Szabad Földműves, 1969. július-december (20. évfolyam, 27-52. szám)
1969-08-16 / 33. szám
ÉLETÉBŐL Rend a lelke mindennek A Párkányi Állami Gazdaság 880 állandó dolgozója közül 186 párttag. Tizenkét gazdasági részlegen, valamint a központi Javítóműhelyben és az Igazgatóságon alapszervezetek működnek. Franko Matej az összüzeml pártszervezet elnöke. Az elnöknek, s természetesen a pártvezetöségnek Is, mindig jó kapcsolata volt az Igazgatósággal és a kommunisták közül legtöbben sokat tettek azért, hogy a gazdaság szép termelési eredményeket érjen el. A pártszervezet elnökével és Szalal Józseffel, az üzemi tanács elnökével a pártszervezetek tevékenységét vizsgáljuk. Vajon milyen nehézségekkel kellett megküzdeni a pártszervezeteknek és milyen volt a párttagság állásfoglalása? Ezzel kapcsolatban a pártszervezet elnöke nyilatkozott. — Nekem az a véleményem, hogy nagyon messze dobtuk a kalapács nyelét a múlt év tavaszán. Ml már májusban láttuk a veszélyt és küldtünk is rezolúciót a pártközpontba, amelyben elítéltük a tömegtájékoztató eszközöket. Különben Is a Jobboldali nacionalista nézetekkel pártszervezetünk sohasem azonosította magát. — A gazdaságban nem voltak nacionalista kilengések? — Egy eset nálunk is akadt. Az egyik párttag elfelejtette, hogy a ml pártunk alapeszméje az Internacionalizmus, és ittasan a Duna másik oldalára küldte a magyarokat. A következő napon összehívtuk annak a részlegnek a vezetőségét, ahová tartozott a magáról megfeledkezett. Már-már úgy volt, hogy az Illetőt kizárjuk, de mivel nagyon megfogadta, hogy soha többé nem tesz meggondolatlan kijelentéseket, végülis elálltunk a kizárástői, de természetesen alaposan megdorgáltuk őt a nyilvánosság előtt. — Taggyűléseket rendszeresen tartottak? — Minden hónapban, mint azelőtt. Az elnököket pedig gyakran hívtuk, hogy informálva legyenek az események alakulásáról. A környékünkön különbenis csak a Párkányi Cellulózé Üzemben hőbörögtek. A ml tagságunk többször elítélte a szocialistaellenes tevékenységet. — A járási pártszervezet munkájával elégedettek? — Őszintén szólva nem voltunk és nem is vagyunk. Szerintünk az 1968. június 28-án megtartott konferenciát semmisnek kellene nyilvánítani, és a helyi szervezetek Javaslata alapján megválasztani a járási pártbizottságot. Sajnos, tavaly sok minden történt, amihez egy marxista pártnak semmi köze sincs. — S mi a véleményük az ország gazdasági helyzetéről? — Talán azzal kezdhetném, hogy a mi mezőgazdasági üzemünkben a bonyolult politikai helyzet ellenére is becsületesen dolgoztak — vette át a szót az üzemi bizottság elnöke. Ez talán azért is történt, mert a párttagság elítélte a szélsőségeket, s legtöbben tudtuk, hogy hová vezethet, ha a munkahelyeken akarják érvényesíteni a túlzott demokráciát. Ami az ország gazdasági helyzetét illeti, eléggé pesszimisták vagyunk. A munkafegyelem még mindig nem szilárdult meg az üzemekben, s a dolgozók egy része azt hiszi, politizálásből is meg lehet élni. A másik baj, hogy az államapparátus bizonyos posztjain és másutt is aránytalanul magasak a fizetések. Ha ez így megy tovább, nehéz lesz megállítani az inflációt. Az a szerény véleményünk, hogy csak akkor várhatunk változást, ha megszilárdítjuk a vezetést és helyes bérpolitikát folytatunk. Ez egy abszurdum helyzet. Nálunk a növénytermesztésben jó ha 1000 koronát megkeresnek havonta. Mindenféle hivatalnokocskák pedig háromszor-négyszer anynyit kapnak. Azoknak aztán könnyű a bérek befagyasztásáról beszélni. — Hogyan lehetne a helyzeten változtatni? — Le kell váltani azokat a vezetőket, akik nem ismerik el a párt vezető szerepét. Nálunk az Igazgatóság bármit is kezdeményez, előbb megtanácskozza azt a pártbizottsággal, fontosabb ügyekben az egész tagsággal. Mivel ez Így történik, a tagság harcol az igazgatóság elképzeléseinek a megvalósításáért. A pártban is rendet kell teremteni. Már eleget hallottuk azt, hogy „ez az én egyéni nézetem“. Mi nem csak egyéni véleményekre vagyunk kíváncsiak, hanem a párt egységes álláspontjára. Ha nem megy felülről a rendbontók eltávolítása, alulról kell nyomást gyakorolni, hogy a konszolidáció akadályozóit távolítsák el a funkciókból. Természetesen elvárjuk, hogy a mezőgazdaságban, a népgazdaság legszilárdabb ágában becsületesebb árpolitikát hozzanak létre. Igaz, azt mondják, a falusiak élnek legjobban. Azt hiszem, ha az üzemekben és a városokban is annyit dolgoznának, mint a falusiak, más lenne a helyzet az országban. — Hogyan segíthetnénk még Jobban a konszolidációt? — Mi úgy képzeljük — válaszol a pártelnök —, hogy a pártegységet szilárdítani kell. Ezt azzal szeretnénk elérni, hogy még rendszeresebben informáljuk a tagságot az ország, a gazdaság helyzetéről. Emellett időszerű lenne az ideológiai kérdések megvitatása, vagyis a párttagság iskolázása. A párt iránti bizalmat csak úgy tudjuk visszaállítani, ha alaposan átrágjuk a történteket, s levonjuk belőle a tanulságot. Végül pedig fel kell ráznunk a közönyösöket. Megmagyaráznunk, hogy csak valamenynyiünk összefogásával teremthetünk rendet. Bele kell szólnunk az ország ügyeibe és nyíltan vitatkozni azokkal a hamis prófétákkal, akik ilyen nehéz helyzetbe sodorták az országot. Tóth Dezső A fejlődés útján Amikor 1964-ben Szécsénkét és Nagyfalut gazdaságilag és politikailag egyesítették a borúlátók rövid életet jósoltak e „frigynek“. Két község egy irányítás alatt... csak ellenségeskedést szülhet a múltban eltérő szociális viszonyok közt élő falvak lakossága között — mondogatták. A gyakorlat azonban megcáfolta ezt a nézetet. Mindkét község lakossága testvéri egyetértésben él és dolgozik. A 26 tagú képviselőtestület a hosszúra nyúlt megbízatást időszakban bebizonyította, hogy méltó választói bizalmára. A jól szervezett és irányított tevékenység eredményeként gyors fejlődésnek indult mindkét község. — A választások után meghatároztuk a képviselők működési körzetét — tájékoztat Gyenes József, a HNB titkára. Ennek nagy hasznát láttuk, különösen a faluszépítésl akcióknál. Minden képviselő a saját körzetében szervezte a brigádosokat. Nem egy alkalommal 80—100 ember állt munkába. — Milyen munkákat valósítottak meg? — kíváncsiskodom. — A JNB által segélyre kiutalt pénzt egyenlően osztottuk el mindkét község részére. Kiadásainkat nagyrészt ebből fedeztük — tájékoztat. Falvainkban portalanítottuk az utakat. Szécsénkén rendbe hoztuk az elhanyagolt grófi parkot, és községeink szórakozási központjává alakítottuk át. E cél érdekében 85 m2-nyi táncterületet s gyerekjátszóteret létesítettünk. Kicsinosítottuk az óvódát s iskolánk környékét is bekerítettük. Nagyfalun a „Z“ akció keretében klubhelyiséggel ellátott tűzoltó szertárat építettünk, óvodát nyitottunk, bekerítettük a temetőt. Polgártársaink kívánságára szódagyártó berendezéseket vásároltunk mindkét község részére. Kiváló dohánytermelőkként ismerik a rimaszombati járásban az abafalai EFSZ dolgozóit. Idén 12 hektáron termelik ezt az ipari növényt. Az eddig eladott termést mind I. osztályú árúként vette át a feldolgozó üzem. Felvételünkön Kosztúr Erzsébet. Molnár- Barna Mária és Kovács Margit szárításhoz készítik elő a dohányleveleket. (Dicsek J. felv.) ARATAS után Szlovákia déli részein már régen befejezték a gabonatermés betakarítását. A magasabban fekvő területeken pedig hamarosan végeznek az aratással. Jóleső érzés megállapítani, hogy csaknem az egész termés már biztonságban van. Ilyenkor a gabonabetakarítás után pillantsunk vissza az idei kenyércsatára, elevenítsük fel az aratás sikereit, boncolgassuk a felmerült hiányosságokat. Keressünk rá kiutat azok eltávolítására, hogy egy év múlva még zökkenőmentesebb, folyamatosabb lehessen a betakarítás. Ismét bebizonyosodott, hogy a földművesek akarata és szorgalma nem ismer határokat. Minden percet igyekeztek a lehető leghasznosabban kihasználni a sikeres, veszteségmentes betakarítás érdekében. A mezőgazdaság dolgozói, akik időt, fáradtságot nem kímélve szorgoskodtak a kenyércsatában, odaadó munkájukért elismerést érdemelnek. Nagyon sok szövetkezetben az idei aratás jubileumi volt, hiszen 20 évvel ezelőtt indult el hódító útján a szövetkezetesítés gondolata, és létrejött a nagyüzemi mezőgazdaság. Ha húsz év tükrében értékeljük az idei terméseredményeket, őrömmel állapíthatjuk meg, hogy a gabonatermesztésben hatalmas fejlődést értünk el. Még nem rendelkezünk Szlovákia gabonatermesztésének ez évi statisztikai adataival, de már most is jóleső érzéssel jelenthetjük ki, hogy főleg a kenyérgabona termesztésben nemzetközi méretekben Is jelentős sikerekkel dicsekedhetünk. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes dolgozóinak eddigi felmérése alapján az idei termés valamivel jobb lesz a tavalyinál. A mezőgazdasági üzemekben azonban általában ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Számos szövetkezetben jónéhány mázsával kisebb átlagos hektárhozamot értek el, mint az elmúlt évben. Akadnak azonban olyan mezőgazdasági üzemek is, ahol a tavalyinál jobb eredményeket értek el, vagy megtartották az elmúlt évben elért szintet. Mindent egybevetve nem volt rossz az idei termés és ez biztos záloga a mezőgazdasági termelés, főleg az állattenyésztés színvonala emelésének, ami mindannyiunk javát szolgálja. Az idei gabonabetakarításra nagyon kedvezett az időjárás, ezért soha nem látott gyors ütemben haladt a munka. Bátran kijelenthetjük, hogy az aratás a korszerű gépek segítségével már csak napok kérdése. Néhány évvel ezelőtt még a különböző ipari üzemek segítségét kellett igénybe venni a gyors gabonabetakarítás érdekében. Manapság már észre sem vesszük, hogy mikor arat az ország népe. Ez örömteljes jelenség. Jó munkaszervezéssel, valóban zökkenőmentes lehet az aratás. Ha akadtak is bizonyos problémák az aratás idején, ez nem a földműveseken múlott. De vegyük sorjába azokat a problémákat, amelyek elég sok kellemetlenséget okoztak a mezőgazdasági üzemeknek. Talán a gabonafelvásárlás jelentette a legtöbb gondot. Valahogy nehezen érthető jelenség ez, hiszen léptennyomon a termés fokozásáért fáradozunk. Amikor pedig megterem, egyszerűen képtelenek vagyunk azt elhelyezni. Ismeretes, hogy jónéhány gabonasilő, raktár nem épült fel idejében és a jelenlegi kapacitás nem elegendő. Akárhogyan is nézünk a dologra, ilyen problémának nem volna szabad előfordulnia. Vagy ha mégis, milyen termelésfejlesztési koncepcióról lehet itt beszélni? Az ilyen problémák csak feleslegesen bosszantják a mezőgazdasági üzemek irányítóit, ezért haladéktalanul intézkedni kell. Az alkatrészhiány még mindig megoldatlan kérdés. Ezen a téren még sajnos a jövőben sem számolhatunk lényegesebb javulással. Általában a gabonabetakarításra a jó munkaszervezés volt jellemző, amit elősegített a kedvező időjárás is. Földműveseink szorgalmas munkája évről-évre meghozza gyümölcsét, ezért köszönet jár a mezőgazdaságban dolgozóknak, akik társadalmunk fontos pilléreit képezik. Bízhatunk bennük, hogy az aratás után is mindent elkövetnek a jövő évi gazdag termés megalapozása érdekében. K. P. — Tehát minden betervezett akciót megvalósítottak? — Korántsem. A szécsénkei üzlet és vendéglő kérdése nem nyert megoldást. Nagyfalun rossz állapotban van az iskola. A járási szervek is nagyobb gondot fordíthatnának erre. A képviselők leleményességét dicséri, hogy az építőanyagok Iránti keresletet ügyesen összhangba hozták a szécsénkei határ adottságaival. A falu szélén emelkedő enyhe domb téglaégetésre alkalmas agyagot rejteget magában. — Létesítsünk téglaégetőt! — határozták el egyöntetűen. Az elhatározást tett követte. Sógor Gyulát a közös HNB aktív képviselőjét bízták meg a munkálatok megszervezésével. — A kezdet nagyon nehéz volt — emlékszik. Az előkészítő munkálatok nagy részét önerőnkből végeztük. A kemence kifalazásához szükséges téglát kezdetleges módszerekkel égettük. A kemence fölé magasodó színt is mi készítettük. A kemence befogadó képessége 25 ezer darab tégla. Az alapmunkálatok elvégzése után 100 ezer korona kölcsönt vettünk fel. Ebből téglaprést s egy teherautót vásároltunk. — Az első égetés nagyon Jól sikerült — mondja boldog mosollyal — s átnyújt egy friss téglát. — Erős mint a beton — állapítom meg. — Az első égetésből úgyszólván nem volt selejt — folytatja. Ügy szétkapták. mint a mézet. — Mik a további terveik? — Még egy kemencét szeretnénk építeni, hogy a termelés folyamatos legyen. Tároló helyiséget Is kell még létesítenünk... Budai Ernő A Magyar Vöröshadsereg ” veteránjainak egy csoportja kereste fel a napokban a Tanácsköztársaság idején elesett hősök garamkálnai tömegsírját. Nagy harc dúlt 50 évvel ezelőtt a falu körül, a vörösök hősiesen ellenálltak a túlerővel szemben. Az élő veteránok ma tisztelettel emlékeznek meg arról a 28 társukról, akik a garamkálnai temetőben pihennek. A tömegsírtól távolabb temettek el még két tisztet, a zsidótemetőben is nyugszik egy vöröskatona, a Tisztelet a hősöknek kálvinista temetőben pedig kettő. Egyikük, Demeter István garamkálnai fiú volt. — Ö volt a kálnai vörös katonák között a legmerészebb — emlékezik ma vissza az egyik veterán. — Rá is fizetett — az életével. — Talán nem kellett volna meghalnia, sebesülten fogta el az ellenség és ölte meg állati kegyetlenséggel. Nem volt senki, aki segítsen rajta, pedig a kertekben érte a lövés s ott szurkálták halálra szuronnyal. Az anyja vitte haza és mosogatta tisztára a vérző testét. — Másik sírra mutat az elaggott harcos: — Ez meg itt a „karcagi legény“. Egyszer eljött a sírjához az anyja is. Ott szállt meg Demeteréknél s együtt sírt a két anya a hősi halált halt fiúk sírjai felett. Ezek a fiúk 17—20 éves korukban hagytak ott mátkái, szülőt, mindent — egy eszméért. Azután „rend lőtt“. De milyen rend. A zsellérek megmaradtak zselléreknek, az urak meg uraknak. A holtak, az elesett hősök türelmesen vártak. Vártak az élők is és bíztak, küzdöttek tovább. Mert a holtak nem vártak hiába és az élők sem küzdöttek hiába. De amíg az eszme, amelyért a garamkálnai temetőben pihenő hősök életüket áldozták — valósággá érett, addig még sokat kellett szenvedni, dolgozni és harcolni. A megmaradt hősök, akik valóraváltották elesett bajtársaik álmait is, tisztelettel adóztak a holtak emlékének. Kár, nagy kár, hogy ötven év után a veteránokkal együtt csak néhány alkalmi látogató vett részt az emlékünnepen. A napjaink szabad életéért elesett hősök megérdemlik valamenynyiünk tiszteletét. Demeter István, Garamkálna FÉLMILLIÓS TŰZKÁR Augusztus 1-re virradó éjjel tűz ütött ki a Nánai Állami Gazdaság újmajori részlegén. Leégett a takarmánymalom raktára, amelyben 50 vagon kész here-liszt volt felhalmozva. A tüzet valószínűleg öngyulladás okozta, az anyagi kárt fél millió koronára becsülik. A közbiztonsági szervek folytatják a nyomozást. Meidlik Kálmán, Párkány SZABAD FÖLDMŰVES 5 1969. augusztus 16.
