Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-01-25 / 4. szám
NAPJAINK PARANCSA: NÉZETEGYSÉG Czinte permanensen üléseznek és tanácskoznak legfelsőbb állami és pártszerveink. A CSSZKP KB elnöksége, valamint a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya ülését követően összeült az SZLKP Központi Bizottságának elnöksége is, s dr. Gustáv Husák első titkár vezetésével megtartotta rendes ülését. Az elnökség mindenekelőtt a Jelenlegi politikai helyzetet elemezte, különös figyelemmel a legújabb diák-akciókra. Ezek a tragikus és sajnálatraméltó esetek Ismét belpolitikai válságba sodortak bennünket. Különböző extrémista csoportok Igyekeznek felborítani a rendet és a nyugalmat. Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának elnöksége nagyrabecsüléssel nyilatkozott a munkások és egyéb alkalmazottak megfontolt, nyugodt magatartásáról, hisz az adott helyzetben egyedül ez az út vezethet megoldáshoz. Szilárdan kell ragaszkodnunk az SZLKP KB januári plénumának határozatához, hangsúlyozta ismét a Központi Bizottság elnöksége, s felkérte a szlovákiai pártszerveket és szervezeteket, hogy az SZSZK kormánya felhívásának értelmében védelmezzék a rendet, s igyekezzenek a nyugodt légkör kialakítására. ffeldHch Cerník miniszterelnök szintén felszólalt a Cseh Szakszervezetek kongresszusán, mielőtt a küldöttek meghallgatták a szakszervezeti szövetségek csehországi tanácsának jelenlegi és jövőbeni feladatairól, valamint a Cseh Forradalmi Szakszervezeti Szövetség előkészítő bizottságának tevékenységéről szóló tájékoztató beszámolót, amelyet Rudolf Pacovsky, a szakszervezeti szövetség csehországi tanácsa előkészítő bizottságának elnöke tartott. A CSSZKP KB küldöttségét, amelyet Oldfich Cerník a Központi Bizottság elnökségének tagja, hazánk miniszterelnöke vezetett, s tagjai voltak Josef Smrkovskv. dr. Lubnmír Strougal, dr. Josef Spaőek, Évien Erban, Václav Húla, dr. Cestmír Cisar és Stanislav RázI az 1316 küldött lelkesen fogadta. Cerník elvtárs beszédében, amelyet olvasóink a rádió helyszíni közvetítéséből már ismerhetnek, foglalkozót a jelenlegi belpolitikai helyzettel. és hangsúlyozta a mielőbbi konszolidáció szükségességét. Ä Szlovák Szociálist« Köztársaság miniszterelnöke, Stefan Sádovskf a héten fogadta a szlovákiai kerületek küldöttségeit. Albert Kostái mérnök, a nyingat-szlovákiai KNB elnöke a kerületi küldöttségek nevében sok szerencsét kívánt Sádovsky elvtársnak a Szlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökévé való kinevezése alkalmából. Beszédében hangsúlyozta, hogy Szlovákia kormánya számíthat a nemzeti bizottságok segítségére, aktív támogatására. Válaszbeszédében a miniszterelnök kifejtette, hogy kormánya a jelenlegi rendkívül bonyolult helyzetben is megfelelően akar eleget tenni küldetésének, és erre való tekintettel feltétlenül számít mindenfokú nemzeti bizottság hathatós közreműködésére. A fogadás után a miniszterelnök Egyd Peptch vezérőrnagynak, az SZSZK belügyminiszterének, valamint a Belügyminisztérium és a kormányhivatalok vezető dolgozóinak részvételével munkaértekezletet tartott a szlovákiai kerületek képviselőivel. Az értekezleten a szlovákiai nemzeti bizottságok tevékenységével kapcsolatos időszerű problébákat vitatták meg, majd Szlovákia területi elrendezéséről tárgyaltak. Január végén összeül a Szövetségi Gyűlés, közölte a Nemzetgyűlés titkára, dr. Oldfich Kuéera. A tárgysorozat első pontjaként megteszik a szükséges előfeltételeket a parlament két Kamarája — a Népi Kamara és a Nemzetek Kamarája — alakuló üléséhez. A két Kamara terveit is ezeken az üléseken állítják össze, természetesen megválasztják az elnököket, alelnököket, valamint az elnökség további tagjait. Valószínűleg 20 képviselőt választanak meg a Szövetségi Gyűlés elnökségének tagiaivá. A Nemzetek Kamarájának tagjai közül tizen képviselik a Szlovák Szocialista Köztársaságot. Ennek a feltételnek eleget téve kerül sor a Szövetségi Gyűlés elnökségének megválasztására, melynek 40 tagia közül válBsztiák meg a szövetségi gyűlés elnökét, első alelnökét és további alelnökeit. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya feltételezhetően a szóhanforgó ülésen adja elő programnyilatkozatát. ^ SZARAD FÖLDMŰVES 1989. január 23. Beszédének bevezető szavaiban elnökünk újévi köszöntőjére emlékezett vissz«, emikoris annak e meggyőződésének edott kifejezést, hogy jó, reményteljes távlatok állnak előttünk, s mlndannyiunk közös, önfeláldozó igyekezetével megteremthetjük a mai bonyolult helyzet áthidalásának reális lehetőségét, s hogy megvannak az előfeltételeink a további fejlődéshez vezető saját utunk, a boldogabb holnap felé vezető út kialakításához. Ludvík Svoboda köztársasági elnök Ismét (hangsúlyozta: mér sokszor megmondtuk, hogy minden tőlünk függ, megfontoltságunktól, szorgalmunktól, bölcsességünktől és kitartásunktól. Attól a képességünktől, hogy az ideálokat valóra váltsuk. Elnökünk a továbbiakban utalt arra, hogy a levelek százait, ezreit kapja hazánk lakosságától, amelyek mindmind támogatásról, hűségről, szerétéiről tesznek tanúbizonyságot. Ez természetesen azt bizonyítja, hogy népünk közös célja a politikai konszolidáció, s legégetőbb gazdasági, valamint politikai kérdéseink mielőbbi megoldása. Annál fájdalmasabb — mondotta Ludvík Svoboda —, hogy ezekben a napokban tragikus ese- I mény történt. Meghalt egy fiatalember, Ján Palach. Egy tisztajellemű és tiszta szándékú ember. Mint katona — folytatta ez elnök — értékelni tudom Jan Palach önmegtagadását és személyes bátorságát. Azonban, mint a köztársaság elnöke és polgára, nem titkolom tiltakozásomat, e politikai álláspontnak Ilyen kifejezési módja ellen. Szeretett elnökünk beszéde további részében szinte megrendültén kérte ,,az emberiség nevében“, hogy fiataljaink hagyják abba az Ilyen tragikus és szörnyű cselekedeteket. Én már sokszor álltam szemben a halállal — mondotta Svoboda elvtárs —, azonban az állampolgár legnagyobb kötelességének azt tartom, hogy életének minden óráját, minden napját és minden erejét a hazának adja. Emlékezniük kell erre különösen a fiataloknak, meg kell fontolniuk tetteiket és az azokbél származható következményeket. Mindenkinek tudatában kell lennie nagy felelősségének. Különféle nézetek vannak arra vonatkozólag, hogyan érhetjük el becsületes, szocialista céljainkat — hangsúlyozta elnökünk, majd így folytatta: Önök fiatalemberek, szeretik a kerteléstől és kompromisszumoktól mentes egyenességet. Teljes mértékben megértem egész közvéleményünket, amejy szeretné, ha a jelen égető problémáinak megoldását célzó eljárásunk minél gyorsabb és minél hatékonyabb lenne. Természetesen ezt szeretnénk ml is. Azonban úgy kell eljárnunk, hogy a mű sikerüljön. A megfontolás és az értelem által vezetve, figyelembe véve a rendelkezésünkre álló feltételeket. Jómagam Is megjártam már sok magas hegycsúcsot, képletesen és valóságban Is. Jól tudom, hogy a látszólagos legrövidebb, legegyenesebb út néiha a szakadék felé vezet, a célt pedig a hosszabb úton, kerülőkkel és megfontoltsággal érjük el. Elnökünk figyelmeztetett arra, hogy minden eszközt megragadva akadályozzuk meg azt, hogy valaki Is viszszaéljen nemes érzelmekkel, s olyan tetteket idézzen elő, amelyek az egész nemzet tragédiáját is okozhatják. A válságveszélyeket, az Ismétlődő konfliktusokat közös igyekezetekkel kell áthidalnunk, s közösen kell dolgoznunk a ma létező egyetlen pozitív program megvalósításán, az egyetlen olyan politika megvalósításán, amely nemzeteinket kivezetheti a Jelenlegi helyzetből. Ennek érdekében — hívta fel országunk népét elnökünk — nemcsak önökhöz, fiatalokhoz fordulok, hanem az idősebb nemzedékhez Is, amely élettapasztalatai