Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)

1969-08-30 / 35. szám

FALVAINK 1949. december 17-én alakult a Jénoki EFSZ. Kecskeméty István, a szövetkezet egyik alapító tagja, a húsz esztendős EFSZ egyik könyvelője Így emlékezik az in­dulás éveire; — Az első esztendőben, az 1950. gazdasági évben még csak a szö­vetkezet első típusa jött létre a faluban. Harmincán írták alá a belépési nyilatkozatot. Kl-ki a maga földjén gazdálkodott még akkoriban, de a termést már az első közös géppel, egy marokrakó aratőgéppél közösen takarítottuk be. Egy évvel későb áttértünk a közös gazdálkodás második típu­sára, 1952. augusztus 28-tól pedig már harmadik típusú és összköz­­ségi lett a Jánokí EFSZ. JÁNOKI HÚSZ ÉV Bár a könyvelő nem akar élni az öndicsérettel, mégis leszögez­hetjük, hogy a jánoki közös ala­kulása óta jól gazdálkodik. Hisz már 1952-ben, amikor összközségi lett a szövetkezet, 383 q búzát osztottak el segélyképen az új tagok között. Pedig az akkor be­lépő gazdák inég nem Igen járul­tak hozzá a közös az évi eredmé­nyeihez. Kezdetben — a régi csehszlovák koronában számolva 45 korona volt egy-egy munka­egység értéke, s ezenkívül 4 kg termést is kaptak a tagok munka­egységenként. Évről-évre gyara­podott a Jánoki EFSZ. Már 1950- ben felépítették az első korszerű közös istállót s körülötte azóta terjedelmes gazdasági telep jött létre. Fellendült a szövetkezet ál­lattenyésztési termelése nemcsak terjedelemben, hanem színvonal tekintetében is. — Az állattenyésztést tejterme­lésre, hízósertés és juhtenyész­tésre szakosítottuk, világosít fel Dura Mihály mérnök, főállatte­nyésztő. Tavaly 2473 liter átlagos fejéshozamot értünk el darabon­ként s az idén minden feltételünk megvan rá, hogy biztosítuk a 2900 liter átlagot az egész 190 darabot számláló állománynál. Meg va­gyunk elégedve a sertéstenyész­tés eredményeivel is, hisz az első félévben a hízósertéseknél napi 62 deka súlygyarapodást értünk el. Emellett egy liter tej termelési költsége 2,20, egy kiló húsé pedig 8 korona, egészíti ki Dura mérnö­köt Bodnár Béla üzemgazdász. És ha már gazdasági kérdések­nél tartunk további gazdasági mu­tatók iránt érdeklődöm. Bodnár Béla elmondja, hogy az EFSZ tar­talékalapján 997 ezer koronát, kishíján egy milliót tartanak nyil­ván s ezenkívül évente kőt-há­­romezer korona beruházást for­dítanak a géppark felújítására, illetve kiegészítésére. ŰJabb gaz­dasági épületek építését egyelőre nem tervezik, a meglevők korsze­rűsítése, tökéletesítése azonban jelentős összegeket Igényel. De telik miből, gazdaságilag jól áll a szövetkezet. — Csak a munkaerőkkel van baj — szól közbe Tobák János, a másik könyvelő. Jánokhoz közel esik a Kelet-Szlovákiai Vasgyár, s bizony nem is annyira a jobb kereset, mint inkább a nagyobb kényelem miatt sokan elpártolnak a szövetkezettől. Naponta mintegy 160 személy jár ki a faluból dol­gozni, a szövetkezetbe pedig az 1500 hektárnyi mezőgazdasági te­rületre alig 160—180 dolgozó jut. Köztük is sok a nyugdíjas. Az ál­landó dolgozók átlagos életkora 48 éven felül van. Bizony, a húsz éves jánoki szö­vetkezettel vele öregedett a tag­ság is. Ojak, fiatalok pedig csak nagyon gyéren akadnak. Pedig a szövetkezet számos előnyt biztosít számukra. Most is négy üj lakás épül a régi szövetkezeti iroda ud­varán, s amennyiben a tagság úgy igényli, már a közeljövőben to­vábbi lakások építését is meg­kezdhetik. A kereseti lehetőség is eléri az ipari üzemek színvo­nalát, hisz az állattenyésztésben dolgozók 2000 koronán felül is keresnek, a munkanorma értéke 23 korona. Két hét fizetett szabad­ság is jár a szövetkezeti tagok­nak, s jövőre már három hetet terveznek. Mert igyekvő a tagság és hozzáértő vezetőség biztosítja a kezességet arra, hogy a Jánoki EFSZ húsz év óta felfelé ívelő fejlődése ezután sem törik még. K. Z. ^ SZARAD FÖLDMŰVES B ászfalun (érsekújvári