Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-01-18 / 3. szám

Juhtenyésztésünk piaci vonatkozásai

A juhhúsfogyasztás fokozásának kívánalmát megvalósítani bonyolult és főleg nem rövidlejáratú feladat. Sok igyekezetei és közős munkát kíván ez a tenyésztőktől és a kereskedelmi szervektől egyaránt.

A tenyésztők részéről meg kell változtatni a juhtenyésztés helyenként alkalmazott helytelen tenyészirányát és technológiáját. A tenyészállat-előállítás munkaterületén a legfontosabb feladatok közé tartozik:

# a fajták szelektálása és ezen belül a hüstípusú vonalak kiválasztása;

# a heterozitás adta lehetőségek kihasználása hústermelő fajták alkalmazásával a haszonkeresztezéskor, a koraisáig és a húshasznosulás érdekében;

% a takarmánykészletek gazdaságos felhasználása olyan takarmányozási technika segítségével, amely nagy súlygyarapodást tesz lehetővé;

O a haladó takarmányozási tapasztalatok bevezetése (biokemizáció, szintetikus anyagok alkalmazása);

0 a felvásárlás megszervezése az állat vágásra-érése idején, feldolgozás a húsiparban és az idényszerűség hatásának csökkentése az üzemek feldoligozóképességére.

A vágó-juhok eladása és a piac folyamatos ellátása érdekében az elmúlt évben már történt néhány intézkedés. Az exportra kerülő juhok húsarányának javítása céljából takarmánykiutalásban is részesültek az ©gyes gazdaságok. Az elért eredmények számos üzemben igazolták, hogy amennyiben a hizlalásra fogott juhok (kosbárányok, jerkebárányok, ürübárányok) egészségesek, kezelésükkor betartják a helyes • technológia és takarmányozási technika alapelveit, úgy a jövedelmezőség mértéke igen meggyőző. Például a bzincei EFSZ 108 juhot hagyott meg a szerződéses hizlalásra, s eladáskor 40—45 kg-os darabonkénti súlyt értek el. Az állatok hizlalásbavételekor azok értéke 32 400 korona volt, eladáskor pedig 84 348 korona. A kiadások leszámítása után — amelyek 28 923 koronát tettek ki és 15 375 korona takarmányozási költségre, 4448 korona munkabérre és 9100 korona üzemi költségre tagolódtak — az EFSZ juhonként 213 korona tiszta haszonra tett szert, nem számítva a differenciális pótdíjat. Persze nem minden gazdaságban értek el ilyen eredményeket. Egyes mezőgazdasági üzemek hizlalási szerződést kötöttek ugyan, átvették a takarmányt, de több figyelmet az akcióra nem szenteltek, s így a végeredmény korántsem megnyugtató, vagyis a hústermelés mérlege náluk ráfizetéssel zárult. Ilyen hiányosságok hatására és a húsminőség ki nem elégítő volta miatt nem volt lehetséges teljesíteni a felvásárlás tervét, s Szlovákiában csupán 6750 vágőjuhot 236 100 kg összsúlyban vásároltak fel.

A kínálat azonban ennél sokkal nagyobb volt és 32 000 darab juh körül mozgott. Az előre összeállított program szerint összesen 36 00 darab juhot kellett volna felvásárolni 10 600 tonna összsúlyban. Az a tény, hogy az exportra szánt vágójuhok minősége nem felelt meg a kereskedelmi szokványoknak, legyen intő példa az érintett tenyésztők számára. Annak ellenére, hogy juhfajtáink húsminőségét jelentős mértékben befolyásolja az eddig tenyésztett típus, valamint a tenyészni unka eddigi iránya, azonban helyes tenyésztési technológia alkalmazása és az immár hagyományossá vált egyoldalú takarmányozás megváltoztatása esetén több jó húsjuhot lehetett volna előállítani. Ismert tény, hogy húsjuhok helyett a múltban nyírójuhokat igyekeztünk nemesíteni, amely tenyésztési irány mezőgazdasági üzemeink zömében ma is fennáll.

Ma azonban már előtérbe került a jóminőségű hús előállítása is. Ezt a követelményt támogatni kell és a termelést elősegíteni;

■ a bárányok 15 kg-os súlyig történő ésszerű takarmányozásával,

■ a juhok racionális takarmányozásával 28—30 kg-os súlyig,

II az ürük kombinált hizlalásával, szemestakarmány és legelő alkalmazásával,

■ kiselejtezett anyajuhok hizlalásával, szintetikus anyagok alkalmazásának segítségével.

Ennek a követelménynek kell alárendelni a tenyészmunkát is, vagyis a hústípusú szülőpárok szelektálását és öröklőképességük vizsgálatát utódaikon. Kihasználásra kerül a nagyfokú szaporodóképesség is, mivel a hústermelés a növendékállatok fejlődési intenzitásától és azok mennyiségétől függ. Fontos tenyészintézkedés lesz a hústípusú bárányok és a meglevő állományunk takarmányozási eredményeinek összehasonlítása is. A hústipusú juhokat külföldről kell

behozni. A behozott kosokkal hágatni kell anyajuhainkat, amelyek nem tenyészcélokat szolgálnának, hanem utódaikat hizlalásra használnánk fel.

A heterozitás hatásának kivizsgálását az utódokon és gyakorlati szempontból a legjobb kombinációk megfigyelését a hízékonyság- és vágóértékvizsgáló állomásokon végeznék a Tapolcsányi Tenyészállatelőállító Vállalat Cetíni üzemegységén, valamint a Závrati Állami Tenyészállatellátő Igazgatóság egyik munkahelyén. Egyúttal figyelemmel tartják majd a tenyészállatnak, mint húshasznositási tulajdonságokat változtató tényezőnek örökítő tulajdonságait. Abból e szempontból, hogy a termelő fogyasztónak jóminőségű juhhúst nyújthasson, a fenti tenyésztési intézkedés igen fontos.

Az utóbbi években a juhhús előállításának jövedelmezőségével kapcsolatban is sikerült áttekintést szerezni. Néhány mezőgazdasági üzemben kimondottan ökonómiai szempontokra irányították figyelmüket és megfigyeléseik eredményét kiértékelték. Hasonlóan értékelték a juhhústerpielés pénzügyi vonatkozásait a Juhtenyésztési Kutatóintézetben és az eredmények azt mutatják, hogy a nálunk tenyésztett fajták felhasználásával szintén végezhető rentábilis húsjuhtenyésztés, még az érvényben levő árszint alapján is:

súlycsoportoknál. A 40 kg-ig terjedő súlycsoportban az üzemi költség 10,2—12,5 korona körül mozgott. Az egészen 70 kg-ig terjedő súlycsoport 1 kg élősúlyra jutó üzemi költsége 14,5 koronára fokozódott.

A költségek szempontjából a legjövedelmezőbbnek a 30 kg-ig, legfeljebb azonban 40 kg-ig terjedő súlycsoportok nevelése mutatkozik azzal a feltétellel, hogy az állatok legeltetési technikáját betartják, amely biológiailag teljesértékű takarmány és táplálóanyag mennyiséget nyújt. A pénzbevétel, vagyis az ökonómiai eredmény így juhonként 25—30 Vokal nagyobb.

Egyéb technológiai módszereket is

kipróbáltak, de ezek a jelenlegi árviszonyok közepette nem mutatkoztak jövedelmezőnek. Aránylag kevés tapasztalatunk van a kiselejtezett anyajuhok hizlalásával. Pedig ez a csoport a vágójuhok közül a legnagyobb, hiszen az állatok száma itt eléri az évi 30 000—50 000 darabot. Ezek rendszerint teljesen lesoványodott, csekély vágóértékű juhok, melyek eladása minden évben gondot okoz. A húsipar, tekintettel az áru nehéz feldolgozására, ha csak lehet visszautasítja az ilyen állatok átvételét. Kívánatos lenne ebben az évben integrációs vagy kooperációs alapon közös hizlaldákat létesíteni a kiselejtezett anyajuhok számára. Ennél a csoportnál is megmutatkozott, hogy a vágóminőséget minden fajta esetében javítani lehet, a következő költséggel:

Fajta Átlagsúly Élősúlykilőnkéntt Csoport kg előállítási átlagköltség koronában

Kiselejtezett anyajuhok (vágás merinó 52 8,1

előtt, kb. 30 napos szemestafcar- cigája 48 11,2

mányozással) racka 45 12,1

Fajta Átlagsúly Élősúlykilónkénti Csoport kg előállítási átlagköltség koronában

Kéthónapos bárányok (hagyományos merinó 14 13,8

takarmányozás, keveréktakarmány cigája 13 14,5

nélkül) racka 12 15,3

Kéthónapos bárányok (takarmány- merinó 14 12,—

keverék segítségével korán elvá- cigája 14 11,5

lasztva) racka 14 11,5

Száz napig etetett bárányok (fa- merinó 21 11,1

karmánykeverék nélkül, anyate- cigája 18 12,4

jen) racka 17 12,9

Száz napig etetett bárányok (ta- merinó 21 11,9

karmánykeverék nélkül, szárított cigája 18 12,9

tejjel, az anyatejből túrókészítés) racka 17 13,4

A száz napig etetett bárányok kategóriájában, azaz cca 20 kg-os súlyig, az elért eredmények az eltérő technológia ellenére is hozzávetőleg egyformák, ezért az ökonómiai eredmények szempbntjáből e módszerek alkalmazása nem kívánatos. Ráfordítás szempontjából legkiemelkedőbb eredményt a kombinált takarmányozási módszerrel nevelt csoportnál értek el, vagyis a legeltetés, valamint a póttakarmányozás kombinációjával. Ez a módszer 11 %-kal mutatkozott olcsóbbnak a hagyományos módszernél.

A vágójuhok takarmányozásánál két kategóriában, különböző technológia alkalmazásával kísérték figyelemmel a költségek alakulását.

Fajta Átlagsúly Élősúlykilónkénti

Csoport kg előállítási átlagköltség koronában

Kos- és jerkebárányok (legelés- merinó 30 12,—

sei, takarmánykeverék nélkül) cigája 30 14,6

racka 30 15,—

Kos- és jerkebárányok (legelés- merinó 30 10,8

sei, takarmánykeverékkel) cigája 30 10,5

racka 30__________10,5_____

Ezeket az ismereteket ki kell használni, mivel a legelőnyösebb hústermelés éppen a merinó fajtánál lehetséges. Ez a fajta ugyanis hazai körülményeink között nevelve vaskosabb építményű, azonban a húsra történő szelektálását gyakran az nehezíti meg, hogy az állat pillanatnyilag nem eléggé húsos. A vágójuhok értékesítése különösen ősszel okoz nagy gondot, s lesoványodott állapotban exportálásuk sem jöhet számításba. Feltehetően az említett közös hizlaldákban, a takarmányozási technika ismereteinek kihasználásával jó húshasznosítás és jövedelmezőség érhető el.

A húsjuh előállításához megvannak a lehetőségeink. Rendelkezésünkre áll számos külföldi és hazai tapasztalat. Csupán az a fontos, hogy mindezeket a gyakorlatban is kihasználjuk. A kutatók és a gyakorlati szakemberek tapasztalatait az EFSZ-ek és állami gazdaságok mezőgazdasági fejlődésének tervébe kell beiktatni és kihasználni a kooperáció, valamint integráció adta lehetőségeket. A mezőgazdasági üzemek szakosításának végrehajtása során ennek a rendszernek a megvalósítása szeinte mellőzhetetlen és már ez évben szükséges gyakorlati megvalósítása.

Feltéve, ha néhány mezőgazdasági üzem ugyanolyan hasznosítású és azonos fajtájú juhok tenyésztésére társulna, úgy lehetséges lenne a munkamegosztás. Például egy-két EFSZ vagy állami gazdaság az álloményfeltöltéshez szükséges bárányok nevelésével foglalkozna. Más gazdaságokon a húsbárányok, vagy húsürük hizlalását lehetne nagyobb mennyiség összpontosításával végezni. Ilyen nagyhizlaldákban kihasználhatóbb lenne a legmegfelelőbb takarmányozási technika, a takarmánykeverékek stb. Szervezettebben korai fejés és juhtúró készítés érhető el. Részben csökkenteni lehetne a sajt- és a húselőállításban mutatkozó idényszerűséget. Egyben megteremtődnének a feltételek a nagyüzemi technológia alkalmazására, ami nagyobb munkaproduktivitást és jövedelmezőséget jelentene. A társult üzemek különféle juhtenyésztést munkaszakaszaival foglalkozó egységeinek ökonómiai jövedelme közös lenne és a befektetés arányában kerülne elosztásra. A kooperáció rendszere a szomszédos szocialista államokban ismert és szokásos. Többek között a terménybetakarítás utáni alkalmi legelők kihasználását is szervezetten végzik. Hasonló módszert a síkvidéki és hegyaljai körzetekben is alkalmazni lehetne.