alapján jó tanácsadója lehet Ifjúságunknak. Önök tudják a legjobban, hogy egyetlen szikra nagy tűzvészt okozhat, és az ártatlan életek ezreit követelheti áldozatul. Nyomatékosan kérem önöket, hogy ne becsüljék le a veszélyt. Súlyosságát növelt az a tény is, hogy az egész országban különféle utakon mindenféle hamis információkat terjesztenek, amelyek nyugtalanságot Idéznek elő. Az elmúlt hét végén e Szlovák Újságíró Szövetség katonai szekciójának a tagjait FrantiSek Kudrna alezredes honvédelmi sajtótitkár tájékoztatta a Csehszlovák Néphadsereg időszerű kérdéseiről. Miről volt szó az értekezleten? Elsősorban arról, hogy a hadseregben mit váltott ki a januári szellem és lehet-e polgári módon elképzelt demokrácia a hadseregben. A válasz egyértelmű volt. Semmilyen hadseregben nem lehet „eltúlozni“ a demokráciát, bár a múltban volt sok bürokratikus intézkedés, s azok megszüntetése időszerű. Az is helyes, hogy megalakolt a Katonai Ifjúsági Szövetség és esetleg még más szervezetet is létrehoznak. A múltban sok tisztet távolftottak el jogtalanul a hadseregből, s egyeseket meg Is büntettek. Ezért a rehabilitációs folyamat tovább is napirenden marad. De azt Is tudomásul kell venni, hogy egy hadsereg csak akkor erős, ha centralizált, és nem nemzetiségi érzelmekre épül. A hadseregünket nem lehet föderációs átrendezés alapján felépíteni. Ezek káros elképzelések és az ilyen viták csak gyengítik hadseregünk újjáépítését. Különböző részről — többek között az én személyemet is érintő — nyomtatványokat és röpcédulákat terjesztenek azzal a céllal, hogy önöket megtévesszék és kételkedést, valamint pánikot Idézzenek élő. Ne higgyenek ezeknek, utasítsák vissza. Természetesen mindnyájan azt akarjuk —, fejtette ki Ludvík Svoboda köztársasági elnökünk —, hogy szocialista hazánk szabad és független legyen, s mélyen demokratikus alapelveken fejlődjék. Viszont ehhez csupán egy út vezet, a mérlegelés, az átgondolt programra támaszkodó út. S ezt az utat, melynek kiindulópontja az Akcióprogram, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának novemberi plénuma, illetve ennek határozata igazolta. Munkánk feltételei nem könnyűek, természetes tehát, kitűzött céljainkat, programunkat sem valósíthatjuk meg olyan gyorsan, amint ezt sokan szeretnék. Ez kételkedést és néha bizalmatlanságot okoz, amelyen sokat javíthatna a rendszeresebb tájékoztatás. Beszéde befejező részében Ludvík Svoboda ismét hangsúlyozta: Önökkel együtt akarjuk kiépíteni ebben az országban a szocialista demokratikus társadalmat a szabad és fegyelmezett emberek társadalmát. Ennek megvalósításához nem ultimátumokra van szükség, hanem az alkotó munka aktív támogatására. Ennek hiányában gazdasági anarchia és felfordulás veszélye fenyeget — olyan felfordulás, amelynek következményeként a kormányt valaki másnak kellene átvennie. A közeljövőben tehát a legfontosabb feladat lesz, hogy a hadseregben megszilárdítsuk a fegyelmet, s technikailag és fizikailag alaposan felkészítsük a katonáinkat. Ezért sokkal jobban meg kell szilárdítani a kiképzést, s nem szabad tűrni semmiféle hanyagságot, fegyelmezetlenséget. Egy ütőképes, fegyelmezett hadsereg felépítése nemzeti létünk záloga, vagyis annak, hogy a Varsói Szerződés tagállamai teljesen ránk bízzák hazánk védelmét. A szovjet katonaság ittartózkodásával és saját katonaságunk átcsoportosításával kapcsolatban előtérbe kerülnek a katonáink anyagi ellátásának és különösen a lakásépftkezésnek a problémái. Ennek a megoldását a hadseregen belül próbálják elősegíteni s mintegy 2600 lakásegységet saját eszközeikből felépítenek. Az értekezleten azzal is foglalkoztak, hogy segitenek-e majd a katonáink népgazdaságunknak, ha egyes ágazatok lemaradnak. Ha valami rendkívüli esetről lesz szó, és a kormány úgy határoz, akkor igen. Máskülönben a jelenlegi helyzetben annál sokkal fontosabb a harci készség fokozása.