Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1969-06-07 / 23. szám

RIPORTOK

A rendezői helyiségben. Képünkön Klimits Lajos rendező és Karásková Szilvia hangtechnikus

A modern hírközlő, lsmeretterjesztő, a legszélesebb néptömegek szőrakoztatását szolgáló eszközök között nagyon előkelő hely Illeti meg a rádiót. Ez a szinte felbecsülhetetlen értékű technikai vívmány együtt nőtt és fejlődött századunkkal. Ma már alig akad olyan ember, akt többé-kevésbé ne figyelné rendszeresen a világban zajló eseményeket. Az utóbbi években annyira elterjedtek a legkülönbözőbb méretű tranzisztoros készülékek, hogy a rádió a szó legszorosabb értelmében szinte mindenhová elkíséri az embert. Ma már semmi akadálya annak, hogy ki-ki meghallgassa kedvenc műsorát, hiszen a rádió percnyi pontossággal, meghatározott műsorterv szerint sugározza adásait, a műsor viszont minden Jelentősebb heti vagy napilapban jóelőre megtalálható. Ez a pontos munka magas fokú szervezettséget igényel. Aligha van fogalma a hallgatónak arról, mi minden is történik a hanggal, amíg a stúdióból el-, Jut a vevőkészülékig. Erről szeretnénk rövid tájékoztatást nyújtani lapunk olvasóinak, ezért látogattunk el a Csehszlovák Rádió magyar adásának Zoch utcai szerkesztőségébe.

A rádiő székháza úgyszólván Bratislava szívében fekszik, mégis viszonylag csöndes, a főváros egyre növekvő zajától mentes. A palotaszerfl, sárgára festett épület bejárata felett villanyóra méri az időt, mintegy szimbolizálva, hogy ezen a munkahelyen az idő a legfontosabb elem, itt mindent percekre, órákra mérnek. A szerkesztők, a rendezők, a technikusok, a bemondók, a különböző műsorok szereplői, tehát mindenki, akinek az adáshoz valamilyen úton-módon köze van, időegységekben gondolkozik.

De erről többet tudna mondani Molnár György elvtárs, a magyar adás főszerkesztője.

— Ami az időt illeti, most 28 őrá 25 percet sugározunk hetente. Ebből 14 óra 30 perc zene a többi szöveg. Ä téli időszakban a műsoridőnk rövidebb, mivel technikai okokból a szombat délutáni zene elmarad. A saját hullámhosszunkon kívül naponta kétszer jelentkezünk ötperces híradással a nemzeti program hullámhosszán, mégpedig 5 óra 33 perckor és 21 óra 40 perckor. A többi közvetítési időnk 6—7-ig, 12—12,40-ig és 17 órától 18-ig tart. Szombaton és vasárnap sugározzuk a legtöbb műsort. Szombaton 13 órától 18 óráig áll rendelkezésünkre az adásidő, vasárnap pedig 7-től 15 óráig. Az utóbbi időben a 202-es hullámhossz helyett a 197,3 méteres hullámhosszon sugározzuk a magyar adás műsorát. Megjegyzem, hogy lényeges Javulás állt be az adás erejét illetően. Az adásra kiszabott idő pontos betartását nagyon komolyan kell vennünk. Ha figyelembe vesszük pl., hogy szombaton 11, vasárnap 18-féle adást kell egybehangolnunk, akkor világosan látjuk, mennyire fontos a másodpercnyi pontosság a mi munkánkban. Persze, az idő betartásán túl, a műsor minőségére is kell gondolnunk. Számunkra ez mindennél fontosabb. Mi azon fáradozunk, hogy az 5 perces adástól a 120 perces adásig minden a legnagyobb rendben menjen. Nálunk egy percnyi tévedés is komoly gondokat okozhat, mivel láncreakciót válthat ki, s nem szeretjük félbeszakítani az adást. Ezek azonban kimondottan rádiós gondok. A hallgatót — nagyon helyesen — csupán az érdekli, hogy jó legyen a műsor. De végeredményben ebben a kérdésben teljesen egyetértünk: mi is azon fáradozunk, hogy a hallgatóknak ez a kívánsága minél jobban teljesüljön.

Delmár Gábor egyike a legrégibb szerkesztőknek. Tizenhét éve dolgozik a rádióban, ö szerkeszti a Hangos Híradót.

