Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-06-14 / 24. szám
RIPORTOK ■Mostanában sokan kíváncsiak rá, hogyan fogadják a Szovjetunióban a Csehszlovákiából érkezőt. Ezért mindjárt elöljáróban bejelentem, hogy csoportunkat úgy fogadták, ahogyan a családtagokat szokás. Ez érthető, hiszen mi is a nagy szocialista család tagjai vagyunk. Nem üdülési szándékkal, hanem azért látogattunk a Szovjetunióba, hogy bővítsük ismereteinket, tapasztalatokat gyűjtsünk a munka minden területéről, ápoljuk a szovjet nép iránti barátságunkat, és kifejezésre Juttassuk a fasizmus elleni harcban vérrel pecsételődött együvé tartozásunkat. Ötünk alkalmával kilométerek ezreit tettük meg. Számos intézményt meglátogattunk, sok emberrel beszéltünk. Minden időt maximális mértékben kihasználtunk, hogy ellessük a hasznos dolgokat. Tán mondanom sem kell, a fogadtatás mindenütt szívélyes és ünnepélyes volt. Egy nagyon lényeges tényt figyelembe kell vennie mindenkinek, aki ellátogat a Szovjetunióba, mégpedig azt, hogy végtelenül nagy országban Jár. Meg kell szoknia, hogy ott minden nagyszabású. Sokat adnak a rendre és a tisztaságra. A városok arculata ugyanúgy megragadó, akárcsak a kolhoz vagy a szovhoz-falvaké. Virágágyások, parkok, kulturális központok s takaros üzletek jellemzik a szovjet falut. Az emberek korszerű körülmények közt élnek és dolgoznak. Egyik napon a krasznodari kerületben (kubányi kerület) ellátogattunk a Gazír nevű szovhoz-faluba. Amikor míkrobuszunk megállt az igazgatósági épület előtt, megilletőd- ' ve láttuk a virágcsokrokkal felsorakozott pionírokat, akik bennünket vártak, hogy üdvözölhessenek, ölelés és néhány üdvözlő szó közepette a nyakunkba kötötték a háromszögű vörösselyem pionírkendőt, átvettük tőlük a nagy virágcsokrokat, s mellünkre tűzték a Lenin emlékérmet. Sajnos, mi a bájos fogadtatást csak mosollyal nyugtázhattuk. Végtelenül resteltük, hogy viszonzásul nem adhattunk valamilyen hazai emléktárgyat. A pionírok üdvözlése után ismeretséget kötöttünk a falu, valamint a szovhoz vezetőivel, szakembereivel. Jó hatással volt ránk Vaszilij Mihajlovics Mitrianko elvtárs, a szovhoz fiatal, harminchárom esztendős igazgatója, aki közel tíz éve dolgozik a 25 ezer hektáros gazdaságban. Eleinte a gépesítési részleg vezetője volt, öt esztendeje pedig a szovhoz igazgatója. A vele folytatott beszélgetésből kiderült, hogy tudtán kívül aligha történhetik valami a gazdaságban, vagy esetleg a 3500 lelket számláló faluban. Töviről hegyire ismeri a szovhoz termelési programját és a vele öszszefüggő ökonómiai eredményeket. Nem hallgatta el a hiányosságokat sem, pedig megtehette volna. Szerinte — és szerintem is —, ez becsület dolga. Tény, hogy a Gazír szovhoz a legutóbbi esztendőkben a kerület egyik erős gazdasági bázisává fejlődött, ami egyrészt a gondos vezetésnek, másrészt az emberek Jó hozzáállásának köszönhető. Például a gabonatermesztésben tavaly elérték a 388 százalékos rentabilitást. Természetesen hasonló a helyzet a termelés más szakaszain is. Ebből látható, hogy a kommunista párt üzemi szervezete nagyon jól érvényesíti vezető szerepét. Érdeklődésemre elmondták, hogy a szovhozban 168 kommunista dolgozik, s mindegyikük a legkiválóbb teljesítményt nyújtja. A szervezet a kubányi kerület egyik legnagyobbika. Arra a megjegyzésemre, hogy tán mégis csak kevés ennyi párttag a nagy gazdaságban, azt felelték, nem a párttagok mennyisége határozza meg az elvégzett munka minőségét. Ebben nagyon sok az igazság. S még azt is hozzátették, hogy párttagnak csakis a légkiválóbbakat veszik fel, vagyis azokat, akik munkahelyükön a társadalom Javára valamilyen nagy dolgot tettek. A megbeszélést követően a búzn- és a kukoricatáblákat is bejártuk. A széltörő sávok tövében a beláthatatlan síkságú Kubányban szokatlan hatalmas dombokra figyeltünk fel. Az igazgató és munkatársai elbeszélték, hogy idén nagy szélkár sújtotta a kerület mezőgazdasági üzemeit, többek közt a Gazír szovhozt is. A fák tövében levő dombokat a szélvihar képezte. A szélerózió a szovhozban közel 300 hektár őszi gabona vetésterületet tett tönkre. Átszámítva a károsodás meghaladja a négymillió koronát. Természetesen a szovjet hatalom segítette a károsultakat, műtrágyát és vetőmagot adott számukra.. Az emberek pedig dacolva az elemekkel, ismételten munkához láttak, s vetés közben az sem zavarta őket, hogy foguk közt csikorog az apró kubányi homok. Egy cél vezette őket, hogy idén is Jó eredményt érhessenek el, minél több gabonát adhassanak a társadalomnak. A földekről visszatérve az üzleteket néztük nagy érdeklődéssel. Könnyűszerrel megállapíthattam, hogy a szovjet falu ellátottsága lényegesen jobb, mint nálunk a járási székhe^ E* jjj^ U fTM ^ j“ |^j ^ I““ j^j I . A kerület székhelyén, a félmilliós lakosú Krasznodarban előre gyártott szobaelemekből szerelik össze az emeletes házakat. gyezték, hogy a középiskola kerületükben igen nagy tekintélyt szerzett a falunak. Végzősei a felsőbb tagozatokon is jól állják a helyet. S éppen ebben az iskolában mutatták be számunkra a tanítás legkorszerűbb kellékeit a magnós rendszerű tanítást, ahol német és angol nyelvet tanítanak. A két nyelv tanítása gondosan kidolgozott program szerint történik. A diákok fölteszík a fülhallgatókat, a pedagógus pedig bekapcsolja a magnóra fölvett tananyagot. Közben egyénenként ellenőrizheti, ki hogyan halad a nyelvtanulásban. A művelet csupán annyiból áll, hogy a pedagógus megnyom egy gombot, a diák pedig a mikrofonon keresztül a kérdésre megadja a választ anélkül, hogy a többieket zavarná. A berendezést a szovhoz vásárolta. Ez persze nem az egyedüli eset. Számos alkalommal előfordult, hogy a tanszerek vásárlásához pénzügyi támogatást nyújtott a szovhoz, ami meg is látszik az iskola szertárainak és laboratóriumainak tanszerkészletén. A kultúrház és az iskola látogatását ünnepi ebéd követte, mely fölért egy nálunk szokásos lakodalommal. Az asztalokat roskadásig rakták különféle ínyencfalatokkal. Evés után kissé elbeszélgettünk. Megtudtuk például azt is, hogy Ljuknanyenko akadémikus, a nálunk is jó hírnévnek örvendő Bezosztája bűzafajta nemesítője is a Kubányi körzetből származik és tudományos intézete is ott van. Ljuknanyenko akadémikus tavaly ősszel két újabb nagyhozamú búzafajtát, az Aurórát és a Kaukázt azzal adta át a termelési gyakorlatnak, hogy szaporítsák el, mert mind a két fajta rendkívüli tulajdonságokkal rendelkezik. A gazíri szovhozban ezekből a fajtákból 280 hektárt vetettek be. Hektáronként csupán 20 kg magot adtak, egyrészt azért, mert nem volt több, másrészt azért, hogy a növény jól kifejlődhessen. Egyébként a két fajtából hektáronként 250—300 kg-ot kell majd vetni a maximális eredmény elérése érdekében. Ezekután érthető, hogy szorgalmaztuk a Ljuknanyenko akadémikussal történő találkozást, de sajnos külföldön tartózkodott. A magam részéről megkíséreltem, hogy szerezzek egyegy marék Auróra és Kaukáz búzavetőmagot, de ezirányú törekvésem hiábavaló volt, mert ősszel minden szemet elvetettek. Ugyanis a két fajtával kívánják a jövőben a duplájára növelni a Kubányi körzet búzatermését azért is, hogy a szocialista államoknak, s köztük nekünk is jusson belőle. Ez bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió nem feledkezik meg Internacionalista kötelességéről. Jól tudja, hogy egy-egy szocialista állam ökonómiai színvonala és helyzete nagyban meghatározza lakosságának gondolkodásmódját. A kölcsönös baráti eszmecsere és a kitűnő ebéd után elváltunk, persze nem véglegesen. Magunkkal vittük barátaink mosolyát, a pioníroktól kapott ajándékot, s azt a jó érzést, hogy a szocialista népek nagy családjához tartozunk és mi is; a sok szovjet katona élete árán taposott úton haladhatunk, építhetjük szocialista társadalmunkat. HOKSZA ISTVÁN A csillagos ég titokzatossága már évezredek óta Izgatja az emberek fantáziáját. A szerelmesek csillagot választanak maguknak, hogy legyen egy biztos pont a világmindenségben, mely akkor is összeköti, egymásra emlékezteti őket, ha az élet távolságot ékel közéjük. A költők verseket írnak a rejtélyes messzi fények ragyogásáról, a tudósok pedig műszereket szerkesztenek, s igyekeznek kifürkészni a titkot, felfedni a fantázia mögötti valóságot. Az utóbbiak közé tartozott KONKOLYTHEGE MIKLÖS is, az ógyallai jHurbanovoj nemes, aki kastélyának tetején csillagászait kupolát emeltetett, 1869-ben pedig csillagdát építtetett, hogy a maga tervezte műszerekkel vizsgálja a távoli égitestek rejtélyeit. Tudományos munkásságával elismerést, hírnevet és megbecsülést szerzett magának az egész világon. A tudományos dolgozók ma is úgy emlékeznek vissza az 1916-ban elhünyt természetbúvárra, mint a csillagászat és a meteorológia egyik legjelesebb magyar úttörőjére. Ógyallai intézete túlélte a két világháborút, s eredeti küldetését teljesítve hova tovább egyre jobban szolgálja a legszélesebb néptömegek ezirányú művelődését is. Stefan K no Ska mérnök, a csillagvizsgáló tudományos dolgozója örömmel újságolta nekünk, hogy munkájuk iránt élénken érdeklődnek az emberek. A látogatást napokon — csütörtökön és pénteken — sokan keresik fel az intézetet, hogy a tudományos munkatársak szakszerű magyarázatát alapján nyerjenek betekintést a csillagok birodalmába. — Főleg az iskolák rendeznek tanulmányt kirándulásokat Ögyallára. Szívesen jönnek tde a fiatalok, s gazdag élményekkel, új ismeretekkel vesznek búcsút a csillagvizsgálótól. A helyi iskolákon érdekkörökben foglalkoznak a tanulókkal. Az általános középiskolán és a kilencéves alapiskolán összesen ö t csillagász-érdekkör működik. A faluban csillagász-klub is van. Ebben az iskoláskornál idősebbek foglalkoznak a tudomány ízlelgetésével. — Munkánk azonban koránt sem merül ki a tudományos ismeretek népszerűsítésében. Ma is megvan a mi spectfikus tudományos feladatunk. Munkánk legfontosabb részét a napfoltok tevékenységének vizsgálata képezi. De ezen kívül foglalkozunk egyéb tudományos kérdések vizsgálatával is. Megfigyeléseink eredményeit pontosan rögzítjük, s a nemzetközi együttműködés keretésben továbbítjuk a világ különböző pontjain található intézetekkel. — Milyen távlati tervei vannak az intézetnek? — Most készülünk a csillagvizsgáló üzembe helyezése századik évfordulójának megünneplésére. Egy planetárium felépítését is szeretnénk mielőbb megvalósítani, ahol abban az esetben, amikor a felhők nem engednek betekintést nyerni a magasság titkaiba, mesterséges úton mutathatnánk be látogatóinknak az égitestek mozgását, a planéták kölcsönös helyzetét, vagyis mindazt, ami általában érdekli az embereket. Különben filmeket is vetítünk, az érdeklődőknek. Most éppen a helyt Iskola tanulót vannak itt, de a surányt középiskola is jelezte, hogy ma este meglátogatnák minket. — Ön nem itt született, ebben a faluban. Vannak az intézet dolgozói között ógyallaiak? — A tizenhárom