Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-07 / 23. szám

Ki ad tanácsot ki nyújt segítőkezet .HASZNOS TUDNIVALÓK Az életben gyakran olyan helyzet­be kerülhetünk, amikor érvényes a mondás: a ]6 tanács aranyat ér, sét néha az aranynál is többet. Ha beteg­nek érezzük magunkat, rendszerint orvoshoz fordulunk tanácsért, esetleg • füves emberhez. Jogi kérdésben ügyvéddel tárgyaljuk meg problémán­kat. Vérmérséklet, illetve tapasztalat azerlnt vagy elmegyünk az ügyvédhez, Illetve ha takarékoskodni akarunk, levelet írunk valamelyik újság szer­kesztéségőnek, esetleg a rádiónak, abban a reményben, hogy tanácsuk talán szintén ]6 lesz, és ügyünket azonnal, diszkréten és Ingyen elin­tézi. El lehet menni a bíróságra is, ahol ingyenes tanácsot kaphatunk, meg is Írják a beadványt csekély illeték elle­nében és a lehetőségek szerint fél­fogadási nap is van hetente egy, vagy néhány napon az ún. „Tanácsadó na­pokon . A járási ügyészségre már rit­kábban mennek az emberek, nagyob­­bára csak akkor, ha bűnvádi feljelen­tést akarnak tenni. Ezt ugyan meg­tehetik a Közbiztonsági Szervek leg­közelebbi kirendeltségén is. Viszont a közjegyzőnél mindig telt ház van. Ai állami közjegyzőség nemcsak az öröklési ügyleteket tárgyalja le, ha­nem tanácsot is ad, szerződéseket és szerződési okiratokat készít (adás­vételi, ajándékozási szerződés), hite­lesíti az aláírásokat, az okiratokat, Íratok fényképmásolatait, hitelesíti a fordításokat, nyilvántartja az ingatla­nok átírásáról készült szerződéseket, beszedi az illetményeket és sok más ügyet intéz. Alkoholista munkabérének kifizetése A munkabér kifizetésére vo­natkozó igény a dolgozó sze­mélyi igénye. Saját belátása szerint arra fordíthatja munka­bérét, amire akarja, elsősorban persze köteles belőle gyerme­kei rendes nevelését biztosítani. Egyes dolgozók persze nem tesznek eleget ilyen irányú kö­telezettségeinek, hanem munka­bérüket lnkáb alkoholra költik. A statisztika is ezt bizonyítja. Országunkban kb. 200 000 alko­holistát tartanak nyilván és ami még szomorúbb minden hatodik válást is az alkohol ro­vására Írhatunk és minden ti­zedik bűncselekményt is alko­hol hatására követnek el. A mértéktelen alkoholfogyasztás hatását természetesen nemcsak a család, hanem a társadalom is megérzi. Az alkohol elleni harcot Jog­rendünk, elsősorban az alkoho­lizmus elleni törvény (Tt. 120/ 1962 sz.) is elősegíti. A törvény amellett, hogy bizonyos kötele­zettségeket ró az alkoholistákra (pl. orvosi kezelés stb.), az al­koholisták feleségei, illetve hozzátartozói számára is jelen­tős jogokat biztosit. Amennyi­ben ugyanis az alkoholista ese­tében a nevelő intézkedések (beszélgetés a társadalmi szer­vezetben) nem vezettek célhoz és a munkabér kifizetése az alkoholista kezében gyermekei­nek vagy más személy (pl. volt feleségének) érdekeit sértené, a munkabért más személy kezé­be is ki lehet fizetni. Hogy a munkabért kinek a kezébe fog­ják kifizetni, továbbá, hogy e személynek milyen összeget fognak kifizetni, azt az illetékes szakszervezeti szerv (a Forra­dalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi bizottsága) az alkohol­­ellenes intézménnyel és az al­koholista lakóhelye szerint il­letékes helyi nemzeti bizottság­gal együttműködve dönti el. A munkabér felvevője viszont a munkabért csak az alkoholista, az alkoholista gyermekeinek és az olyan személyek eltartására költhetik el, akinek eltartásához az alkoholista köteles volt hoz­zájárulni. A családjukról nem