Szabad Földműves, 1969. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)
1969-05-31 / 22. szám
CSALÁDI KÖR 1 Ismerjük gyerekünket? Szoktunk-e vele beszélgetni? Nemcsak úgy, hogy megkérdezzük, ]6 volt-e napköziben, megette-e az ebédet, nem volt-e rá panasza az ővőnéninek — hanem úgy, hogy őt is meghallgatjuk, ml Is felelünk a kérdéseire. Tudjuk-e, ml érdekli, tudjuik-e, mitől fél? Figyeljük-e Játék közben, tudjuk-e hogyan viselkedik a többi gyerek között? Fontos ezt tudni? — kérdezhetik. Gyerek — gyerek. Butáskodik, roszszalkodik, aztán majd megnő és megjön az esze. Fő, hogy szorosan fogjuk. Mi Is voltunk gyerekek, tudjuk, hogy van ez. Sokfélét kell erre felelni. Arról, hogy egyformák Is, de különbözők is a gyerekek, arról, hogy miért nem ítélhetünk a magunk gyerekkorán elindulva és végül — ami a legfontosabbb — arról, hogy nekünk, szülőknek miért kell mindezt tudnunk. Hogy épp olyan ikevéssé bízihatjuk magunkat a „majd megjön az esze, ha megnő“ reményére, mint arra, hogy felneveljük őket úgy, ahogy bennünket a szüléink neveltek. MINDEN GYEREK MÁS Igaz. hogy sok hasonlóság van a három-hat éves kisgyerekek viselkedésében. Ha szülők egymás közt beszélgetnek, ugyanazok a panaszok térnek vissza: — Folyton rajtam lóg. — Olyan, mint a motolla, egy percig sem marad csendben. — Minduntalan megmakacsolja magát, a világért sem teszi meg első szóra, amit mondanak neki! Most arról szeretnénk a szülőket meggyőzni, hogy higgyék el: minden gyerek más. Még ikertestvérek közt is nagy lehet a különbség. Ez sokszor meg sem látszik, ha csak felületesen figyelünk a gyerekre. Akkor sem látszik, ha nagyon is rövid pórázra fogjuk, és nem engedjük, hogy megmutatkozzék igazi énje. Hadd mondjunk egyikét példát. Ott van az a kisfiú, akiről csak azt Milyen legyen? tudjuk, hogy verekedés, nyughatatlan, az óvónő is mindig panaszkodik rá. Vajon észrevettük-e: mennyire kínlódik a gyerek attól, hogy ő a középső, aki erős bátyjával szemben mindig alulmarad, kényeztetett kishúgával szemben pedig — ami a szülői kedveskedést illeti — ugyancsak háttérbe szorul? Tudjuk-e, hogy amikor „férfiasán“ visszautasít minden anyai gyöngédséget, már a sértődöttség beszél belőle, vélt — vagy igazi — mellőzése miatt? Van-e róla sejtelmünk, hogy szőfogadó, Jő kislányunkban mennyi félelem él? Azt persze észrevettük, hogy fél a kutyától, éjjel azért alszik nyugtalanul, mert attól fél, hogy nabló tör be a lakásba, vagy éppenségel, hogy meghal az édesanyja — azt álmunkban sem gondoltuk volna. Vagy egészen más oldalról: amikor kisfiúnk mindenféle kitalált történetekkel traktál bennünket, és ml elhallgattatjuk azzal, hogy „már megint miket hazudsz összevissza“ — gondolunk-e rá, hogy talán csírájában fojtjuk el egy gazdag képzeletű gyerek meseszövő-képességét? Amikor viszszautasítjuk gyerekünket, aki segíteni akar a fahordásban, vagy összeszidjuik, mert a nagy fúrás-faragásban elhányja szerszámainkat és rendetlenséget csinál a szobában — tudjuk-e, hogy a gyerek egyik legértékesebb tulajdonságának, tevékenységi vágyának, ügyes leleményességének vagyunk kerékkötői? Vagy: gyerekünk kiapadhatatlan a kérdéseiben: mi únjuk a felelgetést, lerázzuk vagy tréfával ütjük el a további kérdéseiket. £szrevettük-e, hogy itt egy különösen érdeklődő gyerekkel van dolgunk, aki felfigyel a más, tompább gyereknek fel sem tűnő dolgokra és akinek éppen ezt a mélyebben Járó gondolkodását kellene ápolgatnunk? MAI GYEREK Sokszor megzavar bennünket gyerekünk megismerésében, hogy saját gyerekkorunk emlékezetünkben élő képével hasonlítjuk őt össze. Milyen más ez a gyerek — gondoljuk —, mint ml voltunk! Sokkal okosabb — de mintha tiszteletlenebb Is volna, nem veszi olyan szentírásnak, amit a felnőttektől hall. Bizony, itt sok mindenre rátapintottunk, igazunk is van, és még sincs egészen Igazunk. Megváltozott körülöttünk a világ! Még a fiatal — 20— 25 éves — szülők gyereke Is más világban él, mint apja-anyja élt — hogyne lenne más a gyerek? Nagyapja gyerekkorában még nagy újdonság volt a falun átsuhanó autó, apjáéban a levegőben úszó repülőgép (a háborús években sajnos már nem), a mai gyerek a tv-ben rakétákat és szputnyíkokat lát. Hároméves korában eljut olyan helyekre, ahová anyja csak felnőtt korában Jutott, nagyanyja talán soha. És mennyi ismeretet, tudást szállít házhoz nap-nap után a rádió és a televízió! Ha öt-hatéves gyerektől megkérdezzük, hogy milyen állatok élnek a vízben, nem a halat mondja és a rákot, hanem a fókát, a bálnát, a polipot. Kérdéseik is sokszor ezekre vonatkoznak — azért is oly nehéz rájuk felelni. NYÍLT ÉS NYÍLTSÁGOT VÁR A tv, ami olyan nagy nyeresége életünknek. nem Jó ismeretforrás a hatévesnél fiatalabb gyerek számára. Képei elsuhannak, mielőtt Igazán fel tudná fogni őket, a látottak sokszor összekuszálódnak fejében, zavaros, nem eléggé összefüggő tudáshalmazt hagynak benne. Egészen más és valóban óriási változást hozott a gyerekek —a három-hat éves korú gyerekek több mint felének — életében az óvoda és az óvodában szerzett tudás. Az ott nyújtott ismeretek felfogóképességükhöz mértek, és ami a fő:valósághű, igaz ismereteket nyújtanak a környező világról. A mai gyerek az óvodában megszokja, hogy mindig Igazat hall, és ezért sokkal biztosabb lábon áll a földön, mint annak idején szülei. Az égen nem az angyalokat, hanem az űrhajót keresi, egyéb mesékkel együtt a gólyam^e is gyanússá vált számára. Sz. K. Mit mivel tisztítsunk? A FEHÉR HÍMZÉST meleg mosószeroldatban átmossuk, majd fehér ruhába csomagolva bóraxos vízben kifőzzük, öblítjük, keményítjük, és ha lehet, napon szárítjuk. Félig nedvesen, előbb a színén, azután a visszáján vasaljuk, hogy a minta kidomborodjék. A GYAPJÚSZÖVETET ne mossuk ki, ha nem nagyon piszkos, mert könynyen összemegy. Ha mégis elkerülhetetlen és tisztító nincs a közelben, a következőképpen járjunk el: langyos vízben szappanpelyhet vagy más finom mosóport oldjunk fel. A ruhát belehelyezve addig nyomkodjuk, amíg tiszta nem lesz. A langyos öblítővízbe egy evőkanál szalmiákszeszt tegyünk, és ruhába csavarva szárítjuk. Félig nedvesen a visszáján vasaljuk. Vasalás után még ne akasszuk fel, hanem fektetve hagyjuk egypár óráig. A GYÉKÉNYSZÖNYEGET, falvédőt alaposan ki kell kefélni, és langyos, mosószeres vagy szappanos vízben szivaccsal vagy puha kefével szálán gyöngén dörzsölve lemossuk. Öblítés után csipeszekkel drótra téve szárítjuk. A KABÁTOK GALLÉRJÁRÓL, a kalap karimájáról a zsírosodást 10 százalékos szalmiákszeszes vízzel lehet eltávolítani. A KESZTYŰK TISZTÍTÁSA aszerint történik, hogy milyen anyagból készült. Szarvasbőr vagy mosóbőr kesztyű szappannal, langyos vízben mosható. Az öblítővízbe néhány csepp glicerint teszünk, ruhába csavarva kinyomkodjuk, és szellős helyen, de nem napon szárítjuk. -Csak akkor szabad felhúzni, ha már teljesen száraz. Nylonból és műanyagból készült kesztyűt is csak teljesen megszáradva húzzunk a kézre. Gyapjú, kötött kesztyű mosásához legjobb a benzin, mert abban nem megy össze; esetleg kézmeleg vízben, megfelelő mosószerrel mossuk, és tűztől távol szárítjuk. Miért lett beteg Pali? Palit minden reggel a nagymamája kísérte el az iskolába, de haza mór egyedül jött Ferivel, aki a szomszédjukban lakott. Palit egy reggelen figyelmeztette a nagymamája: — Nehogy levesd a kabátodat útközben! Ez a tavaszi napfény nagyon csalóka és könnyen megbetegedhetsz! — De hiszen olyan meleg van nagymami — mondta Pali —, hogy a futballisták is ingben Játszanak a pályán. — Igen, de ők edzett sportemberek. Pali délelőtt fél tizenegykor Jött kt az iskolából. Szépen sütött a májusi nap. Sokan Jártak kiskabátban, sapka nélkül. — Nem focizunk egy kicsit? — kérdezte tőle Feri. — Focizhatunk, mert még úgy sincs készen az ebéd. A nagymami mindig fél egykor hív ebédelni. — De hol Játszunk? — Itt a téren. Most nincsenek itt a nagyobb gyerekek. Erre Feri levetette a kabátját és letette a földre, azután ötöt lépett és levetette a sapkáját is. — Na, az én kapum már kész is. A pálya végén te is csinálj kaput és kezdhetjük. Pali átfutott a tér túlsó felére és nagy sietve ő is levetette a kabátját, sapkáját és a Feriéhez hasonló kaput készített. — Akikor kezdhetjük — kiáltotta Feri. — Két kapura rúgunk állított labdából. Aki több gólt rúg, az nyer. Egyszer Pali rúgott, és akkor Feri volt a kapus. Aztán Feri rúgott és Pali védett. Negyedóra múlva Palinak melege lett és elhatározta, hogy még a kiskabátját is leveti. Majd eszébe Jutott a nagymami intelme. Aztán arra gondolt, hogy a futballisták ingben Játszanak és most ő is futballista. Így aztán nekivetkőzött. A két fiú délig rúgta a bőrt. Ekkor mind a ketten megéheztek, összeszedték a holmijukat, felöltöztek és elindultak haza. — Jaj, de piros az arcod kisfiam — mondta nagymami Palinak odahaza. — Csak nem vagy beteg? Remélem nem vetkőztél le? — Ah! Dehogy — mondta Pali. Estefelé Pali fáradtnak, gyengének érezte magát. Édesanyja odahívta magához és azt mondta neki: — Te gyerek, nem tetszel nekem. Nem vagy te beteg? Majd előkereste a hőmérőt és Pali hóna alá dugta. Bizony az ezüst hlganyszál magasra, 39 fok fölé szaladt. Gyorsan orvost hívtak, aiki ágyba parancsolta Palit. — De doktor bácsi — ellenkezett a gyerek — mi holnap kirándulni megyünk és szeretnék a többiekkel menni. — Ebből kisfiam most nem lesz semmi. Neked néhány napig feküdnöd kell és máskor jobban vigyázz magadra, főleg ha kirándulásra készülsz. Amikor egyedül maradt Pali az ágyban és beszedte a keserű orvosságokat, szomorúan gondolt arra, hogy a többiek holnap kirándulnak, neki pedig az ágyat kell nyomnia. És ekkor elhatározta, hogy máskor szófogadó lesz, nem szegi meg a felnőttek okos tanácsait. K. L. Megfejtés — nyertesek Lapunk 19. száma minirejtvényének helyes megfejtése: Pozsony, Poprád, Kassa, Losonc. Nyertesek: Csala Mária, Ipolyvisik, Duba Lenke, Fegyvernek, Csurgó Adrien, Budapest. Nyilvános dicséretben részesülnek: Harangozó Ilona, Nagyölved — Czikó László, Alsópoikorágy — Erdélyi Éva, Keszegfalu — Létray Béla, Palást — Csorna Mária, Szolnocska — Dömötör Zita, Kolozsnéma — Lülei Rózsa, Töhöl — Lőrincz Blanka, Berencs — Juhász Ildikó, Tiszacsernő — Fekete Zsuzsanna, Szőgyén — Barczi Endre, Pered — Békési János, Farnad — Hlinica Edit, Csalór — Balázs Elemér, Fülekpüspöki — ifj. Nagy László, Nagykürtös — Erika Duricová, Ragyolc — Ambrus Piroska, Abafalva — Zolczer Lajos, Ipolybalog — Begala Emma, Jánok — Süttő Ágota, Bátorkeszi — Borzi Irén és László, Tornaija. Hogyan mentette meg városát egy kisfiú ? — ARAB MESE — Sok-sok évvel ezelőtt élt egy kegyetlen kán, aki rablótámadásokat intézett békés lakótelepeik ellen. Egy napon embereivel egy várost vett ostrom aló s így szólt: — Adjátok meg magatokat három nap alatt, vagy lerombolom a városotokat! összegyűltek a város polgárai tanácskozásra. Azon tanakodtak, hogyan menthetnék meg városukat a kegyetlen támadóktól? Ám valamire való gondolata egyiknek sem támadt. Ekkor megszólalt egy kisfiú: — Hadd menjek én a kánhoz! Egyetlen ember kivételével mindenki kinevette. De ő ígv szólt: — Miért ne mennék? Talán csak megsajdul a szíve a kánnak egy kisfiú szavára! Hosszas tanácskozás után végre a város lakói beleegyeztek. Ekkor a kisfiú kérte, hogy adják neki a város legnagyobb tevéjét és a legöregebb kecskéjét. Különös kívánság volt ez. Ki is nevették érte a kisfiút, ám teljesítették óhaját. Hárman útra is keltek: a kisfiú, a teve és a kecske. Amikor meglátta őket a kán, haragra lobbant: — Nem akadt a városban alkalmasabb küldöttség ? — ostorozta szavaival a kisfiút. De a fiú nem ijedt meg. Rámosolygott a kánra és így szólt: — Ha öregebbel kívánsz beszélni Itt a kecske. Ez a városunk legkorosabb polgára. Úgy vélem azonban, jobb lesz velem tárgyalnod! Elcsodálkozott a kán a fiú bátorságán; — Derék, Jóravaló fiú vagy — dicsérte meg. — Adok neked érte valamit. Mondd, milyen ajándékot kívánsz? — Ad] nekem akkora földet — felelte a fiú —, amennyi belefér a tevém bőrébe. Egy a jelszőnk: A BÉKE— Kovács Éva, VII., oszt. tanuló, Pozsonyligetfalu. Nevetett a kán és beleegyezett. Parancsot adott embereinek hogy öljék meg a tevét. Azután odaadta a bőrét a fiúnak. Az éles kést vett elő, hosszú csíkokra szétvagdalta. Ezeket a csíkokat hosszú kötelékbe erősítette össze s körülkerítette vele az ostromlott várost. A föld, ami belefért ilymódon a teve bőrélte, nem volt kevesebb, mint az egész város. Dúlt-fúlt mérgében a kán, de csak szavának állott, s a várost a kisfiúnak adta. Így mentette mog a fiú a szülővárosát. OrtftfSQII A Nemzetközi Gyermeknap alkalmából SZERETETTEL KÖSZÖNTJÜK GYERMEK - OLVASÓINKAT! ü $ _ H :3 a* sf ** 0-J* a 1 2 o oo a a N
