Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-02-01 / 5. szám

BELPOLITIKA £sehszlovákia Kommunista Párt­ja Központi Bizottságának el­nöksége hétfői ülésén a legutóbbi események során kialakult politikai helyzetről tárgyalt. Az elnökség ki­jelentette, hogy nagyra értékeli pol­gártársaink s az ifjúság túlnyomó többségének megfontoltságát. Bebizo­nyították, hogy nem ragadtatják ma­gukat olyan akciókra, amelyeknek kiváltására bizonyos szélsőséges ele­mek törekszenek. A CSKP KB elnök­sége nagy elismeréssel nyilatkozott közbiztonsági szerveinkről, melyek­nek tagjai áldozatkészen s határozott fellépésükkel lehetővé tették a rend helyreállítását a fővárosban és má­sutt is, ahol társadalomellenes (Cso­portok s egyéb elemek megkísérelték a helyzet kiélezését, a békés lakosság terrorizálását, a közrend megbontá­sát. Az elnökség szívélyes üdvözletét küldte Alexander Dubcek elvtársnak, egyben gyors javulást kívánt neki, hogy minél előbb egészségesen tér­hessen vissza munkájához. Majd az elnökség tudomásul vette a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormány­­nyilatkozatának szövegét és jóváha­gyását javasolta. Ezt követve megvi­tatta a Szövetségi Gyűlésben tényke­dő kommunista képviselők klubjára vonatkozó javaslatot. Ez a klub az eddigi pártcsoport helyett létesült. Jk napokban aktívaülést tartottak Prágában a fővárosi és a kö­zép-csehországi 'kerületi népi milícia alakulatainak képviselői. A jelenlegi politikai helyzetről Eubomír Strougal elvtárs tartott beszámolót. Beszédé­ben kifejtette, hogy mindazok, akik nem kívánják a pártnak, hogy szilár­dan összefogja sorait és megszilár­dítsa a szocialista erők egységét, nem kívánnak sikert ennek az aktí­vának sem. Megállapította, hogy a népi milíciák mindig hűséges alaku­latai voltak a pártnak, de nemcsak voltak, hanem meggyőződésünk, hogy lesznek is. A párt — hangsúlyozta Strougal elvtárs — mindig támasz­kodhat a munkásőrség tagjaira, a Központi Bizottság novemberi hatá­rozatainak megvalósításában, amely az egyetlen reális kivezető út a je­lenlegi bonyolult helyzetből. A to­vábbiakban Strougal elvtárs beszélt a tömegtájékoztatási eszközök mun­kájáról, a szakszervezetek és az ifjú­sági szervezetek fejlődéséről. Alá­húzta annak szükségességét, hogy a jelenlegi időszakban valamennyi kom­munistának szilárd egységben kell fellépnie. íjlésezett a héten a Nemzeti ^ Front Központi Bizottságának elnöksége is Prágában. A tanácsko­zást Evzen Erban, a Nemzeti Front Központi Bizottságának elnöke vezet­te. Tárgysorozata első pontjaként az elnökség megvitatta a szövetségi gyűlés és két kamarája — a Népi Kamara, s a Nemzetek Kamarája — alakuló ülésére tett előkészületeket. Részletesen foglalkozott az elnökség a jelenlegi aggasztó belpolitikai hely­zettel. Hangsúlyozta, hogy a lakos­ság körében keltett nyugtalanság, s a belső viszály ellentétben állnak né­pünk érdekeivel, akadályokat gördí­tenek az ország képviselői törekvé­seinek útjába, és nem egyeztethetők össze a Nemzeti Front politikájával. Nem szólva arról, hogy mindezek a jelenségek rendkívül megnehezítik január utáni programunk megvalósí­tását. Éppen ezért a Nemzeti Front elnöksége fegyelmezettségre hívta fel minden szervét és szervezetét és egy­ben arra a kötelességükre is figyel­meztette őket, hogy kezdeményező javaslataikkal a Nemzeti Front tala­ján