-tt-Ka m m e nJ.ár u nk A protekcióról Már az elmúlt években 1* rengeteget foglalkoztunk a protekciózásból eredő problémák egész sorával. Több ízben leszögeztük, hogy a protekciózás nem méltó a szocialista ember típusához. A különböző ajándékokkal, pénzzel való megvesztegetés tulajdonképpen nemcsak arra nézve szégyenteljes, aki mindezt elfogadja, hanem erkölcsileg azt is sújtja, aki embertársai rovására így akar különböző előnyökhöz jutni. Nos, a jelenlegi helyzet azt bizonyltja, hogy a cikkek, felszólalások, beszédek garmadája ellenére sem javult a helyzet, sőt bátran ki merjük jelenteni, súlyosbodott. A Közvéleménykutatő Intézet adatait, statisztikáját szemlélve, nyomasztó helyzet tárul elénk. Eigy közvéleménykutatás eredményeként a megkérdezettek 58 százaléka válaszolt igennel arra a kérdésre, vajon szükséges-e a jelenlegi időszakban protekcióért folyamodni, megvesztegetni. A megkérdezettek 30.3 százaléka ugyan óvatosabban fogalmaz, amikor úgy válaszol, bogy „néha“, de ez mit sem változtat a tényeken, nem szólva arról, hogy a megmaradó 11,7 százalék, aki nemleges választ adott, elenyészően kevés. Nézzünk tehát körül, vajon polgártársaink életünk mely szakaszain tartják „fontosnak“ a protekciót, az ajándékozást, a megvesztegetést. A megkérdezettek 35,2 százaléka úgy véli, — s ez a szám a legnagyobb —, hogy mindenekelőtt ez üzletekben kell „kenni", különben az ember nem jut hozzá a keresett portékához. A második „előkelő helyet“ 33,8 százalékkal az egészségügy foglalja el. Tehát polgártársainknak az a tapasztalata, hogy a lelkiismeretes orvosi kezelésért egy kis különjutalom is Illeti az orvosokat. Na, de következnek a hivatalok. S ez nem is csoda, hisz az embereknek rengeteg ez ügyes bajos dolga. A megkérdezettek 28,6 százaléka szilárdan meg van rőla győződve, hogy a kérvény, a beadvány, folyamodvány csak akkor nem sikkad el a hivatalnokok feneketlen fiókjában, Iba ezzel-azzal megzsfrozzák az útját. De szükséges a protekció a munkahelyen Is, 21,7 százaléka a megkérdezetteknek legalábbis így véli. És ezekután szinte már nem is csodálkozunk azon, hogy az iskolahálózat sem mentes a protekció betegségétől, hisz a megkérdezettek 19,9 százaléka tudja ezt tanúsítani. És ezután következnek az abszolút pesszimisták, számuk nem csekély — 15.3 százalék —, akik szerint mindenütt szüksége van az embernek protekcióra. S úgy látszik vannak egészen „ügyetlen“ polgártársaink is, bár számuk nagyon csekély, a megkérdezetteknek mindössze 3 százaléka, akik nem tudják, hogy hol kell „kenni“. A statisztika lábjegyzetében a Közvéleménykutatő Intézet érdemesnek talált egy valóban egyedülálló választ Is feltüntetni, egy munkásnak a válaszát, aki szerint „mindenütt kell kenni, még a papnál is“. Ez hát a jelenlegi helyzet, s nagyon enyhe kifejezést használunk akkor, ha azt mondjuk, hogy nem éppen megnyugtató. Mi úgy tudjuk, hogy szocialista társadalmunkban lehetőségeink szerint ki-ki megkapja elvégzett munkájáért a neki járó jutalmat. Senki sem kap többet vagy kevesebbet. Viszont a lelkiismeretlenség legmagasabb foka, ha dolgozótársunktól pénzösszeget, ajándékot fogadunk el, mindössze azért, mert kötelességünket teljesítettük. S ezt mindenkinek tudomásul kellene vennie. Mint már előbb mondottuk, nemcsak azoknak, akik az ajándékot elfogadják, hanem azoknak is, akik adják. Csakis így vehetjük fel a harcot a protekelőzás, a lefizetés ellen, csakis ez az út vezethet oda, hogy szocialista társadalmi rendünkben nem kell szégyenkeznünk majd az ilyen Irányú statisztikák tanulmányozása közben. BP! A lemondás - nem megoldás Társadalmunk fejlődését múlt év januárjától a politikai zajlás jellemzi. Ettől az időtől kezdve vált nyílttá az évek folyamán felgyülemlett torzulások, a szocialista demokrácia teljes kibontakozásának