Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-18 / 3. szám

Nyugdíj-kérdés o dunaszerdahelyi járásban A farkasdi szövetkezet a falutól távoleső bufai részlegen korszerű lakó* házat építtetett a dolgozók számára. Fotó: —tt—* Balesetelhárítás -elsősegélynyújtás Szövetkezeti parasztságunk szociá­lis ügyeit a járási mezőgazdasági tár­sulásokhoz tartozó szociális ügyosz­tályok intézik a közös gazdaságok szociális bizottságainak közreműködé­sével. Ha ügykezelésük rugalmas, a hozzáértéshez lelkiismeretesség, igaz­ságszeretet is párosul, akkor a be­nyújtott kérvények, panaszok sorra intéződnek; csűrés-csavarásról, akta­tologatásról szó sem lehet. Az efféle ügyintézés a közös gazda­ságok tisztségviselőiből, s tagjaiból általános megelégedést, elismerést vált ki. Ellenkező esetben viszont el­marasztalást. # * * Immár hét esztendeje végez ered­ményes munkát a dunaszerdahelyi járás szociális ügyosztálya, amely je­lenleg a Járási mezőgazdasági társu­lás keretében működik. Tóth László, ügyosztályvezető tájé­koztatása szerint a járás 48 szövet­kezetének szociális gondját-baját or­vosolják. Szívügyük, hogy a szociális célokra fordítandó évi huszonkét mil­lió korona azok kezébe kerüljön, akiket az jogosan megillet. Mostanában sok sző esett az ala­csony nyugdíjak kérdéséről. Legin­kább szövetkezeti nyugdíjasok ajká­ról hangzottak el panaszok, hogy a havi járadék nem fedezi létfenntar­tási költségeiket. — Milyen intézkedéseket tettek ez Ügyben? — vetettem fel a kérdést. A válasz nem váratott sokáig ma­gára. Tóth László örömmel újságolja: — Nemrégiben kerítettünk sor 4834 szövetkezeti nyugdíjas alacsony jára­dékának emelésére. Ez havonta 638 835 korona többlet, amely bizo­nyos mértékben könnyít az illető nyugdíjasok megélhetési gondjain. Tehát most már 400 korona a leg­alacsonyabb havi díjjáradék egyedüli személy esetében. Ha férj-feleségről van szó — s csak az egyik nyugdíjas — akkor 600, ha mindkettő járadék­jogosult, akkor 700 korona a havi pénzösszeg. Gjabb járadékfelülvizsgálás? — Milyen újabb intézkedés várható 3 közeli hetekben? Kik számíthatnak még járadékemelésre? — kérdezem. — A duchonkai értekezlet a többi között foglalkozott az antifasiszta tevékenységük miatt a múlt rendszer­ben meghurcolt, bebörtönzött, inter­nált személyek, fajüldözöttek — vagy özvegyeik —, vöröskatonák, stb. jára­­dékemelése szükségessségének a kér­désével is. Ez az intézkedés megkí­vánja az illető nyugdíjjogosultak sze­mélyi adatainak, valamint beadvá­nyainak ismételt átvizsgálását, ihogy a kívánalmaknak megfelelően járhas­sunk el, ami a magasabb járadék megállapítását illeti. Tehát, az említett üldözöttekben tá­madt esetleges kételyek — „S mi lesz a mi járadékemelésünkkel?“ „Vajon a jelenlegi kormány méltányolja-e kellően a múlt rendszer által döfött gyógyíthatatlan sebeinket?“ stb. — elosztanak. S kellett is, hogy eloszol­janak! Az emberséges szocializmus ezt így kívánja! Egy fecske nem csinál nyarat! ■ Az előbbiekben szó esett arról, hogy 48 szövetkezet tagjainak szociális ügyét-baját intézi az ügyosztály. Fel­merül a kérdés, hány szövetkezet fi­zet ezek közül magasabb nyugdijat? — Egy híján mindegyik! — válaszol Kovács Károly, a biztosítási részleg vezetője. — Csupán a csákányi szö­vetkezet vezetői azok, akik a mai napig húzódoznak az előrelépéstől. Márpedig itt is érettek a feltételek. Kicsit durván hangzik, de úgymond, megfosztják tagjaikat a magasabb nyugdíjjáradéktól. Mit jelent ez konkrétan? Azt, hogy elesnek bizonyos nyugdíjpótléktól, amelynek nagyságát befolyásolja a ledolgozott évek száma, valamint a nyugdíjkorhatár elérése előtti 5 vagy 10 év megállapított átlagos havi ke­resete. Például, ha Kiss Péter nyugdíjas (legyen az akármelyik szövetkezet tagja, a csákányi kivételével), '25 évet dolgozott le, s igazolni tudja, 2000 korona átlagos havi kereset esetén havonta 1000 korona nyugdíjra jogo­sult. A csákányi szövetkezet Nagy Pál nevű nyugdíjasa ugyanilyen feltéte­lek közepette viszont csak 650 koro­nát kaphat, s egy fillérrel sem töb­bet. Két jóbarát randevúja A fenti két név költött. Hadd érzé­keltessük a különbséget élő embere­ken. Mi történne akkor, ha például a hacsfai Cséfalvai Vince összetalálkoz­na a csákányi Bugár Ferenccel. Ugyanis egy évjáratúak — 1905-ben születtek. Sőt a kovácsmesterséget is egyazon helyen sajátították el. A kol­lektivizálás után kerültek az említett falvakba, s dolgoznak, illetve dolgoz­tak. Most szövetkezeti nyugdíjasok. Valahogy ilyenformán beszélgetné­nek: — Te, Vince! Kíváncsiságból kér­dem, mennyi a te nyugdíjad? — Az én nyugdíjam, Ferenc?... Nyolcszázhatvankét korona. Az bi­zony! Ennyit nyom a markomba ha­vonta a póstás. — Ej, a teremburáját... Az meg hogy lehet? Ha hiszed, ha nem, én csak ötszázhatvanöt koronát kapok — kételkedik Bugár a Cséfalvay barátja igazában. — Ezt nem hittem volna, hogy ekkora legyen a külömbség —• nyugdíjaink között. S mi lehet az oka? Meg tudnád nekem mondani? Halljak valami okosat... — Hát, pajtás, ennek okát meg­mondja a szövetkezeted vezetője, vagy a szociális btzottságtok elnöke. Kér­dezd csak meg tőlük ...?! S mennyi lehet a különbség, mond­juk csákányi viszonylatban? Ezt a kérdést taggyűlésen vethetnék föl a csákányi szövetkezet nyugdíjasai... S jogosan, hiszen az ő pénztárcájuk lesz havonta ennyivel szegényebb. Nyitott kérdés: a beteglátogatás A beteglátogatás a szövetkezetek szociális bizottságainak hatáskörébe tartozik. — Ez az, ami nem megy — vallja be a biztosítási részleg vezetője, Ko­vács Károly. — A bizottsági tagok többnyire azt tartják: Ne szólj szám, nem fáj fejem! Márpedig a beteg­­ellenőrzésről semmiképp sem mond­hatunk le. Nem bizony! Miért? Mert a táp­pénzcsalás ördöge kísért. Jó lenne, ha az illetékesek elgondolkoznának a kérdés fölött, s elfogadható meg­oldást találhatnának, hogy a vissza­élésekre sor ne kerülhessen. Csupán a hatáskör átruházásáról van sző. A kérdést olyanformán lehet felvetni: Milyen szerv végezze a beteglátoga­tást? Mert a tapasztalatok azt mutat­ják: az eddigi gyakorlat nem vált be. N. KOVÁCS ISTVÁN Régi bajt orvosolunk Az egyénileg gazdálkodó földműve­sek feleségének, valamint az önállóan gazdálkodó személyeknek a nyugdíj­­biztosításból való kizárása komoly vétség volt. A szociális biztosítás módosításáról szóló intézkedés, — mely 1989. január