gondoskodó apák elleni panaszokat a Járási nem­zeti bizottságok gyermekvédelmi osz­tályainak előadói veszik fel a kétség­­beesett családanyáktól. S e panaszo­kat el is intézik, habár az ilyen ügyeknek se szeri, se száma. Sajnos, kevesen vannak az Ilyenfajta szám­talan ügy elintézésére. A gyermektar­tási hozzájárulások ügyében, esetleg a gyermekeket érintő egyéb ügyekben is felvilágosítással szolgálnak az ügy­védi munkaközösségek dolgozói és a bíróságok. Kidolgozzák a szükséges ügyiratokat, beadványokat Is. Munkajogi kérdésekben tanácsot és segítséget (teljesen Ingyenesen) a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveitől kaphatnak a dolgozók. A szakszervezett tagok ugyanis bizonyos feltételek mellett igényt tarthatnak az ingyenes jogsegélyre. Amennyiben nincs Ilyen jellegű megoldandó problémánk, azért Ilye­nekről gyakran olvashatunk a lapok és folyóiratok különböző Jogi tanács­adói rovatában. Néha igen érdekes elolvasni azt, milyen különleges prob­lémákkal kell másoknak megbirkóz­niuk és milyen nehézségekkel küzde­nek. Azonban eléggé körülményes az ember legbensőbb ügyelt az egyes folyóiratok Jogi rovataiban közszem­lére tenni. Sajnos csak igen kevés lapnak és folyóiratnak van saját Jo­gásza arra, hogy olvasóinak Jogi prob­lémáiban ügyintézéssel is segítsen. S ezért a legtöbb szerkesztőség, hogy olvasöinak segítsen és kérdéseiket szakavatottan elintézhesse, kénytelen külső munkatárs — hivatásos jogász — segítségét igénybe venni. A szer­kesztőség e külső munkatársának azonban az ügy megítélésekor csupán az olvasó által írt levél áll rendelke­zésére, amely általában nélkülözi gyakran a legfontosabb adatokat. De az idő sürget. Választ kell adni — és így nem csoda — hogy néha az egyik vagy másik ügy a bíróságon másképp végződik, mint ahogy azt az olvasó a szerkesztőségtől kapott válasz alap­ján vélte, feltételezte. Egyesek azt tartják, hogy a világon a két legdrágább folyadék: a fizikai dolgozók verejtéke és az ügyvéd tin­tája. Ez azonban nem így van. Isme­rünk ennél értékesebb folyadékot is, csak gondolkozzunk ... Jogi tanácsot és Jogi segítséget hi­vatalokból az ügyvédek tudnak adni és képviselhetik ügyfelüket. S ügyvé­det minden ügyvédi munkaközösség­ben, minden járáson, illetve városi kerületben találunk. Az egyszerű tájé­koztató tanácsadás rendszerint ingye­nes. A komolyabb, problematikusabb tanácsadásért, illetve Jogi segítségért (ha az ügy elintézését az ügyvédre bízzák) természetesen az ügyvédi díj­szabás szerint fizetni kell. De a fize­tendő összegről az érdekeltet előre tájékoztatják. Egyes meghatározott esetekben az ügyvéd Ingyen is kép­viselheti a Jogorvoslást kereső pol­gárt, illetve kedvezményes díjat szá­míthat. Az ügyvéd Jogtanácsot és Jogi segítséget (képviseletet) minden Jogi ügyletben adhat, amellyel a polgár találkozhat. A nehézség csupán ott van, hogy igen kevés az ügyvéd és a peres ügyek száma rengeteg. S azért szívesen olvasunk néha olyan tanulságos cikket is, amelyből okulhatunk, megtudhatjuk hogyan kell egyes Jogi kérdésekben eljárni, milyen következményei származhat­nak, illetve hogyan védhetjük meg Jogunkat, ha ügy érezzük, hogy sére­lem ért. —ce Verekedéssel okozott baleset önhibámon kívül verekedésben vet­tem részt, amelynek során megsérül­tem. Sérülésem következtében tübb mint három hétig munkaképtelen vol­tam. Jogom van követelni a polgár­tól, aki sérülésemet okozta, hogy fi­zessen nekem táppénzt? A Tt. 54/1956 sz. törvény 24. § 1. bek. b) pontja