Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-28 / 26. szám
FALVAINK r Áldásos konkurrencia Már a kora reggeli órákban indul a piac. Egymás hegyén-hátán hemzsegnek az emberek. Bizony itt aki elveszti kísérőjét, egyhamar már nem találja meg. A szavát sem érti az ember. Elárusítók, vevők zsörtölődése, kiabálása tölti meg a Bratislavai Központi Vásárteret. A pultok mögött álló árusítók udvariasan kínálják portékájukat. Néhányan harsány hangon kiabálnak, hogy hozzájuk jöjjenek a vevők. — Friss zöldséget, tessék. Nemrég szedtem ki a földből. Vagy ha úgy kívánják, levesbe készített zöldségköteggel is szolgálhatok — kiáltja egy nagy darab piros ember. — Ilyen csirkét még nem látott — dicséri áruját egy kofaféle asszony. — Olyan sárga, mint az arany. Vegye meg! Ne gondolkozzon egy percig sem! — Itt a levesre hizlalt tyúk! Ne sajnálja érte a pénzt! Ha megfőzi, olyan jóízű levese lesz, hogy a fogyasztás után még hetek múlva is megemlegeti. — Nincs sok pénze? Kérem, vegyen egy negyed tyúkot, vagy egy negyed csibét. Gondolunk mi az egyedül élőkre is! — Nyúlhúst akar? Szolgálhatunk élőnyulakkal, vagy nyúzott állapotban is. — Szombatra savanyúkáposztát vegyenek. Adhatunk csípősét vagy almásat is. — Itt a valódi liptói túró! — Friss a galántai kenyéri — Hazai kolbásszal egészítse ki élelmiszerkészletét! Minden felől mindenki kínálja áruját. Bő a választék húsfélékből, zöldségfélékből. Nekem is szokatlan. Ogy érzem magam, mint ha a kék égboltú Olaszországban járnék. Ott láttam ilyen rátermett elárusítókat, de mindjárt hozzáteszem, hogy sokkal bővebb volt a választék. De nálunk már ez is eredmény, a régi állapotokhoz képest. Örömmel sétálgatunk az elárusító pultok között. Érdekel és szórakoztat is ez az igazi vásári zsivaj. Akaratlanul is mindenkit elkap a vásári láz és sokszor olyasmit is vesznek az emberek, amit előzőleg nem is akartak. Ezen a vásáron bizony tényleg úgy néz ki a helyzet, hogy az én vásárlóm az én uram. Az udvarias kínálgatás az eladónak is hasznot hoz, hisz több áruja fogy el, és a vásárló is jól jár, mert jő minőségű áruval töltheti meg szatyrát. Mindenki elégedetten távozik, mert megtalálta a neki legmegfelelőbb vásárfiát. Távozóban, a lakások ékesítésére még különféle virágot is vehetnek. A központi piac érdekessége, hogy az egyéni árusítók mellett ott vannak a Zelenina elárusító pultjai is. Ott is nagy a forgalom, mert az áru kifogástalan. Nem is lehet fonnyadt, mert akkor egy darab sem kelne el belőle. Lám, a kistermelők konkurenciája az állami kereskedelmet is jobb munkára serkenti. Elégedetten hagyom el a központi piacot, de amikor Bratislava egyik új lakónegyedében, Poáenon leszállók az autóbuszról, újabb meglepetés ér. A minden igényt kielégítő korszerű élelmiszerüzletek mellett a Zelenina zöldségárusító bódéjával szemben kis zöldségelárusító pultokat látok. Mindjárt szóba is elegyedek az elárusító asszonyokkal. — Honnan kerültek ide? — érdeklődöm. — Vereknyei kiskertészkedők vagyunk. A város adta bérbe a zöldségelárusító pultokat évi 300 koronáért és az árumennyiségnek megfelelően még naponta forgalmi pénzt kell fizetni. — Jól megy az üzlet? — érdeklődöm. — Nem nagyon, mert most a Zeleninának van jobb áruja. Meg banán is jött, azért állnak ott sorban. De holnap már mi hozunk jobb árut. Akkor versenyezzen velünk a Zelenina ... — Hát ez jó dolog — állapítom meg magamban. — Ojabb konkurrencia. Mégpedig a vásárlók érdekében. Aki jobb árut tesz a pultra, az a győztes, az ad el. A