Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-21 / 25. szám
Bratislava, 1989. ]tinius 2L Ara: 1.— KCs XX. évfolyam, 25. szám. Befejeződött a MOSZKVAI értekezlet NAGYJELENTŐSÉGŰ OKMÁNYOKAT ÍRTAK ALÁ • AZ EGYSÉGÉRT FOLYTATOTT HARC FONTOS SZAKASZA • MEGRENDEZIK AZ ÖSSZES ANTMMPERIALISTA ERŐK VILÁGÉRTEKEZLETÉT # Kedden délelőtt 10.50 érakor végétért a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása, amely 12 napig állt az egész világ feszült érdeklődésének középpontjában. Korai lenne még véglegesen és teljes tartalmában értékelni a tanácskozások és az elfogadott okmányok jelentőségét, annyi azonban már ma is bizonyos, hogy a világ kommunistáinak ez a hatalmas jelentőségű tárgyalása sikeres volt. Az elfogadott okmányok részletesen elemzik korunk ágyszólván minden olyan kérdését, amely az emberi társadalom jövőjével és jelenével öszszefügg. Az elfogadott okmányok között vitathatatlanul a legfontosabb „Az imperializmus elleni harc a jelenlegi időszakban“ cfmű és a Felhivás a béke védelmére. Ezeken kívül elfogadtak egy felhívást, amelyben Lenin születése 100. évfordulójának megünneplésére szólítják fel a világ dolgozóit. A fő dokumentumot, amely az Imperialisták elleni küzdelem mai feltételeit körvonalazza, három párt, köztük a Kubai Kommunista Párt, a Svéd Baloldali Kommunista Párt, amelyek egyébként csak megfigyelőkként voltak jelen a tanácskozáson, nem Írták alá, valamint Anglia és Norvégia kommunista pártjai, amelyek Központi Bizottságai döntésétől teszik függővé az aláírást. Négy párt pedig csak a dokumentum legfontosabb részét, annak 3. fejezetét írták alá. Tehát a jelenlevő 75 kommunista és munkáspártok óriási többsége teljes egészében magáévá tette a dokumentum megállapításait és az Imperializmus elleni harc irányvonalát, ami azt bizonyítja, hogy a marxista-leninista elvi alapokon nyugvó munkásmozgalom pártjai jelentős lépést tettek előre a nézetek egyesítése terén, és nem váltak be a burzsoá sajtó kuvik hangjai, amelyek a moszkvai tanácskozások teljes csődjét jósolták. A legsajnálatosabb azonban az imperializmus elleni egységes arcvonal kialakítása szempontjából Kína Kommunista Pártjának távolmaradása korunk döntő kérdéseinek megtárgyalásáról és még sajnálatosabb az az áldatlan tevékenység, amelyet e párt mai vezetői végeznek a világ dolgozói korunkban nélkülözhetetlen egységének bomlasztásában. A moszkvai tanácskozások sikere és a formálódó akcióegység azonban azt bizonyítja, hogy bomlasztó munkájuk nem jár nagyobb sikerrel. A tanácskozásokat nem lehet másként értékelni, mint egy nagyjelentőségű eseményt, az imperializmus, a mintás kapitalizmus és revansizmus elleni küzdelem eszmei és harci egységének kiformálásában a marxistaleninista elvek alapján. Az értekezlet résztvevői az egység további kiszélesítése érdekében nagyjelentőségű határozatot hoztak, hogy összehívják az összes imperialista ellenes erők világértekezletét. Lapunk mai számában közöljük a „Felhívás a béke védelmére“ című dokumentum teljes szövegét. A fő dokumentum „Az imperializmus elleni harc feladatai“ című okmány méltatására még visszatérünk. Felhívás a béke védelmére A kommunista és a munkáspártok moszkvai nemzetközi találkozásának 1969. június 16-i ülésén elfogadták az alábbi felhívást, amelynek címe: Felhívás a béke védelmére! Mi, kommunista és munkáspártok képviselői, akik nemzetközi tanácskozásra ültünk össze Moszkvában, felhívással fordulunk a világ népeihez, minden emberhez, meggyőződésre és politikai nézeteire való tekintet nélkül, hogy hajtsanak végre együttes akciót a béke megvédésére és megszilárdítására. Harc folyik a legfontosabbért: az emberiség jövőjéért. Századunk első felében két világháború több mint 70 millió emberéletet ragadott el, sok ezer virágzó várost és falut törölt el a föld színéről. A Hirosima fölött megjelent baljóslatú atomfelhő tragikus figyelmeztetés volt arra, hogy milyen következményekkel járhat a harmadik világháború, ha az imperializmusnak sikerül azt kirobbantania. A jelenlegi körülmények között, amikor az atombombák percek alatt elérhetnek bármely világrészt és óriási területeket változtathatnak pusztaságokká, egy világháború sok százmillió ember pusztulását vonná maga után, a világ civilizációjának és kultúrájának kincseit döntené romba. A háborúnak, az agressziós és erőszakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni merényletnek, mind az imperializmus politikájában rejlik a forrása. Az imperializmus, elsősorban az amerikai imperializmus, fokozza a fegyverkezési hajszát, a nemzetközi feszültséget, konfliktusokat és helyi háborúkat szít a föld különböző részein. A népek szabadságának esküdt ellensége. Az amerikai imperializmus, minden eszközzel igyekszik elfojtani a nemzeti felszabadító mozgalmakat, reakciós államcsínyeket szervez, népellenes rendszereket segít uralomra és támogat. Az amerikai imperialisták hosszú évek óta a legbarbárabb eszközök alkalmazásával agresszív háborút viselnek Vietnamban. Az arab népek elleni izraeli agreszszió következtében a Közel-Keleten is veszélyes feszültséggóc áll fenn, amely bármely pillanatban lángra lobbanthatja a háború tüzét. Állandóan veszélyeztetik a békét az imperializmus provokációs fondorlatai Kuba ellen, Korea partjainál, több ázsiai, afrikai, latin-amerikai ország ellen. Európa szívében egyre erősödik a harcias nyugatnémet imperializmus, felüti fejét a neonácizmus. Az agreszszív NATO-tömbre támaszkodva az amerikai Imperializmussal szoros szövetségben együttműködve, a bonni kormánykörök, amelyek nem vonták le a kellő tanulságokat a hitleri Németország szétzúzásából, revánspolitikát folytatnak, a nukleáris fegyver megszerzésére törekednek, valamenynyi európai nép biztonságát fenyegetik. A békét fenyegetik Európában azok a hadltámaszpontok, amelyeket különböző NATO-országokban és Spanyolországban bocsátottak az amerikai imperialisták rendelkezésére. A monopoltőke profitjának növelése érdekében folytatott agressziós és háborús politika magukban a tőkésországokban fokozza a széles néptömegek kizsákmányolását, szítja a faji megkülönböztetést, melegágyul szolgál a durva erőszak számára, a demokratikus szabadságjogok korlátozásához vezet, s fenyegeti a néptömegek érdekeit. A gazdaság militarizálása óriási anyagi eszközöket nyel el, csökkenti az életszínvonalat és súlyos teherként nehezedik a dolgozók vállára. Az imperializmus az oka annak, hogy a tudomány és a technika nagyszerű vívmányait, amelyek az emberiség előtt új horizontokat tárnak fel, a rombolás céljaira használják fel, miközben az emberek százmillióit éhség és nyomor sújtja. Ennélfogva a békéért folytatott harc egybeolvad azzal a harccal, amelyet a népek a szabadságért, a haladásért és a demokráciáért, valamint azért folytatnak, hogy megszabaduljanak az idegen elnyomástól, a gyarmati és az újgyarmatt rendszertől, a reakciótól és a diktatúrától. A tartós béke nem utópia, hanem teljesen elérhető cél. Manapság hatalmas társadalmi és politikai erők léteznek, amelyek fellépnek a háború ellen, az enyhülés és a széleskörű nemzetközi együttműködés mellett. Az első szocialista ország, a Szovjetunió és a többi szocialista állam következetes békepolitikája, a tőkésországok dolgoziónak fokozódó harca, az erősödő nemzeti felszabadító mozgalom, a nemzetközi demokratikus társadalom széles köreinek, a békeharcosoknak különböző megmozdulásai megszüntetik az új világháború végzetszerű elkerülhetetlenségét és megteremtik a reális lehetőségeket a népek béketörekvéseinek megvalósításához. Az imperializmus ma már nem Intézheti kénye-kedvére a világ sorsát. Az amerikai agresszorokat rákényszerítették, hogy beszüntessék a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását és tárgyalásokba bocsátkozzanak. Megkötötték a szerződést a levegőben, a vízben és a világűrben végzett atomrobbanások beszüntetéséről, aláírták az atomsorompó-szerződést. Ennélfogva, ha a népek aktívan és összehangoltan lépnek fel, konkrét eredmények érhetők el. Jóllehet mindaddig, amíg az imperializmus fennáll, fennmarad a háborús konfliktusok veszélye is, a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, mégis korunk realitása. A békés együttélés azonban szakadatlan és szívós harcot követel a néptömegek részéről az imperializmus erőpolitikája ellen. A békéért vívott harc keretébe tartoznak a szocialista államok békés kezdeményezései, a vietnami hazafiak győzelmes ütközetei a dél-vietnami őserdőkben, a háborúellenes megmozdulások az európai katonai támaszpontok ellen. A béke ügyét szolgálják a munkásosztálynak a monopóliumok mindenhatósága elleni megmozdulásai, a latin-amerikai népek ellenállása a katonai klikkek diktatúrája ellen, az ázsiai és afrikai országok gyarmatellenes mozgalmai és az amerikai néger lakosság harca jogaiért. Mindenki, aki részt vesz e harcban, tekintet nélkül arra, hogy munkászubbonyt visel, a földet műveli, vagy laboratóriumokban dolgozik, előmozdítja a béke megvédésének e közös ügyét. FELHÍVÁSSAL fordulunk a dolgozókhoz: munkásokhoz, parasztokhoz, értelmiségiekhez, a tudomány és a kultúra művelőihez, mindenkihez, aki meg akarja menteni és gyarapítani akarja a munkának és az emberiség alkotó erőfeszítéseinek gyümölcseit; a fiatalokhoz és a diákokhoz, akik nagyszerű tervek és álmok megvalósítására törekednek, erejüket és energiájukat hazájuk boldogulásának akarják szentelni; a parlamenti képviselőkhöz, az államférfiakhoz és a politikusokhoz, akik aggodalmat éreznek népük sorsáért; a politikai pártokhoz, a szakszervezetekhez, a társadalmi szervezetekhez és mozgalmakhoz; a vallásfelekezetekhez és vallási közösségekhez, a különböző vallású emberekhez; (Folytatás a 2. oldalon.) Az elmúlt hét végén a szlovák kormány tagjai megtekintették a Felsőcsallóközi Öntözőberendezést. Képünkön a kormány tagjait Hurbanová Nová Ves-en fogadják. Fotó: —tt— ♦♦ «$♦ ♦$* «$♦ «$♦ * «$♦ ♦$* «$♦ ♦$» ♦$* «j. «J* «$♦ «$„ «$» * «j* «j, ♦;« ,$* «j» „♦» «,♦* ,j, Aratás előtt Az enyhe szellő gyengéden ringatja a kalásztengereket. Érlelődik a termés. Nemsokára ismét kezdetét veszi a kenyércsata, amely a földművesek számára nagy ünnep. A gazdag termés betakarítása örömet és biztonságot Jelent nemcsak a szántóvető embernek, hanem egész társadalmunknak. Öröm nézni a jól fejlett, egyenletes gabonavetéseket. Különösen a búzatáblák nyújtanak szép látványt és ígérnek gazdag termést. Ilyenkor, közvetlenül aratás előtt, a földműves lelkének mélyén öröm és félelem lakozik. örülnek, hogy ismét jő termés mutatkozik, de egy kissé aggódnak azért, hogy vajon sikerül-e a termést a lehető legkisebb szemveszteség mellett betakarítani. Általában bizakodóak az agronómusok. Sok helyen, főleg búzából Jobb termésre számítanak, mint tavaly. Pedig az elmúlt esztendőben, az aszályos időjárás ellenére, bőséges gabonatermést takarítottak be földműveseink. Szlovákia mezőgazdaságának történetében először sikerült túlszárnyalni Csehországot a búzatermesztésben. Átlagosan 31,1 mázsa búza, 27,6 mázsa árpa termett hektáronként Szlovákia mezőgazdasági üzemeiben. A bíztató eredmények további szorgalmas munkára serkentették a mezőgazdasági dolgozókat, akik szakszerű agrotechnikával és az új tudományos ismeretek széleskörű alkalmazásával igyekeztek megfelelő feltételeket teremteni az idei bőséges termés érdekében. Lassan feledésbe merül a tavalyi gazdag aratás és vele együtt a sikerek, a problémák sokasága. A tavalyi aratás és az utánna következő eseménydús időszak a mezőgazdaság számára mind társadalmi, mind gazdasági vonalon történelmi Jelentőségű volt. A kitűnő gabonatermésen kívül egy olyan mezőgazdaság-politikai eseményről kell említést tenni, amely fontos határkövet Jelent a mezőgazdasági dolgozók életében. Ugyanis július 8—11-én Nyitrán megalapították a Szlovákiai Parasztszövetséget, amely a földművesek gazdasági és társadalmi érdekeit hivatott képviselni. A parasztságnak már régen Jogos óhaja, hogy aktív részese legyen társadalmi életünknek, és érvényesítse befolyását a nemzetgazdaság és a mezőgazdasági termelés további fejlesztése érdekében. Sok-sok nehézség ellenére, két évtized után végre méltó helyre került a mezőgazdaság a társadalmi ranglistán. Végre azt az elismerést kapta a parasztság, amit becsületes munkával, példás helytállással már régen kiérdemelt. A párt és a kormány képviselői, valamint Ludvík Svoboda köztársasági elnök több alkalommal nyilatkozott elismerően a mezőgazdasági dolgozók becsületes, szorgalmas munkájáról. Az elmúlt év őszén a mezőgazdasági és az élelmiszeripari dolgozók küldöttségének fogadásán köztársasági elnökünk a prágai várban többek között ezeket mondotta: „A január utáni időszakban a mezőgazdasági termelésben és a közélelmezés különböző szakaszain dolgozók egyöntetűen bebizonyították, hogy szilárdan állnak a szocializmus talaján. Társadalmunk ű] és haladó szellemű osztálya a parasztság, amely a munkásosztály biztos támaszává vált hazánkban, a szocialista társadalmi rendszer további építésében.“ Ezek az elismerő szavak mindennél többet mondanak. Hogy valóban megérdemli az elismerést a mezőgazdasági dolgozók népes tábora, ehhez nem férhet kétség. Bátran kimondhatjuk, hogy a parasztság, a mezőgazdasági dolgozók tavaly ismét bizonyítottak. Az augusztusi eseményekre és az ezt követő időszakra mindannyian nagyon Jól emlékszünk. Amikor az országban felborult a rend, a gyárakban szünetelt a termelés, a földművesek Józan és megfontolt tetteikkel bebizonyították, hogy a szocializmust csak odaadó, felelősségteljes munkával lehet építeni. Még a legkritikusabb időszakban sem szünetelt a munka. Ogy végezték mindennapi teendőiket, mintha az országban semmi sem történt volna. Dolgoztak, termeltek, becsülettel helytálltak! Élelmiszert szállítottak a városnak s a földeken időben elvégezték a fontos mezőgazdasági munkákat. Nem volt könnyű időszak, de falvaink dolgozó népe nem torpant meg. Nagyon jól tudták, hogy a mezőgazdaságban nem szabad meghátrálni. Helyesen cselekedtek, mert szorgalmas munkával igyekeztek olyan feltételeket teremteni, hogy az idei búzatermés még gazdagabb legyen, és így nagyobb karéj kenyér Jusson szocialista társadalmunk minden becsületes dolgozójának asztalára. Földműveseink, ha nehéz körülmények között is, becsülettel helytálltak, teljesítették a rájuk háruló feladatokat. Az Idei bőséges gabonatermés érdekében is mindent elkövettek. Pedig mennyi nehézséggel kellett megküzdeniük. A sok közül vegyük például a műtrágya ellátás problémáját. A mezőgazdasági üzemekben évről-évre nagyobb hektárhozamokat szeretnének elérni. Ehhez elegendő mennyiségű tápanyag szükséges. Bizony az e téren kialakult helyzettel nem lehetnek elégedettek a mezőgazdasági üzemek. Mindannyiunk előtt jól ismert a kedvezőtlen műtrágyaellátás. Nagyon sok más megoldatlan probléma gátolja még a mezőgazdasági termelés teljes kibontakozását, amelyeket a jövőben sürgősen meg kellene oldani. Reméljük, hogy földműveseink fáradságos munkája most is meghozza gyümölcsét, ezért az idei sikereket mindennél nagyobbra kell majd értékelnünk. A mezőgazdasági üzemekben Jól tudják, hogy az elkövetkezendő időszak nagy jelentőségű mind a népgazdaság megszilárdítása, mind a gabonabetakarítás sikeres kimenetele érdekében. Jó munkaszervezéssel igyekezzünk a lehető legkisebb szemveszteséggel betakarítani a termést. A hátralevő időt használjuk ki a termésbetakarítás alapos megszervezésére, hogy együtt örülhessünk majd a munkasikereknek és a kitűnő terméseredményeknek. KAJTOR PÁL, mérnök