JAROSLAV JANIK mérnök, a SZSZK Mezőgazdasági és Közélelmezésügyi Minisztériumának dolgozója

Figyelemreméltó, hogy ebben a csoportban az állatok hozzávetőleg egyforma súlyt értek el mindhárom fajta esetében A kombinált takarmányozással, vagyis legeltetéssel és takarmánykeverékkel nevelt csoport esetében az ökonómiai eredmény 10 °/o-kaI jobb volt.

Valamivel nagyobb a nevelési költség a 40 kg-os és az ennél nehezebb

Nem gyártják, mert hasznos

Az első EFSZ

baromfifeldolgozó üzemben

A jó ötlet, s ha egy kis vállalkozó szellemmel is párosul, aranyat ér. A nyitrai járás alsókőröskényi szövetkezetének tagjai nem szűkölködnek sem ebben, sem abban.

Alig néhány hónappal ezelőtt határozták el, hogy bizonyos tekintetben függetlenítik magukat a kereskedelemtől, mely köztudomásúlag időnként nemcsak a fogyasztóknak, hanem a termelőknek is bosszúságot okoz. A Rratislavában működő járási Mezőgazdasági Áruértékesítő Társulás segítségével, — melynek egy része időközben Agroexporta néven szlovákiai hatáskörű külkereskedelmi részvénytársasággá van átalakulóban — baromfifeldolgozó üzemet létesítettek. E lépésüket az is vezérelte, hogy nagyban foglalkoznak a baromfitenyésztéssel. Többek között olyan aprójószágot is tenyésztenek, amely nálunk kiveszőben van — a gyöngytyúkot. Pedig a gyöngytyúk és a háttérbe szoruló pulyka húsa külföldön különösen keresett cikk. Az igazat

10

SZABAD FOI.DMUVÉS

1969. január 16.

megvallva itthon is egészen bizonyosan piacra találna, ha kínálnák.

Az alsókőröskényi szövetkezet baromfifeldolgozó üzemét szeptemberben helyezték üzembe. Azóta naponta 3000—3500 gyöngytyúkot, pulykát dolgoznak itt fel és indítanak útnak, elsősorban a Német Szövetségi Köztársaságba, Franciaországba és máshová. Természetesen annyi baromfit, amennyit üzemükben feldolgozni képesek. nem tenyészthetnének a helyi szövetkezetben. Ebben az üzemben dolgozzák azonban fel a Szlovákia számos szövetkezetéből érkező vágóbaromfit. Egy darab szárnyas feldolgozásáért két korona ötven fillért számítanak fel. Az eddigi tapasztalatok szerint ez is kifizetődik a szövetkezetnek.

Még jövedelmezőbb lesz azonban a feldolgozó üzem munkája, ha teljesen elkészül és a tollat, illetve a hulladékot is feldolgozhatják. Ráadásul e/ az ipari létesítmény már most is 37 ember számára biztosít egész évi munkaalkalmat. S ha a szövetkezeti parasztság téli foglalkoztatottsága terén uralkodó helyzetet vesszük alapul. akkor már ez magában véve is óriási pozitívum. (pi)

Mezőgazdasági gépiparunk legnagyobb hiányossága, hogy tevékenységét nem irányítja eléggé céltudatosan a többhasznosítású gépek gyártása felé. Képünkön bemutatjuk a prostéjovi AGROSTROJ PÚM jelzésű, nyersolajmotorral működő, univerzális alvázát, amelyre felváltva gabonakombájn, répabetakarítő szerkezet, vagy burgonyafelszedő berendezés, esetleg más munkagép szerelhető. Sorozatgyártását azonban sajnos nem kezdték meg.

—ksz—