értelmében, az alkal­mazottak betegbiztosításáról szóló Tt. 16/1959 sz. törvény szövegezésé­ben táppénzre nincs igénye annak a személynek, aki munkaképtelenségét verekedésben való vétkes részvétel­lel saját maga okozta. Az említett rendelkezés értelmében tehát nem­csak az veszíti el táppénzre való igé­nyét, aki a verekedést okozta, de a verekedés többi résztvevője is, akik a verekedést elkerülhették volna, pl. azáltal, hogy eltávoztak volna a vere­kedés színhelyéről. A táppénz tehát csak akkor illeti meg a dolgozót, ha objektív módon megállapítást nyer, hogy a verekedésben önhibáján kívül vett részt, pl. azért, mert a verekedés helyéről nem távozhatott el. Ha vi­tás, hogy a dolgozó részvétele a vere­kedésben vétkes e, az ügyben vizsgá­latot kell lefolytatni. A nemzeti biz­tosítás bizottsága megvárja a vizsgá­lat eredményét és a táppénz teljes összegét csak akkor ismeri el, ha a vizsgálat a dolgozóra nézve kedve­zően fejeződött be. Ha tehát az ön esetében bizonyítást nyer, hogy a ve­rekedésben önhibáján kívül vett részt, ügy a táppénz teljes egészében meg­illeti és az üzem, ahol dolgozik, a vétkes pogártól vlsszkeresettal fogja visszaperelni a kifizetett táppénzt. Ha megállapítást nyer, hogy a táp­pénzt jogtalanul fizették ki, akkor aa üzem attól a dolgozótól fogja a táp­pénz összegét visszakövetelni, aki a Jogtalan kifizetést megvalósította. Amennyiben táppénzt kapott, ezt a sérülést okozó polgártól nem követel­heti még akkor sem, ha a verekedést klzárölag ö okozta, mivel az ön ká­rosodása csak az átlagkereset és a táppénz összege közötti különbség. E kár megtérítését bírósági úton le­hetne a polgártól követelni. —NB— A munkatevékenységre vonatkozó megállapodás A Munka Törvénykönyve lehetővé teszi, hogy a szer­vezet a dolgozóval magállapodást kössön bizonyos mun­ka elvégzésére olyan esetekben, ha aa Ilyen mnnka el­végzése rendes munkaviszonyban nem lenne célszarl vagy gazdaságos, vagy ha kisebb vagy rendszertelen mankóról van szó. Ilyen esetben nines szó munkaviszonyról, amelynek alapján a dolgozónak szabadságra lenne igénye. Az olyan dolgozóknak tehát, akik ilyen megállapodás alap­ján végeznek munkát a törvényből kifolyólag nincs sza­badságra igényük. Persze a szervezettel megállapodást köthet, hogy fize­tett szabadságot ad neki. Az ilyen megállapodás nem állna ellentétben a Munka Törvénykönyvével, amely ab­ból az elvből indul ki, hogy a munkatevékenységre vo­natkozó megállapodás megkötésekor a jogokat és a kö­telezettségeket ügy kell szabályozni, hogy a dolgozókat a munkajog területén ne érje ebből kifolyólag kár, az ilyen dolgozók számára hasonló jogokat biztosítanak, mint amilyenek a munkaviszonyban levő dolgozókat megilletik. A munkatevékenységre vonatkozó megállapodásban elsősorban akkor kellene a fizetett szabadságra vonat­kozó Jogokat rögzíteni, ha arra vonatkozóan is megálla­podás jönne létre, hogy a dolgozó a munkát a megálla­podott mnnkaldö keretében fogja végezni, tehát, ha e dolgozó munkafeltételei nagyon hasonlítanak a többi dolgozó munkafeltételeihez. Amennyiben a megállapo­dásban bizonyos munkaidőt nem kötnek ki, ha tehát az ilyen tevékenység rendszertelen, esetleg ha a munkát családtagok bevonásával végzik, akkor rendszerint sza­badságot sem fognak megállapítani. A szabadsággal kapcsolatos munkabértérltés kiszámításánál a dolgozó átlagkeresetéből kell kiindulni. Ezt abból a bruttó keresetből számítják ki, amelyet a dolgozó a szervezetben az elmúlt naptári évben ért el. A Tt. 66/1965 sz. kormányrendelet 13. paragrafusában úgy rendezik, hogy a bruttókeresetben nem számítják bele azt a munkadíjat, amelyet a szervezet a dolgozónak munkaviszonyon kívüli munka végzéséért fizetett ki. Ugyanis az ilyen munkajogi viszony a munkaszerződés alapján létrehozott munkaviszonytól teljesen eltér. A házadó csökkentése Ezerkilenoszázhatvannyolcban átépítettem családi házamat, mégpedig olyképpen, hogy a kamrából fürdőszobát, konyhát és egy kisebb kamrát építettem. Az átépítést a helyi nemzeti bizottság engedélye alapján va­lósítottam meg. Az átépítés el­mén igényem nyílt a házadó elengedésére? A levél tartalmából arra kö­vetkeztetünk, hogy a Járási nemzeti bizottság végrehajtó szerve az építési hivatal hatás­körének bizonyos részét a he­lyi nemzeti bizottság végrehaj­tó szervére ruházta. Ilyen eset­ben a helyi nemzeti bizottság Jogosult átépítési engedélyt ad­ni, amennyiben az átépítés nem érinti a ház alapterületét és nincs sző ráépítésről (a Tt. 144/1959 sz. hirdetmény 22. pa­ragrafus 2. bek. b) pont). Ol­vasónk is valószínűleg ilyen en­gedélyt kapott a helyi nemzeti bizottságtól. Az ilyen átépítés azután feljogosítja a ház tulaj­donosát, hogy kérje a házadó­alap csökkentését, mégpedig az átépítési költségek 50 %-val. Ez a lehetőség azokra a Javítások­ra vonatkozik, amelyeket 1967. Január 1-e után fejeztek be. A házadöalap csökkentését a kö­vetkező két évben foganato­sítják. Javítás alatt a házon végzett Javítást, illetve a nem lakás céljait szolgáló helyisé­gek átépítését kell érteni, mi­közben természetesen meg kell tartani a hatályos építési Jog­szabályokat. A lakás átalakítá­sát a tulajdonos elvégezheti maga, vagy elvégeztetheti épí­tőipari szervezettel (a Tt 14/ 1968 sz. hirdetmény 4. par. 2. bek.). A házadóalap csökkentését kérő háztulajdonos kérelméhez köteles okmányokat csatolni, amelyekből kitűnik, hogy az át­építést előzetes engedély alap­ján végezték, továbbá hogy az átépítést mikor fejezték be és mennyibe került. Történet a méhekkel 10 FÖLDMŰVES 1969. június 7. Érdekes eset volt. Hollós úr a Járásbíróságon pert Indított szomszédja ellen és feljelentésében követelte: szomszédjának, Balog úrnak tiltsák meg nogy kertjében méheket tartson. A kert ugyanis olyan kicsi — állította be­adványában —, hogy a méhek rajokban röpülnek át a szomszéd kertbe, sót még a lakásba is, ahol Hollós urat már többször megszúrták. A szomszéd méhei így veszélyeztetik a felperes és családja tagjainak egészségét. Erre Balog úr azt az ellenvetést tette, hogy méhei a szomszédot semmi­képpen sem veszélyeztetik, s nem ts bántják, mert a méhkaptárak a szom­széd telkétől és házától csaknem 10 méternyire vannak, ami teljesen ele­gendő távolság. Amennyiben Hollós úr esetleg megismerkedett volna a mé­hek fulánkjával, ezt csupán egyes méhek követhették el, amelyeket bizo­nyára valamivel felingerelt. A per tárgyát tehát az képezte, milyen nagy telken lehet méheket tartani, és milyen messze kell a kaptárokat az idegen telektől, illetve lakástól fel­állítani. A polgárok közötti kapcsolatokat rendező polgári törvények (a törvény VI. és Vll. cikkelyeinek meghatározásai) kimondják, hogy a polgárjogi kapcsolatokból eredő Jogoknak és kötelezettségeknek összhangban kell len­niük a szocialista együttélés elveivel. Továbbá mindenkinek kötelességévé teszi, hogy senki se éljen pissza jogával a társadalom, illetve polgártársai­nak érdekei ellen. Ezek a legfontosabb elvek, amelyek szerint a szomszé­dok kölcsönös viszonya igazodik. A saját területen folytatott méhészkedés és méhtartás a telek tulajdon­jogának gyakorlását Jelenti. Természetes azonban, hogy a méhek nemcsak a tulajdonos telkén tartózkodnak, hanem a szomszédos telkekre is elláto­gatnak. Kizárólag az, hogy a méhek Idegen területre röpülnek és ott a nö­vényeket látogatják, az illető telek tulajdonosát a legkisebb mértékben sem keli, hogy nyugtalanítsa vagy zavarja (habár ismerünk olyan eseteket is, hogy a kerttulajdonos beperelte a méhek tulajdonosát és kártérítést köve­telt, mivel a méhek kárt okoztak azáltal, hogy nemesített murokrépájára vadrépa hímporát hordták). A méhek fulánkja azonban nemcsak kellemet­len, hanem valóban veszélyeztetheti ts az ember egészségét. Ezért a méhe­ket tartó telektulajdonostól megkövetelhető, hogy a kaptárok célszerű el­helyezésével, a méhcsaládok számának csökkentésével, esetleg más módon akadályozza meg a szomszédságában lakók jogainak korlátozását és a szomszédos telkek, házak, lakások tulajdonosai, illetve használói egészsé­gének veszélyeztetését. Érvényben levő Jogi előírásaink egyértelműen nem szabják meg azt a távolságot, amely a méhkaptárak és a lakások, középületek, közutak, vala­mint a szomszédos telkek között szükséges. Az e kérdésre vonatkozó né­hány távolsági adatot a szakirodalom és egyes külföldi jogi szabvány hatá­rozza meg. Ezeknél a méhész-szakemberek gyakorlati tapasztalataiból indul­nak ki, és felhasználhatók (tájékozódási kiindulópontként) egyes nálunk előforduló eset elbírálásakor. Így például az alsó-ausztriai méhésztörvény (a 184. számú törvény, ame­lyet 1910. Vll. 10-én adtak ki), amely a múltban nálunk ts érvényben volt, meghatározza, hogy a méhkaptárakat az utaktól, kertektől, Istállóktól, la­kásoktól legalább hét méternyire lehet csak felállítani. Az ennél kisebb távolság csupán akkor megengedett, ha a kaptárok röpnyílásai a talajfel­színtől legalább három méternyire vannak, vagy a kaptárok és a szomszé­dos telkek közé legalább két méter magas falat (palánkotj emelnek, 4—6 méterre a kaptároktól, röpnyílásuk irányában. Ha a röpnyílás a szomszéd telektől, illetve lakástól ellentétes irányban helyezkedik el, úgy nem kell az ilyen fal, Illetve palánk és nincs megszabva a kaptárok elhelyezésének távolsága sem. Hazai méhész szakirodalmunkban arról szerezhetünk tudomást, hogy a kaptárakat az épületektől, lakásoktól, iskoláktól, kórházaktól, közlekedési utaktól, gazdasági épületektől és istállóktól legalább 20 méter távolságra kell elhelyezőt, és a kaptárok röpnyílásalnak irányában két méter magas palánk illetve fal szükséges. Szakembereink azonban ezt a távolságot már fölöslegesen nagynak vélik. A méheket nem tartó telek tulajdonosa azonban Jómaga is előidézheti azt, hogy a méhek túlzott mértékben zavarják, ha például édes anyagokat tárol takaratlanul vagy dolgoz fel. (Hollósáé asszony a perre okot adó kérdéses időben szilvatekvárt fűzött.) Ilyen esetben meg kell tenni a szükséges óv­intézkedést — például az édes anyagokat sűrű hálóval fedik le, az abla­kokra hálót feszítenek stb. De hogy visszatérjünk a peres esetre, Hollós és Balog uraimék végtére Is megegyeztek. Balog úr a kaptárok röpnyílásának irányában könnyű palán­kat húzott, amivel a méheket kiröpülésükkor nagyobb magasságban való röpülésre kény szerit ette. Viszont Hollós úr ezentúl ablakára szúnyoghálót feszít majd, ha újra szilvalekvárt főznek. —a—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom