Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-02-08 / 6. szám
KULTÚRA A kibontakozás időszaka A CSEMADOK szervezeti életének teljes kibontakozása az 1951 és 1955 közötti időszakra esik. Az alapszervezetek hálózatának kiépülését és a taglétszám gyorsütemű gyarapodását megkönnyítette az a körülmény, hogy a gyakori utánjárások és érvelések következményeként megszűnt a járási nemzeti bizottságok népművelési előadóinak az a joga. hogy a CSEMADOK-tagként jelentkezők felvételéhez előzetes hozzájárulásukat adják. Persze sokat segített az is, hogy SZLKP KB — az alulról jövő és a CSEMADOK Központi Bizottsága által közvetített nyomás hatására — kinyilatkoztatta, hogy a CSEMADOK- nak a reszlovakizált magyarok is tagjai lehetnek. A szervezeti élet kibontakozásában — az említett tényezők mellett — hatékony szerepet játszott az előirányzott állami szubvenció emelkedése, ami lehetővé tette elsősorban is a hivatásos funkcionáriusok hálózatának kiépülését, majd azt Követően a kerületi és a járási vezetőségek létrehozását. Az első járás, ahol a CSEMADOK-nak hivatásos szervezője működött, az Ipolysági járás volt. Az első kinevezett kerületi vezetőség pedig Kassán létesült. A szervezettéválás előfeltételeinek megteremtésével elértük, hogy 1955 végéig, Déi-Szlovákia magyar és vegyeslakosú községeinek és városainak döntő többségében megalakult a CSEMADOK helyi szervezete, a taglétszám pedig meghaladta a negyvenezret. Kulturális szervezetünk, illetve a CSEMADOK tagságának szervezeti élete ebben az időszakban szilárd, fegyelmezett jellegű volt. Az alapszervezetek kéthetenként vezetőségi üléseket tartottak, havonta egyszer pedig taggyűlést. A járási titkárok hetitervek alapján dolgoztak és hetenként legalább öt taggyűlésen vagy vezetőségi ülésen vettek részt, ahol tájékoztatták a tagságot a szervezeti élet problémáiról, segítettek a népnevelő munka kibontakoztatásában előforduló helyi jellegű akadályok leküzdésében és informálták a tagságot az időszerű bélés külpolitikai eseményekről. A járási vezetőségeknek komoly segítséget nyújtottak a kerületi vezetőségek és a Központi Bizottság hivatásos funkcionáriusai és egyes tiszteletbeli tagjai, akik ebben az időben elsődleges feladatuknak tartották a helyi csoportok rendszeres látogatását és a taggyűléseken — különböző problémákkal foglalkozó — előadások tartását. Kulturális szövetségünk Központi Bizottsága — a már említett időszakban — azt az álláspontot vallotta, hogy a CSEMADOK csak akkor válhat tömegalapokikal rendelkező kulturális-társadalmi szervezetté, ha az egész szervezet, de elsősorban is az alapszervezetek nemcsak kulturális kérdésekkel, a kulturális tevékenység szervezésével foglalkoznak, hanem taggyűléseiken megvitatják iközségük vagy városuk társadalmi, politikai és gazdasági kérdéseit is és hatékony segítséget nyújtanak a nép! közigazgatási szerveknek az aktuális kérdések megoldásában. Ezzel magyarázható, hagy a CSEMADOK — egész Dél-Szlovákia területén — aktív szerepet játszott az egységes földművesszövetkezetek megalakításában és a falvak fejlesztésével, szépítésével Járó sajátos problémák megoldásában. A sokrétű tevékenység (kibontakoztatását szolgáló törekvések eredményessége főleg az első nemzeti bizottsági választások után (1954] mutatkozott meg. Ugyanis a választások eredményeként a magyar nemzetiségi jellegű és a vegyes lakosságú községek és városok többségében magyar nemzetiségű dolgozók — gyakran a CSEMADOK aktív tagjai — vették kezükbe (közösségi életük Irányítását. Nagyon sok esetben a helyi nemzeti bizoltság vezető személyiségei — elnökök és titkárok —, majd a helyi pártszervezetek és az egységes földművesszövetkezetek vezetői is —, a CSEMADOK aktív tagjainak soraiból kerültek ki. Ezeknek a funkcionáriusoknak többsége a CSEMADOK-hoz továbbra is hű maradt. Annak ellenére, hogy az alapszervezetek működése sok mindenre kiterjedt, a Központi Bizottság nem feledkezett meg arról, hogy kulturális szervezetünk elsődleges küldetése a csehszlovákiai magyar dolgozók nevelése. Szem előtt tartva az alapszabályzatban hangsú-' lyozott követelményeket, olyan előadásvázlatok kiadását szorgalmazta, amelyek tartalmuknál és jellegüknél fogva az említett követelményeknek megfelelnek. így például előtérbe kerültek olyan témák, amelyek a ma- ! gyár és a szlovák nép közös hagyományaival, a közös ellenséggel szemben vívott harcokkal foglalkoztak. Persze készültek előadásvázlatok politikai, egészségügyi, j esztétikai és mezőgazdasági kérdésekről is, de ugyanakkor nagy gond volt fordítva a magyar irodalom klasszikusai életművének ismertetésére is. Bár a CSEMADOK ebben az időszakban széleskörű előadói hálózattal rendelkezett — mivelhogy a Központi Bizottság, a kerületi és a járási bizottságok mellett szisztematikusan irányított előadót testületek léteztek — ez előadások számszerű növekedésével párhuzamosan nem emelkedett a népnevelő munka színvonala. Tehát a népnevelő munkának említett formája — annak ellenére, hogy az akkor kiadott előadásvázlatok ma is megfelelnének a követelményeknek — alacsony színvonalon mozgott. Annak, hogy miért volt ez így? — nagyon egyszerű magyarázata van. Azért, mert ez az időszak jellemzi a csehszlovákiai magyar értelmiség formálódásának kezdetét. Tehát a CSEMADOK-nak ebben az időszakban még nem állt rendelkezésére egy jól felkészült magyar értelmiség hálózata. Ugyanis a hazánkban maradt kisszámú magyar értelmiség jelentékeny része passzivitásba vonult, vagy megfélemlítések következtében j»asszivításba kényszerült, a rövidebb és hosszabb lejáratú tanfolyamokon előkészített magyar nemzetiségű pedagógusok pedig problémákkal küzködtek a saját munkaszakaszukon és meg voltak terhelve egyéb feladatokkal | is — a CSEMADOK népnevelő munkájának kibontakozá- ' sa, s főleg a színvonal emelkedésekor lassú ütemben haladt. Vannak, akik az Ismertetett időszak ismeretének hiányában helytelen következtetésekre jutnak. Egyesek, főleg fiatalok és olyan személyek, akik a kezdeti időszakban elzárkóztak a CSEMADOK-tól még olyan véleményeket is szellőztetnek, hogy a CSEMADOK különböző fokozatú vezető szervei akadályozták az értelmiség aktivizálódását. Hangsúlyozni szeretném, hogy az Ilyen állítások a tájékozatlanságból születnek még akkor is, ha egyes esetqk e vélemények hitelességéről taiúskodnak. Mert az igazság az, hogy a CSEMADOK megszületése pillanatától az értelmiségi dolgozókban látta a népnevelő munka fejlődésének egyik legfontosabb előfeltételét, amit bizonyít az is, hagy munkájában nagyon sok értelmiségi dolgozó segítségére támaszkodott. Hogy az értelmiségiek szerepe és működésük kedvező hatása — az említett időszakban — mégsem domborodott ki jobban, csupán azzal magyarázható, hogy ön hibánkon kívül nem volt, hanem csak ebben az időszakban szü- ! letett és formálódott újjá a csehszlovákiai magyar ér- ! telmiség. A hatékony nevelő munkára képes, népesszámú értelmiség hiányában a CSEMADOK különböző megoldásokhoz folyamodott. Rövidebb és hosszabb lejáratú tanfolyamokat rendezett a hivatásos és tiszteletbeli funkcionáriusai részére, hogy azokat megtanítsa a kulturális népnevelő munka különböző módszereinek és formáinak művelésére. Redszeresftette az előadói testületek tagjai részére a szaktanácsok szolgáltatását és a párnapos értekezleteket, amelyek az előadói tevékenység közben szerzett tapasztalatok kicserélésére adtak lehetőséget. I Ezek az intézkedések bár hatékonyan elősegítették a I népnevelő munka kibontakozását, de törvényszerűen magukkal hozták azt is, hogy a tanfolyamokról hazatérő funkcionáriusok — gyakran a járási titkárok is — a ! részükre tartott előadásokat reprodukálták, vagyis a taggyűléseken arról beszéltek, hogy miért és hogyan kell népnevelő munkát végezni, s persze a tudományos. , politikai és kulturális ismeretek terjesztésében ennél I jóval kisebb szerepet vállaltak. Ezt a fogyatékosságot I csak fokozatosan — „a gyakorlat teszi a mestert" közmondás igazának érvényesülése és az értelmiségi dolgozók létszámának növekedése által — sikerült némileg leküzdeni. A kultúrpolitikai tanfolyamok azonban nemcsak a CSEMADOK funkcionáriusainak előképzését szolgáltak, j hanem a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a Csehszlovák Szovjetbanátok Szövetsége és a helyi nemzeti | bizottságok magyar nemzetiségű funkcionáriusainak egy része is a CSEMADOK rövidebb vagy hosszabb lejáratú kultúrpolitikai iskoláin készült fel feladatai teljesítésére. (Következik: „A művészeti tömegmozgalom kibontakozása.“) ' A szegedi zsinagóga építészeti remekmű Móra Ferenc Harmincöt évvel ezelőtt halt meg Móra Ferenc, Író és múzeumigazgató. Bár ötvenötödik születésnapját sem érte meg, mégis nagy utat járt be, amíg saját erejéből elérkezett az írói hírnévig és a halála óta is egyre növekvő népszerűségig. Nem volt könynyű dolga, mert akkoriban Magyarországon drágán adták a tudományt. Móra Ferencnek pedig nem volt sem pénze, se úri neve. Volt azonban tehetsége és megtörhetetlen szorgalma. Amikor már tudós és író lett, még nehezebbé vált az élete, mert Horthyék nagyon rossz szemmel néztek azokra, akik egyre csak a szegény nép igazáról beszéltek. Nem is kapott soha hivatalos elismerést, holott a legolvasottabb magyar írók (közé tartozott. Ő azonban nem is tartott igényt uraktól jött kitüntetésekre, jól érezte magát Szegeden, ahová 1902- ben költözött és élete végéig maradt. Móra Ferenc müveiben nem a kiváltságos életűekhez és nem is a kivételes műveltségűekhez beszélt, hanem mindenkihez: a néphez, amelyből származott, s amelyhez 1934-ben bekövetkezett haláláig hűséges maradt. A Félegyházai Hírlapban jelentek meg első írásai. Költőként indult, 1915-ben verseiért választják be a Petőfi Társaság tagjai közé, bár akikor már a prózai alkotásai jelentősebbek voltak. Móra Ferenc a hagyományos prózai irányt a két világháború közt enyhe iróniával lazítja fel. Folytatója a magyar tájirodalom hagyományainak, a magyar próza beszélgető-anekdotázó modorának. Műveinek számbelileg legjelentősebb részét regényei, elbeszélései, meséi, karcolatai és riportjai teszik. De a magyar ifjúsági irodalom történetében is jelentős helyet vívott ki magának. A huszas évek végefelé jut el írói pályájának tetőpontjára. Nagyobb művei: A festő halála; Négy apának egy leánya; a Hannibál föltámasztása, egy elnyomott tanár kálváriája; az Ének a búzamezőkről, az agyik legjelentősebb háborúellenes regény, annak ábrázolása, mint nyúl bele a háború a hátország életébe, a legszegényebb, robotoló néposztályok lírai színezésű megidézése. Az Aranykoporsó nagyszabású történelmi regény, a pogányság és a kereszténység kultúra küzdelme a római birodalom végnapjaiban. Móra Ferenc munkásságát legtalálóbban saját maga értékelte: „Én az irodalomnak csak barkácsoló kismestere vagyok. Én utánam nem maradnak piramisok, sokat kell fúrnomfaragcsálnom. Nem vagyok nagy regiszterű orgona, kolompszó vagyok a magyar mezők felett, de fáradt emberek ezt is szeretik hallgatni néha. Nem vagyok csillag, csak rőzsetűz, de amíg az ég, meleget tud adni egyszerű embereknek:“ Önmagáról pedig egyik alkalommal így szólt: „Egyszerű ember vagyok, akit az élet leszoktatott a nagyképűségről, aki az élet apró bajairól és örömeiről beszélget az élet nyelvén.“ Befejezésül egyik művéből idézünk egynéhány — igazán nagyon kedves — sort: „Szeresd a gyermeket! Hisz oly hálás szegény. Egyszerre könny, mosoly ragyog csillagszemén. Ártatlan kis szivét az öröm megteli S köszönetét, akár az esti fuvalom, Mely félve játszadoz a harmatos < gallyon, Oly halkan rebegi.“ |§ Mi, ...is mos mm a rőmoKfr. w M ll Ú6AS PINCE FELE HELYISÉGBE ÉRJÉK. , MINDENFELÉ HORDOK, KÁDAK. SIS/. .REYEIJE, FELEMELJE AI ÉGŐ