já­rás) is húsz évvel ez­előtt alakították meg az egységes földművesszö­­vetkezetet. A kezdet itt is nehéz volt. A problé­mák megszámlálhatatlan 'sokaságával kellett meg­küzdeniük a közös irá­nyítóinak, amíg megszi­lárdult a szövetkezet. Az első évtized gazdasági eredményei alapján a szövetkezet a járás gyengébb közös gazdaságai közé tartozott. Az utóbbi években azonban erőteljes fejlődés tapasztalható. Váratlanul érkeztünk meg a szövet­kezet irodájába, ahol Boross László ökonőmus jó ismerősként üdvözölt. Rövid beszélgetés után megtudtuk, hogy a fiatal ökonómus a napokban sorsdöntő lépést tett az élet útján, — megnősült. Mielőtt a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésére terelnénk a beszélgetés fonalát, az ökonómus egy pillanat türelmet kért. — Behívom az apóst is, ő aprólé­kosabban ismeri a szövetkezet fejlő­désének göröngyös útját. Pillanatokban belül már a társa­ságunkban ül az após, Mikia Albin 1954—56-os években a gyenge ered­mények miatt többen is kiléptek a szövetkezetből. Ebben az időben a Járás gyengébb szövetkezetei közé tartoztunk. Megindult a fejlődés Az 1960-as év jelentős határkő, mert össz-ázövetkezeti község lett Jászfalu. Ekkor már 2000 hektáron nagyüzemi módon indulhatott meg a termelés. Javultak az eredmények, de az erőteljesebb fejlődés csak 1962 után következett be. Mikia Albin mérnök került a szövetkezet élére. Tevékenysége alatt megszilárdult a munkafegyelem, megváltozott a tag­ságnak a szövetkezet vagyonához való viszonya. A szakszerű irányítás és a tagság lelkiismeretes munkája év­­ről-évre több sikert eredményezett. Jelentősen emelkedett a termelés színvonala, egyre javultak az ered­mények. Az állattenyésztésben pél­dául amíg 1962-ben 544 mázsa vágó­marha- és 1327 mázsa sertéshúst ter­meltek, addig 1968-ban már 993 má­zsa, illetve 2102 mázsát juttattak a közéllátás részére. A tejtermelés az említett időszakban 309 600 literről 534 800 literre emelkedett. Ha a fejlődést értékeljük, megálla-Jobbról az érsekújvári autójavité vállalat igazgatója, Hruboü mérnök, beszélget a szövetkezet elnökével és ökonómusával a T—174-es jelzési német gyártmányú rakodógép előtt. Nehéz Mikia Albin szövetkezeti elnök mérnök, aki a szövetkezet elnöke, és Hruboi Jozef mérnök, az érsek­­újvári autójavító vállalat Igazgatója. — Már nyolc éve kapunk hathatós erkölcsi és anyagi támogatást, — mutatja be Hruboá elvtársat a szö­vetkezet elnöke. — Szükség szerint brigádmunkával, főleg a cukorrépa­szállítás idején autókkal segítenek a szövetkezetnek. Húsz év tükrében értékeljük a szö­vetkezeti mozgalom, a közös r-azdál­­kodás fejlődését. Hogyan kezdődött Jászfalun a szövetkezeti gazdálkodás? — érdeklődöm az elnöktől. — Az úrbéri és az elkonfiskált földeken mintegy 180 hektáron tizen­két alapítótag kezdte meg a közös gazdálkodást. A szövetkezetesítés út­törőinek tábora hamarosan tizenki­lencre emelkedett. — Mi jellemző a kezdett évekre? — A szétaprózott állattenyésztés, amely természetesen a kezdet-kezde­tén nem lehetett gazdaságos. Nagyon sok volt a probléma. Nehezen bonta­kozott ki a közős gazdálkodás. 1951-bén már ezer hektáron gazdálkodott a szövetkezet tagsága, de az eredmé­nyek nagyon gyengék voltak, ami bi­zony megbosszulta magát, mert az píthatjuk, hogy a nyerstermelés 1962 óta megkétszereződött, a szövetkezet vagyona pedig 14 millió 907 ezerről 23 millió 742 ezer koronára gyarapo­dott. A néhány számadat hűen tükrözi vissza a megtett utat, amely a közös gazdaság megszilárdulását, a tagság jövedelmének növekedését eredmé­nyezte. A traktorosoknál (az 1962-es és 1968-as éveket hasonlítjuk össze) az átlagos havi kereset 1041 koroná­ról 2216 koronára, egy átlagos dol­gozó jövedelme pedig 976-ról 1932 koronára emelkedett. Az ökonómus rövid tájékoztatója után ismét a szövetkezet elnöke szőt­te tovább a beszélgetés fonalát. — A nagyon gyenge