fékező! elleni harc. A kommunista párt zászlajára tűzte a szocialista demokrácia elmélyítésének szükségességét. Ez lett pártunk s egész népünk programja. Lényegében nem új elképzelés, hiszen a párt, a munkásmozgalom veteránjai, úttörői is ezt akarták annak idején: ezért vállalták a harcot, ezért áldozták fel sokan az életüket is. Ám a sors úgy hozta, hogy a szocializmushoz vezető út nemcsak hogy nem volt zökkenőmentes, hanem olykor olybá tűnt, mintha nem is a megválasztott irányt követnénk. így történhetett meg, hogy a párt leghűségesebb katonái, a legtisztességesebb kommunisták közül is sokan áldozatul estek a szocializmus felé vezető .úton, vagy amint ma mondjuk: e deformációk áldozatai lettek. Mégpedig vagy a sző szoros értelmében, vagy úgy, hogy elvesztették bizalmukat, megrendült a hitük, magában az eszmében. A párt s a társadalom megújhódása ezeknek az embereknek Is megújhődást jelentett A remény, a bizalom visszanyerését. Sajnos, nem minden idős kommunista — a pártonklvülieket Is beleértve — érthette meig 1968 januárját. Mint ahogy a rehabilitációt sem értette meg mindenki. Mégis úgy érezzük, hogy január kárpótlás mindenért, elégtétel mindenkinek. Érthető tehát, hogy az emberek gondolkodása is megváltozott. A közömbösséget a lelkesedés váltotta fel, mely fokozatosan kiterjedt a társadalom minden rétegére, kommunistákra és pártonktvüliekre egyaránt. Napről-napra növekedett a kommunista párt tagsága. Főleg annak örülhetünk, hogy a fiatalok soraiból is egyre többen jelentkeztek a pártba, illetve tették magukévá a párt programját. Nem, nem akarjuk idealizálni a január utáni Időszakot. Igaztalanok lennénk, ha elhallgatnánk, hogy a megújhodás folyamata sem volt hibamentes. Ma már tudjuk, hogy nem mindig álltunk a realitás talaján. Hogy sokszor túlbecsültük saját magunkat. Nem vettük észre, hogy a január utáni politika híveinek adták ki magukat olyan elemek is, akiknek sohasem volt érdekük a szocializmus ügye. Azt Is elhibáztuk, hogy mindent egyszerre, szinte egy csapásra akartunk megvalósítani. A nemzetközi munkásmozgalom figyelmeztetéseinek sem tanúsítottunk kellő fontosságot. Mindezt ma már tudjuk. S jő, hogy tudjuk, legalább Igazodhatunk hozzá. Kell Is hozzá igazodnunk. Ha ennek tudatában gondolunk jövőnkre, akkor — bár jőzanábbul, mint augusztus előtt —, de semmiképpen sem borúlátóan kell látnunk a holnapot. Hogy miért említjük mindezt? Azért, mert az utóbbi Időben nem kevesen akadnak olyanok, akik szerint hazánkban megállt a demokratizálódás folyamata. Akik a mértéktartás, a realitás állandó hangsúlyozása alatt ügyünk elvesztését értik. Még eddigi vívmányaink, vagyis az Akcióprogram már teljesített pontjai sem elég meggyőzőek számunkra. Igen, sokan megfutamodtak, külföldre távoztak, pedig az országnak mindenkire szüksége van. A borúlátás egy egészen különös változatáról értesültünk Prágából. Jan Palach diák öngyilkosságára gondolunk, aki annyira kilátástalannak tartotta a jövőt, hogy a legszörnyűbb tiltakozásra szánta el magát. Bármenynyire tragikus és sajnálatra méltő is tette, nem érthetünk vele egyet. Mint ahogy nem érthetünk egyet a prágai fiatalok újabb tüntetésével sem. Annál is inkább, mivel ezek az akciók csak nehezítik államférfiaink helyzetét és munkáját, Illetve az ország rendjének konszolidálódását, mely nélkül elképzelhetetlen a zökkenőmentes, mindennapi termelőmunka, terveink következetes teljesítése. (F-e) Szilárd, fegyelmezett hadsereget! A héten — tekintettel ■ kiéleződő belpolitikai helyzetre — beszédet tartott a televízióban köztársaságunk elnöke Ludvfk Svoboda. Beszédének mind belföldön, mind külföldön nagy a visszhangja. Csehszlovákiában elnökünk józnn, megfontolt, bölcs beszéde az egyetértés általános hullámát váltotta ki, s a különböző üzemek, intézmények dolgozói reznlúciókban fejezik ki teljes egyetértésüket.