másik lemarad. Bratislavában tehát megindult az egészséges eladási konkurrencia a vásárlók érdekében. De vannak már vidéki példák is. Léván a Podlu2any-i szövetkezet nyitott zöldségelárusító üzletet. Zselízen a fegyvernemi szövetkezetesek árulnak. A selmeci zöldségüzletekbe az ipolyviski szövetkezetesek szállítják a friss zöldséget. A nyárasdi szövetkezet a dunaszerdahelyi elárusító üzleten kívül már brnói üzletében is árul zöldséget és gyümölcsöt. Mind olyan dolgok ezek, amelyeknek igazán örülhetnek a vásárlók és megfelelnek az új mezőgazdasági és kereskedelmi politikának. Mindent a fogyasztók érdekében, mindent a bővebb áruellátásért. Emlékszem, amikor a kistermelőket valósággal elűzték a piacról és megbírságolták, ha az árujukat kínálgatta. Ma már megváltozott a helyzet és reméljük, hogy ezen a téren még további javulás lesz, és teljes egészében kibontakozhat az áldásos konkurrencia. Bállá József Elégedetten figyelem a hullámzó embertömeget. Teli szatyrokat cipelő asszonyok igyekeznek a villamosok felé, a férfi vásárlók pedig megállnak egy korty borra a récsei, a károlyfalusi vagy más borkimérőben. Többen egy-egy üveg récsei frankovkát vagy zöld veltelínit dugnak a vásárfia közé, hogy otthon közösen fogyasszák el. ZÖLDSÉGÁRUS (Kajtor felv. Kővel .táplált« falu Korlát. Száznegyvennégy ház a Bucsony alatt, 884 lakossal. A falu fölött sziklás dombon a kőbánya. Ügyeskezű kőtörok kisebb-nagyobb kockákat vájtak ki a szürke bazaltból. Itt e szürke kövekben rejlik a falu életének í rása. Szevejányi Károly, a helyi nemzeti bizottság elnöke rövid visszaír öntést nyújt a múltba. 1850-ben mindössze 27 lakosa volt a falunak. De már akkor is állt az első iskola épülete, fából épült, egyszerű, szalmatetős házikó ... 1893-ban a budapesti származású Győri úr részvénytársasága kőbányát alapított Korláton. Ettől az időtől számítjuk a falu fejlődésének tulajdonképpeni történetét. Korlát a Bucsony bazaltkövében györekezik, fénykorát a kőbánya fellendülésével egyidőben érte el. A bánya fejlődésével függ össze, hogy 1910- ben már 800 lakosa volt a községnek. A kőfejtőben 500—600 ember dolgozott. Ügyeskezű és szorgalmas emberek voltak a korlóti kőfejtők. A kőbánya fejlődésével új társadalmi osztály fejlődött ki Gömör e sarkában, létrejött a munkásmozgalom erős korláti központja. A Magyar Tanácsköztársaság dicső napjaiban sok bányász jelentkezett a Vörös Hadseregbe. A falusi krónika tisztelettel őrzi nevüket. A forradalmi munkások leghaladóbb csoportja 1922 januárjában megalapította a Kommunista Párt helyi szervezetét. A pártszervezet irányította és szervezte aztán a kizsákmányolás elleni küzdelmet. Az idősebb korláti kőbányászok közül sokan emlékeznek még az 1926. évi sztrájkra, amelyet Major István, Steiner Gábor és Mező elvtárs, a párt központi vezetőségének tagjai is támogattak. Tizennégy napig sztrájkoltak a bányászok, a munkabér 25 százalékos emelését követelték. Két hét után a kényszer rávitt néhány munkást, hogy az üzem vezetősége részéről ígért 500—700 koronáért, csendőrszuronyok védelme alatt munkába álljon. A sztrájk így eredménytelenül végződött, de az üzemvezetők megismerték a kommunisták erejét s ezért, mikor a harmincas évek elején, a gazdasági válság idején csökkentették az alkalmazottak létszámát, a kommunisták lettek az elsők, akiket elbocsátottak a munkából. Később a kőbányában teljesen beszüntették a termelést. Európában egyre fokozódott a feszültség, már érezni lehetett a közelgő háború szelét. A határ mentén erődöket építettek. Kőre volt szükség. Sok kőre. 1936-ban Korláton újra megindult a termelés. Ám a legkeményebb kőből épült erődök sem védték meg az országot. A háború alatt a korláti kőbányát hadiüzemmé nyilvánították, a kőbányászok kényszermunkát végeztek, az utolsó háborús években idehozott hadifoglyokkal együtt. Egyszer mégis vége lett a háborúnak, s az újraépülő országban megint fontos alapanyag lett a kő. Házakat, gyárakat s leginkább útakat építettek belőle. S az újra fellendült kőbányával együtt fejlődött tovább Korlát is. Míg 1931-ben a faluban mindössze 169 lakásegység, addig 1969-ben már 280 lakásegység van. Most mégis megtorpant a fejlődés. A korláti bazalt minősége már nem a régi. A hatvanas évek elején rohamosan kezdett csökkenni a kőbánya alkalmazottainak száma. Amíg 1957-ben a bánya 280 munkást foglalkoztatott, ma már mindössze 84 az alkalmazottak száma. Korlátról naponta 112 munkás jár munkába az ország különböző részeibe. A falu lakóinak száma az utolsó három év alatt 986-ról 884-re csőként. A kőfejtők Iglón, Eperjesen keresnek munkát. A kőbánya életének 75 éve jelentette a falu fejlődésének alapját. S a bánya hanyatlása, most úgy tűnik, magával hozza a falu esését is. Kovács Zoltán, Rimaszombat Még mindig sok a pénzük ? Lassan két éve, hogy a Bálványi Vetőmagtermesztő Állami Gazdaság vezetősége a Komáromi Építkezési Vállalat igazgatóságához fordult három víztároló építése ügyében. Az igazgatóság az ügy kivizsgálását az egyik szakemberére bízta. A szakember geológiai szondák és a természeti adottságok figyelembevételével megállapította, hogy a terv nem valósítható meg. A víztárolókban soha nem lesz annyi víz, hogy belőlük öntözni lehessen, és ha öntözni nem lehet, akkor miért kell ezeket kiásni. A felszíni csapadékot sík vidéken nem lehet összegyűjteni. A talajvíz pedig olyan mélyen van, hogy ennek eléréséhez inkább bányát, mint víztárolót kellene építeni. Ezek után csak természetes, hogy az igazgatóság sem a terveket, sem a pénzt nem volt hajlandó kiutalni az akció megindításához. Pénzzel még az angyalokat is meg lehet venni. Ezért nem lehet csodálkozni azon, hogy az állami gazdaság talált olyan vállalkozókat, akik hajlandók voltak az említett tárolókat megtervezni, a meliorációs szövetkezet geológiai és hydrogeológiai szakvéleménye nélkül. Mikor a tervek elkészültek, a járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztálya azonnal egymillió 800 000 Kös szubvenciót ígért támogatásul a terv kivitelezéséhez. Ezt a hatalmas összeget a golyóscsapágy gyár fizeti a gutái fióküzem felépítéséhez elfoglalt szántóföld értékének megtérítése címén. A pénzöszszeget a gútai EFSZ is kérte, hiszen az ő földjüket foglalták el és ebből ők legalább 30—40 hektár parlagföldet rekultiváltak volna. De nem kaphattak belőle egy fillért sem, mert nincs a rekultivációra tervdokumentációjuk. Ugyan a pénz nem vész el, de miért ne használnák fel minél előbb akár egy „nesze semmi, fogd meg jól“ akcióra! I... Y Emberemlékezet óta mostoha kézzel ánt a természet Ajnácskő földművejivel. A meglehetősen sivár, homoos-agyagos sárga föld láncszerűen vezi körül a történelmi múltú medesaljai falut. A parasztember számáa oly sokat jelentő rónaság is szűkíarkúan ajándékozza itt termését. A jrmőföldet évszázadokon át földesrak birtokolták, akik leszármazottjai ürfin váltogatták egymást. A nyomor s a szegénység viszont állandó lakó laradt a zsellércsaládokban. A közeliéit történelme, a mezőgazdaság szoialista átalakulása aztán meghozta nagy változásokat, de erről már agyjuk beszélni a leghivatottabbat, ancel Dezső alapító tagot, aki Ide-Ajnácskői életképek stova 12 éve áll mát a szövetkezet élén. — Nyolcvan tag, megannyi parasztcsalád bízta jövőjét, álapozta életét a földesúri birtokok helyén létesített szövetkezetre. Valljuk be őszintén, mindmáig gyengén gazdálkodó szövetkezet volt a miénk. A rossz talajviszonyok miatt, a jóval nagyobb menynyiségű ráfektetett munka után sem vagyunk versenyképesek más szövetkezetekkel. A közelmúltig igen alacsonyak voltak a hektárhozamok. A tavalyi gazdasági évben viszont már 50 vagon termést takarítottunk be, s ha az időjárás nem szólna közbe — az idén már 60 vagon termés elérése sem tűnik lehetetlennek. — Ilyen terméshozam-növeléssel biztosítottnak látja-e a szövetkezet gazdasági helyzetének megszilárdulását? — Részben igen. De amint már említettem a mi lehetőségeink eléggé korlátozottak. Ezért nekünk más útonmódon is próbálkoznunk kell. Volt egy eddig kiaknázatlan kőbányánk. Tavaly minimális befektetéssel üzemképessé tettük. De ezt már jobb lenne megtekintenünk — javasolja az elnök. Elindulunk hát a kőbányához vezető hepe-hupás földúton. Nem sokkal a kőtörő előtt megakadnak Volgánk kerekei... A hátralevő néhány métert már gyalogosan is megtesszük. Közben két megrakott tehergépkocsival is találkozunk: követ fuvaroznak. Csaszla fajták ékesítik a hegyoldalt. Néhány éve magántermelők voltak itt, ezért úgy határoztunk, hogy mintegy öt árnyít juttattunk nekik az újból is. Jövőre aztán újabb 14 hektárral bővítjük a szőlészetet. Rövid szemlénket a zöldellő határban a Csevicce-puszta egyetlen jő forrású ásványvizes kútjánál fejezzük be. A múlt század Gömör-Kishont megyéjének egyik leghíresebb gyógyfürdőjére csak a virágzó vén gesztenyefák emlékeztetnek. — Hogyan is összegezhetnénk a látottakat, merre tart hát a szövetkezet? — tesszük föl utolsó kérdésünket Sáncéi Dezsőnek. — Minden kedvezőtlen körülmény ellenére is bizakodóak vagyunk. Á szövetkezet múlt esztendei jobb eredményei láttán egyre több fiatal tart hazafelé. Fennállásunk óta először már meg is válogathatjuk az érdeklődőket — s ez a tény magában is eredmény. Örvendetes jelenség az is, hogy a tagok kezdik valóban magukénak érezni a közöst. Ha a régóta vajúdó talajvíz lecsapolási (meliorációs) munkálatokat is megkezdenék — végleg kihúzhatnánk szövetkezetünket a gyengén gazdálkodók listájáról. Délfelé jár az idő, amikor kezet rázunk a szövetkezet elnökével, s tovább folytatjuk utunkat a rekkenő hőségben. A határból lebarnult lányok és asszonyok érkeznek, s mi búcsút intve távozunk a saját arculatát és boldogulását kereső faluból. Hacsi Attila Ennyi maradt a híres gyógyfürdőből <4 SZARAD FÖLDMŰVES 1969. június 28. Munka közben a kotoró — Keresett, jő minőségű kövek — szólal meg az elnök, miután a törőhöz értünk. — Két munkást mint gépkezelőket és egy saját tehergépkocsit foglalkoztatunk, állandó jelleggel. Naponta 10—12 tehergépkocsi is megfordul itt. Az Építőipari Vállalattal, az Útépítő és Karbantartó Vállalattal vagyunk állandó kereskedelmi viszonyban. Idei bruttó bevételünk már jóval meghaladja a negyedmillió koronát. Ha elképzeléseink valóra válnak, jól jövedelmező melléküzemági termelésünk lesz, ami semmiképpen sem mehet a mezőgazdasági termelés rovására. — Ha már az újdonságoknál tartunk, látni kell a három éve telepített szőlőnket is — invitál az elnök. — Hat hektár újtelepítésű Hárslevelű és