kezdet után bíztató a fejlődés. Szinte hihetetlen, Hlavaty Ladislav kitűnő traktorosa a szövetkezetnek Boross László ökonómus Kajtor P. felv. ha felidézzük a kezdeti évek ered­ményeit. A sertéstenyésztésben pél­dául 0,10—20 dkg-os súlygyarapodást, a teheneknél 1,4—1,7 literes napi fe- Jési átlagot értek el a szövetkezet­ben. A növénytermesztésben a cukor­répán kívül minden növényfajtánál átlagon aluliak voltak az eredmé­nyek. — A Jövőben fokozni akarjuk az állattenyésztés hasznosságát — foly­tatja az elnök. — A tehénállomány­ból likvidáltuk a gümőkóros állato­kat, és teljesen felfrissítettük az állo­mányt saját nevelésből, részben pe­dig vásárolt üszőkkel. Az állattenyész­tés feladatainak megvalósításában je­lentősen hozzájárulnak a példás ál­latgondozók Záíek Jozef, Sulőan és Bednárik Imrich. — A növénytermesztés dolgozói közül kik érdemelnek dicséretet? — Martiäek, Baäfovansky, Göncöl, Keszi és Nemeá neve érdemel emlí­tést. A szövetkezet megalakulásának hu­szadik évfordulója és az aratás sike­res befejezése alkalmából rendezett ünnepségen huszonegy alapítótagot és érdemes dolgozót jutalmaztak meg, akik két évtizeden keresztül fáradoz­tak a szövetkezeti gazdálkodás meg­szilárdítása és fellendítése érdeké­ben. Az idei terméseredmények is azt bizonyítják, hogy jó úton halad a szövetkezet, és ebben nagy része van a vezetőségnek, élükön Mikia Albin mérnök-elnökkel, aki jó munkájának elismeréséül kitüntetésben részesül. Kajtor Pál kezdet, bíztató fejlődés Makranci siker Aratás után a termésbétakarttással összefüggő kérdésekről beszélgettem Lőric Lászlóval, a Makranci EFSZ agronómusával. — Szövetkezetünk valamennyi dolgozója meg van elégedve az idei ter­melési eredményekkel és a termésbetakarítás menetével. Az idei termés olyan sikernek számít, amelyre nincs példa a Makranci EFSZ történetében. Nem kevesebb, mint 34,6 q hektárhozamot értünk el 725 hektárnyi vetés­­területen. Legjobban fizetett a Mironovszkája búzafajta, amelyből 37,4 q termett hektáronként. Külön sikernek számít a zab 34,8 mázsányi átlagos hektárhozama. A gabonanemüek összvetésterületén 10 mázsával teljesítet­tük túl a tervezett hektárhozamot. A 251 vagon termést három hét alatt takarították be a Makranci EFSZ dolgozói. Hogy e munkát a kedvezőtlen időjárás ellenére is aránylag ilyen rövid idő alatt elvégezték, abban jelentős része van a Kézsmárki EFSZ-től kapott két kombájnnak is. A szövetkezet a kézsmárki segítséget a termés­betakarítás befejezése után azzal viszonozta, hogy kölcsön adta az észak­szlovákiai szövetkezetnek a maga gépesítési eszközeinek egy részét. A makranciak követésre méltó példával válaszoltak a CSKP KB elnök­ségének azon felhívására, hogy: „Az össztársadalmi szükséglet teljesíté­sével és túlszárnyalásával Járuljunk hozzá népgazdaságunk megszilárdí­tásához“. Az állami felvásárlási tervet 35 vagon termés eladásával telje­sítették túl. — Miben látja az idei kiemelkedő siker alapját? — érdeklődtem az ag­­ronómustól. — Az agrotechnikai szabályok következetes betartásában és mindenek­előtt a szövetkezet valamennyi tagjának odaadó, áldozatkész munkájában. Kétségtelen része van a sikerben a vetőmagfajták gondos megválasztásá­nak és a jól átgondolt tápanyagellátásnak, a tervszerű műtrágyázásnak is. A szövetkezeti tagság odaadó munkájáról szólva külön ki kell emelni Veres Dezső kombájnost és Amrik János segédkombájnost, akik SK—34 es gépükkel 130 hektárról 4445 mázsa szemet csépeltek ki. De megérdemlik az elismerést Munkácsi, Gergely és Pelegrin is, akik a szalmát gyűjtötték össze a kombájnok után. Az idei termés betakarításánál odaadóan segédkeztek a helyi tűzoltó­szervezet, a sportszervezet tagjai és a község többi lakója is. A szövetkezet vezetősége ez úton is köszönetét nyilvánítja az önzetlen segítségért. Andreas Sándor 1969. augusztus 30. V V

Next

/
Oldalképek
Tartalom