elsejétől érvényes, — értelmében az egyénileg gazdálkodó földművesek felesége, illetve az önállóan gazdál­kodó személyek és a család azon tag­ja, aki együtt dolgozik a gazdával, nem lesz a nyugdíjbiztosításból kire­kesztve. Az együtt dolgozó családta­gokhoz hasonlóan ők is biztosítva lesznek. Az egyénileg gazdálkodó földműve­sek és az önállóan gazdálkodó polgá­rok 65. életévük betöltése után öreg­ségi nyugdíjra jogosultak akkor, ha legalább 15 évi munkatevékenységet tudnak kimutatni, s akkor is, ha nem hagytak fel kereseti tevékenységük­kel. Módosítják az önállóan gazdál­kodók nyugdíját is azon személyek­nél, akik több mint tíz évi munka­­tevékenységet mutatnak ki. Állami gazdaságokban, traktorállo­másokon, valamint a szövetkezetek­ben a szocialista normák, az egész­ségügyi és balesetelháritó óvórend­­szabályok betartását, biztonsági szem­lék megtartását a gazdaság vezetője által kijelölt és kiképzett biztonsági megbízott végzi. A biztonsági megbízott és az egész­ségügyi állomások munkája sok te­kintetben összefügg, ezért elengedhe­tetlenül szükséges a jó együttműkö­dés kialakítása, egymás munkájának a kölcsönös segítése. Hogyan segítsék a biztonsági felelősök munkáját? 1. Kísérjék figyelemmel, hogy a balesetelhárítás érdekében az üzem­részleg vezetők az erőgépek vezetőit és dolgozóit munkába állítás előtt részesítették-e balesetelhárítási ok­tatásban, hogy munkájuk végzése közben az őket fenyegető baleseti veszélyeket és egészségügyi ártalma­kat el tudják kerülni. 2. A munkavédelmi rendszabályok betartása nemcsak a munkáltatónak, hanem a munkavállalónak is köteles­sége. Felvilágosító munkát kell vé­gezni, hagy a dolgozók használják a személyi védőeszközöket, szemüveget, porálarcot, védőruhát, védőkenőcsöt stb. Meg kell győzni a dolgozókat arról is, hogy a munka végeztével olapos, zsíros, piszkos ruhájukat le­vessék, mert ezek bőrelváltozásokat, egészségügyi károsodásokat okozhat­nak. 3. Vegyenek részt a biztonsági szemléken, ahol ellenőrzik a védő­berendezések állapotát, munkavédel­mi berendezéseket, a szocialista nor­maviszonyokat, egészségügyi és bal­esetelhárító szabályok betartását, el­lenőrzik, hogy az erőgépeken, műhe­lyekben, járműveken megvan-e az előírásnak megfelelő elsősegélynyújtó felszerelés, valamint hogy az előző szemlén tapasztalt hiányosságokat pó­tolták-e? 4. Gondoskodjanak arról, hogy a traktorosok és más erőgép kezelők elsösegélynyújtási ismeretekkel ren­delkezzenek és ezt időnként felújít­sák. Különösen most a tél folyamán szervezzenek számukra elsősegély­nyújtási tanfolyamokat. 5. Szervezzék meg, hogy a mező­­gazdasági munkák ideje alatt lehető­leg minden brigádban és munkacsa­patban legyenek kiképzett elsősegély­­nyújtók. Lássák el őket a legszüksé­gesebb elsősegélynyújtó felszereléssel (kötszer, vatta, ammóniák, jódampul­­la, benzin és háromszögletű kendő, kötszerolló). Minden üzemrészlegben legalább 2 elsősegélynyújtásban kép­zett dolgozót foglalkoztassanak. 