli, foglalkoztatja. De az sem mindegy a számunkra, hogy műkedvelő rendezőink, népművelőink és aktivistáink milyen perspektivikus feladatokat tűznek maguk elé. Az elmúlt időszakban végbement kulturális fejlődés egyik legjellemzőbb mutatója szerint, nemcsak a művészetek iránti igény növekedését figyelhettük meg — főleg falusi vonatkozásban —, hanem azt is tapasztalhattuk, hogy a falusi ember elvárja már, hogy községében is, rendszeresen szerepeljenek a helyi műkedvelők. Tökéletesebb szervezést, tekintélyt, színvonalat, megbecsülést sürget. Módszertani segítséget követel, mert ott akar lenni az alkotóversenyeken és részt óhajt venni az ország kulturális életkeringésében. Megszólalt a falu. Műkedvelőink sorában már kvalitatív fokozatokat is megállapíthatunk. S ezért a kezdő színjátszó csoportjainkat kell elsősorban megerősítenünk, buzdítanunk, útbaigazítanunk. Mozgalmunk megújhodását a falun kell elkezdenünk. Ott van a Jövőnk. Az ú] falusi inteligencia, az otthon dolgozó fiatalok, az ú] kultúrházak tevékenysége egyre Igényesebb lett. Szinte önmaga erejéből tört előbbre. Fellendült és szót kér az egyetemes kultúra tartalmasabb továbbfejlesztésében. S éppen ezért nem lehet számunkra közömbös, hogy az egyes Járásokban hogyan működik népművelési hálózatúnál A személyes felelősség, a munkafegyelem megszilárdítása, az anonimitás felszámolása nélkülözhetetlen feltétel a minőségi előbbrejutáshoz. Reméljük viszont, hogy a szakosított koordináció, a tárgyilagos káderpolitika népművelői munkánk átlagos színvonalát, az elkövetkező őszi-tavaszi Időszak sokrétű tenniakarásában lényegesen megjavítja. Ehhez persze meg kell találnia az együttműködés legeredményesebb szervezeti formáit és módszereit, amelyek nem egy-két egyén „ex officio“ szemszögéből rendeltetnek el, hanem egy olyan kollektív-értékű rezümévé erősödnek, amelyek bizonyosan előbbre lendítik műkedvelő színjátszó mozgalmunk fejlődését. De ez, végső fokon mégis csak az igazi szak-tekintély, a kölcsönös bizalom és megbecsülés kérdése, amelyhez viszont még a műveltség legalább átlagos színvonala és a mérlegelni tudó tárgyilagosság J- lenléte Is nélkülöz: .etetlen feltételi Szuchy M. Emil SZABAD FÖLDMŰVES 13 1989. szeptember 20. f S 3 1 = M m £ 3 *•* <a 2?« áf a ° £ u H *■< S3 1-5 2 Js 'C0 * * 3 C .* s c ■-» 13 g.3 S v a S c Ä 3 3 N S *3 '= í ^ s 3 — ► »H +mt © 00 A Nyitrai Pedagógiai Főiskola impozáns nagytermében adták át a köztársasági elnök által adományozott állami kitüntetéseket a szövetkezetek kiváló dolgozóinak ás vezetőinek.