lépjenek fel, ahol a valóban ér­tékes javaslatok és indítványok de­mokratikus megvitatása lehetővé te­szi az egybehangzó álláspontok ki­alakítását. •Sajtóértekezletet tartott a na­­** pókban Jan Pelnáf belügymi­niszter. Ismertette az újságírókkal a Szövetségi Belügyminisztérium fel­adatait, különös tekintettel a CSKP Akcióprogramjára. Pelnáf elvtárs rá­mutatott az elmúlt napokban kiala­kult súlyos helyzetre. Olyan jelensé­gek voltak tapasztalhatók, amelyek méltán aggasztóak éppen ezért tár­sadalmi érdek, hogy a rendőrség kö­vetkezetesen és határozottan védje a közrendet és hozzájáruljon az anar­chista tendenciák felszámolásához. Államunk minden polgárának éreznie kell a biztonságot — jelentette ki a belügyminiszter — tudatában kell ienni személyi biztonságának, jogai­nak, valamint annak, hogy törvény­erővel védik a rendet lakóhelyén, munkahelyén. A belügyminiszter a továbbiakban ismertette az ország föderatív rendezéséből származó szervezési problémákat, a biztonsági szervek munkájának, területén. 2 SZAR AH FÖLDMŰVES 1989. február 1. A haladó erők határozott fellépése szükséges A napokban zajlott la Bratislavában az I. szlovák szakszervezeti kong­resszus. A tanácskozáson 525 küldött képviselte Szlovákia 1 millió 340 ezer szervezett dolgozóját. A kongresszuson felfii Itetö beszédet tartott dr. Gustáv Husák elvtárs, az SZLKP KB első titkára. Beszédének lénye­gesebb részeit az alábbiakban közöljük. Beszéde bevezetőjében Husák elv­társ üdvözölte a kongresszust, s rá­mutatott arra a tényre, hogy a ta­nácskozásra bonyolult politikai hely­zetben került sor. Mind a pártszerve­zetek — fejtette ki Husák elvtárs —, mind az állami és gazdasági szervek feladata a problémák megoldása, hogy a szocialista társadalom alap-' gondolata, a dolgozó ember szaba­dabb, jobb, gazdagabb élete valóság­gá váljék. Ennek ellenére következe­tesen el kell térnünk a konkrét gaz­dasági és szociális problémák meg­oldásától. Államunk politikai élete már több mint egy év óta nagyon vi­haros, és különösen az utóbbi idő­szakban egyik feszültség a másikat, egyik válságos helyzet a másikat kö­veti. Ezek a kérdések természetesen nem csupán a kommunista pártot érintik, hanem minden polgárt is, és annyi­val inkább a dolgozók hatalmas szer­vezetét, amilyen a szakszervezeti mozgalom. A SZOCIALISTA TÁRSADALOM ÉRTELME Ma egyes emberek valahogy elkö­dösítik a szocialista társadalom leg­­bennsőbb értelmét. A szocializmust úgy magyarázzák, hogy végül már semmi sem marad belőle, csak az el­nevezés. Tudjuk, hogy a munkásmoz­galom már a múlt évszázadba vissza­nyúló kezdete idején harcolt és áldo­zatokat hozott azért, hogy hozzájá­ruljon a kizsákmányoló osztály le­győzéséhez és felépíthesse a politi­kailag jobb, szociálisan Igazságo­sabb, minden kizsákmányolástól men­tes társadalmat, amely belsőleg Is demokratikus. Ettől a céltól a kom­munista párt — és meggyőződésem szerint a szakszervezeti mozgalom sem tért el. Igaz, hogy az ötvenes évek jelentős torzulásai rányomták bélyegüket mozgalmunkra, gyengítet­ték eszmei és gyakorlati lépéseink vonzóerejét, gyengítették a párt nép­szerűségét a dolgozóik széles tömegei előtt és számos negatívummal az egész társadalmat. Másrészt azonban ebben az időben is az embermilliók becsületes munkája révén államunk gazdaságilag, szociális és kulturális téren is igen