6. Ahol nincs elegendő elsősegély­nyújtásban járatos személy, ott rövid kiképzéssel biztosítsák, hogy a leg­szükségesebb elsösegélynyújtási isme­reteket megszerezzék. Ezek: a) Élesztési eljárások. Mit kell tenni ájulás, agyvérzés, napszúrás, vagy hőguta esetén. b) Elsősegélynyújtás sérüléseknél. Sebellátás, vérzéscsillapítás, kötö­zés. c) Csonttöréseknél. Rögzítési eljárá­sok. A baromfi-önetető munkabiztonsága 'Az önetető darálójának és keverőkádjának burkolatát üzemeltetés közben fcárva kell tartani. A gép elindítása előtt meg kell győződni arról, vajon nincsenek-e akadá­lyok a sínpályán és nem tartózkodnak-e emberek annak közelében. Az önetető bármilyen okból történő leállítása esetén a főkikapcsolónak Is megfelelő helyzetben kell állnia. Az egyes munkafolyamatok (keverés, szállítás, takarmányadagolás) be­fejezése után a vonatkozó villanymotorokat is azonnal ki kell kapcsolni és meggyőződni a kikapcsoló helyes helyzetéről akkor is, ha történetesen már előzőleg alkalmaztuk az egész gépezet fő-kikapcsolóját. A KDSK-5000 jelzésű önetető körül csak kellőképpen kioktatott, a gép "működésébe és használati utasításába beavatott személyek foglalatoskod­hatnak, akik írásbelileg nyugtázták, hogy a munkabiztonsági előírásokat tüzetesen ismerik. Az önetetőn eszközölt bármilyen javítást, beállítást stb. csakis a gép le­állítása és az áramkörből történt kikapcsolása után szabad elvégezni. Javításokat a villanymotorokon és a villanyberendezésen kizárólag szak­képzett villanyszerelő-karbantartók végezhetnek. S. P. Vészfék személyautókra Érdekes személyautó-vészféket tá­léit fel Jalmari Virkki finn feltaláló. Képen is bemutatjuk működését. Két ftfrésze van: az egyik a menetközben nagy nyomásra — kb. 50 att-ra — feltoltodo kompressziós tartály, a má­sik a kocsi tetején elhelyezett ejek­­for, fúvőka, ezzel veszély esetén a 12 SZABAD FÖLDMŰVES ff!», jtnuíl Ih kocsi menetirányába, kissé felfelé, nagy sebességgel kiáradó sugarat lö­vellnek ki. A haladás irányával ellen­tétesen ható reakcióerö 1—2 mp alatt megállítja a kocsit. Egyrészt a reakcióerő biztosítására, másrészt a jobb helykihasználásra a kilövellt sugár valamilyen nagyobb fajsúlyú, finoman porított fém (pl. vas, réz vagy ólom), amit a sűrített levegővel legyező alakban, ferdén fel­felé irányuló sugárban fújnak ki. Ha pl. a berendezés 50 att-al, 100 m/mp sebességgel, e mp alatt 70 kp reak­cióerőt jelent, s ez egy 1000 kg-os és 50 km/ó sebességgel haladó kocsit X mp alatt állít meg. Hasznos lehet a torlósugaras fék jeges, csószós úton, ahol a normális fékkel nagyon nehéz megállítani a kocsit. Csúszós utakon a berendezés számos emberi életet menthet meg, feltéve, ha az aut' utasai védóövet VriHinek. Uiába figyelmeztetik egészség­■* ügyi közegeink a lakosságot a sajtóban, rádióban, tévében, ne halmozzon fel és ne tároljon fölös mennyiségben gyógyszereket! Hiá­ba hagyják meg rendeletileg az úgynevezett házi és üzemi gyógy­szertárak készleteinek ellenőrzését és felújítását munkahelyeken, szö­vetkezetekben és üzemekben! Egyesek nemtörődömségből, mások kényelemszeretetből egyszerűen „túlteszik“ magúkat a jó szándék­tól vezérelt felhívásokon. Valósá­gos „angol hidegvérrel“ kortyol­gatják az avasodásnák induló or­vosságokat, ropogtatják a kőke­mény tablettákat. Amellett nem tu­datosítják, hogy számtalan gyógy­szer huzamosabb tárolás után nemcsak hatékonyságát veszti el, hanem károsan befolyásolhatja egészségünket is. Nemrégen a THE EMERGENCY SURGEON tájékoztatta olvasóit a vétkes hanyagság elrettentő példá­járól: A brazíliai Fortaleza nevű kis­városban egy játékos kedvű kö­lyökkutya megmarta Inez Salmitőt. A szülők ugyan időben beoltották gyermeküket veszettség ellen, de a kislány állapota napról napra roszabbodott, míg végül kórházba szállították. A sebtében megejtett gerincvelő-próba kétséget kizáróan rabies-, vagyis veszettség-fertőzést eredményezett. — Hát nem vált be a holtbiztosnak vélt pasztőroltás? — hüledeztek a kórházi orvosok. Ötödnapra a kis Inez üvöltött fáj­dalmában, cafatokká harapdálta ágyneműjét, és habzó szájjal, hét­rét görnyedve pusztult el az orvo­sok minden igyekezete ellenére. Elfogták a fertőzőnek vélt ku­tyát, felboncolták, és — az állat makkegészséges volt! Rejtély előtt állt a tudomány: csődöt mondott volna az egész világon bevált Pas­­teur-féle védőoltás? Egy hét leforgása alatt további 15 fortalezai gyermek jutott Inez Salmito szomorú sorsára, akiket szüleik fölös óvatosságból oltattak Félre a romlott gyógyszerekkel! be anélkül, hogy kutya „közelébe“ kerültek volna. Érthetetlen módon tehát éppen azok a csöppségek fizettek rá életükkél, akik az „életmentő“ befecskendezésben ré­szesültek. Ezzel szemben majd ki­csattant az egészségtől az a kis indián-lurkó, akit a fáskamrában suttyomban tartott kutyái többször is megmartak, de egyetlen védő­oltást sem kapott. Amig a feldü­hödött apák könyörtelenül lebun­­kózták a kisváros egész kutyaállo­­mányát, addig a jószívű indiánfiút állatszeretete mentette meg a va­lószínű haláltól. A „hiba“ tehát az oltóanyagban lehetett. A rémregénynek beillő csapás híre eljutott Rio de Janeiróba, Bra­zília fővárosába is, ahonnan szak­értő-bizottság érkezett a borzal­mak városába. A vizsgálat ered­ménye a legmerészebb elképzelé­seket ts felülmúlta. Megállapították ugyanis, hogy a halált hozó széru­mot maguk az orvosok fecsken­dezték — jóhiszeműen — a gyer­mekek vérébe. Kitudódott továbbá, hogy a fortalezai zsugori város­atyák egy helybeli orvost bíztak meg az oltószer előállításával, Ihogy megtakarítsák a fővárosban központilag gyártott szérum na­gyobb költségeit. Ez a fiatal orvos pedig nem tudta, vagy elfelejtet­te, hogy a rabies ellenszere sok más hatóanyaghoz hasonlóan való­ságos méreggé válik, ha félóránál hosszabb ideig kiteszik a napfény behatásának és nemN megfelelő hőfokon tárolják. Ilyenkor nagy­ritkán az Is előfordul, hogy a ve­szett kutyák váladékából nyert oltóanyag „tetszhalott“ vírusai új­jáélednek és veszettséggel fertőzik meg a különben egészséges embe­reket. Híre járt annak is, hogy a „házilag kotyvasztó“ orvosnál a szérumcserét sem tartották kizárt­nak, amit azonban nem lehetett rábizonyítani. Kétségtelen viszont, Ihogy a fortalezai apróságok halá­lát nem a kutyák idézték elő, ha­nem egy haszonleső orvos vétkes könnyelműsége. Vajon hányszor vesznek be vagy tukmálnak rá másokra nálunk is az ún. orvosságfalók olyan gyógy­szereket, amelyekről maguk sem tudják már — micsoda? Fordította: K. E.

Next

/
Oldalképek
Tartalom