— Ez az a terület, ahol a Csehszlovák Rádió magyar adása versenyképes a többi hírközlő intézménnyel. Igyekszünk olyan eseményekről beszámolni,

amelyekről más adóállomások nem, vagy csak nagyon keveset beszélnek. Főleg a belpolitikai eseményekre gondolok. Munkánkban mindenek előtt a Csehszlovák Távirati Iroda anyagát használjuk fel, de szívesen továbbítjuk levelezőink és tudósítóink híreit is. Van két kerületi szerkeszőnk. Az egyik a közép-szlovákiai, a másik a kelet-szlovákiai kerületben dolgozik. Onnan továbbítják a nagynyilvánosság számára érdekes közölnivalókat. Nagyon fontos dolognak tartjuk azt, hogy az utóbbi időben sugározhatunk magyar nyelven híreket a nemzeti program hullámhosszán is. Ezáltal hangunk eljut azokhoz a magyarul tudó szlovák hallgatókhoz is, akik egyébként nem hallgatnák adásainkat. Nagyon gyakran kapunk leveleket — sokszor szlovák nyelven — ezektől a hallgatóinktól, ami kézzelfoghatóan bizonyltja, hogy hallgatják adásainkat.

— Hogyan látja a szerkesztő a magyar nemzetiségű hallgatókat?

— Tudjuk azt, hogy hallgatóink sorában nagyon sok a mezőgazdasági dolgozó. Ezért arra törekszünk, hogy az ő sajátos kérdéseik is minél több helyet kapjanak a nem kimondottan mezőgazdasági jellegű adásokban, pl. a Hangos Híradóban. Tudjuk azt is, hogy adásunkat helyenként nagyon nehéz fogni. Mi természetesen annak örülnénk igazán, ha mindenhol, az egész országban egyformán jól hallhatnák az érdeklődők műsorainkat.

Csóka Ferenc, a mezőgazdasági adás szerkesztője, s nagyon gyakran riportere is, otthonosan mozog a szakmájában. Ügyesen lő vissza, amikor megtudja, hogy lapunkban szeretnénk írni munkájáról.

— Sok helyen hallottuk, a mezőgazdasági szakemberek nem szívesen vették tudomásul azt, hogy a Szabad Földműves feladta a szakmellékletét. Ezeket a mellékleteket elrakták, s a

mai napig tanulmányozgatják. Ennek pótlására, leginkább a mezőgazdasági dolgozók kedvéért, műsorunkba iktattuk az „Agrofórumot“. Ennek a közvetítésére minden kedden 17 órakor kerül sor. Ez ugyan mindössze csak egy negyedórás adás lesz, de talán valamit így is segít majd a problémák megoldásánál.

— Igen. Minden bizonnyal hasznos lesz ez az új adás. Én is hallgattam az egyik adást, amelyben a vásárvámosi szövetkezet 140 vagon férőhelyes gyümölcstárolójáról volt szó.

Ebből egyebek között megtudtuk azt is, hogy a szövetkezet okosan járt el akkor, amikor önsegélyes építkezés formájában oldotta meg a hűtőház kivitelezését. Ezzel sokmillió koronát takarított meg a közös számára. Értesültünk arról is, hogy az úgynevezett holt szezonban is szeretnék hasznosítani a hűtőházat. Felajánlották a tejfeldolgozónak, a Jednotának, a zöldségfelvásárló vállalatnak, de a szerződéskötésig még nem jutottak el. Ezek valóban sajátos üzemi, mondhatnánk szakmai problémák.

— Ahogy-úgy ismerem a vidék problémáit — mondja Csóka Ferenc. — Már több mint másfél évtizede járom az országot, de nagyon nehéz lépést tartanunk a falu fejlődésével. Régebben utazhattam vonaton, autóbuszon, vagy akár gyalog is, de manapság mégiscsak furcsa volna egy gyalogos riporter, autótulajdonos falusi emberrel szemben. A kiutazások körül pedig nincs minden a legnagyobb rendben. Ahhoz, hogy munkánkat valóban Jól végezzük, el kellene néha látogatnunk a távolabbi vidékekre is. Méltán veszik rossz néven mondjuk a gömöriek vagy az Ipoly mentiek, hogy velük viszonylag keveset foglalkozunk. De ennek a kérdésnek a megoldása, sajnos, nem csak rajtunk múlik.

— Hogy állnak a visszhanggal, a levelekkel?

— Az utóbbi időben kevesebb olyan levelet kapunk, melyben az általunk felvetett kérdésekre reagálnak a hallgatók. Főleg a „Faluról — falura“ c. adásunkra várnánk több reagálást. Nagyon szeretnénk elérni azt, hogy vidéki hallgatóink időben, legalább két héttel a készülődő események előtt hívják fel figyelmünket, mondjuk egy levelezőlapon arra, mi is lesz a falujukban. Szívesen ellátogatnánk mikrofonunkkal egy-egy szövetkezeti lakodalomra, Jelentős évfordulóra, valamilyen középület avatására, nagyobb szabású kulturális rendezvényre stb. Mi, riporterek, szeretnénk kezünket állandóan a csehszlovákiai magyarok életének ütőerén tartani, hogy hírt adhassunk egymásnak egymásról. Ehhez azonban a hallgatók megértése, támogatása és bizalma szükséges.

A tulajdonképpeni rádiós munka a rendezői helyiségben folyik. Itt készül a felvétel a szerkesztők, a technikusok és a rendező irányításával.

Itt találhatók a technikai berendezések is. Az ablak másik oldalán dolgoznak a szereplők. A felvétel az előre elkészített szöveg alapján történik. A rendező — a mi esetünkben Klimits Lajos — a lehető legszorosabban együttműködik az egész közreműködő gárdával, az úgynevezett team-mel. A technikus a magnetofont kezelt, míg a hangtechnikus gondoskodik a hang minőségéről és a megfelelő zörejek (hangkulissza) biztosításáról. Tulajdonképpen ő felel a rendezőnek a felvétel minőségéért. A feljátszás után a felvételeket még egyszer viszszajátsszák, lemérik az adás pontos idejét, beiktatják a műsorba, s csak aztán kerülhet sor a közvetítésre. Röviden ezt az utat kell megjárnia a hangnak addig, amíg a stúdióból eljuthat az éterbe, majd onnan a hallgatók készülékébe, otthonába. Egyre gyakoribbak azonban az egyenes adások. Ilyenkor a közvetítés egyidőben történik a szóban forgó eseménnyel. Mindez az előkészület ügy történik, hogy a hallgató mit sem tud róla.

Klimits Lajos szavaival szólva: akkor jó igazán egy műsor, ha a hallgató kettesben a rádióval nem érzi magát egyedül. Tudja, hogy valahol igazi barátai, társai vannak, akik most csakis hozzá, az ő szívéhez és agyához szólnak. Persze, a rendező és minden rádiós akkor elégedett igazán a munkájával, ha úgy érzi, hogy sikerült eleget tennie a hallgató óhajának.

Egy gombnyomásra bármely pillanatban beléphet a világ elhagyott magányunkba. Tudomást szerezhetünk a világban zajló eseményekről, belehallgathatunk ismert és ismeretlen nagy művészek alkotásaiba, részeseivé válhatunk a kultúra, az emberi ész és fantázia legjobb és legszebb vívmányainak. Ha belegondolunk egy kicsit, nem is olyan csekélység az, hogy nekünk, csehszlovákiai magyaroknak is van saját rádióadásunk, mely anyanyelvűnkön hozza el a híreket kicsiny otthonunkba, s küldi túl a határokon is, a nagyvilágba.

Mindannyiunkon múlik hogyan, milyen eredményesen teljesíti felbecsülhetetlen fontosságú küldetését a mi rádiónk, hogyan képvisel bennünket a politika, a tudomány és a kultúra világában. Szenk Sándor

...Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy gyönyörű szép, éjfeketehajú lány, úgy hívták: Turszun-Beke. Beleszeretett egy vállas, szép szál daliába, Zsakszi-Klicsba. A fiatalok titokban találkoztak, titokban szerették egymást, és elhatározták, hogy összeházasodnak. De terveikbe beleszólt — Miként Rómeó és Júlia szerelmébe — a szülök ellenséges viszonya. Az apa halállal fenyegette Turszun-Bekét, ha egyáltalán találkozni is merészel a fiúval.

A szerelmesek elkeseredésükben a pusztába menekültek. De az elvakult apa utánuk küldött egy legényt, Abatot, hogy fogja el, és hozza őket vissza. Ha eredménnyel jár az útja, hozzáadja feleségül a lányát.

Abat gyors röptű lován utolérte a szerelmeseket, és egyetlen nyíllövéssel megölte a fiút. A leányt összekötözte, lova nyergére vetette, és vágtában indult vissza vele a faluba. Útközben Turszun-Beke valahogy kiszabadította a jobb kezét, kiemelte elrablójának tőrét és szíven szúrta magát.

Így pusztult el a fiatal szerelmes pár. Azon a helyen, ahol eltemették őket, sok keserű könnyet hullattak értük az anyák Annyit, hogy nagy-nagy tó keletkezett ott, amelynek vize az anyák könnyétől sós ízű lett...

így tartja a legenda Zsakszi-Klics (magyarul: az igazságosság kardja) születésének történetét.

Zsakszi-Klics egyik kis előtava a világ egyik legnagyobb tavának, az enciánkék vizű Arai-tónak. Alig néhány kilométernyire fekszik anyjától, az Arai-tótól, amelyet sok ilyen kis tavacska övez. Az Aral-tó területe 66 500 négyzetkilométer, legnagyobb hossza 429, legnagyobb szélessége pedig 284 kil méter. De nem a nagyságáról, hosszáról és szélességéről híres ez a kék vizű tó, hanem sok más érdekes tulajdonságáról. Az Aral-tó sós vizét lepárolták, konyhasót készítenek belőle, anynyit, amennyi a fél ország szükségletét fedezi. Már a IX. szá zadban megírta Ibn Ruszta arab szerző, hogy a kék tó vizéből nyert sóval ízesítik életüket a környék lakói.

A titkok és rejtélyek enciánkék tava

A Szir-Darja és az Amu-Darja, a két hatalmas folyó évenként 33 millió tonna sót hord az Araiba. Mégis a tó vizének sótartalma nem éri el az óceánokét, nem haladja meg a 11 milliárd tonnát. De hogyan lehetséges ez, hiszen ennyi sót a két nagy folyam mindössze 300 év alatt hordott az Araiba. Hol van a többi? Mert a tó sok ezer esztendeje fogadja magába a két nagy folyam vizét.

A tudósok már régen foglalkoznak ezzel a rejtéllyel. Rájöttek, hogy az Aral-tó és a Kaspi-tenger, amely legalább ezer kilométernyire fekszik, valamilyen „titkos“ kapcsolatban van egymással. Mert amikor a Kaspi-tenger vízszintje emelkedik, csökken az Aral-tó vize. És viszont. Amikor a Kaspi vize kevesebb lesz, az Aral-tó elönti a partvidéket. Talán valamilyen gigászi, ezer kilométer hosszú, föld alatti csatorna köti össze a két tavat? Aztán van egy másik titok is: minden tóban, tengerben a víz oxigéntartalma a mélységgel arányosan csökken. Kivéve az Aral-tó vizét. Itt éppen fordítva van. Minél mélyebbre haladnak le a kutatók, annál több oxigént találnak ott. Mivel lehet ezt megmagyarázni?

Legutóbb meglepetten állapították meg a tudósok, hogy az

Arai nemcsak a folyókból szerzi vizének sótartalmát, ezenkívül még honnan-honnan nem, évenként 5 milliárd köbméter sós víz kerül a tóba. Most azt kutatják, honnan van ez a sós víz?...

A természet évezredek óta folytatja a maga titkos, rejtelmes, változatlan életét. De az emberek sorsa nagyon megváltozott itt, az Aral-tó körül. Az Arai húszfajta hala finom táplálékot nyújt a Kazah Köztársaság lakóinak. Az Arai partján élő emberek évszázadok óta űzik a halászmesterséget Az egyik öreg halász. Zsákén Bodikov a maga és családja sorsának alakulásával mutatja meg, hogyan formálódott itt a nép élete. Bodikovék sorsa az Aral-tó mentén lakók élete alakulásának tükörképe.

— A nagyapám még nemcsak ismerte, de a saját bőrén is tapasztalta a rabszolgaság törvényeit... — mondja Zsákén, és a még égő cigarettacsikkről rágyújt a következő cigarettára. Mert az öreg halász szájában talán még akkor is ott fityeg a cigaretta, amikor alszik. — Néhány rézpénzért eladták őt Ak Mecset piacán. Az apám? Nem Ismerte sem a villanylámpát, sem a könyveket, sem pedig a motoros halászhajókat.

— Az én életem már egészen más. Motoros hajón, egész flotillával megyünk ki halászni a vízre, és jól élünk, szépen keresünk. A gyermekeim? Azoknak még különb lesz az élete. Abzsamil, az idősebb fiam másodgépészként a Tarasz Sevcsenko nevű hűtőhajón dolgozik. Ali, a fiatalabbik pedig a halászati technikumban tanul.

— Mert, látja, a tenger, a víz nem változott. De mi, emberek egészen másként élünk, mint apáink és nagyapáink éltek.

A világ egyik legnagyobb tava, a titokzatos, rejtélyes, enciánkék vizű Aral-tó szigorúan őrzi titkait. Azok az emberek, akik partjairól indulva ellepik az iskolákat, egyetemeket, előbbutóbb bizonyosan megfejtik az Aral-tó titkait. De addig is hasznosítják, a maguk és honfitársaik Javára fordítják az Arai kincseit. (r)

Nagy Jenő, Michalik Hilda, Gálán Géza és Klimits Lajos felvétel közben.