magas színvonalat ért el. Mindazt, amit ezekben az évek­ben kiépítettünk, nem lehet leírni, nem lehet csupán tagadni. POLITIKÁNK REFORMJA Politikai rendszerünk reformjára akkor került sor, amikor erre még nem készültünk fel kellő módon. Ezért közvetlenül január után látha­tóvá válik a vontatottság és a rög­tönzés célkitűzéseinkben és a konkrét 'megoldásokban. Habár nem túlságo­san tervszerűen és következetesen, mégiscsak kizártuk társadalmunkból a bürokratikus, centralisztikus ural­mi rendszert és a problémák ilyen módon történő megoldását. A dolgozó ember számára megnyílt a politikai tér, közéletünkből eltűnt az a rend­szer, amely nem számolt az emberrel ás az embernek azzal a jogával, hagy részt vehet az állam lényeges kérdé­seinek alakításában és ellenőrizheti a döntéseket. Kialakult a szocialista demokrácia, a polgárok demokratikus kapcsolatainak és az egyes szociális csoportok kapcsolatainak új tartalma. Sokat beszélnek arról, hogy valaki korlátozni akarja a polgárjogokat. Nézzünk szét magunk között, vajon hol korlátozzák ezeket a jogokat? Az alapvető demokratikus jogokat ná­lunk megtartják és a párt vezetősége szintén arra törekszik, hogy ezeket az alapvető jogokat tiszteletben tart­sák és meghonosítsák. Miért támadnak tehát olyan küz­delmek és megmozdulások, amilyene­ket például a közelmúltban éltünk át? Látni kell, hogy az a politikai front, amely 1968 januárja előtt a Novotny-rendszer ellen kialakult, a maga egységében bonyolult volt. Ezen a fronton álltak olyanok is, akik egyáltalán nem értettek egyet a szocializmussal. A gárdisták is No­votny ellen voltak és mégsem tartjuk ma őket a haladás hordozóinak, ha­nem óvatosak leszünk, ha arra törek­szenek, hogy politikai életünkbe saját eszméiket csempésszék be. A másik oldalon viszont szervezkedtek és szervezkednek azok a különféle szo­cialista ellenes erők, amelyek nem tudtak soha belenőni a szocialista társadalomba és ezt sohasem tartot­ták sajátjuknak. Ezek az erők a párt jobboldali csoportjaival együtt szün­telenül demagóg jelszavakat hangoz­tatnak, ezzel hívják fel magukra a széles néprétegek figyelmét, majd ezt használják ki a párt és az állam vezetőségének irányvonala ellen, hogy így állandó feszültséget és vál­ságot idézzenek elő. Áz elmúlt időszak eseményeinek politikai vonatkozása — mondotta Husák elvtárs — gondolkodásra kényszeríti a pártot, valamint arra, hogy ezekből levonja a szükséges következtetéseket. Szlovákia Kom­munista Pártja vezetőségének nevé­ben csak annyit mondhatok, hogy minden türelemnek van határa és ezt az államat felfordítani nem hagyjuk. Több figyelmet az előkészületeknek Szlovákia összes járásában meg­kezdődtek a párt évzáró közgyűlései. Felmerül tehát a kérdés, vajon mi­lyen ezeknek a gyűléseknek a tartal­ma, érvényesül-e a párton belüli de­mokrácia, milyen e gyűlések látoga­tottsága stb. Ami az évzáró közgyűlé­sek formális vonatkozásait illeti, el­mondhatjuk, hogy e téren minden rendben van. A párt tagjai nagy ér­deklődést tanúsítanak a gyűlések iránt. A zólyomi járásban például 92,7, a losonci járásban 92,5 százalék az átlagos részvétel az évzárókon. A nagyszombati járásban például kö­szönőleveleket juttatnak el a mező­­gazdasági dolgozókhoz az elmúlt idő­szakban kifejtett áldozatkész munká­jukért. A beszámolók, viták és az elfoga­dott határozatok azt bizonyítják, hogy az alapszervezetekben a Központi Bi­zottság irányvonala alapján a leg­több figyelmet a novemberi és a de­cemberi plénum határozatainak szen­telik. Mindenütt magasan kiemelik a januári politikai pozitívumait, egy­úttal viszont élesen elítélik a negati­­vista irányzatokat, amelyek fékezően hatnak társadalmunk további fejlő­désére. A dunaszerdahelyi járásban a kom­munisták figyelme mindezeken kfvül a helyi problémákra is terelődik. Kö­vetelik, hogy szélesítsék ki a párt­iskolát és javítsák meg a tájékozta­tást. A gyűléseken nyílt szavazással választják be az elvtársakat a vezető­ségbe. Ezzel szemben a galántai já­rásban inkább a titkos szavazásnak adnak előnyt. A tanácskozások főleg arra irányulnak, vajon a novemberi plénum határozatait miként lehetne a legjobban konkretizálni a helyi kö­rülmények között. A galántai járás kommunistái ugyanakkor aggodal­muknak adnak kifejezést az ifjúsági szervezetek felépítését illetően. A pártévzárök a napokban kezdőd­tek. Bízunk benne, hogy hozzájárul­nak belpolitikai helyzetünk konszoli­dációjához. Kjj4run^end xLr-iunb A kultúráról Az elmúlt napokban sajtóérte­kezletet tartott Miroslav Válek miniszter, amelyen körvonalai­ban ismertette a Kulturállsügyt Minisztérium munkáját és ter­veit a jövőre vonatkozóan. A jelenlegi időszakban két lényeges kérdésre kell összpon­tosítani a figyelmünket, még­pedig a kultúrpolitika koncep­ciójának kialakítására, vala­mint az ezzel összefüggő gaz­dasági kérdések megoldására. Ami e kérdéseik megoldásának fontosságát illeti, a miniszter szavai szerint egyik sem tűr halasztást. Ugyanekkor őszintén meg kell mondanunk, hogy nem kis problémákról van szó, hisz a kulturális élet fogalma egy egész sor ágazatot ölel fel. Itt van például a kulturális folyóiratok, a könyvkiadók, a kulturális emlékek kérdése, nem szólva a többi ágazatról. Abból az alapvető gondolatból kell kiindulni, hogy a kultúrá­nak tulajdonképpen „rentábilis­nak“ kellene lennie. Persze mindezt nem lehet leegyszerű­sített számításokkal kimutatni, hanem figyelembe kell venni azt a fontos tényezőt Is, amely a kultúra össztársadalmi hatá­sában jelentkezik. Több probléma merül tel a szlovák kultúra reprezentáció­jával kapcsolatosan külföldön, a szlovák kulturális termékek exportja terén is változtatások­ra lesz szükség. Az elképzeléseket Illetően Válek miniszter nem szakadt el a realitásoktól, mindaz, amit mondott s amit a minisztérium a közeljövőben szeretne meg­valósítani, megvalósítható. Va­lóban, ha elgondolkodunk a je­lenlegi állapotok felett, meg kell állapítanunk, hogy kultú­ránk további fejlődése érdeké­ben operatív intézkedésekre van szükségünk. El kell ér­nünk, hogy színvonalas és ele­gendő kulturális termék Jusson el dolgozóinkhoz s hogy kultu­rális fejlődésünk mintegy egyensúlyban legyen gazdasági fejlődésünkkel, hisz az egyik törvényszerűen feltételezi a másikat, ennek be nem tartása lényegében a társadalom szel­lemi egyensúlyának felborulá­sához vezetne. (p) Utak, források, lehetőségek A Szlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata a jelenlegi politikai-társadalmi mozgások keretén belül, alapvető fontosságú dokumentummá vált. A programnyilatkozat megszabja az SZSZK kormá­nyának politikai Irányvonalát, mind ideológiai, mind gazdaságpolitikai vonatkozásban. Mindenekelőtt fontos, hogy szükségleteinkhez, ikörülmé­­nyeinkhez és lehetőségeinkhez mérten kibontakoztassuk a szlovák poli­tikát, amely az új síkon feltámadott nemzeti kezdeményező erő és felelős­ségtudat nagy történelmi alkalma — szögezi le bevezetőjében a program­­nyilatkozat. A politikai vonalvezetés további fontos momentuma megszi­lárdítani és kifejleszteni a csehszlovák államiságot, részt venni a cseh­szlovák politika formálásában és megvalósításában azzal a céllal, hogy megszilárdítsuk közös államunk belső rendjét, valamint külpolitikai irány­vonalát, amely mindenekelőtt a Szovjetunióhoz és a szocialista államokhoz fűződő szövetségi és testvéri kapcsolatokra támaszkodik. A szocialista országépítés éveinek időszaka Szlovákia nagy gazdasági, kulturális fejlődésének korszaka volt. Eikkor raktuk le az új alapokat, ame­lyekre ma építünk. Viszont a bürokratikus elemek fokozatos elburjánzása az irányításban, a lélektelen centralizmus megszilárdítása a következő években elkerülhetetlenül ismét éket vert a csehek és a szlovákok közé. Ezt ml sem bizonyítja jobban, mint a politikai perek és az, hogy nem használták ki eléggé a Szlovákiaradta lehetőségeket és lebecsülték a szlo­vák nép munkáját az országépítésben. A válságot kiváltó okok felszámo­lása során a múlt év januárja után felszínre került a csehek és a szlová­kok kapcsolatának áilamjogi módosítása is. A CSKP Akcióprogramja leszö­gezte a csehszlovák föderáció elvét, amely az Alkotmánytörvényben nyert végső megfogalmazást. Szlovákia felvirágoztatása szorosan összefügg és a múltban is összefüg­gött a mind nagyobb méreteket öltő foglalkoztatottsággal az iparban és népgazdaságunk más ágazataiban. Az eddigi gazdaságpolitika és irányítási rendszer azonban újabb égető problémát idézett elő: olyan helyzetbe ju­tottunk, hogy a foglalkoztatottságot sok esetben társadalmi problémának tekintették, ez pedig nem egyeztethető össze a népgazdaság hatékonyságá­nak növelését célzó törekvésekkel. Aggasztó problémát jelent az Ifjúság érvényesülési lehetősége Is, s Szlovákia kormánya programnyilatkozatában bátran tárja fel az ezzel kapcsolatos problémákat. A problémát ugyanis az jelenti, hogy késedelmesen, s nem elegendő mértékben gondoskodtunk a fiatalok előkészítéséről a gazdasági életbe. Meg kell adni minden lehető­séget a kiváló szakképzettségű fiataloknak, hogy megismerhessék a kor­szerű tudomány és technika eredményeit és így közgazdaságunk korszerű, dinamikus mozgatóerői lelhessenek. A gazdasági fejlődés irányzatai azono­sak a szocializmus emberi célkitűzéseivel és ez a tény új megvilágításba állítja a közoktatást, az egészségügyet, a tudományos és kulturális életet stb. A kormány tudatában van annak, hogy a most napirendre kerülő problémák immár hosszabb ideje halmozódtak fel. S éppen ezért megol­dásuk nem lehetséges a legközelebbi napokban, sőt a legközelebbi évek­ben sem. Ugyanis nem mellőzhetjük az olyan mélyreható elemzést, amely teltárja e problémák gyökereit, s rámutat megoldásuk módjára és eszkö­zeire. Erre való tekintettel a kormány a jelenlegi időszakban csak körvo­nalazhatja szociális, gazdasági és kulturális politikájának legfontosabb célkitűzéseit és csupán a legközelebbi konkrét intézkedéseire utalhat. A programnyilatkozatbél kitűnik, hogy a kormány politikája célkitűzéseit és irányzatait ismerve, mindenkor számításba