alkalmazott Távcső, amellyel a hírneves csillagász az égitestek titkát kutatta közül tulajdonképpen a zöme falubeli. De már mi is itthon érezzük magunkat. Nagyon jól megértjük egymást, s ez a fontos. — Az imént említette, hogy kapcsolatban állnak külföldi csillagvizsgálókkal is. Melyeket említhetnénk meg név szerint? — Állandó a kapcsolatunk Franciaországgal, aztán Boulderrel (Amerikát Egyesült Államokj és a moszkvai nemzetközi központtal. A hazai csillagvizsgálókat nem is említem. Az természetes dolog, hogy egymás kölcsönös tájékoztatása nélkül a mi munkánk szinte elképzelhetetlen. — Az utóbbi időben egyre gyakrabban jellennek meg az újságokban és a folyóiratokban úgynevezett horoszkópok. Mi a véleménye a szakembernek a csillagok állásának alapján történő jóslásokról? — Szerintem ezek a horoszkópok nagyon általánosan megfogalmazott jövendőmondások, s csak annyi közük van a valósághoz, amennyi minden általánosításban megtalálható. A csillagok mozgása, helyzetük megváltozása annyira csekély befolyással van az egyedre, hogy az csaknem teljesen elhanyagolható. Különben, miért hatna ugyanaz a jelenség az egyik emberre másképpen, mint a vele azonos feltételek között élő társára. Én olyan értelemben, ahogyan azt az olvasóknak tálalják, egyáltalán nem hiszek a horoszkópban. Azt hiszem, ebben a meggyőződésemben nem vagyok egyedül. De ez végső soron intelligencia kérdése. Minél több tudományos ismerettel rendelkezik valaki, annál kevesebb hely marat a tudatában a hiedelmek és babonák számára. A beszélgetés folyamán magam is kiváncsivá váltam. Megkértem hát C erny Lacot, a csillagvizsgáló fiatal dolgozóját hogy mutassa meg végre nekem ts a sokat emlegetett tükrös csillagászati távcsövet. Pecchem volt. A Nap már nem, a Hold és a csillagok pedig még nem voltak láthatók. De most utólag ezt sem sajnálom: így legalább eggyel több okom van rá, hogy ismét megtekintsem az ógyallai csillagvizsgálót. SZENK SÁNDOR S'Om Jí JZ o a a A a a _ 5? >• >» 5 5.3 » 8 'O « ^ Ü g . I - * ^2 _ 5 a 2 " 3 x a SÍM-5 *13 « ’S ja “isi-? g 3 « '3 i:-i3 .« S3 S cs "a £;>o 27 co ca ** ■m «3 = a !2.3 ® a a s ■“ ■*5 -■* M X <8 ‘►>»5 S 2 >3 s ■§ a '« 3 ; «a ■‘»HM < S a oo lyeken vagy egyéb városokban. S nemcsak az árubőségről, hanem arról is szó van, hogy a dolgozó milyen körülmények között vásárolhat. Tanulságos volt számunkra például a hentesárú és más élelmiszerek választéka, a csomagolás-technikája, valamint a mi viszonyainkhoz mérten alacsony kiskereskedelmi ár, az áruház gazdag választéka, ahol a külföldről behozott árucikkeket is megtalálhattuk. Gondolom, nem ártana, ha városaink kulturális dolgozói módot találnának rá, hogy eljussanak a Szovjetunióba. Ott éppen falun láthatnák, hogyan kell irányítani, vezetni a városok dolgozóinak kulturális életét, tevékenységét. A szovhoz-falu kultúrháza tizenötezer könyvvel rendelkezik, s ebből négyezer az ifjúsági irodalom. Van a kultúrháznak takaros olvasó- és külön színházterme, aktív kultúrcsoportja stb. Élénk és gazdag kulturális élet folyik itt. Meg kell még említenem a húszosztályos középiskolát is, melynek Janszun Génedig Edvardovics elvtárs az igazgatója. Bekukkantottunk az osztályokba, s megnéztük a pionírszervezet állandó kiállítását, a kitüntetett tanulók kifüggesztett névjegyzékét stb. Nagyon jó érzés volt látni egy üvegfalú szekrényben a csehszlovák iskolák pionírszervezetétől érkezett leveleket, a különféle üzemek ajándéktárgyait. Az aránylag alacsony értékű tárgyakat nagy becsben tartják. Ezt a barátságot meg kell becsülnünk, és nálunk másokat is erre kell vezetnünk. A szovhoz vezető dolgozói megje