veszi tudományos és kultu­rális erőnket, s így kívánja elérni, hogy politikájának megvalósítása tár­sadalmunk minden osztályának, minden szociális csoportjának szívügye legyen. Szlovákia eddigi gazdasági fejlődésében észlelhető ellentmondások és fogyatékosságok különösen arra vezethetők vissza, hogy nem voltak tisz­tázva a fejlődéssel kapcsolatos általános elgondolások, nem vált be gaz­dálkodásunk régi modellje, egyszintű volt az állam politikai szervezettsége, s mindez gépiesen érvényesült a gazdasági életben is. A gazdaságfejlesz­téssel kapcsolatos helytelen elgondolások alapja az adminisztratív Irányí­tási rendszer volt, amelynek átalakítása túl sokáig tartott, s ennek követ­keztében az említett ellenmondások szinte a mérhetetlenségig növelték a strukturális egyensúly hiányát. A strukturális átszervezésre vonatkozóan a programnyilatkozat a következő célkitűzéseket tárja elénk: gazdasági fejlődésben hasznosítanunk kell a nemzet intellektuális erejét; fejleszte­nünk kell a korszerű jövedelmező és dinamikus ágazatokat, amelyek biz­tosíthatják az átlagon felüli felhalmozási forrásokat, s lehetővé tehetik a szakképzett fiatalok érvényesülését; gazdaságunkkal eredményesebben kell részt vennünk a nemzetközi munkamegosztásban. A kormány tehát e szempontok figyelembevételével határozza meg a közepes tartamú ás a hosszúlejáratú tervek célkitűzéseit. A programnyilatkozatban a kormány foglalkozik természetesen a művelt­ség és a kultúra fejlesztésének időszerű kérdéseivel. A Szlovák Szocia­lista Köztársaság kormánya — amint ez a nyilatkozatból kitűnik — gon­doskodni kíván a közép- és főiskolai fokon valő művelődés lehetőségeinek további bővítéséről, s törekedni fog a nevelés és művelődés tartalmának illetve módszereinek korszerűsítésére az Iskolarendszer tökéletesebbé té­telére. Kormányunk tudatosítja, hogy olyan időben élünk, amikor a kultúra jelentősége rendkívül megnövekedett. A szocialista társadalomnak érdeke, hogy a kultúra integrációs tényezőként hasson benne. Nincs szükség kü­lön hangsúlyozni, hogy a „szlovákiai kultúra“ fogalma magában fogl»lja a Szlovákia területén élő nemzetiségek kulturális alkotó hozzájárulását is. A kormány kultúrpolitikájának Integrált része lesz tehát a szlovákiai kultúra fejlesztése, optimális anyagi feltételeinek kialakítása. A programnyilatkozat mélyrehatóan elemzi a törvényességgel és a szo­cialista társadalmi rend védelmével összefüggő kérdéseket is. Ezekre a kérdésekre a jövőben természetesen még vissza-visszatérünk. Viszont a programnyilatkozat legérdekesebb s tartalmában is talán a legfelfigyeltetőbb része az, amely a közeljövő feladataival foglalkozik. S Itt mindenekelőtt a lakosság életszínvonalának emelését célzó konkrét intézkedésekről van szó. A kormány a lakosság pénzjövedelmének mintegy 12 százalékos gya­rapodásával számol, miközben az árak 2,5 százalékkal, a reálbérek pedig 2,5—3 százalékkal fognak gyarapodni. A kormány céljai közt szerepel az egészségügy és a szociális biztosítás rendszeres fejlesztése is. Viszont a programnyilatkozat nyíltan kimondja, hogy az életszínvonallal összefüggő célkitűzéseit csak azzal a feltétellel érhetjük el, hogy fokozott szorgalmat és igyekezetét tanúsítunk az iparban, az építkezésekben, valamint a társa­dalmi szférában is. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom